Pest Megyei Hírlap, 1983. június (27. évfolyam, 128-153. szám)
1983-06-08 / 134. szám
1083h jtNIUS 8., SZERDA %fätao Arcok a mezőgazdaságból Az őszi nap is hoz Patika a művelődési házban A terv a rajzasztalon Szigethalmi újítók Második hely Kétszer annyi ötlet A szigethalmi Csepel Autógyár újítói az elmúlt évi versenyben elismerésre méltó eredményt értek el: az Ipari Minisztérium és a vasasszakszervezet pályázatának közlekedési eszközöket gyártó ágazatában a második helyet vívták ki. Az országos jelentőségű eredményt a vállalat elsősorban a fokozott energiatakarékosságnak, illetve a szocialista brigádok erőteljes aktivitásának köszönheti. A zsűri értékelésében kiemelte, hogy nagymétékben nőtt az autógyáriak újitókedve, a brigádok által benyújtott újítások száma évről évre több. Tavaly csaknem kétszer annyi ötletet, javaslatot juttattak el a bírálókhoz, mint az előző évben. De jól dolgoztak és jártak a közreműködők is — a nekik kifizetett összegek szintén megduplázódtak. Az energiatakarékosság is kedves területükké vált az alkotó embernek. Az elmúlt évben a vállalat 193 százalékos megtakarítást ért el munkásságuk révén, a szocialista brigádoktól 352 olyan javaslat érkezett, amelyeket hasznosítani lehetett. Az ebből eredő, összesen csaknem kétmillió forintban ott van például a 18 társával együtt Kiváló újító kitüntetést nyert Tóth Antalné munkája, amellyel jelentős mennyiségű gőzt takarítanak meg, vagy mások ötlete, az import tűgörgős csapágy, a Bosch-termo- sztát'hazai anyagokkal való slfji keres helyettesítése.' ié. A dömsödi Dózsa Tsz miközben sikeresen oldja meg mezőgazdasági és állattenyésztési feladatait, példamutatóan nagy figyelmet fordít arra is, hogy a termelés különböző területein az energiatakarékosság lehetőségeit kihasználja. A ló és gazdája monoton egyhangúsággal rótták a köröket a mintegy hektárnyi földön. Látszólag semmi sem zavarta megszokott összhangjukat. Néha álltak csak meg, egy-egy pillanatra, hogy a gaztól eltömődött boronát kitisztítsa, az idős kora ellenére még mindig szálfa egyenes ember. Nem egyedül dolgozott ezen a szép tavaszi napon. A föld már elmünkéit részén egy fiatal nő ültette a kukoricát, ásóval. Így csinált fészket a magvaknak, amit továbblépve sankával takart be földdel. Valamikor a déd- nagyapám ültetett ily módon tengerit. Ezért is keltette fel érdeklődésemet. Jöttömre abbamaradt a munka. Most már közelebbről láttam, hogy a ló után serényen lépkedő ember arcára tartása ellenére is mély barázdákat szántottak az évek. Majdnem olyan mélyeket, mint amilyet az eke hasít ki a földből. A nő viszont gömbölyű, fiatal menyecske. Szép indulás E látszólag ellentétes állapot nem szülő gyermeki viszonyt takar. Bizony ők házas- társak. — A negyedik feleségem mondja Hefler Imre, a dabasi Fehér Akác Tsz nyugdíjas tagja. Nem kitörő örömmel, nem dicsekedve, csak úgy mondja, ahogy szokás. Közben könny szökik a még mindig tiszta kék szemébe. Munkában megfáradt bütykös keze erősebben markolja a gyeplőt. — Csak tudnám, miiért ver engem az isten, mikor soha életemben sem bántottam — szakadt fel kebléből a mélyről jövő fájdalmas sóhaj. — Mát ok meg, akik rosszat tesznek lik világukat. Becsülettel dolgoztam világéletemben, jól lul tűzte ki, hogy hasonló biogázüzemek építését, szerelését az ország más termelőszövetkezeteinek, gazdaságainak megrendelésére is elvállalja. K. Z. s viseltem magam és most 70 évesen is ezt teszem. Egyéni gazdálkodó koromban volt olyan esztendő, hogy 50—60 hektoliter borom is megtermett. Részeg mégsem voltam még életemben. A családomat szerettem, a tészben is megbecsültek. Mégis nagy terheket rakott vállaimra a sors. Szinte kibírhatatlan terheket. — Mint más legény a faluban. én is megnősültem annak rendje-módja szerint, mikor eljött az idő. Szorgalmas asszony jött a házhoz, három gyereket szült nekem, szépen gyarapodtunk. Jött a front Itt elszorul a torka, alig jön ki hang a nehéz sorsot megélt ember száján. Végül erőt vesz magán. — Aztán vége lett mindennek, mindennek vége! Azt hittem beleőrülök. Jött a front s vele együtt a szenvedés. Gyógyszert nem lehetett kapni, meghalt a két gyerekem és a feleségem is. A nagyobbik fiam 17 éves korában lett oda. Meghűlt, a tüdőgyulladás végzett vele. Itt maradtam egy- szál magamban, csak a fájdalom és a gyász volt a társam. Enyhülést egy újabb asszonytól vártam. Rengeteg volt a munka a gazdaságban meleget és a ház körül kellett valaki. Télen meg, amikor a földön nem volt teendő, a minisztériumba jártam a kazánokat fűteni. Az új asszony gyakran elkísért, csókkal vett búcsút a vasútállomáson. Egyszer aztán hűlt helyét találtam. Egy éjszakán odébbállt, és kifosztott. Nem jelentettem föl. Soha nem volt még dolgom a törvénnyel. Az emlékezés felszaggatta a régi sebeket. A történetek tisz. tán éltek a mában. — Az újabb asszonyhoz sem lett szerencsém. Emberileg ugyan nem volt vele semmi baj. szépen éltünk, békességben megfértünk egymás mellet. őt a tüdőbaj vette el tőlem. Bevittem a szanatóriumba, ott halt meg két hét múlva. Megint az egyedüllét, n magány szakadt rám. Eszterrel hat éve vagyok együtt, ő egy hányatott sorsú nő volt, a szülei kitaszították. Nem is szülők azok, rosszabbak. Magamhoz vettem a kisfiával együtt. Sok a munka — Apám, anyám elzttllött I — magyarázza Jakab Eszter. — Az Imre bácsi meg befogadott. Bár én még 26 éves vagyok, jól megértjük egymást. Mindkettőnkhöz mostoha volt az élet. Annyi szeretet, ragaszkodás szorult a férjembe, hogy a nagy korkülönbség ellenére sem lehet nem szeretni. Itt találtam meg a nyugalmamat mellette, ami korábban nem volt. Van lovunk, disznót tartunk, jó egyetértésben élünk. Meg lehet kérdezni a faluban bárkit. Sokat dolgozunk. A nagy gépek által nem művelhető csücsköket — mint ez is itt, az 5-ös út mellett — felvállaltuk, bevetettük. Lesz miből meg- hízlalni a disznókat. — Igaz, az Eszter jóval fiatalabb nálam. Ez ellentmond az élet törvényeinek. Bár szeretem, ha el akar hagyni, soha nem tartom vissza. Egy azonban tény. A most 5 éves fiúcskát, akit a házhoz hozott, nem veheti le a nevemről, amit szívesen adtam neki. Hefler Imre. lesz ő, amíg csak él. A gyerekeim helyett gyerekem, és egyedüli örökösöm. Csak valamennyire is fel tudnám még nevelni. Legalább ezt adná meg nekem a sors, másra már amúgy se vágyom. Béna Zoltán Különös látványt nyújt a solymári művelődési ház hétköznap. A kitárt rjagy kapun át az udvarba látni, ahol iskolaköpenyes gyerekek futká- roznak. A bejárattól balra kisebb ajtó, fölötte a felirat: Gyógyszertár. Nagy a forgalom, egymásnak adják a kilincset az emberek. Majd csengőszó hallatszik, az udvar el- néptelendik, a gyerekek bevonulnak a tanterembe, kezdődik az óra. — Jóval túl volt a patikaépület a századik évén. Alatta löszpince húzódott — mondja Seres István, a solymári tanács vb-titkára, amikor arról érdeklődünk, hogyan került a gyógyszertár a művelődési házba. — Amikor a pince kezdett beomlani, az épület vályogfalai megrepedtek. Így a ház sorsa megpecsételődött. Egy ekkora település nem maradhat gyógyszertár nélkül, egy pillanatig sem gondoltak megszüntetésére a tanács vezetői sem. A solymáriak között mégis nagy riadalmat keltett a patika bezárásának híre. Ez addig tartott, míg az új helyen ki nem nyitottak. — Egy hétfői napon, délben zártunk be és csütörtök reggel már nyitottunk is — beszéli el az átköltözés történetét Jáhn Jánosné vezető gyógyszerész. Az egykori klub- helyiségben szépen elhelyezték a régi patika bútorait és fel- szerelési tárgyait. Viszonylag tágas az eladótér, így a betegek nem sokat vesznek észre a patika gondjaiból. A rendkívül felelősségteljes munkát végző gyógyszerészek azonban lényegesen nehezebb körülmények között dolgoznak. A készítmények előállítása egy alig két négyzetméternyi helyen folyik. — Igyekszünk, hogy a betegek ne vegyék észre munkánkon ezeket a rossz körülményeket, de ez nagyon nehéz. Bár szemre tágas ez a két Elkészültek és kiállták a minőségi próbát a Borsod megyei Építőanyagipari Vállalat sárospataki üzemében készített cseréphordók. Korábban a káposztát a háztartásokban is fahordókban savanyították, ám a vámosi lakásokban ezek a fahordók nemigen férnek el, így született az ötlet: készítsenek tíz- és húszliteres cseréphordókat. szoba, amit most elfoglalunk, de a higiéniai és egyéb szigorú előírásoknak itt csak nagy üggyel-bajjal tudunk megfelelni. — Mikor költözhet végleges helyre, jobb körülmények közé a patika? — Sürgősen meg kell oldanunk a gyógyszertár dolgát, hiszen sokáig nem maradhat a művelődési házban — válaszolja a vb-titkár. — A tervek szerint az orvosi rendelő udvarán építjük fel az új patikát. Az a gyógyszertári központ előírásainak megfelelően 200 négyzetméteres lesz. A terveket a Mélyépterv kollektívája készíti társadalmi munkában, egy szocialista szerződés részeként. — Az egyik legégetőbb feladatunk most a solymári gyógyszertár helyzetének megoldása — mondja Buzsik Sándor, a Pest megyei Gyógyszertári Központ igazgatója. — Egyébként is kiemelt fontosságú az agglomerációs községek gyógyszerellátásának javítása. Ugyanakkor itt vannak a legnagyobb gondok is. Ennek ellenére a solymári patikát minden eszközzel segítjük. A „Gyógyszertár” felirat kétszer olyan nagy és feltűnő, mint az, hogy „Művelődési Ház”. Azon nem vitatkozott senki, hogy adjon-e helyet a kultúra háza az életveszélyessé vált patikának. Hiszen otthont adott előtte egy általános iskolai osztálynak, a zeneiskolának és — a községoen tornaterem nem lévén — a testnevelési óráknak is. Am ilyen körülmények között a népművelői munka sem lehet könnyű. Az új patika tervei már a rajzasztalon vannak, s ez ad reményt arra, hogy egy-két éven belül visszakapja a művelődési ház régen nélkülözött klubhelyiségeit. M. K. I A cseréphordók ráégetett mázzal készülnek — így a folyadékot nem engedik át — a tetejük légmentesen zár, a savanyúkáposzta-szag nem tölti meg az egész lakást. A kézi korongozással készített új termékeket még az őszi káposztasavanyítási időszak előtt forgalomba hozzák. K. T. inergtameg takarítás Biogázüzem Dömsödön Mintaként megtekinthetik az érdeklődők Otthon is savanyíthatunk (seréphordék káposztának Bába Mihályi Cdáendeó íeózéiaetéó A múlt évben helyezték üzembe az energiatakarékos takarmányüzemet, ahol a szárítási és őrlési munka kiküszöbölésével évente csaknem 90 tonna tüzelőolajat és több mint 45 ezer kilowatt villamosenergiát takaríthatnak meg, miközben a termelési eredményeket tovább javítják. Idén újabb jelentős kezdeményezéshez láttak, ami ugyancsak az energiatakarékosság céljait szolgálja. Az ezer férőhelyes tehenészet szervestrágyájának feldolgozásával, új berendezések üzembe helyezésével, nagy mennyiségű biogázt állíthatnak majd elő, amely annyi energiát termel, amennyi elegendő a szőlőfeldolgozó és mustsűrítő telep gépeinek üzemeltetéséhez. Még arra is marad energia, hogy az üzemi konyha berendezéseinek fűtését is ellássák. A most épülő telep üzembelépésével évente 500 tonna fűtőolajat takaríthatnak meg. A feldolgozás során keletkező mellékterméket a mezőgazda- sági munkában hasznosíthatják. s így annyi műtrágyát takarítanak meg, amennyinek gyártásához 1100 tonna tüzelőanyag felhasználására lenne szükség. A dömsödi biogázüzem magyar konstruktőrök új szellemi termékeként előreláthatólag már a jövő évben teljes kapacitással megkezdi működését. A berendezés egyben mintaüzem is tesz. miután a tsz a konstruktőrökkel együttműködve céV asámap délután nem vártam látogatókat. Előre jelezték, ha szép, napos idő lesz, kirándulnak a tópartra. Az ágyon heverész- ve olvasgattam. A beteglátogatók beözönlöttek, de néhány perc múlva lármásan ki is viharzottak a folyosóra, a kórház udvarára. Csak az ablak melletti ágyon fekvő beteg nem bírt még mozdulni ágyáról. Néhány nappal ezelőtt még két nap, két éjszaka birkózott a halállal, s úgy éreztük, már az orvosok is lemondtak róla. De szívós teste győzedelmeskedett. Egy reggel felült, s vidáman mondta: jó reggelt, betegtársak. Bizony nehezen hittünk a szemünknek meg a főorvos úr szavainak: ha otthon biztosított a pihenése, hamarosan hazaengedjük. Magasra rakott párnáira dőlve ült, leste az ajtót. A felesége halkan, nesztelenül érkezett, aztán szinte rohant az ágyhoz. — Üristen, mi történt veled? — kérdezte, s már buggyant is ki belőle a sírás. — Semmi, drágám, jól vagyok — simogatta felesége kezét, karját, vállát —, és a főorvos úr azt mondta, hamarosan hazaengednek, ha otthon is tudok pihenni. A szipogás nem szűnt, a halk mondatok összetöredeztek, alig egy, két szót értettem meg belőlük. Lapoztam. Megpróbáltam olvasni. Képtelen voltam. Egész sorok menekültek el tekintetem elől. a kiherélt mondatokból semmit sem értettem. Már-már arra gondoltam, hogy a tilalom ellenére fogom a könyvet és kimegyek a folyosóra, amikor a férfi ingerült hangja az ágyhoz szögezett. — Hogyhogy? A kosztpénzen kívül ötezer forintot hagytam a dobozkában. — Halkabban. Nehéz lélegzés. Szipogás. A betűk táncoltak. Már csak lapozgattam, úgy, hogy hallják ők is a lapok zizegését. — Hogyhogy? — kérdezte a férfi lefékezett hangon. — Sok volt a kiadás. — Milyen kiadás? Nekem itt szükségem van a pénzre. Adni akarok a nővéreknek, akik napokig tisztába tettek, napjában kétszer is, no meg hordták a kacsát, és amikor leszí- jazva feküdtem, mert lázálmomban, vergődésem közepette többször is kiszakítottam az infúziós tűt. És a többiekre is gondolnom kell. Szóval milyen kiadásod volt? Egy pillanatra bekukkantott az egyik beteglátogató. Valamit kérdezett, de választ se várva elment. Az asszony szipogott. — Nos? — sürgette a férje hangja. — Drága Béluskám, most az a legfontosabb, hogy meggyógyulj, és gyere haza. Otthon majd szépen mindent megbeszélünk. A férfi felhúzta térdeit, és átölelte. Néhány pillanatig nehéz légzését, gyors sóhajtásait hallottam. — Bejön Icuka is a férjével — mondta az asszony édeskedve. — Jó, jó. De holnap be tudod hozni a pénzt, téged beengednek ... — Ne beszélj így velem Béluskám. Mért gyötörsz? Mondtam, hogy sok kiadásom volt. Elfogyott minden pénzünk. De majd kérek kölcsön, majd, majd... A férfi a párnára hanyatlott. — Az isten szerelmére, mondd már, hogy mire adtad ki? T alán ha tízen beszélgetnek egyszerre a szobában, egyetlen szót sem értek a csendes beszélgetésből, de így a suttogás is felerősödött. — Nézd, drágám, vásárolnom kellett. Ruhaanyagot. Azt el kellett vinni a szabóhoz. Mivel sürgősre kértem, drágábban varr ja. — És? — Icuka mondta, hogy vegyek harisnyát is, meg cipőt, meg kalapot. Alkalomhoz illőt. — Milyen alkalomhoz? — Hogy mondjam ezt meg neked? Majd otthon szépen mindent megbeszélünk. — Otthon? Hiszen te már nem is vártál haza. Gyászruhát csináltattál, gyászkalapot vettél, mint az anyád, amikor apádat kórházba vitték. Azt hitted, hogy... Megmozdultam az ágyon, félretettem a könyvet. Leeresztettem a lábamat, papucsba bújtattam. Nem volt erőm a köpenyem után nyúlni. Szép lassan, csoszogva indultam az ajtó felé. Közben az ágyak vasrúdjá- ba kapaszkodtam. Az első pillanatnyi szédülés elmúlt, gyorsabban lépegettem, és becsuktam magam mögött az ajtót. A folyosó beugrójában, ahol általában a betegek ebédelnek, leültem. Verítékben úszott a homlokom, az arcom. A halálból visszahozott betegtársamra gondoltam: szólni kellene az ügyeletes orvosnak, hogy küldje el a feleségét, mert ha tovább folytatják a beszélgetést, keserves éjszakánk lesz, és újra ágyhoz szí j azhat ják. A nővérszobában élesen berregett a csengő. A kórterem ajtaja fölött villogott a piros lámpa. Már nem kellett szólnom az ügyeletes orvosnak, szaladt a nővér a beteghez, de fordult is ki rögtön; doktor úr, doktor úr — kiáltotta hangosan. Megkapaszkodtam az asztal szélében. Nem mozdultam. A beteg felesége az ajtó mellett falnak dőlve sírt. A nővér nyugtatót adott neki, leültette. Tíz perc sem telt el, kijött az orvos. — Kérem, ne menjen be, altatjuk — mondta az asszonynak —, de holnap bármikor bejöhet. Nyugodjon meg, nincs semmi baj. És ahogy * főorvos úr mondta, nemsokára hazamehet a férje, de sokat kell pihennie. Az asszony bólogatott. Nem bírt mozdulni. elálltam, betántorogtam a kórterembe. Az ablak mellett a betegtársam nehéz, mély lélegzéssel csendesen aludt. Arca sápadt volt, s mintha kisimultak volna rajta e ráncok.
