Pest Megyei Hírlap, 1983. április (27. évfolyam, 77-101. szám)

1983-04-30 / 101. szám

Gödön készül a Minim A KGST-országokban egyedül a gödi Dunamenti Mgtsz üze­mében gyártanák villamos jellemzők mérésére alkalmas kor­szerű digitális kézi műszert. Szádeczky Lászlóné elektromű­szerész a Minimulti elnevezésű készülék működését ellenőrzi. Hancsovszki János felvétele r r r A PEST MEGYE! HÍRLAP VÁCI JÁRÁS! ES VAC VAROS! KÜLÖNKIADÁSA XXVII. ÉVFOLYAM, 101. SZÁM 1983. ÁPKILIS 30., SZOMBAT Ismerkedés a vidéki közönséggel Iliáfia szekerén az Ipdy mellett Számos olyan kis település van az országban, ahová az érdeklődés ellenére sem jut el profi színház, Ez a helyzet a váci járás falvaiban is. Nem kisvállalkozás A táj előadásra kötelezett színházak manapság egyre gyakrabban hivatkoznak a gazdasági gondokra és nem vállalnak előadást — mondja Gulyás Erzsébet, a szobi Jó­zsef Attila Művelődési Köz­pont igazgatója. Az is meg­szokott hivatkozási alap, hogy a művészeti előadás feltételei hiányoznak. Természetesen azzal egyet kell érteni, hogy a színházak nem kötelesek olyan helyeken játszani, ahol ái eredmények {rangsorolnak Kik haladnak a menet élén? Vándorzászló a KSfaitárugyárnak és a Vízműnek Vácott már hagyomány, hogy május 1-én a legjobb eredményeket elérő vállalati kollektívákat a pártbizottság erkölcsi elismerésben részesí­ti. A felvonulási sorrend is helyezést jelent, amit az el­múlt évben elért gazdasági eredmények határoznak meg. A végrehajtó bizottság meg­állapította, hogy a város gaz­dálkodó egységei között folyó munkaverseny eredményesen segítette a gazdasági kibonta­kozást, az 1982. éves feladatok sikeres megvalósítását. A szolgáltatóipar dolgozói tavaly is a kapacitás bővíté­sét, a lakosság jobb ellátását, a • szolgáltatás színvonalának emelését tűzték ki célul. Az üzletek áruválasztéka — né­hány terméktől eltekintve — kielégítő volt. A kínálat, úgy az élelmiszerek, mint az ipar­cikkek vonatkozásában bővült. A dolgozó kollektívák fel­ajánlásai között fontos szere­pe volt kommunista műszakok és az egyéb területfejlesztő társadalmi munkák teljesíté­sének is. Kommunista műsza­kokban a dolgozók 76 százalé­ka vett részt, a munkabér 80 százalékát a városi tanács ré­szére . utalták át, melynek összértéke 2,1 fnillió forint volt. Az 1 fő által éves szinten teljesített társadalmi mun­kaórák száma 3,7 száza­lékkal növekedett, ami vá­rosi átlagban 25,7 óra/fő volt. A területfejlesztő tár­sadalmi munkaórák össz­értéke elérte a 20 millió forintot. Az MSZMP Váv városi Végre­hajtó Bizottsága a vállalatok komplex tevékenységét érté­kelve a vándorzászlókat az ipari üzemek között legjobb eredményt elérő Váci Kötött­árugyárnak, valamint a Duna- menti Regionális Vízmű és Vízgazdálkodási Vállalatnak ítélte oda. A Váci Kötöttárugyár tava­lyi terveit a vártnál nehezebb körülmények között teljesítet­te. Ennek ellenére eredmény- tervét a bázishoz viszonyítva 132,7 százalékra, tőkés export­ját 153,7 százalékra teljesítet­te. Oj gépek beállításával ter­melékenységük 2,8 százalékkal emelkedett. A Dunamenti Regionális Vízmű és Vízgazdálkodási Vállalat a városi pártbizott­ság vándorzászlóját 115,6 szá­zalékos tervteljesítéssel, ered­ménytervének 26,4 százalékos túlteljesítésével érdemelte ki. A városi pártbizottság el­ismerő oklevelét az ipari vállalatok közül a Ce­ment- és Mészművek vá­ci gyára, a Finomfonó, a PENOMAH Húsipari Vál­lalat, a KÁÉV, és a Ma­gyar Hajó- és Darugyár váci gyáregységének ítél­ték oda. A kereskedelem és szolgál­tatás területén dolgozók közül kimagasló eredményt ért el a Városgazdálkodási Vállalat, az Élelmiszer Kiskereskedelmi Vál'lálat és a Kommunális Üzem. Az okleveleket ezeknek a vállalatoknak is a gyári ün­nepségeken adják át a pártbi­zottság vezetői. Horváth József Történelmi ismeretek Vártlírák A sződligeti utazók klubjá­nak tagjai május 15-én Nóg- rád megyei várakat keresnek fel. Űticéljuk Balassagyarmat, Hollókő és Salgótarján. nem teremtették meg ezeket a feltételeket. Az a vélemé­nyem, hogy a járás északi felének községeiben az intéz­ményi feltételek adottak a ki­sebb produkciók befogadásá­ra. Ennek ellenére több éve nem tudtak a művelődési há­zak színházi rendezvényt szer­vezni. Szobon például 1976- ban volt utoljára előadás. A színművészet viszont olyan fontos területe a mindennapi kulturális életünknek, hogy erről még a legkisebb közsé­gek közművelődési intézmé­nyei sem mondhatnak le. Módszertani feladatunkból adódik e gond megoldása a járás északi területén. Ma már bátran kijelenthetem, hogy megtaláltuk ennek a le­hetőségét. A művelődési köz­pontban megteremtettük egy alkotó közösség működésének a feltételeit Kelemen Pál szín­művész vezetésével. A fiatal színészekből álló csoport a Dialóg színpad nevet vette iel. Szervezetileg az intéz­ményhez tartozik és megbízá­si jogköre is csak a művelő­dési háznak van. , Tudtommal Vácott és Ta­tabányán van már ilyen kez­deményezés, de az említett intézmények lehetőségeitől a szobi méreteiben és anyagi lehetőségében különbözik. Fiatal művészek — Az alkotó közösség ötle­te már korábban megfogal­mazódott — veszi át a szót Kelemen Pál. Mi, színészek is szerettük volna, ha vidéki közönséggel ismerkedünk meg. Három éve végeztük a főiskolát és a kezdeményezés­től nem utolsósorban a mes­terségbeli tudás csiszolását is várjuk. Én Zebegényben la­kom, és Dániel Kornél közre­működésével találkoztam a Szeretni kell, amit csinálunk Számolás közben is köszönünk Palotás József 15 éves ko­rában a Géza király téri, ak­kori Háry fűszeres boltban ta­nulta ki a kereskedő szakmát. Takarította a boltot, vitte há­tán a hatalmas „krenkszni- ben” az árut, élte a kisinasök életét. Igyekezete miatt már tanuló korában .helyettesítette a katonának bevonult főnö­két. Fél évvel korábban sza­badult. Tudni kell, hogy a harmincas években Vácott közel hatvan fűszerkereskedő volt. mindegyik tartott inast „szaladj ide — fuss oda” cél­ra. Nekik még fizetni sem kellett. Segéd viszont csak nyolc dolgozott, akiknek már fizetésük is volt. A felszaba­dult tanulók nagy része meg­vált a szakmától. Palotás József képességeit hamar felfedezték. A város egyik népszerű kereskedője, Kálmán József segédnek al­kalmazta a mai Március 15. téren, a gyógyszertár helyén álló boltjában. Egy év sem telt el,' a nagykereskedelmi jogot is megszerző D rajkó László, a mai elefántos ház­ban működő üzlet tulajdonosa hívta segédnek. A boltot 1948- ban államosították, a főnök házaló, a segéd a bolt vezető­je lett. Palotás József szervezte meg szobiak hasonló elképzelésé­vel. A kör kis létszámú lelkes művészekből tevődik össze, akik természetesen valame­lyik budapesti színházban ját­szanak. Mester Edit például a József Attila Színház tagja, Szatmári György a Radnóti Színpad művésze. A félreér­tések elkerülése Végett meg­jegyzem, I )gy nem valami gazdasági társulásról van szó. Célunk, hogy a vidéki közön­séggel magyar klasszikusokat, fiatal, mai szerzők darabjait ismertessük meg. Az első színmű betanulásán már túl vagyunk. A helyi kö­rülményeket, szokásokat figye­lembe véve, a választásunk Karinthy Ferenc: Gellérthe­gyi álmok című darabjára esett. A darabban véletlensze­rűen kerül össze két ember, aki életveszélyben vannak. Ezt úgy próbálják leküzdeni, hogy játszanak. A díszleteket és a jelmezeket Mayer László tervezte és készítette, a ren­dezés az én munkám. Április 8-án már bemutat­koztunk a darabbal a szobi közönség előtt. Véleményem szerint a premier jól sikerült, a közönség nagy tapssal jutal­mazta a produkciót. A kétszáz személyt befogadó nagyterem­ben bár akadtak még üres székek, de ez utóbbi évek színházi előadásainak a hiá­nyával magyarázható. Külön megtiszteltetés volt számunk­ra, hogy az előadást a környe­ző községek lakói közül is so­kan megtekintették. A premier után Tervünk, hogy Letkésen, Nagybörzsönyben, Vámosmi- kólán és a többi kisebb tele­pülésen is bemutassuk a darabot. Eddig tíz előadást kötöttünk Je, a szobi művelő­dési központ szervezésében. Június közepéig tizenöt elő­adás megtartását tervezzük. Elképzeléseink között szere­pel újabb színművek betanu­lása. A felnőtt közönség mel­lett gondolunk a gyerekekre. A közeljövőben gyermekdara­bot is bemutat a csoportunk. Az alkotó kör bemutatkozá­sával még nagyon a dolog kezdeténél tartunk, tapaszta­latokról beszélni korai lenne. Viszont már a tervekből, a fiatal művészek és az intéz­mény szándékából kitűnik, hogy a járás kis községeinek ezentúl kisebbek lesznek a gondjai a színházi előadások szervezésével. A kezdeményezésük köve­tésre méltó. Surányi János LnlsdcEfúgás Járási I. oszt., IX. forduló. Kezdés: 14.30. Szombat: Szob—Vácrátót. Perőcsény—Galgavölgye. Fót— Nagymaros. Kezdés: 13 óra. 11. osztály Váci Amatőr—Galgagyörk, kezdés 14 óra 30. Berneceba- ráti—Kösd, kezdés 15 óra. Rád —Verőcemaros Fortuna, kez­dés 17 óra. Serdülők Szokolya—Fót, kezdés 10 óra. Verőcemaros—Verőcema­ros Fortuna, kezdés 10 óra. Va­sárnap I. oszt. kezdés 14 óra 30. Letkés—Vamosmikola. ör- bottyán—Fortuna SC. Váchar- tyán—Kóspallag. Serdülők Dunakeszi—Vácduka elma­rad Göd szabadnap, 11. oszt. Ipolydamásd—Püspökszilágy elmarad. ISSN 0133—2759 (Váci Hírlap) Jegyzet Síének és felfok Napközben sem volt ma­radásom a falak közt, Fönt jártam a hegygerincen, ahonnét apró gyufásdobo- zoknak látszanak a házak. Fehér fátyolba öltözött lá­nyok réteken csatangoló csoportjának a virágba bo­rult gyümölcsfák, s köztük, mint mondatrészek között a vessző, hajlonganak a kertekben szorgoskodó em­berek. Zöld receptnek mondják az ilyen kiruccanást. Jót tesz a fásultság, a kime­rültség ellen, csak nagy luxusnak számít. Rá kell majd dolgoznom. Minden­esetre úgy belekóstoltam, hogy este sem. fogott a hely, Csak a kapu elé akartam kimenni. A cipőm be sem fűztem. Tárva-nyitva hagytam az ajtót, az ablakot. Aztán lé­pésről lépésre távolodni kezdtem a háztól. Csaloga­tott a már sokszor látott, de mindig elragadó kép. Odaát, a folyón túl maga­sodó hegyek oldalán már fénylettek a sejtelmesen vibráló fényfüzérek gyön­gyei, s megint tűnődhet­tem: Kik laknak vajon a magas lejtőkön? Visegrád felől erősebbnek tűnő fényforrások sugarai hoztak valamiféle megfo- galmazhatatlan üzenetet. Aztán közelebbről pász­tázva a látómezőt, a város kivilágított utcái, kémé­nyek, háztetők, fölött érke­zett vissza a tekintetem a deákvári dombra. A Béke tér egyik portája előtt ki­virult jázminbokrok mellé, a Hanusz utca kertjeiben pompázó virágok tájékára, az Eperfa utca csak pilla­natokig tartó idilli csönd­jébe, amit hamarosan fel­kavart az erre száguldozó két motorkerékpáros süvöl- vény. Elöl a Duna, a hegyvo­nulatok, a sziget kitáruló mezői, a határtalan kékség arra dél felé, hátul a Na­szály komoly sötét tömbje. Kincset ér, hogy lépésnyire élünk itt a természeti szépségek közelében. Kiál- tásnyira az erdő, a víz, és mégis élvezzük a városi lét előnyeit. Keverjetek az üde színek közé szürke foltokat is — ajánlotta az órán egykori rajztanárunk, ha tájképet festettünk. — Az élet szép és tiszta színei mindig ke­verednek — mondotta. Kavicshalmok és tégla­rakások zavarták meg a képet, változtatták prózai­vá a lírai hangulatot. Ám az is eszembe ötlött, hogy ha egyszer építkeznek itt a környékbeliek, hát hová tegyék az építőanyagot? Ezek az élet nyers színei, s itt a Hanusz utcán átme­netiek, hogy aztán szép új házak tegyék még szebbé a környéket. Azt persze nem mondanám, hogy a Béke tér közepét már évek óta elfoglaló, itt-ott már gazzal benőtt bazaltkő pi­ramisnak valami célja lenne, s amint sejteni le­het, a reményem is hiú, hogy ez az állapot átme­neti. Itt hagyták a sok anyagot, amikor a környék utcáit kövezték. Lehet, hogy azóta valahonnét hiányzik, errefelé meg alig várják, hogy elvigyék. Hi­szen kellene a hely fo- gócskázó, labdázó gyere­keknek, akik kiváltképp így, tavasztájt lepik el a többi között ezt a teret is. Róttam az utcákat, múlt az idő. Már a kerek hold világított, s láttam, hogy mások is szívesen hódoltak az effajta időtöltésnek. Azt is, hogy, nemcsak az én szememet szúrják a több helyen ottfelejtett törme­lékhalmazok, mindazok a színfoltok, melyek különö­sen ilyenkor tűnnek szem­be. mint ezeken a napfé­nyes délutánokon azok vi­seleté, akik reggel még nem bíztak a jó időben. Azt mondtam, hogy nem fogott odabent a hely. Igaz, de azért másféle érdeklő­dés is motiválta, hogy ki­ballagjak a bejárat elé. Füstszagot éreztem, a for­rását kutattam. Por szállt a levegőben, gyanús színű felhő lebegett a város fe­lett. A színek és hangula­tok mindig keverednek. Kovács T. István élni, hogy eredményeket ér­hessünk el — mondja. Nagy szeretettel gondolok nevelő- szüleimre, munkatársaimra. Sematikusan hangzik, de őszintén mondom, nélkülük semmit sem tudtam volna el­érni. Négy vállalati kiváló dolgo­zó, három belkereskedelmi ki­váló dolgozó kitüntetése után most a Munka Érdemérem ezüst fokozatát vette át. Az idén megy nyugdíjba. Kérde­zem, mit ad tanácsként az utódainak? — Szeretni kell ezt a szak­mát, tisztelni a vevőt. Tiszta boltot, jó hangulatot kell te­remteni. Ismerni a vevő örö­mét, kívánságát. Én miközben kimértem a lisztet, mindig volt időm megkérdezni: visz- szajött a fia a katonaságtól? Meggyógyult már a férje? Fél órával a nyitás előtt mi már a boltban voltunk. Közgazdász vagyok. Tudom, hogy egy bolt vonzáskörét ki lehet számíta­ni. De azt is tudom, hogy a vevő akkor is elmegy a bolt előtt, ha a háza mellett van. amikor csak a másik üzletben hall szíves szót és jó árut. Nekünk sokszor annyi mun­kánk volt. hogy fel sem tud­tunk belőle nézni. De ha nyílt az ajtó, számolás közben is oda tudtunk köszönni és ami­kor kifelé kocogtak a cipők, a raktárból is ki tudtunk szól­ni: a viszontlátásra. Mészáros Gyula Vácott a kereskedők szakszer­vezetét. Ma is tagja a KPVDSZ központi vezetőségének SZOT ezüst-, majd aranyéremmel tüntették ki. Ez a kereskedelmi egység beolvadt a Füszértbe, majd a Népboltba. Ahol a szakmát megszerettetni, tanítani kel­lett, oda helyezték. Vácott, a váci és a gödöllői járásban vagy tíz helyen volt vezető. 1958-ban jutott oda, hogy ta­nulhasson. Osztályelsőként érettségizett, azonnal beiratkozott a főis­kolára, melyet dicsérettel vég­zett el. Még meg sem száradt diplomáján a tinta, amikor közgazdasági osztályvezetőnek, 1974-ben főkönyvelőnek, igaz­gatóhelyettesnek nevezték ki. Nem kevés munkája van ab­ban, hogy a Vác és Környéke Élelmiszer Kiskereskedelmi Vállalat korszerűsítette bolt­jait. Nem félnek az újtól, a kísérletezéstől. Az 1952. évi százmillió forint forgalommal szemben tavaly több, mint másfélmilliárd forint forgal­mat értek el. Hihetetlen ener­giája van. Szinte senki sem tud vele lépést tartani, mégsem hagyják ott a kollégái. Vonzza fiatal beosztottjait és megsze­retteti velük hivatásukat. — Megfelelő közegben kell 2 A Vác és Környéke Élelmiszer Kiskereskedelmi £ Vállalat élüzemünnepségén Palotás József igazgatóhe- £ lyettesnek átadták a Munka Érdemérem ezüst fokozata 4 kitüntetést.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents