Pest Megyei Hírlap, 1983. május (27. évfolyam, 102-127. szám)
1983-05-31 / 127. szám
1983. MÄJUS 31., KEDD Szlovák iskolák bemutatkozása Országos seregszemle A szlovák nyelvet oktató iskolák kulturális szemléjének adott otthont vasárnap a Május 1. Ruhagyár kultúrterme. A Magyarországi Szlovákok Demokratikus Szövetsége közelgő VII. kongresszusának jegyében rendezett esemény előzményeihez tartozik, hogy tavaly a szlovák tanítási nyelvű iskolák tartottak hasonló műsorbemutatót. A szövetség az idei, jóval több diákot megmozgató kulturális szemlével hagyományt kíván teremteni: mégpedig úgy, hogy egyik évben a nemzetiségi tannyelvű, a másikban a nyelvoktató iskolák tanulói mutatják be dalaikat, táncaikat, egyéni és csoportos műsorszámaikat. Az országos seregszemlére 25 oktatási intézmény nevezett be: közülük a legjobbakat, a vasárnapi programban szereplő 15 iskola 22 produkcióját, területi selejtezőkön válogatták ki. A Magyarországi Szlovákok Demokratikus Szövetsége a legjobban szereplők között 40 ezer forint jutalmat osztott ki. Az úttörőszövetség ajándékaként a zánkai úttörőtáborban üdülhetnek a jeles egyéni produkciók bemutatói, a népművelési intézet pedig tárgyjutalomban részesítette a kiváló teljesítményt nyújtó diákokat. Ötezer éves balta Szarvasagancsból Körülbelül ötezer évvel ezelőtt, az újkőkorban készítette és használta a gazdája azt a szarvasagancsból megformált baltát, amely ezekben a napokban Paks térségében, kavicskotrás közben került elő a Dunából. A 21 centiméter hosszú, nagyjából egy kiló súlyú szerszámnak hajdan nyele is volt, és minden bizonnyal tükörfényesre volt csiszolva. Egy éven belül ez már a második őskori lelet a Dunának erről a szakaszáról. Korábban egy őstuloktülköt találtak. Mindkét lelet a szekszárdi Béri Balogh Ádám Múzeumot gazdagította. Bográcsban rotyogott a halászlé Majális volt a Csillagerdőn Sikert arattak a galgamácsai kislányok Anyu biztosan Örül majd nekit A virágoktól tarkálló domboldalról belátni az egész községet. A legendásan szép templomrom gőgösen tekint alá a körötte megbúvó, egyre jobban terjeszkedő falura. A napsütésben meg-megcsillan- nak a házak ablakai. Ezeh a vasárnapon a családok útnak indultak. Szaporodtak a színes sátrak, itt-ott tábortüzeket raktak, főzéshez készülődtek. Számportya A lankákon reggel kilenckor kezdődött az akadályverseny. A zsámbéki általános iskola kisdobosai és úttörői szüleikkel együtt versenyeztek. Az állomásokon a község vezetői tették föl a részvevőknek a kérdéseket, tájékoztatták őket lakóhelyük várható fejlesztési terveiről, s mód volt arra is, hogy a felnőttek javaslatokkal, ötletekkel járuljanak hozzá az elképzelésekhez. A gyerekek egymástól elkülönülve készülnek a számháborúra, Az élelmesebbek kémkedni mennek a szomszédba, g örömmel újságolják, hogy már előre sikerült néhány Számot leolvasniok. — Melyik osztálynál voltál? — kérdezi egy fekete szemű kisfiú cop- fos osztálytársától. — A bégeknél! — De buta vagy! Nem ők az ellenségek, hanem a cések! A kislány nem veszíti el a kedvét, újabb portyázásra indul. Aztán a diákok megkezdik a számháborút, a papák és a mamák pedig tisztítják a krumplit, vágják a hagymát. Nagy a forgalom a bazáros- nál. Gazdára lel itt minden portéka, még akkor is, ha az ember legszívesebben az árustól szedne giccsadót. De hát nehéz a könyörgő gyermekszemgkhbk glienáilnU Hm £>i,i I r_ ■■■'.' Tyúkcelpont Autóbusz érkezik a parkolóba. A galgamácsai népi együttes jött, a délutáni programban lépnek majd föl. Sok csodálója akad a színes népviseleteknek. Egy-két kislány érdeklődve tapogatja sokszoknyás kortársának ruháját, s meg is kérdi, hány alsószoknya van rajta. A galgamá- csaiak rövid pihenés után egy kis asztalra rakják ki gyönyörű népviseletes bábjaikat, néhány lemezt, könyvet. De sem ők, sein a két vállalkozó kedvű fazekas nem tudják fölvenni a versenyt a bazáros- sal, no meg a váttacukorárus- sal, aki a hosszú sorban álló gyerekeket ügyes (?) üzleti fogással készteti türelemre: kétes tisztaságú kezecskéjükkel be-benyúlhatnak a készülő masszába, vehetnek belőle. A dombok alján céltáblák sorakoznak a fákon. Célba lőhet itt korhatár nélkül kicsi és nagy. A gyerekek nagy izgalommal veszik kézbe az igazi puskát és némelyik hosszú célozgatás után biztos kézzel lő — mellé! Időnként le kell állítani a lövöldözést, mert néhány elszánt tyúk állandóan a fák körül kószál és el kell őket hajtani. magyaráz a fiúknak, akik csak a szemükkel merik simogatni a nemsokára következő versenyrepülő modelljeit. Az égen sárkányok tűnnek föl. Magasan szállnak, kedvez szár mukra a föltámadt, szél.. A színpad körül gyülekeznek a délután föllépő amatőr művészegyüttesek, odébb az MHSZ tagjai készülődnek a hőlégballon fölbocsátásához. A jókedvet még az időközben eleredt eső sem befolyásolja. Eltökélten várja mindenki a hátralévő bemutatókat, az eredményhirdetéseket, a családi ügyességi versenyt, a bált és az esti hatalmas tábortüzet. Egy hagyomány kialakításának kezdeti lépései zajlanak itt. Az évről évre megrendezendő zsámbéki hétvégek nyitánya lesz majd jövőre ez a majális, amelyet színházi előadások, s a romtemplom előtt hangversenyek is színesítenek. Körmendi Zsuzsa Nyitány Néhány lépéssel odébb az MHSZ szakkörének vezetője Indiánnap Gödöllőn Törzsfőnököt is választottak — Milyenek az indiánok? Ugyanúgy dolgoznak, mint nálunk, mai módon öltözködnek, színházba, moziba járnak. Mások azok, akik rezervátumokban élnek, de csupán a megjelenésükben. Felöltöznek a régi szép ruhákba a túristák kedvéért, de ez már nem az igazi! — Milyenek az indiánok? Bátrak és önfeláldozóak. Olvastam, hpgy tűzbe mennének a barátjukért. Kézjelek Vasárnap a gödöllői művelődési központ környékén elszabadulhatott a fantázia. Egész nap indiánosdit játszhattak a gyerekek, miközben bőven jutott idő a meditálás- ra: vajon milyenek is lehettek az indiánok. A bevezető sorok egy nagyobb fiú véleményét tükrözik, míg a másik inkább azokat az emberi tulajdonságokat emeli ki, amelyeket önmaga száméra la fontosnak tart. A művelődési központ dolgozóinak éppen az volt a2 elképzelésük, hogy a kicsinyek képzeletét megmozgassák. Lám, mire jó, ha egy művelődési háznak akkora kertje van, mint Gödöllő. A szabadban többféleképpen játszi- tak. Elbújhattak a bokrok mögé, kézjeleket adhattak le egymásnak, a fiúk bajvívás közben a legügyesebb társukat megválaszthatták törzsfőnöknek, a lányok gyöngyöt fűzhettek, madárálarcok, bőrsaruk készültek. Miközben a kertben tolldíszes kisindiánok futkostak, benn a moziban Az igazi indiánsátor bőrből készül, de a képen láthat« vászon is nagy sikert aratott az „indiánpalánták” körében „tipi” Gyöngyfűzés nagy ügybuzgalommal — indián módra egymás után vetítették a Vadölő és a Préri című filmeket. — A legnagyobb sikerük a filmeknek van. — mondta Kapuszta Zsuzsa, a művelődési központ munkatársa. — Ez sajnos visszatükrözi azt, hogy a gyerekek inkább a passzív részvételt választják. A látottak alapján alakítják ki véleményüket és szunnyadni hagyják a fantáziájukat. — Milyen elgondolás szerint alakították ki az indián nap programját? — Tapasztalataink szerint sokkal vonzóbb egy-egy játéknap, ha az eseményeket egy központi gondolat köré csoportosítjuk. Az indiánok gazdag kultúrakincsét szerettük volna több oldalról megközelíteni és bemutatni vidáman, játékosan. Ezúttal a szokásos manuális tevékenység mellett az ügyességi versenyektől a sátorépítésig sokminden megtalálható. Fakanálbáb A látogató az első pillanatban azt sem tudta, mit nézzen meg először: az olvasmány- élményekre alapozott gyer- mekrajzkiállítást, az eredeti és rekonstruált indián tárgyakat vagy csatlakozzék a kerti csoportokhoz? Hosszú volt a nap, jutott idő mindenre. A gyermekrajz-kiállításon a debreceni Tanítóképző Főiskola kísérleti rajzoktatásának eredményei kaptak helyet. A terem közepén készülhettek a legújabb rajzok. Három kisiskolás és egy nagylány rajzolt buzgón. — Még haza sem mentem ebédelni — nézett föl a másodikos Berki János, és a negyedikes Rácz Ferenc, a harmadikos Lakatos Károly. Reggel eljöttünk, azóta versenyeztünk, futkostunk, jól kifáradtunk. Semmiből sem szeretnénk kimaradni. — Cegléden az egészségügyi szakközépiskolába járok — csatlakozott a beszélgetéshez a nagylány. — Ha hazajövök, V-FIGYELŐ Rajt előtt az egyiK legszebb modell Trencsényi Zoltán felvételei Gyermeknap, igazán nem panaszkodhattak az ifjabb és a még fiatalabb korosztályok tagjai, hogy a gyermeknapon mostohán bánt velük a televízió. Egyetlen ejnye-bejnyét sem mondhattak, hiszen vasárnap délután nem kevesebb mint két teljes órát és öt percet töltött ki Az úgy kezdődött, hogy kicsik voltunk.., című, nekik szánt műsor. És micsoda parádés kavál- kád volt ez! Ott sorakozott benne a szöveges tréfálkozás ugyanúgy, mint a dalos paródia, hogy a kedves Süsü sárkány és a még aranyosabb Pom Pom látogatását ne is említsük. Ami pedig az említett és a hely híján nem említett műfajok és szereplők képi megjelenését illeti, hát arra sem lehetett panasz, hiszen ezt a gazdag telekommunikációs ajándékkosarat a mutatványos művészet megannyi fogása, kelléke gazdagította. Láthattunk benne képlassítást, képgyorsítást, sokféle fotátrükköt — egyszóval látszott ezen a százhuszonöt percen, hogy gondozói akartak valamit. Valami olyasmire törekedtek, ami több is. más is, mint az egyszerűen kameravégre kapott látvány, amiből kitetszik a televíziós igyekezet. Kremsier Edit szerkesztő és Bodnár István rendező tehát dicséretesen nagyot akartak. Itt-ott zavaró bakijaikat is nyilván ez a felfokozott igyekezet magyarázza. Azt például, hogy a még egy felnőttnek is nehezen érthető Mrozek-jele- netet is belegyömöszölték ebbe a gyermekműsorba, s szintúgy azt, hogy nem gondolták meg: ez a rémisztőén hosszú adás aligha tudja majd végig lekötni az érintették figyelmét. Még szerencse, hogy amikor Cakó Ferenc gyurmababája afféle képlékeny konferansz- ként megjelent, nem lehetett nem visszacsábulni a készülékek elé, mert ez a hol egy cipőben eltűnő, hol egy mosdókagyló lefolyójában alámerülő animációs (a latin anima any- nyit tesz, mint lélek) lényecs- ke mágnesként vonzza a tekinteteket. Láttuk már máskor is ezt az óriás orrú, füle- nagy képzelményt, de olyan ötletes alakváltásokat mint most, még egy látogatásakor sem hajtott végre. Igazán eli- bénk tekeredhetne többször is. Telepóíiium. Szintén vasárnap délutáni adás volt a Szocialista brigádok kérték című kívánságműsor a maga szintén két órájával. Nemigen különbözött ez a válogatás azoktól a hasonlóképp esztrád jellegű traktáktól, amelyek gazdasszonya újból és újból Bú- záné Fábri Éva. Emlegetni azért emlegetjük, mert több olyan színművészünk is fellépett benne, aki szombaton este a Telepódium Minket, kérem, informálnak?!... című poénkergetésében is szerepet kapott. Ha a két jelenlét közötti különbséget ki lehetne pötyögte tni! Sajnos azonban aligba akadna olyan terjedelmes klaviatúra, amely erre a minősítő klimpírozásra alkalmasnak bizonyulna. Aki jobb híján végignézte ezt a Vidám Színpadon rögzített egyveleget, tudhatja, miért. Azért, mert míg a régebbi évekből származó magánszámokban, jelenetekben a természetes humort természetes jókedvvel adták tovább ugyanazok, emezekben a mostani elménc- ségekben — lévén azok izzadságosan kiagyaltak — rutinjukból éltek, sokszor látott gesztusaikat újrázták. Akácz László mindig átnézek, mi van a házban. Már kinőttem az indiánosdiból, mégis találok magamnak érdekességet. Most éppen idekuporodtam a kicsikhez, hogy együtt rajzoljunk. — Minden vasárnap eljövünk — mondta Félegyházi Péterné, miközben az anyja szoknyája mögé bújó Tímeát próbálta megszólaltatni. — A gyerekek nagyon jól érzik magukat és számunkra ez a legfontosabb. Az előtérben fakanálbábukat, játékokat kínált Stampel- né Bugár Ágnes, aki itt tanult meg szőni és nemezt készíteni. Nincsen túl nagy keletje t portékájának, elmennek mellette. — Nem bíznak a szülők abban, hogy a bábú leköti a gyerekeket. Sók kicsi sírva megy el, mert az anyukája nem vásárolja meg a fakanálbabát. — Bizonyára azt gondolják, hogy ezt otthon maguk is könnyedén megcsinálják, miért adjanak érte pénzt? — Szívesen megmutatom, hogyan készül, de nem sokan érdeklődnek. Gyöngy szövés Annál nagyobb a forgalom a kertben a gyöngyszövésnél. Szekeres Erzsébet, a népművészet mestere alig győzi a kislányoknak bemutatni a fogásokat. Az asztalon elhelyezett minta mutatja, hogyan díszítették az indián asszonyok ruháikat. — Különleges munka ez a gyöngyszövés — mutta a módját Szekeres Erzsébet. — Rámán készül, a színválasztás és a fűzéstechnika aprólékos munka. A kislányok szeretnek elbíbelődni vele, mert nagyon szép övét, rátétet lehet ilymó- don készíteni. Hosszú sora lenne mindenről beszámolni, mi minden történt a gödöllői indián naA távolban sasszemek fürkészik az indiánjeleket Barcza Zsolt felvételei pon. Az esti tábortűz mellett fénylő gyermekszemek arról tanúskodtak, hogy mindenki jól érezte magát. Gödöllőn úgy játszanak a gyerekekkel, hogy észrevételenül megtanulnak sok mindent, barátságok kötődnek és a mesék, történetek világa mindenkit egy kicsit át is alakít. Erdős! Katalin
