Pest Megyei Hírlap, 1983. június (27. évfolyam, 128-153. szám)

1983-06-26 / 150. szám

etrcrrt 1983. JÜNHJS 26., VASÄRNAP A képíró bizonyossága Az alkotás felemelő érzés í Csöndben élő, alig: tudott festő állít ki a Szentendrei Képtárban. Vaszkó Erzsébet nevét megismerve sokan a lexikonok címszavaihoz menekülnek, miután felfedezve művészetének értékeit azt kérdezik maguktól: miért nem tudunk többt erről a nem mindennapi alkotóról? Szemléletek A történelem sok mindenre választ adott az elmúlt majd három évtizedben. A művé­szettörténetírás is kezd kisza­badulni az előítéletek hálójá­ból, s a zártság oldódása ered­ményeként egyre inkább vál­lalkozik a rejtett szépségek felfedezésére. E nem minden­napi csodák közé tartozik a nyolcvanegy esztendős Vaszkó Erzsébet művészete. Azé az asszonyé, akinek az embersé­ge előbbre való volt mindig, mint a festői hivalkodás, aki csak akkor kívánt szólni, ami­kor át akart adni valamit, aki nem karének kíséretében emelte fel az ecsetet, hanem mindig és mindenkor önszán­tából. Vaszkó mindig kerülte a nyilvánosságot. Akkor Is, ami­kor tervezőirodában dolgozott, s megérlelve mondanivalóját, több kiemelkedő képet jestett egyetlen nekirugaszkodásra. Ezek azonban ritka pillanatok voltak, mert szeretett mindig mérlegelni, s ha belefeledke­zett is a rajzolásba vagy a festésbe, önmagának mértéket adó magatartása megálljt pa­rancsolt számára. Talán hagy­ta elillanni sok kép embriónyi vázlatát, mert festészete a szí­nek költészete mellett a gon­dolkodás iskolája is, összefüg­gések láncolata, visszafogott érzelmek sorozata. Pedig indulásának, bizako­dásának talaját olyan kitűnő művészek ápolták, mint a ta­nárként sokat emlegetett Va- szary János, akit nem stílu­sáért, hanem szemléletéért tisztelt. Aztán ott volt még Hagy István, Vajda Lajos, Barcsay Jenő, még korábban Mednyánszky László, akiket szintén gondolkodásmódjukért kedvelt, v Vaszkó festészetében olyan felbecsülhetetlen szellemi energiák feszülnek, amelyek elmondhatatlanok szavakban. Egy-egy árnyék, folt, meglódu­ló vonal, örvényként kavargó sötét szín jelenti művészeté­nek lényegét. A legnagyobb sötétségben, majd negyven év­vel ezelőtt Kállai Ernő, a kor talán legtisztábban látó eszté­tája úgy vélte, hogy egyfajta nemzeti romantika lengi be az akkori piktúrát, amely egy festőileg szabadabb, színesebb, inkább az érzések szenvedé­lyesen fellángoló erőihez vagy a tudatalatti, az ösztönszerű, alaktalan, sötét birodalmához kötődik. Ebben a korban, ami­kor a líra nem ágyúkra helye­zett virágcsokor volt, s min­den nap reményt jelentett az életbenmaradáshoz, Vaszkó magában hordozta mindazt, amit később sikerült megvaló­sítania. Az évek haladtával egyre bölcsebb lett. Színei visszafogottságával, a formák felismerhetetlenségével, vonal­kezelésének tudatosságával már nem a teljességről kívánt szólni, sokkal inkább egy asz- szony helyéről a Föld egyetlen pontján. A kapcsolatairól tu­dósított, mindazokról, akik és amik körülvették. Humanitásigény A művész szándéka olyan tisztán felragyog minden vász­náról és lapjáról, hogy tárgyi­lagossága, humanitásigénye túllép vélt és vallott zárkó­zottságán: A publikáció nem tartozik a festészetnek, a mű­vészetnek a kelléktárába, az másodlagos dolog. Az alkotás felemelő érzés, ami azon túl van, az már legföljebb tarto­zék. A magam részéről nem tartom szükségesnek, nem is teszek az érdekében semmit. Kihagyták, s ő is kirekesztette magát a közforgalomból, ám szerencsére a jelenkor festé­szete nem tűri meg távolma­radását. Ennek köszönhető ez A kiállítás egy részlete * itíí ..,. „: v> : --MM., ^jPWßSSm ■ í*& a revelációként ható szentend­rei új tárlat is (az előzőt ugyancsak itt rendezték négy esztendővel korábban). Tudatosság A kezdeti évek derűjéből is átsugárzik a kor kérdéseinek tragikuma, amely a későb­biekben csak súlyosbodott, ko­mor színek palástjába öltözött. Ha néha meg is színezte egy- egy játékos ötlet, azért alap­jaiban megmaradt önpusztító- an magányosnak. A tárlat en­nek a visszafogottságában is eredeti festészetnek a lényeg­látását érzékelteti, a félreért­hetetlen kifejezésmódot, a ki- érleltséget, a festészet egyenes beszédét, a vélemények kendő­zetlen megfogalmazását. Nagy festő Vaszkó Erzsébet. Olyan ember, aki a nyilvánosság előtt is bevallotta másfél évtizeddel ezelőtt, hogy naponta festek, mindennap jó munkát szeret­nék, de hát nem mindig sike­rül. Mindennap dolgozom, hogy az — minek nevezzem — ihlet munka közben találjon. De igényes vagyok magammal szemben, soha ki nem elégít­hető. A munkáim nagyobb ré­szét összetépem, megsemmi­sítem; nyilván nagyon kevés kép fog utánam maradni. Szomorú ez a tudatosság, ám tiszteletet keltő. Csak az ké­pes így vélekedni mesterségé­ről, aki nagyon hisz a színek­ben, a vonalakban, a festék erejében, az ecsetet irányító kéz mozgásában, az életben. S leginkább saját képességében. Rá termékenyen hatottak má­sok és mégis mindig a saját világát építette. Szuverén al­kotónak született, s az is ma­radt. M. Zs. Zsámbéki főiskolások Diplomával az életbe Esküt tettek a végzett hallgatók Horváth Erika átveszi a diplomát Az ötödik tanév végére tett pontot tegnap az Esztergomi Tanítóképző Főiskola zsámbé­ki kihelyezett tagozata. Meg­hitt, családias ünnepség kere­tében adta át a végzett hat­vanhat nappali tagozatos, és nyolvankilenc levelező haliga Múltidéző vén ház Olvasókör az emlékparkban Üj épülettel gazdagodott az ópusztaszeri nemzeti történeti emlékpark: megnyitotta ka­puit, fagadja a látogatókat a Hódmezővásárhely határából áttelepített múltszázadvégi ol­vasókör. A Dél-Alföld nagy kiterje­désű tanyavilágában a század- fordulón a városoktól távol laktak az emberek, utalk hiá­nyában télen be sem járhat­tak a városba, ezért a műve­lődés, a szórakozás feltételeit maguknak, helyben kellett megteremteniük. Erre a célra alakították meg az olvasókö­röket, általában a nagyobb tanyai iskolák szomszédságá­ban­A tagok szegény földműves emberek voltak, akik össze­adott pénzükből újságokat já­rattak, könyveket vásároltak Egy-egy könyvtár két-három- száz kötetből állt. Eljárt oda a tanító felolvas­ni, a betű, az olvasás szeme­tére nevelni az egyszerű föld­művelőket, elment oda a me­zőgazdász is, aki megtanítot­ta az érdeklődőket jobban gaz­dálkodni. Volt ahol műkedvelő cso­portokat alakítottak, s ott ren­dezték meg a hálóikat, s más mulatságokat és mindemellett természetesen politizáltak, de kugliztak és poharazgattak is. Az áttelepített épületet ko­rabeli bútorokkal rendezték be s a könyvszekrény polcain régi kötetek, újságok sorakoz­nak; az épület előtt pedig ott áll a kuglipálya, amit ugyan­csak hajdani időkből mentet­tek át. Politikai kiadványok A gazdaságirányítás új elemei Alapjainkban sokat beszé- ■L1 lünk gazdasági életünk változásairól, arról, hogy ha­zánk miként tud igazodni az új körülményekhez, hogyan le­het gazdaságpolitikánkat to­vábbfejleszteni. Ennek a té­mának a megértéséhez nyújt segítséget Hoós János: A nép- gazdasági tervezés és az új nö­vekedési pálya című könyve. A szerző főleg a népgazdasági tervezés fejlesztésének kérdé­seit, a gazdasági növekedés új pályájának jellemzőit és kö­vetelményeit tárgyalja, de lé­nyegében az elmúlt negyedszá­zad gazdaságpolitikáját tekinti ót és elemzi. Hoós János, a tartós és vál­tozó, új elemek jelenlétét mu­tatja ki a magyar gazdaságpo­litikában. Szükséges ezt tisz­tázni, mert gazdaságunk na­gyon bonyolult szakaszába ju­tott. Egy sor új jelenség ta­pasztalható, amelyet figyelem­be kell vennünk, ha meg akar­juk teremteni a további mun­ka alapjait. Gazdaságpoliti­kánknak az állandó és változó elemeit olyan módon kell kom­binálnunk, hogy a lehetősé­geinkhez képest a lehető leg­jobban tudjunk alkalmazkod­ni a megváltozott világgazda­sági környezethez. Ezután meghatározza a gaz­daságpolitika tartós elemeit. Gazdaságpolitikánkat minde­nekelőtt az jellemzi, hogy a szocialista tervgazdálkodás alapján áll. Állandó elemének tekinthetjük, hogy a politika és a gazdaság dialektikus egység­ben van. Az is tartós elem. hogy szoros a kapcsolata és az együttműködik a KGST-közös- séggel, a szocialista tábor or­szágaival. Jellemzője az is, hogy egyaránt figyelembe ve­szi a szocializmus építésének általános tapasztalatait és a hazai adottságokat. Ezt külön­ben felszabadulás utáni tör­ténelmünk — nemegyszer fáj­dalmas áldozatok árán — egy­értelműen igazolta. Gazdaság- politikánknak állandó eleme az is, hogy szoros elvi és tar­talmi kapcsolatra törekszik a tudománnyal, ezáltal is erősít­ve a tudomány megalapozott­ságát. Nagyon fontos tartós ele­mének tekinthetjük a realitást és ezzel összefüggésben az ál­landó és rugalmas alkalmaz­kodást a változó külső és belső körülményekhez. Ugyancsak fontos az árualap és a vásár­lóalap összhangjának folyama­tos biztosítása. A szerző a továbbiakban a gazdaságpolitika változó, új elemeivel foglalkozik, hang­súlyozva, hogy a változó ele­mek mindig kapcsolódnak az állandókhoz, egyesek közülük tartósan megszilárdulnak és hosszú távú stratégiai ele­mekké formálódnak. így van ez napjainkban is. A változás sok irányú és szerteágazó. A változás során legfonto­sabb teendő — hangoztatja —, a magyar népgazdaság átállí­tása egy új fejlődési, növekedé­si pályára. E pályán a jövőben elsődleges a minőségi (korsze­rűség, divat, rugalmasság és időbeni pontosság, ár, költség és jövedelmezőség) követel­mény elérése, amelyet az érté­kesítési, a piaci lehetőségek határoznak meg; mindebből adódóan a gazdasági növeke­dés a külgazdasági hatásokra érzékenyebb lesz; a növekedés a gazdaság külső egyensúlyára közvetlenül és erőteljesen hat. Az új növekedési pálya jel- ** lemzőihez tartozik még a nyitottság, a hatékony kereslet, a jövedelmezőség, a költségek és árviszonyok figyelembevétele, a műszaki fejlődés biztosítása. hiszen a jövőben már nem le­het a munkaerőt szaporítani, a beruházások növelésével a ter­melést felgyorsítani. A külpia­ci tényezők megmaradnak, ezekkel számolnunk kell. Mindez bonyolultabbá teszi a gazdasági növekedés tervezé­sét, irányítását és a korábbinál nyitottabb, egyben folyamato­sabb gazdasági irányítást és tervezést kíván. IV| indebből kiindulva elemzi m a népgazdasági tervezést, meghatározza helyét és szere­pét a gazdaságirányításban Sorra veszi a népgazasági ter­vezést összehangoltan kell fej­leszteni, a terveknek megala­pozottaknak kell lenniük. Fog­lalkozik a tervezés mutató­számrendszerének fejlesztésé­vel, a g tzdasági és társadalmi folyamatok, összefüggések ter­vezésével. a tudományos kuta­tás és a műszaki fejlesztés ösz- szefüggéseivel, a népgazdasági és a vállalati-tanácsi tervezés­sel. Mindehhez hozzáteszi: a nyitottság azt jelenti, hogy més szorosabb egységnek kell ki­alakulnia a tervezés és az ope­ratív gazdaságirányítás között Hoós János könyve elsősor­ban a gazdaságpolitikával és a gazdaságiránvítással foglal­kozó gyakorlati és elmélet szakembereknek nyújt ismere teket. emellett a témában • ér deklődést mutatóknak is tanul­ságos olvasmánya lehet. Gáli Sándor Hargitai Károly tagozatvezetőtől Trencsényi Zoltán felvétele tónak Hargitai Károly főisko­lai tanár, tagozatvezető a dip­lomát. Az elmúlt években há­romszázhuszonegy ifjú pedagó­gus szerzett itt képesítést. A hallgatók száma az eltelt öt esztendő alatt több mint nyolc­szorosára emelkedett. Közben elkészült és az idén átadták az új szakiskolát. Az oktatás tárgyi feltételei folyamatosan tovább javulnak. A frissen végzett tanítók szombaton ünnepélyes esküt tettek választott hivatásuk leg­jobb tudásuk szerinti gyakor­lására. A legkiválóbbaknak az Iskola vezetősége ajándékkal kedveskedett. Országos találkozó Sződligeti eszmecsere Tegnap délelőtt véget ért a közművelődési intézmények találkozója Sződligeten. A szombati kötetlen progra­mon lehetőség nyílott arra, hogy a fiatalok megismerked­jenek egymás munkájával. Két műhely — a salgótarjáni és debreceni — mutatkozott be. Mindketten elemezték tevé­kenységüket, szó esett arról is, miként kapcsolódik egymás­hoz a mozgalmi és a szakmai munka. Az ország különböző részeiből érkezett népműve­lők és könyvtárosok eszme­cseréjével zárult a kétnapos találkozó. _____________ Öt ven rajz Csohány-album Csohány Kálmán ötven, életének utolsó harmadából származó, rajzát bemutató al­bum jelent meg Békéscsabán, a Békés megyei könyvtár gon­dozásában. Az új album a minden kötöttség nélkül, ma­ga kedvére készített rajzainak felvonultatásával eddig kevés­sé ismert oldaláról mutatja be a grafikái és könyvillusztrá­ciói révén széles körben is­mert művészt. ________ Évszázad os cserepek Fazekasmúzeum Fazekasmúzeumot alapíta­nak Mezőtúron, a népi faze­kasság egyik legnagyobb ha­gyományú központjában. Ez lesz az ország első múzeuma, amelyben összegyűjtik az agyagformálás mestereinek munkáit. A múzeum céljára a város egyik régi épületét.— jelenleg egy része pedagógus­szálló — alakítják át. A kiál­lítás anyagának magja már megvan, a több száz butellát, bütyköst, kancsót, tálat és szilkét a városi művelődési központ honismereti köre gyűjtötte össze hosszú évek során. A fazekasmúzeum az idei múzeumi és műemléki hónap­ban — októberben — nyitja meg kapuit a látogatók előtt. Rádiófigyelő ORRSZARVÜSIRATÓ. Orr­szarvú tulajdonképpen már nem is létezik. Adatkertekben őriznek ugyan néhányat, s az afrikai nemzeti parkokban is legelészik pár tucat. Az előb­biek természetes környezetük, tői megfosztva vegetálnak, az utóbbiak számára is csak il­lúzió a szabad sztyepp, hiszen minden lépésükben géppuskás őrök igyekeznek megvédeni őket az orvvadászoktól. Itt már nem csupán egy állatfaj agóniájáról van szó, hallottuk Nagy Endrétől, a tanzániai USA River rezervátum igaz­gatójától — hanem a fejlödés- történetileg halott egyedek mesterséges életben tartásáról. Egy-egy állatfaj kipusztulá­sa nem csak azért szomorú, mert eltűnik a biológiai lánc egy újabb szeme, s a termesze: finoman kiegyensúlyozott rendjében támadhat zavar, ha­nem azért is, mert az orrszar­vúk pusztulását is saját faj­tánk jövőjével kapcsolatos fi­gyelmeztető jelként kell el­raktároznunk. Nagy Endre beszámolója rám azért is tett a szokásos környezet- és állatvédő műso­roknál nagyobb hatást, mert a kiváló zoológus, aki meg­szállottan dolgozik Afrika ál­latvilágának, megőrzéséért, fi­gyelmét nem szűkíti csupán az orrszarvúkra és társaira, s a fekete földrészre nem csupán úgy tekint, mint a fehér em­ber nagy vadászparadicsomá­ra, hanem összefüggéseiben objektiven vizsgálja a helyze­tet. Az orrszarvúk pusztulását ogyanis az okozza, hogy Tan­zániában és a szomszédos or­szágokban a növekvő népsza­porulat miatt egyre kevesebb hely jut a vadállatoknak, szán­tóföld lesz a sztyepp, meri élelem kell az embereknek Nagy Endre szerint sajnálni • szabad az orrszarvút, de vá­lasztani az embert kell. GYEREKSZOBA. Magyar- országon több olyan nemzedék él egymás mellett, akiknek nem volt gyerekszobájuk, s mint a Rádióújság beharangOr zó cikke is megjegyzi, még mindig sokan prüszkölnek eme intézmény hallatán. Mondván, ki tudja milyen antidemokra­tikus, arisztokratikus érzelme­ket kelthet a nyiladozó értel­mű gyermekekben. Az újgaz­dagok kivagyisága engem is bosszant, de nem hiszem, hogy bármely kamasz éppen attól fertőződhetne meg, ha van egy szobája, ahol önállóságra nevelődhet, ahol magára ma­radhat a gondolataival. Gya­núm szerint ennél sokkal sú­lyosabb az a gond, hogy a la­kásviszonyok ma még koránt­sem olyan jók, hogy jusson mindenkinek egy tenyérnyi saját birodalom. Ha mégis van, milyen le­gyen a gyerekszoba? Erről mondták el véleményüket a műsorban az illetékesek, a gyerekek, s adtak tanácso­kat jó érzékkel a szakember felnőttek. Az otthon, ahol megpihenhet, megnyugodhat, felüdülhet az ember, igen fon­tos része életünknek. Búto­raink harmóniája egy kicsit önnön arcunk mása. Egyfelől tehát hagyni kell, hogy a gye­rek úgy alakítsa ki birodalmát, hogy abban a maga vágyait fogalmazhassa meg. másfelől pedig próbáljunk meg észre­vétlenül segíteni abban, hogy ez a lakásrész formálja jó irányba csemetéink egyénisé­gét. Ezekkel az alapigazságokkal vitába szállni értelmetlen len­ne. Legfeljebb azt nem tud­tam meg az Ifjúsági Rádió műsorából, hogy a 1ó taná­csokkal engem, vagy gyerme­keimet nevelték-e? Cs. A.

Next

/
Thumbnails
Contents