Pest Megyei Hírlap, 1983. május (27. évfolyam, 102-127. szám)
1983-05-15 / 114. szám
Jegyzet Bnerág Mire telik a fizetésből? A kérdésre, ami váratlanul és tűnődve hangzott el egy beszélgetés alkalmával, többen többféle választ adtak. Abban azonban majdnem mindenki megegyezett, hogy ha csak élni, ruházkodni, lakni akar az ember, akkor kiegyensúlyozottak a napjai, meg a hangulata. Ha azonban tartósabb cikk, mondjuk úgy, hogy személyi tulajdon a takarékoskodás célja, akkor hónap közben akár egy névnap, vagy rokoni esküvő is komoly tehertételt jelenthet. Ilyen terheket pedig cipelnek az emberek. Részben azért, mert fiatalok lévén, meg akarják teremteni az otthonukat. Másrészt, a korábbi években megszokott és megteremtődött színvonalat és igényt nem nagyon akarják alább adni. Most is kell az autó, kell a telek. Jócskán vannak még, akiknek ennél egyszerűbb dolgokért kell évekig takarékoskodniuk, egy s más dolgokról lemondaniuk. Ilyenkor az ember alaposan körültekint: mi lehet az a fölösleges teher, amitől megszabadulhat. Fölösleges tehernek, ko- loncnak is mondható azoknak a polgári konvencióknak sokféle módon átváltozott, elterjedt, újraszülető formája, ami mostanában mintha jobban idegesítene bennünket. Nevezhetjük baksisnak, borravalónak, csúszópénznek, honoráriumnak, mindegy. Olyan bumerángról van szó, amit magunk dobtunk el, de visszaüt, s enpek jelenségei ezen a vidéken sem kímélnek bennünket. Keressük az okot itt is, ott is, miközben gavallérosan fizetünk, nem kérünk vissza filléreket. Nemcsak az egyébként alacsony fizetésű pincér, a fodrász, hanem az eddig is jól jövedelmező szakmák a magukra korábban sokat adó mesterek foglalkozása is borravalós mesterséggé változott. Így aztán soha nem tudhatjuk, hogy egy-egy javítási munka a ház körül, vagy a műhelyben elvégezve a kimondott, megszabott áron felül még mibe fog kerülni. Külföldi ismerőseink csak csodálkoznak ezen, s a maguk posztján az általam megismert közeli országban a vendéglátás és kereskedelem dolgozói sem tudják mire vélni a magyaros gavallériát. Állítsák meg a magas keresetű szülőket az iskolai divat és drága ajándékok vásárlásában, szóljanak közbe az illetékesek, mert az SZTK-n kívül sokkal többet kell költenünk a gyógyulásunkra — címezik valakinek, valakiknek a feladatot az emberek. ön fizet külön pénzt — kérdezünk vissza ilyenkor, mire bólintás a válasz. Hát persze. Talán viseljem a különc bélyegét? Kínos megemlíteni egy általam nagyon tisztelt hivatás művelőiről, hogy a napokban rájuk is panaszkodtak. Nehéz eldönteni, kit hibáztathatunk, ha egyáltalán hibáztathatunk ezért. Pedig azt kérték tőlünk, hogy menjünk oda az egyik belvárosi óvodába, s kérdezzük meg a vezetőt; miért engedi, hogy az akkor épp oknak tekinthető alkalomból gyerekenként 100 forint értékű ajándékot gyűjtenek az óvónőknek. Ahol három gyerek van — mondták a panaszkodók —, az már három piroshasút jelent. Igaz. Ha az intézmények vezetői közbelépnek, akkor talán változhat a helyzet. Csakhogy kérdés: Tudnak-e róla, s egyáltalán helyes-e, ha kollégáik minden lépését figyelik. No meg az sem biztos, hogy ki tudtak e térni az anyukák kedvessége elől, ami éppúgy lehetett őszinte, mint számító. Amit magunk idéztünk elő. azon csak mi változtathatunk. Kovács T. István Ä íegjebb vöröskeresztesek TassuSf, begy segíthess! A Forte Fotókémiai Ipar vállalati Vöröskereszt-szervezete a múlt héten ünnepséget rendezett. A Vöröskereszt világnapján Debreczeni Sándor, a taggyűlés elnöke köszöntötte dr. Tóth Olga főorvosnőt, a vértranszfúziós állomás vezetőjét, Paulicsek Imrénét, a járási és városi Vöröskeresztszervezet titkárát. A Gábor József Általános Iskola tanulód rövid műsorral köszöntötték a vállalat rendszeres véradóit és a kedves vendégeket. Az ünnepi taggyűlés elnöki megnyitója a béke és anyaság gondolatának jegyében hangzott el, hiszen az anyák napját' is az ifjúsági Vöröskereszt kezdeményezte 1925-ben. A Vöröskereszt világnapi jelszó: tanulj, hogy segíthess! bővebb értelmezését Takács lmréné, a gyári Vöröskeresztszervezet elnöke fejtette ki beszámolójában, mely szerint a tanulás új ismeretek megszerzését jelenti, ehhez viszont erőnlét és jó egészség szükséges. A vállalati szervezet új tagjaitól az elemi elsősegély- nyújtás során, később a megfelelő munkahelyeken a speciális elsősegélynyújtás alkalmával is kérnek segítséget. Munkánk alapján a jelszót is változtathatjuk, taníts és ■ taníts tanítani, hogy sokakon segíthess — mondotta Takács lmréné, aki beszámolójában rámutatott; a vállalati szervezet tagjai tartalmas munkát végeznek, a véradás csak egy fontos része, de nem teljes egésze a vöröskeresztes munkának. Az aktivisták szerteágazó tevékenysége kiterjedt az egészségvédelemre — ezen belül a dohányzás, az alkoholizmus elleni küzdelemre, a gyógyszerfogyasztás csökkentésére, a gyógyító tevékenységre — ezen belül főleg a térítésmentes véradásra —, valamint a hátrányos helyzetű emberekkel és az öregekkel való foglalkozásra. A titkár kiemelte azt a jelentős változást, hogy a taglétszám 480-ról 550-re emelkedett, de a mennyiségi növekedés mellett .fontos a szervezeti munka tartalmának, színvonalának emelése is. A vöröskeresztes véradók taglétszáma már 6 év óta a vállalatnál dolgozók 15%-át jelenti. A taggyűlésen Paulicsek lmréné átadta a Vöröskereszt országos vezetősége kitüntető oklevelét, melyet Vácott a Forte' ezúttal másodszor kapott meg. A többszörös véradók között 51 kitüntetést osztottak ki. Közöttük az ötszörös véradók 200 forintos vásárlási utalványt a tízszeres és tizenötszörös, valamint hússzoros véradók a véradó kitüntetés bronz-, ezüst- és arany fokozatát kapták meg Bagi András a kiváló egészségnevelő munkájáért kapott elismerést. A véradómozgalomban folyamatosan elért kiváló eredményt nyújtó szocialista brigádokat, így a Modul és Dobi István szocialista brigádot oklevéllel jutalmazták. Bakóné Tóth Piroska Csak bélyegeztek Elfogyott minden kör Nem maradt utazási engsdélye A közelmúltban hosszabb utazásra szántam el magam, gondoltam kihasználom az 50 százalékos menetjegy váltásra jogosító nyugdíjas utazási igazolványt. Elindultam Vá- mosmikoláról'Debrecenbe. Az utazást autóbusszal kellett megkezdenem. Ekkor ért az első meglepetés. Szobon vonatra váltottam jegyet, ott egy másik körbe bélyegeztek be, hiába mondtam, amit a buszon igazoltak, az érvényes a vonatra is, nem fogadták el. Ugyanis ezen a nyugdíjas utazási utalványon nyolc utazást engedélyeznek. Nyolc üres kör van rajta és azokban kell az utazást igazolni. No, gondoltam, ha így haladok, akkor a nyolc kör még Debrecenig sem lesz elég. Visszafelé autóbuszon utaztam Nyékládházáig. A kalauz, anélkül, hogy kérdeztem volna, felhívta a figyelmemet; az általa beírt kör érvényes a vonatra is, nehogy másikat bélyegeztessek le. Igen ám, de a vasúti jegyváltásnál ezt nem fogadták el és egy másik kört bélyegeztek le. Így mire visszaértem a lakásomra Vámosmikolára, egy utazási engedélyem sem maradt. Minden kört teleírtak és -bélyegeztek. Én úgy tudom, amit az autóbuszon igazolnak, az a vonatra is érvényes. Ez fordítva is így van. Koroknál Gábor A zene mindig vonzott Emlékezés Pikéthy Tiborra Néhány nappal ezelőtt adtunk hírt arról, hogy 74. évében elhunyt Pohl Gyula karnagy és tanár. A közeledő Pi- kéthy-centenárium kapcsán még leírta és elküldte emlékeit a család tagjainak. Ebből idézünk: Mint I. világháborús hadiárva kerültem Vác városába 1922-ben, a Hadiárvák Váci Bőripari Szakiskolájába. A zene mindig vonzott. Már diákkoromban boldogan énekeltem az iskolai énekkarban, majd iskolai tanulmányaim végeztével a fúvós hangszerekkel való bánásmódot is elsajátítottam, Trebusz Pál zeneakadémiai tanár mellett, aki 1925- től — 1933-ban bekövetkezett haláláig — járt ki Vácra, az erplített iskola fúvószenekarának oktatása céljából. Nyilvános szereplés Szerencsémre az iskola akkori igazgatója, Gáli József maga is képzett muzsikus volt, kiválóan fesellózott, zongorán is játszott, és abszolút hallással rendelkezett. Ilyen körülmények között Gáli József természetesnek tartotta, hogy a reá bízott tanulóifjúságot —a lehetőségen belül — zenei nevelésben részesítse. Így Jutottam én az egész életemre kiható feladatokhoz, amennyiben Gáli igazgató reám bízta a zenekari tagokkal való mindennapi gyakorlást, a zenekari próbák vezetését és a nyilvános szereplések alkalmával a betanult zeneművek vezénylését'. .. Az évek múlásával ráeszméltem, mennyire hiányosak zenei ismereteim, ezért szükségesnek éreztem, hogy végre megvalósítsam régi dédelgetett álmomat: megtanuljak zongorázni. Tilkos gyakorlás ... Münchenben élő nagybátyám anyagi támogatásával sikerült zongorát vásárolni. Ekkor jelentkeztem Pikéthy tanár úrnál, aki szívesen elfogadott tanítványának és a zongoraleckék mellett az összhangzattan rejtelmeibe is bevezetett. Mindig nagy élmény volt számomra, ha Pikéthy mester orgona játékát hallgathattam, ö maga is, érthetően, annyira rajongott az orgonáért — amint szokták mondani: a hangszerek királynőjéért —, hogy egy ízben, beszélgetés közben kijelentette: — Ha meghalok, temessenek az orgonám alá! Pikéthy mester iskolai munkásságomat később is figyelemmel kísérte. 1933-tól — midőn jóságos Trebusz tanárunk váratlanul elhunyt — alaposan a saját lábamra kellett állni, az akkor már 40 tagú zenekarral való foglalkozásban, bár ekkor még Gáli József néhány évig mellettem állt, hogy az A PEST MEGYEI HÍRLAP VÁCI JÁRÁSI ÉS VÁC VÁROSI KÜLÖNKIADÁSA XXVII. ÉVFOLYAM, 114. SZÁM 1983. MÁJUS 15., VASÁRNAP A sejsei bányószlsolónión V\ Fejük fölött a sziklás hegyoldal Nehezen bukkan ki a hajlatok mögül a lakótelep. Az út két oldalán épített egyforma házakat csak a hozzájuk toldott. kertekben összeeszkábált melléképületek alapján lehet megkülönböztetni. Az itt élő negyvennyolc családnak mintha nyoma veszett volna. Üres az út, csak a buszmegálló környékén várakoznak néhá- nyan. Fenn a hegyen A földszintes sorházakat a DCM szolgálati lakásként utalja ki dolgozóinak. A lakás köti az embereket, a bánya is és a Cement- és Mészmű is bízvást számíthat az itt élők munkájára. Csupán három család lakik a telepen, akik hűtlenek lettek régi munkahelyükhöz és így jóhiszemű, jogcím nélküli lakáshaszná- lók'ká váltak. Gerencsér lmréné, a telep gondnoka éppen háztáji gazdaságának gondjaival van elfoglalva. Az állatorvost várja, a malacolj, a nyulak, a ba- romfik között akadt valami rendezni való. — Mi nagyon szeretünk itt élni. Azt hiszem, a telep lakói közül senki nem költözne be a városba. A körülményeink jók, a víz, villany be van vezetve, igazán nem panaszkodhatunk. Nagy könnyebbséget jelent, hogy minden családnak módja van állatot tartani. Körülbelül biztosítani tudjuk az évi hússzükségletünket. Meg aztán csend van, nyugalom, a gyerekeknek nagy öröm, hogy szabad idejűkben á hegyeket járhatják, csavaroghatnak a környéken. — Hová járnak iskolába? — Húsz perc alatt bent vannak Deákváron. De akinek óvodás korú a gyereke, az viilyen ifjúsági zenekaroknál — melyeknek tagjai minden előző zenei képzés nélkül kerültek hozzánk — a hangszerelést is a karmesternek kellett ellátnia, és szinte az egyes kis muzsikusok tudásához szabni a játszandó szólamot. Szerencsére már Trebusz tanár úr idejében, titokban gyakoroltam a hangszerelést. Természetesen Pikéthy mester is bármikor mellettem állt, de ő is inkább a szimfonikus hangszerelésben volt járatos. Kitüntető barátság Ily módon Pikéthy tanár úr idővel valósággal házi szerzőnkké vált. Egy-egy fontosabb, kiemelkedőbb iskolai előadás, ünnepély alkalmából szükségünk volt az alkalomhoz illő szép kompozícióra. Különösen emlékezetes esemény volt az iskola zászlóavató ünnepsége, 1937. június 27-én. Erre az alkalomra Pikéthy mester, Andor Károly versére szép és hatásos himnuszt komponált. Valahányszor csak előadtuk ezt a művet, a váci közönség mindig nagy tetszéssel és elismeréssel fogadta. Gyümölcsöző együttműködésünk eredményeként az évek során Pikéthy mester atyai barátságába fogadott és ez a kitüntető barátság a mester élete végéig tartott Közreadta: Székhelyhidi Ferenc szí magával Vácra a kicsit az üzemi, vagy tanácsi óvodába. Némi csalódással — Milyen lehetőségük van a kulturálódási, szórakozási igényeik kielégítésére? — Aki akar, könnyen bejuthat a városba. A fiatalok el is mennek néha, de a gyerekeket később már nem lehet magukra hagyni. Így aztán marad a tévé, a rádió. Ebből a szempontból is az iskolások vannak a legjobb helyzetben. Az ő számukra hozták létre a gyermekkönyvtárat, ahol minden kedden és pénteken összegyűlhetnek. Zsolti, aki eddig is élénk érdeklődéssel figyelte beszélgetésünket, máris sorolja a programokat: játszhatnak tv-focit. pingpongoznak, van diavetítés és kirándulás. Persze, könyveket is lehet kölcsönözni, de úgy látszik, nem ez a legvonzóbb tulajdonsága a könyvtárnak. — Igyekszünk a lehetőségekhez képest javítani a körülményeinken — folytatja Gerencsérné. — Magunk építettünk járdát, a vállalat biztosította hozzá az alapanyagot. Most, a legutóbbi lakógyűlésen arról beszéltünk, hogy egy játszóteret és egy sportpályát kéne kialakítani. ■ Ha a szükséges anyagokat a vállalat beszerzi, szívesen elvégezzük a terep- rendezést és a hinták, mászó- kák felállítását. Megérkezett az állatorvos. Az asszony sietve elköszön és elsiet a disznóólak felé. Miközben a település egyetlen közintézménye, a gyermek- könyvtár felé tartunk, robbanás rázza meg a környéket. A fejünk fölött, a félig lebontott hegyből szakítottak ki újabb darabot a bányászok, hogy mészkővel táplálhassák a cementgyárat. A hatalmas porfelhőt a hegy túlsó oldala felé sodorja a kedvező széljárás. Az épületek karbantartásáról a vállalat gondoskodik. Néhány házon friss csatornázás nyomait fedezni fel, máshol a tetőt javították ki. Van azért olyan lakás is, amely már évek óta lakhatatlan. A település legmagasabb pontján fekvő épület bejárata fölött hatalmas vörös betűkkel hirdeti a felirat: Gyermekkönyvtár. Ide belépve azonban, némi csalódást érzünk. A huzat szabadon csapkodja a kilincstelen W. C.-aj- tót, a meglehetősen elhanyagolt folyosókon fecskék röpködnek. Tóth Vilmos, nyugdíjas tanár csak komoly erőfeszítések árán érheti el ebben a közel sem kulturált környezetben, hogy fejlődjön a gyerekek esztétikai érzéke, környezetük iránti igényessége. Vámosmikola közös tanácsának nemrég megtartott ülésén elsőként a szobi rendőrőrs parancsnoka adott tájékoztatást a közrend és köz- biztonság helyzetéről. Megállapította, hogy a közlekedési fegyelem és a közbiztonság, más községekhez viszonyítva jónak mondható a körzetben. De mindent megtesznek, hogy a következő évben még jobb eredményekről számolhassanak be. Szabó Lajos tanácstitkár A villanyhálózaton csivitelő fecskék vidám hangjától kísérve körülnézünk az elhanyagolt épületben. A hosszú folyosóról jobbra szobák nyílnak, mellékhelyiségeknek nyoma sincs. Néhány ajtón lakat, a töredezett üvegen belesve látjuk: a szoba lakatlan. Néhány család azonban mégis hosszú évek óta itt él. Erdősi Jánosék egyetlen helyiségében az edényekkel rakott tűzhelytől az olajkályhán száradó fehérneműig minden megtalálható, ami négy ember mindennapi életéhez szükséges. Várakozók — Valamikor én is a DCM-' nél dolgoztam, akkor kaptuk ezt a szobát átmeneti időre, amíg a telepen meg nem ürül egy lakás. Várakozás közben azonban munkahelyet változtattam, így nem lettünk igény- jogosultak a sokkal jobb színvonalú szolgálati lakásra. — Két gyermekkel miért nem adott be lakásigénylést a váci tanácsnál? — Nem fogadják el az igénylésemet, mert ide nem lehet állandóra bejelentkezni, csak ideiglenesen. A tanácsi lakásigényéhez pedig állandó lakhellyel kell rendelkezni. — Mégis, milyen lehetőséget lát a megoldásra? — Előbb-utóbb vagy lebontják ezt az épületet, vagy átalakítják munkásszállónak. Akkor pedig valamilyen módon csak gondoskodnak majd az elhelyezésünkről. Vannak itt még mások is, akik külső segítségre várnak. A tanácsi lakásra, társadalmi segítségre várva még arra sem futja energiájukból, hogy — mint az itteni lakók általában — némi kertészkedéssel, állattartással járuljanak hozzá saját anyagi helyzetük javulásához. A nyomasztó épület fülledt szobáiban lakó kisgyermekes családok sorsán nehéz lesz változtatni, ha ők maguk sem sietnek tenni valamit. Pedig a kolónián élők általában igyekvő emberek. Számon tartják, ki hogyan iut előre, figyelik egymás gondjait is. Nemrégiben arról esett szó, hogyan lehetne munkára bírni azt az iszákos lakótársat, aki beteg felesége és három gyermeke mellett kizárólag a szociális segélyre és a családi pótlékra támaszkodva tartja el a családot. A sejceiek jól tudják: az itteni — ugyan robbanásokkal tarkított — csend és nyugalom ára az, hogy a közösség gondjait maguknak kell megoldaniuk. Ebben a zárt világban szükség, van az összefogásra, - egymás segítésére. Márvány! Ágnes többek között kiemelten beszélt az orvosi rendelők korszerűsítéséről, felszerelésük bővítéséről. A vámosmikolai rendelő már különböző műszerekkel rendelkezik. Megemlítette, hogy Vámosmiko"- lán vágóhíd és hüsbolt létesült, melyet a környező téeszek látnak el alapanyaggal. Nyitását még ebben a hónapban tervezik. . ISSN C133—2759 (Váci HírVámosmikola \ Húsbolt és vágóhíd
