Pest Megyei Hírlap, 1983. április (27. évfolyam, 77-101. szám)
1983-04-08 / 82. szám
1983. ÁPRILIS 8., PÉNTEK KGST Vólaszfékcseo’e Kétszeresére nőtt A KGST-országok a lakosság jobb áruellátása, a választék színesítése, az ellátásban mutatkozó hiányok megszűnte, tése érdekében megállapodtak, hogy évről évre növelik az egymás közötti belkereskedelmi választékcsere forgalmat. Hazánkban 1981-ben az import 18 százalékát, míg a múlt évben már 20 százalékát teszik ki az árucsereforgalomban importált cikkek, amelyekért hasonló értékű termékekkel fizetünk. Különösen az elmúlt 5 év alatt növekedett jelentősen — mintegy kétszeresére — a termékcsere, annak eredményeként, hogy 1977-ben a KGST-országok belkereskedelmi minisztereinek nemzetközi tanácskozásán jóváhagyták a „választékcsere rendje” című dokumentumot, amely jogi és külkereskedelem-technika szempontból szabályozza a KGST-országok közötti választékcserét. Zavartalan az ellátás A Budafoki Pincegazdaság felújítása alatt nagy segítséget nyújt a Szentendrei Márka-üzem, hogy a palackozás zavartalan legyen. A tavalyi tervüket is idő előtt teljesítették, s idén sem lesz fennakadás az üdítőellátásban. Erdőst Agnes felvétele A természet bünteti a vétkeseket Fizet, mert nincs elég pénze Lépjünk be képzeletben néhány ceglédi vagy gödöllői lakóház udvarára. Ha pázsittal fedett dombocskát látunk az egykori kút helyén, biztosra vehetjük, hogy a növényzet fedlapot rejt el a szemünk elől, s a fedlap alatt ott a régi kút, s benne egyre gyűlik a szennyvíz. Ez a jelenség akár szimbóluma lehetne annak a felelőtlenségnek, amellyel az ember napjainkban fertőzi, tönkre teszi a természetet, saját és utódai életének feltételét. Az előbbi eset előzménye az, hogy a családi házba bekötötték a. vízvezetéket, a szennyvíz elvezetéséről viszont senki sem gondoskodott, ezért folyatják a régi kútba, s a föld mélyén fertőzi az egyre emelkedő talajvizet. Pest megyében a lakosság 70 százaléka részesült eddig a közműves vízellátásban, s az ötéves terv végéig még további 8 százalékának lesz része benn*;. A közműves ivóvízzel ellátott lakások ? arányszáma 34.5 százalék, s az ötéves terv végéig meghaladja a 42 százalékot. Ugyanakkor a lakosságnak csupán 16 százaléka él csatornázott területeken, s ez az arány 1985 végéig is csak 2 százalékkal fog javulni. Mindebből nyilvánvaló, hogy nem teljesítik maradéktalanul azt az 1975-ben kiadott minisztertanácsi rendeletet, amely szerint a lakásokba csak ' akkor vezethető be a vezetékes ivóvíz, ha az ott keletkező szennyvíz megfelelő elhelyezése biztosítva van. Elégtelen tisztítás A háztartásokból származó szennyvizeknek a talajban való szikkasztása azonban csak a kisebbik baj forrása. Az igazán nagy gondot az okozza, ' hogy a Pest megyében, naponta keletkező 150 ezer köbméter ipari és kommunális, valamint egyéb eredetű szennyvizek 89 százaléka tisztítatlanul, illetve nem megfelelően tisztítva kerül a befogadókba. Fokozza a talaj elszennyeződését. hogy a megyében évente 1.5 millió köbméter folyékony veszélyes hulladék is létrejön, s ennek megfelelő tárolását, illetve ártalmatlanítását még nem sikerült megoldani. Arról, hogy a Duna vize szennyezett, általában mindenki tud és sajnálkozással beszél. Sokkal rosszabb azonban a helyzet a kisvízfolyások, patakok esetében. Ma még megfelelőnek tekinthető vízminőségi szempontból a kis- vízgyűjtő és a szennyvizeket csak kis mennyiségben befogadó Lepence, Pismány, Török. Cigány. Tápió és Galga patak. Az ipari üzemek által . kibocsátott, részben tisztított . szennyvizek hatására „kissé szennyezetté” vált a Bükkös, a Dera és a Mogyoród patak. Jelentős mennyiségű ipari és kommunális szennyvizektől már erősen szennyezett a Barát, az Aranyhegyi, a Hosszúréti, 'á Szilas és a Rákos patelit Ahol termelés folyik, ott ■ magától értetődően van szeny- nyező anyag is1. Ennek az ártalmatlanításáról környezetvédelmi beruházásokkal, tisztítóművekkel kellene gondoskodni. A vállalatok számára azonban a környezetvédelmi beruházásokat nagyon nehéz megvalósítani. A többnyire importból származó környezetvédelmi, .berendezéseket súlyos vámok, a környezetvédelmi, beruházásokat sűlyós adók terhelik, s mindez együttesen azt eredményezi, hogy a környezetszennyezésért kirótt bírságokat még ki tudják fizetni, de a környezet megóvását szolgáló beruházásokra a vállalatok nagy többsége képtelen. Vagyis fizeti a büntetést azért, mert nincs elég pénze. A tisztítóművek nagy részét a Pest megyei Víz- és Csatornamű Vállalat és a Du- namenti Regionális Vízmű és Vízgazdálkodási Vállalat üzemelteti. Közüzemű szennyvíz- tisztító berendezés jelenleg 27 településen van, kapacitásuk azonban meg sem közelíti a szükségleteket. A Pest megyei Népi Ellenőrzési Bizottság a legutóbbi ülésén azt vizsgálta, hogy a vízfolyások és talajvizek elszennyeződése milyen hatással van ma és lehet a jövőben az élővilágra. Hét járásban és városban folytatott helyzetfelméréseinek eredményéből levonta a következtetéseket és számos javaslatot továbbított az illetékes szervekhez. Jobb gépesítés Ezek közé tartozik, hogy a környezetvédelmi beruházások élvezzenek vám- és adókedvezményt. Fontosnak tartotta a testület, hogy a házi szippantott szennyvizek végleges elhelyezését a leürítő helyek kijelölésével oldják meg, s a tanácsok egyrészt ko<*,zerűsít- sék. gépesítsék jobban költség- vetési üzemüket, másrészt fokozzák a környezetvédelemre irányuló szervezési és ellenőrzési erőfeszítéseiket. (Követésre érdemes a dömsödi tanács példája: 21 tagú környezetvédelmi operatív bizottságot alakított, s az igazolványnyal ellátott bizottsági tagok leleplezik és feljelentik a szabálysértőket.) Megelőzés A környezetszennyezés természetesen nemcsak a tisztí- tatlan vizeknek a föld mélyébe bocsátásával történik. Jelenleg Pest megyében évente 3 és fél millió köbméter hulladék keletkezik. Ennek nagy része szilárd, amelynek megsemmisítése vagy biztonságos elhelyezése ugyancsak nem tekinthető megoldottnak. Sok-sok tennivalót tartogat a jövő a már eddig okozott károk jóvátételében, s a további károkozás megelőzésében egyaránt. Ma elsősorban a felelősségteljes gondolkodás és magatartás fontosságát kell hangsúlyozni, évek múltán, ha az anyagi eszközök bővülnek, a beruházások mennyiségét kell növelni. E környezetvédő beruházásokra az összehangolt tervezés már megkezdhető. Ki-ki annak tudatában cselekedjék. hogy a föld mélyének szennyezése és fertőzése bűn. önmagával és utódaival szemben-egyaránt. A tanácsok és vízügyi szervek -ellenőréit esetenként még meg, lehet téveszteni, a természet azonban környörtelenül bünteti az ellene vétőket. Cseri Sándor A kételkedés művészete Kellenek-e az alkot® emberek? Heuréka, megtaláltam! — ugrott ki fürdőmedencéjéből Archimedes, amikor felfedezte a róla elnevezett törvényt, mely szerint minden vízbe mártott test annyit veszít a súlyából, mint az általa kiszorított víz súlya. Állítólag könnyű volt r.Jd örülni, mert olyan problémával foglalkozott, amelynek a megoldása nem jár társadalmi visszahatással, és ezért minden további nélkül el lehetett azt fogadni. A példázat Nagykőrösön is elhangzott, ahol az MTESZ keretében működő kreativitásbizottság, „Az alkotó gondolkodás alkalmazása a mindennapi munkában” címmel rendezett r.nkétot. Az ilyen és hasonló összejöveteleken, vitákon olykor hangot kap a kételkedés: kellenek-e egyáltalán az alkotó emberek? Megszállottnak tartják Különös kérdés olyan résztvevőktől, akik a kreativitás jegyében ültek össze tanácskozni, de mind az archimedesi példázat is utal rá, helyzetük korántsem egyszerű. Hiszen manapság aligha beszélhetünk olyan felfedezésről, találmányról, újításról, amelynek ne lenne társadalmi hatása. Miről panaszkodnak hát az alkot -it? Sok ember, aki megszokta, hogy napjait a munkaidő eltelte után pihenéssel és szórakozással tölti, gyanakodva néz a megszállottakra, amint napestig tervrajzokat bújnak, esztergálnak, kalapálnak, hogy végül — szerencsés esetben — megszülessen egy sikeres újítás. Fokozhatja az ellentétet, a meg nem értést, ha például a vállalat másoknak is kiosztható nyereségrészesedés terhére fizeti ki a díjat, de olykór a téves elképzelés is, hogy ez így történik. E valódi vagy a vélt hátrány ilyenformán egy kalap alá kerül. Samodai József, az MTESZ kreativitásbizottságának titkára szerint azonban az alkotóknak nincs mindig igazuk, amikor arról panaszkodnak, hogy nem értik meg őket, kevéssé méltányolják a törekvéseiket. Mi a helyzet például, ha valaki napjainkban talál fel egy új szövőgépet? Ilyen masina már van, nem is kevés, és világszerte csekély érdeklődés mutatkozik újabbak vásárlására. Kicsi és nagy halak Ám jelentkezik a feltaláló egy más típussal, melynek az ára egy százalékkal alacsonyabb, termelékenysége két százalékkal magasabb, üzemeltetési költségei is kevesebbek valamivel, mint azoknak a gépeknek, melyeket jelenleg használnak. Az alkotó elégedett hát művével, hiszen a mutatók kedvezőek, és azt várja, hogy legalább néhány textilgyár térjen át az ő konstrukciójának az alkalmazására. Ezzel szemben nem történik semmi, amit nem is lehet csodálni, hiszen az ötlet nem éri meg a változtatást. Az új berendezéseket csak akkor lehetne felszerelni, ha előbb kidobnák a régit, módosítanák a technológiát és még egy sor változtatást hajtatának végre. Ennyit pedig nem ér az egész, hiszen a viszonylag kis nyereségből csak évtizedek alatt terülne meg az azonnali na'- veszteség. — A horgászoknál bevett szokás, hogy a méreten aluli halakat visszadobják, mert látják, hogy még nem alkalmasak a felhasználásra — fejtegeti gondolatait Samodai József. — Tudomásul kell vennünk, hogy a méreten aluli műszaki ötleteket is vissza kell dobni, nem szabad velük foglalkozni. VándorfoglaEkozás Hat esztendeje működik a* MTESZ keretében kreativitás munkabizottság, s a kezdetben húsz-huszonöt tagú társaság létszáma . óta több mint ötszázra növekedett. Pest megyében eddig Nagykőrösön és Gödöllőn s- rveztek városi rendezvényt, de a jövőben szélesíteni akarják tevékenységük körét. Ügynevezett vándorfoglalkozásokat, vitákat rendeznek vállalatoknál és szövetkezeteknél. Az Óbuda termelő- szövetkezetben például legutóbb a kisvállalkozások léte volt a téma, a Ganz Áram- mérőgyárban a szervezés és a kreativitás kapcsolata. Érdekes vizsgálódásuk volt az Országos Kőolajipari Vállalatnál, ahol az ott dolgozó mérnökök és közgazdászok kapcsolatát szociológiai módszerekkel próbálták feltérképezni. Havonta e—szer rendeznek klubnapot. Legutóbb dr. Benedek István írót látták vendégül, aki a kételkedés művészetéről beszélt hallgatóinak. — Ez az állapot nem vezet pesszimizmushoz — mondja Samodai József —, a vitában elhangzottakat idézve. — Ha nincs kételkedés, Newton nem ismeri fel a gravitációt, Spinoza nem írja meg az Etikát, és még folytathatnánk a sort. Mi, akik kreatív embereknek tartjuk magunkat, sokat vitatkozunk, de hiss-ük, hogy szükség van alkotókra, és hogy ez a készség fejleszthető, formálható. Gál Judit A vasasok jubileuma Nyolcvan éve alakult A közeli napokban országszerte megemlékeznek a va- sasüzemekban a Vas-, Fém-és Mezőgazdasági üzemek belső irányítása Um Isiül általános recepteket Az idén már száz mezőgazdasági üzemben, vállalatnál folynak kísérletek a külső irányítás színvonalához igazodó belső mechanizmus korszerűsítésére. Az egyéni és a csoportérdeket is figyelemmel kísérő próbálkozások jelentőségéről és tapasztalatairól nyilatkozott Burján Ambrus, a Gödöllői Agrártudományi Egyetem dékánja. A kísérletek előzményeiről kifejtette: jól érzékelhető, hogy amíg a vállalatok irányításában az új, korszerű elemek érvényesítésével jelentősen előrehaladtak, addig belső működési mechanizmusukban a régi direkt irányításban kialakult eljárások és módszerek tovább élnek. Ez a tervezéstől a belső elszámolási rendszerig számos ellentmondást hordoz. A vállalat szervezésével és belső működésével kapcsolatos elméleti és módszertani kutatások számos eredményt hoztak, ám a mezőgazdaságban bebizonyosodott, hogy a vállalatok vezetőinek és dolgozóinak hatékony közreműködése nélkül ezeket nem lehet sikeresen alkalmazni. Hiszen a vállalatok természeti és gazdasági adottságai és személyi feltételei olyan nagymértékben differenciálódtak, hogy a tudomány által kialakított elveket és módszereket helyben a csak nagyon alapos gazdál- kodói-vállalati közreműködéssel lehet alkalmazni. Nem alakíthatók ki olyan általános elvek, módszerek, receptek sem, amelyeket minden vállalóinál egységesen lehetne alkalmazni és olyan eljárások sem, amelyekkel valamilyen külső szervezet — vagy személyek — a vállalat belső mechanizmusának fejlesztéséhez optimális megoldásokat készíthetnének. — A gazdasági feltételek szigorodása nyomán a vállalatok — éppen a belső működésükben rejlő tartalékok feltárásra — olyan belső működési mechanizmus — tervezésielszámolási érdekeltségi rendszer — kialakítására törekszenek, amely a dolgozók és vezetők alkotó közreműködését és kezdeményezését feltételezve felgyorsítva tárja fel a belső vállalati tartalékokat. Széles körű kísérletek színhelyei a mezőgazdasági vállalatok, a belső érdekeltség érvényesítésére számos új eljárást alakítottak ki. A tudomány feladata — az elmélet és módszertan továbbfejlesztése mellett — az, hogy a kísérleteket értékelje, általánosítsa, és a széles gyakorlat számára hozzáférhetővé tegye. A próbálkozások részben az érdekeltség hatékonyabb érvényesítését szolgálják azzal, hogy a személyi és a csoportérdeket jobban összehangolják. Korábban hat kiemelt gazdaságban került sor kísérletekre, ettől az évtől kezdve mintegy száz gazdaságban folynak tovább a próbálkozások. Figyelemre méltó vonása ezeknek az eljárásoknak, hogy a vállalati szinten képződött jövedelem termelésében az egyes kollektívákat, termelő- egységeket és személyeket közvetlenül teszik érdekeltté. Az eljárások eredményességét jelzi, hogy bevezetésük óta javult a hatékonyság, kedvezőbb a vállalati eredmény. Pozitívak az eddigi tapasztalatok abból a szempontból is, hogy a dolgozók- — az eredményben való érdekeltség miatt is — törekszenek az észszerű takarékosságra, s a termelés mennyiségi és minőségi növelésére. De érdekeltek abban is, hogy piacképes terméket adjanak, s hogy a terméket értékesítsék is. A kialakulóban levő gyakorlat számtalan formát kínál, a termék jellegétől függően. — Az egyetem hosszabb ideje a hatékonyabb vállalati működést szolgáló szervezésiműködési kutatásokra fordítja a figyelmet. A legjobb üzemi tapasztalatokat igyekszünk közkinccsé tenni, hozzájárul- val ezzel is a mezőgazdasági vállalatok irányítási rendszerének továbbfejlesztéséhez. Az egyetemen a nappali, de különösen a szakmérnökképzésben, az üzemi szakembereknek kövctleniil is átadják ezeket a tapasztalatokat. A szakmérnökképzés egyik módszertani sajátossága az is, hogy a hallgatók saját gazdasági viszonyai közé egy-egy esettanulmány keretében sajátos helyi módszert formálnak ki; ezzel az üzemi alkalmazást is szélesítjük. A tudomány különböző fórumait használva a kutatási eredményeket terjesztjük, s közvetlenül kapcsolódik ez a tevékenységünk a MÉM érdekelt főosztályához is. A vállalati irányítási rendszer fejlesztését szolgáló helyi tevékenységekhez kétféle módon kapcsolódunk; egyfelől széles körű szaktanácsadó tevékenységet végzünk, másfelől egyes vállalatok vezetőivel együttműködve a vállalat irányításának korszerűsítési munkáiban közvetlenül és tevékenyen részt veszünk. Villamosenergiaipari Dolgozók Szakszervezete szövetséggé alakulásának 80. évfordulójáról. A szakszervezet vezetői és aktivistái megkoszorúzzák Te- szársz Károlynak, a szakszervezet első elnökének síremlékét. A vasasok emlékműsor keretében is felidézik az elmúlt nyolc évtized emlékeit ★ Nyolcvan éve, 1903. áprilisában alakult meg a különböző vasipari szakmai szakegyletekből a Magyarországi Vas- és Fémmunkások Központi Szövetsége, az egységes országos vasasszakszervezet. Azóta közös címere a vasasszakmáknak a fogaskerekes, kalapácsos embléma, amelyen az egymásba kapcsolódó kéz alatt az 1903-as évszám is látható. A vasasszakszervezeti mozgalom számtalan szállal kötődött a magyarországi munkás- mozgalomnoz, amelynek szerves része és lendítőereje volt 1868-ban jelentették be az Általános Munkásegylet megalakulását, Farkas Károly, Stábéi Antal, Eisel Károly, Rauchmaul Károly és Pachner János vasmunkások, a munkásszakszervezet első vezetői irányították az osztályharcos vasasmegmozdulásokat. 1870- ben sor került az első jelentősebb, szervezett vasipari sztrájkra. 1877-ben létrejött a budapesti vas- és éremmunkások szakegylete, s a múlt század 80-as éveiben újabb és újabb szakmák — bádogosok, kovácsok, lakatosok, rézművesek stb. — léptek a szervezkedés útjára. Teszársz Károly pedig egyike azoknak, akik a legkövetkezetesebben harcoltak a különálló szakegyletek egységbe tömörüléséért. A mozgalom 1903. április 12—13-án országos gyűlést tartott, ahol kimondták az egységes szövetség létrejöttét. Attól kezdve a szakszervezet jelentős eredményeket harcolt ki a munkafeltételek javítására, elősegítette a munkásság osztályharcos szerveződését. Tagsága — vállvetve a többi szakmákkal — a társadalom átalakításáért küzdött, s a kizsákmányolás megszüntetéséért folyó politikai harc tömegbázisát jelentette.
