Pest Megyei Hírlap, 1983. július (27. évfolyam, 154-180. szám)
1983-07-10 / 162. szám
POSTABONTÁS Árvalányhaj A június 19-i lapban megjelent egy írás, melyben sajnálkozva adták hírül, hogy az árvalányhaj védett növény, és azt kevés termőhelyéről szigorúan tilos elvinni. Örömmel ismertetem, hogy gödöllői telkünkön, mintegy 10 négyzet- méter területen elterjedt az árvalányhaj, mégpedig egy ismeretlen mődon odakerült — szélsodorta vagy madárhozta magból sarjadt — tőről szaporodva. Idén is nagyon szépen virágzott, valóban hullámzott a szélben, és várhatóan jövőre még nagyobb területen fog sarjadni. Az ár- valányhajat kereső Fidel László váci olvasójuknak felajánlunk két-három tövet, amit nyugodtan elültethet, és majd szaporodni fog. Ügy hisszük, ezzel nem sértjük meg a törvényt. Természetbaráti üdvözlettel: Jáky Kálmán Gödöllő, Ady sétány 20—22. Kedves utasok Több mint 25 éve vajgyok jegyvizsgáló. Mindig igyekeztem a legudvariasabban viselkedni az utasokkal. Nagyon sokan vannak, * akik a nevem sem tudják, csak amikor meghallják a hangom, azt mondják: jön a mi kalauzunk. Arra azonban nem mertem gondolni, hogy menynyire becsülnek és szeretnek a ceglédi vonalról a MÁV budapesti kórházába bejáró kedves utasaim. A történet a következő: az említett kórház sebészeti osztályán feküdtem, ahol több régi utasommal találkoztam. Tovább adták a hírt, és attól kezdve nem telt el olyan nap, hogy két-három látogatóm ne lett volna az általam is csak látásból ismert kedves utasok közül. Szinte nem is volt arra időm, hogy a betegségemre gondoljak. Sajnos, nem tudom felsorolni mindazokat, akik meglátogattak és személyesen sem tudok nekik most köszönetét mondani. Kedvességüket azonban sohasem fogom elfelejteni. Igyekszem kezelőorvosom utasításait megtartani, hogy minél hamarabb találkozhassunk utasaimmal a vonaton. A vasutasnap alkalmából munkájukhoz sok sikert, erőt és egészséget kívánok, családi életükben pedig nagyon sok boldogságot és további kellemes utazást. Bíró János MÁV-jegyvizsgáló Cegléd Jókívánságait mi is köszönjük. Az utasok nevében is. Jó az, ha olvasóink nemcsak akkor ragadnak tollat, amikor problémáik vannak, hanem akkor is, ha valamiért köszönő sorokat szeretnének közhírré tétetni, önnek pedig mielőbbi gyógyulást kívánunk. Betegségében nyilván erőt ad az a tudat, hogy ismeretlenül is, vagy csak futó ismerősként ilyen sokan kedvelik önt. Egy mogorva jegyvizsgáló bizonyára ugyanezt nem mondhatná el magáról,.. Balesetveszély Nap mint nap olvashatjuk a sajtóban, hallhatjuk a rádióban, hogy milyen gyakoriak a közúti, illetve az üzemi balesetek. Aztán azt is megtudhatjuk, hogy a vizsgálat során kiderült: legtöbbször nemtörődömségből, a körültekintés elmulasztásából erednek ezek a balesetek, melyek a lakosság, illetve a dolgozók összefogásával esetleg megelőzhetők lennének. Olyan felhívás is elhangzott már, hogy, ha valaki balesetveszélyt észlel, jelentse az illetékeseknek, hogy megtehessék a szükséges intézkedést. Én május 22-én levélben bejelentést intéztem a gödöllői tanács műszaki osztályához. Mint megírtam, a Thököly úton nyolc darab jegenyefa akadályozza, hogy kihajtsak az útra. A fák magassága eléri a 60—70 métert, három már teljesen kiszáradt közülük, s szélvihar esetén letört ágakkal van teli a környék. Egy alkalommal pedig a szél az egyik fa koronáját az úttestre sodorta. Elég egy nagyobb szél, egy magasból lezuhanó faág, és már is kész a baleset. Azóta eltelt 30 nap, de a tanácstól még nem kaptam választ. Pedig úgy érzem, sürgős intézkedésre lenne szükség. Kelemen János Gödöllő Nomád harcos A pomázi temető egyik síremléke nomád harcost ábrázol. Az egyetlen tömbből faragott szoborra gyakran helyeznek el egy-egy szál virágot, csokrot, esetenként koszorút Sashegyi Sándor barátai, tisztelői. Az utóbbi napokban megszaporodott a virág a síremléken. Igen, a pomáziak emlékeznek: huszonöt évvel ezelőtt hunyt el a Pilis-vidék, de elsősorban Pomáz önzetlen, lelkes kutatója. Idősebbek és fiatalok egyaránt emlékeznek Sashegyi Sándorra, aki munkáscsalád gyermeke volt, és élete végéig Pomázon tevékenykedett. A fiatalabbak személyesen nem ismerhették a lelkes Pilis-vidék kutatót, de munkája eredményeit ismerik, értékelik. Húsz évig mint szakmunkás dolgozott, de egész életében izgatta a Pilis története. Állandóan tanult és dolgozott. Tavasztól őszi’ lázasan kutatott. Télen a könyvtárakat, levéltárakat bújta, önszorgalomból elsajátította mindazt, amit a régészeti munkához, a leletanyag restaurálásához tudnia kellett. Közel három évtizedes munkássága alatt több mint harminc régészeti lelőhelyet tartott számon a Pilisben és környékén. Saját költségén kutatott a pomázi Holdvilág- árokban, ahol honfoglalás kori emlékeket keresett, ö kezdte el az ásatást a Kőhegyen, a Lugi-dűlőben, de egyéb területeken is. Tevékeny részt vállalt a pomázi Tavan- és a Zdravják-dűlő feltárásában. Legnagyobb sikere a po- máz-klisszai középkori romterület felfedezése és feltárása volt. Az ásatás során előkerült leletanyag a Magyar Nemzeti Múzeum és a szentendrei Fe- renczy Múzeum gyűjteményét gazdagítja. Eredményeiről, munkájáról rendszeresen tájékoztatta a Nemzeti Múzeumot és a levéltárakat. Kézirataiból sajnos csak kevés látott napvilágot, de ami igen, az ma is forrásértékű. Olvasónk fotózta Sobieski-emléktúra A napokban ért véget a 25. jubileumi Sobieski-emléktúra, mely Esztergomból indult és (Pest megyén át) Budapestig haladt 1800 résztvevővel. Képünk a vízitúrának azt a pillanatát ábrázolja, amikor az evezősök díszőrséget állnak Sobieski emlékművénél. Tóth Béla felvétele Ha megdobnak sárral... ...öntsd vissza hypóval? Az autó tiltakozik az út ellen, mi pedig jobbra-balra dőlünk, kegyetlenül zötykölődünk. Itt, a falu szélén, a temetőn és a sportpályán is túl, mintha eseményszámba menne egy idegen gépkocsi : libbenek a függönyök, nyílnak a kiskapuk. A 12. számú épület előtt állunk meg. Szép családi ház, a kerítés mögött gyümölcsfák, virágok, vetemény. Ütés egy bottal Mondom, mi járatban: az asszony szeme riadtan rebben. — Régi ügy, nagyon régi..., már nyolc éve, nem kellett volna ... Csak a férjemet nem hagyja nyugodni — mormolja majdhogynem csak magának, miközben befelé invitál. A beszélgetésre előkerül a férje is, idős, már hetven fölött, fürdőnadrágra vetkőzve. A konyhában ülünk le. Az asztal pillanatok alatt megtelik régi, megsárgult, valamint frissebb és még frisebb iratokkal. Az ember egymás után nyomja a kezembe a hivatalos pecsétekkel ellátott leveleket. Időbe telik, míg valamit sejteni kezdek abból, mi is lehet a panasza. — Az igazamat akarom — hajtogatja —, engem bepereltek, de alaptalanul. Ezt a szégyent, ezt a kárt, ezt a tortúrát ki fizeti meg nekem? Nyolc éve nincs nyugtom. Hogy most már lehetne? De kérem, én ártatlan vagyok, ök — bök a jobb oldali szomszéd felé —, ők az okai mindennek. Az iratokból kiderül, hogyan is kezdődött. A férfi egy emésztőgödröt ásott, a szomszéd pedig beperelte azzal, hogy házának fala az emésztő miatt repedezik. Vizsgálat vizsgálatot követett, kiderült, az ok egészen más: a régi épület alapjánál keresendő, azt nem ásták évtizedekkel ezelőtt elég mélyre. A férfi megnyerte a pert, de nem tud beletörődni abba a bírósági ügybe. Es a folytatás? Űjabb perek... Az egyik idézést meglepődéssel olvasom. — Leütött valakit? — kérdezem csodálkozva. — Hogy én? — így az idős ember. — Igen, azt az asszonyt —, mutat a bal oldali szomszédja felé. — Már teljesen tönkretettek a perrel, három infarktust kaptam, az egyik tárgyaláson úgy felidegesítettek, hogy amikor kifelé mentünk, a botommal fejbevágtam azt a nőt. Esküszöm, nem tehetek róla. Máig sem tudom, miért tettem, de megfizettem érte! Nézze csak — tol elém egy csekket. Teljesen tanácstalan vagyok. Talán a szomszédban ... Talán ott többet megtudok. Az emésztővei kezdődött Az öregasszony a szőlőtőkék mögül bújik elő, a gazt gyomlálta. Nem hittem volna, de örömmel fogad. — Jöjjön csak, jöjjön — hív befelé —, nagyon jó, hogy az újság is ír rólunk, legalább megtudja a világ az igazunkat! A szobában félig vetett ágy — nagyon beteg vagyok, napközben sokszor le kell feküdnöm — magyarázza. Közben előkerül a húga is, ápróter- metű asszony, már ő is túl a hetvenen. — Jaj, de jó, hogy itt van — szólal meg siránkozva —, tönkretesznek minket, engem bolonddá akarnak nyilvánítani, és semmit nem tudunk tenni, ők az erősebbek! Ülünk a szobában, az asztal pillanatok alatt megtelik iratokkal. Régiekkel, megsárgultakkal és egészen frissekkel. — Engem leütött, fejbevágott a botjával — tapogatja fejebúbját — megsérültem, és alig intették meg érte. A nővérem házát — ahol most vagyunk, ez az övé — meg megroggyantották. Az asszony is iratok tömkelegével lát el. Biztatgat, olvassam csak el, abból aztán megtudhatom, nekik van igazuk! Tanácstalanul nézek körül. Lesz-e béke? A községi tanács szabálysértési előadójának szemöldökei ráncba futnak, amikor megemlítem, milyen ügyben jöttem. Néhány kilót kitevő aktát vesz elő, belelapoz, s közben letargikusan csóválja a fejét. Állandóan feljelerítgetik egymást, én már meg nem tudnám mondani, hogy melyiküknek van igaza. Tudja, hogy 8 évvel ezelőtt milyen jóban voltak? Közös disznótorok, szüretek, s esküvői meghívók. Azzal az emésztőgödörrel kezdődött. Itt meg csak gyűlik a papír, s nem tudok rajtuk segíteni. Ott az utcában, ahol laknak, a túlsó sarkon él egy férfi. Tanácstag volt, meg elvállal mindenfélét a közért, nagyon tárgyilagos. öt keresse fel. Visszamegyek az utcába, keresem a tárgyilagos férfiút, megtalálom. A kerti padra ülünk le, hatalmas telkén egy öreg diófa ad nekünk árnyékot. — En már nagyon szeretném, ha vége lenne ennek az egésznek. Megmondtam nekik a szemükbe is. Hibás most már az öregember és a két testvér is. Legutóbb például volt az a hypós ügy. Persze már nehéz megállapítani, hogy pontosan miként történt. Állítólag az ember elment az öregasszony háza előtt, és hallotta, hogy' rá kiabál mindenféle szitkot. Begurult és sárral elkezdte dobálni az ablakot, az asszony meg erre fogta a lavórt, éppen konyharuhát fehérített, aztán ráöntötte a férfira. Hát ki érti ezt, kérem? Egyszer intézze már el valaki, hogy béke legyen! Mikor visszafelé indulunk a faluból, ismét elhajtunk a békétlenkedők háza előtt. A három öreg egymást, önmagát sorvasztja el. Azt mondják, köztük már sohasem lesz béke. Vagy mégis? K. É. Munkájával, akaraterejével bebizonyította, hogy aki a közösségért dolgozik, annak az élete nem volt hiábavaló. Sashegyi Sándor munkássága, lelkesedése és a régészet iránti szeretéte például szolgálhat valamennyiünk számára. Sajnos, huszonöt évvel ezelőtt eltávozott körünkből, de munkája, emléke megmaradt. Nevét Pomázon utca is őrzi. Balogh Gyula Pomáz Nagyközségi Tanács Kirándulás Tanyi Jánosné Erkel utcai lakos örömmel újságolta, hogy Nagy Istvánná, aki Szőlősnyaralón, az Akácfa úton lakik. 36 személy részére ötnapos kirándulást szervezett az NDK-ba. Nagyné elmondta, szívesen tette ezt, szeret örömöt szerezni embertársainak. A résztvevők pedig részletesen elmesélték nekem külföldi kirándulásukat. Ferihegyről indultak, a légi- kisasszonyok kedvesek voltak hozzájuk ;i szendviccsel. kólával, kávéval, sőt még borral is kínálgatták őket. Először Berlinbe mentek,, ahol egy ragyogó tisztaságú szállodában éjszakáztak, rfiajd Drezdába utaztak, ahol szebbnél szebb festményekben, ékszerekben, ipar- művészeti tárgyakban gyönyörködhettek. Lipcsében is jártak, ott az egyetemeket és a műemlékeket csodálták meg. A wittenbergi templomban pedig csodálatos élményben volt részük: látták Luther hatalmas szobrát; aztán megtekintették a reformáció történetének múzeumát. Az utazás költsége mindössze 3 ezer 900 forintba került személyenként, ezt a pénzt azonban nem sajnálták, mert egész életükre szóló kellemes élményt nyújtott nekik ez az öt naD. Krátky László Sülysáp Teremszépítés Befejeződött a tanítás. A dunakeszi 4. sz. általános iskolában hét pedagógust búcsúztattunk el. Törökné Bo- ross Sarolta 36 évi. Csákó József pedig 40 évi tanítás után vonult nyugdíjba, ők tehát idén már nem vettek részt a nyaranta ismétlődő akcióban, melynek során a szülők segítségével szépülnek meg a tantermek. Idén 60-an meszelték ki a termeket mosták ki a függönyöket, és javították ki az apróbb hibákat. Az így felszabadult pénz (melyet me- szeltetésre kellett volna fordítani), szemléltető eszközök vásárlására marad meg. Tetszetősebb lett az iskola előtti terület is. ott hosszú ideje egy elhanyagolt medence állt, ezt most kitisztították, sóderrel töltötték meg és virágokat ültettek köréje. Solymosi László Dunakeszi A közösségé Örömmel nyugtáztuk, hogy július 3-i számukban Faóriások helyett csemeték című riportjukban végre foglalkoztak a szigetújfalui erdőkivágással. Mindnyájunk számára világossá vált, hogy nem esztelen pusztításról, hanem tervszerű erdőművelésről van szó. Abban is egyetértünk, hogy az előzetes értesítés is szükséges lett volna, hiszen akkor mi kértük volna azt, hogy az erdőt nyilvánítsák jóléti erdőnek (most már késő, mert a fák jó részét kivágták). Hiányoltuk a cikkből, hogy az út menti fasort még annak idején elődeink, a MADlSZ-fia- talok ültették társadalmi munkában. Mi is részt vettünk már hasonló társadalmi munkában, így fásításban is. és rosszul esne nekünk, ha az általunk ültetett fákat mások kivágnak. Ezek a miénk, minden emberé, a közösségé. Reinholcz Tibor KISZ-titkár, Szigetújfalu Kisegítősök A vecsési Kisegítő Általános Iskola és Napközi Otthon 23 gyermeke egy tanárnő és egy felügyelőnő kíséretében ellátogatott a budakeszi jóléti erdőbe és vadasparkba. Nem hozta őket sem különbusz, sem patronáló brigád. Nem kényeskedtek, nem hátráltak meg a többszöri átszállás elő! sem. hiszen látni akarták azt a parkot, melyről oly sokat hallottak. A gyermekek érdeklődőén kérdezősködtek a park szakemberétől, aki részletes magyarázattal szolgált az erdei életről. Külön élményt jelentett nekik a magasles, valamint az út azokon az ösvényeken, ahonnah az állatokat figyelhették meg. Több kilométeres gyalogtúra után birtokukba vették a Szilfatisztáson létesített játszóteret. Jó volt nézni, hogy tanáruk milyen szeretettel bánik a gyerekekkel, s öröm volt azt is szemlélni, hogy a fiúk és lányok milyen pompásan érezték magukat. Padányi Lajos Budakeszi Válaszol az illetékes A kézbesítő hibázott Előfordul, hogy az illetékesek válaszainak csak később tudunk nyilvánosságot adni. Ennek egyrészt lehet helyhiány az oka, másrészt pedig az, hogy mi sem kapjuk meg azonnal leveleiket. Nos. jelen esetben mindkét okra hivatkozhatunk. A Budapesti Postaigazgatóságon — csakúgy, mint sok más szervnél — sajtófigyelő útján is értesülnek azokról az ügyekről, melyek hozzájuk tartoznak. így kapták meg lapunk április 24-i számában megjelent Udvariatlanul című cikkünket is. (Jakab Ferenc ebben arról írt, hogy előfizetett újságjai nem érkeznek meg mindig időben ...) A Postaigazgatóság illetékese, Szerencsi Róbert, a hírlaposztály vezetője utána nézett ennek, s mint írja, a hírlapkézbesítő pontatlansággal hibáztatható. (Az előfizetési nyugtát . téves névvel és címmel állította ki.) Mint az osztályvezető leveléből kiderül, a kézbesítőt figyelmeztetésben részesítették és egyben valamennyi előfizetői ügyintéző figyelmét rendkívüli oktatás keretében hívták fel az ügyfelekkel szemben tanúsítandó udvarias magatartás követelményeire. Olvasónktól pedig szíves elnézést kérnek. Nevében is köszönjük az alapos vizsgálatot. S/.rrkrszlői fizvnrtrk Csontos Lajosné, Vecsés: A Társadalombiztosítási Igazgatóság illetékeseivel közösen kérjük, hogy pontos címét közölje velünk, mert ügyében — családi pótlékról van szó — csak így tudunk segíteni. K. J., Pécel és G. M.-né, PUiss Leveleiket jogtanácsosunkhoz továbbítottuk. S. V.-né, Csobánkat ön a díjbeszedő vállalat munkája ellen emel kifogásokat. Nos, azóta mór megkaphatta a vállalat levelét i6, reméljük, ügye megnyugtatóan rendeződött. K. L., Sülysáp: A kért borítékokat postázzuk. Azóta már olvashatta tudósítását oldalunkon. Láthatja, nem kívánjuk az ön írásait mellőzni, sőt örömmel olvassuk azokat. Hozzánk nagyon sok levél érkezik, azonnal nem tudtuk valamennyit közzétenni. Türeimét kérjük, és várjuk további beszámolóit. özv. D. j.-né, Nagykőrös; P. I.« né, Pilis: Mindketten fontos, esetleg tanulsággal is szolgálható eseményről számolnak be. Ezért személyesen is felkeressük önöket. Érkezésünk időpontját előzetesen táviratban közöljük. 4
