Pest Megyei Hírlap, 1983. május (27. évfolyam, 102-127. szám)
1983-05-21 / 119. szám
6 Szombati jegyzetd A PEST MEGYEI HÍRLAP GÖDÖLLŐI JÁRÁSI ÉS GÖDÖLLŐ VÁROSI KÜLÖNKIADÁSA. X. ÉVFOLYAM, 119. SZÁM 1983. MÁJUS 21., SZOMBAT SsGSzeg, Lignifer ISZ A piacot figyelve terveznek Bemufotkoztak a liW-n Betakarításra készülnek Összekötve ősit és újat A művelődés színes palettája Meghallani a regösök botjának dukcgását A több mint két évtizeddel ezelőtt épült bagi művelődési központ nagyterme még ma is mindig megtelik, ha a községben működő öntevékeny művészeti csoportok, együttesek tagjai lépnek színpadra. Így volt ez legutóbb is, amikor a bagi és hévizgyörki csoportokban készülődő mintegy kétszáz fiatal és idős szereplő a Tavaszköszöntő című műsorban bemutatkozott a falu lakosságának. Egymást követően, a gondosan szerkesztett műsor szerint adtak számot felkészültségükről a színjátszók, citerá- sok, énekesek, táncosok, zenészek, akik az elmúlt hónapokban sokszor a késő esti vagy éppen az éjszakai órákban, szabad idejüket meglopva készülődtek bemutatókra. A sokszor tapsoló, ötszáz főt is meghaladó nézősereg meggyőződhetett arról, hogy a Fodor Mihály tanító által vezetett színjátszók, a Széphalmi Pálné által felkészített gyermektáncosok, a Svella Pál irányításával pengető citerások nem véletlenül lettek a járási bemutatókon aranyoklevelesek, akiktől nem maradtak el a dr. Balázs Józsefnétól hagyomány- őrzést tanuló és népi játékokat bemutató hévizgyörki gyerekek sem. Hosszú lista Az ifjúsági néptánccsoport tagjaiból alakult tánckettős — Skuczi László és Ambrus Attila személyében —, a Mosóczi István által készített és betanított Legények című tánckoreográfia bemutatásával sikerrel jutottak túl a Ki mit tud? Pest megyei döntőjén. Hasonlóan eredményes volt a két hévizgyörki kislány — Bazsik Edit és Fercsik Anna — népdalkettőse is. Hosszú listát lehetne felsorolni a bagi Muha- ray Elemér népi együttes és a bagi, valamint a hévizgyörki asszonykórusok évek óta tartó és ezen az estén az eddig elért eredményeket megerősítő sikersorozatáról. — Amit ezen az estén láttunk — mondotta dr. Balázs József, a művelődési központ társadalmi vezetőségének elnöke —, az általunk megfogalmazott törekvést igazolta. He’yet kell adni az intézmények falai között minden szép és igaz kezdeményezésnek, még akkor is, ha ennek komoly anyagi követelményei vannak, ha a kezdeményezés az embert szolgálja, s az ember egyéniségét formálja. S a kezdeményezések sokféleségét a látottak bizonyították. Megmentett értékek — A színjátszók modernebb törekvései, a Tápay Tivadar által vezetett fotósok szokatlan feldolgozásé természetképei, vagy Balázs Gusztáv természetjáróinak megtett kilométerei, a Deme Jánosné által vezetett zeneóvodások játékossága, vagy éppen a ci- gányklubosok okos szóval eltöltött délutánjai mind-mind beletartoznak az általunk megtervezett és szervezett egészbe — mondta Széphalmi Pálné igazgató. Voltak talán, akik a látottak alapján úgy érezték, a tevékenység színes képsora a néphagyományok őrzésének a többinél szélesebb rajzát adta, de az intézmények ezzel sem szolgáltattak okot az elmarasztalásra, hiszen akik ennek az estének a Részesei voltak, valamennyien megbizonyosodhattak arról, hogy népi műveltségünk megmentett értéke;, a népdalok, balladák, táncok, juhászok, pásztorok, földművelők ránk maradt*faragá- sai ma is értéket jelentenek, ha hozzáértő kezek vállalják azok gondozását. Autójavító Ingyenes átvizsgálás Ingyenes forgalombiztonsági átvizsgálást végeznek a gödöllői autójavítóban június 4-én reggel 8 és déli 12 óra között. Ennek keretében átnézik az alvázat, ellenőrzik és beállítják a fényszórót, megmérik a fékhatást és a CO-ot. Műszaki tanácsokat adnak, valamint felvilágosítást a hatósági vizsgáztatással és a garanciális szolgáltatásokkal kapcsolatban. Itt említjük meg, hogy az autójavítóban pénteki napokon reggel 9 órától továbbra is vállalnak autórádió-, -magnó-beszerelést, javítást, zavarszűrést, antennaszerelést a Delta kisvállalat szakemberei. Emlékezzünk a néhány évvel ezelőtt zajló vitára, amikor sokan fogalmaztak így: megható és szép volt a parasztdal, a parasztzene. De mára vége. Ki akar járomszögről és sárba lehulló kicsi fénylő csillagokról énekelni, amikor rakéták süvítenek. Ki akar benzingőzben, gázban, gyáróriások füstöt okádó, eget ostromló kéményeinek a tövében énekelni a szagos rozmaringról? Atomkori hagyomány A népdal, a néphagyományok szerelmesei az ellenkezőjét állították: bárki jósoljon bánmit, él és hat a népdal. Atomkor ide, atomkor oda, újra és újra kiragyogunk tőle. Ezen az estén bemutatkozó kétszáz bagi és hévizgyörki szereplő igazolta, lehet napjainkban olyan szellemiségben élni, ahonnan ugyanúgy meghallani a regösök-botjának du- hogását, mint a föld "mélyében futó metrószerelvények kattogását. Igazolták azt is — munkájukat segítő vezetőikkel együtt —, hogy ők annak a szellemi folyamatosságnak a követei, és képviselői, amely ősit és újat összeköt, s részesei annak a népkultúrának, amely a múltban és a mában egyaránt közösségeket teremtő és irányító erővel bír. Fercsik Mihály Ügyelet Állatorvosi ügyelet: Csömörön, Erdőkertesen, Gödöllőn, Isaszegen, Kerepestarcsán, Mogyoródon, Nagy tárcsán, Pé- celen, Szadán, Veresegyházon, Vácegresen május 2I-én, szombaton 8 órától május 23- án, hétfőn 8 óráig: dr. Békési Béla, Pécel, Szemere Pál u. 17. Aszódon, Bagón, Dányban, Domonyban, Galgahévizen, Galgamácsán, Hévizgyörkön, Ikladon, Kartalon, Túrán, Valkón, Váckisújfalun, Vác- szentlászlón, Versegen, Zsám- bokon május 21-én, szombaton 8 órától május 23-án, hétfőn 8 óráig: dr. Molnár Attila, Aszód, Kossuth Lajos u. 27. Az ügyeleti napokon végzendő exportszállításoknál mindkét állatorvos igénybe vehető. Mozii»i Hét merész kaszkadőr. Színes, amerikai kalandfilm. Kísérőműsor: Indiai törzs, 4, 6 és 8 órakor. A nap programja Gödöllő, művelődési központ: Gyermekműsor. Hallgassuk együtt! Jeunesses hangverseny. Közreműködik: Alföldi- Boruss Eszter (fuvola), Alföl- di-Boruss Csilla (zongora), Kancsár Vera (zongora), 16 órakor. Na és klub: Nagytakarítás a klubban — új dekoráció készítése, 18 órakor. Apró találmányaink, kiállítás, megtekinthető 10—18 óráig. Mogyoród, művelődési ház: Zeneiskolai bemutató — koncert a szülőknek, 17 órakor. Erdőkertes, művelődési ház: Az 1983-as Ulti-kupa első találkozója. Veresegyház, művelődési központ: Diszkó (Dudás Mihály Pi- cos), 20 órakor. A gödöllői búza—borsó termelési rendszerben mintegy nyolcnyolc és fél ezer hektáron termelnek az idén zöldborsót. A gazdaságokban, így például a Gödöllői Tangazdaságban is, készülnek már a betakarítási szezonra. Képünkön: Szálkái András brigádja a gödöllői kerületben telepített négy borsófejtő gép egyikét javítja. Hancsovszki János felvételei Sokan töprengenek, vitatkoznak azon: mit érdemes manapság tenni termékszerkezetváltáskor. Keressen egy-egy cég a profiljába illő, ahhoz közel álló terméket a gazdaságtalan, a már nem támogatott vagy az olyan termék helyett, amellyel eltelt a piac. Érdekes, hogy erről az utóbbiról igen keveset szólunk, különben, pedig roppant fontos kérdés: ha jól mérték fel a piacot eredetileg, s az igények nem változtak, mikor érdemes abbahagyni a gyártást, hogy ne kelljen roncsba, hulladéktelepre szállítani a felesleget. Abban biztosak lehetünk: az isaszegi Lignifer Ipari Szövetkezetnek az elmúlt években ilyen gondjai nem voltak. Legalábbis úgy tűnik a külső szemlélőnek, aki azonban már nem először tekint bele működésükbe, hogy többnyire úgy és annyit vállaltak egy- egy termékből, aminek megvolt a piaca. Vagy ha nem valóságos piacra termeltek, akkor közvetlen a felhasználó megrendelésére. Szerintem, ez nemcsak most, máskor is okos, megfontolt gazdasági lépés, jó gazdaságpolitika. Hallom persze, azt is, ami ellentmond nekem. Mert mi lenne, ha mindenki ezt a módszert követné? Jogos gondolkodás. Nyilvánvaló, hogy a felhasználóknak való közvetlen termelést senki sem folytathatja teljes kapacitásával, hiszen nem lehet mindig, minden gyártót és alkalmazót a kereskedelem kiiktatásával találkoztatni. Szó nincs hát e fejtegetésben spanyolviaszügyről. Legföljebb arról, hogy bizonyos előnye van az említett rövidre zárásnak, olykor éppen mert az ilyenek gyako- ■rítása némi konkurrenciát jelenthet egyes monopolhelyzetben levő kereskedelmi vállalatoknak. Megveszik a jó ötletet A másik, ami a Ligniferben tett látogatásunk után jutott eszembe az, hogy már régebben úgy dolgoznak, hogy nincs külön nagy, az adminisztrációt fölöslegesen gyarapító fejlesztő apparátusuk. Mit hallottam most is örömmel? — Mi évek hosszú sora óta úgy vezetünk be egy-egy új terméket, hogy megvesszük a licencét, a gyártási jogát, egy- egy jó ötletet — mondja Skri- bek Sándor műszaki vezető. — Valójában nincs gyártmányfejlesztési csoportunk. Itt van az etilén dioxidos szellőztetőszekrény, szabadalmát vettük meg, s már kész a prototípusa. Kevesebb is elég — Mi ez a termék, mi célt szolgál? — Kórházakban alkalmazzák. ott, ahol műanyag és egyéb hasonló eszközöket etilénnel sterilizálnak. A közegészségügyi szervek előírása szerint az így fertőtlenített' műszereket, berendezéseket csak hetvenkét órás szabadtéren történő szellőztetés után lehet újra használni. Az új eljárással, az általunk gyártott' berendezéssel három-négy óra alatt lehet ugyanazt az eredményt elérni. — Milyen előnyökkel jár majd? — Ezt a kórházakban értékelik bizonyára, ahol ha három nap helyett négy-öt óra lesz a műszerek utókezelésének ideje, előbb használhatják fel azokat, kevesebb is elég belőlük. A hallásvizsgáló kabint állítja össze Siklós László, Tóth János (erősen takarva) és Soós Sándor A Lignifer Ipari Szövetkezet egyébként, társaival együtt bemutatja termékeinek egy részét a most zajló tavaszi BNV-n, a Pest megyei Szövetkezetek külön pavilonjában. — Mit állítottak ki még? — Például az audiológiai kabint. Ez egy olyan zárt kis helyiség, amelyben — akár üzemen belül is — elvégezhető a halláskárosodás vizsgálata, megmérhető, nem szenvedett-e kárt tartósan a zajos helyen dolgozók hallószerve — mondja Skribek Sándor. — Ezt bizonyos munkahelyeken évenként ellenőrizni kell. Mi a műszereket nem, csak a kabint gyártjuk, hiszen a műszerek forgalomban vannak. Saját érdek — Mi az előnye annak, hogy a helyszínen végeznek ilyen méréseket asszisztensek, vagy éppen az üzemorvos? — A kérdésben a válasz. A várakozás, az utazás idejére nem kell a dolgozót kiszakítani megszokott munkájából, ami saját érdeke is, különösen ahol normában, teljesítményben dolgoznak. . Megtudtuk azt is: a hallás- vizsgálat üzemi megvalósításához szükséges kabinból már rendelt a Medicor, a Váci Hajógyár és a váci kórház is. F. I. Árammérőgyár Véradónap Kétszáztizenkilencen vettek részt azon a véradónapon, amit az Árammérőgyár dolgozóinak szerveztek a véradó állomáson. Közülük harmincán először vállalkoztak erre a nemes feladatra, s így ők is hozzájárultak ahhoz, hogy összesen 87 és fél liter életet mentő vérrel gazdagodott az egészségügy. Gyómolítós Nagyon jó, hogy a kastély előtti parkban van néhány pad. Akik ki tudnak jönni a szociális otthonból, azok, ha megunták a sétát, vagy elfáradtak benne, megpihenhetnek rajtuk. Igen ám, csak mostanában nem mindegy, hova ül le a megfáradt, érzékeny ember. Látom, az egyik mozdítható padot arrébb akarja húzni egyikük. Nehezen megy neki. Rosszul lép, bottal jár. Pedig fontos, hogy akárcsak egy métert haladjon vele. El a forrón tűző napról, amott az árnyék. Hozzá lépek, segítek. Látom, boldog. Ami nekem apróság, az őt egy pillanatra, vagy talán arra az órára boldoggá teszi. Köszönetét mond. Vajon hányán mondanak, mondanának hálás szavakat ilyen kicsinységekért, amelyeket napról napra produkálnunk kellene. Nem minden öreg él magányosan, család nélkül; de nem kevés azok száma, akik családközeiben sem kapják meg a legfontosabb segítséget. És persze külön kell szólni azokról, akik hivatásból erejük, idegeik megfeszítésével pótolnak valamit, sokat, a szerétéiből. A gondozók, az ápolók vagy éppen a kórházi nővérek a megmondhatói, érzői annak, milyen fáradságos a munkájuk az idősebbekért. Végtelen türelmet kell olykor tanúsítaniuk velük, éppúgy, mint az egészen kicsik esetében. Jogos-e amiért neheztel, nehéz eldönteni. Az történik évek óta, hogy az áfésznek tagja, a termelőszövetkezetnek'pedig már nyugdíjasa. A fogyasztási szövetkezet minden évben meghívja nyugdíjastalálkozóra, azután évente egyszer elviszi őket igen kedvezményesen valamelyik országrészre autóbuszos kirándulásra: a mezőgazdasár- gi szakcsoport azonban semmi hasonlóban nem részesíti. Megint csak azt kérdezhetjük joggal: nagy ügy ez? Az bizony! Akit érint, aki benne van, ráadásul a gazdaság alakulásától benne volt a mozgalom áramlatában, annak igenis fontos, miképpen becsülik, emlékeznek-e rá, tudják-e, hogy a világon van? Más kérdés, hogy másutt talán fordítva történik, ahol a termelőszövetkezet és nem az áfész igyekszik jobban törődni az idősekkel. Tudomásom szerint kevés nálunk az olyan cég, vállalat, szövetkezet, amely valamilyen formában ne szakítana időt — nő-, szakszervezeti vagy éppen ifjúsági bizottsága révén — az idősek, a nyugdíjasok összejövetelének megtartására. Viszonylag kevés azoknak a száma, akik visszajárnak dolgozni. Ez a réteg tájékozott, van alkalma a régi munkatársakkal beszélgetni. Megkérdhetik tőle, hogyan él. Van-e gondja? Én magam fél tucat embert ismerek régi munkahelyemről, aki hetente visszajár. Nevezzük az egyiket Jani bácsinak. Pesti ember, magányosan él, lételeme így hetvenhez közel, hogy minden csütörtökön itt legyen, hasznos munkát végezzen azok között, akikkel éveket töltött el. Mennyit is, kérdeztem tőle. Hét esztendeig aktívan dolgozott, most meg már a nyolcadikat nyugdíjasként tölti ugyanott. Nem lehet persze mindenki szerencsés, hogy bírja a heti egynapos ki-beutazást. Éppen a rosszabb helyzetbén lévők miatt érdemes sokszor újra gondolni arra, hogy mit is teszünk, cselekszünk-e eleget érdekükben. Láthattuk: mi egyének, munkahelyi közösségek sem vagyunk egyformák ebben. Pedig az idősek megbecsülésében cseppet sem jó tetteinkben a feltűnő különbség. Fehér István ISSN 013S—1957 (Gödöllői Hírlap)
