Pest Megyei Hírlap, 1983. május (27. évfolyam, 102-127. szám)

1983-05-13 / 112. szám

1983. MÁJUS 13., PÉNTEK 3 Mit takar a GHP? Piacuk az alapító vállalatok „GHP Közös Szerszám- gyár”. A Granvisus, (Lát- szerészeti Eszközök Gyára), a Hungária Műanyagfel- dolgozó Vállalat és a Pest megyei Műanyagipari Vál­lalat közös létesítménye. Hazánk e három nagy mű- anyagipari vállalata a cég- bejegyzés szerint 1982. jú­lius 1-től — gyakorlatilag szeptembertől — közös vállalatot alapított. A kö­zös vállalat feladata: első- ^ sorban saját célra szer- £ számgyártás, szerszámfej- í lesztés, ám ha kapacitásuk } megengedi, más belföldi ? megrendelőknek. illetve í exportra Is termelhetnek. Munkamegosztás — Mi indokolta a vállalat megalapítását? — kérdeztem Kellermayer Györgytől, a GHP igazgatójától. — A hazai szerszámgyár­táj színvonala — kevés kivé­teltől eltekintve — megrekedt a mintegy 25—30 évvel ezelőtti szinten, holott a végtermékkel szembeni igények növekedése a szerszámok mennyiségi és minőségi fejlesztését követel­né meg. A műanyagipari vál­lalatok ugyan jól látják, hogy megfelelő szerszámok nélkül nem lehet gazdaságosan, tö­megesen termelni, de mivel az általuk gyártott szerszámok közvetlenül nem értékesíthe­tők, a befektetés csak hósz- szabb távon térül meg, s e te­vékenységet szükséges rossz­nak tekintik. Ez a látszólagos ellentmondás vezetett oda. hogy néhány évvel ezelőtt több hazai vállalat különféle fórumok elé terjesztette közös javaslatát: műanyagfeldol­gozó szerszámok gyártására olyan közös vállalatot kíván­nak létrehozni, amelynek ter­méke a szerszám, és piacát el­sősorban az alapító vállalatok jelentik. Sok-sok bonyodalom után a Granvisus, a Hungá­ria és a PEMÜ létrehozta a GHP Közös Szerszámgyárat. — A GHP tehát önálló kö­zös vállalat, ugyanakkor erő­sen függ a három alapítótól is, hiszen ezek adták össze az induláshoz vagyonát. Milyen munkamegosztás alakult ki önök és az anyavállalatok kö­zött7 — A műanyagfeldolgozó szerszámok gyártása, fejlesz­tése a mi feladatunk, de to­vábbra is a három vállalat tartja karban, javítja a régi szerszámokat. Természetesen az általunk gyártott és értéke­sített eszközök javítására már mi vállalkozunk, s ezt ve­vőinkkel szerződésben rögzít­jük. A jövőben szeretnénk kapacitásunkat növelni, hogy előtérbe állíthassuk a gyártás mennyiségi növekedése mel­lett a szerszámfejlesztést is. — Bár szeptember óta még kevés idő telt el, gondolom az eredményekről év végén mé­giscsak készítettek valamiféle számadást? — Valóban, december 31-én már nagy vonalakban láthat­tuk, hogy az alapítók elképze­lései megvalósíthatók, a GHP gazdaságosan és ütemesen ter­mel. Ugyanis a befektetett költségek közvetlenül megté­rülnek, kapacitásunkat, eszkö­zeinket jobban ki tudjuk hasz­nálni, mint ahogy ezt a három vállalat külön-külön tehetné. Az újra, a változó piaci igé­nyekre rugalmasan reagálunk, s csupán a szervezés révén az idén körülbelül tízszázalékos fejlesztésre leszünk képesek. Előre kalkulálható Vállalatunk egyelőre kis lét­számmal működik. Nem fizi­kai dolgozóink száma minimá­lis ezen belül, se osztályba, se csoportba nem soroljuk, ha­nem feladatokra orientáljuk őket. Konkrétabban a felada­toktól és szakképzettségtől függően (divatos szóval) teameket alakítunk. Mindenki munkáját előre megszabjuk, az egyén képességei és belátá­sa szerint dolgozik majd. Az pedig, aki számára kijelölte a feladatot, ellenőrzi. — No és vállalják ezt a dol­gozók? — Igen, mert elvárásainkat igyekszünk erkölcsileg, anya­gilag is alátámasztani. A köz­ponti bérszínvonal-szabályozás keretei között szükséges a jö­vedelmeket úgy alakítani, hogy azok a teljesítményekkel arányosak legyenek. A bér nagy részét a mozgóbérek al­kotják, és ezt a részt fordítjuk ténylegesen ösztönzésre. Pél­dául: egy adott munkával X óra alatt lehet elkészülni vagy ennyi idő alatt még megéri a vállalatnak. Aki ennél gyor­sabban, jobb ötlettel teljesíti, saját plusz ráfordításának ará­nyában, előre meghatározott mértékkel magasabb fizetést kap. Tehát előre kalkulálható plusz jövedelemre tehet szert. Vállalatunknak pedig azért éri meg, mert túlóraértékünk így jóval az országos átlag alatt marad. — Az 1982-es tört évet igen szép nyereséghányaddal zár­ták. Mit terveznek? — Mindenekelőtt a három anyavállalat igényeit szeret­nénk maximálisan kielégíteni és ha ez sikerül, a termelé­kenység felfutásával párhuza­mosan az év közepétől külső megrendeléseket is vállalunk Magyarország vállalatai szer­számigényüknek körülbelül 10 százalékát nem rubel elszámo­lású importból elégítik ki. Eb­ből akarunk átvállalni, a nép­gazdaságnak dollárt megtaka­rítani, s a külföldi msgrende- lésnek eleget tenni. — Feltéve, ha lesznek kül­földi megrendelők. — Fennállásunk néhány hó­napja alatt már két nyugati cég keresett meg bennünket. Pillanatnyilag még nem tud­tunk velük szerződést kötni, de hangsúlyozom, amint lehe­tőségeink megengedik, export­ra is termelünk. Nemcsak a bevétel miatt, hanem azért is, A* üzemek. Intézmények önállósága megnövekedett az elmúlt években, s ezzel lépést kell tartania á szakszervezeti mozgalomnak. A bizalmiak, s testületeik iránti követelmé­nyek is magasabbak, az alap­szervezetek kádermunkája kulcsfontosságú. A többi között ez adta az indítékot, hogy a Szakszerve­zetek Pest megyei Tanácsa 11 iparág 13 munkahelyén, az alapszervezeteknél áttekintse: miként alakultak a mozgalom személyi feltétele*. Az ered­ményről számolt be tegnap az SZMT elnöksége előtt Varga István, a Szakszervezetek Pest megyei Tanácsának titkára Mint kitűnik: tarka a kép. Me­gyénkben magas — néhol 10. néhol 40 százalékos — a bizal­miak körében a fluktuáció. A tagság minden eddiginél határozottabb érdekképvisele­I tét, érdekvédelmet igényel, s a szakszervezeti bizalmiaknak partnernek kell lenniük a munkahelyi gazdasági vezetők számára is. Épp ezért — noha az alapszervezeti funkcioná­riusok felkészültsége számot­tevően javult — továbbra is nagy gondot kell fordítani képzésükre. A vitában hozzászólók — sorrendben: Major Péter, a MEDOSZ. Tösér Andrásné, az ÉDOSZ, Szabó Sándor az Épí­tők, Haness László, a Pedagó­gusok Szakszervezete Pest me­gyei titkára, Jámbor Miklós, a/ SZMT vezető titkára, Jakab Sándor, a SZOT főtitkár-he­lyettese valamint Miklós László, a KISZ Pest megyei Bizottságának titkára — is hangsúlyozták: fokozottabb fi­gyelmet kell fordítani a ráter­mett fiatalok, egyes munka­helyeken a műszaki értelmi­ségiek bevonására. mert külföldi megrendelőink igényeiből sokat tanulhatunk, meghatározhatják fejleszté­sünk irányát. — Piackutatásra is sor ke­rült ezzel kapcsolatban? — A Technoimpex Külke­reskedelmi Vállalat mérte fel előzetesen számunkra a pia­cot, másrészt olyan fejlett tő­kés cégektől szeretnénk know- how-t vásárolni, amelyek ipa­rilag magasan felettünk áll­nak és a szerszámokat hajlan­dók tőlünk visszavásárolni. El­képzelésünknek reális alapja az, hogy a szerszámkészítés nemcsak hazánkban, hanem nemzetközileg is kurrens szak­ma. — A GHP szervezeti felépí­tése teljesen eltér a hazai vál­lalatokra jellemző hierarchiá­tól. Dolgozóik ösztönzési módszere is inkább a kisvál­lalkozásokra, mint a nagyvál­lalati gyakorlatra emlékeztet, önmagukkal szemben támasz­tott igényeik is magasabbak és mások, mint a megszokot­tak. Hogyan sikerült ennyi újat elfogadtatni gazdasági környezetükkel? Elfogadtatni magunkat — Az előzményekről nem 6okat mondhatok, hiszen szep­tember előtt magam sem tud tam a GHP létezéséről, akkor kerültem ugyanis a vállalat élére pályázat útján. S hogy miként sikerült elfogadtatni magunkat a jövőben? Ha nem felelünk meg az alapító válla­latok céljainak, visszavonhat­ják saját vagyonukat, sőt, a közös vállalat megszüntetését is kérhetik. Ám, ha az álta­lunk helyesnek ítélt módsze­rekkel versenyképes termelé­si feltételeket és termékeket hozunk létre, akkor a kétke­dőik előtt (mert bizony akad­nak) is bizonyítjuk létjogosult­ságunkat," b ........ á*gov: Na pjainkban egyre többen vállalják a kockázatot, de a szaporodó kisvállalkozások mellett a GHP-hoz hasonló nagyvállalkozások, közös vál­lalatok száma igen csekély. Holott hosszabb távon fokozó­dó gazdasági és világpiaci ne hézségek láttán csakis az utóbbi vezet — tüneti kezelés helyett — megoldáshoz. Eller Erzsébet Tisztességes csábítás Más a veréb, más a füstifecske Száiiáscsináló ahhoz, hogy ájabbak követhessék Nem egészen Igaz az. amit a szakemberek egy ' része meggyőződéssel állít, de majd­nem való: oz üzletszerző ma­ga a termék. Egyetlen árunál sem nélkülözhetők a szakava­tott kereskedők, főként, ha külpiaci eladásokról van szó ám többféle hazai terméknél nincs szükség különösebb is­mertetésre, bemutatásra, mi­vel az üzlet megszerzésének, megkötésének legfőbb mozga­tórugója az, amit megvételre kínálunk. Üzletet szerez Szó sincs arról, mintha bő­velkednénk ilyen árucikkek­ben — olyanokban tehát, amelyek a ma használatos ki­fejezéssel versenyképesek —, de számuk nagyobb, mint volt korábban, s remélhető, tovább gyarapszik. Az üzletet szerző, megtartó termékek listáján otl találunk Vácott kibocsátott fényforrásokat, Monoron elő­állított élelmiszeripari — vá­góhídi — berendezéseket, Százhalombattán készített olajszármazékokat, kenőanya­gokat, Cegléden gyártott alu­míniumvázas motorokat, Nagy­kőrösről származó tartósító­ipari gépeket, Tápiószelén sza­lagról lekerült vas- és acél- szerkezeteket. Ezek az áruk — ha képle­tesen is —, azért tölthetik be az üzletszerzői szerepkört, mert — sajnálatos, de ritka kivételektől eltekintve — mi­nőségi jellemzőik egyenlete­sek, használati értékük arány­ban áll az árral, s mert a fel­használó számára azt a mű­szaki színvonalat testesítik meg, amelyre éppen szüksége van. Így sem könnyen csá­bítják el a vevőt — akit sok oldalról, bő választékkal csa­logatnak az eladók —, de jó­val gyorsabban, hatásosabban, mint azok az átlagos, úgyne­vezett közepes színvonalú ter­mékek, amelyek a kivitel na­gyobb részét alkotják. Valójában az előbbi bekez­désben hevenyészett receptet írtunk le arra, mit vár a ve­vő — és joggal várja ezt —, az eladótól, annak árujától, s első pil.antásra ezek a köve­telmények nem tűnnek nehe­zeknek, teljesíthetetlennek. Nem, mert hiszen természete.- az egyenletes minőség, az ár­ral párhuzamos használati ér­ték, a vevő szükségleteivel egyező műszaki színvonal Ezeknek a felületes ítélkezés­re nem különleges jellemzők­nek az elérése azonban rugal­mas termelési hátországot, ha­tásos fejlesztési politikát, szi­gorú költséggazdálkodást kö­vetel. Sok mással egyetemben Sok mással, mivel az az igaz­ság, hogy az üzletszerző ter­mékek mögött, kivétel nélkül, az adott termelőhely egészé­nek erőfeszítése, fejlesztési és üzletpolitikája áll, amibe olyan csekélynek látszó moz­zanatok is beleépülnek mint a műveletközi ellenőrzés, a csomagolás, a szállítási ha­táridők megtartása, a szerviz megteremtése, az alkatrész­utánpótlás zavartalansága. Tavaly a megyében a negye­dik negyedévben jelentősen megélénkült az exportszállí­tások ritmusa, s ennek volt elsősorban köszönhető a kivi­tel szerény bővítése, 1981-hez képest 3,9 százalékkal. A gya­rapodáshoz főként gépipari. illetve textilipari cégek járul­tak az átlagosnál jobban hoz­zá, így a többi között dina­mikusan növelte exportját a Lenfonó- és Szövőipari Válla­lat, a Ganz Árammérőgyár. a Váci Kötöttárugyár, lénye­ges haladást ért el a Monori Mezőgép Vállalat, a kiskun- lacházai ÉGSZÖV. Az említet! és a hasonló termelőhelyeken tapasztaltak megerősítik a ko­rábban leírtak igazságát, azaz a kivitelnek a nehéz értéke­sítési feltételek ellenére bekö­vetkezett bővülése a hátor­szág egészének változására tá­maszkodott. Kiemelkedve Ha most már ennek a bo­nyolult hátországnak az isme­retében vizsgáljuk a megye szocialista ipara egészéből ki­kerülő exportot, akkor azt ta­pasztalhatjuk, jó néhány olyan árut kényszerülünk minden esetben kemény kereskedői munkával, a lehetséges árnál olcsóbban eladni, ami üzlet­szerző lehetne ... Lehetne csak éppen — s ez a csak szócska most némelyek gon­Munkavédelmi nap Ä megelőzés a legfontosabb Az Életünk, egészségünk, biztonságunk védelméért cí­mű rendezvénysorozat kereté­ben munkavédelmi napot tar­tottak tegnap, május 12-én a SZOT-székházban. Fodor László, a Szakszervezetek Pest megyei Tanácsának tit­kára köszöntötte a jelenlévő­ket; a megyében működő vál­lalatok, intézmények, termelő- szövetkezetek munkavédelmi vezetőit, és a gazdasági szer­vezetek munkavédelmi fel­ügyelőit. Mintegy kétszázötve­nén gyűltek össze azért, hogy meghallgassák Főcze Lajos­nak, a SZOT munkavédelmi osztálya vezetőjének, az Or­szágos Munkavédelmi Bizott­ság titkárának előadását. A mundér becsülete Megjelent a tanácskozáson dr. Lachman Gáborné, a MEDOSZ Központi Vezetősé­gének titkára és dr. Darvas József alezredes a Pest me­gyei Rendőrfőkapitányság képviseletében. A munkavédelem társada­lompolitikai kérdés — hang­súlyozta Főcze Lajos. A biz­tonságos rendszer a dolgozó ember védelmét szolgálja, a balesetek megelőzése vala­mennyiünk közös ügye kell, hogy legyen. Bűnt követ el az — mondotta az előadó —, aki a balesetek kivizsgálásakor - mundér becsületét védi, és nem az embert. Nem egyszei előfordul, hogy bár az üzem nem tartotta be a munkavé­delmi előírásokat, mégis a dolgozót teszik felelőssé. Ilyen eseteknek nem szabad elő­fordulniuk. Igaz, a halálos balesetek száma csökkent, de egynek sem szabadna megtör­ténnie! Nevelés, felvilágosítás Sokszor elhangzanak olyan kifogások, hogy nincs pénz — holott épp azokon a területe­ken vannak a legnagyobb hiányosságok, amelyek nem igényelnek anyagi befektetést Ilyenek a munkavédelmi okta­tás, a munkavédelmi szabály­zat megalkotása az egyes mű­helyekben, és a balesetek ki­vizsgálása. Meg kell követelni a létesítményi tervek munka- védelmi előírásainak előkészí­tését, az exportból származó gépek minőségtanúsítványát, a használatba vétel szempontjai­nak betartását, s az egyéni vé­dőfelszerelések használatát „Példamutatás, meggyőzés megkövetelés” — ezek azok az eszközök, amelyekkel hatéko­nyabbá tehetjük munkavédel­münket — fejezte be előadását Főcze Lajos. Ezután Barna László, a Pest megyei műszaki felügyelet fő­felügyelője jelentkezett korre­ferátumával, amelyben me­gyénk termelőszövetkezeteinek munkavédelmi helyzetéről szá­molt be. Elmondta, hogy az egyesülések következtében megerősödtek a munkavédelmi tevékenység személyi feltételei. 119 főfoglalkozású, és 233 rész­megbízatású munkatárs dolgo­zik ezen a területen. 27 téesz- ben segítik a munkavédelmi­sek feladatának ellátását mun­kavédelmi bizottságok. Ta­valy a szociális kiadásokra szánt 950 millió forintból 214 milliót munkavédelemre fordí­tottak a Pest megyei termelő- szövetkezetek. Ennek, és a na­gyobb felelősségvállalásnak köszönhető, hogy 1982-ben hosszú idő óta először csökkent jelentősen az üzemi balesetek száma megyénk mezőgazdasá­gi üzemeiben. Személyi tényezők Az SZMT Munkavédelmi Felügyelőség főfelügyelője. Vargha Tamás korreferátumá­ban azt hangsúlyozta, hogy a balesetek megelőzésében erő­síteni kell a nevelő, a felvilá­gosító és a propagandamunkát. Az üzemi balesetek tapasztala­tai ugyanis azt bizonyítják, hogy az okok között nagy sze­repet játszanak a személyi té­nyezők. Koncentrálni kell azt az erőt. amelyet eddig külön külön fektettek ebbe a mun kába az egyes szervezetek. Szó ros együttműködést kell kiala kítani a rendőrséggel, a tűzol tósággal, a KÖJÁL-lal. a tér mészetvédelmi hivatallal. A jelenlevők egyetértettek abban, hogy a munkavédelnr tevékenységnek szilárd bázis? a társadalmi aktivista hálózat T. É. dolkodásmódjának könnyedsé­gét próbálja meg érzékeltet­ni — váltakozó a minőség, meghökkentően kezdetleges a csomagolás, a gyártó nem vál­lalja az alkatrészek pótlását... s olykor annyi is elég a piaci kudarchoz, a kitűnő termék lejáratásához, hogy a nyári di­vatcikk augusztus közepén ér­kezik meg a külföldi megren­delőkhöz. Vállalati és irányítási — gyakran: adminisztrációs — hi­bák, nehézkességek, érdekelt­ségi rések következménye, hogy amiért többet kaphatnánk, az kevesebbet ér. Ahogy ennek az ellenkezője, az üzletszerző termékek sorsa is a rugal­masság, a gyors helyzetfelis­merés szükségességét bizonyít­ja. S ez utóbbiak olykor hiá­nyoznak, hiszen — viszonylag szűk körben maradva —, ta­valy a nem rubel elszámolá­sú kivitel örvendetes növeke­dése sem feledtetheti. hogy például a fogyasztási iparcik­kek exportja most már má­sodik esztendeje csökken, s a tavalyi mérséklődő forgalom számottevően elmaradt az 1980. évitől, örvendetes vi­szont, hogy az 1981. évi bő­vülést megtetézve, sikerült to­vább növelni a gépek, szállí­tóeszközök, egyéb beruházási javak nem rubel elszámolású eladását, a gond ott van, hogy e tetemes gyarapodás ellenére is e cikkcsoport kivitelének és behozatalának egyenlege még mindig negatív előjelű, azaz szó sincs arról, mintha már célba érkeztek volna a gyár­tók és a kereskedők. Mindez, gondként, feszültségként rövid távon nem lenne nagy teher, csakhogy esztendők óta ez a helyzet, azaz először megfele­lő, kínálat, választék kell ah­hoz, hogy az átlagból kiemel­kedhessenek a mainál na­gyobb számban az üzletszerző termékek. Törekvésekben nincs hiány. Rövid idő alatt képes volt piacokat szerezni új termé­keinek a Fűrész- Lemez-; és Hordóipari Vállalat ceglédi gyára, a minőséget lényegesen javító technológiák bevezeté­se kezdődött meg a Híradás­technikai Anyagok Gyárában, szívós munkával tartani és bővíteni tudta piaci helyzetét, értékesítését a Forte Fotóké­miai Ipar, új tevékenységek és új szervezeti formák kínálta lehetőségeket kíván kamatoz­tatni a Temperáltvizű Hal- szaporító Gazdaság, a tartós exportsiker reményében. Ez a remény azonban minden ter­melőhelyen szüntelen megújí­tásra szorul, mert csak akkor teljesül, ha a vevőnek fölkí­nált jószág mindenkor meg­felel a mindenkori — azaz a folyamatosan változó — köve­telményeknek. Az üzemi ta­pasztalat szerint egy terméket egyszer eladni viszonylag könnyen, egyszerűen lehet. Egy terméket sokszor elad­ni azonban már nehezebb, de az igazi teljesítmény a ver­senyképes áruk folyamatos értékesítésének megteremtése, megtartása, bővítése. A jó hír A termék, amely üzletet sze­rez ennek a törekvésnek az avatott előőrse, szálláscsináló ahhoz, hogy újabbak köves­sék. Nemcsak a rossz hír, a jó is gyorsan terjed az üzleti vi­lágban. Erre éppen a leg­utóbbi esztendőkben kaphat­tunk bizonyságot új gumiipa­ri árucikkek — például a víz­záró fólia —, komplett állat­tartó telepek, baromfifeldolgo­zó gépsorok, mélyhűtött élel­miszerek, törpe villamos mo­torok, közúti jármű részegysé­gek közbejöttével. A 1ó hír­hez természetesen sok minden elengedhetetlen — a reklám­tól a talpraesett külkereske- iőkön át a félreérthetetlenül megfogalmazott szállítási szer­ződésekig —. ám a szilárd alap mindenkor egy valami, s ez a termék maga: a termék ugyanis nem egyszerűen csak áru. hanem a képességeinkről adott bizonyít rány. Mészáros Ottó Az SZMT elnöksége előtt / Önállóan, felkészülten

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents