Pest Megyei Hírlap, 1983. május (27. évfolyam, 102-127. szám)

1983-05-07 / 107. szám

Tanácskozás a Parlamentben Jogszabályok előkészítése Megemlékezés Baják! Ferencről Bajáki Ferenc műlakatos, a nemzetközi kommunista moz­A jogszabályok előkészítésé­vel kapcsolatos társadalmi vi­ták tapasztalatait tűzte napi­rendre az országgyűlés jogi, igazgatási és igazságügyi bi­zottsága pénteken, a Parla­mentben tartott ülésén. Miként dr. Gajdócsi István, a bizott­ság elnöke utalt rá: a téma­választást az tette szükségeset, hogy a képviselői vélemények is segítsék teljessé és reális­sá, a további feladatokra is utalóvá tenni az igazságügymi­niszternek rövidesen a kor­mány elé terjesztendő jelenté­sét e témáról. A bizottsági munkaülés vi­taanyagát az Igazságügyi Mi­Pénteken zárt üléssel foly­tatódott a Magyar Tudomá­nyos Akadémia 143. közgyűlé­se az MTA várbeli kongresz- szusi termében. Az ülés Szentágothai Jánosnak, az MTA elnökének bevezető elő­adásával kezdődött. Tudományos közéletünk mai állapotát elemezve elmondta, hogy jelenlegi gazdasági hely­zetünk következményeként a tudomány művelésére szánt anyagi erőforrások némileg mérséklődtek. Ezzel kapcsolat­ban hangsúlyozta: takarékos­kodni minden téren kell és lehet; de a takarékosság csak akkor hatékony és célszerű — tette hozzá —, ha az racioná­lis elveken és megfelelő szak­ismereten alapul. A tudomány jogos igényeit ma is érvénye­síteni tudja, s megkapja a szükséges eszközöket, ha ,meg­felelő „hitelképesség” birtoká­ban van — mondotta. Munkamegosztás A tudományos minősítés je­lenleg is folyó reformjáról szólva elmondta, hogy a mó­dosított rendszer: úgynevezett egységes tudományos tovább­képzés is kompromisszumokat tartalmaz. Tudomásul kell venni — hangsúlyozta —, hogy az új rendszerre való át­állás időigényes. Azt kell el­érni, hogy a rendkívüli tudo­mányos teljesítményt minden formális megkötöttségtől füg­getlenül doktori címmel, ki­vételesen akár akadémiai tag­sággal jutalmazhassanak. Befejezésül Szentágothai Já­nos elmondta, hogy a Tudo­mányos Akadémia szerveit, testületéit napjainkban mind­inkább bevonják a népgazda­sági tervezésbe, a legkülönbö­zőbb ágazatok és társadalmi szervezetek alapoznak véle­ményünkre. A vezető párt- és az állami szervek igénylik a tudomány művelőinek állás- foglalását, felelős elkötelezett­ségüket és szakmailag megala­pozott előrelátásukat — han­goztatta. Ezt követően Pál Lénárd, a Magyar Tudományos Aka­démia főtitkára tartott elő­adást a tudomány tükrében elemezve jelenünk és jövőnk helyzetét. A nemzetközi munkameg­osztásból fakadóan is alapvető feladat az új tudományos irányzatok felkarolása, az új viszonyok előkészítése, a mai korlátok feszítése még akkor is, ha ez időnként anyagi ál­dozatokkal, kockázattal, néha- néha kudarcokkal és népsze­rűtlenséggel jár. Az Akadémia főtitkára rész­letesen szólt az elmúlt két- három évben született néhány olyan kutatásról, amellyel az előrehaladást sikerült szolgál­ni. így például beszélt arról, hogy a társadalomkutatók, a közgazdászok és szociológusok lényegesen hozzájárultak a közelmúltban is a szocialista vállalkozási szellem fellendí­téséhez, a vállalkozási formák gazdagításához, a vállalati struktúrák változékonyabbá tételéhez, a kutatás és a ter­melés közötti tevékenység ki­nisztérium tájékoztatója jelen­tette, amelyet dr. Petrik Ferenc igazságügyminíszter-helyettss kommentált a képviselőknek Általában bevált a jogszabály­előkészítő társadalmi viták im­már hétéves gyakorlata. E vi­ták a szocialista demokratiz­mus érvényesülésének fontos lehetőségévé, területévé váltak. A vitában S. Hegedűs Lász­ló (Test megye, 24. vk.) hangoz­tatta: az a társadalmi szerv, amely vállalta a viták szerve­zését, vállalja és képviselje a vita eredményét is a kormány­zati szervek, s az országgyűlés előtt is. alakítását segítő gyakorlati te­vékenység tudományos meg­alapozásához. Új gabonafajták A kutatások létjogosultságát érintő — esetenként hallható — kétkedő véleményekre is válaszolva szólt arról, hogy túlnyomórészt a hazai kutatás műhelyei közvetítették az elektronikában, a környezet- védelemben, az energetikában, az új alap- és szerkezeti anya­gok előállításában, az infor­mációs technikában, a számí­tógépesítésben és automatizá­lásban elért eredményeket a felhasználókhoz, és ezt a fel­adatot széles körű felkészült­ség, képzett kutatógárda és megfelelő intézményrendszer nélkül aligha tudták volna megoldani. A gabönakutatás ‘például — új' fajtáknak ter­melők rendelkezésére bocsátá­sával — az országos termésát­lag növeléséhez mintegy 30— 35 százalékban járult hozzá. A tapasztalatok sok esetben azonban még mindig azt mu­tatják, hogy az eredmények nem ösztönözték cselekvésre a gyakorlatot. Ennek okainak felderítésére külön munkacso­portot hoztak létre. A vizsgá­lat legfőbb tanulsága: érdek- azonosság nélkül nincs igazi együttműködés, nincs innová­ció. Figyelemre méltó új ta­pasztalat, hogy a népgazda­ságnak azon szektorai, nagy- vállalatai és szövetkezetei, amelyek erősebb versenyfelté­telek között tevékenykednek, a legjobb partnerei lettek a tudományos műhelyeknek, mind jobban igénylik a tudó­sok tevékenységét és haszno­sítják eredményeiket. Pál Lénárd beszélt a kuta­tó-fejlesztő munkában is ér­vényesülő takarékosságról is. A tudományban a takarékos­ságnak nem az egyetlen és nem feltétlen a legeredménye­sebb módja, hogy a kutatás költségvetési ráfordításait, fő­Szinte naponta hallunk hírt súlyos vagy halálos kimenete­lű közúti balesetről, gyakran olvashatunk arról is, hogy itt vagy ott magasba lobbanó lángok pusztítanak el nem­csak milliós anyagi értékeket, hanem olykor emberéleteket is. Napirendre térni fölöttük soha nem lehet. Megelőzni őket — ez a legfontosabb és legaktuálisabb feladata, nem­csak a hivatásosoknak, tehát rendőröknek, tűzoltóknak, munkavédelmi felelősöknek, hanem a társadalom minden rendű és rangú polgárának is. De vajon hogyan? Nos, ehhez nyújt segítséget, ad tanácsot a szemléltetés gaz­dag eszköztárával az a ren­dezvénysorozat, mely Életünk, egészségünk, biztonságunk vé­delméért címmel május 9-én kezdődik Pest megyében. Most első ízben nemcsak a rendőr­ség, nemcsak a közlekedésbiz­tonsági tanács, vagy a szak- szervezet e rendezvénysoro­zat gazdája, hanem több mint féltucatnyi szerv közösen. galom harcosa születésének 100. évfordulója alkalmából pénteken koszorúzási ünnep­séget rendeztek Budapesten, a Mező Imre úti temető Mun­kásmozgalmi Panteonjában. Emléktáblájára a tisztelet és a megemlékezés koszorúit el­helyezték a Magyar Szocialis­ta Munkáspárt budapesti oi- zottsága, az MSZMP kecske­méti városi bizottsága, vala­mint a Vas-, Fém- és Villa­mosenergiaipari Dolgozók Szakszervezete képviselői. El­hozták a kegyelet virágait csa­ládtagjai, volt harcostársai. ként beruházásait korlátozzák, a működés feltételeit nehezí­tik. A gazdasági gondokra adott konstruktív válasz nem a kutatásfejlesztés és különö­sen az alapkutatás visszafej­lesztése, hanem a munka in­tenzitásának fokozása a meg­levő lehetőségek jobb, gyor­sabb és hatékonyabb kihasz­nálása, a feladatoknak a nép­gazdaság hosszú és rövid távú igényeihez való jobb igazítása. Gyors fejlődés — Népünk és hazánk érde­kében meg kell védeni érté­keinket, s ebből a munkából a tudomány munkásainak is ki kell venniük részüket — mondotta a továbbiakban. — A társadalomtudományi kuta­tásokkal foglalkozóknak pél­dául az eddiginél mélyreha­tóbban kfcll foglalkozniuk a gazdaságban, a társadalom szerkezetében és értékrendjé­ben, az életmódban és életvi­telben végbement változások ideológiai konzekvenciáival. A társadalmi tudat alakítása és főként a szocialistá gazdaság­politika megértése és erősíté­se érdekében szükséges az ideológiát megalapozó mar­xista elmélet megfontolt és mértéktartó továbbfejlesztése is. Szocializmusképünk az el­múlt 30—40 év alatt sókat vál­tozott és különösen gyors volt a fejlődés az utolsó 10—12 év­ben. Annak érdekében, hogy a jelenleg végzett, igen jelentős társadalomtudományi kutatá­sok eredményei kifejthessék hatásukat, hogy az MSZMP következő kongresszusának előkészítésében hasznosítani lehessen azokat, már a jövő évben le kell fordítani a tudo­mányosan bizonyított ered­ményeket a politika nyelvére. Ügy vélem, hogy ez a társa­dalomtudományi kutatások megtisztelő, szép feladata — fejezte be előadását Pál Lé­nárd. A közösen szervezett bér­mutató- és előadássorozat má­jus 9-én, délelőtt fél 11-kor kezdődik Gödöllőn a művelő­dési központban. Az ünnepi megnyitót Jámbor Miklós, az SZMT vezető titkára tartja. Ugyanitt, fél órával később kerekasztal-beszélgetés kezdő­dik az élet- és munkakörül­mények alakulásáról, melyen részt vesz Sólyom Ferenc, a SZOT titkára, az Országos Munkavédelmi Bizottság el­nöke is. Pest megye bűnügyi, közbiztonsági és közlekedési helyzetéről dr. Szabolcsi Já­nos rendőr alezredes, a megyei rendőrfőkapitány közbiztonsá­gi helyettese tart sajtótájékoz­tatót. Ebben az időpontban, de a színházteremben megyénk vagyonbiztonsági és közleke­désbiztonsági helyzetéről Szé- nási Pál rendőr alezredes és Horváth András rendőr őrnagy z „Körbejárva a világot. — Jut- z hatunk bárhová, — az igazi célt / mégsem — érhetjük el, — í mert azt hol barátként így Z köszöntenek, — nyújts baráti v. jobbot! — Magyarhonban lel- 2 hetjük fel... ” ^ (Nemet dalrészlet a reform- ^ korból.) Miska bácsi a kétágú létra tetején billegve matat az apró iroda sarkában magasodó pol­con, majd hóna alatt egy bon­tatlan csomaggal kászálódik lefelé. — Megvan — dünnyö- gi, s már rámolja is a tárlóra a könyveket. Villan a szemem, L.—G. Buchheim Hajó című műve fekszik előttem, amit hetek óta hiába hajszolok. — Szerencséje van, — szólal meg tekintetemet elkapva —, vé­letlenül találtam rá pakolás közben. Táskámba süllyesztem az új szerzeményt, fordulok Fogarasi Mihály felé. Akárki­től kérdezősködtem a pilisvö- rösvári német nemzetiség múltjáról, jelenéről, mindenki hozzá irányított. A nyugdíjas pedagógushoz, a volt könyv­tárigazgatóhoz, a helytörténeti kör lelkes munkásához, a könyvesbolt jelenlegi vezetőjé­hez. A közeli könyvtárban ülünk le beszélgetni. Egy táska mé­lyéről tekintélyes paksaméta kerül elő, feljegyzések, doku­mentumok. — Vörösváron lakik a ma­gyarországi német nemzetiség majd három százaléka. A fa­lu lélekszáma 12 ezer, s leg­utóbb 1416 nemzetiségi csalá­dot írtak össze, ez az összes család 42 százaléka — sorolja fejből az adatokat. — Hat év híján 300 esztendeje lakott a a település, de a már XVI. században is említik a nevét. A török hódítók 1581-ben emelték „Vörösvár palánkát”, a Buda és Esztergom közötti út biztosítására. A hullámzó harcok minden életet kipusztí­tottak ezen a vidéken, szük­séges volt idegen népek bete­lepítése. Az első családok 1692-ben érkeztek új hazájuk­ba a Rajna, Stuttgart és a Bodeni tó közötti sváb terüle­tekről. A második hullám ba­jor és osztrák földről jött, a vörösvári dialektus is ehhez hasonlít leginkább. O'dódó görcsök — Beszéli még valaki? — Néhány öreg. De németül többen tudnak, hiszen az óvo­dában, az iskolában, a gim­náziumban is tanítják. De van, aki már csak a magyart beszéli. A természetes asszimi­láció, meg a történelem sors­fordulói alakították így. A felszabadulás előtt, a két vi­lágháború között nagy nyomás nehezedett valamennyi nemze­tiségre. Ha a hovatartozást firtatták, általában egy volt a válasz: „en mágyár vágy ok”. A háború után pedig sokan tartottak a kitelepítéstől — bár ez Vörösvárt elkerülte — és most már arról is nyíltan szólhatunk, hogy a rossz be­idegződések miatt az ötvepes években sem volt nagy dicső­előadását hallgathatják meg az érdeklődők. Május 10-én Ikladon az Ipari Műszergyárban gyakor­lattal egybekötött tűzvédelmi napot rendeznek, másnap, 11- én a Pest megyei KÖJÁL óbudai székházának könyvtár- termében a környezetvédelem­ről hangzik el vitaindító elő­adás. Május 12-én a SZOT székházának IV. emeleti ta­nácstermében Főcze Lajos, az Országos Munkavédelmi Bi­zottság titkára az idevonatko­zó rendelet végrehajtásának tapasztalatait értékeli. Május 13-án — a zárónapon — munkavédelmi, közlekedés- biztonsági, egészségügyi és környezetvédelmi vetélkedő döntőjére kerül sor a váci Madách Imre Művelődési Központban, délelőtt 10 órai kezdettel. ! ség németül megszólalni. Ezek a korlátok már régen lehullottak, de évszázados gör­csökéi nehéz egycsapásra fel­oldani. Azon vagyunk, hogy sikerüljön. Hamarosan lesz tájházunk, van helytörténeti kör, néptánccsoport, anyanyel­vi oktatás, német szépiroda­lom a könyvesboltban. — Vagy nézze csak — mu­tat körbe, azokon a polcokon német könyveket talál. A könyvtáros, Holitska Sándorné siet segítségemre. — A 36 ezer kötetből ezer a német nyelvű — teszi elem a kartonokat. — Javában klasszikusok művei, de van gyermek- és szakirodalom is. Többségük magyarul is olvas­ható, s ez meg is látszik a statisztikánkon. Januárban hat, februárban hét, március­ban nyolc könyvet vettek ki. És ez még jobb arány, mint a környező községekben. Az igazsághoz tartozik, hogy az idősek nem ismerik az irodal­mi németet, a fiatalok pedig még nem tudják jól, illetve nagy részüket nem is érdek­li sem a nemzetiségi szárma­zás, sem a nyelv. — Az is a baj, hogy amíg nem volt lehetőség a nemze­tiségi kultúra ápolásara, ad­dig igen erős volt az !gény iránta. Most, hogy a lehetősé­gek kiteljesedtek, az igények csappantak meg. Pedig éppen a nyelv az alapja mindennek. Plusz tantárgy A nyelvoktatás mikéntjéről az általános iskolában tudako­zódom. Sebők József igazgató­nál. — A diákok 64 százaléka ta­nul németül. Az első és má­sodik osztályban ciklusonként öt, a továbbiakban pedig hát órát hallgatnak. De ez sima német nyelvoktatás, nem nemzetiségi. Ha helyenként mégis az, az csak a nevelők­nek köszönhető. A tanulmányi átlag egyébként azt tükrözi, hogy a gyerekek többsége csak plusz egy tantárgyat lát benne. Persze meglehet, hogy erre az alapra később felépül­het a nemzetiségi hovatarto­zás tudata. A tapasztalatok azonban azt mutatják, hogy ebben a korban a német nyelv tanulása vagy nem ta­nulása pusztán pályaválasztá­si kérdés. — Kamasz fejjel is csak az volna? — érdeklődöm Takács Ilonától, a gimnázium igazga­tójától. — Még tizenöt esztendeje — amikor idekerültem — hozták magukkal otthonról a dalokat, az ízes nyelvjárást. — Ebből mára „csak” annyi maradt, hogy fogékonyak a német ze­ne, az irodalom iránt. Tudo­másul veszik, hogy kik ők, honnan jöttek, de különösebb jelentőséget nem tulajdoníta­nak neki. Érzelmileg már ide kötődnek, s ez olyan egészsé­ges társadalmi folyamat kö­vetkezménye, amelyben tág teret kap a nemzetiségi tudat, a kultúra ápolása is. Persze, csak ha van rá igény, mert erre éppen úgy nem szabad kényszeríteni senkit, mint az ellenkezőjére. De pezsgő szel­lemi élettel, vonzó programok­kal meg lehetne nyerni a fia­talokat, s úgy látom, hogy az új művelődési ház átadása óta meg is indult valamiféle erje­dés. Eredetjáték A művelődési ház külleme olyan, amilyennek minden ha­sonló jellegű intézménynek lennie kellene. Világos, tágas, terek, filmvetítésre is alkal­mas színházterem és megannyi más helyiség. Hibájául egye­dül azt lehet felróni, hogy hat és fél évig épült. — Ezt az időt bizony meg­sínylette a község kulturális élete — mondja Wenczl Jó­zsef előadó, aki egyszemély- ben a nemzetiségi tánccsoport vezetője. — Most kezd vissza­szokni a nép, telt ház van minden fellépésen, és az együttesbe is egyre több fia­Folyfatódotf az Akadémia közgyűlése A tudományos kutatások haszna Az együttműködés alapja az érdekazonosság Msgelozni a baleseteket Társadalmi összefogás tál jelentkezik. Már utánpót­lás- és gyermekcsoportot is alakítottunk. De az idősek is figyelnek bennünket. A múlt­kor például beállítottak, hogy ők tudják, milyen az igazi vö­rösvári népviselet, vegyük meg az anyagot, majd megvarrják. — Valami tényleg elkezdő­dött — teszi hozzá Szilas Zol­tán, a ház másik előadója, aki hónapok óta egy eredet­játékhoz gyűjti az anyagot. — Ez tulajdonképpen egy színi előadás lenne, amelyben a gyerekek felelevenítik, hogyan éltek, mivel foglalkoztak déd­apáik. Ehhez aztán lehet ke­resni ruhákat, tárgyakat, és még sok egyebet. A gyerekek neki is láttak a nyomozásnak, beszéltetik az öregeket, szto­rikat gyűjtenek, így áll össze a műsor anyaga. Munkájuk nyomán előkerült például egy régi gúnyvers, amelyben a köztudottan dolgos sváb mi­haszna társát korholja. A nyers fordítása valahogy így hangzik: „az agyagbányában áll egy fa, ha nem találsz munkát, menj a bányába, ülj le a fa mellé” — citálja az első strófát Bizonyító tettek Keszléri Józsefnek, a nagy­községi tanács megbízott el­nökének adom elő tapasztala­taimat. Sok időt nem tud rám szar ni, délután tanácsülés lesz. — Egy dolgot nem szabad elfelejteni — érvel Keszléri József. — Az emberek maguk határoznak sorsukról. A nép­front bizottságnak 48 tagja közül 32 a német nemzetiségű, a tanácstagok több mint 60 százaléka szintén közülük ke­rült ki. A pártbizottságban 31 százalékos, a végrehajtó bi­zottságban 44 százalékos a képviseletük. A község számos intézményének, gazdasági és szolgáltató egységének nemze­tiségi származású vezetője van. De ezek az emberek nem úgy kelnek fel mindennap, hogy mi nemzetiségiek va­gyunk, hanem teszik a dolgu­kat, intézik az apró-cseprő ügyeiket, döntenek, határoznak a köz érdekében. Sőt előfor­dul. hogy még ők tiltakoznak: miért akartok belőlünk svá­bot csinálni? Mi is magyarok vagyunk. És ami még nagyon fontos: Vörösvár gazdag falu, a nép dolgos, jól él, kedve szerint ápolhatja nemzetiségi hagyományait. Vagyis, minden tekintetben megtalálja számí­tását ebben a társadalomban anélkül is, hogy nemzetiségi vofcát folytonosan fölemleget­né. — Hogy értse —, mondok néhány példát. — Vitát vál­tott ki a kétnyelvű feliratok elhelyezése. Abba még csak beleegyeztek — igaz törvény is van rá —, hogy a faíuha- táron kitegyük a német táblát. De, hogy a közintézményeken is legyen, azt már megakadá­lyozták, leszavazták az erről szóló határozati javaslatot. — Vagy itt volt a legutóbbi népszámlálás, hát teljesen el­képedtünk — mondja még most is hitetlenkedve. — A 'akosság két százaléka vallot­ta magát németajkúnak. Az anyaköoyveket kellett végig­böngészni, hogy helyes adatot küldhessünk tovább. Biztosan közrejátszott benne valame­lyest a múlt öröksége !s, mert az emberek nehezen fe­lejtenek. De ha így fognánk fel, az nem volna igaz, hLzen u vörösnán németek a múlt­ban is tettekkel bizonyították ragaszkodásukat választott ha­zájukban. A 48-as szabadság- harc idején például önálló sváb századot állított ki a fa­lu. A náci megszállás aia i a Volksbund propagandája som talált itt talajra. Egyebek kö­zött ennek ís köszönhető, hogy a világ‘áború után innen egy •■saládot sem telepítettek ki. Az esemóryek akkori króniká­sa szermt, amikor 1948-ban egy gyűlésen bejelentették, hogy Vö tsváron nem lesz ki­telepítés. a németajkú lakos­ság örömében nem tudta, nogy mit én'áeljen, az In'ernacio- nálét, vagy a Himnuszt. így aztán mindkettő: eléne­kelték. Kövess László Mindenki megtalálja a maga számítását ki agyagbányában áll egy la

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents