Pest Megyei Hírlap, 1983. május (27. évfolyam, 102-127. szám)

1983-05-19 / 117. szám

1983. MÁJUS 19., CSÜTÖRTÖK Swírr W x/unap Vállalat a talpán Vízbal sok van, s mégis kevés A Dunamenti Regionális Vízmű és Vízgazdálkodási Vállalat Duna jobbparíi igazgatóságának kettős a felada­ta: ivóvíztermelés és szennyvíz elvezetés, tisztítás. A te­rület, amelyért felelős: igen nagy. Visegrádtól Pilisszent- ivánig tart hosszúságában, szélességében pedig Pilisszán­tó—Pilisszentlászlótól a szigeti községekig. Egyszóval a Dunakanyar egész jobbparti része, beleértve a „fővá­rost”, Szentendrét is. Üdülőkörzet és kiránduló központ. Az üzemigazgatóság létszáma 283 fizikai, ICO fürdő­munkás és 40 alkalmazott dolgozó. Területükön 100 ezer állandó lakost és 50 ezer hétvégi fogyasztót látnak el egészséges ivóvízzel. sajnos, erre idén is lehet majd számítani. Ennek oka a pismá- nyi régi átemelő rendszer és a hálózati kis kapacitás, vala­mint a csicserkói övezet elég­telen szállítóképessége. Csúcsidei üzemelés Az üzemigazgatóság vala­mennyi járási településen biz­tosítja a vizet, de ez két fa­luban, Plisszántón és Pilis- rzentlászlón, a közkutas ellá­tás csak részben megoldott néhány közkifolyóról. Valamennyi vízmüvükre jellemző, hogy teljes kapaci­tással működik csúcsidőben, amit az üdülőterületi jelleg ír elő parancsolóan. Persze, a feszített rend mellett is vol­tak a múlt esztendőben idő­szakos vízhiányok a pisményi és a csicserkói övezetekben, a dobogókői üdülőövezetben, va­lamint Dunabogdányban. S itt jelezzük tüstént azt is, hogy Déli vízmű Ilyen helyzetben mit tud tenni az üzemigazgatóság? Imponálóan sokat. Az igazgatóság folyamatban lévő fejlesztései közül a leg­fontosabbak: a Cseresnyés úti vízműrendszer korszerűsítése, amely idén, a II. félévben kez­dődik el. Viszont még ebben az évben befejezik a Szabad­téri Néprajzi Múzeum meden­ce építését. A városban pedig folyamatos az elosztóhálózat A meggy- és a szőlőlé A közkedvelt Márka-üdítők közül tavaly a meggy- és a szőlőlé volt a sláger. Idén szeretnék túlteljesíteni a tavalyi rekord­palackozást. bővítése lakossági, illetve ta­nácsi beruházásban. Ugyan­csak most bővíti* a leányfa­lui Panoráma gépház kapaci­tását, valamint a tahi elosztó- hálózatot. Dunabogdányban pedig a II. zóna közkutas víz­ellátása hamarosan beindul. És a legfontosabb talán az a tárgyalássorozat, amely, ha sikeresen és eredményesen be- fejződik, akkor a békásmegye­ri déli vízműhöz csatlakozva nagymértékben megjavul majd Szentendre vízellátása. Ami pedig a további terve­ket illeti, azok között szere­pel Pilisszentlászlón a forrás­foglalás és elosztóhálózat ter­vezése, kivitelezése. Budakalá- szon a felső (I. jelű) övezet be- kötéses vízellátásának javítá­sa, az igényelt nyomás bizto­sításával. A dunabogdányi vízbázis fejlesztése, a községi övezet fokozatos feltárásával és ki­építésével. A városban pe­dig az ipartelepi vezeték meg­építése, amire a fokozatosan kiépülő üzemek ellátása miatt van ma már égetően szükség, s maga a városi hálózatre­konstrukció, amit a fogyasztá­si súlyvonalak szerint fognak elvégezni. Furcsán hangzik, vízből sok van, s mégis kevés. Azt a ke­veset pedig jól kell elosztani. Ez az igazgatóság egyik fel­adata, amit lehetőségeihez mérten, jól elvégez. S a má­sik? Pénzkérdés A másik a szennyvíz elve­zetése, tisztítása. Ez legalább olyan fontos feladat, mint az első, hiszen szorosan összefügg a természetvédelemmel is. Szennyvizet az igazgatóság Szentendrén (ide kapcsolódik Pomáz is), Vísegrádon, Buda- kalászon és Pilisszentkereszten tisztít. Ezen a területen a szol­gáltatások nagyobb fennaka­dások nélkül történnek. Csak­hogy ez nem elég. További fej­lesztésekre van szükség, hi­szen mind Szentendrén, mind a községekben újabb, s újabb lakások épülnek, tehát folya­matosan növekszik a szenny­víz is, s ezért a tisztító kapa­citást is állandóan bővíteni kell. Ennek anyagi kihatásai vannak, vagyis — pénzkérdés. Csakhogy erre — környeze­tünk megóvása miatt is — le­hetőséget kell teremteni. SZENTENDREI ^/tírian A PEST MEGYEI HÍRLAP SZENTENDREI IÁRÁSI ÉS SZENTENDRE VÁROSI KÜLÖNKIADÁSA Híd a folyón — Körforgalom — Tiltott terület Merre visz az út? Tovább korszerűsítik a várost A tv-nézök bizonyára még emlékeznek arra, hogy adás­ban foglalkoztak a holtág sorsával. A figyelmet azért akarták odairányítani, mert amióta a holtág nem folyik, gáttal zárták el, eliszaposo­dott, vize posványos lett. Az emlékezetes adás óta sok minden történt, például be­fejezték a felső holtág kotrá­sát, tisztítását, az alsóág rend­behozása pedig folytatódik, ősszel elkezdik — a baj oká­nak megszüntetését — a gát lebontását. Igaz, az eddigi át­járóként is szerepelt Most mi lesz? Már elkészültek két variá­cióban egy újonnan felépíten­dő híd tervei. Az egyik: vas­betonszerkezetet képzel el 25 méteres medernyílással; a másik: a Kossuth Lajos Ka­tonai Főiskola terve, hasonló a nemrég általuk épített Szta- ravoda patak fahídjához. A második jó hír a Felsza­badulás lakótelepről szól, ott rövidesen valóra válik egy ré­gi álom: az autóbusz körfor­galom. Most épül ugyanis a Rad­nóti utcában az a háromszáz méteres útszakasz, amely el­készülte után lehetővé teszi majd a szabad áthaladást a Lukács fivérek útjára. Ha ez a szakasz elkészül, akkor már nem lesz akadálya annak, hogy az autóbuszok körforgal­mi rendszerben közlekedje­nek, s így több utca kapcso­lódhat majd be a forgalom­ba. És a harmadik, csaknem mindenkinek jó hír. Ugyanis a fegyelmezetlen autósok nem fognak örülni annak. Ezen a héten elkezdték az új belvárosi forgalmi rend kialakítását. Több csomópon­ton virágtartók kihelyezésé­vel akadályozzák majd meg — mert a tiltó KRESZ-tábla É lni, lehetőleg sokáig és minél na­gyobb biztonságban. Gyarapodni, gondolván az öregkor elkövetkezendő időszakára. A felnövekvő nemzedéknek szakmát adni a kezébe. Ezt lehetne megfogalmazni annak a kornak az élet- felfogásáról, amelyben nagyapám is élt, amely ránkhagyott örökségén át nagyjából a mi életünkre is jellemző. Azt írom le nagyapámról, ami jelen­leg is sok szentendrei ember életére jellemző, de az akkori körülményektől teljesen más formában. Arról az idő­szakról szeretnék hiteles képet adni, amely nagyapám születésétől (1885), de leginkább a századfordulótól egészen napjainkig tart és kiteljesedik az ő és családja kétlaki életével. Kiemelve a gyümölcstermelő gazda földszeretetét, aggodalmát a mindenkori termésért, amikor pedig a hó, az eső és a jég volt az úr Pismány-dűlőben, cipészmesteri munkáját a cégtáblával is jelzett Ker­tész és Lövész utcai kis házakban. Nagyapám hosszú, szikár ember volt. Már ilyen lehetett fiatalon is, mert 1903-ban kelt munkakönyvében így ír­ták le: termete — nagy; szeme — kék; arcza — hosszú, alkata — sovány. A gyümölcsöshöz örökség útján ju­tott, édesanyja után, 1912-ben. Március­tól októberig, amíg dolgozhatott, gya­log járt ki oda, néha kint is aludt — a kunyhóban. A tavaszvárás időszaka különös elfoglaltságot jelentett számára. A mindig nála levő, féltve őrzött ko­pottas füzetecskében sűrű sorokban áll­tak a tennivalók. Benne voltak a gyü­mölcsszedők nevei, hogy jönnek-e szed­ni, vagy nem. Kapott-e napszámelőle­get, s mennyit. Bele voltak írva az el­intézendő ügyek, mint a cseresznyevá­sárlás, permetező szer megvétele és még sok egyéb. Voltak abban igazolá­sok arról, hogy trágyát fizetett ki, meg hogy mikor és hányszor vitt fel a laj­toskocsi vizet és mennyiért. A Kertész utcai házban példás rend­ben sorakoztak a kellékek a föld műve­léséhez, a gyümölcsszedéshez, a fák gondozásához, a növényvédelemhez. Ott kellett elhelyezni a gyümölcsszedés utá­Díjnyertes pályamű A munka becsülete ni pénzből vásárolt, a cipőkészítéshez használt bőr felsőrészt és talpanyagot, a sok-sok kaptafát, a szerszámokat. Nagyapa inkább új cipőt készített, mint hogy régit javítson. Igen jó. és megbízható mesterembernek ismerték. Mégis a gyümölcsös volt a főfoglalkozá­sa. Bár akkor, 60-70 évvel ezelőtt bőr­ből nem lehetett hiány, mégis a cipő­rendelések nagyban függtek az emberek fizetőképességétől, ami bizony elég vál­tozó volt. Természeti kár, egyéb csa­pás is érhette a gyümölcsöst, vagy lehe­tett nagy árubőség is. A nagyapa el­mondásából, de saját tapasztalatomból is tudom, hogy a pismány-dűlői gyü­mölcsöst szerencsés fekvése miatt a fagykárok rendre elkerülték. A kezdeti időszakban, főleg epret és piszkét ter­mesztettek. Ekkor még csak néhány gyümölcsfa és inkább szőlő volt a jel­lemző növény. A termést a családtagok és a napszámosok szedték le kosarak­ba, vagy a derékra kötött köténybe. Ezek tartalmát nagyapa osztályozta és zsákba, vagy „krenclibe” töltötte, amit minden szedőnek teli kellett raknia ah­hoz, hogy teljesítse a napi mennyiséget. Később már termőre kezdtek fordulni azok a fák is, amiket ő ültetett. így alakult lassan a gyümölcsös és érte el mostani formáját. Keze munkája, szak­értelme nyomán így az 1940-es évek második felére mintegy 22 mandula, 120 cseresznye, I dió, 40 körte, 8 alma, 52 őszibarack, 10 kajszibarack és 2 meggyfa adta a termést. Amíg tehette, mindent ő csinált. Az ösvények kivételével, máshová lépni nem lehetett. Sokszor láttam, amint nagyapám óvatos léptekkel jár-kél a fák között, letérve a gyalogösvényről — amit csak neki volt szabad megten­nie — és nézegetett valamit a fákon. Most már tudom, hogy a termést be­csülte fel. Nekem a cseresznyeszedés jelentette a legnagyobb élményt. Ilyenkor keve­sebb figyelem jutott rám, hiszen volt úgy, hogy 10-15 ember is volt a gyü­mölcsösben. De gyümölcsszedés volt a legnagyobb esemény nagyapám és a család életében is. Ilyenkor nagyapa mindig nyüzsgött, szervezett, dirigált. A szedők által fel­hozott ivóvizet osztotta, hogy minden­kinek jusson. De töltött a madaraknak is. A méhek, a madarak és a sündisz­nók a gyümölcsös „szent” állatai vol­tak. A leszedett gyümölcs mérése szin­tén nagyapa munkája volt, a szállítás viszont a mindenkori szedőké, még ha családtagok is voltak. Általában a Daru piacra kellett vinni, de nem egyszer a hajóállomásra, ahol a reggeli „kofaha­jó” vitte a termést Pestre. A szedést a nagyapa utasítására indították, ami lényeges volt először az érés, másod­szor a jelentkező konkurrencia miatt is. Nagyon büszke volt rá, amikor a harmincas évek végén a rádióban be- mondták, hogy ő vitte az első szállít­mány cseiesznyét a piacra, természete­sen Szentendréről, Pismányból. Nagyapának olyan receptjei voltak, hogy a téli hónapokban frissnek mond­ható dinnyét és szőlőt tudtunk fogyasz­tani. Csupán arra emlékszem. hogy mésszel bekente több rétegben is a dinnyét, aztán valamibe beletéve le­engedte a kútba, közvelenül a víz fölé... V asárnap és ünnepnapokon gyakran betért a kocsmákba, mert ott sok mindent lehetett megbeszélni. Ahogy éppen a helyzet diktálta, úgy tárgyalt „svábul”, magyarul, de „tótul” is, ha kellett. Ügy érzem, benne sűrűsödött a hagyománytisztelet, az óvatosság, az új iránti fogékonyság és a mértéktartás. Ezek meghatározták egyéniségét is. Nem ivott, nem dohányzott. A csalá­dot, de különösen a nagymamát nagy tisztelettel vette körül és ezt megköve­telte tőlünk is. Nagyapának, az ő gondos, előrelátó munkájának köszönhetjük, hogy a szép gyümölcsös ma is létezik. Földházi Jánosné nem volt elég — hogy autósok behajtsanak oda, ahol nincs semmi keresnivalójuk. Ezek a gyalogos utcák a következők: Dumtsa Jenő utca, a Vörös Hadsereg útja az autóparkoló­tól a Fő térig, a Rákóczi út eleje, és az Alkotmány, a Hunyadi és a Gőzhajó utcák. Persze, az ott lakók behaj­tási engedélyt kérhetnek a vá­rosi tanács műszaki osztályá­tól. Tegyék ezt meg minél ha­marább, mert július l-től nincs pardon! A tiltott utcákban talált autósokat szigorúan meg­büntetik. Fajátékok A Pilisi Parkerdőgazdaság visegrádi részlegében játszóte­rekre készítenek különböző fajátékokat. Képünkön villa­mosvázat állítanak össze. Bérlőközösségeket szerveznek A lakóházak gazdája A Városgazdálkodási Válla­lat alapvető funkciója a váro­si állami lakóházak kezelése és fenntartása. A vállalat ál­tal kezelt állami épületek száma 184, s a lakásalap in­gatlanok bruttó értéke 201 millió forint. A vállalat 4083 lakásbérle­ményt kezel, amelyekből 374 az összkomfortos, 432 a kom­fortos, 27 a félkomfortos és 250 a komfortnélküli lakások száma. Az utóbbi esztendőkben tett intézkedések hatására végre jelentősen csökkent a lakbér- hátralékok összege is. A múlt év végén, december 31-én 112 ezer forint volt, amely az éves lakbér 3,1 százaléka. Idén ez az összeg tovább csökkent. A július 1-én bevezetendő lakbéremeléssel kapcsolatos feladatokat, a vállalat dolgo­zói határidőre teljesítették. Jelenleg a bérlői észrevételek felülvizsgálata folyik. A lakóházjavítási munkák költségeinek fedezetét egyrészt a lakbéreknek, az üzemelteté­si költségek levonása után fennmaradó része, valamint a jelentős állami támogatás fe­dezi. Az elmúlt esztendei és az idei már megtervezett felújí­tási munkák egyértelműen azt mutatják, hogy elsősorban a műemlék jelentőségű területen levő lakásokra megszabott normatíva, ma már nem tart­ható. Kőszegen például a szentendreinek majd’ kétszere­se. A vállalat idei tervei között szerepel a komfortnélküli, il­letve félkomfortos lakások komfortossá tétele, ez viszont sajnos, csak a lakótér rovásá­ra történhet. Itt persze a bér­lőkkel is szót kell érteni. S mit tervez-még a vállalat? A házkezelésnél kísérletet tesznek a bérlőközösségek megszervezésére; a felújítá­soknál az épületszerkezetek feltárási munkáinak színvonal- emelésével az elkészült tervek minőségét akarják javítani. Űj kivitelezési technológiák beve­zetésével a termelés hatékony­ságát kívánják növelni; a munkahelyi ellenőrzések szi­gorításával pedig a munkafe­gyelmet tovább szilárdítani. Műszakiaknak és közgazdászoknak Vetélkedő és fórum A Budaflax Lenfonó és Szövőipari Vállalat vezetősége és KISZ szervezete, fiatal műszaki és közgazdasági szak­emberek részére vetélkedőt rendez május 21-én, szomba­ton 9.30 órai kezdettel a vál­lalati művelődési házban, a vezérigazgatóság tanácstermé­ben és ,a nemzetközi osztály tanácstermében. A vetélkedő zsűrijének tag­jai fonó, szövő, kikészítő, gé­pész és közgazdász szakembe­rek, egyetemi tanárok, dönte­nek majd a Kiváló ifjú szak­ember a Szakma ifjú mestere címekről, valamint ők dönte­nek majd az Alkotó ifjúság pályázat odaítéléséről is. A művelődési házban 13.30- kor Fórum lesz, amelyen a felvetett kérdésekre Beck Ta­más vezérigazgató válaszol. Levelet hozott a posta Mire nem kíváncsi a néző T. Szerkesztőségi Csak néhány szó a szent­endrei moziról, ha egyáltalán annak lehet nevezni. Mi né­zők, nem vagyunk kíváncsiak arra a trágár, nyomdafesté­ket nem -tűrő beszédre, ami a gépháztól lehallatszik a néző­térre. A vetítés pocsék, vagy a hang marad ki, vagy a kér homályos, de az is előfordi ■jvakran, hogy egyik sem jó. Nem beszélve arról, hogy az oldalbejáraton egész vetítés alatt hárman-négyen ki-beiár- oak és csapkodják az ajtót így tovább zavarják az amúgy is minőségileg rossz vetítést. Vajon, miért nem lehet ezt megszüntetni? Szeretnénk, ha a mozi felsőbb szervének a pontos címét feltűnő helyen kifüggesztenék, mert érdeklő­désünkre senki sem árulja azt el. Tisztelettel Dr. Döme János Közzétettük a levelet, és várjuk az illetékesek válaszát. Az oldali írta: Karácsonyi István Foló: Erűősi Agnes

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents