Pest Megyei Hírlap, 1983. május (27. évfolyam, 102-127. szám)

1983-05-18 / 116. szám

1983. MÁJUS 18., SZERDA 3 xMbw I Kismamaszalag Pasztán A Váci Kötöttárugyár pásztói gyáregységében 450 Aö dolgo­zik, 160 bedolgozót is foglalkoztatnak. A kismamák az üzem­ben külön szalagon egy műszakban dolgozhatnak. Dsbason és Gödöllőn Szovjet előadó Az MSZMP Központi Bi­zottságának meghívására ha­zánkban tartózkodó szovjet pártmunkásküldöttség prog­ramjában Pest megyei látoga­tás is szerepel. Ennek keretében Jevgenyi) Konsztantinovics Visinszki, az SZKP Központi Bizottságának gazdaságpolitikai konzultáns csoportvezetője május 18-án a dabasi, május 19-én a gödöllői járás pártaktíváinak tart elő­adást a Szovjetunió gazdasági fejlődése napjainkban címmel. Idénykezdet a konzerviparban Felkészülten várják a borsót Felkészült a konzervipar a gyártási szezonra. Üzemi me­zőgazdasági partnereikkel jó előre megkötötték szerződései­ket, amely szerint az elmúlt évivel megközelítően azonos mennyiség, összességében mintegy 830 ezer tonna ter­mék átvételében állapodtak meg. A tizenhat konzervgyár­ban javítják, felújítják a gé­peket, hogy az indulásnál a legkedvezőbb feltételek között fogadhassák az új termést. Az idény a zöldborsóval in­dul, május 25. körül érkeznek a gyárakba az első szállítmá­nyok. E növény termesztése fokozott gondosságot igényel, a termelőknek mégis kifizető­dő; nem csak jól jövedelmez, hanem — korai érésére való te­kintettel — földje másodvetés­sel kétszeresen hasznosítható. Az elmúlt évbén a tavaszi kedvezőtlen időjárás miatt ke­vesebb termett, az idén azon­ban várhatóan a leszerződött 73—74 ezer tonnát átvehetik a gyárak. A zöldborsót a zöld­bab követi, majd a feldolgozá­si menetrend. szerint a zöld­paprika, az uborka és a para­dicsom következik. A gyárak és a mezőgazda- sági partnerek között erősödik a kapcsolat. Az érdekek egyez­tetésével a termelő biztos át­vevőre talál, az üzem pedig megfelelő nyersanyaghoz jut.’ A gyümölcsösökben az el­múlt években végrehajtott te­lepítések eredményeként az idén több meggyhez juthatnak a feldolgozók. Ezzel számolva a Szigetvári Konzervgyár meg­bízta a pécsi Sopianae Gépgyá­rat meggymagozó-vonal kifej­lesztésére, a szezont már ez­zel az új géppel kezdik. Mi­után a magozott meggy kere­sett termék a külpiacon, a gép beruházási költségei várha­tóan hamar megtérülnek. Ugyancsak szigetvári újdon­ság, hogy almasűrítmény elő­állítására is berendezkednek. Kedden Balatonszemesen megkezdődött a KGST élel­miszeripari állandó bizottsá­gának 40. ülése. A tanácskozá­son a KGST-országok küldött­ségei, valamint a KGST és Jugoszlávia közötti egyezmény alapján a jugoszláv delegáció és megfigyelőként a Jemeni Népi Demokratikus Köztársa­ság képviselői vesznek részt. Az ülést Rumen Bojadzsiev, a bolgár nemzeti agrár-ipari szövetség tanácsa elnökének első helyettese, az ülés elnöke nyitotta meg, majd VAncsa Jenő mezőgazdasági és élel­mezésügyi miniszter a kor­mány nevében üdvözölte az ülésszak résztvevőit. Méltatta a KGST keretében történő sokoldalú tevékenység jelen­tőségét és hangsúlyozta: a jövőben is az olyan együtt­működési témákra kell össz­pontosítani, amelyek eredmé­nyei kézzel foghatók, sorozat­ban gyártott gépekben, beren­dezésekben és új technoló­giákban realizálódnak. Ezért is lényeges, hogy az ülésen számos ilyen témát vitatnak meg a küldöttségek. Váncsa Jenő végül rámutatott: az ál­A Konzervipari Közös Válla­lat a gyárak felkérésére kuta­tási-fejlesztési együttműködési megállapodást kötött a So­pianae Gépgyárral automata záróberendezés gyártására, ezekre csaknem valamennyi üzemben szükség van. landó bizottság munkája nyo­mán tovább mélyülhet a sza­kosodás és a kooperáció, s gyorsulhat a tudományos eredmények gyakorlati beve­zetése. A bizottság ülésén megvi­tatják a KGST Végrehajtó Bi­zottságának határozataiból adódó élelmiszeripari felada­tokat. A bizottság megvizsgál­ja a mezőgazdasági és élelmi- szeripari hosszú távú együtt­működési célprogram és a cél­program alapján megkötött, a hús- és konzervipari techno­lógia és technika korszerűsí­tésére vonatkozó egyezmények megvalósításának menetét. A delegációk vezetői konzultá­ciót tartanak az élenjáró mű­szaki-tudományos eredmények .és termelési tapasztalatok el­terjesztésének és vállalati be­vezetésének módszereiről, va­lamint az adott területen folytatott együttműködés ki- szélesítésének lehetőségeiről. Az ülésen egyebek között még az élelmiszerek tápérté­kének növeléséről, a csoma­golás korszerűsítéséről és új élelmiszerek gyártásáról is ta­nácskoznak. KGST-ülés • • Összehangolt szakosodás Brigádok a niunkaversenyben Számukra a minőség a fontos Az elmúlt esztendők tapasz­talatai arra késztették a Len­fonó- és Szövőipari Vállalat munkaversenyének irányítóit, hogy a brigádmozgalomban ne ragaszkodjanak az — egyéb­ként még napjainkban is sok helyen elterjedt —mennyiségi szemlélethez. Nem a számok a fontosak, hanem az elért telje­sítmény — mondták, s eszerint cselekedtek. Az eredmény: ta­valy már valamelyest emelke­dett a közösségek életéből ténylegesen részt vállalók szá­ma, s ez megmutatkozott az értékelésnél is. A kollektívák munkáját számba véve csak hosszas fejtörés után tudtak dönteni a különböző fokozatok odaítélésében. Van ir.ég lehetőség A legújabb adatok szintén azt jelzik, hogy a munkaver­seny töretlen a vállalatnál. Az új évben csaknem két száza­lékkal nőtt a brigádtagok szá­ma, s arányuk most már meg­haladja a negyven százalékot. Természetesen a szervezettség a különböző gyáregységekben eltérő. Ez persze riém mindig előny, állítják a lenfonósok, s példaként említik, hogy amíg a budapesti fonógyárban az ottaniak csupán negyede vesz részt a közösségek életében, addig mondjuk a budakalászi szövőgyárban már majdnem minden második ember. A jövőben — mint azt a kö­zelmúltban tartott brigádveze­tői tanácskozásukon is megál­lapították — la vidéki üzemek közötti kapcsolatok erősítésé­vel lehetne szélesebb körűvé tenni a munkaversenyt, amelynek ebben az évben is elsődleges célja a vállalati terv teljesítésének elősegítése. S ez nem kis feladat, ha mindjárt ideírjuk a legfontosabbat is: 1983-ban az LSZV kollektívá­ja 2 milliárd 450 millió forin­tos árbevételt szeretne elérni, ezen belül tovább növelve az exportot is. Ha sikerül teljesí­teni a tervet, várhatóan 50 millió forintos mérleg szerinti nyereségük marad. A gazdasági vezetés — számba véve a közösségek ösz- szefogásában rejlő lehetősége­ket is — hónapokkal ezelőtt közzétette, hol, milyen mérték­ben számítanak a brigádok kezdeményezőkészségére. A vállalatnál a szakemberek sze­rint még óriási tartalékok rej­lenek a termelés hatékonysá­gának, a termékek minőségi színvonalának javításában, az élőmunka ésszerűbb felhaszná­lásában, a gépek jobb kihasz­nálásában, s még folytathat­nánk a felsorolást olyan fon­tos területek említésével, mint mondjuk az anyag- és ener- giatakrékosság. Ugyancsak kérték a kollektíváktól, hogy a jövőben ne csupán közösen, de tagjaik külön-külön is vállal­janak feladatokat, s a szemé­lyes kötelezettségek a kulturá­lis és a társadalmi tevékeny­ségben is kapjanak nagyobb teret. Sok a baleset Néhány esztendeje a brigá­dok nagy része csatlakozott az 'újítómozgalom fellendítésére meghirdetett akcióhoz, s ez kedvező eredményt hozott. Most azonban némi megtorpa­nás tapasztalható: 1982-ben ugyan növekedett a benyújtott javaslatok száma — több mint tíz százalékkal —, ám csaknem ugyanilyen mértékben csök­kent az előző évihez képest a bevezetetteké. A jövőben tehát oz elképzeléseket sokkal job­ban meg kell fontolni, s kidol- gozottabban papírra > vetni Ugyancsak nagyobbb körülte­kintésre van szükség ahhoz, hogy egyre kevesebb üzemi baleset rontsa a vállalatról ki­alakított, egyébként kedvező képet. A tavalyi statisztika már önmagában is ijesztő majdnem minden munkanap­ra jutott egy, három napon tú! gyógyuló sérülés, az pedig kü­lönösen sajnálatos, hogy ezek közül három csonkolással, egy pedig hallállal végződött. Az LSZV-t, bár fejlődése Korszerű nagyüzem Már nem akarnak elmenni 4 Gomba, ez a történelmi emlékekben gazdag település 4 \a reformkorban vált országosan ismertté. Itt töltötte leg- ^ szebb ifjú éveit Fáy András író, Pest megye táblabírája j vagy ahogy Szemere Bertalan nevezte őt, a haza „min- < denese”. A krónika szerint 1848-ban a község egyik kú- í riájában, ma a szövetkezet központi irodája, őrizték egy ^ éjszaka a magyar koronát. A falu híres emberéről, Fáy ^ Andrásról elnevezett gombai tsz három község határát ^ egyesíti magában. A közös gazdaság azok közé a tsz-ek -í közé tartozik, amelyet a megye szélesebb közvéleménye ^ kevésbé ismer. Riportunkban a Fáy András Tsz mai éle- á tét igyekszünk bemutatni. A fiaskó ára A gépkocsi a Hajcsár úton porol végig. Valaha itt hajtot­ták föl a lábasjószágot Bécs felé. S jó ha a tisztes kereske­delmi ügylet szereplőiként, s nem mint a kuruc világban is többször megesett, a Budáról és Pestről kicsapó rác, s német martalócok zsákmányaként. A gombai Fáy András Tsz határában járunk. Köröttünk olyan nagy a csend, mintha errefelé a búza emberi segéd­let nélkül magától teremne. Kísérőmmel, Ujj István tsz-el- nökkel a Zsiguliból kiszállva a combmagasságú, dúsan növő állományt szemléljük. — Benne van ebben már az 5 tonna — állapítja meg a re­ményt valósággá kívánva Ujj István, s még hozzáteszi: — Nézze csak, tökéletes a tőszám, sehol egy folt kimara­dás, hiány. Sajnos, a liszthar­mat eléggé meglepte ezt a táb­lát. Mielőbbi repülőgépes per­metezésre van szükség —, s önkéntelenül az égre tekint az elnök. A magasba, ahonnét az idén tavasszal bőségesen hul­lott az eső a szomjas földekre, s most egy széttárt szárnyú gólya, hasítja a levegőt. Még egy pillantás a Hajcsár út túl­oldalára, a kukoricatővek ap­ró, zöld nyílhegyeinek soraira, s nagyjából kész a leltár: a gombai szövetkezetben nincs különösebb gond a gabona­programmal. — Az idén több mint 1200 hektáron termesztünk búzát, 570 hektáron pedig kukoricát. Előbbinél a hektáronkénti 4,5 tonna, az utóbbiból a 6 tonna jó közepes termésnek számít nálunk. A magas költségek miatt a tengeri csak a 6 ton­nát meghaladó hozamok ese­tén gazdaságos — tájékoztat immár újra a gépkocsiban kí­sérőm. S míg a szőlészet felé tartunk, beszélgetés közben kirajzolódik a közös gazdaság — tevékenységi köre. A Fáy András'Tsz 1976-ban sok területen töretlen, szintén sújtják azok a gondok, ame­lyek egyébként az iparágra is jellemzőek. Ezek közé tarto­zik az egyre fogyó munkáslét­szám s ezt a folyamatot — egyelőre úgy tűnik — nem le­het megállítani. Hogy mégis valamelyest javuljon a helyzet, a gazdasági vezetés azt kérte a közösségektől: segítsék na­gyobb felelősséggel az újonnan belépők beilleszkedését. Vállslva a tanulást Nagy a jelentősége annak a nevelő tevékenységnek, ame­lyet a brigádok a fiatalok, a pályakezdők körében kifejt­hetnek. Mert nem mindegy, mennyi időre van szükség az önálló munkához szükséges jártasság megszerzéséhez, s az sem, hogy végül is megtalálják a számításukat, azt a kis kol­lektívát, amelynek tagjaként kialakul az emberekben a ra­gaszkodás. S befejezésül hadd tegyünk említést egy fontos feladatról A vállalatnál rendkívül magas csaknem húsz százalék azok nak az aránya, akik nem vé gezték el az általános iskola nyolcadik osztályát. Közöttük igen sok a harminc éven alu li fiatal. Bár valóban a fel ajánlások között a legalapve­tőbb a gazdasági célok teljesí tése, ám rhindent el kell kö vetni — egyebek között a bu dakalászi szövőgyárban is —. hogy mind többen vállalják a tanulást, az alapműveltség megszerzését. S ebben nélkü lözhetetlen a szocialista brigá dók segítőkészsége, részvétele F. Z. 6 millió forint veszteséggel zárt. A fiaskó leegyszerűsített magyarázata: a vezetők egyet- nemértése. A tsz a bajokat kö­vetően megválik korábbi ve­zetőségétől, Szászik Károlyt választják meg elnöknek, s a főagronómus Ujj István lesz. Az új szakgárda munkája eredményeképpen a tsz hajója fokozatosan révbe jut. Tavalyi nyereségük 11,6 millió forint volt, az idén már 16,9 millió forintot vettek tervbe. — A húsbaromfi-tenyésztés- sel, mivel gazdaságosan nem tudtuk folytatni, felhagytunk. Tojástermelésre, illetve jérce- nevelésre rendezkedtünk be. Juhászatunk a 3—4 éves tőke- befektetés után az idén már hasznot hoz. Ez idáig sikerrel foglalkoztunk az üszők bérne­velésével: a járás mezőgazda- sági nagyüzemeitől vett borja­kat vemhes üszőként adjuk vissza a tulajdonosoknak, ter­mészetesen a tartásért díjat számolunk fel az érintett gaz­daságoknak. Ipari tevékenysé­günk révén igyekszünk a nye­reségszerzésen kívül minél több munkaalkalmat teremte­ni. A Budapesti Édesipari Válla­lattal együttműködve olyan üzemet alakítottunk ki, ahol száz asszony jut kenyérkere­sethez. Galvanizáló, fémcsiszo­ló részlegünk május végén kezd termelni, hogy csak a legfontosabbakat említsem. — adja kivonatát a tsz munkájá­nak az elnök. A szőlészetet, a helyszínre érve, az ágazat gaz­dája, Szegedi Béla mutatja be: Nincs ok panaszra — Nem kell hozzá szakértő­nek lenni, hogy valaki észre­vegye, szőlészetünk tekintélyes része bizony eléggé elhanya­golt. Ahol viszont már elvé­geztük a felújítást, igen szép az állomány, s bő a termés — mutat a 80 hektáros ültetvény szebbik oldalára a fiatal szak­ember. — Két év múlva nézzen itt körül, akkor ha befejeződött a teljes rekonstrukció! — biztat hittel a szőlészet lelkes meste­re. A szőlőből egyenesen az édesipari részlegbe megyünk A konyakmeggy gyártás? egyelőre szünetel, helyette ka­kaóport csomagolnak az asszo­nyok. Elegendő néhány percig figyelni kezük sebes járását, hogy megállapíthassuk, a munka intenzitása itt már aligha fokozható tovább. A szigorúan vett teljesít­ménybér Szemök Andrásné rövid beszélgetésünk idejére- sem engedi munkaasztala mel­lől. — Hat éve dolgozom itt, a férjem, a lányom is tsz-tag Autóbusz hoz és visz bennün­ket, műszak után zuhanyozha tunk, s ami a legfontosabb akkor kezdhetjük a munkát amikor az számunkra a legal­kalmasabb. — *S a fizetés? — Hát elég szerény. Én 2200—2400-at keresek. Panasz­kodni még sincs okunk. Álla tot tartunk, nyulat. baromfit. Nemrégiben vettünk autót most a házat szeretnénk beva- koltalni és központi fűtést be­szereltetni. — Pihenés, művelődés? — Fáradtak vagyunk estére s hát marad a tv... Ogy tér vezzük, az idén a Balaton mellett nyaralunk. A gombaiak örök időktől hí­resek voltak nyakasságukról. Lajtner Gyula élete is ezt pél­dázza, hogy nem volt,egészen alaptalan a fáma. A s2Övetke <et majorjának portáján két dezgetem a tsz nyugdíjasát az egykori alapító tagot. — Igaz-e, hogy 1970-ben itt- ] hagyta a tsz-t? — így történt. — S miért? — Kértem az akkori vezető­ket, emeljenek valamicskét a járandóságomon. Megtagad­ták. — Még ma nyitva a kapu, ha akarsz mehetsz. — mond­ták. Elmentem hát munka­könyv nélkül Pestre dolgozni. Nem féltem én akkoriban a tűzhányótól sem! — villan at idős ember szeme, hogy a régi sérelmet szóba hozza. Azóta, hogy sok minden változott Lajtner Gyula megbékélt, s jól érzi magát a közös gazda­ságban, Parasztsorsballada — Tudja a csoda, hogy van ez. Azelőtt nem fértünk meg a szomszéd falubeliekkel, a bé- nyei szlovákokkal. S lám az unokám most onnan házaso­dik. Lajtner Gyula felesége ez a tiszta, kék szemű idős asszony csendesen hallgatja szavain­kat. Kissé nekidől az ajtófélfá­nak, egyik kezében botot, a másikban üres poharat szo­rongat. A bot végét ronggyal tekerte be, hogy ne figyelmez­tessen senkit bajára. Aztán ő is megszólal, 'hogy elmondja a parasztsors balladáját. A nagy világfelfordulás után magára maradt asszony törté­nete, aki egyedül birkózik a 16 hold földdel Egy esős Őszi napon kukoricát szekerez ha­za, megcsúszik, s örökre meg­rokkan. A botot csak egyszer hagyja el életében, amikor évek múlva megérkezik elve­szettnek hitt férje. Ma send érti, hogy tudott elébe menni segítség nélkül. — Sokáig vártam rá. Nem bírtam látni az embereket, sír­tam, ha megszólalt valahol a zene. Ezért is éreztem magam jól a határban, kint a földe­ken, ahol egyedül lehettem. Lajtner Gyuláné most boldog. A legboldogabb akkor, amikór katonasorban lévő unokája vá­ratlanul betoppan. Amikor kérdően tekintek a tornác asztalán csipegető csibékre, mintha restellené ezt a boldog­ságot. — Nem tudok lehajolni, de nevelni szeretem őket. A szövetkezet nemcsak tag-- jainak nyújt lehetőséget jobb megélhetéshez, Tlrdai Ferenc a fővárosban dolgozik, a felesé­ge révén kötődik a gazdaság­hoz. Őt a legutóbbi nagy nép- vándorlás lökte át a Királyhá­gón, s csupán szorgalmát, ügyességét hozta magával. Mi­re tellett ebből a hozomány­ból? Nos, Tordai Ferenc jól gazdálkodott, erejével, ember­ségével. — Két fiamat mérnöknek taníttattam, a lányom óvónő­képzőbe jár. Igaz, nem mene­kültem el a munka elől, de meg is van a látszatja. Mos­tanáig 54 bikát adtam le, sz ólakban 24 süldő hízik. Nem mondja, de szinte bizonyos, a legbüszkébb farmján a három szép csikóra, és a kancára. Csillogó szőrük jelzi a meg­becsülést. Kötődnek az emberek — A Fáy András Tsz kor­szerű nagyüzem, ahonnan már nem akarnak elmenni a ta­gok. amelyhez kötődnek az emberek. Ami nem volt 1977- ben, most megtalálható: meg­bízható alapokon álló ipari te­vékenység is. A járás másod'k legnagyobb állatállományával rendelkeznek, mandulaültetvé­nyük nyersanyagot szolgáltat majd édesipari tevékenysé­gükhöz — mondja Szászik Ká­roly, akit tavaly választottak a monori járási pártbizottság első titkárává. A tárgyszerű­ség szürke gúnyája aligha ta­karhatja el a gombai tsz volt lnökének a hátrahagyott kö­zösség iránti érzéseit. Szászik Károly valószínűleg arra is gondol, jó lelt volna még né­hány cserepet erre a csinos házra felrakni és igazítani azon ami kevésbé sikerült, ami most. már Ujj István és munkatársai feladata. S ,a to­vábbi építkezés is persze, Gombán, Bényén, Káván a Fáy András Tsz-ben. Valkó Béla

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents