Pest Megyei Hírlap, 1983. május (27. évfolyam, 102-127. szám)

1983-05-28 / 125. szám

\ \ Vásárdíj Árammérőgyár! újdonság So,k érdekes látnivalót kínált a gödöllői ganzosok bemujató- ja a BNV D pavilonjában. Üj termék a DMR—01 digitális maximumregisztráló, mely a villamosenergia-gazdálkodás készüléke. Negyedórás átlag­teljesítmények regisztrálásá­ra szolgál. Fontos információt ad egy berendezés, üzemrész vagy gyár átlagteljesítményé­nek alakulásáról. Újdonság a Qv—mx elektronikus kapcso­lóóra vezérlő időkapcsoló, mely áramköröket tetszés sze­rint beállítható időközökben kapcsolt be, ki vagy át. A kapcsolóóra kvarcvezérlésű mikroprocesszoros készülék, így szabályozatlan frekvenciá­jú hálózatokon is alkalmazha­tó. Érdeklődésre tarthat számot az erősáramú hálózatra csat­lakozó vivőfrekvenciás duplex távvezérlő. Előnye, hogy köz­pontilag lehet vezérelni a fo­gyasztókat külön távvezeték kiépítése nélkül. Sikerre szá­míthat az Ecm elektronikus maximummutató szerkezet belső idővezérlővel. Az Ecm funciőját tekintve egy kapcso­lóórával vezérelt háromtarifás számlálóműnek és három ku­mulatív maximummutató szer­kezetnek felel meg. A villa­mosenergia-gazdálkodás terü­letén a fogyasztás és a maxi­mális átlagteljesítmény re­gisztrálására alkalmas. Nagy értékű termelőberendezések­hez gyártja a gödöllői vállalat üzemóraszámlálóit. Az Isz—3 és Isz—4 után gyártásba ke­rült az IszQ—4, mely kvarcve­zérlése folytán lényegesen pontosabb elődeinél. Nincs késve csengetés a su­likban, ha az 1KQ kvarcvezér­lesü iskolai kapcsolóórát sze­relik fel. Közvilágítások ki-be kapcsolására szolgál az EK—i elektronikus világításkapcsoló, melynek alkalmazásával je­lentős mennyiségű energía- megtakaritás érhető el. Jól bevált termék a táv­számláló és összegző (eredő­képző) készülék. • Az ETS.. .L típuscsalád alkalmas digitális jellé alakított analóg jelek megjelenítésére, összegzésére, ugyanakkor az összeg átlag­teljesítményének Csúcsértékét is kijelzi. Már az első napokban igen sokan érdeklődtek a kvarcve­zérlésű kapcsolóóra-család tag­jai iránt, melynek pillanatnyi­lag hét fajtáját gyártják. A MIKI-vel közös fejlesztésű DATAMAX—P mikroprocesz- szoros vezérlésű teljesítmény­szabályozó készülék az opti­mális energiagazdálkodást se­gíti elő. MIKI—GANZ koope­ráció a DATAWATT—P mik­roprocesszoros vezérlésű vil­lamosenergia-gazdálkodási rendszer. A teljesség igénye nélkül készült összeállítás végére hágytuk az Árammérőgyár vásárdíjat kapott termékét, az EHF típusú elektronikus mű­szercsaládot, mely alkalmas azonos mérőhelyre felszerelt maximum 10 fogyasztásmérő mérésére laboratóriumban és hitelesítő állomásokon. Az EHF-család alkalmazásával az egy- és háromfázisú fogyasz­tásmérők beszabályozása, el­lenőrzése és hitelesítése nagy pontossággal, széles feszült­ség- és. áramtartományban vé­gezhető el, a százalékos hiba egyidejű kijelzésével. Sz. S. LLOI Szombati jegyzet® A PEST MEGYEI HÍRLAP GÖDÖLLŐI JÁRÁSI ÉS GÖDÖLLŐ VÁROSI KÜLÖNKIADÁSA X. ÉVFOLYAM, 125. SZÁM 1983. MÁJUS 28., SZOMBAT A forgalmazás ingoványa Messze van a termelő a vevőtől Az alapképlet a következő: az emberi szervezetnek szük­sége van azokra az anyagok- ra, amelyek a zöldségben, a paprikában, paradicsomban, uborkában, sárgarépában, hagymában, zellerben, petre­zselyemben, salátában, retek­ben, karalábéban, karfiolban, borsóban, krumpliban, zöld­babban találhatók meg. Ezért ezeket a növényeket termesz­ti. Á gyárnak A nap programja Gödöllő, művelődési köz­pont: Amatőr zenekarok fesztivál­ja II. Házigazda: Pál Gábor, 16 órakor. A művószitoma- tanfoiyamok bemutatója, Í6 órakor. • : ; Gyermekalkotások világké­pe, kiállítás, megtekinthető 10 —18 óráig. Sági István Erdély­ben készített fényképfelvéte­lei, valamint Józsa János kö­röndi székely fazekasmester tárgyaiból kiállítás, megte­kinthető 16—20 óráig. Az ünnepi könyvhét alkal­mából könyvkereső szolgálat. Könyvek vétele, vására: 10 órától. Mogyoród, művelődési ház: A művelődési ház művészeti csoportjainak bemutatója. A műsor résztvevői: az asszony­kórus, a játék-színjáték kör, a gyermekszínjátszó csoport, a balettcsoport. Vendég: a sza- dai népijátékcsoport tagjai, 19 órakor. Veresegyház, művelődési központ: Égész napos program gyer­mekeknek az úttörőtáborban és a művelődési központban délelőtt, 9 órakor. Kiss József diszkó, 20 órakor. Túra. művelődési ház: A művelődési ,ház és az ál­talános iskola gyermek nép­művészet! szakkör rajzkiállí­tása, megtekinthető 9-től 18 óráig. Kisbagi csárda: Palóc lakodalom, a bagi művelődési központ és a gal- gahévizi művelődési ház közös rendezésében, 11 órakor. Korunkban általános, hogy a termesztő és a fogyasztó sze­mélye nem azonos. Ezen a ponton hihetetlenül bonyolult­tá válik a képlet. A termesztő eladásra termeli a zöldséget, a fogyasztó meg akarja azt venni, mire azonban a két szándék találkozik, szinte nem ismernek egymásra. Mintha nem egymásért lennének, ha­nem ellenségek. A forgalma­zásban, a forgalmazás miatt válnak azzá. Magyaróvári Pál, a nagy ta­pasztalaid, sokat próbált áfész-elnök mondta: — Mi­előtt a Zöldért feladatkörét átvettük, magam sem gondol­tam, hogy a zöldség-csümölcs forgalmazás ilyen bonyolult. Bár ne adták volna át — tet­te hozzá mély sóhajjal. Bevezetőnkben fölsoroltunk egy csomó zöldségfélét,. nem azért, hogy bizonyítsuk, tud­juk, mi tartozik abba a kör­be. A képlet bonyolultságának a sokféleség az egyik gyökere Voltaképpen minden üzletben szeretné látni a vásárló azt a sok zöldséget, a forgalmazó azonban majdnem annyi he­lyen kénytelen beszerezni, amennyi a növény fajtája. A termelőszövetkezetek érthe­tően arra törekszenek, hogy minél kevesebb fajtából, mi­nél többet termeljenek, hisz így gazdaságos. S ha egy mód van rá, a konzervgyáraknak szállítanak. így adódik a leg­kevesebb gond. Az áfész kebelében műkö­dő zöldség-gyümölcs boltok jószerivel az egész országból szerzik be árujukat. Ha tud­juk, hogy a budapesti Nagy- vásártelepről és a Bosnyák té­ri piacról is hozzák a termé­ket, elmaradhat a megszorítás. Oda valóban az ország min­den szegletéből szállítanak, nagy- és kistermelők. ősi ellentmondás, hogy a ve­vő minél olcsóbban akar hoz­zájutni a portékához, az el­adó a lehető legnagyobb árat szeretné bezsebelni. Ha min­den esetben közvetlenül ta­lálkozhatnának, ebből nem is származna olyan sok huzako­dás. Ma azonban ez nem lehet­séges, csak ritka kivételként. A nyereség Városunkban a közvetítés három szektorban történik: döntő mértékben a magánke­reskedelemben, kisebb rész­ben az állami kereskedelemben. A Gödöllő és Vidéke Áfész öt élelmiszert árusító üzletében kínál zöldséget, gyümölcsöt, burgonyát. Meghatározó szere­pet a korábbiakban nem ját­szott. S noha súlya a Zöldért feladatainak átvételével nőtt, abban a helyzetben jelenleg sincsenek, hogy árszabályo­zók legyenek. — Kicsik va+ gyünk mi ehhez — mondta rö­viden az elnök. Mint fogyasztó, természete­sen azt szeretnénk, hogy az áfész, annak vezetősége, bol­tosai reggeltől estig azon fá­radoznának, hogy mi minden reggel a legszebb terméket, mi­nél olcsóbban kaphassuk meg. Igen ám. de ők nyereséget el­érni hivatott gazdasági egysé­get alkotnak, az árrés egyetlen percig sem hagyhatja nyugod­ni őket. Azzal pedig sok a baj. Folytonos számítgatás az éle­tünk. De ha például a Bos­nyák térről hoznak valamit, pedig kell, ott a primőr, olyan szűk a rés, hogy alig venni észre. A gödöllői gyerek épp­úgy szereti a déligyümölcsöt, a banánt, narancsot, mint a fővárosi. Az áfész igyekszik szerezni abból is. Haszna raj­ta semmi. A szövetkezet nem várja tét. lenül, míg a termelő előállítja a terméket, hogy aztán meg' vásárolja tőle. Tevékenysége korábban kezdődik. A termel tetessek Szerződést kötnek ter­melőszövetkezetekkel, szakcso. portokkal és a háztáji gazda' Ságokkal is — szeretnének. Ezek azonban nem szívesen szerződnek. Előnyben részest tik a szabadpiacot, a magán kereskedelmet. Részben az át vételi bizonylat miatt nem szerződnek. Csak ízelítőül: szerződtek makói, a dányi, a kerepestar- csai, a galgamácsai, a jász- fényszarui, az alsónémedi tér meló- és szakszövetkezetekkel, A piac Gyorsaság és megértés Emberek a hivatalban A hivatalos helyeken, kö­zösségi intézményekben, iro­dák ajtaján ki van függesztve a félfogadás rendje, de gya­korta előfordul, főleg faluhe­lyen, hogy valakinek sürgős elintéznivalója akad, s a fél­fogadási rendre nem is gon­dolva, fogadóórán kívül állít be ügyes-bajos dolgával. Hálás pillantás Az ügyintéző nem utasítja vissza, nem hivatkozik a meg­határozott fogadási időpontok­ra, talán megértésből, talán azért, mert ő is csak annál a bizonyos asztalnál ügyintéző, s másutt ügyfélként már vol. tak kellemetlen tapasztalatai, vagy nem mindegy számára, milyen véleménnyel vannak róla az emberek, hisz egy-egy községben mindenki ismeri a másikat. A napokban éppen egy fo­gadási időn kívüli esetnek vol­tam szem- és fültanúja. Az ügyfél, egy idős ember mély lélegzeteket véve lépett kopo­gás után a hivatali irodába, jövet ugyancsak szaporázhat- ta a lépteit, ügyét halasztha­tatlannak érezte. Az ügyintéző egy jelentés­hez gyűjtött adatokat, de munkáját nyomban félretolta, s belemélyedt a feléje nyúj­tott papírok tanulmányozásá­ba. Közben az idős ember las­sanként kifújta magát, sapká­ját forgatta, s egyik lábáról a másikra állt. A hivatalnok há­rom-négy perc alatt az iratok végére ért, egy részüket visz- szaadta, kettőt magánál tar­tott, s kedvesen közölte; a többi már az ő dolga, még ma intézkedik.1 Az ügyfél há­lás pillantások közepette tá­vozott. A hivatalokban a gyorsa­ság erény, az ügyfél, az em­ber tisztelete. Egy apróság azonban ezúttal is elmaradt: az idős ember hellyel kínálá­sa. Az a foglaljon helyet iga­zán csak három másodpercbe került volna, fogadóórán kí­vül is. Persze, már nagy előre­lépés ez is, hisz néhány év­vel ezelőtt ugyanitt magam kopogtattam, s hogy nem kí­náltak hellyel, az a kisebb fi­gyelmetlenség volt. Az viszont sértő és durva, hogy az ép­pen kávézó ügyintéző fölénye­sen, kioktatóan mordult rám. mikor mondandómba bele­kezdtem: — Egy perc szussza- nás nekem is jár, én is csak ember vaayok. nem gombnyo­másra működő robot! A másik Helyen így hát felháborodottan, tü­relmetlenül álldogálva vártam míg elkortyolgatta ■ a feketét, majd lenyalogatta kanaláról a cukros kávécseppeket. Pedig én fogadási időben mentem. Legközelebb a gyorsaság bi­zonyára már figyelmességgel is párosul. Bízzunk benne! Ugyanezen községben má­soknak is bőven volt udva­riatlanságban része. Ezért is hangsúlyozta egy illető a leg­utóbbi ügyintézése kapcsán, hogy előzékenyen bántak ve­le, és le is ültették.. Csakhát ez egy másik hivatalos helyi­ségben volt, a téesz irodáján. A téesz elnöke igen elfog­lalt ember, napjai szinte perc­nyi pontossággal vannak be­osztva. Nem sok esélyt adtak a hozzá bejutni kívánó asz- szonynak. annál kevésbé, mert nem termelőszövetkezeti • tag. Az elnök mégis fogadta, s mint említettem, igen ud­variasan. Problémáját megér­tette. és segítette a megoldást. Pusztán emberségből. Térítésmentesen Minden bizonnyal jóleső ér­zéssel olvasta a megsegített asszony köszönőlevelét, mert még arra is kiterjedt a figyel­me az egyszerű, bajba került embernek. Persze, ezzel ko­rántsem akarom azt monda­ni, hogy bajaink orvoslóinak köszönőleveleket írjunk, csu­pán azt érzékeltetni, hogy az emberséges bánásmód tiszte­letet. megbecsülést ébreszt az emberekben. Az áradozás, az egekig ma­gasztalás elhibázott dolog len­ne olyan esetekben, amik ma­gától értetődőek, természete­sek. A gond az, hogy nem mindenki számára természe­tes az, aminek annak kelle­ne lennie. így nem csodálkoz­hatunk azon például, hogy járásunk egyik csapatvezető­jének nem akart szűnni az ál- mélkodása azért, mert az egyik termelőszövetkezet el­nökénél megértésre talált, s azzal együtt jó szándékra is. A nyári táborozásoknál ugyanis mindig gondot jelen­tett a táborozok csomagjainak el- és visszaszállítása. Ha akadt vállalkozó rá, pénzért. Ezút­tal viszont az elnök — értve, hogy saját munkatársai, a ta­gok gyermekeiről van szó — térítésmentesen ad e célra járművet. Egy nagyobb, cse­lekvőképesebb közösség segít egy kisebbet. Elkötelezetten Az emberségesség lényegi vonásunk, s az kell, hogy le­gyen, akár az asztal innenső oldalán állunk, akár a túlsó oldalán ülünk, akár üzemet, gazdaságot irányítunk, akár adóügyeket intézünk. Ha tiszt­ségünk. beosztásunk mögött háttérbe szorul egy kicsit is emberi mivoltunk, éppen az ellen vétünk, aminek szebbé formálása, gazdagítása mind­nyájunk ügye. A vezető beosztásúaknak pedig, akik e téren — papír­forma szerint is — elköte­lezettek, az átlagemberhez ké­pest jóval nagyobb a felelős­ségük. mivel magatartásukon, döntéseiken. emberségükön keresztül nem pusztán ők ma­guk mérettetnek meg. Benc Mihály Az áfész arra törekszik, fel- vásárlási áraival is, hogy termelő, lehetőleg a telepeiken adja el vagy át a termékét. Érthető, hiszen így a legrövi­debb az áru útja. Ilyenkor is persze figyelembe kell ven' niük, hogy az árrés fedezze a felmerült költségeket, s jöve­delemre is szert tehessenek. Jövedelem a termelőnek, jö­vedelem a forgalmazónak. Ámde ki tudja, hol, mikor le' hét a legnagyobbra szert ten­ni? Mivel nem tudható, a ter­melő utaztatja az árut, ami ez esetben okvetlenül drágábban kerül az asztalunkra;-- S ha vissza is kell hoznia, mert nem érte el a remélt hasznot, még inkább. Mondják, a gödöllői piac drága. Piacon ez esetben nem csupán a moziiskola udvarán álló standokat értve. A vá­rosi párt-végrehajtóbizottság ülésén is elhangzott ez az ész­revétel. S ugyanott hangzott el az áfész ígérete is: arra törek­szenek, hogy a nagyvásártele- pi áraknál olcsóbban adják a termékeket. _________ K. P. Kü lönkisz Vendégszereplő énekkar A Magyar Nemzeti Galériá­ban szerepel vasárnap, május 29-én délelőtt tizenegy órától a Gödöllői Városi és Egyetemi Énekkar. Műsorukat a buda­vári palota B-épületében hall­gathatják meg az érdeklődők, akik Gödöllőről különbusszal indulhatnak a koncertre. A busz iránt a Petőfi Művelődé­si Központban lehet érdeklőd­ni. Ballagás Ballagási ünnepélyt tartanak ma délelőtt 9 órától a gödöllői Madách Imre Szakmunkáskép­ző Intézetben. Négy osztály végzős hallgatói búcsúznak iskolájuktól. Mozi Dutyi dili. Színes, magyarul irdekfelenség Ismerem a szervezőket, tudom, nem adják fel egy­könnyen; így hát az is el­képzelhető, hogy mégis meglesz a lakóhelyismere ti vetélkedő Gödöllőn, Amiről két hete, ezeken hasábokon is lelkesülten számoltunk be, dicsérve az ötletet, ismertetve a sza bályokat s a részletes tud nivalók legfontosabbjait. A magunk szerény módján, hogy a nagyszerűnek tűnő kezdeményezés értő fülek­re találjon. , Nem mintha ezen múlott volna a dolog, hiszen helytörténeti gyűjtemény, a népfrontbizottság és a mű­velődési ház minden érde­keltnek meghívót és rész­letes ismertetőt küldött ebben leírták mindazt, amiről röviden beszámol­tunk, s amit most, a tisz tánlátás miatt dióhéjban érdemes megismételni. A lakóhelyismereti ve­télkedő, ahogy címe is sej teni engedi, egy a város tanácstagi körzetei, la kótelepei, településrészei között meghirdetett ne­mes vetélkedő, ami egyként szolgálja az ötsze­mélyesre tervezett csapa­tok és segítőik épülését, város szerény gyarapodá­sát és a majdani gödöllői múzeum, a mostani hely történeti gyűjtemény erő­södését. Az előzetesen megszabott feladatok kö­zött olyan próbák szere­pelnek, mint a különféle helytörténeti jellegű feltá ró-, kutató- és gyűjtőak­ciók, a városfejlesztéssel kapcsolatos mai és holna­pi gondok, örömök feltér­képezése, lehetőség az ész­szerű javaslattételre, s per­sze társadalmi munka. Az ősszel rendezendő döntőbe csak az előzetesen legjob­ban szereplő csapatok ke­rülhetnek, azaz kerülhet­nének be. Ha ugyanis lesz nek egyáltalán, akik ne­veznek. Mert innét jegyzettéma igazán a történet. Az emle­getett felhívásban és a hír­adásban is szerepelt egy dátum, amely előzetes­megbeszélésre hívta a po­tenciális résztvevőket, min­denekelőtt a tanácstagokat. Tudjuk, a városban hat­vanöt tanácstagi körzet van, de ha nem őket, csak a külön névvel illetett te­lepülésrészeket számoljuk, mint a Blaha, Máriabes- nyő s hasonlók, meg a na­gyobb lakótelepeket, a Szabadság téren kettőt is, aztán a Stromfeldet, a Magyar—Szovjet barátsá­git vagy a János utca- Munkácsy utca környékét, hát már akkor is jóval többnek kell lennie ugye­bár, mint kettőnek. Mert írd és mondd, ketten jöttek el a megbe­szélésre, s egy harmadik azóta jelentkezett. S vajon a többiek? Akikhez így vagy úgy, minden bi­zonnyal eljutott a hír? A szervezők most, ahogy a népművelők ilyenkor ren­desen, csöpögnek az elke­seredéstől. S nem azért, mert éppen az ő ötletüket övezi érdektelenség, hanem mert egy látszólag igazán közösségi ügyet. S valóban. Mi lehet az oka az elma­radt érdeklődésnek, a lel­kesedés hiányának? Ha­sonló elvekre, értékekre apelláló országos és helyi vetélkedők sikereit hozhat­nánk példának, ámbár nyilván a kudarcokat is sorolhatnánk, ha azokat is nagydobra verték volna. A formát tartják rossz­nak az érintettek, a vá­roslakók, vagy az egészet feleslegesnek, unalmasnak, érdektelennek? Netán pót- cselekvésnek? Még ezeket is megtárgyalhatnák a ke­rékasztal mentén ülők, ha összejönnének. De a hívás­ra, az ötlet megvitatására sem vállalkoztak a címzet­tek. S igazából ez az el­gondolkodtató. Amíg az igazi okok ki nem derül­nek, csak remélhetjük; ami késik, nem múlik, nyilván felületes olvasás, netán az időhiány akadályozta a találkozót. S hogy összejön még ez a vetélkedő, össze csapatok. Gáti Zoltán beszélő amerikai filmvígjáték, JSSN 01»-195T (Gödöllőt Hírlap). 4, 6 és 8 órakor. » .................................... . ......

Next

/
Thumbnails
Contents