Pest Megyei Hírlap, 1983. április (27. évfolyam, 77-101. szám)

1983-04-03 / 79. szám

1983. ÁPRILIS 3., VASÁRNAP PEST MEGYEI HÍRLAP MAGAZIN 9 Beláthatatlan távlatok x Falucskáboh Iparváros Azon az éjszakán, amikor a fekete égboltot a közeli, s távolabbi ütegek torkolattüze, a nyomjelző lövedékek félelmes tűzijátéka szaggatta dara­bokra, amikor a föld gránátok és aknák robbanásaitól reszketett, még csak egy kicsiny falu virrasztóit a Duna partján, melynek lakossága aligha sejtette, hogy a másnappal új évtizedek kezdődnek. Üj évtizedek, melyek szinte fantasztikus távlatokat nyitnak a Százhalombatta néven alig ismert településnek. Ha harmincnyolc esztendeje valaki milliárdos értékű kőolaj finomítóról, óriási erőműről, modern cs összkom­fortos lakások ezreiről beszélt volna a front által meglepett, s életükért rettegő falusiaknak, azt minden bi­zonnyal zavarodottnak hitték volna Érthetően, hiszen a jövőbe senki sem láthat, de talán remélhet. S bizonyá­ra valamiféle reménykedés tagad­tatta meg az itt lakókkal a kiürítési parancs végrehajtását, melyet már kiragasztott plakátok hirdettek: a százhalombattaiak közül alig akadt ember, ki szülőföldjét s házát cda- hagyta volna. Átkelés a Dunán — Egy nyilas alakulat vette át a parancsnokságot a községházán — emlékezik vissza erre az időre az egyik szemtanú Csupics Izsák — a kiürítést elrendelő plakátokat szét kellett hordanunk, de ahol kirak­tuk, ott rögtön mondtuk is minden­kinek: ne mozduljanak, senki- se engedelmeskedjék! A dunaíüredi vendéglőben, a mai halászcsárdában németek mulattak; az egyik kato­na a zongorát verte, s azt énekelte: Minden elmúlik egyszer ... Jól érez­te: mire Franciska pusztára értünk, már megszólaltak a túlparton a szov­jet tüzérség ütegei. Amikor később visszatekintettünk, láttuk, hogy si­kerüli átkelniük a Dunán. A felszabaduló kicsiny falura azonban még nem köszöntött rá a béke; két hétig érezték a front ha­lálos lüktetését a környéken. A to­vább harcoló-vonuló felszabadító^ hoz elvkor tnárj százhalombattaiak is csutlákozt'ak. Reguláris alakulat­ban Tóth Gyula, Tóth ' Mihály, Né­meth János, Csupics Sztankó és Izsák, valamint Radován Károly lőszert szállítottak az első vonalba, s a sebesülteket vissza a front mö­gé. Kemény, véres csaták után a hat százhalombattai önkéntes élve került vissza a szülőfaluba. Az első kapavágás’ Fosztogató bandák, összekuszált tulajdonviszonyok és javak, fel-fel. robbanó (s olykor gyermektragédiát okozó) aknák és lőszerek, valamint az ínség — ezek jellemezték az el­ső heteket, hónapokat Százhalom­batta legújabb történelmében is, de már formálódott az új. Bizottságok alakultak, elkezdődött a földosztás, s előbb botokkal, később madzagos puskákkal felszerelkezett rendőrség állt már a közbiztonság szolgálatá­ban, A gyökeres változást azonban az ipartelepítés nagyszabású tervének gyakorlati kivitelezése hozta meg. Már az ötvenes évek közepén meg­született egy elképzelés, hogy erő­művet építenek a kicsiny település tövébe, az ellenforradalmi esemé­nyek azonban egy időre visszavetet­ték a terv megvalósítását. Az 1958- ban hozott újabb döntés azonban már nemcsak erőművet, hanem egy kőolajfinomítót is szánt ugyanerre a vidékre. S az első kapavágást 1960 augusztus 26-án meg is tették. Ezzel a mozzanattal gyakorlatilag a modern iparváros megalapozásá­hoz is hozzákezdtek. Az építő és sze­relő munkások ezrei özönöltek ide, mintegy ötven-hatvan vállalat vo­nult fel, s az egykori kukoricaföl­dek, s legelők helyén hamarosan be­ton és acélszerkezetek magáslottak, s a környéket cső- és vezetékrend­szer hálózta be. Vajon mit érezhetett, s mit sej­tett meg ebből a gigászi munkából az itt lakó néhány ezer battai em­ber? Jó lenne azt mondani, .dagadt -a keblük a büszkeségtől: lám milyen fontos lett, s milyen hatalmassá vált az aprócska község! Csakhát ezt leg­feljebb utólag mondhatták már, másfél-két évtized elteltével. Akkor, a hatvanas évek elején másként vé­lekedtek. Gigászi építkezések Ferenczi Illés ekkoriban került ide Zsámbékról s a községi tanács el­nökeként részletesen és alaposan is­merte az ipartelepítéssel kapcsola­tos eseményeket, mozzanatokat. — Mivel Százhalombatta akkori lakosainak túlnyomó többsége föld­míves volt, a kát ipari nagyüzem építése nagyon sok emberben tá­masztott aggályokat. A földféltésböl fakadt mindez, hiszen ahogy gyor­sultak a munkálatok, mind több ki­sajátításra került sor. Gyakran igen jó termőterületet követelt a nagysza­bású építkezés, s az akkori, kisajátí­tási törvényekből eredően baqatell összegeket kaptak egy-egy földda­rabért. Persze, idővel nemcsak hát­rányát, hanem előnyeit is tapasztal­ták a változásnak: új munkaalkal­mak teremtődtek, magasabb kerese­ti lehetőségek. S az ipar megjelenésével egyidő- ben már lassan körvonalazódott a jövendő város is. Előbb csak barakk épületek szolgáltak munkásszálló­ként, később elkezdődött a lakás­építés is. Szabadjon itt idézni a nem­régiben elhunyt Csenterics Sándor­nak, a hőerőmű építőjének és első igazgatójának szavait erről a hős­korszakról: Emlékszem — mondotta egy la­punknak adott korábbi interjújában —, mennyit harcoltunk, hogy meg­épüljön maga a város is, hogy elké­szüljön az első lakótömb, majd la­kótelep, aztán felépüljön az első böl­csőde és óvoda, hogy ne 4 tanter­mes, hanem egy nagyobb iskola lé­tesüljön, hogy legyen szolgáltatóház és sportpálya, közvilágítás és közét­keztetés ... És lett. Mire a két ipari nagy­üzem, a Dunai Kőolajipari Vállalat és a Dúnamenti Hőerőmű megépült, vadonatúj és korszerű kis város állt a korábbi Százhalombatta mellett. Folyamatos a fejlődés Két-jelentős dátum: 1970. mifaifci 28-án az Elnöki Tanács határozata nyomán a Duna menti település vá­rosi rangrg emelkedik. Több mint fél évtized múltán pedig Lázár György, a Minisztertanács elnöke felavatja a DKV és DHV immár második beruházási ütemének újabb létesítményeit, A fejlődés azonban nem torpant meg, s belátható ideig nem is fog: újabb beruházások nyomán a DKV- nál immár a negyedik fejlesztési ütemben épül hazánk első katali­tikus krakküzeme, mely benzinter­melésünket sokszorozza meg. És szinte megállás nélkül épül to­vább a város is; közintézmények so­ra, lakások ezrei, kommunális, egészségügyi és kulturális intézmé­nyek foglalnak el újabb és~ újabb területeket azon a vidéken, ahol harmincnyolc esztendeje ágyúlöve­dékek, s aknák szaggatók fel a föl­det, s elkeseredett küzdelem folyt a felszabadulásért. TAMÁSI ISTVÁN A megújulás a kor parancsa Irta dr. Kornidesz Mihály, az MSZMP KB osztályvezetője A z elmúlt évtizedben szenvedélyes viták folytak arról, hogyan tudna iskolarendszerünk az eddiginél sokkal eredményeseb­ben eleget tenni a fejlett szocialista társadalom követelmé­nyeinek, és miként lehetne feloldani a meg meglévő feszült­ségeket. Közös érdekünk, hogy a fiatalok megfelelő általános és szakmai műveltség birtokában kapcsolódjanak be a társadalmi élet­be, a gazdasági építömunkába. A párt — eddigi gyakorlatát követ­ve — alapvető feladatának tekintette, hogy biztosítsa a megfelelő politikai feltételeket az iskola társadalmi funkcióinak hatékonyabb érvényesüléséhez. A viták során egyes szaktudományok képviselői — pedagógusok, pszichológusok, közgazdászok, szociológusok — az általuk fontosnak tartott kérdésekben különféle mennyiségi és minőségi változásokat sürgettek. Voltak,. akik azonnali gyökeres, radikális reformokkal, mások a fejlődés irányába mutató folyamatos intézkedésekkel kí­vánták a magyar közoktatást továbbfejlesztem. Száinos olyan kérdést vetettek fel a tudományos elemzések, amelyekre ma még nem lehet megnyugtatóan válaszolni, és a gyökeres iskolare­formhoz sem alakult ki egységes kon­cepció. A viták mégis hasznosak vol­tak, mert a jövőbe mutattak, és ala­pot adtak egy szakmai fejlesztési program kidolgozásához. A további polémiának azonban nem volt értei­mé, mert a halogatás, a döntés el­odázása, növelte az iskolákban a bi­zonytalanságot. Az MSZMP Központi Bizottsága tavalyi április 7-i ülésén ezért helyezkedett arra az álláspont­ra, hogy iskolarendszerünket a mai szerkezet megtartásával és folyama­tos fejlesztéssel tegyük hatékonyab­bá. Részben azért, mert a radikális változás túl nagy megrázkódtatással járna, részben azért, mert óvatosságra intenek a nemzetközi ta­pasztalatok, és józan megfontolásra késztet gazdasági helyzetünk is. Ugyanakkor a megújulás a kor pa­rancsa, ami elől nem lehet, nem sza­bad kitérni. A jelenlegi körülmé­nyekből következő, de a jövő köve­telményeire is figyelő kihívást nem utasíthatjuk el, arra megfelelően, a i^adato^at^a laposan végiggondolva Azt azonban nem engedhetjük meg, hogy a korszerűsítés jelszavá­val behatoljanak az iskolába látvá­nyos, ugyanakkor hatástalan, formá­lis megoldások. Biztonságos, tudo­mányosan megalapozott változások szükségesek. Iskolarendszerünket egyidejűleg kell stabilizálni és ru­galmassá tenni, úgy, hogy képes le­gyen a hagyományok, az értékek megőrzésére, ápolására, valamint az új befogadására. Az MSZMP Központi Bizottságá­nak állásfoglalása vázolja azokat a társadalmi, gazdasági körülménye­ket, amelyek új követelmények telje­sítését várják "az iskolától. Rámutat arra: a változásokat csak akkor tud­juk meggyorsítani, ha a közoktatás­ban olyan ismereteket adunk és olyan készségeket fejlesztünk, ame­lyek megfelelnek a kor színvonalá­nak, és amelyekre az iskola befeje­zése után is lehet építeni. A politi­kai döntés a tartalmi megújulás és a folyamatos fejlesztés érdekében nagymértékben alapoz arra. hogy az iskolák vezetői, a tantestületek is­merjék fel szerepüket a korszerűsí­Világmindenség Máriási Iván festménye tésben. Ehhez a szocialista demokrá­cia iskolai érvényesülése megfelelő lehetőséget teremt. Sajnos, ma még sok az önállóságot korlátozó kötött­ség, és sok rossz beidegződés terhe­li az államigazgatást, az irányítást, valamint az iskolák, az igazgatók és nevelőtestületek együttműködését. Gyakran hangoztattuk, de ma kü­lönösen fontos figyelembe venni, hogy a korszerűsítés ügye végsőso­ron a pedagógusokon áll vagy bukik. A gyakorló pedagógus egyenrangú társa mindazoknak, akik tanköny­vet, tanterveket, .taneszközöket ké­szítenek. Ismerjük el és értékeljük azok múnkáját, akik az új tantervi elveket a legsikeresebben váltják valóra. Ehhez azonban több segítsé­get kell kapniok a pedagógusoknak, mindenekelőtt az idejében megjele­nő és jól alkalmazható tankönyvek­kel és taneszközökkel, de legalább ilyen fontos a helyi összefogás, a szakmai munkaközösségek szerepe. Természetesen mindez nem jelent­heti a tankönyvek hibáinak elhall­gatását, a gyakran bosszantó mu­lasztásokat, a taneszközellátás zava­rait. .. Most olyan' időszakhoz.érkeztünk,, amikor az előbbre lépéshez, a tovább­haladáshoz szakmailag jobban fel­készült, a korszerű eszközöket és el­járásokat megfelelően alkalmazni képes nevelőkre van szükség. A megyei és helyi párt- és álla­mi szervek intézkedéseket hoztak a képzési lehetőségek bővítéséért, a pedagógusok élet- és munkakörül­ményeinek állandó javításáért. Ele­gendő utalnunk az óvónő-, a tanító- és az általános iskolai tanárhiány csökkentésére tett erőfeszítésekre, a pedagógusok letelepítését segítő ked­vezményekre, a pályakezdők béré­nek emelésére. Mégis, az egyik leg­nagyobb gond a pedagógushiány, a megfelelő szakemberek biztosítása a különböző iskolatípusokban. Ez kulcsfontosságú kérdés. Általános tapasztalat, hogy az új nevelési-ok­tatási dokumentumok bevezetése jó­val nagyobb gondot jelent azoknak az iskoláknak, amelyekben rosszab­bak a munkafeltételek, s ahol az át­lagosnál több a képesítés nélküli ne­velő. Jelenlegi helyzetünk és feladataink egyaránt azt követelik, hogy önállóan gondolkodó, magukat folyamatosan képezni tudó, kreatív személyisége­ket neveljünk. Neluny szemléleti kérdéssel is szembe kell nézni. így például az ed­diginél szélesebben kell értelmezni a tehetséget, és ennek érdekében a személyi adottságok, a képességek ki­bontakoztatásához és fejlesztéséhez a különböző irányú, például a gya­korlati, manuális, szervezési tehet­séget felmutató gyermekek számára is több és változatosabb lehetőséget kell teremteni. A tehetségfeltárás és gondozás fontos teendői mellett nap­jainkban igen jelentősek a hátrá­nyos helyzetű tanulók problémái. Velük kapcsolatban a differenciált pedagógiai programok kidolgozásá­tól remélhetünk alapvető változást. A tankötelezettség teljesítése, az. általános iskola színvonalának eme­lése sok tényezőn múlik, összehan­golt fejlesztést kíván, s a követke­ző időszakban is kiemelkedően fon­tos feladat. Ebben az összefüggésben is kzót érdemel a cigánygyermekek oktatása, amely itt, Pest megyében is megkülönböztetett figyelmet érde­mel. Vannak példamutató tapaszta­latok a megyében, például az, hogy itt a felzárkóztatást már az óvodá­ban megkezdik, de az is igaz, hogy minden erőfeszítés ellenére a cigány- tanulók közül a tanulmányi okokból lemaradók aránya — mint országo­san is — magasabb a valamennyi tanulóra vonatkozó átlagnál. Keres­sük továbbra is a lehetőségeket, akár homogén, akár heterogén közössé­gek szervezésével, napközi és tanu­lószobai foglalkozásokkal és egyéb formákkal, hogy a fejlődés ütemén változtatni tudjunk. A tankötelezettség adatainak javí­tása természetesen nemcsak cigány- tanulók eredményesebb iskoláztatá­sán múlik. Sok még a tennivaló a lemorzsolódás csökkentésében, a bu­kások megelőzésében. Azt sem árt hangsúlyozni, hogy a bukás — ku­darc, de olykor elkerülhetetlen.. Sta­tisztikát szépítő öncsalások, kozmeti­kázások, az indokolatlan liberaliz­mus gyengíti az iskolai munka szín­vonalát. Ezért kap ma nagyobb hangsúlyt az egészséges erőfeszíté­sekre sarkalló követelménytámasz­tás. A tanulók társadalmi, politikái, történelmi ismereteinek, nemzettu­datának fejlesztése szempontjából igen nagy jelentősége van a haté­kony anyanyelvi képzésnek. Nem le­het számunkra közömbös — és itt többről van szó, mint egyetlen tan­tárgy feladatáról —, hogyan gondol­kodnak és beszélnek a fiatalok. A jelenleginél jobban fejleszteni a ta­nulók kommunikációs készségét, ön­álló gondolkodását, mert ebben a tekintetben az iskola elmarad a kö­vetelményektől. Arra is több figyel­met kell fordítani, hogy a fiatalok jobban megértsék a mai társadalom kérdéseit, a szocializmus építésének körülményeit. A tanulók őszint'e, egyértelmű, reális válaszokat várnak kérdéseikre. v; Jelenünk jobb megértéséhez azon­'ban többet kell tudniuk múltunkról, a megtett út nehézségeiről és ered­ményeiről. E történetiségnek nem­csak a világnézeti nevelés óráin; 'a történelem tantárgyban kelL\ érvé- . pyesülmft - hamem minden peággé- gus napi munkájában, szakmai és politikai tevékenységében, a közel­múlt történelmének és korunk kér­déseinek jobb megismertetése és megértése nélkül a szocialista haza- fiságra és internacionalizmusra ne­velés nem járhat kellő eredmény­nyel. Fontos feladata ez az iskolai munkának az egész országban, de különösen jelentős itt, Pest megyé­ben, ahol a települések zömében német, szlovák, délszláv nemzetisé­gű állampolgárok élnek. Társadalmi céljaink elérésének egyik alapfeltétele, hogy a céltuda­tos, tervszerű emberi tevékenységre már az iskolában készítsük fel a ta­nulókat. Ismerjék meg az alkotás örömeit, tudatosodjék bennük, hogy a tanulás eredményt hoz, a henyé­lés, a lustaság sikertelenséghez Ve­zet. Mindehhez az iskolákban jól szervezett, fegyelmezett, színvonalas munkára van szükség, amelyben az ifjúság öntevékenysége, cselekvési lehetősége is kibontakozhat. Sajnos némely oktatási intézményben —és gondolom, ez alól Pest megye sem kivétel — egészségtelenül felerősö­dő túlterhelés, feszített tempó ta­pasztalható. Ebben kétségtelenül sze­repet játszanak az ötnapos tanítási hétre áttérés nehézségei, amelyek főként a szakképző iskolákban okoz­nak nagyobb feszültséget. Azt azon­ban nem szabad egykedvű beletö­rődéssel tudomásul venni, hogy 'a szervezetlenség, például több dolgo­zat íratása ugyanazon a napon, a rendezvények, a gyakran színvonal­talan ünnepségek sokasága, tehát az iskolai és az iskolán kívüli tervsze- rűtlenség indokolatlanul növelje a tanulók terheit, megzavarja a taní­tás-tanulás folyamatát; a rendet és a fegyelmet. Mindannyiunk közös feladata az iskolai nevelés hatékonyságának ja­vítása. Az ifjúság körében tapasztál­ható negatív életmódbeli és morális jelenségek, a parkokban, utcákon csellengő fiatalok, a veszélyeztetett gyermekek számának emelkedése, arra figyelmeztetnek, hogy a társa­dalom nagyobb aktivitására van szükség a munkahelyeken, ahol szak­mát tanulnak fiataljaink, a közleke­dési eszközökön, a kulturális intéz­ményekben, a sportpályákon és az élet valamennyi területén. Minde- nekelőtf a család felelősségét kell hangsúlyoznunk, de maguk a fiata­lok sem menthetők fel a társadalmi kötelezettségeik, az életkoruknak megfelelő követelmények teljesítése alóL

Next

/
Thumbnails
Contents