Pest Megyei Hírlap, 1983. május (27. évfolyam, 102-127. szám)

1983-05-08 / 108. szám

1983. MÁJUS 8., VASÁRNAP xMhm ' " ' - ' Közélet és imtgénétaf Építkezés a dűlő két oldalán Lehet, este megint bekopogta! vdaki A távolsági telefonhívás hosszadalmas, olykor úgy tű­nik, hogy szinte lehetetlen. Így hát, miután minden pró­bálkozás csődöt mondott, be­jelentés nélkül érkeztem Ta- társzentgyörgyre, de mint vá­ratlan vendéget is nagyon kedvesen fogadtak. Reggel nyolc óra felé járt az idő. —» A fekete még ki sem hűlt —. jegyezte meg Krizsán Lászlóné, a községi tanács el­nöke —, miközben nekem is töltött egy csészével. Azután kiderült, hogy a postabontás imént lezajlott szertartásához a kávé is hozzátartozik, de aznap különösen nagy szük­sége volt frissítőre. Békebírónak hívták — Tegnap éjfél után kerül­tem ágyba, mert késő este hívták egy családi veszeke­déshez békebírónak. Kettes­ben élünk otthon a tizenegy éves kislányommal, és 6 nem szeret este egyedül maradni. Odaült mellém a kocsiba, és megvárt, amíg elintéztem azt az ügyet. Nehéz ilyenkor el­választani a dolgokat, hogy a tanácselnökhöz fordulnak vagy egyszerűen megkeresnek mint régi ismerőst? Talán nem is fontos ilyen különb­ségeket tenni. Én itt élek Ta- társzentgyörgyön születésem óta, a tanácsnál is már hu­szonhét éve dolgozom. Ebben a községben voltam valami­kor KISZ-titkár, egy ideig pe­dig a helyi pártszervezet tit­kára. Mindenki ismer, és el­mondhatom, hogy megbecsü­lik az embert ha látják, hogy akar valamit. Mit akar az elnökasszony? Közösek a gondjai és tervei az itt élő ezernyolcszáz em­berével: minél kedvezőbb kö­rülményeket kívánnak terem­teni az otthonalapításhoz, a helyi munkavállaláshoz, fej­leszteni és korszerűsíteni a települést. A célokat tekintve mindenki egyetért, ám a rang­soroláson és a módszereken olykor vitatkoznak. Krizsán Lászlóné éppen a napokban készített egy be­számolót otthon, mert ilyes­mire is inkább az esti órák­ban jut ideje. A szomszéd házban lakik, átszaladtunk együtt az írásért, így ismer­tem meg a kislányát, aki az­nap délutános volt az iskolá­ban. ügy, mint azelőtt — Két évig még itt marad velem, azután reméljük, hogy felveszik a nagykőrösi gimná­ziumba. Csak az a baj, hogy akkor egyedül leszek. A nagy­lányom, Györgyike is Nagy­kőrösön érettségizett, ő most főiskolás Szegeden. A férjem tavaly halt meg szívinfark­tusban. Egyik napról a másik­ra magamra maradtam. Ször­nyű csapás volt, de a mun­kámon ennek nem szabad meglátszania. Ügy dolgozom tovább, mint azelőtt. Előkerültek az adatok, ar­ról, milyen változások történ­tek az -utóbbi időben Tatár- szentgyörgyön. Folytattuk a beszélgetést, ott ahol imént abbamaradt. Ma már minden utcának van járdája, nem kevesebb mint hét kilométer­nyit építettek társadalmi munkában. A szükséges anya­gokat, a sódert, a cementet a helyszínre szállították. Volt olyan nap, " hogy száznál is többen dolgoztak ott. Politechnikai műhelytermet kapott az iskola, bővítették az óvodát, ahol ma 95 gyer­meket tudnak elhelyezni, gya­korlatilag egyetlen jelentkezőt sem kell visszautasítani. Mind­két gyermekintézményt ellát­ták központi fűtéssel. Három új játszóteret is készítettek természetesen az érdekelt szülők közreműködésével. Több építőipari vállalattal léptek kapcsolatba, így sike­rült bontott anyaghoz jutni, és olcsóbbá tenni az építke­zést. A tanácsházán találkoztam Kocsis Ferenccel, aki gépko­csivezető és ha arra jár, be­kopogtat, megkérdezi, hogy szükség van-e segítségre? Erdei tornapálya — Az ember megteszi a szülőfalujáért amit lehet — mondta — és azt már Krizsán Lászlónétól hallottam, hogy a megyeszerte kedvelt erdei tor­napálya megteremtőjét ismer­tem meg személyében. Hét­végeken fővárosi vállalatoktól, intézményektől is jönnek, a jó levegőjű, szép környékre, de amit ott létrehoztak, az elsősorban a tatárszentgyörgyi embereket szolgálja. Kocsis Ferenc a fiával ket­tesben fúrta a 44 méter mély kutat, hogy legyen jó ivóvíz, és már befejezéséhez közele­dik a 10X6 méteres fürdőme­dence építése is. További fejlesztésre ad le­hetőséget az a körülmény, hogy innen 600 méterre hú­zódik a villanyvezeték. Üdü­lőközponttá szeretnék idővel bővíteni a szép erdei torna­pályát. Addig azonban még sok más is történik. Most egészí­tik ki az iskolát két újaob tanteremmel és a hozzá tarto­zó vizesblokkal. Természetes, hogy o szülők is szívesen se­gítenek, hiszen így ősztől már lehetőség nyílik az egy műsza­kos oktatásra. Krizsán Lászlóné a gondok­ról is beszélt. — Szolgálati lakás kellene a pedagógusoknak, mert így nehezen kapunk szakképzett tanárokat. Az orvoslakás sem elégíti ki az igényeket, ezért is gyakori a változás. Látjuk a helyzetet, de nem győzünk egyszerre ínindent anyagiak­kal még akkor sem, ha sok a társadalmi segítség. Szeret­nénk elérni, hogy ne kíván­kozzanak el tőlünk a fiatalok, és ennek érdekében megtesz- szük ami tőlünk telik. Most parcellázunk 67 telket, és új utcát is nyitunk a hegy mel­lett. — Nem is tudtam, hogy emelkedik errefelé... — Hát ami azt illeti, tér­képen nem jelzik, mert in­kább csak dűlő, de mi meg­maradtunk ennél az elneve­zésnél. Az ember hall vala­mit gyerekkorában, és azon már nehezen változtat. Még hosszú a nap Elsétáltunk a homokdűlőre, melyről belátni Tatárszentgyör- gyot. Az egyik oldatán — ezt új­résznek nevezik — 25—30 éve kezdtek építkezni. Ide terve­zik a posta és ‘á‘ takáreksZö- vetkezet 3 millió forintos kölséggel létesülő irodaházát. A rövidesen tető alá kerülő új üzem pedig a Műszénter- melő Vállalat egysége, ahol augusztus 1-től 25—30 ember számára teremtenek helyi munkalehetőséget. Krizsán Lászlóné az órájá­ra néz: — tizenegykor ülése­zik a tanács végrehajtó bizott­sága. Még hosszú lesz a mai nap — mondja — és lehet, hogy este megint bekopogtat valaki, a lakásom ajtaján ... Gál Judit A cím feletti képen: Ma már minden utcának van járdája Tatárszcntgyörgyön. Az elmúlt években több mint hét kilo­métert építettek, társadalmi munkában. Olykor száznál is többen dolgoztak cgy-egy sza­bad szombaton. Kisboltok, kérdőjelekkel Kern egyedi jelenség, kórtünet — Látott már olyan élelmi­szerboltot, ahol a dolgozók számára nincs mellékhelyi­ség? — kérdezte Dencsik An­tal, a sóskúti tanács elnöke. — Mert, a mi legnagyobb közér­tünk ilyen. Ebben a boltban mindent megtalálnak a hely­beliek, friss húst, mirelitárut zöldséget, még könyvet is. Nem tudom, mi lenne velünk, ha bezáratná a KÖJÁL. Pedig régen megérett a helyzet erre az intézkedésre. Az üzlet a Beloiannisz té­ren áll, s valóban olyan jól ellátott bolt, amilyennek a ta­nácselnök írta. Ám, ha nem­csak az árut nézzük amely alatt roskadoznak a polcok, látható, rogyadoznának azok az üvegek, konzerves dobozok nélkül is. A falak eredeti szí­ne úgyszólván megállapítha­tatlan. Udvari tájkép Mindez azonban semmiség ahhoz a látványhoz képest, amely az udvaron fogadja a látogatót. összehajtogatott kartondobozok hevernek min­denfelé. Két fiatal eladónő Sziszüphosz • módjára dolgozik a papírkötegek között. Egy ve­randa alá igyekeznek begyö­möszölni a dobozokat, ám ha egyet elhelyeznek, a másik ol­dalon kettő kihullik. Az udvar végében beomlott épület álL Valaha árnyékszék lehetett. Távolabb betonvasakból, drótokból csszeeszkábált ka­rám áll, csordultig rakva sze­méttel, papírokkal, zacskókkal. A legkisebb tavaszi szellő is képes felkapni néhány papír­szeletet. Ezt mutatja a szemét- tároló környéke is. Ivóvize mindössze néhány hónapja van az üzletnek. Bár a dolgozóknak ennél sokkal jobban hiányzik a mellékhe­lyiség, ám annak is örülni kell, hogy legalább vizük van. Szinte mind ilyen A sóskúti önkiszolgáló élel­miszerboltot a Budai járási Áfész üzemelteti. Petrányi Ist­ván műszaki osztályvezetőt kérdeztük: — Hogyan hagyhatnak egy üzletet ennyire leromlani? — Bizonyára meglepő, hogy éppen én, az áfész képviselője mondom ezt, de nem a sóskú­ti élelmiszerbolt a szövetkezet legrosszabb műszaki állapot­ban lévő egysége. Hosszú felsorolás követke­zik olyan üzletekről, ahol a plafon cseppkőbarlangra ha­sonlít az állandó beázástól, vendéglátóhelyekről, ahol élet­veszélyes a födém, vagy ahol karvastagságnyi repedés van a falakon. — Néhány hónapja kerül­tem az áfészhez, és még nem is tudtam mind a kétszáz egy­séget meglátogatni. De mun­katársaimmal tervet dolgoz­tunk ki, amelynek megvalósí­tásával néhány év alatt utól- érhetjük magunkat. — Mit jelent ez? — Az elmúlt évben hétmil­lió forintot fordított a szövet­kezet karbantartásra és mind­össze 02 ezret költhetett fej­lesztésre. Ehhez tudni kell, hogy egy huszonhatezer fo­rintos pénztárgép beszerzése már fejlesztésnek számít és az is, ha egy raktárban felhúzunk egy közfalat. A műszaki osztályveztő ter­ve szerint összeírják a legsür­gősebb karbantartási munká­kat, s ezeket rangsorolva oszt­ják el a rendelkezésre álló pénzösszegeket. Első időkben csak a legszükségesebb állag­megóvást végeznék el. de. azt minél több helyen. Véleménye szerint ezzel a megoldással két-három év alatt megfelelő műszaki állapotba lehet hozni a kis boltokat. — A kétszáz egység mind­egyikében szükség volna vala­milyen karbantartási munká­ra. így egy üzletre alig har­mincötezer forint jut. Meny­nyit kell költeni a sóskúti élel­miszerboltra? — A KÖJÁL augusztusig adott időt az áfésznek, hogy az ottani helyzetről szóló jegy­zőkönyvben foglalt munkákat elvégezze. Ezek szerint töb­bek között ki kell festetni a boltot, új konzolokat kell fel­szerelni, zárt szeméttárolót kell építeni és természetesen meg­felelő mellékhelyiséget is. Mindez több mint százezer fo­rint kiadást jelent. Ráköltözik — Tehát még három üzlet karbantartási pénzét kell a sóskúti boltra költeni. A Kö- JÁL-jegyzőkönyv valamilyen különleges, extra igényeket tá­maszt? — Nem, A felsorolt munkák elvégzése nélkül már nem so­káig működhetne az élelmi­szerbolt. Könnyű lenne elmarasztal­ni az áfészt, amiért hagyta idáig jutni a falusi boltokat. Ám a műszaki osztályvezető — aki igen nagy lelkesedéssel és hozzáértéssel fogott a rend­csináláshoz — szavaiból kide­rült, hogy a boltvezetők az üz­letük műszaki állapotával kap­csolatos panaszaikat ritkán ír­ták meg a központnak, jobbá­ra csak a zárat, a pénztár­vagy a hűtőgépet javító szak­embereknek mondták el pana­szaikat. Tőlük viszont nem várhattak orvoslást Móza Katalin Otthonteremtők szövetkezete Siporexből lakótelep Jövőre újabb ötvenhat család Halásztelek felől érve Szi- getszentmiklósrá „előbb, a, ke­nyérgyárnál, majd a vízto­ronynál kell balra fordulni, hogy megpillanthassuk az Akácfa körúton épülő lakóte­lepet. Bár ma még nagy a fel­fordulás, földutakon döcögnek a teherautók, annyi már lát­szik: hamarosan az ország egyik legkorszerűbb kis lakó­telepe bújik ki a fifidből Több, mint tíz éve, 1972-ben alakult meg a Pestvidéki Gép­gyár Dolgozóinak Lakásépítő és Fenntartó Szövetkezete. A szervezés első lépései után kezdték meg az Ifjúság úti há­rom épület felállítását, me­lyekben ma 36 csalód él, több­ségükben a gyár dolgozói. Te­vékenységük újabb lendületet kapott az 1979-ben indult Akácfa körúti építkezésekkel: tavaly 64 család költözött be a kétszintes házakba, s az idén újabb 44 családot ér ez az öröm. A szervezés javára írha­tó, hogy a lakások egy részén a Betonút Építő Vállalat dől­Egynyári cineraria M ielőtt meg találná kérdezni valaki, mi a csuda az a cincrá- ria, felelősségem teljes tu­datában kijelentem: fogal­mam sincs. Az egynyári minősítést persze azonnal felfogtam, mivel csak így, egyszerű magyar jelzős összetétellel fejezi ki: mindössze egyetlen nyár időtartamára gondolhatok. S miután ez az egész egy vetőmagvas tasak hátulján áll, arra is gondolhattam, hogy ha a zacskócska tar­talmát földbe vetem, ezen az egy nyáron virág pom­pázik majd belőle az er­kélyemen. De csak gon­dolhattam volna! Amikor tovább olvastam a tudni­valókat a rejtelmes cine- ráriáról, kiderült, hogy ezüstszürke levelű. Arról azonban, hogy virágja is lenne, s az milyen színű, egy szót sem találtam a feliratok között. Mindezek­nek ellenére — és már c sakazértis — elvetettem a magvakat. Kíváncsian lesem, mi kel ki belőlük, s vajon hogy fest majd, ami kikel? El tudnám ugyan kép­zelni azt is, hogy a tasa- kocska elején magának e cineráriának a képe van, s ebből megtudhatná az ilyen magasabb ismeretek­ben teljesen elmaradott orvos, esztergályos, tanár, autóbuszvezető, szakácsnő és könyvtáros, vagy díjbe­szedő is, mi lesz abból, amit oly gondosan ápolgat, gondoz. Bonyolultabb ter­mések, mint például a ká­poszta és sárgarépa ott vi­rítanak színes képecske formájában a vetőmagvas zacskón. Hát, ami igaz, az igaz. Ez utóbbiakat — kü­lönösen mostanában — egyre ritkábban látjuk, lassan azt se fogjuk tudni, hogy néznek ki. . Vagy amiatt nem látjuk — és nemcsak egy nyáron —, mert kevés termett be­lőlük és azért nincs, vagy amiatt, mert sok termett belőlük, s azért nincs. Ha netán véletlenül meg is pillantjuk a zöldségesnél, a piacon, gyorsan elkap­juk a tekintetünket, úgy elrettenünk — az áruktól. Az üzletek kertészkedőket váró részlegeiben viszont gondtalanul nézegethetjük őket a képecskéken. És ez is valami! A kakastaréj, a díszdo­hány, a vasfű, a sar­kantyúka, a bár- sonyvirág, a hajnalka, a porcsinrózsa és a többi ugyancsak nem sokat árul el magáról magvainak köntösében. Tasakjaikon ugyanis kétfajta — többé- kevésbé ismerős virágok­ból kötött — csokor képe váltakozik. Mindenesetre egy vala­mi vigasztal. Akármi is az a cinerária, drága nem le­het. Bárcsak helyet cserél­hetne a sárgarépával, pet­rezselyemgyökérrel, para­dicsommal, káposztával s a többiekkel! Az se volna baj, ha nem.állna ott töb­bé a képük a zacskón. Emlékezetből is magunk elé idézhetnénk. Mert több­ször látnánk asztalunkon élő valóságában. n. i gozóival osztoznak, így a 1 földutak--helyén is hamarosan *r aszfalt lesz. Az elsőként felépült házak mellett lassan kialakul a park képe. Délutánonként és hétvé­geken tapasztalható nagy nyüzsgés, hiszen ezen a lakó­telepen mindenki maga építi otthonát, alakítja környezetét Kivételt csak a hatósági enge­délyhez kötött munkák jelen­tenek. A falak felállításához egy autódaru is elegendő, ala­kításához pedig — egy fafű­rész. Nem tévedés, a cseh­szlovák eredetű Siporex gázbe­ton ugyanis jól fűrészelhető, s olyan könnyű, hogy a vízben is csak napok múltán merül el. Szilárdsága viszont vetek­szik a téglafalakéval, hőszige­telő képessége pedig túltesz azon; a harminc centiméter vastagságú külső fal megfelel egy 70 centiméter vastag tég­lafalnak. Az esztétikus mű­anyag nyílászárók Thermo- plan üvegezése szintén hozzá­járul ahhoz, hogy a gázszám­lák után fizetendő összeg ala­csony. A szövetkezet tagjai nyolc­féle típustervből választhattak, a legkisebb lakás alapterülete 61,5, a legnagyobbé pedig 81,5 négyzetméter. A két- és há­romszobás, különféle elrende­zésű lakásokhoz csaknem 20 négyzetméter nagyságú táro­lótér, s egy, de gyakran két te­rasz tartozik. Nagy László­nak, a szövetkezet elnökének számítása szerint egy négyzet- méter lakás építési költsége meghaladja a kilencezer fo­rintot, ebben azonban benne van a tagok által beépített ér­ték, s a megállapodásokban rögzített, havonta kötelezően ledolgozott munkaórák száma (e megállapodás célja, hogy le­maradók ne hátráltassák az építkezést). Az otthonteremtők tanácsi segítséggel vezethetik be a közműveket, vállalatuk pedig, a Pestvidéki Gépgyár kamat­mentes kölcsönnel, fuvarozás­sal sietett a segítségükre. A háromnegyedrészt fiatalokból, fizikai munkásokból álló kö­zösség jövőre tovább tevé­kenykedik, s az akkor folyta­tódó építkezése során újabb 56 családdal bővül a szövetkeze­ti tagok száma. Koloss» Tamás

Next

/
Thumbnails
Contents