Pest Megyei Hírlap, 1983. április (27. évfolyam, 77-101. szám)

1983-04-30 / 101. szám

1983. ÁPRILIS 30., SZOMBAT €^r7op Alkalmi otthont keresnek Fcszekfcgíalók Minden hely foglalt a Hor­tobágyi Nemzeti Park rezer­vátumában, sőt a legkorábban érkezett madarak már kiköl- tötték fiókáikat. A szakembe­rek nyolcszáz-ezer párra becsü­lik már az ohati tölgyesben, illetve a környékbeli kis er­dőkben tanyát ütött kékvér­csék számát. Nagy csapatok­ban lármáznak, röpködnek a kékvércsék, miután elfoglal­ták a rendbehozott varjú­vagy szarkafészket, mert ma­guk nem építkeznek, csak al­kalmi otthont keresnek a visszaérkezés után. Megfi­gyelték kékvércse-párokat, amelyek azt várják-lesik, hogy a varjak kiköltött fiókáikkal mikor hagyják el a fészket, hogy utána nyomban elfog­lalják és költsenek benne. A pusztára a tél végén ér­kezett nyári ludak a legrit­kább madarak közé tartoznak, itt, húsz pár költ belőlük az idén a Hortobágyon; a feke­teréti mocsárnál a magasles­ről már a néhány napja kikelt lúdfiókákat figyelhették meg. Lassan összeépülő települések Közös szekéren utaznak Inárcs és Kakucs község pontosan tíz évvel ezelőtt szánta el magát arra a lépésre, amely hosszú időre meg­határozta a két település sorsát, fejlődését. Pest megyé­ben nem ez volt az első, de az utolsó sem, hogy két, egymáshoz közeli község vezetői, lakói úgy döntöttek: a jövőben közös szekéren utaznak. A tanácsok összevonása per­sze itt sem ment minden zök­kenő nélkül. Már csak azért sem, mert az állami irányítás a lélekszámban kisebb Ka- kucsra került. Kezdetben né- hányan ezt úgy értelmezték a másik faluban, hogy őket sor­sukra hagyták, a „szomszéd­vár” előnyt kapott. Ma már azonban senki nem vitatja az évtizeddel ezelőtti döntés helyességét. Még akkor sem. ha itt is, ott is vannak sajátos teendők, feladatok. Kakucson az oktatás, és a gyermekintézmények helyzete jelent égető problémákat, Inárcson kinőtték az orvosi rendelő várószobáját. Első­ként most az iskola és az óvoda dolga került előtérbe és ebben a döntésben szerepet kaptak a két község lakói is: tanácsüléseken, falugyűlésen Szezon előtt a Duna-parton A nyugalom, a víz vonzása SZÉL FODROZZA a Dunát az Angyali szigettel szemben, a kiskunlacházi part mellett. Csendesen ringanak a ladikok, némelyik alján meg-megcsil- lan a víz, egyik-másik félig már elmerült A télen bizony sorsukra hagyták ezeket. Németh János csónakján azonban látszik, hogy a hideg évszakban sem hanyagolták el. A tulajdonos most is kö­rülötte tesz-vesz, megigazítja a fenékdeszkákat, utána gon­dosan karikába fűzi a lán­cot, rákattintja a Lakatot. — Egész életemben víz­parton szerettem volna lakni. De hát nálunk Maglódon, csak egy kicsi patak folyik, annak is telehordják a medrét sze­méttel, mindenféle limlom­mal. Megöregedtem, mire tel­jesült ez az álmom. Néhány évvel ezelőtt vettem itt egy kis horgásztanyát és amióta nyugdíjban vagyok, gyakran lejövök a vízre. Nem is a hal a fontos, bár ha fogok vala­mit, büszkén viszem haza. In­kább a csend, a víz, a termé­szet szépségéért járok ide. Kihalt még a part. Az An­gyali sziget lakói csak ké­sőbb érkeznek majd meg, több napra elegendő élelem- és vízkészletekkel, zsivajgó, vi- háncoló gyerekhaddal. Most még csak néhány parti ház körül észlelni mozgást. A Halászkert vendéglőben üldögélnek délután a pihenés­re, társaságra vágyó horgá­szok, kertművelők. Nyári is­merősre akadnak, hallanak valamit a telep téli eseményei­ről. Halkan beszélgetnek, ki­cserélik kertészeti szakisme­reteiket, elmesélik a friss csa­ládi híreket. Az üzletvezető, Hertay György, a szezonkezdés gond­jaival foglalkozik. Már elké­szült a német nyelvű étlap is. — A mi munkánkban sok minden az időjárástól függ. Az idei április szeszélyesebb volt a szokottnál, a már elő­készített kerti székeknek csak az utóbbi napokban volt ke­letjük. Most azon gondolko­dunk, hogy bekapcsolódunk mi is a strand parkosításába, s fásítani fogunk a kerthe­lyiség körül. Jólesik majd az árnyék a nyári vendégeknek, akik most jönnek, azok még a napsütést, a meleget élvezik. — Mikor kezdődik itt az igazi szezon? — Tanévzárás után, amikor a családok néhány hétre le­költöznek a nyaralóba. Sajnos, most hosszabb a tanév, csak június végén számíthatunk a családosokra. Megélénkült vi­szont a péntek esti forgal­munk. Sokan már péntek dél­után útra kelnek, hogy a szombat minden percét a pi­henésre szentelhessék. Persze a víkend is az időjárás függ­vénye. REMÉLJÜK, hogy nekünk viszont nem sok időnk marad pihenésre az idei szezonban. Márvány! Ágnes Vágánymeós az ultrahang A bővülő, korszerűsödő Kelenföldi pályaudvaron eddig egymil­lió köbméter földet mozgattak meg az építők. Az új vágányok egy részén már megindult a forgalom, júniusig pedig újabb né­gyet helyeznek üzembe. A vasúti csomópont átépítése után 11 irányból 168 váltón keresztül csaknem 30 vágányon lesz, re­mélhetőleg zavartalan a vasúti közlekedés. A képen: ultrahang­gal ellenőrzik a kész vágányokat. egyaránt javasolták az iskola- bővítést, ami még az idén el­kezdődik. Nem kis dologról van szó, hiszen az új, nyolc tanterem 32 millió forintba kerül, sze­rencsére azonban a termelő- szövetkezet is ad némi támo­gatást, a lakosságra is lehet számítani, a felsőbb szervek szintén segítenek, hogy a 430 iskoláskorú gyermeknek ne kelljen négy különböző he­lyen tanulnia. Az óvoda ügye másként ren­deződött. A termelőszövetke­zet vezetői úgy határoztak, hogy saját erőforrásból oldják meg 25 apróság elhelyezését, lehetővé téve, hogy a kisma­mák közül minél többen tér­jenek vissza munkahelyükre. Mindkét faluban sok a fia­tal, így aztán az önálló csalá­dot alapítók száma sem cse­kély. Belátható közelségbe ke­rült az az idő, amikor lassan összeérnek a két község új házai, s a két település ösz- szenő. A közművesítés ugyan részben még megvalósításra vár, viszont folyamatosan bő­vült a villanyhálózat, korsze­rűsödik az Inárcsot Kakucs- csal összekötő út. Július elsejétől megoldódik az intézményesített szemét- szállítás is; a dabasi tanács költségvetési üzeme vállalta magára ezt a feladatot. Ké­szül a földgázprogram terve, amelyet a helyi termelőszö­vetkezet csináltat. Saját tele­peinek fűtését kívánja megol­dani — még az idén — az ol­csóbb energiával. Ily módon a lakosságnak is lehetősége nyílik arra, hogy pénzzel, s kétkezi munkával hozzájárul­va hasznosítsa azt az adottsá­got, hogy az országos vezeték közvetlenül a falu mellett hú­zódik. Sorolhatnánk még azokat a példákat, amelyek bizonyítják, hogy a társközségek az el­múlt évtizedben igazi társakká váltak, de úgy hiszem fölösle­ges. Hiszen egy-egy olyan dön­tés, amely egyszerűsíti a köz­ségek irányítását, nagyobb fe­lelősséget a végrehajtó szer­vekre ruház, megértést kíván a lakosságtól ügyei intézésé ben — végső soron a települé­sek gyorsabb fejlődését szol­gálja. Csitári János Parasztok, munkások, értelmiségiek egy családban Megváltozott sorsok A dunabogdányiak meg­szokták a hegyek és a folyó látványát. Vonzza őket a táj és a föld, ame­lyen születtek. A helyben maradást, nem a változat­lanság jellemzi. Az utób­bi évtizedekben átformá­lódott életük. Felbomlot­tak a tisztán paraszti, munkás vagy értelmiségi családok, hogy a sokféle irányon keresztül fonód­jon egységbe mindhárom életforma. Ennek nyo­mait próbáltam tetten ér­ni a helyi Üttörő Terme­lőszövetkezetben. Minden ideköt Láng Jánosné kontírozó könyvelő betessékel az elnöki irodába. — Tudja, kis téesz a miénk, ehhez méretezettek az irodáink is. Ezért a vendéget legtöbbször az elnök szobájá­ban fogadjuk, ha ő nincs itt­hon. Hol is kezdjem? Itt szü­lettem a faluban, ideköt min­den. A téesz az első munka­helyem, tizennégy éve dolgo­zom itt, férjet is a helybéliek közül választottam. Ö gépko­csivezető, a bányából szállítja a követ a dunai uszályokhoz. Láng Jánosné: Itt születtem a fa­luban Szabatosan beszél, azok ru­tinjával, akik nem a középis­kolában és nem is a munkahe­lyen, sokkal inkább a szűkebb családi környezetben szerezték meg az önkifejezés képessé­gét. — Édesapám már nyugdí­jas bányamesterként dolgozott a kőbányában. Édesanyám egész életében háztartásbeli volt. A Láng Jancsival gye­rekkorunktól ismertük egy­Orvosok a vércsoporttérképről Hozzászólás cikkünkhöz A Ráckevei Járási Hivatal Egyesített Gyógyító—Meg­előző Intézményétől kaptuk a következő észrevételt a la­punk április 10-i számában megjelent „Vércsoportok tér­képe” című cikkel kapcsolatban. Dr. Szabó Raffael igaz­gató főorvos és dr. Rex-Kiss Béla nyugalmazott főorvos, az orvostudományok kandidátusa a véleményhez csa­tolt levélben megjegyzi: Nem tudjuk, hogy az általunk kifogásolt adatok milyen mértékben származnak az in­formációs forrásból és milyen mértékben a cikk írójá­tól. Feltételezzük, hogy az előbbi eset történt. Az inkri­minált cikk nemcsak a magunk, hanem a járás, illetve a Pest megye tudományos reputációját is sérti, a közönsé­get szintén tévesen informálja. Íme a hozzászólás: Nem felel meg a valóságnak, hogy az ország első vércsoport-térké pét készítették el az Országos Haematológiai és Vértranszfúziós Inté­zetben. Az igazság az, hogy az ország egész területére kiterjedő, egy­millió emberen végzett vércsoportvizsgálat eredményét mi gyűjtöttük össze 1976-ban, és megrajzoltuk az ország, valóban első vércsoporttér­képét. Az eredményeket kilenc térképmelléklettel a Demográfia 1978- as első számában „Az ABO és Rh vércsoportok megoszlása Magyaror­szág lakosságában'* címmel közöltük, mint a Ráckevei Járási Szakor­vosi Rendelőintézet közleményét. Ezenkívül 1979-ben az Orvosi Hetilap­ban is közöltük ezeket, más vércsoport-vizsgálatok eredményeivel együtt. („A vércsoportok megoszlása Magyarország népességében" cí­men.) A napi sajtó számára vizsgálatainkról nem adtunk ki közleményt (ez ugyanis a tudományos munkákban csak kivételes esetekben szokásos), de a szákirodalomban gyakran hivatkoztak eredményeinkre az elmúlt években. A cikk tartalmával kapcsolatban megjegyezzük, hogy az ABO és Rh vércsoportoknak a hazai népességben való megoszlását már előt­tünk is többen vizsgálták, csak kisebb populációban. A cikkben sze­replő adatok semmi újat nem mondanak, ezek nem különböznek saját eredményeinktől, s lényegében csak felesleges utánvizsgálatoknak te­kinthetők. Utalások történnek a cikkben a sajátos térkép (?) különös gyógyá­szati hasznosságára is. Ezek nem helytállóak. Az ország különböző táj­egységeiben, megyéiben az egyes vércsoportok megoszlása nem külön­bözik lényegesen, s így ennek sem a betegségekkel szembeni fogékony­ság (ami egyébként is vitatott), sem a vérátömlesztés szempontjából nincs semmi jelentősége. Ami a vércsoport populációgenetikai fejtegetését illeti, erre is csak azt tudjuk mondani, nem helytálló. Az ABO vércsoportok eurá- zsiai megoszlására (elterjedésére) az jellemző, hogy az A-csoport ará­nya nyugatról keletre csökken, ezzel szemben a B-csoporté ugyan­ilyen arányban növekszik. Európában körülbelül az Odera—Trieszt vo­naltól keletre jelentkezik a magasabb B (és AB) arány. Vagyis Euró­pában nemcsak Magyarország népességében (de itt is csak Kelet-Ma- gyarországon), hanem Kelet-Európa számos népességében is nagyobb a B-arány, mint Nyugat-Európában. Ennek a jelenségnek a magyará­zatára több elmélet is van. A szóban forgó sajátos térkép e jelenség kutatására semmiféle ösztönzést nem adhat. mást. Még tizennégy évesek is alig múltunk, mikor meg­fogadtuk, soha nem hagyjuk el egymást. Eddig megtartottuk a szavunkat. Közvetlenül az érettségi után 18 éves korom­ban összeházasodtunk. Ez idő alatt, ha volt is haragszom rád, komolyabb válságon még nem esett keresztül a házassá­gom. Annak ellenére, hogy én munkás-, a férjem parasztcsa­ládból származik, sok a kö­zös vonás bennünk. Sajnos az apósom nemrégi­ben meghalt, az anyós pedig nem találta itthon a helyét. Most kint él a lányánál az NSZK-ban. A férjem másik leánytestvére Rajkán fogor­vos. Családunkban tehát van munkás, paraszt és értelmisé­gi. De hogy ebből valamikor is ellentétek lettek volna, nem emlékszem. Az már csak ter­mészetes, hogy mindenki azt csinálja, amihez leginkább kedve van. Engem például hiába küldtek volna egyetem­re az érettségi után. Dolgoz­ni akartam, férjhez menni, családot nevelni. Most van egy 11 éves lányom és egy 8 éves fiam. — Rengeteget dolgozik a férjem, minden másnap haj­nali négytől este huszonkét óráig hordja az útépítésekhez, gátak erősítéséhez szánt kö­vet. Szabad napján meg ott­hon műveli a másfél hold sző­lőt és 1973 óta építgeti a csa­ládi házat. Most a padláste­ret szeretnénk átalakítani, hogy a gyerekeknek is külön szobájuk legyen. Meg azt is tervezzük, hogy ez évtől már baromfit és sertést is tartunk saját szükségletre. Tudja, úgv van az, hogy aki egyszer megszokta a munkát, bár­milyen fáradt, másnap újra kezdi. Mi is így vagyunk. A bátyám hatására Elképzelek egy másik éle­tet, ami lehetett volna Kubisch Jánosné főkönyvelőé, de gyor­Kubisch Jánosné: Színházba is együtt járunk san elhessegetem magamtól a gondolatot. — Vácott végeztem a Mező- gazdasági Technikumban és 1960 óta dolgozom a téesz- ben. Ezt a pályát választot­tam, elsősorban a bátyám ha­tására, aki előttem kezdte a technikumot, de aztán félúton hátat fordítva a szakmának, gyári munkás lett belőle Pes­ten. Mesét szeretnék hallani, tör­téneteket, anekdotákat ame­lyekből megsejthetem a fő­könyvelőnő családjának életét. Kényelmetlenül feszengek. Kubisch Jánosné átveszi a kérdező szerepét. Nézem az arcát, rajta az érthető cso­dálkozás, ahogy egyre köze­lebb jut kíváncsiságának tár­gyához, hogy ezután még őszintébben tárja fel élete történetét. Nézem a fiatalos arcot és szorgos Íródeákként karistolom jegyzetfüzetembe az előttem feltárulkozó élet min­den állomását. — A szüleim Pilisen gazdál­kodtak. Onnét kerültem Du- nabogdányba gyakornoknak A férjem meg a Felvidékről Somorjáról származott erre a vidékre. Útjaink itt keresztez­ték egymást. Ö Szentendrén dolgozik, a betongyárban gép­kocsivezető. Két húgom Pili­sen lakik, az egyik a varrodá­ban dolgozik, a másik meg adminisztrátor egy budapes­ti gyárban. A két öcsém közül az egyik még az evangélikus teológián tanul, a másik Ráb- cakapin hirdeti az igét. evan­gélikus pap. Nős, családos. Ve­lük, mivel távol laknak, csak jelesebb ünnepeken találko­zunk. Ilyenkor éjszakába nyú­lik a beszélgetés, felidézzük a régmúlt emlékeit, a közelmúlt eseményeit. — Az édesanyám és az anyai nagyanyám él. Most négy hónapja halt meg az apai nagyapám, 100 éves volt. Én is szívesen élnék meg ilyen magas kort, szellemi frisseségben, fizikai erőben, hogy sokáig nevelhessem leendő unokáimat. Ugyanis van egy tizenkilenc éves lá­nyom, tanítónő szeretne lenni és egy tizenhét éves fiam, aki híradástechnikai szakközépis­kolába jár, műszerésznek ké­szül. A férjem is érettségizett. A műveltségi színvonal ki­egyenlítődik a mi családunk­ban. Mivel az anyósom könyv- terjesztő, nagyon sokat olva­sunk. Színházba is együtt já­runk, mindannyian szeretjük a jó darabokat. — Húsz éve együtt lakunk az anyósommal, és csak a leg­jobbakat mondhatom róla. Ér­telmes, okos asszony, sokat se­gít a háztartásban. Az apósom pékmester volt. A férjem sok mindent megcsinál a ház kö­rül, amolyan ezermester. Univerzális ember Lakatos György traktorost tálán a többieknél is több szál fűzi a szövetkezethez. Egy sze­mélyben mezőőr, brigádveze­tő. Úgynevezett univerzális ember. Bármit rábízhatnak a szövetkezetben, becsületesen elvégzi. — Kicsi szövetkezet a miénk, így teljes munkakör­ben sem mezőőrt, sem brigád­vezetőt nem tudnak foglalkoz­tatni. Ezért bízták rám mind­két munkát. Azelőtt traktoron dolgoztam, de a nyugdíjig én sem bírtam rajta. Ha kell, két-három órára most is nye­regbe ülök, este viszont ta­pogatom a tagjaimat, mert a sok rázástól, a hol hidegtől, hol melegtől kissé tönkremen­tek az ízületem. Pedig nem vagyok anyamasszony katoná­ja. Parasztcsaládból szárma­zom, sok mindent megéltem már. Hatan vagyunk testvérek. Az apám juttatott földön gazdál­kodott. Gyerekkorunkban szívtuk magunkba a föld sze- retetét, mégis úgy alakult, hogy csak én maradtam a mezőgazdaságban. A többiek, ki erre, ki arra. A lányom óvónő lett, a fiam parkettás Pesten. A felszabadulás óta nagyot változott a világ. A fiák most már nem mindig Lakatos György: Hatan vagyunk testvérek Erdősi Agnes felvételei követik az apák, a lányok az anyák foglalkozását. Tulaj­donképpen ez így helyes. Szükség van értelmiségiekre, munkásokra, parasztokra és az sem baj, ha mindez egy családon belül található. A többi foglalkozás szélesebb lá­tásmódot eredményez. Mert a változás óriási, amit szellem­mel is nehéz követni. Bár a szüléinknek is megadatott vol­na mindez! Nekik azonban csak a robot jutott, a minden­napi nehéz küzdelem. Bóna Zoltán

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents