Pest Megyei Hírlap, 1983. május (27. évfolyam, 102-127. szám)
1983-05-15 / 114. szám
1 MJJ. M/f JTTS IS., VASÁRNAP Carlos Santana koncertje Latín-amerikai varázslat Semmi felhajtás. Egyszerűen színpadra lépnek a kreolbőrű muzsikusok, és fergeteges zenélésbe fognak. Feszes ritmusok, elsöprő indulat. Négyen csépelik tenyérrel, dobverővel az ütőhangszereket, felbúgnak az orgonák, vijjog a gitár. A kakofónia egységes hangzássá rendeződik, enyhül a sokkhatás. Több mint tízezren szoronganak a sportcsarnok lelátóin, küzdőterén, a Saniana együttes koncertjén. Carlos lejjebb veszi a tempót. Felcsendül a Black magic woman, a hetvenes évek sikerszáma. A főként harmincasokból verbuválódott közönség már együtt él, ring a zenével. Aztán jönnek más, sodró • lendületű, nagy ívű dallamok. A szamba, a rumba, a cha-cha- cha és a rock sajátos ötvözete oldódik fel az egyéni hangvételű bluesban. A gyökerek a dél-amerikai népzenéhez nyúlnak vissza. A harminchat esztendős Carlos Santana Mexikó szülötte, onnan a kötődés. Tizen* öt évesen alakítja meg első zenekarát, majd San Franciscóba átköltözve az ottani latinamerikai közösség táncos mulatságain játszik. Innentől kezdve pályája felfelé ível, a legnagyobbak között tartják számon. Kis kitérő, a dzsesz- szel kacérkodik — olyan muzsikusokkal játszik együtt, mint Buddy Miles, John McLaughlin —, s így gazdagodva fordul vissza a latin zenéhez. Bejárja a fél világot, mindenütt meghódítja a közönséget. a Budapest Sport- csarnokban is. Bámulatosan uralja hangszerét. Hullámzó érzelmek szakadnak ki gitárjából: nyögdé- csel, panaszosan felsír, majd agresszíven tromfolja a többi hangszert, hogy aztán visszafogott, könnyed, játékos akkordokra váltson. Majd hirtelen a dobokhoz szalad, egzotikus ritmusokat perget. Földre szórja a dobverőket, már énekel, és megint felkapja a gitárt. Romantikus, szívfacsaró blues- ba kezd a nemrégiben elhunyt egykori zenésztárs, Szabó Gábor emlékére. Minden fény rá irányul, karján láthatóvá válik a piros-fehér-zöld szalag. A színes lámpák viliódznak, a tömeg tombol, táncol. Még néhány szám, igazi örömzene. Együtt a zenekar, és vele közönsége. Hatszor tapsolják vissza. Carlos leereszti gitárját, végigsimítja bodros haját, megköszöni a publikumnak a koncertet. Kihunynak a fények, elillan a varázslat. K. L. A legnehezebb és a legkönnyebb Játszani tanulnak önfeledten A hivatásos színész abban különbözik a gyermektől, hogy kitartóbban és tökéletesebben játssza azt a szerepet, amelyet utánoz. Egyben hasonlítanak egymásra: nem erőlködnek állandóan azért, hogy meggyőzzék a közönséget az eljátszott jellem és az előadó azonosságáról. Egyformán zavarba jönnek, amikor ezt mégis elhiszik nekik. Van még egy közös jellemzője az igazán jó színésznek és a gyermeknek: mindkettő képes felszabadultan, önfeledten játszani. Énekre táncolnak Sok helyütt tevékenykednek színjátszócsoportok, amelyeknek tagjai a serdülők korosztályából kerülnek ki. Ez szinte már megszokott, természetes dolog. Annál inkább meglepő volt az a délelőtti kép, amely nemrégiben Bagón, a művelődési házban fogadott. A színpadon apró gyerekek vödörrel, kolomppal fölszerelkezve játszottak; egyik a létra tetején ült éppen, a másik alatta bújt át, a harmadik előttük kuporgott. Próbáltak. Munkájukat fiatal tanító, Fodor Mihály irányította. A mesélő bevezette a történetet: Egy nagy béka, /majdnem egy véka, /egy varangyos, /sose meleg, nem is langyos, /minden este elku- ruttyolt, midőn tóba hullott a Hold. Megbűvölten figyeltem a másodikosokat, ahogy élvezettel előadták Páskándi Géza verses meséjét arról a békáról, amelyik megirigyelte a Trencsényl Zoltán felvételei tündérek légiességét, könnyed báját. Miután úgy gondolta, hogy az ő énekére táncolnak a tündérek, arról meditált: Nem vagyok épp olyan balga, /hogy a zenét ingyen húzzam, /hisz kincs van a kutyku- ruttyban. S hogy neki is ha- 1 sonló külseje legyen, kölcsönkérte a tündérek szakács- könyvét, ám belepusztult a tündéri diétába. Jókedv kerekedik A próba után Fodor Mihály elmondotta, hogy rendszeresen dramatizál az osztályával különféle kis meséket, történeteket. S hogy miért? — Ebben a korban rendkívül fogékonyak a gyerekek. Elsőben kezdtük a munkát. A huszonnégyes létszámból tizenhatan vesznek részt ebben a játékban. Az eredmény már egy év után mérhető. Jobban, kifejezőbben olvasnak, határozottan fejlődött kommunikációs képességük, mozgásuk. Az elején tanulóim fele rendkívül gátlásos volt. Valamennyien oldódtak, s ez igen nagy segítséget jelent a tanításnál is. A színjátszás nem korlátozódik csak a heti két alkalommal megtartott próbákra. A légzés- és beszédgyakorlatokat például a lelkes pedagógus beépítette az anyanyelvi órákba. Sokat van együtt a tanítványaival. Megnézik Gödöllőn a gyermekszínházi előadásodat, de más . kulturális programjaik is vannak. Erre azért van különös szükség, mert a kis közösségben bizony sok a hátrányos helyzetű és veszélyeztetett gyermek. A produkciók betanítása az elmondottakon kívül más előnyökkel is jár. Hozzásegíti a pedagógust a jó légkör kialakításához, hiszen a színpadon nagyon kell figyelni egymásra. A kicsinyek közben már haPolitikai kiadványok Az erkölcs története A könyv Huszár Tibor az Erkölcs és társadalom című műve az erkölcs története is lehetne, hiszen annak fejlődését írja meg a hordatársadalmaktól az ókori Mezopotámia erkölcsi törvény- könyvén, a polgárság szokásain át egészen a szocialista erkölcsig. Érdekes végigkísérni ezt az utat, amely egyben az emberiség fejlődése is. A szerző az előszóban kifejti, hogy az erkölcs rejtélyének kulcsa a társadalomban van. Ezt ő már másfél évtizeddel ezelőtti könyvében kifejtette, amelyben összegezte az erkölcsről és a társadalomról vallott nézeteit. Ez a mostani kötet az 19S5-ben megjelentnek a bővített, átdolgozott kiadása, de nem ugyanaz. Azóta fejlődött és sokoldalúbbá vált a szerzőnek Is a felfogása az erkölcsről és a társadalomról. Részletesen foglalkozik az erkölcsi szabályozás, a moralitás kialakulásával, a modern etikai irányzatok kategória-rendszerének kiépülésével és változásaival. Természetesen nem könnyű ennek a hatalmas — időben is hosszú — anyagnak az áttekintése. Ezután az erkölcs, az erkölcsi érzés természeti előfeltételeiről értekezik. Idézi Darwint, aki először jutott arra^ a következtetésre, hogy az erkölcs előzményei már az állatvilágban megtalálhatók. Az erkölcsi érzék — amely a a nagy természettudós értelmezésében az erkölcs alapja — nem egyetlen természeti aktusnak, hanem évmilliókig tartó fokozatos fejlődésnek az eredménye, az egyes állatfajoknál megfigyelhető társas ösztön magasabbrendű megnyilvánulása. Az erkölcs kialakulásának társadalmi-történeti feltételeiről szólva megállapítja. hogy az emberré válás, a társadalom keletkezése rendkívül hosszú történelmi folyamat. A földművelés és a fejlett törzsiség kialakulásával a társadalmi tudat differenciálódott. Egyben megszerveződött a család és kialakult a tulajdon is. Ezt követően a különböző kódexek és törvénytáblák létrejöttének körülményeit írja le, és lefesti az osztálytársadalom kialakulását, az erkölcs kifejlődését. Konkrétan vizsgálja az ókori Mezopotámia erkölcsét, az Ószövetséget és a prófétai mozgalmakat, Mózes törvényeit, a konfucianizmus és az ókori Kína erkölcsét, az indiai kaszttársadalmak morálját. Jelentős helyet foglal el vizsgálódásában Athén és a görög városállamok. Ezt követően rátér a polgári erkölcsi eszmék kialakulásának vizsgálatára. Igen érdekes, ahogyan a társadalom szellemi életével foglalkozik. Hangsúlyozza, hogy az erkölcsöt meghatározza a termelők állapota, a termelőerők által meghatározott gazdasági viszonyok, a társadalmi-politikai rendszer, a társadalom pszichológiája, amelyet részben közvetlenül a termelés határoz meg, részben az arra felépülő társadalmi-politikai rendszer. Foglalkozik az erkölcs kifejlődésének főbb sajátosságaival, az erkölcsi rendszerekkel, a polgári társadalmak erkölcsi tudatának néhány strukturális jellemzőjével, míg végül a szocialista átalakulással és a szocialista erkölcsi tudattal. A szocialista társadalmak világtörténelmi léptékkel mérve fiatalok, fejlődésük jelen szakaszát az építés, a formálódás jellemzi — hangsúlyozza a szerző —, egyben ez meghatározza a formáját is, azt, hogy a szocialista társadalmak felszámolták a tőkés magán- tulajdont. államosították a nagy és a középiparl. többségükben termelőszövetkezetekbe tömörítették a parasztságot vagv annak jelentékeny hányadát, és megszüntették a volt uralkodó osztályok műveltségi kiváltságait. E változások nyomán átalakult a társadalom osztály- és rétegszerkezete, politikai rendszere. A szocialista erkölcs tehát az egész ideológiai felépítménnyel együtt, annak elemeként formálódik. Forrásául szolgáltak a munkásmozgalom hagyományai, az ipari proletariátus harci tapasztalatai, a tudományos szocializmus tételei, a dialektikus és történelmi materializmus világlátása, mely a természet és a társadalom viszonyának, az ember ontológiai státusának új értelmezését adja, s ily módon egy új etika tudományos alapjául szolgál. A továbbiakban megállapítja, hogy a szocializmust építő országokban közös vonások figyelhetők meg, de vannak eltérőek is, hiszen más a helyzet például Jugoszláviában és megint más Kubában vagy Kínában és Albániában. Mások a történelmi adottságai például Angolának vagy Dél-Jemennek. Az említett országok, országcsoportok között mutatkozó különbségeket, amelyeket egyaránt indokolnak objektív és szubjektív okok — a fejlődés szintkülönbségei, a munkásság számaránya, politikai iskolázottsága és sok más egyéb meghatározza. Gondolataií kötete végén Magyarországra vonatkoztatja. Megállapítja, hogy tudati viszonyainkat különböző erkölcsi nézetek, ideológiák egyidejű jelenléte jellemzi, az egyes emberekben — ezzel összefüggésben — sokféle értékrend ré- tegeződhet egymásra: az egyértelmű, kikristályosodott erkölcsiség csak a legöntudatosabb embereket jellemzi. E tény is társadalmunk átmeneti jellegének a történelmi helvzetválloztatás dinamizmusának következménye. Vagyis hazánkban egyre inkább a szocialista erkölcs dominál és ezt segíti elő az alkotmány is, amely biztosítja a polqárok lelkiismereti szabadságát és a vallás szabad gyakorlásénak a jogát. Mindez csak elősegíti, hngv az emberek fokozatosan felismerjék a szocialista erkölcs fontosságát és aszerint élienek. Gáli Sándor zafelé készülődtek. Dallos Orsolya, Cserpnyák Lívia, Kármán János és Dudás Henrietta egymás szavába vágva mesélték, miért szeretik ezeket a foglalkozásokat. Jancsi férfihoz illő nyíltsággal közölte: az a legjobb az egészben, hogy lehet bohóckodni. Pirosló fülcimpák A lányok kuncogva helyeseltek, de rögtön hozzátették: nemcsak bohóckodnak, hanem sok érdekeset is tanultak. Időközben meg rájöttek arra, hogy ez a játék komoly dolog. Szívesen visszaemlékeztek egy régebbi előadásukra, amikor Kormos István Három nyulak című verses meséjét adták elő. — Fölléptünk már közönség előtt is — dicsekedett pirosló fülcimpákkal Lívia. — Az elején izgultunk, de most már nem zavar bennünket, ha más is látja amit csinálunk. Orsi és Henni az otthoni sikerekre volt a legbüszkébb, amikor a családban levő többi gyereknek báboztak, hiszen ez egyiknek sem megy olyan jól, mint nekik. Alekszandr Tairov, aki a huszadik századi színházművészet két ellentétes pólusát képviselő Sztanyiszlavszkijt és Mejerholdot egyaránt mesterének vallotta, tett egy paradoxonnak tűnő kijelentést: Ha valaki megkérdezné tőlem, melyik a legnehezebb művészet, azt válaszolnám, a színész művészete. S ha valaki megkérdezné tőlem, melyik a legkönnyebb művészet, ugyanezt válaszolnám: a színész művészete. Fodor Mihály — bár titkon irodalmi színpadi utánpótlást is nevel — nem színészeket akar képezni, tehát inkább a könnyű, játékos oldalt helyezi előtérbe. Az ő célja egyszerűbb, ám mégis bonyolultabb: felszabadult, a művészeteket szerető, értő s kiegyensúlyozott felnőttként szeretné viszontlátni kis tanítványait. Körmendi Zsuzsa Júliusban k Szentendrei nyár A Szentendrei nyár immár hagyományos rendezvénysorozatát július 2—24. között rendezik meg; a képzőművészeti kiállítások, zenei események, szórakoztató programok sora várja a városba látogatókat. A Művészíelepi Galériában Válogatás Szentendre történetének dokumentumaiból címmel nyitnak a kisvárosnak és környékének múltját felelevenítő kiállítást. A nyári seregszemle kiemelkedő eseménye az elmúlt esztendőkben Templom téri sokadalom néven ismertté vált kézműves bemutató és vásár. Tucatnyinál is több ritka mesterség képviselője, árusok sokasága kínálja majd portékáit, a forgatagban artisták, bohócok, mutatványosok, bábosok gondoskodnak a vendégek szórakoztatásáról. Szombatonként és vasárnaponként nemzetiségi együttesek mutatják be műsorukat. Zenés városnézéseken ismerkedhetnek meg a muzsika kedvelői a Baranya és Bem táncegyüttessel, a szentendrei úttörő fúvószenekarral, a pomázi tamburásokkal, valamint a Buzuki együttessel. Hang versenyek színhelye lesz a Szabadtéri Néprajzi Múzeum is, a vendégek hallhatják a mándoki református templom újonnan felépített orgonáját. Ugyancsak a Szabadtéri Néprajzi Múzeumban — a Felső Tiszavidék és a Kisalföld házainál — mesteremberek mutatják be szakmájuk fortélyait. A júliusi seregszemle fő eseménye a Szentendrei Teátrum programja. Műsorán ismét Schubert-Berté: Három a kislány című daljátéka szerepel, melyet Herényi Imre érdemes művész rendezett. A darabot a július 1-i főpróbát követően összesen tizennégyszer játsszák. Rádiófigyelő DEMOKRATIKUS DISKURZUS. Országunk vezetőinek, a politika első vonalbeli irányítóinak vendégszereplése a Rádióban ma már nem megy különleges eseményszámba. A gyakori látogatás azonban mit sem von le ezeknek a félóráknak, óráknak az izgalmából, népszerűségéből, abból a tényből, hogy az ilyen megnyilatkozások az ország figyelmének középpontjában állnak. Jogos, demokratikus igény hívta életre ezeket a találkozásokat. A tömegeknek az a kívánsága, hogy választott vezetőik rendszeresen, érthető, közvetlen formában tájékoztassák őket a valamennyiünk sorsát alakító döntésekről. A csütörtöki Rádiónapló vendége Óvári Miklós, a Magyar Szocialista Munkáspárt Poli- ‘ikai Bizottságának tagja, a Központi Bizottság titkára volt. S akik a beszélgetésben bennünket, a közvéleményt képviselték: Bolgár György és Szalai Zsolt. Engedtessék meg, hogy izmosodó szocialista demokráciánk e fórumát hallgatva ne örvendezzünk újra, hogy a hallgatók — inkább mint új ságíró kollégáink — nem aggódtak elmondani kétségeiket szólni azokról a jelenségekről smelveket ellentmondásosnak látnak. Óvári Miklós minden kér dá«*e érdemben válaszok akarva-akaratlanvl tolmácsol va nem csak a párt vezet" szerveinek terveit han^m szokat a töprengéseket, a noli t'Hisok belső és egymás kő zötti vitáit is, amrlyekne1' ..rodm^nve a mában, mér in kább a holnapban tükröződik HÍVJA a 33-43-22-EST. Ez is egy olyan sorozat amelynek minden adását meg kell hallgatni, bízva abban, hogy felejthetetlen órával leszünk gazdagabbak, vagy éppen ellenkezőleg, hiábavaló időtöltés volt a készülék mellett tanyázni. Többször próbáltuk már okát keresni ennek, hogy a szimpatikus, érdekes emberekkel miért sikerülnek más-más hangulatúra a beszélgetések. A vendégeken, az interjúalanyokon múlna a siker? Kézenfekvő lehetne az igenlő válasz, s hajlamosak is lennénk e mellett voksolni, ha a csütörtök esti műsor nem ingatná meg e hitünket. Hegedűs Csaba, a birkózó- válogatott szövetségi kapitánya ugyanis számtalanszor bizonyította, hogy nem csupán különleges képességekkel rendelkező sportember hanem olyan karakter is, aki hitével, őszinte emberi tulajdoniágával képes magával ragadni másokat is. Ki tudja miért, most mégis olyan interjú készült vele, ami sokkal inkább lett volna való valamelyik sportműsorba mint eg> ilyen, az emberre kíváncsi beszélgetésbe. Mári&ssy Judit beugró szereplője volt a műsornak. A ■negbelegedeít Szántó Piroska helyett vállalta a tartalék ki- 'sit bántó, s nem is mindig -zerencsés szerénél, S mégis ő ■?ft az, akivel a km-ábban csak ■'ssen csordogáló párbeszéd ',vor*?«n prt7.«:<*Avé, érd'-k??o<5 ■ált. 0 tudott megfontolandó’ ■smdolatokkal szolgálni élétől, halálról, bitről, hivatáséi. Csulák András
