Pest Megyei Hírlap, 1983. július (27. évfolyam, 154-180. szám)
1983-07-17 / 168. szám
"itädap 1983. JÚLIUS IT. VASÁRNAP Az értelmiség feladatai Egyetem a Mogyoró-hegyen Visegrád méltán híres Mátyás váráról, de méltatlanul ismeretlen mogyoró-hegyi szabadidő-központja. Pedig a Dunakanyar egyedi szépségű része ez a néhány hektár a magaslaton. Néprajzi múzeumi tárgyaknak is beillené- nek — anyaguktól eltekintve — a jurták, a hússütő helyek és a közösségi helyiségek, s a tábor alatt, a palánk- várra emlékeztető étterem. Az egész együttes tervezője Makovecz Imre, akinek már több épülete nyert el nemzetközi elismerést. A jurtatábor lábánál az elmúlt két hétben kék, sárga, zöld és barna sátrak sorakoztak: a visegrádi nyitott egyetem polgárainak alkalmi városa. A jelenlevők mindegyikét a közművelődés iránti érdeklődés vonzotta a hegyre. Az ország 56 egyeteméről, illetve főiskolájáról összesen 80 hallgató fogadta el a meghívást az Eötvös Loránd Tudományegyetem művelődés-közéleti tanácsadó szolgálatától. Voltak közöttük orvostanhallgatók, műegyetemisták, agrárszakosok, pedagógusnövendékek és természetesen leendő népművelők. könyvtárosok. Egyöntetű lelkesedésük, aktivitásuk tette nyilvánvalóvá, hogy közös hivatásuk az értelmiségi szerep betöltése. Tehát annak tudatos vállalása, hogy majdani munka- és lakóterületükön a műveltség terjesztői, a közélet aktív szereplői lesznek. Bokorcsoportokban? A nyitott egyetem hivatalosan deklarált célja: keresni az értelmiségi feladatvállalás mintáit és lehetőségeit. Ezek pedig elválaszthatatlanok történelmi hagyományainktól, külső és belső politikai helyzetünktől, társadalmi gyakorlatunktól. így került a programban egymás mellé néhány kul- túrtörténetileg kimagasló korszak elemzése és a mai békemozgalom; az ifjúságpolitika és a művelődésszociológia. Az immár hatodik alkalommal megrendezett nyitott egyetem hallgatói az idén — a Magyar Tudományos Akadémia ajánlása alapján — szomatikus (tág értelemben testi) nevelés körébe foglalták valamennyi témájukat Szervezetileg a résztvevők — Így nevezték magukat — bokorcsoportokat alakították, amelyekben egy-egy konkrét terület vizsgálatával, hagyományelemzésével és a fejlődés lehetséges útjainak keresésével foglalkoztak. Nos. az elnevezés már csak azért is stílusos volt. mert a 8—10 tagú kis közösségek valóban a mogyoróhegyi erdőben választottak maguknak állandó helyet. Ennél persze többet fejez ki az elnevezés: a témákat lehetőség szerint teljes összefüggésükben vizsgálták. íme néhány példa: edzettség, erőnlét, közérzet. — A játék szerepe a szabad idő eltöltésében — Az öngyógyítás kultúrája — Életmód és szabad idő — Szenvedélyek rabságában — Együttélés, szexuális kultúra. Mit hoz — mit visz? A témák izgalmasak, de joggal mondhatja bárki: két hét alatt sem lehet megváltani a világot. Bizonnyal nem. Viszont a hallgatók a bokorveze- tö tudományosan megalapozott vitaindítója után őszinte — néha nyers — véleménynyilvánításukkal együtt is közelebb kerültek a jelenségekhez, amelyekkel pár év múlva a gyakorlati életben vezetőként találkoznak majd. Magukkal hozták saját regionális tapasztalataikat és gondolkodásukban elvitték mások észlelését, s ettől a kölcsönhatástól — ha alapvetően nem is —, de módosult véleményük, tágult látókörük. Mindez persze csak akkor válik, hihetővé, ha a nyitott egyetem kemény munkát jelentő bokor-programjait a kiegészítő foglalkozásokkal egységben tekintjük. Ismét csak példák: előadott Ancsel Éva az értékrendről és az érték változásáról; Szabolcsi Miklós az internacionalista nevelésről, Németh G. Béla a műveltség- integrációról; Czine Mihályné a művelődés-közéleti tapasztalatokról. A községi mozi alkalmi vetítésein Bergman-, Jan- csó- és Kolíánj/i-filmeket tekintettek meg és köszöntötték Gobbi Hildát. Természetesen söpörtek a maguk portáján is: ankétot rendeztek a felsőoktatás helyzetéről, s ismertetőt hallgattak meg a felsőoktatás távlati fejlesztési terveiről. A vélemények gyorsan lecsapódtak, ugyanis a táborban újság jelent meg, amely két hét alatt csaknem félszáz oldalasra dagadt. Az előadások, viták gyors reflexiói mellett helyet kapott ebben a Csízió című folyóújságban a hegyi egyetem egész sor híre, s tetemes mennyiségű önkritika is. Szélesebb körű terjesztést érdemelne az Értjük a Csíziót című melléklet, amely 1986-ig próbál meg cselekvési programjavaslatot adni a művelődés-közélethez. Hová tart és minek? Ezt a legutóbbi szópárt már többször említettük. Nyilván a fogalmak önmagukat is magyarázzák. de annyit mégis hozzá kell tennünk, hogy az ELTE-sek éppen koncepciójuk okán kapcsolták össze. Abból a nyilvánvaló, de eddig nagyritkán kimondott kölcsönösségből, hogy sem művelődés, sem igazi közéletiség nem létezhet egymás nélkül. S jó volna ezt tudatosítani a mai diplomásokkal. Furcsa, de éppen a nyitott egyetem programjának végén látszott megbillenni az elmélet és a gyakorlat libikókája. A zárás előtti napon vitát rendeztek a téli közművelődési gyakorlat tapasztalatairól. Korábban találhattunk Százhalombattán, Szentendrén, Érden, Gödöllőn és Vácott olyan jelenségekkel. hogy ezek a nem népművelő szakos egyetemisták elszakadnak a gyakorlattól, hiszen jobbára valamilyen — természetszerűleg felszínes — szociológiai tanulmányt készítenek. Most hasonlót hallottunk a gyöngyösi, vagy a székesfehérvári gyakorlatvezetőktől. Pedig gyakorlat, gyakorlati sikerélmény nélkül aligha kapnak kellő közművelődési indíttatást ezek a fiatalok. Persze településtörténet, helyi hagyományismeret és életmódelemzés nélkül nem lehet hasznosan közművelődési tevékenységet folytatni. A felmérés még önmagában kevés! A kelleténél nagyobb hangsúlyt kapott a kérdés: hová menjenek gyakorlatra az egyetemisták; falura, vagy városba? Diplomázás után a többségük mindenképpen falura megy. Kis településeken kell majd művelődésközéleti szerepet betölteniük, s segítségüket nem az elméleti kérdések eldöntéséhez várKriszt György Fertőd előtt Szentendrén Naphosszat szólt a zene Délelőtti próba az erkélyen Stalter György felvétele A fehérre meszelt kacskarin- gós folyosón xilofonosok pe- dálozták hangszerüket, a kastélykert fölött elröpülő gólya meg alig hitt a szemének: a bukszusok között, az ösvényen egy eleven fúvósötös gyakorolta Bartók Mikrokozmoszát. A tornateremben — bordásfalak Ötvenhárom országból Stúdiumok a Dunakanyarban Esztergomban megnyílt a Dunakanyar művészeti nyári egyetem. A 19. alkalommal megrendezett stúdiumra 16 országból 130 zenepedagógus és főiskolai hallgató érkezett Ghana és Uganda képviselőivel — akik első ízben járnak nálunk — most már 53 azoknak az országoknak a száma, ahonnan az érdeklődők Esztergomban ismerkedtek meg a Kodály- módszerrel. Most a legtöbben, 51-en Spanyolországból jöttek, de népes csoportot fogadtunk Olaszországból, Franciaországból és Finnországból is. A világ zenei életében elismert és rangos kéthetes nyári kurzus témája az idén is a Kodály-féle zenepedagógia, a gyermekek zenei írás-, olvasás- és halláskészségének a fejlesztése. A tizennégy napos stúdiumot Kodály Zoltán egykori közvetlen munkatársa, Szönyi Erzsébet Erkel-díias zeneszerző vezeti. Az előadásokat a hazai zenepedagógia ismert szakemberei tartják. A hallgatók több csoportban, francia, angol, német, olasz és spanyol nyelven ismerkednek a sajátos magyar zenepedagógiai módszerrel. Természetesen összevont foglalkozások is lesznek, a résztvevők közösen énekelnek és bemutató foglalkozásokat tekintenek meg. Az elméleti és gyakorlati zenei rendezvények mellett az egyetem hallgatói megismerkednek a Dunakanyar nevezetességeivel. s ellátogatnak a Balatonra is. Politikai kiadványok Gazdálkodás kisüzemben Aki a kisüzemről, a kisvállalkozás- ** ról akar az eddiginél is többet tudni, az olvassa el Kalász István és Szepesi György könyvét a kisüzemi gazdálkodás új formáiról. A tanulmány a Kossuth Könyvkiadónál jelent meg és kísérletet tesz annak a társadalmi és gazdasági lehetőségnek a bemutatására, amely a szocialista viszonyok között a kisüzemi gazdálkodás fejlesztésében rejlik. Hogy a kisüzemi fogalom pontos-e, azt maguk a szerzőik sem tudták eldönteni, hiszen a köztudatban nevezik második gazdaságnak, kisegítő gazdaságnak, kisegítő tevékenységnek, társulásnak, kisvállalkozásnak is. Hogy melyik a találó elnevezés, azt majd az idő eldönti. A lényeg, hogy ez a gazdálkodási forma beilleszkedik a szocialista gazdálkodás rendjébe, segíti a szocialista társadalom fejlődését. A szerzők a kötet előszavában kifejtik, hogy céljuk: megvilágítani az előidéző okokat, s eloszlatni a félreértéseket, megmutatni, hogy ez a gazdálkodási forma miként szolgálja a társadalom fejlődését. Hivatkoznak arra, hogy egyesek, amikor a kisüzemi gazdálkodás továbbfejlesztésére vonatkozó jogszabályok megjelentek, jó szándékúan féltették szocialista viszonyainkat a kisüzemtől, a vállalkozói szellem erősítésétől. Ez a féltés egy kicsit hasonló volt ahhoz, amikor a frizsider, a személygépkocsi tömeges megjelenése, a háztáji keltett nagyjából ilyen jellegű aggodalmakat. S az aggodalmak feleslegesek voltak, mert az élet bebizonyította, hogy az említett jelenségek nem gyengítették szocialista értékeinket, sőt hozzájárultak azok kitelj esedéséhez. 1-litelét csak növeli a könyvnek, hogy u a szerzők maguk is közreműködtek a kisüzemi gazdálkodás és a lakossági szolgáltatások szervezeti rendszerének korszerűsítésére irányuló elképzelések, jogszabályok kidolgozásában. Nyilván így még jobban meg tudták alapozni mondanivalójukat, válaszolni a feltett kérdésre, arra, hogy miként illeszkedik a kisüzemek fejlesztésére vonatkozó koncepció a szocialista gazdaság működéséről vallott felfogásunkba. A könyv erre válaszol, egyben bizonyítja, hogy a második gazdaságban működő, eddig még nagyrészt szabályozatlan energiák átállíthatok gazdaságpolitikai céljaink szolgálatába. A kötet első fejezete gazdasági, szervezeti rendszerünk fő fejlődési irányát mutatja meg. A szerzők foglalkoznak a második gazdaság kialakulásának folyamatával, értékelésével, eredményeivel. Megállapítják, hogy a kisvállalatok, kisszövetkezetek, a gazdasági munka- közösségek feladata az, hogy azokon a területeken vegyenek részt a szükségletek hatékony kielégítésében, amelyeken a nagyüzemi szervezeteknek az nem kifizetődő. A második fejezetben a kisüzemi gazdálkodás közgazdasági és társadalmi sajátosságait tekintik át. Hangoztatják, hogy a kisüzemi gazdálkodást nem valami közgazdasági vagy jogi szabályozás hozta létre, hanem maga a társadalmi-gazdasági fejlődés. Pontosan meghatározzák, hogy hol és miként üzemelhetnek a kisvállalkozások. Foglalkoznak olyan fontos kérdésekkel, mint a kisüzem és a nagyüzem közötti verseny, a tulajdon és az irányítás kapcsolata, a munkamegosztás új szervezeti formái, valamint a munka- és tagsági viszonyok a kisüzemi szervezetekben, a szociális biztonság és a köz- gazdasági szabályozás alapelve. A harmadik és a negyedik fejezetben a kisüzemek gazdasági és társadalmi céljait, az eddigi vitákat foglalják ösz- sze, s egyben választ adnak arra a kérdésre is, hogy miért éppen most került sor a kisüzemi gazdálkodás fejlesztésére. Végül megválaszolják azt a kérdést T is, hogy vajon ez a forma nem letérést jelent-e a szocialista gazdaság- fejlesztés útjáról? A válasz egyértelműen nem. Pontosabban: szocialista árutermelést jelent. Természetesen nem mentes az ellentmondásoktól: az éles érdekeltség, a nagyobb kockázatvállalás, az erőteljesebb vállalkozói tudat az életmód felerősíthet bizonyos negatív vonásokat, de a szocialista társadalom ezeket vissza tudja szorítani és biztosítani, hogy a kisüzemi tevékenység a szocialista társadalom erősödését szolgálja. Gáli Sándor árnyékában — Haydn Üstdob szimfóniáját és Beethoven Egmont nyitányát próbálta a zenekar. Fertődön ez a nap is olyan volt, mint a többi. Az Ifjú Zenebarátok immár tizennegyedszer megrendezett táborában reggel hat és hét között kezdődött a munka. Egymás után megszólaltak a fuvolák, kürtök, klarinétok, hegedűk, csellók. Nyolckor valaki azt hitte, hogy vihar lesz. aztán esett le csak a húsz fillér, hogy a reggeli mellé a timpanisok dübörgése adta a kíséretet. A kócos diákfejek mindenütt jelen voltak, ahol felcsendült a zene, mert — úgymond — nem napozni érkeztek a kánikulába, hanem tanáraiktól és egymástól ellesni mindazt, ami követésre méltó. A nyolcvan táborlakó — az ország minden szegletéből — azt tehette, amiről Haydn elmélkedhetett itt jó kétszáz évvel ezelőtt: Kísérletezhettem egy zenekar élén, megfigyelhettem minden hatást, javíthattam, nyesegethettem, változtathattam. merhettem. El voltam zárva a világtól, senki nem kínozhatott kétségekkel és így eredetivé kellett lennem. — Ami a visszatekintés második részét illeti, nos a maiak éppen eleget kínozták magukat. Naphosszat. gyakoroltak: először kamarazenét, majd zenekari próba következett, s ez ismétlődött többször délelőtt, délutánonként. Mégsem unták meg a zenét. — Egymás is hallgatjuk — mondták a debreceni szakközépiskolások. közöttük a szentendrei Győri Éva. Tavaly megnyerték a vonósnégyesversenyt, az idén dupláztak. Büszkék voltak magukra, de mértéket is tartottak, mert tudták: elég egy megingás és máris oda a megszerzett trón. ■*- Sokat számított, hogy táborkezdés előtt két napot Éváéknál töltöttünk Szentendrén, s így felkészülhettünk a versenyre — említette Búza Ilona, a primáriusuk. Fias Gábor hegedűművész, a világszerte ismert Kodály- kvartett brácsistája volt az idén is a vonósnégyeskurzus vezetőie. — örültem a debreceni lányok sikerének. Fertőd abban közös évek óta. hogy beültetjük az igényt az agyakba, kinyitjuk a szíveket és a füleket. Akik ide eljönnek, az első nap hevében már a csillagos eget is megcélozzák akarásukkal, hogy eredményt érjenek el. Az egykori Esterházy-kastély állandóan zenétől volt vissz- hangos. Reggeltől estig a leendő muzsikosok szórakoztatták gyakorlásukkal a palota látogatóit. Esténként viszont világjáró művészek léptek fel: Marialena Fernandes Ausztriából, Don Moses az USA-ból, Jandó Jenő, a Kodály-vonósnégyes. Talán Haydn érezhette így magát, mint most a gyerekek, ha muzsika szólt körülötte Es- terházán. Azért az utódoknak pihenésre is futotta erejükből, éjszakai akadályversenyre, meg sok-sók tréfára. Emberségük mellett a kedvük is gyarapodott általa. M. Zs. Ra DIOFT GYELŐ CSALÁDI KÖR. Az élet hétről hétre tálcán kínálja a témákat Juhász Juditnak és Németh Miklós Attilának, akik — a hallgatóknak tűnik így, s ez ebben a jo — csupán felfogják ezeket a jelzéseket, s mintha otthon szűk baráti körben beszélgetnének, hozzáfűzik benyomásaikat. A tegnap reggeli műsorban két olyan riport is elhangzott, melyedről úgyszólván, mindenkinek van személyes véleménye is. S ezek ezúttal valószínűleg megegyeztek a műsort készítőkével. Az egyik a csalá- diház-építökre váró buktatókról, nehézségekről szólt, a másik a hazai nővérképzés helyzetéről adott képet, meglehetősen lehangolót. A budapesti István-kórház egyik belgyógyászati osztályán szakma: gyakorlaton lévő harmadéves nővérjelöltek szólaltak meg, s mondtak sok elgondolkoztatót tapasztalataikról. A szerkesztők a riport bevezető mondataiban azt kutatták sok szocialista és tőkés országban miért nagyobb a nővérhivatás társadalmi presztízse, mint nálunk. Miért előz meg sok más kvalifikált és az előbbinél magasabb jövedelmet biztosító szakmát-hivatást Az okot abban vélik felfedez ni, hogy ott a hivatásválasz- tásban nagy szerepe van az emberbaráti, humanitárius érzéseknek is. Négy nővérjelölt beszélt. Éles szemre, jó megfigyelőképességre vallott kritikus véle menyük Például arról, hogy nagyon kevés önálló munkát bíznak rájuk, noha sok mindenben segíthetnének szakkép zett társaiknak, vagy arról, hogy az orvosok s a nővértanulók kapcsolata csupán a vizit rövid idejére szorítkozik Egyről nem beszéltek csak — s ennek hiánya nagyon bántó volt —, jelesen arról, hogy a hivatásul választott betegápolást szeretik. Bizony továbbgondolásra kellene késztetnie az illetékeseket az a tény, hogy a négy leendő nővér közül egy sem akar megmaradni a betegágynál. Egyetemre, főiskolára készülnek, s csak ha minden kötél szakad, akkor vállalnak a végzettségüknek megfelelő állást. Tipikusan ez, vagy nem? Ki tudja. Tény viszont a kórház vezető főnővérének információja: a háromszázból mindössze kilencen érdeklődtek álláslehetőség iránt. (S ők is valamennyien a szülészeten szeretnének elhelyezkedni...) A RABA-JELENSEG. Kova- lik Márta és Hegyi Imre tegnap Győrt, a négy folyó ölelésében fekvő várost térképeztek fel, s mindenütt, amerre jártak (a vagongyárban, a Rába ETO-nál, a színházban és a város vezetőinél) arra keresték a választ: miben rejlik a sikerek titka. A Rába vezérigazgatója a kemény, megfeszített munkát tartotta elsődlegesnek, a sportkör prominensei és a sportolók azt, hogy naponta testi, lelki, szellemi pozíciójuknak megfelelően, de maximális erőbedobással tegyék feladataikat a pályán. Markó Iván, a balett vezetője !s intenzív munkát emlegetett, a városi vezetők pedig az őszinte, egyenes beszédet tartották fontosnak, a nyílt vitát, a tévedés jogának i.- teret engedő irányítást, s az együttmunkálkodást a városért. Öröm volt hallgatni valamennyi riportalanyt. Bányász Hédi
