Pest Megyei Hírlap, 1983. május (27. évfolyam, 102-127. szám)

1983-05-03 / 103. szám

1983. MÁJUS 3., KEDD went "4/?J Tg x/imav 3 Takarékos lakásszövetkezet Meggondoltan költik a forintot Sok-sok ember közérzetének alakftója a százhalombattai lakásszövetkezet. Nem mindegy tehát, hogyan munkálkodik a hatszázötven lakást összefogó és 1100 tagot számláló szövetkezet igazgatósága és felügyelő bizottsága. Tény azonban, hogy nagyon sok város megirigyelhetné Százhalombattát egy ha­sonló szervezetért, főként, ha arra gondolunk, mennyi bajjal, gonddal birkózik a fogyasztási szövetkezeti mozgalom eme ágazata. S hogy az Ullár János elnök ve­zette igazgatóság munkája nyomán az országos elismerést jelentő Kiváló szövetkezet címet még nem kapták meg, annak egyetlen a magyarázata: a kitüntetések sorsáról döntő országos szövetség csupán az ezernél több lakást számláló szövetkezeteket ve­heti figyelembe a cím osztásakor. Segítséget várnak — Nem az a döntő, milyen oklevél függ a falon — mond­ja az elnök —, hanem az, hogy milyen a tagság hangu­lata? Ez pedig — szerényte­lenség nélkül állíthatom — jó. Hogy mennyire a tényt fe­dik a szavai, azt jól érzékel­tette a nemrég megtartott kül­döttgyűlés hangulata. A gyű­lésen részt vett többek között Tuza Sándorné dr., a MÉ­SZÖV elnöke és Szekeres Jó­zsef, a városi tanács elnöke is. S az is örvendetes volt, hogy a küldöttek megjelenési aránya 80 százalékos volt, ami az országos mércével mérve is jóval átlagon felüli­nek számít Néhány gondolat a tanács­kozásról: — Örömömre szolgál — mondotta Móri Károly kül­dött —, hogy eredményesen zárta a szövetkezet a múlt esztendőt, s a tagok befizetési hátraléka is jelentősen csök­kent — Eredményeink — jelen­tette ki Cseh Béla igazgatósá­gi tag —, országosan is figye­lemre méltók. Ennek ellenére a lakásszövetkezet tekintélye a városban korántsem olyan, mint amilyet megérdemelne. Több segítséget várunk a vá­ros vezetőitől, hogy a szövet­kezet karbantartó részlege még jobban kihasználhassa szabad kapacitását Magyar István, a városi ta­nács műszaki osztályának a vezetője szerint: — A megtartott ellenőrzé­sek is azt igazolják, hogy eredményesen munkálkodnak. Nekem is az a véleményem, hogy a jövőben szorosabb együttműködésre van szükség a karbantartó részleg, vala­mint a tanács kommunális és költségvetési üzeme között. Mi a magunk részéről ezt szeret­nénk mindinkább elősegíteni. Tunyogi Józsefné küldött: — Emlékszem azokra az évekre, amikor a szövetkeze­tünk még igen sok gonddal küszködött. Örömmel tolmá­csolom a tagság véleményét: most elégedettek vagyunk a vezetőség munkájával. Állandó ügyelet Hogy az idézett szavakat és mondatokat, számokkal és adatokkal is alátámasszuk: 3 millió 600 ezer forint volt a szövetkezet bevétele, ezzel szemben a költségkiadás csak 3 millió 173 ezer forint. Ugyanakkor az egy négyzet- méterre jutó úgynevezett üzemeltetési költség nem ha­ladta meg a 3 forint 50 fil­lért, s ezt elegendő összevetni más szövetkezetek összegeivel, kiderül, Százhalombattán igen kedvezően alakult ez az adat is. S hogy a takarékosságot igen fontosnak tartják, arra jó példa: a felújítási bank­számláról csaknem hárommil­lió forintot takarékbetét­ilT, H 10 L MIKOR? Hí Rendezvények. Május 3-án tartja soron következő össze­jövetelét a Hága ifjúsági klub, melyen a résztvevők számára rexversenyt is rendeznek este fél héttől. Május 4-én a mozgáskorlá­tozottak klubjának foglalko­zására kerül sor este 6 órától a Pataki sétányon lévő lakó­klubban. Ez alkalommal a gyógytornáról dr. Papp Irén főorvos az országos szövetség szaktitkára tart előadást. Május 7-én rendezi meg is­mét a Barátság Művelődési Ház a Családi hétvége néven ismert nagyszabású összejöve­telt. A városi edzőcsarnokban délután 5 órától a kicsinyeket a Ki kopog? című gyermek- műsor szórakoztatja, Levente Péter, valamint Gryllus Vil­mos szólista és Mérő Imre bűvész közreműködésével. A hétvégi rendezvényen termé­szetesen lesz játszóház is. Május 9-én délelőtt 10 órai kezdettel a nyugdíjasklub tag­jait várják a Pataki sétány lakóklubjában szokásos össze­jövetelükre. Május 10-én a Hága ifjúsági klub rendezvényeként Könyv­ről, könyvért címmel vetélke­dőt tartanak este fél 7-től. Kiállítás. Három gyermek­szakkör munkájából nyílik Hetente háromszor Korafetanfolyam Nemrégiben adtunk hírt ar­ról, hogy Százhalombattán is egyre népszerűbb a karate, s mind többen érdeklődnek. miként lehetne ennek a kü­lönleges, önvédelmi sportnak a fogásait megismerni. Nos, a városi testedző klub szervezé­sében hamarosan tanfolyam indul. Az önköltséges kurzus­ra, melynek foglalkozásait az edzőcsarnokban tartják majd minden hétfőn szerdán és pénteken este fél 7-től nyolc óráig, május 7-ig lehet jelent­kezni. A jelentkezésnek csak alsó korhatára van: a 10 év­nél idősebb gyerekek is részt vehetnek már a tanfolyamon. kiállítás május 9-én az Isko­lagalériában. A Tűzvirág szak­kör tűzzománcait, valamint a szövő- és a háztartási ismere­tek szakkör alkotásait és tár­gyait május 20-ig tekinthetik meg az érdeklődők hétközna­pokon délelőtt 10-től este 6 óráig. könyvbe helyeztek át, s így az évi ötszázalékos kamat is a közös kasszát gyarapítja. A tagság jó hangulatához a Berkes István vezette kar­bantartó részleg tevékenysége is nagy mértékben hozzájá­rult. A lakásokban jelentkező hibákat gyorsan kijavítják, s nemcsak hétköznapokon: a részleg ugyanis állandó ügye­letet szervezett az ünnepnapi problémák késedelemmentes megoldására. A lift bármikor elakadhat, s egy váratlan cső­törés rengeteg bosszúságot okozhat vasárnap. A lelkiismeretes munkát igazolják a számadatok: míg 1981-ben a karbantartóknál az egy dolgozóra jutó terme­lési érték 187 ezer forint volt, eddig tavaly már 273 ezerre emelkedett. — Olyan emberek dolgoz­nak a brigádunkban — mond­ja Berkes István —, aki két- három szakmához is értenek. A festők például a tetőszige­telést is el tudják vállalni. Igyekeztünk minimálisra csökkenteni az üresjáratokat, de jó lenne, ha több külső munkát kapnánk a városban, kapacitásunk ugyanis bőven van, nem beszélve arról, hogy így a szövetkezet gazdálkodá­sa is sokat nyerne. Mindehhez persze a város vezetőinek se­gítsége szükséges. Újabb épületek Vajon mi a véleménye er­ről Szekeres Józsefnek, a vá­rosi tanács elnökének? — Azt hiszem, jogos az igényük, hogy szabad kapa­citásukat a városban is hasz­nosíthassák; törekvéseiket igyekszünk támogatni. A la­kásszövetkezet eddigi színvo­nalas tevékenységére válto­zatlanul nagy szükség van, hiszen hamarosan újabb két hatvan lakásos tömb kerül a kötelékükbe, s ezzel az álta­luk kezelt lakások száma már eléri a hétszázat. Kovái Iván SZÁZHAÜOMBATTAI ■ TOLLHEGYENf ítian ; Nem telt el úgy esztendő ; Százhalombattán, hogy va- > lahol ne avattak volna va- \ lamilyen sportlétesítményt. ! Volt mikor csak egy szcré- ; nyebb pályát, máskor ki- : sebb fajta kombinátot. Leg- J utóbb például zsinórban ^ adták át a városi sportköz- '/ pont létesítményeit: előbb a füves labdarúgópályát, az- ^ fán a négy mctaflex bori ^ tású teniszpálya követke- '/, zeit, majd a bitumenes ké- £ zilabda küzdőtér, végül ma- ^ ga az edzőcsarnok hatal­mi más méreteiveL Az úgynevezett tárgyi fel­tételek tehát nem csupán jók, hanem egyenesen kivalók Százhalombattán, tegyük hoz­zá majd mindenki megelége­désére. Ami azonban a város sportéletét illeti, e tekintet­ben már jobban megoszlanak a vélemények. Ország­határon túli sikerek fűződnek például a százhalombattai Szaöacsik László nevéhez, s országos eredményt értek el a DESE kajak-kenusai, az MHSZ sportlövői és modellezői, a DKSK női kosarasai, vagy pe­dig a sportiskola atlétái. Nemi aggodalmat inkább az okoz, hogy a szakosztályok a kate­góriákba sorolásnál szeré­nyebb sikereket produkálnak. Nincs például a sportéletéről híres városban A és B kate­góriás szakosztály, a C foko­zatot is csak a DKSK férfi kézilabda, valamint női és férfi kosárlabda, illetve a DESE kajak-kenu szakosztá­lya érte el. A közelmúltban, amikor a város sporthelyzete szerepelt testületi ülés napirendjén, az okokra és miértekre is keres­ték a választ és megoldást. Kétségtelen, hogy a város földrajzi fekvése is meghatá­rozó: a felbukkanó tehetségek igen gyakran a közeli főváros csábításába kerülnek. Egy másik megállapítás szerint: Százhalombattán túl sok sportágat űznek versenysze­rűen, s ebből az a'furcsa hely­SzGftarlások fél évtizede Hagyományt gyökereztelek Talán nem is akad Százhalombattán olyan ember, aki valamilyen formában ne került volna kapcsolatba a tanács egyik speciális szolgáltatásokat nyújtó irodájával. Felkeresik házasulandó fiatalok, vagy házasságuk jubi­leumát ünneplő idősebb emberek, ifjú szülők, kik gyer­mekük névadásához szeretnének ünnepélyes külsősége­ket, és természetesen gyakran kérik az iroda közremű­ködését az élet legszomorúbb eseményénél, a polgári gyászszertartásnál is. BaEassi-diploma A modern iparvárosban a családi és társadalmi ünnepsé­gek megszervezése jó pár esz­tendővel ezelőtt még úttörővál­lalkozásnak számított: fél év­tizede ugyanis, hogy a TÜSZI néven ismert iroda Százhalom­battán megalakult. Nem volt kicsiny az a feladat, melyre az iroda dolgozói akkor vállal­koztak, hiszen hagyományok híján nekik kellett meggyöke­reztetniük az új szokásokat, s ünneplő köntösbe öltöztetni a magánélet nevezetesebb ese­ményeit. öt év teltével azonban nyu­godtan mondhatjuk, az iroda kiállta a próbát, | s a város egyik nélkülözhetetlen intéz­ményévé emelkedett. A név­adás, házasságkötés és gyász- szertartás hárrpas feladata ha­tározza meg ma is szolgáltatá­suk lényegét, amiben azonban igen nagy a változás, az ün­nepélyesség mértéke. Koráb­ban például zömében a mun­kahelyek inspirálására rendez­tek Százhalombattán, főként az eddigieknél is magasabb színvonalon, s elegánsabban szolgálja majd ki az igényeket. Nemrégiben, amikor a tanács végrehajtó bizottsága a TÜSZI munkáját értékelte, szó esett a legnagyobb tapintatot, s a legkörültekintőbb intézkedést követelő gyászszertartásokról is. Javulást remélnek Kétségtelen, hogy az utóbbi időben e téren történtek figye­lemre méltó változások: elké­szült egy külön technikai he­lyiség a ravatalozóban, van már képzett szónok és a duna­újvárosi társiroda kórusát a százhalombattaiak bármikor elhívhatják közreműködésre. Ami az utóbbi időben, még tavaly is kifogásolhatónak ítél­tetett, az a temetkezési válla­latot érintette. A közvélemény többek kö­zött erősen kifogásolta, hogy a vállalat dolgozóinak öltözete és magatartása olykor minősíthe­tetlen volt, hogy a szolgálta­tásokban elemi hiányosságok mutatkoztak. Előfordult, hogy nem volt drapéria, urnatartó, sőt olykor koporsó sem. Hogy névelírás történt, más esetben pedig számlaelírás: így például polgári temetésen egyházi kel­lékeket számoltak fel költség­ként. Remélhetőleg azonban mindezek a visszásságok már a múlté, s erre garancia a vál­lalat érdi kirendeltségének új vezetése. zet adódik, hogy bár kiválók a tárgyi feltételek, az elaprózó­dott edzésidők következtében — különösen a téli időszak­ban — a felnőtt csapatok ki­vételével egyetlen sportág sem rendelkezik a fejlődésé­hez szükséges edzésmennyiség lehetőségével. S ehhez tegyük még hozzá: több sportág igé­nyel úgymond azonos alkatú és képességű fiatalt, már pe­dig a városban élő fiatalok száma adott, s különösen az igazán jó alkatú és képességű tanulók száma korlátozott. A kevesebb több lenne elv alighanem Százhalombattán is igaz; következésképpen a vá­ros sportéletének irányítói az utánpótlás ötletszerű kiváloga­tásának, a tehetségek dekon- centrálásának gyakorlata he­lyett a sportágak differenciált fejlesztését tartják a jövőben célszerűbbnek. Az útbaigazító táblák­nak és feliratoknak alig­hanem felbecsülhetetlen a fontossága cs jelentősége. Azok nélkül egy nagyváros bizonyára olyan lenne mint a labirintus Ariadné fona­la nélkül: reménytelenül bolyonghatna benne a hely­ismerettel nem rendelke­ző. Hát ezért nagysze­rűek már jó előre a transz- parensnyi feliratok, erre a a centrum, arra az OTP, amarra az autóalkatrész­bolt, s ahová az ujj mutat, lelni meg a PIK-ct. Ez utóbbi bizonyára a város legfontosabb megtalálandó helye, mert a tábla már méretével is lenyűgözi a városba érkezőt. Nem be­szélve arról a látványról, melyet e kézzé eszkábált útbaigazító nyújt. Az vi­szont igaz, hogy bizton el­kalauzol ahová minden ide­látogatónak föltétlenül el kell jutnia: a Pataki sétá­nyon levő papírboltba. E fontosságot csak hang­súlyozza, hogy alatta ki- döntve ott hever egy KRESZ-tábla, amiről nem tudni, korábban miféle célt vagy útbaigazítást szolgált, miként hajdani dicsőségé­ről is már csak egy ara­nyozott kis címke regél: Kiváló áruk fóruma. Primőrök olcsóbban Nemrég alakult meg a Dunamenti Hőerőmű és a Bentavölgye Tsz dolgozóiból Százhalombattán a Munkás Kertészeti Szakcsoport. A 14 tagú kollektíva szabad idejé­ben az erőmű szomszédságá­ban lévő üvegházakban pri­mőröket termeszt. Az utóbbi időben annyira megsokaso­dott azonban tennivalójuk, hogy mar öt főállású dolgo­zót is bevontak a növényter­mesztésbe. A szakcsoport friss paprikával, salátával s más zöldségfélével látja el a DHV és DKV üzemi konyháit, az erőmű dolgozói pedig vásár­láskor a napi árból húsz százalék kedvezményt kap­nak. Felvételünkön Heiger László- né, a szakcsoport tagja a 6 ezer négyzetméteres üvegház­ban szedi a paprikát. Sikeres bemutatkozás Grafikusaink Veronában Vajon, hol lehet az a Száz­halombatta, miféle város a távoli Magyarországon? — Ezek a kérdések többször is elhangzottak azon a kiállítá­son, melyet Veronában a Galleria d’Arte Moderna e Contemporanea-ban (magya­rul: a Modern és Kortárs Galériában) rendeztek a kö­zelmúltban. A tárlaton ugyanis kilenc fiatal magyar grafikus mutatkozott be az olasz kö­zönségnek, s közülük hárman Százhalombattát képviselték. Az idén tavasszal igen érde­kes előzmények után rendez­ték meg a veronai tárlatot. Ba­ráti kezdeményezésnek is le­hetne nevezni, de több annál. Luigi Marcolombo nevéhez fűződik, aki itt tanult Magyar- országon, s aki az Olasz Kom­munista Párt tagjaként hosz- szabb ideig a L'Unitá című lap magyarországi tudósítója is volt. Személyesen ismerte a Százhalombattán élő grafiku­sokat, köztük László Endrét, ugyanakkor eltökélt szándéka volt, hogy hazájában bemutas­sa, vagy legalábbis felvillantsa a szocialista ország fiatal mű­vészeinek törekvéseit. Kétségtelenül hosszas utá­najárás és szervezés után si­ker koronázta elhatározását, s a veronai galériában mint­egy harminc grafikából meg­nyílt a kiállítás. Tegyük hoz­zá: sikerrel: nagyon sokan felkeresték a tárlatot, a saj­tó igen szépen méltatta, s a szakmai, művészeti körök ér­deklődést is felkeltette. A kilenc bemutatkozó al­kotó közül — mint már em­lítettük — hárman Százha­lombattaiak voltak. László Endre dobozgrafikái mellett Kovács Johanna és Tóth Gá­bor rajzai szerepeitek, s kép­viselték a modern iparváros fiatal művészetét. Ha a biztatásoknak hinni lehet, a veronai kiállítás ta­lán nem marad egyedi jelen­ség: az olasz közönség érdek­lődésére alapozva Luigi Mar­colombo Milánóban is szeret­ne egy hasonló tárlatot szer­vezni. Az oldalt írta: Tamási István Fotó: Ilancsovszki János csoportos, névadó ünnepséget, ma már egyéni összejövetelek keretében kap az új kis csa­ládtag nevet. Az iroda dolgo­zói számos ötlettel és figyel­mességgel gazdagították ezt a meghitt aktust, s módszereik­nek elismerése hivatalosan is megtörtént: az országos név­adó bemutatón a zsűri Balassi Bálint-diplomával jutalmazta a százhalombattaiak teljesít­ményét. Elegánsabb lesz A szépet, a hangulatosat, az emelkedettet keresik a házas­ságkötő fiatalok is a társadal­mi ünnepeket szervező irodá­nál, amikor az esküvő lebonyo­lítását megrendelik. S tegyük hozzá, nem is csalódnak: a ze­nei-irodalmi összeállítások igé­nyesek, a szertartás külsőségei optimálisak, gondot pillanat­nyilag csupán az okoz, hogy a városban nincs vendéglátó hely, ahol az esküvői ebédre, vagy vacsorára sor kerülhet. Talán azonban nem sokára ez is megoldódik, miként a közel­jövőben várható az új házas­ságkötő terem átadása is, mely Lehetőségek és eredmények A kevesebb több

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents