Pest Megyei Hírlap, 1983. május (27. évfolyam, 102-127. szám)

1983-05-15 / 114. szám

A PEST MEGYEI HÍRLAP CEGLÉDI JÁRÁSI ÉS CEGLÉD VÁROSI KÜLÖNKIADÁSA XXVII. ÉVFOLYAM, 114. SZÁM 1983. MÁJUS 15., VASÁRNAP Áfész-gondok Nem nőttek fel a feladatokhoz Szűkítik a hiánycikkek körét A vevő és a vendég sajátos szemszögéből nézve nyilván másképpen fest a kereskede­lem és a vendéglátóipar, mint a főkönyvek, mérlegek és költségelemzések oldaláról. Mi, vásárlók akkor bosszan­kodunk, ha hiábavaló a fut- kosásunk némely áruféle után, ha a vendéglőben, presszóban nem kapjuk meg a megfelelő színvonalú kiszolgálást. Alig­ha gondolunk az üzemeltető ■nyereségére, veszteségére, mi elsősorban a saját forintjaink tisztes ellenértékét akarjuk megkapni. Erőtlen kísérlet Pedig néha nem árt alapo­san a pultok mögé nézni; mert az évek során felhalmozódott tapasztalatokból megszívlelen­dő tanulságokat lehet levonni. Itt van például a Dél-Pest megyei Áfész esete, amely az 1979-es egyesülések óta a megye legnagyobb szövetkeze­tévé rukkolt elő, ellátván Ceg­léd és a környező kilenc köz­ség lakosságát A minap a párt városi vég­rehajtó bizottsága az áfész ta­valyi gazdálkodásának tanul­ságairól és idei feladatairól tárgyalt. A jelentésből kitűnt, hogy nehezebb közgazdasági körülmények között kellett megőrizni az ellátás színvona­lát, és sem a kiskereskedelem­ben, sem a vendéglátásban nem volt fennakadás. Ez azon­ban csupán az érem egyik ol­dala, még akkor is, ha ked­vező megállapítást takar, mert a számvetés úgy folytatódik, hogy az erőfeszítések ellenére sem sikerült elérni a kiske­reskedelem kívánatos forga­lomemelkedését és az általá­nos hatékonyság javítását. A szövetkezet tavalyi árbe­vétele 1,342 milliárd forint volt, s ez azt jelenti, hogy csupán feleannyira emelke­dett, mint kellett volna. A párt-vb megállapítása szerint a várható nyereség elmaradá­sa több okra vezethető vísz- sza, és nem csupán a népgaz­daság nehezebb körülményei­re. Az eddig megszokott mód­szerek. irányítási témák már nem feleltek meg, radikális változtatásokra volt szükség, ám ez az áfész-nál nem bizo­nyult eléggé sikeresnek. Az utóobi évesben folyamatosan csoknent az eredmény. A költséges, nagyobbak lettek, az árrés egyre szűkült, így a nagyobb nászon elérésere tett kísérlet nem vált be, hiá­ba készítettek egy évvel ez­előtt pontokba lOgiait intéz­kedési tervet, nem teljesült. Kitűnt, hogy nem szaoad csupán a kuisu körülményeket hibáztatni — ezt a jelentest tevők önkritikusan maguk is elismertek —, nanem a uelso gyengeséget is jel Kelt tárni. az egyesülés után létrejött szervezetet nem sikerült olyan nagyvaiiaiatV, apparátussá ala­kítani, amely rugalmasan al­kalmazkodott volna a meg­változott körülményekhez. A káderáliomany íelkeszüitsége, vezetői készségé azon a szín­vonalon maradt, ami ugyan alacsonyabb kategóriaDan megfelelhetett az egyesülések előtt, de nem nőtt fel az újabb, nagyobb feladatokhoz. Ma mindössze az ott dolgo­zók 1,6 százaléka felsőfokú végzettségű. Csökkent a nyereség A párt-végrehajtóbizottság megállapítása szerint főkép­pen ez az oka, hogy a gazdál­kodás egészéből hiányzik a tervszerű, előrelátó, az új kö­vetelményeknek megfelelő vezetői, irányítói munka. Az újat nehezen fogadják el és honosítják meg. Ez is oka, hogy 1982-ben nem hogy nőtt volna a nyereség a tervezett módon, hanem 1981-hez vi­szonyítva 20 százalékkal visz- szaesett. Hatékonyság és jö­vedelmezőség dolgában jóval elmaradtak a megyei átlagok­tól. Mindebből egyértelműen fogalmazódott meg a feladat: az áfész gazdálkodását haté­konyabbá és tervszerűbbé kell tenni. Kezdeti próbálkozások ugyan voltak, de ezek hatása is csak ebben az évben érvényesül, így például boltjaikban az olajfűtésről áttértek a szén- tüzelésű kályhák használatá­ra, bérelt raktáraik egy ré­szét felmondták, telefonszám­lájuk összegét mérsékelték, ja­vítottak a készletgazdálkodá­son, gyorsították az árukész­let forgási sebességét. Tizenkét millió forintnyi kockázati alap felhasználásá­val tartottak kiárusításokat és időszaki árleszállítást. Több egységüket szerződéssel bérbe adták. Ez főleg a vendéglátó- iparban hozta meg a várt eredményt. Növekedett a for­galom és javult a választék ezeken a helyeken. Fejlesztési alapjukból az Idén a csemöi ABC-áruház nyár végi befejezésére számí­tanak, továbbá a ceglédi áru­ház földszinti osztályainak re­konstrukcióját hajtják végre. A Zöldért megszűntével és te­lepének beolvadásával a fel- vásárlási kötelezettségeknek eleget tudnak tenni. Hozzáértőbb vezetést A hiányos vezetői felké­szültségből adódó tarthatatlan helyzetet maga a szövetkezet is felismerte. Főiskolát és egye­temet végzett szakemberekkel kívánják betölteni a vezetői posztokat: Az új áruforgalmi vezető és a felvásárlási osztály vezetője már ilyen követel­mények szellemében kapott megbízatást. Azon vannak, hogy a nyugdíjba vonulókat jól képzett utódok váltsák fel. 1983. céljai között szerepel a profiltisztítás, a hatéko­nyabb készletgazdálkodás megvalósítása. Alapvető köve­telmény, hogy az alacsonyabb jövedelműek keresletét min­denképpen kielégítsék, folya­matosan a polcokon kell len­niük az olcsóbb árfekvésű áruféléknek. Ennek megfele­lően céltudatosabb árubeszer­zésre kell törekedni, közvet­lenül az ipartól is átvenni gyártmányokat. Ott kell vá­sárolni, ahol a leggazdaságo­sabban lehet. A hiánycikkek körét min­den módon szűkíteni kell, a készleteket "mozgásiban tartani. A nyereséget részben forga­lomnöveléssel, részben a költ­ségek csökkentésével szüksé­ges megszerezni. Újabb bolto­kat adnak szerződéses üze­meltetésbe, folytatják az ener­giatakarékos fűtés bevezeté­sét. Mindehhez azonban olyan vezetés kell, amely fel tud nőni feladataihoz, fogékony az új iránt, eléggé energikus és keresztül tudja vinni elgondo­lásait. A szervezeti felépítés sürgős felülvizsgálatára, a ká­dermunka javítására van szükség, akár minőségi sze­mélycserék árán Is — állítot­ta a Dél-Pest megyei Áfész feladatául a párt városi vég­rehajtó bizottsága. T. T. Utat épít az utca Aki mostanában a Tömör­kény utcában jár, változást tapasztalhat. Az ott lakók társadalmi munkában elkészí­tették az út tükrét, s ebben az évben megkapja a záróré­teget is. A kétkezi közremű­ködés önmagában nem elegen­dő, szükség van némi pénz­magra is. A hiányzó 350 ezer forintból az utcabeliek ön­kéntes hozzájárulásképpen fi­zettek be 150 ezer forintot a fejlesztési alap javára. A vá­rosi tanács a fennmaradó ösz- szeget részben a tanácstagi, csoport számára biztosított fo­rintokból, részben más forrás­ból teremti elő. A lakosok azt remélik, hogy mihamarabb befejeződik az építkezés. Híd íve! a pafssüs felett Saját malmára hajtotta a vizet Ismét hallal telt a meder X ötszázhetvenkét esztendeje laknak halak az alberti ma­lomtóban Miklósfia János fe­lesége Margit asszony, al­berti birtokos nemes leá­nya a középkori jogszokások értelmében kapta örökségül apja vagyonának huszonöt százalékát. 1411. május 14-én Zsigmond király parancsot adott a váci káptalannak, hogy a menyecskét iktassa be a leánynegyedbe. Május 31-én be is iktatták az általa lakott ud­varházba, két elhagyott job­bágytelekbe, egy fűzfától a Sék mocsárig terjedő rétbe, három erdőbe, melyek közül az egyik a szőlők mellett zöl- dellt, a másik a Hársas ne­vet viselte. Három művelt és műveletlen legelőrészbe, végül a Csíkos folyó melletti elha­gyott telekbe, hogy a rajta keresztülfolyó vizet elgátolja, zúgójárói a vizet ráeressze épí­tendő malmára, és a tóban földbirtokosi jogán halászatot kezdjen. Megváltozott nevek A ma is vígan folyó Csíkos­patak, nyilván a benne te­nyésző csíkhalról vette a ne­vét, a pilist tóforrásból ered s a történelem folyamán külön­böző neveken szerepelt. A XVIII. században Maraszti, magyarul Réti folyás, majd Malomárok, és most Gerje né­ven. Érthetetlen, hogy Cegléd vidékén napjainkban minden vízfolyásnak Gerje a neve, holott három egymástól kü­lönböző messze forrásokból csörgedeznek. Az igazi Gerje a mikebudai határon fénylő Gerje/ő-tóból ered, északon a Krakkó, a Bercelhegyről lezú­duló vizeknek a Mátévölgyön áttörő természetes és mester­séges árka, mely a Tápiószelé- ről lefolyó Tejes patakkal egyesülvén, a ceglédi járás ke­leti részén szakad a Gerjébe. A Csíkos-patak Irsán és Ber­eden átfolyva Aranymeggyes­nél ömlik a Gerjébe, mely Várkonynál szakad a Tiszába. Szükség volt-e megfosztani a két patakot ősi nevétől, nem tudom. Azért talán, mert mind a háromnak egy a gondviselő­je, a vízgazdálkodási társulat? Ez az egységesítés nélkülözi a hagyományokat, földrajzi ne­veinket szürkévé általánosítja. A Gerje első okleveles emlí­tése 1368-ból való, a Csíkos folyóé 1411-ből s a régi ma­gyar nyelven kanyargós vizet jelentő kairakó-krakkót min­den időben Krakkónak nevez­ték, újabban Perje-csatorná- nak. Az újságíró dohog és reméli, hogy az igen hangoz­tatott hagyományőrző tisztelet visszaadja e vízfolyások ere­deti nevét Az alberti vízimalom év­századokon át őrölt, a törökök is megadóztatták 1546-ban öt­ven akcse évi adóval. Fél év­ezreden suhogott a gáttó zú­Csatornába terelik a csapadékot Tovább folytatja a csapadékvizet elvezető csa torna építését Cegléden a Déli úton a KEVIÉP. A munkálatok miatt átmenetileg részlegesen le kellett zárni a Körösi úti kereszteződést. A forgalomterelést táblák jelzik. Apáti-Tóth Sándor (elvétele góján hatalmas kerekére a Csíkos vize, zörgött, zakatolt az öreg malom, és én még időztem a malomházában La- vicska István vízimolnárnál, s hallgattam a sorukra váró pa­rasztokat, hajdani katonákat, a szentséges vén csontokat Galícia mennykőverte front­jainak véres kalandjait mesél­ni. Életre kelt a tó A vén vízimalom a negyve­nes évekig őrölt, amíg egy el­hamarkodott napon el nem bontották, malomkereke elkor­hadt, zsilipjét elrontották. A Csíkos-patak megduzzadt a ta­vaszi hóolvadásokon, őszi nagy esőzéseken, a dombságról le­járó vízmosta Bicskei útról le­zúduló tömérdek csapadék­tól, és elmocsarasodott. Üj árkot kellett ásni az árvizek ellen. Lelkes, hagyománytisztelő emberek, mint Valent Mihály termelőszövetkezeti elnök és Magyarádi Endre szállításve­zető, egy tavalyi beszélgeté­sünk nyomán új életre keltet­ték a régi halastavat, össze­fogtak nyolcvanan-százan, tár­sadalmi munkával kikotorták medrét, az ősi patak árkát ki­tisztították, hidat vertek rá, szépséges ácsremeket, a táj­ba illőt, melynek látványa a termelőszövetkezet ácsmeste­rét dicséri. Füzek, kőrisek, gyertyánok, nyárfák és re­kettyebokrok dús ligete koszo- rúzza a festői tó mellékét har­sogózöld tágas rétek ölén. A csöndet bíbicek kiáltozása sza­kítja meg és a halastóban nyolc mázsa telepített ponty úszkál. A körbekerítő gáton emberek sürögtek, a horgá­szok népes csapata. A tavasszal alakult meg a Szabadság Termelőszövetkezet horgászegyesülete, száz tag­gal, Magyarádi Endre elnök­ségével. Régi horgászok és újonc pecázók a költségek födözésére 1200 forinttal lép­tek be, az első évi alapító tag­díjjal, jövőre már csak a fe­lét fizetik. Mert kiadás van elegendő, a markológépek és földgyaluk bérleti díja és. a hal ára. A jászkarajenői hal­gazdaság a napokabn két má­zsa amurt szállít, másfél má­zsa keszeget és busát. Ösha- lak is fickándoznak a közép­kori halastóban, csíkok, tör­peharcsák és meg nem állapí­tott más fajok, amiknek ik­ráit őszi vonulásokon a ván­dormadarak hordják messzi vizekről. Horgászparadicsom A halastó nyolc katasztrális hold kiterjedésű, legnagyobb mélysége másfél méter, esz­ményi tenyészvíz a halak sza­porodására. Jövőre áteresszel kötnek össze újabb kétholdas vízállást hozzá, és már ebben a hónapban fölépítenek egy tágas faházat horgásztanyá­nak. Ide idegeneket nem fo­gadnak, ételt, italt a megvá­sárolandó kétszázötven éves népi műemlék molnárházban szolgálnak majd. Az uradalmi vízimolnár szolgálati lakása volt ez az épület, kitatarozva, berendezve, alberti jó borok­kal és fűszeres ételekkel ver­senytársa lesz minden ország­úti csárdának. A XVIII. szá­zadban emeltette a birtokszer­ző Szeleczki Márton strázsa- mester, a török háborúk le­gendás huszárezredese. A horgászok vityillókat épí­tenek, de nem holmi csúfos sufnikat, csakis azonos mére­tű, tájba simuló kis faházakat, mesteri tervek alapján. A Tisza—Duna közének egyetlen élő középkori halas­tava, a hatszázadik évéhez kö­zelgő, védelmet igénylő alber­ti malomtó mocsári és vízi­növényzetével, föl nem kutat- tott őshonos növény- és állat­világával a tisztelet érdemlő, önkéntes munkájú albertirsai horgászok szépen fejlődő üdü­lőtelepe. Hídvégi Lajos Vöröskeresztes gyerekek \ Ügyesek, fürgék voltak Abonyi, ceglédberceli elsők A járás általános iskolái­ban szép eredménnyel mű­ködnek az ifjúsági vöröske­resztes csoportok. Egész évi munkájukat a napokban ver­senyen summázták, amelynek színhelye a ceglédberceli álta­lános iskola volt A járás tíz általános iskolájából száz ver­senyző indult, elsősegélynyúj­tásból, csecsemőápolásból ké­szültek fel ügyesen, alaposan. Elméleti és gyakorlati felada­tokat kaptak. A verseny menetét Horváth Józsefné, a Vöröskereszt ceg­lédi járási titkára ismertette. A zsűriben — bármennyire el­foglaltak is — szívesen vett részt a járás több körzeti or­vosa, szakorvosa, velük együtt védőnők, ápolónők, vöröske­resztes egészségügyi vezetősé­gi tagok. A gyerekek ügyesek, Igyek­vők voltak, a dicséret vala- mennyiüket megillette. Min­den csoport oklevelet kapott annak emlékére, hogy a ver­senyen eredményesen részt vettek. Elsősegélynyújtásban 1. az abonyi Gyulai Gaál isko­la, 2. Ceglédbercel. 3. Kocsér csapata lett. Csecsemőápolás­ban 1. a ceglédberceli, 2. a dánszentmiklósi, 3. az albert­irsai csapat. A két zsürielnöktől a gye­rekek a jókívánságok mellett kiegészítő hasznos tanácsokat is kaptak. Dr. Pásztor Judit adjunktus, gyermekszakorvos a főzelék és a tápszer elké­szítésének fontosságára, a pe- lenkázás két ügyes módjára hívta fel figyelmüket. Hozzá­fűzte: igen fontos hogy a csöpp baba ne csak tiszta holmit, ételt-italt, hanem sok-sok sze- retetet is kapjon. Foglalkozni, beszélgetni kell vele. Dr. Akó- csy Zoltán az elsősegélynyúj­tókat látta el tanácsokkal. A ceglédberceli versenyt vé­gignézte Dr. Krizsanyik Pai­ne, a Vöröskereszt Pest me­gyei szervezetének ifjúsági fő­előadója, Zsoldos Lajosné, a járási hivatal művelődésügyi osztályának vezetője és Pén­tek Zoltán tanulmányi fel­ügyelő. Elismeréssel szóltak az eseményről, melyen a sok időt igénylő felkészülés alapossága tükröződött. Külön elismerés illeti a ceglédberceli általános iskola vezető testületét és ta­nári karát a rendezésért, az esemény lebonyolításáért. Takács Imréné Újabb kenyérfélével gazda­godott a választék a ceglédi élelmiszerboltokban. A Dél- Pest megyéi Sütőipari Válla­lat víkendkenyér néven rozs­lisztes, tartósan friss, kis mé­retű kenyereket hozott forga­lomba. A klub vendége Színes és érdekes műsorai­ból sokan ismerik a rádió szer­kesztő riporterét, Szilágyi Já­nost. A ceglédi Dózsa György ifjúsági klub meghívására május 17-én a városba láto­gat és a középiskolás diákok­kal találkozik este 7 órakor. A fiatalok seregnyi kérdésre vár­nak választ tőle a rádió mun­kájával, riporteri működésé­vel kapcsolatban. Rudi, hűtve Túró Rudik sorakoznak újabban a ceglédi, nagyobb élelmiszerboltok sajtkínála­tában, a hűtőpulton. A csokis bevonatú, citromos ízű cseme­gét kedvelik a gyerekek, so­káig szerepelt a nem kapható listán. ISSN 0133—3500 (Ceglédi Hírlap,

Next

/
Thumbnails
Contents