Pest Megyei Hírlap, 1983. június (27. évfolyam, 128-153. szám)

1983-06-04 / 131. szám

jegyzet Kapcsolatok Várakozunk a megálló­ban, de nem jön az autó­busz. Pedig már itt lenne az ideje — méltatlankod­nak többen is. Ezt .kellett volna előbb kezdeni — de­rülnek fel aztán az embe­rek, mert a Népek barátsá­ga útja torkolatánál fel­tűnik a gépkocsi. A türel­met az teszi próbára, hogy az emberek a menetrend­hez igazítják napi prog­ramjukat. — Nem nagy ügy — mondhatnánk — attól, hogy az ilyenfajta késések előfordulnak, még jó a helyi közlekedés, ami még a nem is olyan beláthatat- lanul messzi múltban nem is létezett. A vasúti közlekedés fej­lődéstörténetében sincs még távol tőlünk az az idő, amikor a gőzössel több mint egy óra alatt értünk Budapestre, vagy haza, Vácra a Nyugati pályaud­varról. Ma negyven perc az átlag úti idő, amit a főváros és városunk kö­zött a vonaton töltünk, bár ezt is sokalljuk. Az ember természetében ben­ne van a mindig többet és jobbat kívánás, ezért hát még gyorsabban szeretnék sokan megtenni az utat, s ha lehet, még kényelme­sebben. A lehetőség itt is sok mindentől függ, s köz­vetve vagy közvetlenül legjobban a pénztől. Mert a gyorsasághoz feltételek kellenek, a feltételek meg­teremtését gyakran beru­házásnak nevezik. Ez szükséges a telefon- vonalak kiépítése, a háló­zat bővítése esetén is, az áramkörök számának nö­velése is pénzbe kerül. Ez utóbbiból több kellene a városi telefonközpontnak, hogy gyorsabban kapcsol­hassák a környékbeli tele­püléseket, mert az idő a telefon mellett is pénz. A közlekedés és a hírközlés egyfajta kapcsolat megte­remtése az egymástól távo­labb élő, munkálkodó em­berek között. Gyorsult a közlekedés is, melynek érdekében bizo­nyára megtették az intéz­kedéseket azóta, hogy azon a téli napon, melyen az emlékezetem szerint még a hó is szállingózott, a MÁV körzeti üzemfő­nökség munkatársai ebbe a városba sereglettek ta­nácskozni. Itt esett szó kö­zöttük arról, hogy a vasút­nál is előtérbe kell kerül­nie a keteskedelmi szemlé­letnek, éppúgy, mint egy ipari vállalatnál, itt is ha­tékonnyá, jövedelmezővé kell tenni a gazdálkodást. A fuvar is üzlet, s ha jó pénzt hoz, több jut a sze­mélyszállítás fejlesztésére. — Ennek érdekében fon­tos tényezője lesz a mun­kának a tárgyalóképesség — mondották, s nagyobb gondot kell fordítani a munkafegyelemre, támasz­kodni kell a szocialista brigádok segítségére, egyáltalán többet kell tö­rődni az emberi ténye­zőkkel. Itt mondták ki azt is, amit a riporter csak báto­rításra és hosszas tépelq- dés után mert leírni, hogy ti. egyetlen percet se késsen a vonat, meg hogy ne legyen piszkos kocsi a szerelvényben. Az utazás része az életszínvonalnak — állapították meg ekkor, s bejelentették: 1983 a személyszállítás éve lesz. Ezért tiszta kocsikkal, pon­tosan kell közlekedniük a vonatoknak. Ez már derék — mond­hatnánk mi, utasok, mint­hogy a szándékra vonatko­zóan mondjuk is. De mit mondhat az a turista, akit nem értünk, s ő sem ma­gyarul informál a vonaton szerzett tapasztalatairól, a közérzetéről bennünket. Mert valljuk be, igenis sok még a koszos ülőhely, a poros, piszkos kocsiab­lak, s az is előfordul, amit 27-én is tapasztaltunk, hogy az egyik délutáni vo­nat csaknem fél óra ké­séssel indult Budapestre. Fél év telt el az esztendő­ből. Rohan az idő. Kovács T. István XXVII. ÉVFOLYAM, 131. SZÁM 1983. IŰNIUS 4. SZOMBAT Művészek a város vonzásában Joő Józsefné kezeli a nagy teljesítményű töltő- és koroná­zógépet, amely éránként ötezer palackot tölt meg. A gyártás fő folyamata a szirup, a víz és a szénsav össze­keverése. Forró Tibor művezető a FAMIX típusú gépen be­állítja a keverési arányokat. , Ha kész a finom hűsítő, kezdődhet a szállítás. Cerman Ferenc a modern rakodógépen. Hancsovszki János felvételei Vác a hazai lapokban A Népszabadság Kiváló vál­lalatok című cikksorozatában bemutatta az utóbbi hét esz­tendőben jelentősen fejlődő Vá­ci Kötöttárugyárat, ahol meg­felelő gyártástechnikai, -tech­nológiai feltételeket teremtet­tek, s a készáruknak piacot biz­tosítottak. A Pajtás A gőzmozdony me­séje címmel felelevenítette a hazai vasúti forgalom közel másfél évszázados történetét, megemlítve, hogy az első vas­útvonalon, Budapest és Vác kö­zött 50 perc alatt tette meg az utat a Pest- és a Buda-moz- dony vontatta szerelvény. A Petőfi Népe hírül adta, hogy Kecskeméten ezekben a napokban készültek el a mu­zeológusok a református egy­házművészeti gyűjtemény ren­dezésével. Sok városból kaptak értékes anyagot, a többi között Vác is küldött figyelemre mél­tó relikviákat. A Fővárosi Közmű arról írt, hogy a Duna menti Regionális Vízmű és Vízgazdálkodási Vál­lalat egész napos ankétot ren­dezett Gödöllőn, s ennek kere­tében levetítették az 1981-ben bekövetkezett váci vízszennye­ződésről készített filmet is. Labdarúgás Járási I. o. XIII. forduló■ 1983. június 5., vasárnap 14 és 16 órai kezdettel: Fót— Szob, Váchartyán—Vácrátót. 15 és 17 órai kezdettel: Let- kés—Márianosztra, Őrbottyán —Galgavölgye, Fortuna— Nagymaros, Kóspallag—Vá- mosmikola. Perőcsény szabad­napos. Az Izzó nevű üzemi lap ké­pes riportban számolt be arról, hogy a nagyüzem váci gyárá­ban dolgozó kínai szakemberek szabad idejüket is hasznosan töltik el. Megismerkednek a vá­ros műemlékeivel, szívesen tanulmányozzák a város törté­nelmét. P. R. Mm könnyű a mecénás helyzet© A hetvenes évek elejének gazdasági fellendülése lehető­vé tette, hogy öt fiatal kép­zőművész költözzön a Vácott épült új műteremlakásokba. Az őket követők is lakást kaptak, gyümölcsözőnek bizo­nyult a város és a fiatal mű­vészek kapcsolata. Nagy Gé­za, a városi tanács művelődé­si osztályának vezetője el­mondta, hogy a művészek legfontosabb feladata, az alko­tás, de természetes, hogy szel­lemi kapacitásukat hasznosí­tani akarják az őket körülve­vő közösség javára is. Lakást kaptak — A fiatalság esztétikai ne­veléséhez nemcsak csoportos és önálló kiállításaikkal já­rulnak hozzá, néhányan mű­vészeti szakkörök vezetését vállalták. Mások előadásokat tartanak, közönségtalálkozó­kon vesznek részt. 1980-ban alakult az esztétikai bizottság, mely hasznos szakmai segítsé­get nyújt a város esztétikai képének kialakításában. — Azáal is tisztában va­gyunk, hogy nem tudunk tel­jes mértékben eleget tenni tíz évvel ezelőtti ígéretünk­nek. Lakást ugyan valameny- nyiüknek tudtunk adni, de á számukra létfontosságú mű­termek építésére — az első ötöt követően — már nem volt fedezet. Átmeneti meg­oldásként egy kültelki, volt iskolában teremtettük meg számukra az alkotómunka feltételeit. A gombási iskolá­ban az osztályok helyén hat szükségműtermet tudtunk ki­alakítani és ezzeljelenleg hét művész műteremgondját eny­hítettük. A Gombási művésztelep 3— 4 kilométerre van a várostól. A táj szépsége, a csendes, nyugodt, környezet kellemes munkakörülményeket nyújt az alkotóknak. A csend és nyu­galom ára, hogy autóbusszal, vagy gépkocsival lehet regge­lente ide kijutni. Kevesen vásárolnak Látogatásunk alkalmával négyen dolgoztak itt. Bakos Ildikó, Markó Erzsébet, Szüts Miklós és Sáros András Mik­lós. A Vácott épülő négy új műteremről kérdeztük őket. Véleményük szerint ez csak enyhíteni fog az évek óta megoldatlan gondjaikon. — Valamennyien a Képző- művészeti Alap és a Magyar Képző- és Iparművészek Or­szágos Szövetségének tagjai vagyunk — mondja Szüts Miklós. A közhiedelemmel el­lentétben, mint főfoglalkozá­sú képzőművészek nem ren­delkezünk rendszeres havi keresettel, mint például a szí­nészek. A gazdasági nehézsé­geket azonnal, közvetlenül megérezzük, mert a magán­emberek és az intézmények egyaránt a takarékosság leg­egyszerűbb formáját alkal­mazzák. Festményt, vagy szob­rot venni ugyanis nem feltét­lenül szükséges, az elmarad­hat, ha takarékoskodni kell. A városi tanács ugyan igyekszik egzisztenciális gond­jainkon enyhíteni, de a közü­leti vásárlások csak alkalmi jellegűek. — Nekünk a műterem lét­fontosságú dolog — folytatja Szüts Miklós. — A Gombási művésztelep most hetünknek ad helyet, de vannak még a városban olyanok, akik ide sem fértek már be. Ha jövő­re átadják az Országos grafi­kai műhely mellett épülő négy műtermet, négyen végleges megoldáshoz juthatunk. Nem született azonban még döntés se arról, hohgy váci alkotók kapják-e ezeket a műterme­ket, és, hogy átadásuk után mi lesz a gombási épület sorsa. Ha más célra akarnák felhasználni, hetünk közűi hárman, a városban pedig ketten maradnánk műterem nélkül. Az alkotás bizonyíték Nagy Géza, a művelődési osztály vezetője sem tud még végleges választ adni a kér­désre. — A jó technikai feltétele­ket biztosító szakosított grafi­kai műhely —, mely az alko­tóházakhoz hasonlóan az or­szág minden részéről fogad majd művészeket — és a négy műterem közös beruhá­zása a városi tanácsnak és a Művészeti Alapnak. A beru­házás fejében az Alapé a mű­termek bérlőinek kijelölési jo­ga. Mi nagyon szeretnénk, ha váci művészeink gondjain enyhíthetnénk a négy műte­remmel és remélem, mivel va. lamennyien Alap-tagok is, nemcsak helyi lakosok, az Alap is támogatja majd ezt az elképzelésünket. Márványi Ágnes Régi értékek nyomába^ — Néni kérem, volna valami fölösleges régisége a padláson? — kérdezte egy szöszke kis­lány az egyik idős asszonyt. — Minek az neked, ara­nyom? — kérdezett vissza a megszólított. — Hát... tetszik tudni, mi gyűjtögetünk a helytörténeti körünk számára — válaszolta a gyerek. — Majd körülnézek és szó­lok neked, ha valamit találok. Ez, vagy inkább az ehhez hasonló párbeszéd gyakran el­hangzik Örbottyánban. A már­ciusban megalakult helytörté­neti szakkör tagjai ugyanis igyekeznek felkutatni szűkebb pátriájuk még értékes haszná­lati tárgyait, s megőrizni az utókornak a hajdani életmód tárgyi emlékeit. Szabó Jánosné a művelődési ház gazdasági ügyintézője, egyben a kör vezetője is: A Váci búcsú elődje Stendhal úr kéretik... Sokan érdeklődnek — főleg a fiatalabb korosztály tagjai —, újszerű gondolat-e a váci búcsú, vagy valamilyen for­mában létezett már korábban is? Nem a hétkápolnai búcsúk­ra, vagy a Rádi úti vásárokra gondolnak, hanem a mostani szombat-vasárnapihoz hasonló, színes eseménysorozathoz ha­sonlóra. Igennel kell válaszolnunk. Az ötvenes években a Le­nin út Széchenyi utca és Klein Károly utcai szakaszán meg­rendezték — szép sikerrel — a váci vidám vásárt. Akkor a főútvonal még a mai Mártí­rok útja, Főtér, Köztársaság út, Dózsa .György út szakaszán haladt át, s így nem jelentett gondot ennek a fél kilométe­res útszakasznak pár napi ki­kapcsolása. A nemrégen államosított kiskereskedelmi egységek szí­vesen jöttek, hogy bemutassák árukészletüket, de akkor is ér­keztek kisiparosok, kiskeres­kedők szép számmal. A ren­dező bizottság nem tagadta: az ötletet a mozikban sikerrel pergő Vidám vásár című szov­jet film adta. Hömpölygőit a tömeg — ér­deklődők, vásárlók — az utca két’ oldalán felállított sátrak között. Forgalom is volt szé­pen. A Lenin út 35. számú épületben (akkor nyomda) volt a vásáriroda és a hangos­stúdió. Egész nap ment a Szív küldi... szöveggel, lemezzel, fokozva a hangulatot. Egy mulatságos történetet őrzök abból az időből. (A maj­dan" megírandó Modern Váci Dekameron számára.) A korán elhunyt Magyar András volt a Széchenyi utcai Zalka Máté Könyvesbolt veze­tője. A vidám vásár megnyi­tásának előestéjén újságolta, hogy ők is állítanak sátrat. Kaptak 500 példányt a sárga­fedelű Olcsó Könyvtár újdon­ságából, Stendhal Vörös és fe­kete című — filmről is jól is­mert — regényéből. Szeretné, ha a nagyobbik része vevőre találna. — Majd kigondolunk vala­mit — mondtam, s úgy is lett A vásár megnyitása után negyedóránként megszakadt a hangos híradó zenés műsora. Stendhal urat kérik a telefon­hoz. Stendhal úr kéretik, fá­radjon a vásárközpontba. Az emberek felfigyeltek. Később tíz, végül — úgy ko­ra délután — már ötpercen­ként, s egyre sürgetőbben szólt a felhívás. Két óra felé Bandi bejött a hangoshíradóhoz. Következett egy rövid párbeszéd: — Végre! Hol volt ilyen so­káig Stendhal úr? Már min­denfelé kerestük!. — Elakadt a fogatom. Most jelent meg legújabb. Vörös és fekete című regényem, s azt itt árulják a vásárban, olcsón, a könyvesbolt sátrában. Ha kí­vánják, szívesen dedikálom. Jóízű nevetés fogadta a kü­lönös reklámot. Eredménye is volt. Négyszáznál több példány talált vevőre. Arra már nem emlékszem hogy kérte volna valaki a szerző eredeti aláírását... Papp Rezső — Ha jól emlékszem, akkor született az ötlet, hogy alakít­sunk helytörténeti kört, ami­kor kezembe került a megírt falukrónika. Sok érdekességet olvastam. Gondoltam, , meg kellene próbálni; elbeszélgetni az idős emberekkel, akik még vissza tudnak emlékezni a múltra. Most hatodik osztályos tanulókkal dolgozom együtt, s elmondhatom, nagyon lelkesek. — Mi került a gyűjtemény­be? — Felkutattuk a község régi utcaineveit, gyűjtöttünk népi játékokat. Van egy 1882-ből származó borprésünk, Barsi Ferenc adománya. Igaz, még nála van, mert több mint 2 mázsa és nem tudjuk elhozni. Kaptunk jármot, Gulyás József hozott az 1800-as évekből va­ló cséphadarót. Van már fából készült kenyérkosarunk, fa­mozsár és sütőlapát is. Szóval gyűjtünk, gyűjtögetünk, s lefo­tózzuk a falu régi házait is. — Járt híres ember a falu­ban? — Kevesen tudják, hogy Arany János is megfordult, s itt élő emberről formálta a Bajusz című vers hősét. — Mikor indulnak gyűjlil­áira? —■ Minden héten hétfőn. Hu­szonhárom gyerekkel járjuk a falunkat. — Kik segítik munkájukat? — A helyi tanács, az általá­nos iskola egyik nevelője és az itt élők. — Dédelgetett terveik? — Egy falumúzeum létreho­zása. A kapott tárgyakat egy­előre a művelődési ház alagso­rában helyezzük el. Aztán ha már sok mindenünk lesz, ^ terv megvalósítására is gon­dolhatunk. Nagy Péter János Fogadóóra Koltai Imre országgyűlési képviselő június 6-án (hétfőn) 14 órakor fogadóórát tart hiva­tali helyiségében a CEMÜ Székház Vác, Lenin u. 16. sz. alatt. . ISSN «1SS-273* (Váci Hírlap» A PEST MEGYEI HÍRLAP VÁCI JÁRÁSI ÉS VÁC VÁROSI KÜLÖNKIADÁSA A frissít© nedűk forrása Kedveljük a Vácott palackozott üdítő italok egyikeként for­galmazott Arany gyömbért. Az Erdei Termék Vállalat helyi üzeméből még a Tonik, a Rubin és az Etűd családhoz tartozó üdítő italokkal is ellátják a Dunakanyar forgalmazó egységeit. Az itt dolgozók jó munkájának egyik bizonyítéka, hogy a kanadai céggel együttműködő 25 európai vállalat minőségi versenyében tavaly a váci gyár végzett az első helyen. VÄCI

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents