Pest Megyei Hírlap, 1983. június (27. évfolyam, 128-153. szám)

1983-06-18 / 143. szám

’kMűod 1983. JÜNIüS 18., SZOMBAT Elfogadták a dolgozó kollektívákról szóló törvényt Véget ért a legfelsőbb Pénteken Moszkvában véget ért a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsának kétnapos üléssza­ka. A küldöttek egyhangúlag el­fogadták a dolgozó kollektí­vákról, a kollektíváknak a vál­lalatok, intézmények és egyéb szervezetek irányításában be­töltött szerepéről szóló tör­vényt, amely ez év augusztus elsejével lép érvénybe. Mint jelentettük, az üléssza­kon Gejdar Alijev első minisz­terelnök-helyettes terjesztette a küldöttek elé a törvényterve­zetet. Alijev rámutatott, hogy az új törvény meghatározza a dolgozó kollektívák és az ál­lamhatalmi szervek egymáshoz való viszonyát, azokat az elve­ket, amelyek alapján a dolgo­zók részt vehetnek az irányí­tásban. A törvény bővíti azok­nak a termelési, szocális és ne­velési kérdéseknek a körét, amelyekbe a kollektívák irá­nyító szerepet játszhatnak. A kollektívák a jövőben nem­csak javaslatokat és észrevé­teleket tehetnek, hanem a tör­vény jogot is biztosít számuk­ra önálló döntések meghoza­talára. A kollektívák részére bizto­sított hatáskörök közül a tör­vény első helyen a gazdasági és társadalmi tervezéssel ösz- szefüggő kérdéseket tárgyalja, ami természetes, mert a szo­cializmus és a tervszerű fej­lesztés elválaszthatatlan egy­mástól. Jelenleg egy sor olyan intézkedés készül, amely a vál­lalatok önállóságának növelé­sét, a szocialista vállalkozó kedv gazdasági feltételeinek javítását szolgálja. A törvényről folytatott vitá­ban a felszólalók hangsúlyoz­ták: a dokumentum elfogadá­sa fontos lépés a szocialista demokrácia kiszélesítése útján. Aláhúzták, hogy a Szovjetunió történelmében első alkalom­mal kidolgozott törvény .meg­növekedett felelősséget ró a kollektívákra. A felszólalók kitértek arra is, hogy munkahelyükön, szű­Kitüntetések párt* és állami vezetőknek Andropov üdvözlő beszéde Jurij Andropov, az SZKP KB főtitkára, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa Elnöksé­gének elnöke pénteken a Kremlben átadta a szovjet párt- és állami vezetők egy csoportjának odaítélt magas kormánykitüntetéseket. Andropov, a kitüntetések át­adása alkalmából mondott üd­vözlő beszédében — név sze­rint említve Gejdar Alijevet és Grigorij Romanovot, akik a Szocialista munka hőse címet kapták, Vlagyimir Scserbickijt, továbbá Gennagyii Szizovot és Viktor Csebrikovót, akik Le­nin-rendet kaptak — kitért azokra a feladatokra, amelyek a szovjet párt és állam veze­tői előtt állnak. Mint mondotta, az ötéves tervidőszak harmadik eszten­dejének első féléve nem rossz eredményeket ' hozott. Ennek ellenére nap mint nap kiak­názatlanul maradnak olyan le­hetőségek és komoly tartalé­kok, amelyeket mozgósítani kell. A legfőbb tartalék — a tömegek lelkesedése, erős aka­rata, hogy mindent megtegye­nek a népgazdasági tervek végrehajtása érdekében. kebb környezetükben milyen módszerekkel igyekeznek vé­get vetni a termelést akadá­lyozó jelenségeknek, köztük a fegyelmezetlenségnek. Rá­mutattak, hogy az ilyen meg­nyilvánulások elleni küzde­lem hosszú távú feladat. Megállapították, hogy a tör­vény növeli a szakszervezetek szerepét és felelősségét. A kollektívákról szóló tör­vény elfogadása és a legfel­sőbb tanács két ülésszaka kö­zött hozott határozatok meg­erősítése után az ülésszak be­fejezte munkáját. A kezdeményezések visszhangja Békés politikai szándék Jórészt címoldalas jelenté­sekben számolnak be a pén­tek reggeli amerikai lapok az SZKP KB plénumának és a legfelsőbb tanács ülésszakának eseményeiről. A The New York Times hat hasában közölt részleteket Andrej Gromiko csütörtöki beszédéből, összehasonlítva azt George Shultz külügyminisz­ternek a szenátusban szerdán elhangzott állásfoglalásával. A lap megítélése szerint a két beszéd a nagyhatalmak közötti kapcsolatok két különböző fel­fogását tartalmazza. Shultz be­szédéből ítélve az amerikai fél csökkenteni próbálja annak a szakadéknak a mélységét, ame­lyet saját politikájával terem­tett ebben a viszonyban, s azt a benyomást kelti, mintha csu­pán szovjet engedményeken múlna a javulás. A szovjet ál­lásfoglalás viszont eloszlatja azokat a reményeket, hogy a Reagan-kormányzat „kemény vonala”, majd meghozza gyü­mölcseit a diplomáciában. A The Washington Post a legfelsőbb tanács ülésszakáról szóló jelentésében megállapít­ja, hogy Jurij Andropov a Szovjetunió történetének tize­dik államfője, de csupán a má­sodik azok sorában, akik az SZKP KB főtitkári címét is viselik. Az új beosztás a lap szerint lehetővé teszi Jurij Andropov számára, hogy a külföldi állam- és kormány­főkkel tartandó találkozókon „egyenrangúként” jelenjék meg. A francia külügyminiszté­rium szóvivője csütörtökön hűvös tartózkodással kommen­tálta a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa javaslatát az atom­fegyverrel rendelkező hatal­makhoz ezen fegyverfajták mi­nőségi és mennyiségi fejlesz­tésének befagyasztására. A szóvivő kijelentette, hogy a javaslat „nem tűnik újnak, és valószínűleg nem ad új ösz­tönzést ahhoz, miként lehet keresni a fegyverkezési ver­seny megállításának lehetősé­gét”. Ismeretes, hogy Franciaor­szág hagyományosan távoltart­ja magát a nukleáris leszere­léssel kapcsolatos tárgyalások­tól, nem csatlakozott a részle­ges atomcsendegyezményhez sem, jelenleg pedig — az Egyesült Államokkal együtt — ellenzi, hogy atomütőerejét számításba vegyék a genfi eu- rorakéta-tárgyalásokon. A szóvivő mindenesetre hoz­zátette nyilatkozatához, hogy a legfelsőbb tanács javaslatá­ról még nem érkezett hivata­los tájékoztatás Párizsba, így azt még nem tanulmányoz­hatták érdeme szerint. A Neue Zürcher Zeitung pénteken terjedelmes cikkben ismertette Andropov főtitkár felszólalását az SZKP Közpon­ti Bizottságának kétnapos ta­nácskozásán. A tekintélyes svájci napilap a szovjet állam­férfi beszédének külpolitikai részét kiegyensúlyozottnak és realisztikusnak minősítette, s kiemelte azt, hogy a Szovjet­unió továbbra is hajlandó tár­gyalni a leszerelésről, illetve, (hogy a szovjet nép a békés egymás mellett élés elvét tá­mogatva a két rendszer békés versengése mellett foglal ál­lást. A Trybuna Ludu kommen­tárjában kiemelte, hogy Jurij Andropov személyében olyan oolitikus került a szovjet ál­lami vezetés élére, aki igen nagy realitásérzékkel, a mar­xizmus—leninizmus alkotó al­kalmazásával kezeli a szovjet bel- és külpolitikai élet vala­mennyi kérdését. Gyásznap TripoHhast Az észak-libanoni Tripoli kikötőváros lakossága pénte­ken gyásznapot tartott, álta­lános sztrájkkal tiltakozott a 20 halálos áldozatot követelő csütörtöki vérengzés ellen. Megbénult az élet, zárva ma­radtak a boltok, az iskolák, a szolgáltató intézmények. A 600 ezer lakosú város térségében minden eshetőség­re felkészülve riadókészült­ségbe helyezték a szíriai bé­kefenntartó erőket. A da­maszkuszi rádió a libanoni baloldali pártokkal összhang­ban Izrael ügynökeire hárí­totta a felelősséget a provo­katív vérontásért. A békés polgári lakosokra lövöldöző álarcos banditák felkutatása eddig nem járt sikerrel. Jaruzelski és II. János Pál találkozója A pápa varsái programja Wojciech Jaruzelski miniszterelnök (jobbra) és Henryk Jablonski államfő a varsói Belvedei palotában fogadta II. János Pál pápát. Lengyelországi látogatásá­nak második napján 11. Já­nos Pál pápa Varsóban talál­kozott a Lengyel Népköztár- gaság legfelső vezetőivel, Wojciech Jaruzelski minisz­terelnökkel és Henryk Jab- lonskival, az államtanács el­nökiével. Józef Glemp bíboros, a lengyel katolikus egyház prímása és a pápa kíséretének több tagja is jelen volt. A találkozón Jaruzelski és a pápa beszédet mondott. A miniszterelnök szívélye­sen üdvözölte a katolikus egy­házfőt és méltatta fáradozá­sait a világbéke megszilárdítá­sa érdekében. Emlékeztetett arra, hogy Lengyelország — szöv^tségesi kapcsolatainak köszönhetően —, biztonságos határok között él, s területéből egy talpalatnyi sem képezheti vita tárgyát. A világra lesel­kedő háborús veszély közepette a népi Lengyelország követ­kezetesen támogatja a szocia­lista közösség konstruktív bé­kekezdeményezéseit. Lengyel részről nagy figyelemmel kí­sérik a Vatikán bákemegnyi- latkozásait is. Az ország belső helyzetéről szólva fogalmazott, hogy a legrosszabban már túl­jutottak. bármennyire igye­keztek is ezt megakadályozni a népi Lengyelország ellenfe­lei. Jaruzelski végezetül szólt az állam és a katolikus egyház viszonyáról, amely, mint mon­dotta, kedvezően alakul, és a lengyel állami vezetés részé­ről megvan a jóakarat a vi­szony további javítására. Bí­zunk abban — mondotta —, hogy a katolikus egyházfő za- rándokútja hozzájárul a nem­zeti megegyezés további erősí­téséhez, a béke ügyéhez. II. János Pál válaszában em­lékeztetett a lengyel nép viha­ros történelmére, arra, hogy a XVIII. század végétől egészen az első világháború befejezé­séig Lengyelország nem léte­zett önálló államként. Felidéz­te egyik elődje, VI. Pál pápa szavait arról, hosv Európának és a világnak szüksége van az önálló, független lengyel ál­XSAK RÖVI BÖRTÖNLÄZADÄS tört ki csütörtökön este egy nyugat­londoni börtönben, huszonkét őr és hat rab sebesült meg. Az összetűzések azzal kez­dődtek, hogy huszonöt, a „sú­lyosak” közül való rab elkez­dett ágyakat és szemetes edé­nyeket hajigálni a börtön ne­gyedik emeletéről az őrökre, miközben azok éppen a va­csorához sorakoztatták a töb­bi rabot. A börtönőrök gu­mibotokkal, a rabok pedig szék- és asztallábakkal vetet­ték magukat a küzdelembe. NAGYSZABÁSÚ akcióba kez­dett az olasz rendőrség a ná­polyi maffia, a Camorra el­len. Mint az ANSA olasz hírügynökség jelentette, több mint nyolcszáz letartóztatási parancsot adtak ki. lamra. Hangoztatta, hogy a második világháború alatt hat­millió lengyel vesztette életét, a lengyel nép tehát óriási árat fizetett fennmaradásáért. Ehelyütt állást foglalt a fegy­verkezési hajsza megfékezése, egy újabb, minden eddiginél pusztítóbb világégés megaka­dályozása mellett. A Vatikánnak azt a meg­győződését fejezte ki, hogy a konfliktusok rendezhetők,, ha emberi módon, párbeszéd út­ján keresik megoldásukat. II. János Pál a továbbiak­ban kifejezte kívánságát a lengyel vezetésnek és a társa­dalomnak: a belső helyzet úgy alakuljon, hogy biztosítsa Len­gyelország méltó helyét a vi­lágban. Köszönetét mondott a Len­gyel Népköztársaság állami ve­zetésének a meghívásért, és hangoztatta, hogy zarándok­ként érkezett' szülőfalujába. A négyes tanácskozás a tervezettnél több mint egy órával hosszabb ideig, csak­nem két és fél órán át tar­tott. Napirendjén — az előze­tes közlések szerint — egy­aránt szerepéitek a lengyel belső helyzettel és a nemzet­közi helyzettel kapcsolatos kérdések. A találkozó.val párhuzamo­san a Belveder-palota egy másik termében szélesebb kö­rű megbeszélés folyt. Ezen számos más lengyel vezető politikus, valamint a pápát kí­sérő vatikáni küldöttség négy tagja és a lengyel püspöki kar két képviselője vett részt. A magyar—bolgár tárgyalások értékelése Jé! fejlődő kapcsolatok „Azonos elvek és akcióegy­ség”, „testvéri összeforrottság és együttműködés”, „teljes né­zetazonosság”, „a testvéri, gyümölcsöző együttműködés új távlatai” — ilyen szalag­címek alatt közöltek részletes, első oldalas beszámolót a pén­tek reggeli központi bolgár új­ságok a Todor Zsivkov vezet­te párt- és állami küldöttség magyarországi hivatalos bará­ti látogatásának befejezéséről. A lapok teljes terjedelemben ismertették a látogatásról ki­adott közleményt és részlete­sen beszámolták a csütörtöki programról. Sztaniszlav Drumeski, a Ra- botnicseszko Delo budapesti tudósítója szívélyes találkozók című kommentárjában ki­emelte: a látogatás során vé­gig érezhető volt a két félnek az a hangsúlyozott közös óha­ja, hogy még tovább bővítsék és erősítsék a testvéri együtt­működést. Gyorsítani kell a tudomány alkalmazását A CSKP KB határozata Csütörtökön Prágában köz­zétették a CSKP KB legutób­bi ülésének határozatát a tu­dományos-műszaki eredmé­nyek gyakorlati alkalmazásá­nak meggyorsításáról. A központi bizottság meg­állapította, hogy a tudomá­nyos-műszaki haladást, mint a népgazdaság intenzív fejleszté­sének fontos tényezőjét eddig nem sikerült a kívánt mér­tékben kiaknázni. Ennek egyik alapvető oka, hogy a tudomá­nyos-műszaki fejlesztés nem vált az ‘ irányítási, tervező és szervező munka meghatározó részévé. A nyolcvanas-kilencvenes sok- kell és a években a vállalatoknak kai határozottabban ki aknázniuk a tudomány technika haladását, mint a gazdaság intenzív fejlesztésé­nek, a munkatermelékenység tartós növelésének, s ezáltal a lakosság szükségletei kielégí­tésének eszközét. A központi bizottság jóvá­hagyta azt a javaslatot, amely a tudományos-műszaki és be­ruházásfejlesztési csehszlovák állami bizottság, illetve az en­nek megfelelő cseh és szlovák bizottság felállítását irányozza elő. Jóváhagyták a személyi kérdésekben előterjesztett ja­vaslatokat is. Elutasították a demokraták javaslatát Pénz a Pershing-r A amerikai képviselőház az 1983—84-es katonai költségve­tés vitája során, csütörtökön 319 szavazattal 73 ellenében el­utasította demokrata párti képviselők egy csoportjának azt az indítványát, hogy töröl­jék a Pershing—2 típusú, atomtö!tettel ellátott rakétákra szánt összeget. A Pentagon 1983—84-es költ­ségvetési tervében 432,8 millió dollár szerepel a nyugat-euró­pai telepítésre szánt rakéták időarányos számának megvá­sárlására. A NATO 1979 de­cemberi határozatával össz­hangban ez év végétől ilyen rakétákat —valamint robotre­pülőgépeket — telepítenek több nyugat-európai országba, ha a genfi szovjet—amerikai tárgyalásokon nem' jön létre a NATO számára elfogadható eredmény. Ronald Dellums demokrata párti képviselő a rakétákra szánt összeg megvonásának indítványát azzal ihdókolta, hogy a telepítési terv végre­hajtása — az amerikai kor­mány és a telepítés kongresz- szusi híveinek állításával el­lentétben — fokozná a nukleá­ris háború kirobbanásának veszélyét, és megosztaná az Egyesült Államok NATO-beli szövetségeseit. Vila várható a költségvetésről Megnyílt Pénteken késő délután az NSZK-beli Stuttgartban meg­kezdődött a Közös Piac kor­mány- és államfőinek vasár­nap délelőttig tartó csúcstalál­kozója. A háromnapos tanácskozás középpontjában a Közös Piac — összeomlással fenyegető — költségvetésének újbóli szabá­lyozása áll. A szervezet brüsz- szeli főbizottságának arról a hónapok óta vitatott javasla­táról, hogy a fizetésképtelen­ség elkerülése érdekében emel­jék fel az egyes tagállamok által befizetett összeg nagysá­gát, valószínűleg ezúttal sem születik döntés. Kt'hvás Pinochet rendszere ellen Chilei rézhányászok Országos sztrájkba léptek pénteken a chilei rézbányá­szok, az eddigi legnagyobb arányú kihívást intézve a 10 éve hatalmon lévő katonai dik­tátor, Augusto Pinochet és rendszere ellen. A munkabe­szüntetéssel a dolgozók Ro­dolfo Seguelnek, a Rézbányász Szakszervezet vezetőjének sza­badon bocsátását követelik. A munkásvezetőt, a chilei szak- szervezeteket . tömörítő Orszá­gos Tanács elnökét a hatóságok szerdán tartóztatták le azzal a váddal, hogy a keddi „nemze­ti tiltakozás” megszervezésével megsértette az állambiztonsági törvényt. A 24 órás országos sztrájk előtt a rézbányászok már csü- örtökön beszüntették a munkát a fővárostól 1000 kilométerre északra lévő El Salvador bá­nyában. Hugo Estivales, a réz­bányászok szövetségének ügy­vivő elnöke kijelentette, hogy az El Salvador 4300 bányászá­nak 97 százaléka maradt tá­vol munkahelyétől. Pinochet elnök, aki három napja kör­úton van az északi országrész­ben — ahol az El Salvador bánya is van —, a maga részé­ről úgy vélekedett, hogy a sztrájkfelhívást csak kevesen követték. Mindenesetre azt is bejelentette, hogy „törvény- sértés” miatt 792 embert azon­nali hatállyal elbocsátottak a bányából. Pinochet kilátásba helyezte, hogy a hatóságok ezentúl is erőszakot fognak alkalmazni azok ellen, akiket ő „nyakas, értetlen önfejűeknek” neve­zett. Intézkedéseket ígért az ellenzéki politikusok ellen is. Elsősorban azért, nem, mert az NSZK csak bizonyos felté­telek teljesítése esetén hajlan­dó elfogadni ezt a javaslatot. Bonn első számú követelése: a többi tagállam járuljon hozzá egy szigorú takarékossági terv-t hez, mindenekelőtt a közös költségvetés 60-70 százalékát felemésztő agrárkiadások csökkentéséhez. A helyszínen tartózkodó bonni kormánykö­rökből származó értesülés sze­rint a Kohl-kormány másik követelése: biztosítani kell Spanyolország és Portugália hat éve húzódó belépésének pénzügyi fedezetét, és belépé­süket legkésőbb 1984 nyarán jóvá kell hagyni. Az Ibériai- félsziget két országának csat­lakozását főleg Franciaország és Olaszország hátráltatja, mivel féltik saját mezőgazda­ságukat a megnövekedett kon­kurenciától. A brüsszeli bizottság javas­latával ellentétesek Nagy- Britannia célkitűzései is. A közös kassza „megtámogatása” helyett a szigetország konzer­vatív kormánya azt követeli, hogy 1983-as befizetéseinek kétharmadát térítsék vissza, vagyis csökkentsék a reá eső befizetés nagyságát. Ha a pénzügyi ellentéteket nem sikerül feloldani, az egyet jelentene a stuttgarti csúcs részleges, ha nem teljes ku­darcával. Ezért a Kohl-kor­mány olyan kompromisszumos tervet is kidolgozott, amely előirányozza, hogy a költség- vetés problémáját a külügy-, a pénzügy- és a mezőgazdasá­gi miniszterek oldják meg külön konferenciákon az idén decemberi, athéni csúcstalál­kozóig.

Next

/
Thumbnails
Contents