Pest Megyei Hírlap, 1983. június (27. évfolyam, 128-153. szám)
1983-06-05 / 132. szám
"xMilav 1983. JÜNIUS 5., VASÁRNAP Aki megálmodta a Tenkes kapitányát Kisdiákok körében az író Három osztály tolongott a zeneteremben Budakeszin, az általános iskolában. A gyerekek várakozásteli viselkedésében benne volt a találkozás izgalma, de ugyanakkor örültek, hogy a nyári melegben megúsznak egy év végi feleltetéstől terhes órát. Gyönyörűséges olvasás Az írónak és olvasóinak egymásra találása akkor eredményes, ha az olvasmányélmények alapján kialakított eszményképet sikerül felfedezni, örsi Ferenc nem is a könyvheti kötete kapcsán érkezett az iskolások közé. Jól tudta, hogy a Zöld notesz a felnőttek olvasmánya, éppen ezért a beszélgetést a hajdani, a gyerekeknek szánt művel kezdte: — Hányán láttátok a Ten* kest? — hangzott el bevezetőül a kulcsmondat, amivel pillanatok alatt feloldotta a terem csöndjét. Mondanunk sem kell, hogy minden kéz a levegőben kalimpált, jelezve a Tenkes kapitánya máig tartó emlékét. Arra a kérdésre viszont, hogy kik olvasták a könyvet, már sokkal kevesebben nyújtózkodtak. — Nem olyan könnyű megbirkózni a könyvek gondolataival — mondotta az író. Ám aki megismeri az olvasás gyönyörűségét, az sohasem fog unatkozni. Szeretem a filmet, a vizuális művészeteket, úgy igazán mégiscsak az írott szó szeretető kísér ez ideig. Bár a sikert elsősorban a képernyő hozta. A legkedvesebb könyv A könyvhét vendége visszaidézte sjgát gyermekkorát, amikor mintegy öt évtizede kisdiákként az ünnepi könyvnapon silabizálta a köteteket. Mi mást vehetett volna, mint Petőfi összes költeményeit, amit máig is féltőn őriz, bár a könyvtára jócskán meggyarapodott a klasszikusok és a kortárs irotjölom műveivel. A gyerekeket mindig érdekli, milyen lehetett a nekik mesélő felnőtt, amikor kicsi volt. S miután erre a kérdésre is választ kaptak, legkedvesebb olvasmányáról faggatták örsi Ferencet. Bizonyára lesznek, akik Tolsztoj Háború és béke című alkotását azért veszik kézbe, mert a Tenkes kapitánya írója ebben a műben látja a világ teljességének tökéletes ábrázolását. Szinte szóról szóra tudja az egyes részleteket, időnként újból és újból kézbe veszi. A gyerekek akkor sem csalódtak, amikor kedvenc regényük írójától megkérdezték, ki a példaképe? A válasz nem volt más: mint a tollforgató és hadvezér:, Zrínyi Miklós. A kicsinyek estig ostromolták volna örsi Ferencet; hogyan jutott eszébe a Tenkes kapitányának története, miként szőtte a mesét, honnan a forrásanyag, hogyan került filmszalagra? A türelmes válaszok után azért azt is megkérdezték, vajon most éppen min dolgozik? — Két történet foglalkoztat — fejtegette az író terveit. — Az egyik a fejedelem üzenete, ami Rákóczi rodostói éveiről szólna. Pontosabban rodostói találkozását mondaná el György fiával, amelyben a világ dolgairól meditálna a nagy történelmi személyiség. A másik téma az idős Bánk bán alakja köré szőtt történet. Kaland és történelem Hat kötet, tizenegy televíziós felvétel, jó néhány dráma színrevitele után — úgy tűnik — a gyerekek számára mégiscsak a legemlékezetesebb az ő nyelvükön, a számukra írt Tenkes kapitánya. Kaland és történelem keveredik az írói látásmóddal. Ezért nem- véletlen, hogy a könyvheti találkozón nem a legfrissebb, hanem a három kiadást megért ifjúsági művet szorongatták a gyerekek a kezükben dedikálásra készítve. Erdősi Katalin Leletmentés Mars-szobrocska Mars istent ábrázoló bronzszobrocska került elő Dunaújvárosban, a római városrészben második hónapja tartó leletmentő ásatások során. A második századnál régebbire becsült alkotás a harc istenét római tiszti egyenruhában, toliforgós sisakkal, páncélzatban, lábvértben, az istenekre jellemző büszke, méltóságteljes testtartásban ábrázolja. A földréteg épségben őrizte nieg a nagy gonddal megformázott alakot, s így a rárakódott szennyeződés letisztítása után már eredeti szépségében látható. Hamarosan ki is állítják az Intercisa Múzeumban. A városban már évek óta kutatják a római település nyomait az Intercisa Múzeum régészei. Az idei feltárások során több érdekes leletet hoztak felszínre: többek között egy ház maradványairól távolították el a vastag földréteget, s egy öntőmühely nyomait fedezték fel. öntőminták, egy mécses negatívja, s több száz olyan cserép került elő, amelyet a rómaiak a kemencék befedésére használtak. Vállalta a könnyeit is Verssel vág neki a döntőnek? Bár még csak harmadik hete szögezi a képernyő elé péntek esténként a Ki mit tud? vetélkedő a tévénézőket, mégis megvannak már a műsor sztárjai. Ügy tűnik, az IdérT a prózamondókra irányul a legnagyobb figyelem. Az érdi leány Az első adás után a fél ország a tizenöt éves mesemondó fiúról beszélt, a május 27-i elődöntő után Jónás Juditot, az érdi prózamondó lányt dicsérte mindenki. Kissé feszeng a szerkesztőségi szobában, mint aki még nem tud mit kezdeni a hirtelen jött népszerűséggel. Beszélgetések vállalatvezetőkkel Magatartás és módszerek Sokan esküsznek arra: gazdasági nehézségeink egyik oka, hogy a vállalati, gazdasági vezetők ma már nem mindenben jelelnek meg a követelményeknek. Persze ez így leegyszerűsítve nem igaz, mert igen is vannak jó vezetők, akik ertenek szakmájukhoz, s 'lelkesedéssel és hozzáértéssel dolgoznak. Való igaz az, hogy napjainkban — gazdasági nehézségeink növekedésével és az ezekre való reagálási kényszer fokozódásával összefüggésben — ismételten előtérbe került a vezetés, a vezetők kérdése. Bossanyi Katalin és Forgács T. Katalin a Vállalatvezetők és érdekeltség című könyvükben — amely egy interjúsorozat — arra keresik a választ, hogy milyenek a jó vezetők, s hogyan képesek reagálni a meg-megújuló problémákra? A könyvhöz Héthy Lajos, a Munkaügyi Kutatóintézet igazgatója írt értő előszót, amelyben kifejti a vezetői érdekeltség elvét, felvázolja annak kereteit. Megállapítja, hogy a vezetők keresetének kevés kőié van a munkájukhoz. A vezetői alapbéreket ugyanis a nem fizikai dolgozók bértáblázatának tarifatételei alapján határozzák meg, a vezetői keresetek önmagukban és a más dolgozói csoportokhoz képest viszonylag alacsonyak. Ugyancsak foglalkozik a vezetői kiválasztás problematikájával. Nem mindig jó a kiválasztás, mondja, mert szerinte a munkából hiányzik a szankcionálás eleme. Szinte nincs arra példa, hogy alkalmatlan vagy rosszul dolgozó vezetőt leváltottak volna a múltban. A szerzők közelebb hozták e kérdést az olvasókhoz, amikor megkérdeztek 18 élvonalba tartozó vezetőt, főleg ma is dolgozó vállalati vezérigazgatót, gazdaságvezetőt, hogy neki mi a véleménye a kérdéscsoportról. Közben megismerjük őket, munkamódszerüket, s azt, hogy ők hogyan vélekednek a gazdasági helyzetről. Á megkérdezettek között egy Pest megyei vezető is van, Beck Tamás, a Lenfonó- és Szövőipari Vállalat vezérigazgatója, aki nagyon őszintén válaszolt a feltett kérdésekre. Arra például, hogy kit tart jó vezetőnek, azt mondja: azt, aki mer munkát másokra bízni, aki határozott, s mer az embereknek nemet is mondani. Aki tud fegyelmet tartani, s megtalálja a megfelelő hangnemet a különböző emberekkel. S a lényeg — mondja — mindenképpen két kérdés körül kristályosodjon ki: a vezető koncentráljon egyrészt a vállalat helyzetét perspektivikusan fejlesztő irányító munkára, másrészt szenteljen igen nagy figyelmet a megfelelő káderek kiválasztásának és nevelésének. Betlej Sándor, az Elzett Művek volt vezérigazgatója saját életének megmutatásával bizonyítja, hogy ki a jó és kockáztatni képes és tudó vezető. A többi interjú is sok tapasztalatot és szenvedélyes szerete- tet tükröz a vezetői, á közösségi munka iránt. Áruit a kérdezették mondanak a gazdasági vezetésről, a gazdasági munkáról, az mindenhogyan megszívlelendő. A szerzők, akik bátran és okosan kérdeztek, vitára, őszinte emberi szókimondásra ingereltek S a válaszok nem maradtak el. Ezért jó könyv a Vállalat- vezetők és érdekeltség című interjúsorozat, amelyet a Kossuth Könyvkiadó adott közre, ezzel is segítséget nyújtva az olvasóknak, hogy jobban megértsék gazdaságunk jelenlegi helyzetét, s azt, hogy miként lehetne javítani a gazdasági bajokon, miként lehetne megoldani a gondokat. Gáli Sándor — Tavaly érettségiztem és megpróbáltam bejutni a Szín- művészeti Főiskolára — mondja Jónás Judit, amikor meg- kérem, hogy beszéljen magáról. —. Egyáltalán nem keseredtem el, amikor kiderült, hogy nem vettek fel. Tudtam, ez elsőre csak keveseknek sikerül. Világéletemben szerettem a verseket, sikereket is értem el különféle országos vers- és prózamondó versenyeken, A gimnazistaévek alatt megnyerte az országos Móra Ferenc prózamondó versenyt, a József Attila szavalóversenyt, részt vett és oklevelet kapott egy sor diáknapi rendezvényen. A legkedvesebb emléke mégsem a győzelemmel záruló szereplésekhez fűződik. Tizennégy éves volt, amikor a rádió gyermekszínészeket keresett. Jónás Judit jelentkezett és eljutott az utolsó rostáig. Csak azért nem került a kiválasztottak közé, mert túlságosan felnőttes volt a hangja. — Az idén ismét próbálkozott a Színművészeti Főiskolával, s az első rostán sikeresen túljutott; mégis, mi lesz, ha nem sikerül? — Most már jobban letörne a dolog, de mindenképpen szeretnék irodalomközeiben maradni. Tanulok énekelni, hiszen a főiskolai felvételinél a kiművelt, jó hang is követelmény. Szeretném megszerezni az ÖRI-vizsgát, saját műsorral járni az országot. Most egy lapra Most mégis mindent, mindent egy lapra tett fel: főiskolai polgár kíván lenni. Nem mondja, mégis úgy tűnik, hogy- a Ki mit tud? vetélkedőt is egyfajta tréningnek tekinti. S, bár gyönyörű méltatást kapott Major Tamástól, a zsűri elnökétől, mégis kételkedik önmagában, hogy a versenyben szerzett népszerűség segíthet tervei megvalósításába i. — Hadartam az elején, ezt fejemre is olvasta a zsűri. Mindennek az idegesség volt az oka — emlékezik vissza az adásra. — Ugyanis az utolsó próba után döntöttem úgy, hogy nem verssel, hanem Sánta Ferenc elbeszélésével állok a kamerák elé. Hiszen a másik versenyző is prózával indult. Féltem, mert nem tudtam, miként fogadja majd a zsűri a prózai énemet; azt, hogy nem visszafogottan, hanem az érzéseimet és érzelmeimet is beleadva mondok prózát. — A közönség a szívébe zárta érzéseivel, érzelmeivel együtt, mert vállalta a köny- nyeit is. — Számít-e a nézőkre a verseny további részében is? — Természetesen. A nézőtéren ülőkre is, akiknek az arcát figyelem, amikor verset vagy prózát mondok. A legjobban mégis az érdiekre számítok. Kettős bizonyítás A második rostavizsgára készül a főiskolán, válogatja, tanulja az irodalmi műveket. Még nem tudja, mivel szerepel a vetélkedő középdöntőjében, verssel vagy prózával. Mint mondja, szeretné megkönnyíteni a zsűri dolgát. Ha az ellenfele elbeszéléssel készül, ő is azt mond majd. Ám minden vágya, hogy verset adjon elő — a döntőben. M. K. Kerámiatárlat Szentendrén Szentendrén él és alkot Borsódy László keramikus. A művésztelepi galériában megtekinthető kiállításán lakásdíszítéssel kapcsolatos műveit mutatja be. A szemet gyönyörködtető tárgyak vonzzák a látogatókat: sokan szívesen látnák ezeket a tárgyakat otthonukban. Erdősi Agnes felvétele Smokie-koncert a Kisstadionban Derűs nosztalgiaest Némi izgalmat kavart, hogy Chris Norman, a koncert délutánján még Frankfurtban reménykedett sorsa jobbra fordulásában. A brit rockcsoport vezére repülőgépének testét a betonon beszakította egy motoros lépcső. A járatot töröl-1 ték. Az utolsó pillanatban érkezett egy másik géppel Ferihegyre, s így az előadás, ha késve is, de megkezdődhetett. A Kisstadion ezúttal is zsúfolásig telt, és mint ahogy mostanában az már szokás, megint a harmincasok voltak többségben. Igaz, ez az ő zenéjük, hiszen a Smokie a 70- es években volt a csúcson. Hogy nem véletlenül került oda, az elég gyorsan kiderült ezen az estén. A kiművelt zenei tudás nagyfokú biztonsággal párosult játékukban. A vo- kál is szépen, tisztán szólt. A honi együttesek koncertjein nevelkedett közönség meglep-1 ve tapasztalhatta, hogy hamis hangot még véletlenül sem lehetett hallani. Chris Norman. A négyesfogat gitáros sztárját kivételes hanganyaggal áldotta meg a teremtő: hol selymesen simogató, melankolikus, hol fanyar- kásan érdes éneke hozta a színt, az egyéni ízt a muzsikába. A jó, dallamos rock, a régi nagy slágerek alaposan megmozgatták a publikumot Mintha csak állóhelyre szóltak volna a jegyek, mert bizony a koncert vége felé már senki sem maradt ’ülve. A Smokie két röpke órára visszacsempészte a Kisstadion katlanába a beat-korszak hangulatát. A közönség énekelt, táncolt, együtt élt a zenével. A négy fiú pedig felszabadultan, lubickolt a'sikerben. Könnyödén, minden görcs nélkül, szimpatikus természetességgel muzsikáltak, örültek, bolondoztak, megnevettetve egymást és hódolóikat. A Smokie 1967 óta játszik együtt változatlan felállásban, s ennyi idő alatt is sikerült mindig a felszínen maradnia -a show-business ingoványos világában. Az angol popzene szórakoztató ágának képviselője s ezért a szakma lebecsüli, nem jegyzi, nem tartja nagyra. Ám a dallamos zenét kedvelő közönség annál inkább, mint az a Kisstadionban is beigazolódott K. L. 88« Rádiófigyelő MAGYARÁN SZÓLVA. A műsort vezető két nyelvész Grétsy László és Hernádi Sándor nagy iába vágták fejszéjüket. Megkísérlik, hogy a Hallgatóság népes táborának aktivitására számítva, azt kihasználva megújítsak, bízvást írhatjuk megteremtsék a magyar nyelv szerelmi szótárát. Nyelvünk ugyanis e kényesnek tekintett területen rendkívül szegényes szavakban és a közízlést is kielégítő kifejezésekben. Kétfajta kifejezes- rendszer él egymás mellett, az orvostudomány viszonylagosan új ága, a szexológia által használt, s az a történelmileg kialakult kifejezésekből összeállt, aminek értéke az évszázadok folyamán devalválódott. A Magyarán szólva szerkesztői. a Magyar Ifjúság szerkesztőségével közösen arra buzdítják olvasóikat—hallgatóikat. hogy találjanak ki alkossanak a szerelem megannyi megnyilvánulására egy- egy szép. Ízléses és találó kifejezést. A nyelvújítók szóötleteiket a rádióhoz és az újság szerkesztőségébe küldhetik be. A szerkesztőkkel együtt reméljük,' hogy a kezdeményezésnek sikere lesz. RÉVKALAUZ, A gyermekeknek készülő színházi-irodalmi és zenei újdonságokat ajánló műsorban Makk Katalin és Martos Eta jóvoltából ezúttal egy szívemnek nagyon kedves riport is elhangzott. Varga Károly, a rádió zenei szerkesztője készítette egy autóbuszban, mely a váci Bartók Béla Állami Zeneiskola zenekarát vitte a belgiumi Neer- peltben minden esztendőben hagyományosan megrendezett ifjúsági zenei versenyre és fesztiválra. Nagyszerű hangulatképek sora villantotta fel a felnőttek és gyermekek számára egyaránt feledhetetlen napokat. A vendégfogadó belga kisváros apraja-nagyja sajátjának érzi a fesztivált. Ezen uniformisba öltözött lovasok viszik évről évre a részt vevő nemzetek zászlaját, s a város vezetői, élükön a polgármesterrel. nem restek beállni a nemzetközi gyermeksereg menetébe. y Az már külön öröm. hogv ez a váci zenekar kiemelt első díjjal térhetett meg, ez úttal is bizonyítva a kodályi zenenedagngia erényeit. FÖLDKÖZELBEN. E műsorban az elmúlt, hetekben a hazánkban tanuló külföldi ösztöndíjasokat szólaltatták meg. akik arról vallottak, mit ad nekik itt és majd otthon a hazai egyetemi oktatás. (Agráregyetemeinken trópusi tanszékeket hoztak létre, hogy elsajátítsák mindazt, ami számukra hazájukban szükséges lesz: a trópusi növény- és állattenyésztés tudnivalóit.) Ezeknek a beszélgetéseknek a tükrében különösképpen érdekes volt a tegnapi adás, amelyben Zala Simon Tibor most a diploma átvétele előtt álló magyar hallgatókkal beszélgetett várakozásaikról, reményeikről. s arról, mit. éreznek most, pályakezdésük küszöbén. Elméletileg felkészültek, néhányan azt is tudják közülük, hogy amit az egyetemen megtanultak, az az alap, melyre majd a gyakorlat teszi fel a koronát. Jó volt hallani azt az ifjú mérnököt, aki gépszerelő édesapja tapasztalatait akarja átvenni, s azét is, aki diplomájával a zsebében előbb egy ideig traktoros szeretne lenni, hogy a szakma gvakorlatával felvértezve, már kész vezetőként léphessen valamelyik mezőgazdasági üzem középvezetői posztjára. Bányász Hédi
