Pest Megyei Hírlap, 1983. június (27. évfolyam, 128-153. szám)
1983-06-11 / 137. szám
1983. JÜNItTS 11., SZOMBAT kMíoo A klubtagok szüreteltek helyettem Elcsábították a kispadról Egy esztendeje csak, hogy új klub szervezésébe kezdtek Ócsán. Az évente egyszer megrendezett nyugdíjastalálkozók sikere adta az ötletet: rendszeressé kellene tenni az összejöveteleket. A szervezés mégsem ment könnyen. Bizony, beletelt egy-két hónap, mire a kertkapuk előtti kispadokról a művelődési ház karosszékeibe csábították a társaságra, beszélgetésre, szórakozásra vágyó öregeket. Nem csoda, hiszen az egykori fonók helyét rég nem tölti már be semmi, a nyugdíjasok közösségi élete a családra, a szomszédokra korlátozódott. Sokan úgy érezték, nem is illik már a korukhoz a barátkozás, a szórakozás. Kikapcsolódás — érdeklődés szerint • — Eleinte úgy gondoltuk, ha sikerül 25—30 embert meggyőznünk a nyugdíjasklub előnyeiről, már nem volt hiábavaló a munkánk — mondja Földiné Hajdú Anna, a művelődési ház igazgatója. — Ma már körülbelül 100 tagot számlálunk. Kinőttük a termet és egyre többen kérik azt is, hogy a heti egyszeri összejövetel helyett legalább kétszer találkozhassanak. Virágcsokrokkal, csomagokkal érkeznek az első klubtagok. Margit-napot köszöntének. Ilyenkor az ünnepeltek friss házi süteménnyel, szendvicsekkel látják vendégül a többieket. A szűkebb asztal- társaságnak valami apró csemegét, disznótoros kóstolót, sonkát is hoznak. ' — Az asztaltársaságok tagjai itt ismerkedtek össze — meséli az egyik ünnepelt, Monok Istvánná, Margit néni. — Alig várjuk már a hétfőt, mindenkinek sok a gondja, baja, szükségünk van egy kis kikapcsolódásra. Nagy a falu, messze lakunk egymástól. Hétfőnként itt megbeszélhetjük a legfrissebb híreket, a családi eseményeket. A férfiak kártyáznak, van aki énekelni szeret vagy kézimunkázni. Azok Is külön asztaltársasághoz tartoznak. . Lassan gyülekeznek az emberek, a szomszédban már folyik az első ultiparti. Csak a játék végeztével fordul hozzám Molnár Antal: — Kitűnően szervezett programjaink vannak. Remekül sikerült nemrég a cserkeszőlői kirándulás, a múlt héten színházban voltunk, sokkal többet utazunk, látunk mostanában, mint amire egyébként lehetőségünk lenne. Szabó István közkedvelt tagja a klubnak. Mindenkinek kellemes szórakozást nyújtott tavaly augusztusban a pincesoron nála megrendezett gulyásfőzés. — Valamikor szakács voltam — mondja. — Most már Ugyan nem tudnék egyedül ennyi emberre főzni, de ha irányítom a munkát, nem haragszanak meg érte a hölgyek. Már szervezzük a következő összejövetelt a pincesoron, olyan sikere volt az előzőnek. Egy év alatt kinőtték a termet Bánk László, a klubvezető fiatalon, egy üzemi baleset következtében került rokkantnyugdíjba. Hosszas betegsége és a rendszeres orvosi ellenőrzés sem vette el a kedvét a közösségi munkától. —- Magam sem hittem volna, hogy ilyen sikere lesz a klubnak. A programokat az igények szerint, közösen állítjuk össze. Annak ellenére, hogy kevés pénzből kell gazdálkodnunk, sok mindent meg tudtunk már valósítani. Köszönet jár érte a helyi üzemeknek, a FÉG-nek, a honvédség helyi alakulatának, amely autóbusszal segíti hozzá az alacsony nyugdíja klubtagokat az utazáshoz. Kapcsolataink így egyre bővülnek, nemrégiben láttuk vendégük a szentendrei klubtagokat és hamarosan mi ismerkedhetünk meg városukkal, vendégszeretetükkel. — A közösségi élet iránti igényt bizonyítja az is, hogy lelkesen vállalnak együtt különböző feladatokat, társadalmi munkát. A tavaszi nagytakarítástól a parkosításig, a faültetéstől a kerítésfestésig bármit szívesen csinálnak. Természetesen igényt tartanak arra is, hogy folyamatosan tájékoztassuk őket a falu fejlődéséről, gondjairól. Ezért aztán gyakran vendégünk a tanácselnök és a vb-titkár, mindketten szívesen vesznek részt összejöveteleinken. Az öröksé- gi problémáktól a nyugdíjügyekig, az ingatlanvételtől a családi gondokig minden kérdésben felvilágosítják a hozzájuk forduló klubtagokat. A szomszéd faluból is jönnek Alkonyat előtt már zsúfolásig a terem. A büfében bőven fogy az üdítő ital, kell is a Margit-napi szendvicsek, sütemények leöblítésére. A vezetőség a következő gulyásparti részleteit tárgyalja. Egyikük, Heusz Istvánná kedves törté-' nettel bizonyítja a tagok ösz- szefogását, segítőkészségét. — Az ősszel apró baleset ért, leestem a diófáról. Nem kellett félnem mégsem, hogy a termésem betakarítatlan marad. A klubtagok jöttek szüretelni helyettem. — Néhányan még a szomszéd községekből is bejárnak hétfőnként — mutat az egymás mellett ülő fejkendős asz- szonyokra Bánk László. — Sajnos, már nem sokáig jöhetünk Babádról — panaszolja Sárosi Jánosné. — Megszüntetik azokat a buszjáratokat, amelyekkel eddig haza tudtunk menni. Már januárban is előfordult, hogy a jeges úton, gyalog kellett este hazaindulnunk. Nagyon hiányoznának pedig ezek a hétfő esték, ha nem sikerülne megoldanunk az utazást. Jó hangulat, tréfa, játék, érdeklődő emberek. Nyoma sincs fáradtságnak. Az ócsai nyugdíjasok olyan közösséget találtak itt, ahol dolgozni, szórakozni egyaránt lehet. És bizton számíthatnak egymás segítségére. Márvány! Agnes Szombatonként esket Amit eltervez, véghez is viszi A titkár „néni” fiatal és még fiatalabbnak látszik. Kis- lányos alakjával, mosolygó szemével, szívből jövő, önfeledt kacagásával inkább gimnazistának nézné az ember, semmint egy községi tanács tapasztalt vb-titkárának. Az első esketésének történetét úgy meséli, mint valami vidám anekdotát. — Itt Szerdmártonkátán nem volt hagybmánya az anyakönyvvezető előtt kötött esküvőnek. Az ifjú pór sokszor utcai ruhában, beszaladt a két tanúval együtt a tanácsházába, gyorsan letudni a dolog hivatalos részét. Az ünnepélyes, emlékezetes esemény nem a házasságkötő teremben zajlott. Amikor anyakönyvve- zető nélkül maradt a tanács, én elvégeztem egy tanfolyamok Éppen ezután jelentkezett egy régi pártmunkás, hogy szép társadalmi esküvőt szeretnének rendezni a fiának. Kicsit megrémültem, hogy az első esketésem mindjárt a fél falu jelenlétében zajlik majd. Segítségül hívtuk a társadalmi ünnepségeket szervező irodát, felkértem a tanácselnököt, hogy ő is beszéljen a ceremónián. A Jászságból Kátára Hallom ám rhásnap a boltban, ahogy két idősebb asz- szony beszélget. Hát ez se volt alább való, mint a templomi esketés, itt is ketten prédikáltak: a tanácselnök meg a titkár. Dr. Wirth Ágnes reggelente óvodába viszi négyéves kisfiát, majd felül a szentmár- tonkátai buszra. A tanácsházán és a faluban a nyolcéves gyerektől a nyolcvanéves asz- szomyig, mindenkinek ő a titkár „néni”. — A Jászságból kerültünk Pest megyébe. Férjem dr. Wirth István a nagykátai járási művelődési központban kezdett dolgozni, én 1981 novembere óta vagyok vb-titkár Szentmártonkátán — mondja a fiatalasszony. — Ügy alakult, hogy rövid ittlétem alatt három tanácselnöke' is volt a községnek. Szerencsémre, mindhármukkal megtaláltam a hangot. Rendkívül fontosnak tartam ezt. Nem ismer nemet Azt mondják dr. Wirth Ágnesről a munkatársai, hogy nem ismeri azt a szót: nem. Légvárakat nem épít, de amit eltervez, azt meg is valósítja. Ilyen például a község újtelepi részén épült óvoda szennyvíz-elvezetésének ügye. Éveken át rengeteg pénzt költöttek az emésztőgödör tisztítására, mert ezen a területen igen magas a talajvíz. A település vezetői sokáig törték a fejüket a megoldáson. Mivel a csatornázás szóba sem jöhetett, mást eszeltek ki. A MÁV-tól megvásároltak egy hatalmas tartályt, ezt süllyesztették a földbe. Ebbe nem szivárog be a talajvíz, s az eddigi, kéthetenkénti tisztítás helyett elegendő most a negyedévenkénti. Lehet, hogy mánia — Lehet, hogy ez nálam mánia, de szeretek mindent — már ami a tanácsi munkát illeti — szabályozni. A jogászmódszer itt is beválik. Könnyebb úgy dolgozni, ha mindenki pontosan tudja, mi a feladata, miért felelős. Például elképzelhetetlennek tartom, hogy a tanácsi dolgozók egy-egy névnap alkalmából az irodában koccintsanak. Bármikor jöhet valaki ügyes-bajos dolgát intézni, nem lehet italosán fogadni. Viszont, ahol jó kollektíva van, ott természetes dolog, hogy felköszön- tik egymást. Erre rendszeresítettük, hogy kéthavonta egyszer munkaidő után összejövünk és ilyenkor ünnepeljük azokat, akiknek az eltelt két hónapban volt a névnapjuk. A nevezetes első társadalmi esküvő óta vagy tucatnyi ilyet rendeztek a faluban. Ma már a lakodalmak forgató- könyvébe mindig belekerül a házasságkötő terem, bevonul az egész násznép. A vb-titkár fehér csipkeblúzban, hossz!, fekete bársonyszoknyában adja össze az ifjú póri. A szertartás utó pedig átöltözik, farmernadrágot és pólótrikót ölt, elindul haza, Nagykátára. Hiszen ő is ingázó. Móza Katalin Magyar találmány Jól vizsgázik Kitűnően vizsgázik egy új mezőgazdasági szabadalom, a Törőcsik-féle adalékos műtrágyázást eljárás a Közép-alföldi gazdaságok földjein. A módszer lehetővé teszi, hogy az egy tonna búza. kukorica vagy napraforgó megtermeléséhez eddig felhasznált 70—110 kiló műtrágyának csak a felét juttassák a talajba. A csökkentett adag hatásosságát egyelőre szabadalmi titokként kezelt adalékanyaggal biztosítják. Az új tápanyagtechnológia üzemi arányú kipróbálása során hektáronként 2200—3500 forint értékű terméstöbbletet értek el, úgy, hogy a költség azonos területre vonatkoztatva csak 280 forinttal növekedett. A szabadalom iránt külföldön is — például Hollandiában, Csehszlovákiában és Jugoszláviában — nagy az érdeklődés. Az óceán hiénái (1.) Mikor a harang szól Mindenki megáll egy pillanatra és kalapot emel a Lloyd biztosító társaság londoni csarnokában, amikor megszólal a Lutinc Bell, az 1799-ben elsüllyedt Lutine vitorláshajó harangja. A harangot a tenger fenekéről hozták fel, s kongatásával ma azt jelzik, hogy valahol, a világtengereken elsüllyedt, vagy eltűnt egy hajó. A tisztelgés az elmúlásnak szól: emberének, hajóénak. Tengeri maffia Az utóbbi években azonban mind gyakoribb, hogy az eltűntnek jelentett hajó újra felbukkan — csak átfestve, új név és új - zászló alatt. Legtöbbször a XX. század kalózainak keze van a dologban, akik azonban lényegesen más módszereket használnak, mint elődeik'. . Nem fekete halálfejes lobogó alatt haladó vitorlásokon, hanem gépfegyverekkel felszerelt gyors hajókkal hajóznak, a zsákmányt sem elhagyott szigeten rejtik el, hanem őrzését, titkos Szám alatt, valamely jónevű bankházra bízzák. A biztosító társaságok csupán 1979-ben 800 millió frank kártérítést fizettek a titokzatos körülmények között elsüllyedt hajókért, pedig mint kiderült, a hajótulajdonosok nemegyszer maguk süllyesztették el a hajójukat. A nemzetközi bűnözés egy ilyen esetére példa az Anan X hajó esete. Eredetileg Nigériába és Angolába tartott. Útközben a hajó görög kapitánya azt az utasítást kapta, hogy cserélje ki a zászlót és a hajót Nifin névre keresztelje át. A hajótulajdonos azután egy másik afrikai államnak adta el a rakományt, majd utasítást küldött: a hajót süllyesszék el. A belgrádi llustrovana Politika szerint a hajók eltüntetésével foglalkozó bűnszövetkezetek előszeretettel keresik fel azokat a görög hajcj- tulajdonosokat, akik az ezredesek uralma alatt tollasod- tak meg. ők ugyanis a junta támogatásáért annak idején jelentős hitelek: kaptak, ám később a pénzforrás elapadt, s így bukszájuk kiürült, fizetésképtelenné váltak. Ekkor lépett színre a tengeri maffia. Az ajánlat: feltétlen engedelmességért cserébe megmentés a csődtől. 1978 óta mintegy 50 hajó járt úgy, mint a Denis M, amely görög zászló alatt 5000 tonna cementet szállított Nigériába. A nyílt tengeren Rigolettóra keresztelték át, és a Cayman-szigetek zászlaját húzták fel rá. Irányt változtatva Szudánban kötött ki, ahol a cementet még egyszer eladták. A reklamáló nigériai vevőt a biztosítóhoz utasítotM indaddig rendjén mentek a dolgok, míg Szekér Pál kritikus kimondottan az irodalmi lapokban publikálta tanulmányait. Addig viszonylag békességben élt, néhány íjrót és néhány költőt kioktatott ugyan a modern irodalom kérdéseiről, néhány író és néhány költő meg is neheztelt rá, de neki ebből a legparányibb kára sem keletkezett. A baj úgy kezdődött, hogy Szekér Pál kitört a szakmai gyűrűből, mind több cikket írt a napilapba, sőt egyszer elkövette azt a hibát, hogy közölni engedte fényképét az egyik nagy példányszámú képes magazinban. így tudta meg a város, hogy az egyébként szürke kinézetű ember: neves férfiú. Olyanok szólították meg az utcán, akik eddig észre sem vették, sőt, kimondottan keresztülnéztek rajta, kezét rázták, vállát veregették, hátát paskolták, barátságosan feketekávéra invitálták, miközben azt mondogatták: — Ejnye, ejnye, Szekér úr, maga a világ legszerényebb embere. Hát az újságokból kell megtudni, hogy ilyen kitűnőség él közöttünk? Még szerencse, hogy olvassuk az újságot. Kedvenc eszpresszójában Évike, a felszolgálólány ettől kezdve szinte áhítattal csüggött az ő szeretett mesterén, végül pedig a lány pirulva megvallotta a nagy titkot: — Szekér úr, kérem, én is szoktam irogatni. Mire Szekér Pál csak ennyit mondott: — No ... A lány nem hagyta kicsúszni markából a mestert. — Szekér úr, én magának, mint hoz-- záértő embernek, szeretném megmutatni a verseimet. LÍRAI HARAG Szekér Pál rosszkedvűen erre is csak azt mondta: — No ... Így mutatta meg Évike a pepita füzetben írott verseket, amelyek mindmind valamely közismert sláger ritmusára íródtak. A szánalmas tehetségte- lenség annyira feldühítette a kritikust, hogy őszintén megmondta a véleményét. Évike természetesen nagyon köszönte az őszinte bírálatot, de valami egészen picinyke ellenséges fény lobbant a szemében, s ettől kezdve, ha Szekér Pál egy kávét rendelt, összesúgott a kávéfőzőnővel és olyan híg löttyöt lökött a mester asztalára, hogy attól a nem is nagyon becsületes embernek is kinyílik a zsebében a bicska. D e még ezzel együtt is rendjén mennének a dolgok, ha a húsboltból Seregély Ferenc hentesmester nem üzen, hogy nagyon szeretne néhány intim szót váltani Szekér úrral. Egy üres órájában átballagott hát a kritikus a húsboltba, ahol Seregély mester véres báróját tisztogatta éppen, mert már közeledett a zárás ideje. Aztán együtt mentek arra a bizonyos néhány intim szóra a sarki vendéglőbe. Ott Seregély mester megvallotta a következőket: két esztendeje anyagi okok miatt otthagyta a felesége, vagy hogy pontosabbak legyünk, a mester szűrét kitették a lakásból. Három hó- napig úgy csatangolt szegény, mint a kóbor kutya. Akkor részben azért, mert vissza akarta magát hízelegni az asz- szony kegyeibe, összeütött néhány verset. Egyiket — a legszebbet — nyomban el is szavalta, s a jámbor kritikus már a költemény címétől is majdnem fel- üvöltött. Így szólt: „Felkötöm magamat szomorú fűzfára ...” — No, mit szól hozzá? — kérdezte öntelten a hentesmester. — Ugye, érdemes foglalkoznom a versírással? A kritikus kínosan töprengett. Gondolkodott, gondolkodott, megmondja-e az igazságot? Végül úgy döntött, nincs értelme félrevezetni ezt az embert. Bűn lenne becsapni. A versek miatt talán elhanyagolná a becsületes munkát, tönkretenné az életét. Azt mondta hát: — Ne haragudjon, Seregély úr, de ezek a versek rosszak. Nem is versek ezek. Nem érdemes vele foglalkozni, Seregély úr! A hentes ádámcsutkája akkorára nőtt, mint egy rosszul kötött nyakkendő csomója, szeme villogott, mint a stoplámpa, de nagy önuralommal azt mondta: — Nagyon köszönöm az őszinte kritikát. Hát akkor... ezek szerint örökre el kell búcsúznom a költészettől?... Másnap pedig azt mondta a hentes a munkatársainak: — Ismeritek azt az írót vagy micsodát? — Ismerjük — mondták a munkatársak —, benne volt az újságban is a fényképe. Mi van vele? — Semmi — mondta zordan a mester —, csak figyelmeztetlek benneteket, hogy az az alak egy öntelt majom. A munkatársak magyarázatra vártak, a pénztárosnő is felnézett, abbahagyta a kötögetést. Ám Seregély úr magyarázat helyett így zárta le a témát: — Ne sajnáljátok tőle a mócsingot... Simon Lajos ták, a Denis M, alias Rigoletto pedig ismét nevet, zászlót cserélt és eltűnt a Földközi-tengerről. Igaz, a Lloyd harangja mégsem hiába szól. A tengeri maffia által patronált hajók gyakran végzik a tengerfenéken, különösen ha néhány út után felkeltik az Interpol figyelmét. A csalások útján szerzett profit, különösen ha az utakat fegyver- és kábítószercsempészéssel kombinálják, mégis lehetőséget nyújt, hogy a hajótulajdonosokat bőségesen kárpótolják és a résztvevők hallgatását megvásárolják. Olaj helyett: víz Egy másik példa: a Salem tankhajót olasz rendelésre Kuvaitban olajjal töltötték fel. A Shell-cég megvásárolta a rakományt és a Lloydnál 40 millió dollárra biztosította. Mint ezek után várható, útközben a Salem nyomtalanul eltűnt. Helyette a dél-afrikai Durban kikötőben megjelent egy bizonyos Lema és a Shell tulajdonát képező 193 ezer tonna olajat a Sasol állami olajtársaság tartályába pumpálta. A hajó tartályait megtévesztésül vízzel töltötték fel és a Lema ismét mint Salem hagyta el a kikötőt. Nem sokkal később a British Trident, a British Petroleum (BP) tankhajója a nyugat-afrikai partok előtt találkozott a súlyosan sérült Salemmel. A legénységet mentőcsónakokból vették fel, de az angoloknak feltűnt, hogy a „hajótöröttek" milyen jókedvűek és tele vannak pénzzel. .Dakarban el is hagyták a Trident fedélzetét. A mentőcsónakok csodálatosan fel voltak szerelve: nem hiányzott az ital és a cigaretta sem — csak a legfontosabb okmányt, a hajónaplót felejtették el magukkal hozni. Kijátszották a bojkottot A British Trident kapitánya szerint a süllyedő Sale- men előzőleg nyilván robbanás történt, amit a fedélzetről felszálló narancssárga füst is_ bizonyított. Amikor az erről szóló telexjelentés befutott, nagy volt a meghökkenés. Nemcsak a Shellnél, amelyet a biztosítás ellenére is 56 millió dollár veszteség ért, de a Lloydnál is. Szakemberei véleménye szerint ugyanis robbanástól nem süllyedhet el olajjal teli tankhajó, mert ezt a biztonsági berendezések megakadályozzák. Ráadásul a helyszínen semmiféle olajfoltot nem találtak. Végül a vizsgálatba bekapcsolódott az Interpol és kiderítette, hogy a hajótulajdonost egy dél-afrikai bank fizette le, így játszották ki a fajgyűlölő rezsimmel szemben hozott olajbojkottot. Gáti István (Következik: Tovább kong a harang) t \ I