Pest Megyei Hírlap, 1983. június (27. évfolyam, 128-153. szám)
1983-06-19 / 144. szám
1983. JŰNirS 19., VASÁRNAP ^(íiiínp 3 Gyors fejlesztéssel Osztómű exportra Sétálgatva Én ezt a piacot gyerekkorom óta járom. Mikor diák voltam, gyakran elbámészkodtam itt, késleltetve az iskolakezdet perceit. Gyönyörködtem a mosolygós káposztahegyekben, irigyeltem a hentesek izmos vállait, belefüleltem a tejeskofák ismeretlen szlovák beszédébe. Csúszkáltam a sárga kockaköveken, szívtam magamba a virágorgia és a pecsenye egymást nem bántó illatát. Füleltem amikor alkudoztak, bekukucskáltam a kocsma rumszagú ablakán, méregettem a malacnyi libákat és kacsákat. Órákig álltam az utolsó dunai halász, Fieszl mester hordói előtt, ahol mindig forrt a víz a halaktól. Méregettem a reggeli levegőtől szépnél is szebb bevásárlókosaras fiatalasszonyokat, a magamkorú kamaszlányokat. Magamat láttam megöregedve a sétapálcás öregúrban, aki mélységes nyugalommal cipelCscppnyl piactér a város közepén eóőó piacon te cekkerét. Sohasem látott apai nagyanyámat kerestem az, iparosasszonyok arcredői között. Illatok, színek, arcok. Gyümölcshegyek és színes virágbokréták, kerek sajtok, sok- ráncú szoknyák. Békés hangzavar egy tenyérnyi téren. Ez a váci piac. Körülötte évszázados falak, az egymáshoz szorult, barokk házak, boltíves falai a város közepén. Ilyennek láttuk, tegnap hajnalban is. A váci piacon nem fog az idő, nem öregszik. Nem kopnak kockakövei, ma is kínálja magát a dunai hal. Kofák és hivatalnokok, pletykál- kodó szépasszonyok, vihorászó csitrik adnak itt egymásnak randevút. Süthet a nap, eshet a hó, csöpöghet az eső, ez a piac mindig ugyanaz marad. Szöveg: Csulák András Trencsényi Zoltán képriportja Gabonát harapnak a gépek Kombájnok startra készen Az albertirsai Szabadság Termelőszövetkezet gépműhelyének udvarán a glédában álló, gépmustrára várakozó kombájnokat, Rábákat és traktorokat a kenőzsír, az olaj s a köszörült fém jellegzetes szaga lengi körül. Verejtékes arcú férfiak — holnaptól »kombáj- nosok — körében részese az aratás előtti gépszemlének Valent Mihály téeszelnök, Kende Ferenc párttitkár s Hegedűs Ferenc főagronómus. És persze, a majd negyven, overállos, olajos arcú férfi: a volánok mögé ülő aratók, szállítók, kiszolgálók. — Bizakodunk — mondja két sóhaj között az elnök. — Az „időjárásfelelős” úgyan mostoha' volt hozzánk, tíe az aratást el kell kezdenünk. Az őszi árpa beérett, s talán jövő hét elején nekivághatunk a búzatábláknak is. — Száztíz hektár árpát, hétszáz hektár búzát kell learatnunk — veszi át a szót Hegedűs Ferenc főmezőgazdász. — Ha az idő engedi, a napi program szerint dolgozunk, s kellő időben magtárakban lesz a termés. Rajtunk nem múlik ... A szemlére várakozó embereken sem. Ezt már Simó Gyula, a hatodik aratásba kezdő, mindössze huszonkét éves fiatalember mondja. Az idén E— 512-es kombájnt vezető férfi érettségit megszerző, autószerelő szakmunkás — megbecsült mester a gépműhelyben. Szülei is itt, a jóhírű termelőszövetkezetben dolgoznak. — Mi már a kora tavaszi munkák befejezése után megkezdtük a kombájnok felkészítését az aratásra — folytatja. — Vigyázva tettünk minden mozdulatot. Ezek a gépek több milliót érnek, az az igazság, hogy kezelésükhöz legalább középiskolai, technikumi végzettség kell. Mind több férfi lesi a szigorú zsűri jegyzeteit: a kombájnok, traktorok, teherautók megfelelnek-e a tűzrendészen, a forgalmi, a biztonsági előírásoknak? Nincs okuk aggodalomra: a ceglédi és az albertirsai tűzoltó-parancsnokság képviselői szerint akár ma, a gépmustra után nekivághatnak az árpatábláknak a járművek. Demeter Mihály és Kórodi Imre az NDK-bálázókat irányítják majd a határban. — Nem kevesebb nekünk sem a munkánk, mint a kombájno- soknak — engedi útjára mon- uandójának fonalát az idősebb férfi, Demeter Mihály. — Minket is úgy éget, perzsel majd a nyár, mint a kombájnos kollégákat. S ha ők a normát teljesítik, a mi borítékunk sem lesz soványabb, mint tavaly. Kemenczei József főmérnök elégedett: mint eddig mindig, ma is- bizonyított a fiatal arató gárda. Igazolták szaktudásukat a szerelők, a kombájno- sok s a szállítók is. Es holnap, amikor gabonába harapnak a gépek? Klenk László, az immár ötödik aratására készülő fiatalember'* kész a válasszal: — Az aratás nem akkor kezdődik, mikor megmozdul a motolla, s telik a tartály. Jóval előbb, talán vetéskor. Higgye el, akik vetették az árpát, a búzát, már erre, a forró júniusi napra gondoltak; van közöttünk olyan, aki azt akarja, amit tavaly ősszel elvetett. Én az idén E—512-es kombájnon ülök majd. Vezettem Sz—K— 5-öst is, de ez a gép, az idei, hasonlíthatatlan. Tudom, hogy jól bánik a gabonatengerrel, hiszen én készítettem föl. Illetve, ketten: Rakotyai Lajos gépszerelő volt társam a több hetes munkában. — Volt már' az idén azon a táblán, melyen majd mint kombájnos dolgozik? — Hogyne lettem volna. Ismerem én annak minden zugát. Ig^z, mqstoha volt hozzánk az idő, kevesebb csapadékot kapott az a tábla, de hát már majdnem pereg a mag, neki kell menni. Igaz, főnök? A „főnök”, Valent Mihály téeszelnök bólint: nézzük hát meg azt a táblát... B. I. A. Tlmó Gyula tizenhat évesen kezdte A pénz gyorsan gazdit cserélt Most aztán bevásároltam! •.. Mennyit adhatok aranyoskám? Szinte alapítása, 1949 óta foglalkozik a Csepel Autógyár összkerékmeghajtású járművek és az ezt lehetővé tevő úgynevezett osztóművek tervezésével, gyártásával. Legújabb Járművüknek, a D 750 típusú mezőgazdasági teherautócsaládnak is szerves része a legutóbb BNV-dijat nyert osztómű. Mind a mező- gazdaság, mind a közúti szállítás és karbantartás járműveivel szemben egyre nőnek a minőségi és korszerűségi követelmények; ezeknek tesz magas fokon eleget az igen sokféle célra használható berendezés. E családnak jelenleg négy tagja van, mindegyikük konstrukciós felépítése azonos, de a vásárlók igényeinek megfelelően kisebb eltérések is megvalósíthatók. Az alaptípus például álló kivitelű, kétfokozatú, háromtengelyes, országúti és terepfokozati kapcsolóval rendelkezik, amelyek kívánság szerint működtethetők pneumatikusan vagy elektropneu- matikával. A vevőket ugyan nem érdekli a gyár részéről azonban nem utolsó szempont, hogy a fejlesztés, a sorozatgyártásra való felkészülés igen gyorsan zajlott le. A rajzok laöl-ben készültek el, s az első kész darabok egy év múlva kerültek le a futószalagról. Még az elmúlt évben el is adtak 30 darabot, amelyek kiállták a próbát. Az idén, teherautókba építve mintegy 150 darab értékesítését tervezik, s jövőre ez a szám a 250-et is megközelítheti. Az érdeklődés ugyanis erősödik, remélhető, hogy az osztómű önálló exportcikk rangjára emelkedik. K. T. Tőlem mindenki kosarat kap Osl a szoknya Is A hét híre SZERVEZETLEN © A szocialista országok szakembereinek részvételével háromnapos konferenciára került sor Zánkán az ifjúság szociális helyzetéről. © Lezajlott a Magyar Nyelvtudományi Társaság közgyűlése. © Marton vásár volt a színhelye az országos búza-fajtabemutatónak. © A hét híre az is, hogy a Szervezési és Vezetési Tudományos Társaságban arról rendeztek vitaülést, milyen tényezők akadályozzák a szervezési munka eredDívatok jönnek és eltűnnek, de a szervezetlenség marad — így hangzik a keserű üzemi bölcsesség, amiben van igazság. Valóban voltak, vannak a szervezésnek divatjai, elég itt a mozdulatelemzéses munkatanulmányozás módszerére, közismertebben a 3M-re utalni, hiszen mekkora hajci- hő volt körülötte és most mekkora csend fogja torkon ...? „Az a té.ny, hogy sok vállalatnál nem kielégítő az üzem- és munkaszervezés színvonala, egyik akadályává válik a népgazdasági hatékonyság gyorsabb növelésének, táptalaja az extenziv fejlesztési törekvések fennmaradásának, az indokolatlanul nagy munkaerő-keresletnek és forrása annak a törekvésnek, hogy minden vállalati célkitűzést beruházásnöveléssel oldjanak meg.” Az előbbi idézet a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága határozatából való, kelte 1971. december elseje... Majdnem tizenkét esztendeje tehát a diagnózisnak, s ezt az alapvető — a helyzetet átfogóan áttekintő, annak első értékelését adó — határozatot sok más állásfoglalás, jogszabály követte. Nem ezekből van kevés; eredményekből mutatkozik hiány. Csupán a megye iparában 760 ipartelepen kellene hódítania a szervezés friss — és régi! — módszereinek, s akkor még hol vannak az építőipar, a mezőgazdaság, az erdő- és vízgazdálkodás, a kereskedelem egységei, hol a nem termelő területek, ahol szintén nem szabadna ismeretlenként kezelni a szervezést?! Nem a tér hiányzik a cselekvéshez. Hanem? Az igény, a feltételek szoros kölcsönhatásban álló rendszere, a kényszer. összeomlik a legjobb szervezési modell is a gyakorlatban, ha — például — nincs folyamatos anyagellátás, ám értelmetlenné válik e modell alkalmazása akkor is, ha nagy szervezettséggel olyan árut állítanak elő, amelyet nem keres a vevő. A szervezés terepe ma is, akárcsak korábban, szervezetlen. Van haladás, de távolról sem a kívánt, a lehetséges, még kevésbé a szükséges. Tapasztalataink szerint a megyében dolgozó szervezőknek az egyharmada semmiféle szákképzettséget nem szerzett, módszertani ismeretei csekélyek, a gyakorlatban diszpécseri teendőket látnak el, ráadásul sokan közülük úgy szervezők, hogy mellette más feladatok is a munkakörükbe tartoznak, verseny felel ősök, biztonsági megbízottak... Szervezési terv természetesen mindenütt van, mert ezt jogszabály írja elő, azaz felügyeleti vizsgálatkor az elszámoltatás egyik eleme lehet. A terv. A végrehajtás? Azzal nem nagyon bíbelődnek sem a helyiek, sem a fentről érkezők, főként akkor nem, ha a cég eredményei elfogadhatók. Kérdés, pusztán attól elfogadhatóvá válik-e egy-egy ilyen eredmény, mert valamivel jobb az előző esztendeinél?! Ezt a valamivel jobbat a megyében esztendőnként hat-nyolc ipari, hét-kilenc mezőgazdasági üzem nem tudja felmutatni, a többi mind „fejlődött”. Igen, idézőjellel, mert ennek a haladásnak a viszonylagosságáról a nemzetközi kereskedelemben nem kizárólag optimizmust teremtő tapasztalatokat szerzünk. Délibábok kergetése lenne célul választani a legfejlettebb szervezési módszereket és technikákat — vannak figyelmeztető jelek ilyen törekvésekre! —, mer.t aminek helye van a nemzetközi mezőny élcsoportjába tartozó cégeknél, annak aligha van jogosultsága ott, ahol kezdetleges gondokkal birkóznak, ám az ilyen helyeken is kell a szervezés! Minden munka szervezéssel jár — a háziasszony is szervez, amikor kialakítja a nagy- takarítás, az ebédfőzés legcélszerűbb sorrendjét —, de a rend, a fegyelem megteremtése nem szervezés. Nem az, hanem feltétele a szervezhe- tőségnek. Sok helyen összekeverik e kettőt, vélvén, szerveztek, mert fölléptek az igazolatlan hiányzások ellen ... A szervezési kiadások a leggyorsabban kamatozó befektetések — a megyében átlagosan egy, másfél év alatt megtérülnek a költségek —, mégis csekély a hajlam az ilyen kiadásokra. Csekély, mert azért megy a cég szekere előre. Megy, de meddig?! Mészáros Ottó Nem sokáig állnak már a kombájnok A szerző felvételei Klenk László ötödik alkalommal arat
