Pest Megyei Hírlap, 1983. május (27. évfolyam, 102-127. szám)

1983-05-29 / 126. szám

A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XXV. Évfolyam, 126. szám _____________________1983. május 29,, vasárnap Ok is figyelnek A gyerekektől féltett tekintély ■ Útra kési a csőszé llítmány Vecsésen az állomás mögötti területen tárolják a VÍZÉP-nél készült, hosszú és nagy átmérőjű csöveket. Ebből a depóból általában belföldre indulnak a szállítmányok. A rako­dásban erős daruk segítenek. Hancsovszki János felvétele á psJántásőgép nyenrákssn Szwgos nyugdíjasok a nyeregben — Hát igencsak elmúltak a fagyosszentek — tré­fálkozott a napokban egy parasztember, aki a kertjé­ben kapálgatott. Egy pillanatra megállt a munkával, ka­lapját. hátratolta tarkójára, s fölnézett a tiszta kék ég­re. Várta az esőt, amelyről köztudomású, hogy ha má­jusi, akkor aranyat ér. Hát megjött az eső, olyannyi­ra, hogy valósággal versenyre kél azóta egymással a nö- vögetö gyom, a szorgosan kapáló ember, s a vetett, ül­tetett haszonnövény... Hadd kezdjem személyes élménnyel — csak mint pél­dát arra, min is alapulhat a tekintélytisztelet. Cserfes kis szomszédommal, a második osztályos Virággal cseresznyét szedünk a kertben. Virág egyszercsak azt mondja: — Ma megdicsértek miat­tad az iskolában. Pedig ne­kem semmi közöm hozzá, hogy te itt laksz... — Az igaz. És hogyhogy megdicsértek? — A tanító néni a foglalko­zásokról beszélt. Azt mondta, hogy például az újságírók meig a karikaturisták munká­ja nagyon érdekes. Erre én jelentkeztem, hogy én isme­rek is egy újságírót. Megdi­csért a tanító néni, és kérdez­te, tudom-e, hogy mit csi­nálsz? Felajzva vártam, mit mond­hatott erre Virág. — Hát... mondtam, hogy szerintem semmi különöset. De itt a kertben nagyon jól kertészkedsz. ;n::t És ettük szépen a cseresz­nyét Ez egyébként arról ju­tott most eszembe, hogy egy első osztályos üzenőfüzettel kerestek meg, lapoznék hátra, s mondanám el a véleménye­met a két legfrissebb beírás­ról. Az egyik ez volt: „Ágima az uzsonnaszünetben vihán- colt.” A másik: „Ági a tár­saival az uzsonnaszünetet is­mét féktelen viháncolással töl­tötte.” Miután az anyukával megbeszéltük, hogy ha Ági történetesen, mondjuk, ta­nácselnök lenne, s egy fontos megbeszélés szünetében vi- háncolna, joggal elmarasztal­hatnák. De miután első osz­tályos, s az uzsonnaszünetig már három foglalkozást töb- bé-kevésbé fegyelmezetten vé­gigült, vajon alapos oknak bi­zonyult-e a megszégyenítő be­jegyzésre az, hogy körbetrap- polta a termet, közben éne­kelt? S kinek a tekintélye is kíván most megerősítést? A fáradt tanító néni, aki szülői segítséggel próbál a padba kényszeríteni harminc-egyné- hány eleven csemetét — vagy a szülőé, aki a legszívesebben azt mondaná, hogy szaladja körbe Ági az osztályt nyu­godtan, mert a szünet moz­gásra is való, sőt arra első­sorban? De nem mondja. Fő­leg azért, mert a tanító néni tekintélyét ő is tiszteletben A ceglédi MÁV körzeti üzemfőnökség legnagyobb kö­zépállomásán Monoron, ■ az utóbbi öt évben állandóan nő a teherforgalom. A hét vá­gányból álló kis pályaudva­ron 1980-ban 7 ezer 628 kocsit kezeltek a vasutasok, s ez a szám a tavalyi éyben már 8 ezer 724-re emelkedett. Ez a növekedési arány az idei for­galomra is jellemző. Amellett, hogy az állomáson már 24 vállalat és mezőgaz­dasági nagyüzem rakodik, a személyforgalom is a legna­gyobb a környéken: naponta tízezer ingázó indul, illetve érkezik oda. A szűk terület miatt ezért mind nagyobb gon­dot okoz az állomásnak az ér­kező kocsik tárolása, kirakása, Ezen az ott dolgozó vasuta­sok — átmeneti jelleggel — úgy segítőiek, hogy a kevésbe forgalmas* Pilis, illetve Albert irsa állomásra irányítják az érkező kocsik egy részét és tartja, másrészt eszébe jut ta­lán, hogy a hét végén hány­szor kell rászólniuk a kis­lányra. S Ágitól a továbbiakban el is kanyarodhatunk, mert a következő történetek szinte bármelyik gyerekre vonatkoz­hatnának. A monori Ságvári utcában egy út szélén álló autót néze­get három kisfiú. Tapogatják, simítgatjék, az ablakhoz nyomják az orrukat, közben lóerőkről, kocsimárkákról tár­salognak. Nem veszik észre, hogy jön a gazda. Pedig jön, és akkorát vjllámlik, hogy az még nekem, a felnőttnek is meglepetés. S nem elég az út- széli hangon megfogalmazott felelősségrevonás özöne, fel­markol az útpadkáról egy jó marék kavicsot, és az ijedten rohanó gyerekek után dobál­ja. Különös, hogy féktelen haragjában még célozni is ké­pes: figyfeli, találnak-e a lö­vedékei. A három srác iszkol, ahogy tud. Vajon megnézeget­nek-e mostanában még egy autót közelről vagy sikerült alaposan meggyőzni őket a kocsitulajdonosi tekintélyről? Más. Felfedezték a gyerekek a monori MÉH-telep haszon- vaslerakatát, a Shell-kút mellett. Rendkívüli csáberőt jelent a kerítésen kívül is. ál­ló kék buszok sora: az ajtó­kat ki lehet nyitni, az ülések­re betelepedhetnek, forgathat­ják a kor mány kereket... Egy ideig. Mert aztán az üve­gek szilánkokká törnek, a karosszéria eltűnik, éles fém­szálak merednek a levegőbe és ettől kezdve a játék nem veszélytelen. Érzik ezt a gye­rekek is, de a csábítás erő­sebb. S hogyan teremt rendet a felnőtt? Ügy például, hogy három férfi óvatosan becser­készi a négy önfeledten ját­szó kisfiút. És a közelükbe érvé rájuk ordít, majd kez­dődik a hajsza, amelyben az győz, aki gyorsabban fut. Ta­lán hiba, de az effajta ver­senyben én mindig a gyere­keknek drukkolok. Mert mint­ha elfelejtenénk, mintha egy­re gyakrabban elfelejtenénk, hogy létezik türelmesen ma­gyarázó szó is. Hogy a tekin­tély alapja nem feltétlenül az a tény, hogy mi vagyunk a felnőttek, az erősebbek. Rö­vid távon kétség kívül célra­amit lehet, ezeken a helyeken is rakják be. Ez az állapot csak addig tart, amíg elkészül a Monori Álla­mi Gazdaság új, mintegy 300 méter hosszú iparvágánya. Ezzel lehetővé yálik, hogy majd naponta 20-30 kocsival többet fogadhassanak, az álla­mi gazdaságnak ugyanis ennyi érkezik egy huszonnégy óra alatt. Ami pedig a személyforgal­mat illeti, a nagyközségi, ta­nács felkérésre a Dudapesti Vasútigazgatóság elrendelte az állomásépület helyiségeinek, utastereinek tatarozását, az abban levő berendezések, tar­tozékok felújítását. Az ezzel kapcsolatos munkálatokat a közeli napokban kezdik meg De már ezt megelőzően az ott dolgozó vasutaskollektíva tár­sadalmi munkában elvégezte 3 rakodővágányok és a kör­nyék takarítását. ­(Séra) ’ vezető az ezen alapuló „intéz­kedés”: Ági nem viháncol a szünetben, a fiúk messziről elkerülik a parkoló autókat, a kimustrált buszokat. Egy ideig. Azután valószínűleg előírói kezdődik az egész és más pél­dákkal hasonlóképpen folyta­tódik. Nemrégiben egy fontos ta­nácskozás hallgatójaként fi­gyelhettem, hogyan próbálnak megoldást találni a fiatalok tervszerűbb, fizikai „megmoz­gatására” a résztvevők. El­hangzottak adatok arról, hány tornacsarnok és tornaszoba van a járásban, hogy hogyan lehetne esetleg, s érdemes-e fedetté tenni a monori-erdei strandot, hogy télire is jusson úszólecke a diákoknak, hogy milyen magas a katonaságra fizikailag alkalmatlan fiúk aránya, s a görbe hátú, ge­rincdeformált, gyógytornára szoruló gyerekeké... S akkor hozzászólt valaki. Felelősen, tapasztaltán. * Hogy nem első­sorban új meg új létesítmé­nyekre van szükség, és anya­gi áldozatokra, hiszen ne fe­lejtsük el: vannak erdők, ré­tek, terek. És biztosan vannak felnőttek is, akik segítenek megtervezni és lebonyolítani a „mozgató” programokat. El is hangzott néhány nagyszerű példa, pedagógusi vállalás. De miért csak néhány? És miért csak pedagógusi? :::::: Mindezt talán azért volt ér­demes elmondani, mert közel a vakáció. Amikor a gyere­keknek még több idejük lesz, amikor fokozottabban kell ügyelnünk rájuk, figyelnünk őket. Miközben ők is figyel­nek. Ránk. K. Zs. Monde v Koncert Zorán Sztevanovity és a Lá­ma együttes mutatkozik be, ma este 7 órai kezdettel Men­üén, a művelődési házban. SfjBÍgárdistók szemléje Minden év tavaszán más­más településen adnak számot felkészültségükről, tudásukról a járás ifjúgárdistái. A szokásos szemlét az idén — május 28-án, szombaton — Gyomron szervezi meg a KISZ járási bizottsága és az Ifjú Gárda járási parancsnoksága. A megyei I. osztályban ját­szó csapataink mérkőzései közül minden bizonnyal na­gyobb érdeklődés mutatkozik a Sülysáp—SZTK találkozó iránt. A bajnokságban utca­hosszal vezető szigetszent- miklósiak favoritjai a talál­kozónak, de a hazaiak lelkes és jó játékkal megszoríthat-, já-k az éllovast. A Ferihegy SE gárdája megnyerheti Ik- lad elleni mérkőzését, ami azért is fontos, mert még ve­szélyes helyzetben tanyáznak a vecsésíek. Megyei II. osztályú csapa­taink közül az Üllő Bugyira, a , Pilis pedig Bagra Játogat. A kiesés rémétől fenyegetett üllőiek számára létfontosságú lenne a pontszerzés, míg a Ilyenkor, borús időben jár­va a határt, szembetűnő a változás: a por megtapad, a levegő nedves földszaggal te­lik, a zöld még zöldebb lesz. Erre mondaná az idézett pa­rasztember, hogy szinte hal­lani, amint nő a palánta. Pe­dig nem is olyan tréfadolog a májusi eső! Mert jó.l jött a Rákosmezeje Mgtsz paradi- csompalántázó brigádjának is. Velük még az igazi májusi eső előtt találkoztunk Gyöm- rő határában az Építőipari Szövetkezeti Közös Vállalat telepe mögötti területen, ame­lyet a régi öregek közül néhá- nyan a Papföld néven ismer­nek. Szálanként ültetik Két, traktor vontatta palán- tázógép falta a kilométere­ket, az előzőleg gyomtalanított szántón. A leendő paradicsom­földet kettészelő földúton összkerék-meghajtású kis- traktor várakozott palántás rekeszekkel megrakott pótko­csival. Mondta is Boconádi Lászlóné brigádvezető, amint visszaérkezett az egyik gép­pel, hogy korábban három lo­vuk volt, azokkal ekekapáz- tak, fuvaroztak. Most, hogy megvette a téesz a kistraktort, könnyebb, gyorsabb lesz a munka, és Maglódról is á kis erőgép szállítja már az ültet- nivalót. Közben megérkezett a má­sik palántázógép az asszo­nyokkal. Kiderült, hogy most a nyugdíjasok dolgoznak a 25 fős brigádból. Munkájuk gyorsasága, jó tempója után ítélve ugyan ki gondolta volna ezt messziről nézve őket. Holott így igaz: pilisiek a tisztes helytállás reményébeh lépnek pályára az éllovas bagia'k ellen. A pontszerzés bravúrnak szá­mítana mindkét együttesünk részéről­A mai fordulóban már el­dőlhet a bajnoki cím sorsa a járási első osztályban. A leg­nagyobb érdeklődés kétségkí­vül az ' Abony—Monor és a Péteri—Gyömrő találkozó iránt nyilvánul meg. Az utolsó forduló párosítását fi­gyelembe véve, a győmrőiek, Tabányi Pálné, Garamszegi Pálné, Gy. Varga. Jánosné, H. Varga Pálné valóban nyugdí­jasok, mégis olyan fürgén, biztosan adagolják az ültetp- gépbo a palántákat, mintha nem is nyomná vállukat 60— 70 év fáradalma. Közöttük ti­ninek számít Sárik Julianna, aki kertészeti szakközépisko­lát végzett,.. Amíg az égyik gép hamaro­san újra indult, előbb csak igen lassan, majd fokozato­san gyorsulva a kívánt tem­póra, szakszerűen magyarázta a brigádvezető: — Ez itt a tárcsa, rajta a befogókkal, oda kell betenni a palántát szálanként. Ha jól hajtunk,'egy nap 25 ezer szál kerül belőle földbe egy-egy asszony keze által. Adatait Majoros András, az egyik traktorvezető egészíti ki, aki szerint hektáronként 60 ezer palántát ültetnek. Szaporázni kell — összesen 65 hektár pa­radicsomunk lesz, ha befejez­zük a palántázást — vette vissza a szót Boconádi Lász­lóné, s kérésünkre elmondta, hogyan indul, kezd minden évben a brigád. — Az őszi szántás után tavasszal a gyom- lálássál kezdünk, majd ülte­tünk, utána kapálni, s legvé­gül szedni kell. Ez a folyamat tavasztól őszig tart és bizony sok fáradsággal .jár, mint ál­talában az a munka, amit be­csületesen lehet csak elvégez­ni. S hogyan dolgoztunk ed­dig is, azt bizonyítja, hogy a téesz 31 szocialista brigádja közül tavaly harmadikok let- I tünk. Kaptunk is 9 ezer fo-1 ha már egy pontot is sze­reznek Péteriben, szinte biz­tos bajnoknak tekinthetők. Erre reális esélyük -is van. Az Abony—Monor rang­adón minden lehetséges, a ha­zai pálya előnye azonban in­kább az abonyiak felé bil­lenti a mérleg nyelvét. A vendég monoriak csak győ­zelem esetén maradhatnak versenyben a bajnoki cí­mért. A forduló többi találkozója közül döntetlenhez közelálló rint jutalmat. Persze nemcsak mi igyekszünk nyújtani, a téesz is, mert ugye most vet­ték a kis traktort, s például szedéskor a paradicsomot kon­ténerben viszik el a Wodiá- ner-telepi léüzembe. És a pénz sem rossz. — De igazságtalanok len­nénk, ha csak a brigádtagok­nak tudnánk be a jó munkát. Vannak közöttünk alkalmi se­gítők is, akik szezonban nél­külözhetetlen segítséget ad­nak, nélkülük nem tudnánk úgy dolgozni, ahogy elvárják a brigádtól. Ám a beszélgetés abbama­radt, mert végezni kellett a „Papfölddel”, hogy másnap Maglódon a „Mocsolyáknál” kezdhessenek. Berták Sándorné nyúlt el­sőnek a palántás rekeszek útán a pótkocsiba, majd sor­ra beülnek az asszonyok a gé­pek nyergébe. Orbán József szokásos magabiztossággal, óvatosan indította a vontatót, majd fokozatosan gyorsította a munkasebességre, hogy le­gyen az asszonyoknak ideje újra átvenni a munka ritmu­sát. Egyébként ő már vagy ötféla gépen ült, megvannak vizsgái az összes vontatógép­re, s kombájnnal is dolgozott. Rakita András a kistraktort indította be, s üres pótkocsi­val indult Maglódra palántá­ért. Szaporázniuk kellett, mert a 10 órai munkának még a nagyja hátra volt. Kevés pótolnivaló A két gép mögött kapával, pótolni való palántával- a nyugdíjas Berták József, a 69 éves Hostenczki Mihály és a 72 éves Sinkovics Gyula gyalogolt. Ügy tűnt, nem kel­lett túl gyakran lehajolniuk a hiányt pótolni.., eredmény várható a Nyár­egyháza—Mende és a Kocsér —Célgédbercel találkozókon. Hazai győzelmeket ígér a Maglód—Törtei és a Dán- szentmiklós—Kecskéscsárda mérkőzés, míg a vendégek esélyesebbek a Vasad—Ecset találkozón. Egy fordulóval a befejezés élőt tehát sok min­den tisztázódhat. A harmadik hely már egy héttel ezelőtt eldőlt, a bajnoki cím sorsára és a további helyezésekre ez a forduló adhat választ. A serdülő bajnokságban az Albertírsa—Üllö és a Dán- szentmiklós—Maglód találko­zó érdemek említést. Kucscra József ISSN 0133—2651 (Monori Hírlap) Naponta tízszer ingázó Az idén Is nő a forgalom Aszódi László Antal Mai fodajánlatunk Eldőlhet az elsőség

Next

/
Thumbnails
Contents