Pest Megyei Hírlap, 1983. július (27. évfolyam, 154-180. szám)

1983-07-10 / 162. szám

ŐRI irta A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XXV. ÉVFOLYAM, 162. SZÁM 1983. JÜLIUS 10., VASÁRNAP Embere!* a torién Kánikulában a búzatengerben W Megáll a por a levegőben, még a száguldó kocsiban sem szűnik a fülledtség. Kint a tarlón akaratlanul is Petőfi és Arany János kánikulát festő sorai jutnak az ember eszébe. — Soha rosszabb időt az aratókra — mondja Zentai Tibor, a megyei tanács mező- gazdasági osztályának mun­katársa. Vele, valamint Zubor Györggyel, a járási pártbizott­ság munkatársával és Járadi Lászlóval, a járási hivatal osz­tályvezető-helyettesével talán a nyár eddigi legmelegebb napján indultunk határszem­lére. A legfőbb cél ezúttal nem az ellenőrzés, hanem a tájékozódás, esetleg segítség- nyújtás volt. Nyugodt légkörben — Mi már jól állunk, ha nem esik nagyobb eső, kedden estére talán végzünk is — ezzel fogadott Müller György,. a Rákosmezeje Tsz elnökhe­lyettese. — Az 1 ezer 102 hek­tárból talán, ha háromszáz van hátra. Dolgoztunk két va­sárnap is, most sem állunk meg. — Tudnak-e kombájnt átad­ni utána, ha szükséges? — tudakolta a járási pártbizott­ság osztályvezetője. — Ez természetes. Megnyug­tató tehát a válasz. Somlói János ágazatvezető épp a határból érkezik:­— Nagyon jól haladnak az emberek — újságolja. — Re­mek ez az idő a búzára ... De a kukorica itt-ott sajnos, már szinte megsült. Kint a tábla végén éppen indulna egy kombájn. Kézér László egy órát volt kényte­len kihagyni az elromlott AC- pumpa miatt. — Be lehet hozni ennyi le­maradást? — Egy-fcét nap alatt talán. De rohanni nem lehet, mert én látom kárát. A kalászban marad a szem és nincs meg a súlvpénzem. Közben Böti Géza szerelő már hozzáfogott a lecserélt rossz AC javításához. Nincs összkomfort, de a mos­dás így is frissít. Mutnéfaivy Zoltán felvételei Első a munka, azután jön a reggeli — mondja Boti László. — Ha ezzel végzek, meg­reggelizek már, mert üres gyomorral nehéz elviselni a kánikulát. A vadonatúj kis műhelyko­csi valóságos kincsesbánya. Boti Géza kilenc év tapaszta­latai alapján vásárolta, gyűj­tötte össze a legfontosabb, legsűrűbben meghibásodó al­katrészeket, hogy minél ke­vesebb időre essen ki egy-egy kombájn. Ütban Sülysáp felé a ha- társzemlézőlknek szomorú lát­ványban van részük. Csak egy percre állunk meg a tűzégette Szilháti' táblánál, de ennyi is elég felbecsülni mekkora ér­téket jelentenek az elszenese­dett kalászok, megpörkölődött szemek. — Ügy látszik a járásnak ennek a felére az idén sok csapás jut — mondja Járadi László már a Tápióvölgye Tsz jégverte kukoricása szélén. — El tudom képzelni azoknak a hangulatát, akiknek a mun­kája itt részben, vagy egészen veszendőbe ment. Frissítő mosdás — Ügy tűnik most már megnyugodtak a kedélyek. Észrevehető a változás az em­berek magatartásán, munká­ján. Látják, érzik már, hogy a kár egy részét ki tudjuk egyenlíteni — vélekedik Dóczt János főmezőgazdász. A Tápióvölgyében most az aratás mellett a másodvetések­re jut a legtöbb figyelem. Alig hagyják el a kombájnok a ki­jelölt táblákat, már készítik elő a talajt a sárga és vörös kölesnek, s szuperkorai kuko­ricának.' — Ha a köles úgy beütne, mint tavaly, nem is lenne baj — sóhajt egyet kint a tábla szélén Németh Lajos szerelő. — Csakhát ki tudja, pártunk­ra áll-e most már a termé­szetfelelős? Egyébként a Rákosmezeje és a Tápióvölgye Tsz-ben egyformán a bálázógépek szinte a kombájnok nyomá­ban haladnak. Mind sok he­lyütt a járásban, egyre több hatalmas hengeres bálákat látni. — Elsősorban a háztáji gazdaságok számára, a tele­pülések közelében gyűjtjük össze a szalmát a hagyomá­nyos módszerrel — mondja Dóczii János. — A kis bálákat mázsánként 70 forintért ad­juk, a nagyokat házhoz szál­lítva hatvanötért Közben megérkezik az ebéd. A fáradt, poros kombájnosok első útja azonban a lajtkocsi- hoz vezet. Nincs ugyan össz­komfort, de a frissítő mosdás most így is új erőt kölcsönöz. — Ti hol tartotok? — ezt már Kovács Endrétől, a gom­bai Fáy András Tsz főmező­gazdásztól kérdezi Zubor György. — Ha estig menni tudnak az emberek, éppen félidőhöz érkezünk. Sajnos, az időjárai nálunk sokat fogott a búzán. A tavasszal becsültnél 5—3 mázsával is kevesebb lesz. Ez a tábla — mutatja a Káva előtti egyik dombtetőn —, két éve rekordot hozott. Most gyengébb lesz az átlagnál. Az első vonal Gombán az aratás kezdete óta mindössze másfél napos kiesés volt. Persze, az ösz- szegzéskor ez is sokat jelent­het. A kombájnosok minden­esetre vigyáznak minden szemre. Érdekük: — Mindnyájan tíz darab 200—200 forintos csekket kap­tunk. Ez a prémium. Ha nincs baj, az aratás végén bevált­hatjuk, ha azonban valaki ma­gas tarlót hagy, vagy szórja a szemet, attól a mindenkori munkairányító bevonhat egy- egy szelvényt — mondja Le- hota László. — Volt már erre példa? — Én nem tudok róla — vá­laszolja bizonytalanul. — Pedig volt — helyesbít a főmezőgazdász. — Eddig öt csekket vontunk be, mert a kombájnos a figyelmeztetés ellenére sem ügyelt jobban. Hálátlan intézkedés — két­ségtelen ... De ez is az ara­táshoz tartozik, s végered­ményben közérdek. Az első vonalban pedig nem lehet lazítani. Vereszki János Küpcsdék A Ganz Kapcsoló- és Készü­lékek Gyárának monori részle­gében az első félévben 100 ezer darab motorvédő kapcsolót szereltek össze a különböző megrendelőknek. Ugyanennyi a megrendelésük az év máso­dik felére is, s ha sikerül tel­jesíteniük, akkor csaknem 8 millió forintos termelési érté­ket érhetnek el az év végéig. Képünkön Csuhái Józsefné ellenőrzi a kapcsolókat, illetve beméri a készülékeket a szállí­tás előtt. \ Segítettek a szülők Hasznos volt az integráció Pontosan két évvel ezelőtt került sor Maglódon az 1. és a 2-es számú óvoda összevo­nására. Az integráció nem hátráltatta, sőt elősegítette a gyermekintézmények pedagó­giai munkáját. A közös neve­lési, munkatársi értekezletek, bemutató foglalkozások is el­mélyítik a két intézmény kapcsolatát. Nem igénylik Az elmúlt tanévben min­den jogos jelentkezőt fel tud­tak venni az óvodákba, a gyesen levő anyukák nagyobb gyermekei is bekerültek. A főváros elszívó hatása nem érződik Maglódon, hiszen sta­bil az óvónői és a dajkalét­szám is. Az év elején jelentős béremelésben részesültek a maglódi óvónők, bár fizetésük még így sem éri el a főváro­siakét. Nem volt gond az ötnapos munkahét bevezetése sem, hi­szen a szülők Maglódon sem igénylik a szombati nyitva tartást. Napi tíz órán túl is csupán 3—4 kisgyermek tar­tózkodik az óvodában, mert szüleik későn érkeznek haza. Tavaly az 1. számú óvodá­ban jelentős felújításokra ke­rült sor. A legfontosabb az épület vizes falainak vegyi szigetelésének megoldása volt. Jelenleg ugyan szárazak a falak, de a foltok eltünteté­Felelőtlen rontópálok Víz: egyre több lakásban Soros ülését tartotta Gyom- rő nagyközség tanácsának végrehajtó bizottsága. Egyebek között tájékoztató hangzott el a vízműtársulat helyzetéről, további feladatok mégha tarozásáról. Folyamatos A korábbi években Igen heves testületi ülések zajlot­tak, ha a téma napirendre került, legyen az tanácsülés vagy végrehajtó bizottsági ülés. Nem a társulat, mint inkább a vezetéket lefektető munkálatok ellen hangzottak el az esetek többségében jogos kifogások. A testület megállapíthatta, hogy napjainkban a vízveze­ték-rendszer jól működik, egyre több háztartásba veze­tik be a jó minőségű vizet. \ közelmúltban ugyan volt víz­kimaradás, mint azonban a PVCSV képviselői elmondták, a hibát kijavították, a vízel­látás folyamatos. Még mindig sokan használ­ják a közkifolyókat házépí­téshez, autómosáshoz, stb., s nagyon sokan locsolnak is a vezetékrendszerről. Talán még mindig nem értesültek vala­mennyien a vízkorlátozás el­rendeléséről, pedig az széles körben közhírré lett téve. A közeljövőben ellenőrzést tart a tanács szakigazgatási szerve, s akit indokolatlan vízhasználat, pazarlás közben találnak, bizony súlyos ezreket is fizethetnek. A Nefelejcs utcai útbesza­kadásról is szó esett. Ismeret­len gépkocsivezető megrongál­ta az egyik tűzcsapot, s a ren­geteg elfolyó víz úgy alámos­ta a szilárd burkolatot, hogy az beszakadt. A vízmosás hosszú szakaszon veszélyezteti az útfelületet, így azt igen komolyan meg kell erősíteni. A tervek készülnek, a lakos­ság türelmére van szükség Elképesztő az emberi felelőt­lenség — hangzott el a vb-n —, hogy mennyien figyelmen kívül hagyják, megrongálják, félredobálják a veszélyjelző táblákat a fokozott, hatósági ellenőrzés ellenére is. Természetesen az esti. éj­szakai órákban a veszély ez­által sokszorosára nő. Elismerés A végrehajtó bizottság elis­merését fejezi ki Bata János­nak, a vízműtársulat elnöké­nek eddigi áldozatos tevé­kenységéért. sere csak jövőre lesz mód. A magasabb iskolaudvarról lefo- ly . óesővíz elvezetésére a szü­lők összefogásával földi csa­tornát készítettek. Megoldották a villanyháló­zat korszerűsítését, szükség lenne azonban — tűzbiztonsá­gi okokból — a villámhárító felszerelésére is. Ma már köz- ponti fűtés van az Ady Endre utcában levő gyermekintéz­ményben, az elmúlt télen volt a premier, nem kis gondokkal. Ezen a nyáron a szülők vállal- ták, hogy megépítik a kazán-< kéményt, s így megszűnik a füst és a korai kormolódás. Jelentős társadalmi munkát végeztek az óvodában a Fer- roelektrika Ipari Szövetkezet helyi részlegének dolgozói. Kifestették az óvodát, a ra­diátorokat is karbantartották. Gondot jelent, hogy az óvoda berendezési tárgyai elavultak, elodázhatatlan a cseréjük. Az épülettel szemben üzemelő pékség füstje továbbra is szennyezi a levegőt, zavarja az óvodai foglalkozásokat. Megelőzni a bajt A 2. számú óvoda Maglódon az Aradi utcában működik. Az újonnan létesített csoport- szoba és a hozzá tartozó ki­szolgáló helyiségek szépek és esztétikusak. Van azonban itt is megoldásra váró gond. Fontos lenne a radiátorok eié a védőburkolat felszerelése. A régi gyermekmosdót nem- tudják fűteni még most sem, a központi fűtés készítésekor kimaradt valahogy ez a helyi­ség. Ez az intézmény jelenleg nem rendelkezik még a ma­tematika oktatásához nélkü­lözhetetlenül szükséges MI­NIM AT-készlettel. Mindkét intézmény kapcso­lata jó a január 1-én meg­alakult Gazdasági Ellátó Szervezettel. Annak vezetője rendszeres vendége az óvo­dáknak, tájékozódik a felme­rülő gazdasági és egyéb prob­lémákról. Nem mondható el még ugyanez az egészségügyi szer- . vekkel. A nemrég zárult tan­évben a gyermekek iskola- érettségi és gerincvizsgálatát végezte el a körzeti orvos. Szükség volna azonban az ál­talánosabb szűrővizsgálatokra is, amellyel megelőzhető és felismerhetők lennének a különböző elváltozások. Család és óvoda Az óvodai nevelés elsődle­ges célja az iskolára való fel­készítés. Az ősszel tanulmá­nyaikat megkezdő gyerekek valamennyien felvételt nyer­tek tavaly szeptemberben. A gyengébb képességűekkel ki­emelten foglalkoznak Magló­don is, hiszen ezzel a tanítók munkáját tudják megkönnyí­teni. A család és óvoda kap­csolatának elmélyítése min­dennapos feladat. G. J, Közös ügyeink A postás kétszer csengetett Fussunk a pénzünk után? Rózsaszín, téglalap formájú papíros. Filléres érték, ámde milliókat is lehet segítségével küldeni szerte az országban. A belföldi postautalványról van szó. melyet igénybe véve pél­dául egy adott munkahely el­küldheti valamelyik dolgozó­jának, mondjuk a fizetését... A feladó ráírja a szelvényrész­re az összeget, valamint saját — tehát a munkahely — ne­vét, címét. Alul az e célra szolgáló részen kis karika ta­lálható, ide üti a felvevő pos­tahivatal dolgozója a keletbé­lyegzőt. A kézbesítő — a pénz­zel egyetemben — e szelvényt adja át a címzettnek. Az utal­vány másik, nagyobb részét a kézbesítő visszaviszi, miután azt a címzett aláírta, ezzel igazolva, hogy felvette a pénzt... Ügy tűnik, minden rendben. Vagy mégsem? Történetünk szenvedő ala­nya tanárember. Jól megérde­melt nyári pihenőjét tölti szű- kebb pátriájában, Győr váro­sában. Egyébként a vasadi diákotthon nevelője. A napok- oan már nagyon várta a pos­Megérkezett a sülysápi aratók ebédje tást, aki júniusi munkabérét, kereken ötezer forintot hozott volna a számára. E hónap 5-én délelőtt csengetett a postás. Emberünk átvehette tőle a szó. ban forgó összeget, örült a pénzének, s máris tervezett, számolt, kalkulált. Nyár dere­ka lévén, arra gondolt, gyor­san összecsomagol. beugrik Trabantjába, s 1—2 hétre le­ruccan a Velencei-tó mellé. Miért ne? Kempingsátra van, így nem kell szállásért fizet­nie, s főzőeskézni is tud, sze­ret is ... Ilyesformán semmi­féle akadályt nem látott ter­vezett utazása előtt... Igen ám, de a történet e ponton szinte krimivé, leg­alábbis groteszk tragikomédiá­vá változott. Mert — stílsze­rűen — a postás ezúttal is két­szer, azaz másodszor is csen­getett, mégpedig a kora dél­utáni órákban ... Mondom, csengetett, hogy visszakérje (!!!) főszereplőnk júniusi mun­kabérét, mivel — úgymond — fél órája vették csupán észre a győri 1. számú posta kézbe­sítő osztályán, hogy az utal­vány postán maradó részéről hiányzik a keletbélyegző, az­az a felvevő hivatal, tehát a vasadi posta illetékes tisztvi­selője ott már elfelejtett bé­lyegezni. Ezért a pénzt — ér­velt a kézbesítő — vissza kell küldeni, a vasadi postának, ott aztán — immár rendesen lepecsételve az utalványt — újra feladják a címzettnek, s 3—4 nap múlva hősünk ismét — már véglegesen átveheti munkabérét... Persze emberünk ezt egyál­talán nem találta magától ér­tetődőnek, s besietett a győri 1. számú postahivatalba, ahol a kézbesítési osztályon meg­tudta, hogy pénzét, mivel az utalvány a keletbélyegzés hiá­nya miatt szabálytalan — min­denképpen vissza kell külde­ni a vasadi postának, amely immár szabályosan keletbélye­gezve az utalványt — pár na­pon belül valóban visszakül­di ... A szóban forgó összeget pedig vagy emberünknek, vagy pedig a kikézbesítő pos­tásnak kell lefizetnie... fgy aztán amelyikük lefizeti az öt­ezer forintot, az kapja vissza azt pár nap múltán, hiányta­lanul ... És mivel hősünk — érthető módon — semmiféle rábeszélésnek nem engedve, nem volt hajlandó munkabé­rét letenni az asztalra, a kéz­besítő fizette azt ki. Ilyesfor­mán tehát ő várhatja — nem a legnyugodtabb idegállapot­ban — az ötezer forintját. Mire e sorok nyomdafesté­ket látnak, reméljük, a „kelet- bélyegzős pénzügy” megnyug­tató módon lerendeződik, s a kézbesítő postás megkapja a már többször említett összeget a vasadi postahivataltól... Mondhatná bárki, miért kell egy ilyen, szinte egyedi eset­tel foglalkozni? Hogy „egye­di”. ahhoz kétség nem férhet, hiszen e sorok írója széles ba­ráti körében. 20—30—40 éve dolgozó ismerőseivel nem for­dult még — szerencséjükre! — — ilyen eset elő, s e sorok író­ja sem tud, nem is hallott ha­sonlóról .. . Csakhogy ez a felháborító, már-már kálvária­járásnak tűnő. „fussunk a pénzünk után” eset — egy postai tisztségviselő feledé- kenysége, hanyagsága, felüle­tessége miatt — bárkivel nem is egyszer megtörténhet. Ezért tettük szóvá. Molnár Lóránt ISSN 0133—2651 (Monori Hírlap)

Next

/
Thumbnails
Contents