Pest Megyei Hírlap, 1983. június (27. évfolyam, 128-153. szám)

1983-06-14 / 139. szám

/ 1983. JÜNIUS 14., KEDD Egy perc — egy Kérdés. Sok töprengésre nincs idő Trencsényi Zoltán felvételei Ahol a vesztesek is nyertek SCistóos-igazolvány Asztalokhoz szólítják a ver­senyzőket. Mindannyian adat­lapot kapnak és Rácz György, a rutinos játékvezető kérésére Országgyűlést bizottságok Mértéktartás és felelősség Az Igazságügy, az ügyészi és a bírói munka, valamint a tanácsi tevékenység tapaszta­latait tárgyalták meg hétfőn az országgyűlés jogi, igazgatá­si és igazságügyi bizottságá­nak ülésén, Mindegyik tárgy­kört az 1982. évi állami költ­ségvetés végrehajtásának alapján elemezték a képvise­lők, ám a parlamenti műhely­munkának mind markánsabb, sajátos stílusa szerint, első­sorban arra kerestek választ: mi a helyzet most, s melyek a további teendők. Az Ország­házban tartott ülést a bizott­ság elnökeként dr. Gajdócsi István vezette. / Az első jogi, közelebbről törvényességi téma kapcsán az illetékes főhatóságok írásos összefoglalójához dr. Borics Gyula igazságügyi miniszté­riumi államtitkár, dr. Lévai Tibor, a legfőbb ügyész he­lyettese fűzött szóbeli kiegé­szítést, majd a képviselők kérdeztek, mondtak véle­ményt. Több javaslat elhang­zott a káderhelyzet javítására. A tanácsi munkát elsőren­dűen a kiegyensúlyozottsággal jellemezte Kállai Lajos pénz­ügyminiszter-helyettes, aki kommentálta a tárca összesí­tett adatait a tanácsok tava­lyi pénzügyi tervének teljesí­téséről, gazdálkodásuk alaku­lásáról. A tanácsok és intéz­ményeik gazdálkodását — mondta — többségében a megváltozott feltételekhez való erőteljesebb igazodás, a mértéktartás, a lakosság alap­vető ellátásáért érzett felelős­ség hatja át. A szemléletvál­tozást mutatja az is, hogy — igazodva a szűkösebb anya­giakhoz — mind jobban elő­térbe kerül a meglevő értékek megőrzése. S ez nemcsak ab­ban mutatkozik meg, hogy kevesebb a beruházás, hanem például abban is, hogy sok­szor a társadalmi munkát is nem új létesítményekre, ha­nem állagmegóvásra haszno­sítják. ★ Ugyancsak hétfőn ülést tar­tott a Parlament Gobelin-ter­mében az országgyűlés kül­ügyi bizottsága, Gyenes And­rás elnökletével. Részt vett és felszólalt a tanácskozáson Péter János, az országgyűlés elnöke. Púja Frigyes külügyminisz­ter tájékoztatta a képviselő­ket-a nemzetközi helyzet idő­szerű kérdéseiről, Roska Ist­ván külügyminiszter-helyettes ismertette a külügyi tárca 1982. évi költségvetésének végrehajtásáról szóló jelen­tést. A tájékoztatót és a jelen­tést a bizottság elfogadta. A vitában felszólalt Tausz Já­nos (Pest megye), Stock Já­nos (Veszprém megye) és Né­meth Pál (Borsod-Abaúj- Zemplén megye). Az ülés harmadik napirendi pontjaként Darvast István, a külügyi bizottság titkára, az Interparlamentáris Unió ma­gyar csoportja elnökségének tagja tájékoztatta a bizottsá­got az IPU Budapesten, május 30. és június 4. között meg­tartott ötödik, rendkívüli európai együttműködési és biztonsági konferenciájának eredményeiről. kell alapozni a kibontakozást Időszerű gazdaságpolitikai kérdésekről, a hatodik ötéves terv soron levő feladatairól tar* tott tájékoztatót a fővárosi, a megyei, illetve megyei városi tanácsok általános elnökhe­lyettesei és tervosztályvezetői részére hétfőn Faluvégi Lajos miniszterelnök-helyettes, az Országos Tervhivatal elnöke. Elmondta, hogy az 1983. és 1985. között várható külső és belső feltételek nagy követel­ményeket támasztanak gazdái* kodásunkkal szemben. Az el­következő időszak fő törekvé­se, hogy megalapozzuk a ki­bontakozást, és felerősítsük a gazdaságban az intenzív fejlő­dés jegyeit. Mindez megköve­teli, hogy a tanácsok is meg­újítsák gazdasági szervező munkájukat. Szerkesztőségünk vendége volt: Ancsel Éva A valóság elkötelezettje Érdekes, izgalmas beszélge­tésben lehetett részük tegnap szerkesztőségünk munkatársai­nak. Ancsel Éva filozófus-kan­didátus, az ELTE Állami-díjas tanára látogatott el hozzánk, s válaszolt munkatársaink kér­déseire. A napirendre került témák rendkívül széles skálán mo­zogtak. Szó esett napjaink po­litikájáról, a nemzetközi élet ellentmondásairól, a magyar társadalom gondjairól, s ar­ról, mennyire fontos, hogy el­kötelezetten hűek legyünk a valósághoz. Ezen a kötetlen találkozón is egyértelmű volt az a maga«i tartás, amely Ancsel Éva elő-, adásaiból, írásaiból valameny- nyiünk előtt nyilvánvalónál« bizonyult eddig is: példamuta­tóan hisz abban a pozitív szenvedélyben, amely képes megváltoztatni az emberek ar­cát, sorsát, annak ellenére, hogy bizonyos közegben divat­tá vált manapság a rezignált kiábrándultság. Emögött azon­ban egy tévedés húzódik meg, hiszen az ilyen ember elfelejti, hogy a történelem nem az 6 születésével kezdődött, s nem is ér véget a halálával, sőt, nem mérhető az emberi élét léptékével. Sohasem mondhat­juk, ha valami nem az elkép­zeléseink szerint alakul, hogy nem ér a nevünk, mert minél bátrabban szegülünk szembe a problémákkal, annál nagyobb a lehetősége, hogy cselekvésre ösztönöz áz, amit teszünk. Optimistának kell lenni, de ez az optimizmus az emberi cse­lekvőképességre irányuljon. Szólt az egyén és a történe­lem viszonyáról, a mindenna­pok etikájáról, a tudósok és a nagy politika kapcsolatáról,.« bizalom kérdéséről, az egyes ember szerepéről a közösség­ben, s fordítva: a közösség sze­repéről az egyes ember életé­ben. Ahogy telt az idő, úgy soka­sodtak egyre-másra a kérdé­sek, s amit hallottunk, az se­gítséget adott a további mun­kához. Az upm kiesett/ a fiú befataf! Jé tréning ei kezdő voiáaforgistéitak Partner a kis bolt Együttműködnek a kereskedők f Szombat délután a török- ^ bálinii művelődési házban. ^ A legtöbben természetesen | autóval jöttek — így volt ^ stílszerű megjelenni a köz- lekedésbizíonsági vetélkedő ^ megyei döntőjén, ahol a í legjobb gépjárművezetőt ?.és gyalogost keresték. Csak játék? — Ez csak játék! — mond­ja egy őszes férfi a fiatal fiú­nak, akivel egymás mellett ül­nek a kerítés szélén. Tudja ezt mindenki, mégis izgalom, feszültség érződik a levegő­ben, s tükröződik az arcokon. Akik nem először vesznek részt az országos méretű köz­lekedési vetélkedésben, azok — akárcsak a körzeti orvos várószobájában, vagy a kór­házban a betegek — vérfa­gyasztó történetekkel riogat­ják a tapasztalatlanabbakat, szőrösszívű vizsgabiztosokról, agyafúrt tesztkérdésekről me­sélve. Fekete fiatalember üldögél a még üres teremben. Az Autó-Motor egyik számát la­pozgatja. — Szobról jöttem — mond­ja Katona József. — A 20-as Volán buszvezetője vagyok. Hatodik éve mindig indulok a versenyen. Tavaly kaptam már tiszteletdíjat, most először ju­tottam a mégyei döntőbe — Játék, szórakozás, erő­próba? — Ez is, az is. A hivatásos vezető ragadjon meg minden alkalmat tudásának, ismeretei felfrissítésének ellenőrzésére. Olyan ez, mint a továbbkép­zés. És persze jó játék. ■Amikor azonban arról kér­dezem, hogy melyikf kategóriá­ban vetélkedik, láthatóan bosszús lesz: —- Nahát, ez az! Buszveze­tő vagyok, ebben a csoport­ban is . indultam. De valamit elhibáztam, az elődöntőben a beküldött tesztlápon, így csak a'3 és fél tonnás tehergépko­csi-kategóriában indulhatok, így volt ez tavaly is. Ügy tűnik, a hivatásos gép- járművezetők számára na­gyobb' a tét. Nemcsak önma­gukért, a mundér becsületéért is vetélkednek. Úrvezető hölgy — Hét évé motorozom — mondja a szigetszentíjúklósi Steiner János. — A napokban vizsgáztam gépjárművezetés­ből. Még a KRESZ-vizsga ide­jén küldtem be a válaszokat ennek a vetélkedőnek a kér­déseire. Most először próbál­koztam és mindjárt sikerült. — Hogy miért vágtam be­le? Nem az autóért, vagy a félmillió forintnyi nyeremé­nyért. Inkább afféle önteszte­lés volt ez a számomra. Ki­próbálhattam a tudásomat. Egy Trabant volánjánál csi­nos, fiatal nő figyeli á ver­seny kezdésére várakozókat. — Melyikük nevezett? — kérdezem a kocsiban ülőktől. — A kislányom — hangzik a válasz az édesapától és nem titkolt büszkeséggel teszi hoz­zá — egyéves jogosítvánnyal, elsőre sikerült. A Herceghalmi Kísérleti Gazdaságban dolgozik titkár­nőként Kása Ibolya: — Csak szórakozásból neveztem a ver­senybe, jó tréningnek tartot­tam egy kezdő vezető számá­ra. Magam sem hittem először, amikor levelet kaptam, hogy itt-lehetek a megyei döntőben, az úrvezetők között. Kása Ibolya volt a gépjárművezetők között az egyetlen női versenyző előkészítik személyi igazolvá­nyukat. Emiajt kis zavar tá­mad a gyalogosok és a kerék­párosok asztalánál, ríéhány versenyzőnek ugyanis még nincs ilyen okmánya: úttörő és kisdobos igazolványok ke­rülnek elő. — Gyalogosok kategóriában jutottam be — mondja Gulyás Tamás negyedik osztályos fiú Budakesziről. — Apu ho­zott el. A versenyen is együtt indultunk, de ő kiesett... Lencsés Csaba váci harma­dik osztályos tanuló egy éve boldog kerékpártulajdonos. — Nagyon készültem erre a versenyre, minden szakköny­vet elolvastam, amihez hozzá­jutottam. A felnőtteknek szó­lót is. Indul az óra. A gyalogosok és kerékpárosok 17, a többiek 35 percig dolgozhatnak. A ver­senyzők többféle taktikát vá­lasztanak. Van, aki először át­futja az összes kérdést, van aki folyamatosan válaszol. So­kan a tollúk végét rSgják és akad, aki jobbra-balra sandít­va igyekszik ötleteket kapni. Tíz perc sem telik el, ami­kor a kerékpárosok asztalától feláll egy fiatalember. — Nagyon könnyű kérdések voltak, nehezebbre számítot­tam — mondja kifelé menet Marincsák József, Budaörsről. — Hat éve kerékpározom, de a KRESZ elméleti anyagában most, erre a versenyre készül­ve mélyedtem el először. Hir­telen ötlettel indultam ezen a vetélkedőn és — bevallom — meglepődtem, amikor meg­tudtam, itt lehetek a megyei döntőn. A váci Lencsés Csaba egy éve ke­rékpározik. és a vetélkedő előtt szinte „íalta” a szakirodalmat Az eredményhirdetéskor de­rült ki: ki tekintette valóban érdemes és hasznos időtöltés­nek a versenyt. A játékosok többsége sportszerűen viselte el a kudarcot. Miért is szomorkodtak vol­na? Ezen a versenyen a vesz­tesek is nyertek.., ★ Az augusztus végén sorra- kerülő területi döntőn a kö­vetkezők képviselik Pest me­gyét. Gyalogosok: Bsrente Imréné, Budaörs, Bogatin At­tila, Érd; kerékpáros: Marin­csák József, Budaörs, Kiss Csa­ba Cegléd; segédmotoros: Győri István, Sződliget, Futó Mihály, Érd; motorkerékpár: Oroszi László, Tárnok, Gutyán László, Börs; személygépkocsi, magánvezető: Horváth András, Üröm, Varga László, Százha­lombatta; hivatásos személy­gépkocsi-vezető: Sebesi Kál­mán, Szentendre, Sárik Pál. Jászkaraj enő; 3,5 tonna alatti tehergépkocsi: Csíki Béla, Kis- kunlacháza, Csabai Sándor, Cegléd; 3,5 tonnánál nagyobb teherbírású tehergépkocsi: Al­bert Tibor, Pomáz, Mucsi Gyu­la, Abony; autóbuszvezető: Berente Imre, Budaörs, Lu­kács János, Érd; mezőgazdasá­gi vontatóvezető: Orgován Bertalan, Tiszabezbéd. Hibátlan tesztlapot a száz Indulóból ketten adtak le: Ma­rincsák József és Csíki Béla. Móza Katalin nagykereskedelmen. Az esz­mecsere sokkal inkább az üz­letpolitika, a kis- és a nagy. kereskedelem együttműködése körül forgott. Olyan kérdések kerültek terítékre, amelyeken lehet és kell is változtatni. Például a kis boltok gond­jai. Ezek mintha jobban ki lennének szolgáltatva a nagykereskedelmi vállalat­nak. Nehezebben viszik el tőlük az üres üvegeket— bár ez prob­lémája szinte az egész keres­kedelemnek —, gyakran kap­nak olyan árut, amit meg sem rendeltek, helyzetüknél fogva a szükségesnél kevesebb információval rendelkeznek a raktárak pillanatnyi kínálatá. ról. Jó kezdeményezése a. nagykereskedelmi vállalatnak, hogy a monori raktártelepén önkiszolgáló részleget rende­zett be éppen a kis boltok és a szerződéses vagy a maszek üzletek árubeszerzésének könnyítése érdedében. Szintén a iobb együttműkö­déssel összehangolt üzlet- politikával orvosolhatók á,z olyan panaszok is, hogy a boltok gyakran lejárt szavatos­ságú árut kapnak, vagy az utolsó, esetleg az utolsó utáni pillanatban tud­ják meg az árváltozásokat De ezeknek a szakmai tanács­kozásoknak éppen az a cél­juk, hogy felszínre hozzák az ilyen és hasonló gondokat. M. N. P. A Duna Élelmiszer és Vegyiáru Kereskedelmi Válla* * lat rendszeresen tanácskozik a velük kapcsolatban álló ^ kiskereskedelmi partnerekkel. Tegnap a vállalat mo- í nori fiókjánál vitatták meg a második félévi áruellátás í lehetőségeit. Annak a viszonylag bonyo­lult láncnak a végén, melyen keresztül az áru a termelőtől a fogyasztóig eljutja bolti el­adók állnak. Őket éri a leg­több kritika azért, ha vala.- milyen áruféleség hosszabb­rövidebb időre eltűnik a pol­cokról. Pedig, ha van is olyan eset, hogy a kereskedői koc­kázatvállalás vagy a kellő utánajárás hiánya okozza az áruhiányt, általában nem rajtuk mű* lik, hogy mi kapható és mi nem. Mégcsak nem is feltétlenül a nagykereskedelmi vállalat lu­das a dologban. Ez derül ki dr. Szilágyi Péternek, a Du­na Élelmiszer és Vegyiáru Kereskedelmi Vállalat keres­kedelmi vezérigazgató-helyet­tesének tájékoztatójából is. Igaz ugyan, ha összességében az első félévhez hasonlóan a hátralevő hat hónapban is biz­tosítani tudják a megye el­látásához szükséges meny- nyiségű élelmiszert és egyéb árucikkeket. Bár néhány — nem alapvető — élelmiszer továbbra is hiányozhat, hullámzó választékra és mennyiségre lehet és kell szá­mítani. S ez a lista nem is olyan rövid, annyira nem, hogy itt semmikénnen nem adhatunk teljes tájékoztatást a benne- szereplő tételekről. Mindezt a kiskereskedelmi vállalatok vezetői is tudják, s nem is igyekeztek számonkér- ni a szűkösebb választékot a

Next

/
Thumbnails
Contents