Pest Megyei Hírlap, 1983. április (27. évfolyam, 77-101. szám)

1983-04-09 / 83. szám

1983. ÁPRILIS 9. SZOMBAT 7 PEST MEGYEI HÍRLAP Országos diáknapok előtt Danton Érdről Eperbe megy Komoly téma • derűs próba a gimnáziumban Barcza Zsolt felvétele A Vörösmarty gimnázium lljC. osztályának tanulóit kerestem Ér­den. Azokat, akik Vácott, a megyei diáknapon — nem kis meglepetésre — Büchner Danton halála című drá­májának részletével rukkoltak elő. A paródiához, vígsághoz szokott né­zőtér pisszenés nélkül figyelte őket. A diáktársak az esőváró föld szom­júságával itták magukba a szavakat. Az előadás végén vastaps volt a ju­talom, s az egri továbbjutást jelen­tő értékelés. A színpadon egy váci gimnazista megjegyezte: menők vagytok. A\^\\\V\\\\\\\\\\\\\\\\\WV ■' .\V Hát milyenek is a mai menők? Tudják-e, mit játszanak? Betanult szöveget szajkóznak, vagy szájukra véve Büchner mondatait, nincs is szükségük a szófejtők igyekezetére? A gimnáziumban először osztály- főnökükkel, Iványi Katalinnal ta­lálkoztam. Magyar—angol szakos ta­nárnő, aki azt tartja, hogy a színház akkor jó, ha klasszikus, de nem konzervatív. Később azt is megsúg­ta, hogy a Danton halálát három hét alatt tanulták meg. Igaz, előtte lát­ták a televízióban is. Dantont Hau- mannt Péter, Robespierre-t Jordán Tamás személyesítette meg. Érden és Vácott Koncz Zsolt és Herendi György vállalkozott erre. A második cések között ezután a miért és a hogyan volt az első kér­dés. — Érdekes volt kipróbálni ezt is — perdítette a hangsúlyt az ezt-re Robespierre, azaz Herendi György. — Sokan azt vágják a fejünkhöz, hogy hiányzik az elszántság az ifjú­ságból. Ez a megállapítás is ennyire igaz... . — Tizenhat évesen az ember lá­zad, s azt hiszem, ezen mindenki ke­resztülesik — állapítota meg Dan­ton, vagyis Koncz Zsolt. — Megfi­gyeltem, a drámában is leintik azt, akinek véleménye van ... Lehet, hogy mi a környezetünkkel vagyunk így? Néha semmi sem tetszik ben­ne... — A jó sem? — szólt közbe a ta­nárnő. — Sokszor az sem — hangzott az egyenes válasz. — De ezzel is próbálni lehet, ki­próbálni saját magamat és másokat — vette át a szót Herendi György, Zsolt legjobb barátja. — Danton is mindig kételkedik ... — Bennem játék és valóság ke­veredett — mondta halkan Koncz Zsolt. — Nehezen azonosultam a címszereppel, ám közben tanultunk a forradalomról. Végül érdekelt a pezsgés, az elvek csatája, a személyi­ségek alakulása, az őszinte meg­nyilvánulás ..-. — ... miközben elhatároztuk, hogy nagy-nagy veszekedéseket csa­punk — mondta újból a jó barát. — Jó lehetett nekik eljátszani azt, hogy ellenségek, hiszen ez eltér a valóságtól — sorjázta gyorsan Ká­dár Ildikó. — S mindehhez a nép biztosított hangulatot — említette meg Farkas Rita. — Közöttünk vitatkozhattak, hogy kinek van igaza, majd megol­dották drasztikusan. — Drasztikusan, de milyen átélés­sel! — kapta el a végszót Danton. — Lehet, hogy nem szoktunk lelke­sedni, de a tömegjeleneteknél tény­leg bepörgött az ember. Ez a moz­galmasság egészen más volt, mint a hétköznapok sok-sok üresjárata. Fe­szültséggel telítődött... — ...' és alkalmat teremtett arra, hogy a tömegben is észrevegyük az embert — elmélkedett Farkas Öli vér —, és összevessük a francia forradalmat a mi március' tizen­ötödikénkkel ... — Mivel az egyéniségünk más, jó volt próbára tenni: mit bírunk és mit viselünk el. Én igenis beleéltem magam a játékba — emelte fel a hangját Herendi György. — Élmény volt a népet játszani — folytatta monológját Farkas Öli vér —, hiszen feloldódhattam, s azt hiszem, szükség volt erre az azono­sulásra. — S ez még izgatottabbá tette a játékot! — vallotta Kerkuska llo na. — Volt két ember, s ma is cso­dálom, hogy a nép ennyire beleszól­hatott a sorsuk alakulásába.. Most nem érzem ezt, de tudom, hogy napjainkban is felelősséget kell vál­lalni : ki — mit végzett. Súlyosbodtak a szavak. Azok sű­rítették a levegőt, akik éppen, hogy rácsodálkoztak az életre, s , noha konfliktushelyzetbe még alig kerül­tek, közölték a világgal: a szemüket nem akarják becsukni, nyitottan közelednek felénk. Elnéztem őket, s magamban arra kerestem választ: vajon ideákat ta­láltak-e? Erről nem szóltak, mert annál szemérmesebbek. Azt azonban megjegyezték, hogy szeretnének több olyan emberrel találkozni, mint amilyen a két főhős volt. — Kevés ilyent ismerünk — visszhang­zott a fülemben a keserű megállapí­tás. A fiúk a beszélgetés után ismét a labdát rúgták, a lányok hazafelé igyekeztek. A tanárnőjük annyit mondott még róluk, hogy inspirálni kell őket. Valamit mindig tenniük kell, hogy legj^őzzék bizonytalansá­gukat. Azt azonban valamennyien megérezték, hogy ez a húszperces villanás határozott lépés volt egy­más megismerésére és bátorítására. — Miért? Hiszen úgy mozogtak a színpadon, mintha egy iskolai szü­netben egymás között lennének — mondtam óvatlanul. — Miért? — Iványi Katalin cso­dálkozva rámémelte szemét. — Há­rom hétig naponta próbáltunk. Közben iskolába jártak, feleltek, dolgozatot írtak. Danton és Robes­pierre kémiai versenyen vett. részt. Mindannyiuknak nagy vállalkozás volt ez: hajlandóak voltak végigcsi­nálni, a mai fiatalság minden vará­zsával együtt. Ezért is becsülöm őket. MOLNÁR ZSOLT Gyermekek a társadalomban A közös munka öröme A gyermekeknek a társadalomban elfoglalt helye, Iskolai és mozgalmi életük, a gyermekek jelenléte a szűkebb és tágabb környe­zetben — ezek mai életünk, ncvelőmunkánk sokakat foglalkoztató kérdései. E témákban egy-egy önálló tanulmány több nézőpontú vizsgálattal sem tud mindenre kiterjedő elemzést adni. Ezt tudva, a teljességre törekvés nélkül szeretnék szólni az úttörőszövetség közel­gő konferenciája előtt — a mozgalom eredményeiről, a gyermektár­sadalom közérzetéről, a gyermekek, a gyermekmozgalom társadalmi kapcsolatainak javításáról. Korábban a forradalmi változások vagy a dinamikus fejlődés embert- próbáló időszakában a felnőttek, a szülők és a gyermekek mozgalma is közvetlenül érezte hasznosságát. A mozgalmi munka ez időben is meg­levő gyengeségei, a formális elemek másodlagossá váltak az általános op­timizmus fényében. Fontos a sikerélmény Egészen más a mozgalom megíté­lése ma, egy olyan szakaszban, ami­kor az elért eredmények megőrzésé­nek reális perspektívája, és ennek számtalan ideológiai vonzata teremt új helyzetet. Az előrelépéshez szük­séges önértékelés, a nélkülözhetetlen kritikai légkör társadalmi méretűvé vált, s az ifjúsági és gyermekmoz­galomra is hat. Közvetve növeli munkánk fontos­ságát, hogy az általános társadalmi közérzet alakulásához nem jelenték­telen hozzájárulás az, amit a gyér. mekék mozgalma tehet egy-egy csa­lád belső életének, hangulatának formálásában. Hogyan telik a gyermek élete az iskolában; van-e vonzó feladata, öröme; mennyi jut neki az oly fon­tos sikerélményből? Nem lényegte­len a családi közérzet alakulásában az sem, hogyan számít, kér segítsé­get a szülőktől, hogyan ad számuk­ra is programot a ma iskolája és gyermekmozgalma. Olyan kérdések ezek, amelyek mindig is léteztek, de ma különösen fontossá teszik a vá­laszok megfogalmazását. Nem meghökkentően új, soha nem szorgalmazott törekvései ezek az út­törőmozgalomnak. Ami napjainkban új — és ez nem kevés —, hogy a je­lenleg kialakult úttörős-programo. kon belüli arányok módosításával, a lehetséges szövetségesek körének bő­vítésével szeretnénk az alapvető fel­tételeket megteremteni. Milyen változásokon gondolkodunk tehát? Mindenekelőtt a jelenlegi program elemeinek tételes értékelése szüksé­ges. Azt kell felelősen elemeznünk, hogy meglevő nagyszámú rendezvé­nyeink a gyermekek mely tömegei­nek kínálnak vonzó, hasznos elfog­laltságot. Általában úgy véljük, hogy ezek nagyobb része a jó képességű, az iskola értékrendje által is elis­mert gyermekek számára nyújt gya­kori és élményszerű elfoglaltságot. Csökkentésükre azért van szükség, hogy fontosságuknak megfelelő hely­re kerülhessenek az eddigi formák­ban kevésbé foglalkoztatott gyere­kek programjai. A gazdálkodás, a ter­mészetjárás, a barkácsolás, a sporto. lás, a táborozás izgalmas program­jai a közösség egésze számára kínál­nak olyan elfoglaltságot, amely az- iskolai, a gyermeki közérzetet javít­hatják. Aktív részvétel Magukkal sodorják az álmosakat is Tempót g hogy boldogulj Azt állítja Ferenc — barátainak egyszerűen csak Feró —, hogy ő táyan tudja a dolgát, hiszen ■amikor 1971-ben mint suhanc a tápióbicskei Április 4. Termelőszövetkezetbe ke­rült, egy év múlva KISZ-titkárrá választották. Azóta is ez a funkció nyomja a vállát a terménytárolási ágazqivezetőnek. Kovács Ferencnek, aki 30 éves lévén a korosabb KISZ- tagok közé tartozik már. Ö nem szá­mol ezzel, most is úgy tesz,_ mint tíz évvel, ezelőtt: szervez, agitál, jobb munkára serkenti a fiatalokat. — Jelenleg negyvenketten va­gyunk KISZ-tagok a szövetkezetben — tájékoztat az ágazatvezető. — Voltunk már többen, de ke­vesebben is. A létszámmal még csak elégedett volnék, de úgy tűnik, az utóbbi évben valame­lyest lankadt a lelkesedés. Am amit vállalunk, azt mindig teljesít­jük. Tulajdonképpen a munkával nincs is semmi baj, csak azt a pluszt hiányolom, amit korábban mindenki önszántából tett le az asztalra. Emiatt néha olyan érzéseim vannak, hogy a formalitás került előtérbe, a KISZ-munka elvesztette vonzását. Lehet, hogy csak én nézem ilyen pesszimista szemüvegen keresztül a dölgok folyamatát. Jó lenne, ha té- i’ednék. Mindig magamból indulok ki. Gimnáziumi érettségivel kerültem a szövetkezetbe, munkaügyi előadó­ként. Bár nem szerettem, 1978-ig gyakoroltam ezt a munkakört. Soha nem szóltam ellene. Voltam növény- termesztési brigádvezető, keverő­üzem-vezető. Mindig oda állok, ahol szükség van rám. Szerintem senkinek se lehet privilegizált mun­kaköre. Az élet változik és vele vál­tozunk mi is. Ha nem ezt tesszük, lemaradunk. Már pedig ezt nem sze­retnénk. A tápkeverő és raktározóágazat munkáját nagyban megkönnyítette, hogy nincs tárolóhelyhiány a szövet­kezetben, sőt bértárolásra is vállal­koznak. — Tavaly az előző évről betárolt 6 ezer tonna kukorica és 7 ezer ton­na napraforgó kitárolását kellett megoldani az év elején. Az ágazat dolgozói 123 tonna búza vetőmagot, 20 tonna mákot, 8 tonna lucernama­got tisztítottak meg a szennyeződés­től. Keverőüzemünk kielégítette az állattenyésztés igényeit, de jutott táp a háztáji gazdaságoknak is. És eb­ben benne van a KISZ-tagok mun­kája. Megtanultuk, abból nem lehet megélni, amit tegnap produkáltunk. Ahhoz, hogy egyhelyben maradhas­sunk, gyorsabban kell futnunk. Már pedig mi nem akarunk egyhelyben maradni. Az előrehaladáshoz azon­ban fel keli gyorsítani a tempót. Eh­hez kitűnő edzőtábor a csaknem öt­ezer hektáros gazdaság. Fiatal a ve­zetés, friss a szellem. A nehézségek ellenére is jó évet zártunk tavaly. Mindezt úgy sikerült elérni, hogy a költséggazdálkodást szí gorí tottuk, ellensúlyozva ezzel az árbevétel-ki­esést. Mondani sem kell, hogy amikor szóvá tették, minden fiatal vállalta a szigorításokkal együtt járó fegyel­mezettebb munkát. — Megszoktuk már a tettrekészsé- get, a gyorsuló tempót. Hiszen olyan korban élünk, hogy ha egy közös­ségben egyetértés támad, annál nincs erősebb megtartó erő. Mint KISZ- titkár ezen munkálkodom nap mint nap. Azon, hogy valamennyi fiatal érezze, nem egyszerűen egy jó hob- byról, sokkal inkább a köznapi éle­tet, a saját boldogulást is meghatá­rozó dologról van szó. Mert akik fia- 1 talon megszokják a rendet, később sem tudnak másként élni. Az ilyen közösség képes csak magával sodorni még a legálmosaöb embereket is. Gazdaságunkban a munka adhat te­kintélyt, rangot mindenkinek. Meg az, hogy kinek milyen gyorsan forog az agya. Kovács Ferenc maga is jól tudja, o tanulás előrehaladás, a leállás ma­radás. Nincs ugyanis nagyobb veszély a gyermekmozgalom számára, mint annak elhitetése a gyermekekkel, hogy vannak kiválasztottak, akik hasznosak, jól dolgozók egy szerve­zetben, s van egy másik — nagy lét. számú — kör, amelynek csak a pasz- szív jelenlét a szervezettel való kap­csolat kizárólagos formája. Az aktív részvétel sokat hangoz­tatott kívánalmát kell általános gya­korlattá tennünk! Így azt az érzést mélyíthetjük el a társadalom viszo­nyaival ismerkedő gyermekekben, hogy a szervezet általa van; első­sorban az ő szándéka, akarata érvé­nyesül, legyen szó akár a program, akár saját vezetőinek megválasztá­sáról. Mindennek felismerése elvezet je­lenlegi vezetői helyzetünk újraérté­keléséhez is. Egészen mások a sze­mélyi feltételei egy ismeretszerzés- centrikus. az iskolai feladatokhoz szorosan illeszkedő programnak, és egy, a fentebb vázolt tartalmakat is a programba építő szervezetnek. Mert amíg az előző természetessé té- szi, sőt igényli a pedagógus-úttörő-, vezetők nagy számú — néha kizáró­lagos — jelenlétét, addig egy széle­sebb körű program megköveteli más erők — szülők, nagyszülők, sporto­lók, művészek, ifivezetők — bekap­csolását is. Létérdekünk persze, hogy ezután is velünk maradjanak a pe­dagógusok, sőt irányítsák, egybehan­golják az úttörőszövetségek munká­ját segítő felnőtték tevékenységét is. Mert nem az iskolától és a pedagó­gustól fordulunk el, ha mozgósítjuk a társadalmi erőket is. Sokkal in­kább velük, értük, a terhek csökken­tése érdekében kívánjuk az iskolai nevelést és a közösségi mozgalmi életet koordinálni. A közös alkotó munka örömét szeretnénk megosztani felnőtt szö­vetségeseinkkel a gyermekmozgalom munkájában a tervezéstől a végre­hajtásig. VARGA LÄS7LÖ, * Magyar Cttörőszövetség főtitkára — Most végzem a marxista-leni­nista esti egyetem szakosítóját. A napi termelési feladatok mellett en­gem a politika érdekel elsősorban. Elkötelezett embernek vallom ma­gam, tagja vagyok a járási KISZ- bizottságnak. Szüleim — akik pa­rasztok voltak — vívódásain keresz­tül jutottam el a gondolatig: minden erőmmel támogatni fogom a fenn­álló társadalmat. Ezt az érzést sze­retném beleplántálni valamennyi KISZ-fiatalba. Ügy tűnik, néha nem is eredménytelenül. Apróság. Ta­valy mi rendeztük meg a járási be­takarítási versenyt, amit meg is nyertünk. És ez jelez valamit. Jelzi azt, hogy KISZ-éleiünk ellentmondá­sai ellenére is jó kollektíva a miénk. \ Van akaratunk, eszünk, szívünk a : munkához. És ez kamatozik, ha nem ; ma, hát holnap. BÖ.NA ZOLTÁN i

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents