Pest Megyei Hírlap, 1983. június (27. évfolyam, 128-153. szám)

1983-06-28 / 151. szám

19S3. június 24. péntek. Nem hiszem, hogy ez a nap különösebben mély nyomot hagyna a gyűli Szabadság Termelő- szövetkezet aratóiban, hiszen nem történt semmi fontos esemény. Hacsak arra nem emlékeznek majd néhány esztendő múlva, hogy valamikor 1983- ban volt egy napjuk, amikor két kombájnjuknak egyszerre ment tönkre a tengelykapcsolója — kuplungja —, meg majdnem kigyulladt a még lábon álló árpa. De csak majdnem, így aztán rövidesen bizonyára a feledés ködébe vész ez is.

— Egy hete kezdtük, akikor még úgy látszott, simán megy minden — mondja a jelsőpa- konyi határban a szorgalmas köröket rovó kombájnokat figyelve Nagy Mihály növény- termesztési tizemágyézető. — Az eső azonban közbeszólt: alig fél napot arattunk, csupán s már abba is kellett hagynunk.

— Legalább jutóit i3ő még egy kis erőgyűjtésre — vetem közbe. Mert kár lenne tagadni, emberfeletti erőfeszítést kíván mindenkitől ez a néhány hét. Nem túlzás azt írni, hogy szinte látástól vakulásig dolgoznak a kombájnosok, teherautóvezetők, szerelők, meg még ki tudja hányán és kik, hiszen az aratás — közügy. Míg Fel- sőpakonyban az ottaniakkal ismerkedtünk, néhány percre eljött körülnézni a téesz párttit- káfa és szakszervezeti titkára

Még folytatnánk, de váratlanul hangos kiabálásra leszünk figyelmesek. Az egyik teherautó vezetője Tóth József mondja dühösen:

r

Állandó figyelem

— Majdnem kigyulladt a tábla — mérgelődik. — Megyek oda a kombájnhoz, hogy ürítsen, aztán látom, füstöl a vágóasztal. A srác meg nem vette észre ...

A srác, Tülinger Sándor, az Örkényi mezőgazdasági szakmunkásképző iskola másodéves tanulója, aki nyári gyakorlatát tölti a vele szerződésben levő téeszben, egy kicsit megszeppent. Ám ott a gyors segítség, egy pillanat alatt kiderül, mi a baj, s már kezdik is a javítást. Nem ö a hibás, mondják neki a többiek, bárki áll itt, az a csavar akkor is kienged. De nincs gond. mert a szerelő — akit ugyancsak Tóth Józsefnek hívnak — azonnal kerít másikat és néhány perc múlva újra indulhat a kombájn.

— Ezt most megúsztuik — mondja poros nadrágját töröl- getve, csak úgy magának, szinte észre sem veszi, hogy a szöMegszdbi a gépet

Az E—512-es közben újra munkába indul. Soltész István kombájnos még néhány jótanácsot ad segédvezetőjéneik, aztán int: mehet.

— Ügyes gyerek ez a Sanyi, csak hát gyakorlatlan., Most vezet először gépet, tegnap engedtem őt' hosszabb ideig dől gozni. Hadd szokj a meg a mozdulatokat, mert nem olyan egyszerű dolog ez. Az asztalnak folyamatosan követnie kell a talaj egyenetlenségeit. Ha nem figyel az ember, könnyen a földbe vághat, vagy éppen magas marad a tarló.

Ö már csak tudja, hiszen az idén éppen tizedik évfordulóját ülhetné meg annak, hogy először aratott itt a szövetkezetben. A többiek azt mondják, nagy tudású kombájnos, s ha vége ennek a munkának, trak torosként is a legjobbak között van.

A gépek szorgalmasan járják útjukat, minden a megszokott módon folyik. A teherautók jelzésre indulnak is, hogy azután terhükkel, az idei árpával a magtárba menjenek. Egyelőre a még üresen álló ötszáz vagonos burgonyatárolóba szállítják a gabonát, ahol száradásig forgatják. Most minden rendben, lehet egyet szusz- szánni, meginni egy pohár szódát, vagy leülni az árnyékba, figyelni a zakatoló motollákat.

1983. június 24. péntek. Végül ez a nap is olyan, mint a többi..,

Furucz Zoltán

Az idegsft másképp látja

Csak az ország közepe...

Vetkezet tűzvédelmi vezetője, Csizmadia Benedek ott áll a háta mögött. Az előbb érkezett egy teherautóval.

— Kinnye, a keserűit — igazítja rneg ideges mozdulattal napszemüvegét Csizmadia. — Figyeljetek jobban, nehogy valami baj legyen.

Mond még egy-két cifrát, hogy levezesse a hirtelen gerjedt feszültséget. Mert van is oka az izgalomra: aratás tán még sosem telt el úgy, ezen a világon, hogy ne lett volna valamilyen tűz.

Segít a szomszéd

— Á, dehogy! Nem volt idő pihenésre! — legyint Vítkay Kálmán főmezőgazdász. — A gépek ott állták a tábia szélén, ugrásra készen. Ha elállt az eső, már készültek az indulásra. Volt úgy, hogy csak félórát dolgoztak, máskor meg háromnégy óráig is eltartott egy-egy esöszünet. Minden perc drága most számunkra az árpa vágásában, mert a csapadékos időjárást megelőzően a hosszú szárazság alatt annyira megérett, hogy a legkisebb szél is letörné a kalászokat.

Összesen öt gépük dolgozik az aratásban, ebből három NDK-beli. A másik kettő, az SZK—8-asok -azonban nem

bírták a nagy igénybevételt, s mindkettőnéf leégett a kuplungtárcsa. Tartalék meg nincs raktáron — állítólag nem lehet kapni —, ezért a műhelykocsival a szerelők egy része átment az ácsai Vörös Október Tsz-be, hogy segítséget kérjen az ottaniaktól.

—- Egy-két kivételtől eltekintve jó az alkatrészellátás — folytatja a főmezőgazdász, de mert e kérdésben nem ő az illetékes, máris más témára tér, — Fontos, hogy folyamatosan menjenek a kombájnok, hiszen nem kis feladat vár rájuk és az őket irányító emberekre. Az idén összesen 215 hektárnyi árpát. 192 hektárnyi búzát, 135 hektárnyi rozsot, majd később még 80 hektár kölest és 63 hektár fehér mustárt kell levágniuk. A felkészülés erényei és hibái az elkövetkező napokban derülnek ki. Mindenesetre már az is gondot okozott, hogy a tervezettnél előbb kellett kezdenünk a munkát, s ez a hatnapos változás rengeteg átszervezéssel, szaladgálással járt...

AZ 5-ÖS FÖŰTRÓL Albertirsa felé lekanyarodva az Örkény hajárát jelző tábla után csodálatos erdők között kanyarog az út Majd hirtelen elmaradnak a fák, előbukkan a látóhatár. Még egy forduló balra és máris Pusz- tavacs főutcáján fut a gépkocsi. A?" első benyomás az autó ablakán kitekintve: takaros házak, épülő porták, gondozott előkertek sok-sok virággal.

A falu központjában gyalogosan sétálva tovább az apró részletek is megfigyelhetők. A tér közepén vadon burjánzó ősi park hatalmas fákkal, sűrű bokrokkal. Micsod.a adottság! A zöld szigetet körbefogó út mentén sorakoznak a legfontosabb közintézmények. Az iskola épülete régi, de rendes és tiszta. Az orvosi rendelő és a csecsernőgondozó nem régen épülhetett. Omladozó külsejű, meglehetősen rendezetlen környékű ház, a homlokzaton több évtizedes felirat: tanácsháza. Most a tanácsi kirendeltség székhelye. Közvetlen mellette eszpresszó kellemes kerthelyiséggel, s a felirat nem hazudik, a belépő tényleg nem kocsmában találja magát. (Természetesen van az is.) A posta és a takarék- szövetkezet közös otthona építészetileg is megkapó látvány. S hogy a régi és új egyensúlyban maradjon, egy szegényes külsejű bolt zárja a sort. Itt a felújítás, az , építkezés jól ismert jelei láthatók.

A központból sugarasan szétfutó utcák többsége még nem szilárd burkolatú, de szinte mindegyikben látni épülőfélben lévő házakat. Talán többet is, mint más hasonló fekvésű és nagyságú településen. Paci József nyugdíjas iskolaigazgató igazolja is megállapításomat:

— Nem mennek el innen az emberek, megtelepednek a fiatalok is. Igaz, van munka- lehetőség bőven: az erdészet a fafeldolgozó üzemmel, a Po- litoys szövetkezet részlege és természetesen a hernádi termelőszövetkezet. £s hát Da- bas sincs, messze. S nemcsak megélnek, de jól is élnek a pusztavacsiak. Nagy fóliázók és állattartók. Nem egy akad köztük, aki 100—120 sertésre szerződik, de húsznál kevesebbet csak az tart, aki már nem bírja erővel.

Szombaton reggel kilenc óra. Feltűnően sok az autó az utcán 1 az iskolánál gyülekeznek. Ma búcsúznak a nyolcadikosok. A presszóban négyen- öten üldögélnek csak — munkaruhában. A boltban már élénkebb az élet, bár sokan későn érkeztek: elfogyott a tej, kenyér sincs, nem látni felvágottat vagy más húsárut sem. De nicsak, mit nem adna azért egy fővárosi boltvezető: a polcon két hasas unicumosüveg!

PUSZTAVACS az ország közepe. Erre semmi külső jel nem mutat, azaz mégis, egy tábla igazítja el a Magyarország geometriai középpontját kereső idegent. Egyszerű, csöppet sem hivalkodó, dísztelen oszlop egy nyíllal és a következő felirattal:

„Magyarország földrajzi középpontja. E táblát elhelyezte a budapesti IV. kerületi Természetbarát Szövetség és a pusztavacsi 3280-as számú úttörőcsapat.”

— Csodálatos patriotizmus alakult ki az itt élőkben — mondja Paál József —, s ez nem pusztán abban nyilvánul meg, hogy itt maradnak. Kezdenek már büszkék lenni, hogy az ő szülőfalujuk az orA

cím magába foglalja a megyei látogatás lényegét. Tulajdonképpen mind a megyéi pártbizottságán, mind a váci beszélgetések során ez fogalmazódott meg. S ezt fejezte ki Lakatos Ernő délutáni előadásában is, amelyet a megyei oktatási igazgatóság tanévzárú ünnepségén mondott.

JÓLLEHET, ■ a kommunistáknak mindig az a tulajdonságuk, hogy felkészülnék fel-, adatuk jó megoldására, s gyakorlati tevékenységük soha nem nélkülözheti az elméleti tudást, az érvmunigióval fel- töltött tarisznyát. Ez az általános igazság azonban nagyon is konkrét értelmet kap napjainkban. Elég az MSZMP Központi Bizottságának áprilisi határozatát tanulmányozni ahhoz, hogy mindenki számára világossá váljon: mind a nemzetközi, mind a belpolitikai élet, fokozott tempót diktál, nagyobb követelményeket támaszt mindenkivel szemben.

Újra és újra kell értékelnünk a napi helyzetét, s a párt hosszú távú programján helül a közvetlen tennivalókat időben kell meghatározni. Alig választ él bennünket húsz hónap a párt XIII. kongresszusától — mondotta a többi között Lakatos Ernő —, s ez a húsz hónap az alapos felkészülésre nem nagy idő. Az élet maga mögé parancsolt sok olyan korábbi helyes határozatunkat, amelyeket a párt mai gyakorlatához kell igazítani —, ez is nagy munkát igényel a párt vezető testületéiben dolgozóktól, de az alapszervezetekben ténykedő kommunistáktól is.

Utalt a KB osztályvezetője a nemzetközi élet alakulására, arra, hogy az Amerikai Egyesült Államok konzervatív vezetői olyan szocializmusellenes kampányba kezdtek — s ehhez igyekeznek megnyerni maguk számára a többi kapitalista országot is — amelyre egyféleképpen válaszolhatnak a szocialista országok: változatlanul fenntartva a békés egymás mellett élés egyetlen lehetséges útját, ideológiailag jottányit sem engedhetnek a bur.ez&g közepe. A jeltorony fölállítása hirtelen ismertté tette a falut. A tavaly megrende-' zett ország közepe fesztivál pedig várakozáson felül sikerült. Még a legvadabb képze- lőerővel megáldottak sem álmodtak volna kétszázezer vendégről.

Somogyvári László, az Örkényi nagyközségi közös tanács elnöke — maga is Pusztávacson él —, kissé árnyaltabban látja a helyzetet:

— Való igaz, büszkék az emberek. Ugyanakkor néha már sokallják az idegeneket, a faggatózó látogatókat. Azt szoktam mondani erre, ne bánják. A kívülálló, a mesz- sziről jött ember más szemmel, objektívebben ítél. S ez nekünk is hasznunkra válhat, mégha ez a szemlélet esetleg kritikusabb is a mienknél. De van a dolognak egy másik oldala is, s ez a kötelesség, különösen mióta fesztivált rendezünk. Elsősorban arra lehetünk büszkék — folytatja —, amit mi teremtünk. Fel kell nőnünk a nagy érdeklődéshez, a különleges helyzethez. Amire szerény lehetőségünkből futja, azt megtesszük. Az idén rendbe hozzuk a tanácsi kirendeltséget. A belső munkák már befejeződtek. Házasságkötő terem is van benne. A főtéri paa-k rendezési tervei is elkészültek, s ahol lehet, minősítjük az utcákat, a kerteket. Épül a sportöltözőnk, az áfész is felújítja boltját. A KPM megígérte, hogy az idei fesztiválra megjavítja, szélesíti az Örkény és Pusztavacs közötti utat, ■

ÉRZIK A FELELŐSSÉGET a pusztavacsiak, amiről elnökük beszél. Nem akarnak szégyenben maradni a kíváncsi idegenek előtt. Társadalmi munkára sem nehéz jelentkezőt találni a faluban: az ország közepe nekik otthonuk, s így egy kicsit talán a világ közepe is.

M. Nagy Péter

i

A váci művelődési központ audiovizuális nyelvi laboratóriumával ismerkedik Lakatos Ernő, mellette balról jobbra: Földest István, a megyei pártbizottság osztályvezető- helyettese és Végű Károly.

zsoá eszméknek. Marx tanai — fogalmazta meg Lakatos Ernő —, ma is biztos fegyvert adnak a kezünkbe, de ezt a fegyvert szüntelen forgatnunk kell. :

Akkor is, ha az imperializmus, elsősorban az USA háborús uszító propagandáját, fegyverkezését kell leleplezni, az egész emberiség pusztulásával fenyegető nukleáris rakétaprogramját — akkor is, ha a gazdasági válságból való kilábalására való törekvését, amelyet szintén más népek kárára óhajt megoldani.

BELSŐ ÉLETÜNK, változó világunk, a szigorúbb gazdasági követelmények is napra kész propagandistákat, agitátorokat kívánnak. Nem elég csak annyit mondanunk: dolgozzunk jobban! — minden nap meg kell küzdenünk a jobbért, az előbbre vivőért. Felszabadulásunk óta óriási szakaszt tett meg a magyar nép á felemelkedés útján — barátaink, ellenségeink egyaránt elismerik — hangsúlyoz, ta Lakatos Ernő, s különösen az utóbbi negyed században volt töretlen, eredményekkel telített az életünk. Nekünk kell őrködnünk - vívmányaink felett:, munkával, szóval egyaránt. Akkor elég a kevesebb érv is, amikor akadályok nélkül küzdjük egyre magasabbra magunkat, de győznünk kell akkor is, amikor épp a külső nehézségek miatt megszaporodtak hazai gondjaink is.

Ilyenkor van leginkább szükség a jól felkészült, tájékozott, elkötelezett marxista agitátorra és propagandistára. Meg kell tudni magyarázni mi miért történik, s mi benne az egyén része, hogy mindenki egy emberként vállalja továbbra is a párt politikáját. Eddig az egységben volt az erőnk —, ez lehet a holnap biztos alapja is. Egy-egy gond leküzdésében, megoldásában is erre az egységre, a tömegek együttérzésére és együtt cselekvésére épít a párt.

MONDOM, mind Lakatos Ernő előadásában, mind a tegna. pi találkozások meghitt beszélgetései közben ez kapott hangsúlyt. Az, hogy szocialista építésünkről nem mondunk le, az ütem gyorsasága időnként módosulhat, az életszínvonal emelkedése sem olyan napjainkban, mint ahogy, népünk már megszokta —, de

ha körülnézünk a világban, ha meghallgatjuk akár a Nyugat-, ról, hozzánk látogatók véleményét, világosan megfogalmazódik: a nép javára munkálkodunk, s jól tevékenykedünk napjainkban is. Bármennyire köztudott, s elismert a munkánk, szükség van az írásos és a szóbeli propaganda, agitáció felerősödésére, minden kommunista kiállására.

Hogy e téren Pest megyében rend van, tegnapi látogatása során is tapasztalhatta Lakatos Ernő. Akár a gazdasági fejlődésről adtak számot a vendéglátók, akár a társadalmi munkák nyomán épült gyermekintézményekről, művelődési házakról vagy egészségügyi létesítményekről volt szó, minden arról beszélt, hogy a párt politikáját itt egységesen követik. Ez elsősorban tettekben nyilvánul meg.

TERMÉSZETESEN a gon.

dókról is sok szó esett. A többi között arról, hogy a szűkéhben mért pénz a szükséges beruházásokat későbbi -időrt halasztja. De a lakosság, ha őszintén tárják fel a gondokat, ezt is megérti, s amit tud, önerőből pótolja. Épülnek azért iskolai tantermek, utak, járdák ... Szó esett arról, hogy nem mindenki érti meg azonnal egy-egy intézkedés lényegét. így volt ez például a kisvállalkozásokkal kapcsolatban. Épp ezért több érvanyaggal, időben érkező információra van szükség ahhoz, hogy hozzáértően válaszolhassák meg a dolgozók kérdéseit. Mindenütt ott kell lenni a kommunistáknak; Az ő munkaidejük nem jár le öt órakor és a hét vége sem. mindig sza- dabnap.

Sem saját magunk diktálta tempónk, sem az imperialisták ellenünk törő manőverei nem engednek pihenést. A tegnapi látogatás tartalmi jelképének tűnhetett: csupán az Oktatási Igazgatóságon múlt héten 2500 hallgató vizsgázott, sajátította el a marxizmus— ieninizmos tanításainak lényegét. Az alapszervezetekben tanulók szarna ennek sokszorosa. Ha csak ők csatlakoznak a már korábban felkészült, iskolázott marxisták csapatához, megsokszorozódott az erőnk,

S HA HOZZÁTESSZÜK: a

kommunisták, a vizsga után senr nyugodhatnak; a marxista szüntelenül képezi .magát, mert csak akikor felelhet meg a követélményeknek, igaza volt Lakato» Ernőnek, a Központi Bizottság osztályvezetőjének, aki arra figyelmeztetett, igazunk elfogadtatásáért érvelnünk, vitatkoznunk kell, kiállásra, kezdeményezésre van szükség, a szó és a tett együttes, mindent megmozgató erejére.

S. Ä,

Déry András a váci zeneiskola 19?6 sípos orgonáján játszik Barena Zsolt felvételei

iiskofes irtó. Pest megyében

Felkészülten, érvek erejével

C$iísi©ff# mtijfS Igéiéit a féngeiyxnjiísoló

Aratók a felsőpakonyk határban