Pest Megyei Hírlap, 1983. április (27. évfolyam, 77-101. szám)
1983-04-27 / 98. szám
ÉLJEN A MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT! Megemlékezés Keleti Károlyról Keleti Károly születésének 150. évfordulója alkalmából kedden ünnepi ülést rendezett a Központi Statisztikai Hivatal, a Magyar Tudományos Akadémia Statisztikai Bizottsága és Demográfiai Bizottsága, valamint a Magyar Köz- gazdasági Társaság Statisztikai Szakosztálya, Munkásságát az ülésen Mód Aladárné „Keleti Károly emlékezete" című ünnepi előadásában méltatta. Keleti Károly, az önálló magyar hivatalos statisztikai szolgálat megalapítója, akadémikus, a hollandiai székhellyel ma is működő Nemzetközi Statisztikai Intézet alapító tagja, a budapesti tudományegyetem díszdoktora 1833. július 18-án született. Nevéhez fűződik egyebek között az első, 1874. évi statisztikai törvény megalkotása, a múlt század utolsó évtizedeinek népszámlálása, az adatgyűjtések megszervezése az aratásokról, szüretekről, áruforgalomról. Kezdeményezője volt a Statisztikai Évkönyv, a hivatalos Statisztikai Közlemények, a Helységnévtár megjelentetésének. Aktívan közreműködött a statisztika nemzetközi kapcsolatainak ápolásában. Az ünnepséget szervező intézmények képviselői az ülést megelőző napon megkoszorúzták a tudós sírját a Farkasréti temetőben. Suhl megyei vendégeink Baráti ismerősök között Sok éve már annak, hogy baráti kapcsolatok szövődtek a két testvérmegye, az NDK-beli Suhl, illetve Pest megye között. Azóta esztendőről esztendőre jönnek a mennek a küldöttségek, hogy tarsolyukban gazdag tapasztalatokkal térjenek haza, hogy otthon — s itthon — felhasználva azokat tovább gyarapítsák közösségüket. E héten ismét kedves vendégeink vannak testvérmegyénkből: látogatóba érkezett dr. Joachim Strey, a Suhl megyei pártbizottság titkára, Hans Georg Krausse hildburg- hauseni járási pártbizottsági titkár, és Christian Schlesier, a Suhl megyei tanács kultúrta- nácsosa. A Ferihegyi repülőtéren Barínkai Oszkárné, a Pest- megyei pártbizottság titkára, dr. Ádám Mihály, a megyei pártbizottság osztályvezetője és dr. Novak István, a Pest megyei Tanács művelődési osztályának vezetője fogadta őket. A küldöttség vezetője nem először jár hazánkban. Pest megyében régi barátokkal, ismerősökkel találkozhat, kiknek körében közvetlen beszélgetésre, kötetlenebb eszmecserére is nyílik alkalom — hisz van miről szólni. A két testvérmegyének hasonlók a céljai. Hasonlóik munkás hétköznapjai, gondjai, küzdelmei — és hasonlók azok az örömök is, amelyeket egy-e§y jól végzett munka utáni percekben érezhetnek a dolgozó emberek, akár Pest, akár Suhl megyében. Az útitarisznya ezúttal se marad üres. Vendégeink tegnap Gödöllőre látogattak, ahol a város életéről kaptak részletes tájékoztatást Herczenik Gyulától, a városi pártbizottság első titkárától, illetve Ri- tecz Györgytől, a városi tanács elnökétől. Megtekintették a járási-városi művelődési központot, s elismerően szóltak az btt zajló vidám, sokszínű szakköri munkáról. Ma Nagykőrösre utaznak. Elmennek az Arany János Múzeumba, a művelődési központba, megismerkednek a konzervgyár munkájával 'és fölkeresik a Toldi Miklós Élelmiszeripari Szakközépiskolát is. Csütörtökön Szentendrére látogatnak a delegáció tagjai, ahol ugyancsak találkoznak a város vezetőivel, majd megtekintik azokat a múzeumokat, amelyeknek híre már rég túljutott hazánk határain is, azután a városban élő művészekkel . beszélgetnek. Suhl megyei vendégeink — reméljük, ez alkalommal is gazdag tapasztalatokkal gyarapodva — pénteken a reggeli óráikban utaznak hazia. Szerződéses benzinkút Túrán Máról holnapra nyereséges Legendák keringtek a benzinkutasok jövedelméről. Aztán némi csend támadt körülöttük. Ám változatlanul nem rossz üzlet a benzinkút — a kutasoknak. S vajon a tulajdonosoknak, például Túrán a Galgavidéke Áfésznalt? Kézenfekvő megoldás Balázs János kereskedelmi főosztályvezető és Sztebel József, a helyettese gazdaságos- sági számításokat szedtek elő, dokumentálva állításukat. — 1981-ben az átlagárrés 4,59 százalék volt, s a túrái kntunkkal 99 ezer 479 forint nyereséget értünk el. 1982-ben ez az átlagárrés 3,67 százalékra csökkent, s a kút nyereség helyett az első félévben 25 ezer forint veszteséggel zárt — mondta Balázs János. Mit tehetett az áfész? A legkézenfekvőbbnek látszó megoldást választották: kiadták a túrái kutat szerződéses üzemeltetésre. — Három évre 1 millió 520 ezer forint átalánydíjat kell a szerződőnek fizetnie. Az első évben kevesebbet; tavaly novemberben >és decemberben összesen 70 ezret, az idén ha- vontá 40 ezret, jövőre 43-at, s 1985-ben 45 ezer 400 forintot. 1 százalék nyereséget terveztünk — ismertette Sztebel József főosztályvezető-helyettes. Nincs fájront — Ezt így korrekt üzletnek tartják? Veszteséges volt, s egyik napról a másikra nyereséges legyen? Reális számítás ez? — Az üzemanyaghoz hozzáadható árrés valóban nem sok, de okos, jó munkával elegendő ahhoz, hogy fedezi az önköltséget és még némi hasznot is hoz — válaszolt Balázs János. — Tavaly a kút forgalma 114 millió 843 ezer forint volt. Az idén a terv szerint legalább 18 millió 500 ezernek kell lennie. Ha ezt eléri, akkor biztosítva az 1 százalékos nyereség. Korábban — tavaly és tavalyelőtt — előfordult, hogy napokig nem volt üzemanyag, s a boltot (a kutat) zárva tartották. Egyszerűnek látszik: ezen, kell változtatni. Vajon sikerül-e a szerződő vállalkozónak, ifj. Géczi Rétemének? A túrái benzinkútnál éppen nemcsak őt, hanem az apósát is ott találom, aki félállásban segít neki. A sógornője — D.o- lányi Albertné — pedig .főállásban. A szerződéses üzleteknél az ilyen családi vállalkozásra van lehetőség. Sőt, mivel a pénzt közösen kezelik, a munka pedig több az átlagosnál, még jobb is, ha ez úgymond a családban marad. De hogy a másik fiatalasszony, Dolányi Albertné beosztott lenne, aki a főnöknek a hasznot termeli, ez ellen tiltakoztak. — Nincs főnök és beosztott — mondja ifj. Gécziné. — Most, amikor még kisebb a forgalom, váltjuk egymást, majd pedig mindketten, esetleg harmadikként az apósom is beáll. Hogy az üzlet nevemen van, annak csupán az az oka, hogy nekem van kereskedelmi képesítésem. Előtte itt, Túrán az élelmiszerboltban dolgoztam, mint eladó. — Én pedig, mielőtt ezt a kutat elvállaltuk, háztartásbeli voltam. Azt megelőzőleg az áfésznál dolgoztam — mondta a nem beosztott sógornő. Első találkozásunk óta egykét hónap eltelt. Akkor a szerződéses ' vállalkozók még bizonytalankodtak. Rövid idő és a ; benzinkutaknál holt szezonnak számító tél volt mögöttük: a taraiak azonban már érezhették a kedvező változást. A háztartási tüzelőolaj például nem fogyott ki. Családi alapon Erről bizonyságot még bent az áfészközpontban is találtunk. 1981. december 23-án írtá az áíésznak a túrái tanács vb-titkára: lakossági bejelentés alapján meggyőződtek, hogy a benzinkút az ünnepekre nem készül fel fűtőolajjal. Azonnali intézkedésre van (volt) szükség.-■— Hogy lehet, hogy régen kifogyott, most meg mindig van fűtőolaj és üzemanyag? — Oda kell figyelni és időben megrendelni — mondja ifj. Géczi Péterné. Nekünk nagyon jó kapcsolatunk van a hatvani Áfor-teleppel. Egyszer- kétszer előfordult, hogy délelőtt elfogyott a henzin vagy az olaj, de már délután itt volt az utánszállítás. S hogy nincs sorbahállás, annak pedig csupán annyi a magyarázata, hogy folyamatosan árulunk. Most reggel 7-től este 6-ig tartunk nyitva, szombaton is természetesen. Vasárnap 7-től 14- ig. Bővítik az üzletet. A nyáron már elkezdik a szélvédők tisztítását is. Árulnak olajszűrőket, dísztárcsákat, illatosító- kat és természetesen többféle motorolajat. — Most sem napi nyolc órát, hanem tízet, tizenegyet dolgozom, s a nyáron még többet fogok — mondja ifj. Gécziné. — Megéri ? — Igen, úgy néz ki, hogy megtaláljuk a Számításunkat. Egy év múlva azonban majd többet tudok mondani. Az egy év még nem telt el, de az áfész központjában Balázs János kereskedelmi főosztályvezetőtől érdeklődtünk: hogyan üzemel a túrái benzinkút? — Változatlanul jól — hangzott a válasz. — Eddig semmi gondunk nem volt vele. Szente Pál Tsférfékelődöff a Dana-vidék Feltételek a vendéglátásra Sokat Jelent a lakosság társadalmi munkája Mint arról lapunk első oldalán beszámolunk, Vácott tanácskozott a Közép-Duna vidéki Intéző Bizottság. Weisz György, a városi tanács elnöke üdvözölte a résztvevőket, valamint az elnökségben helyet foglaló Czeglé- di' Józsefet, az Országos Idegenforgalmi Tanács titkárát, az Országos Idegenforgalmi Hivatal helyettes vezetőjét, Molnár Istvánt, az MSZMP Pest megyei Bizottságának osztályvezetőjét és Pálmai Lászlót, a városi pártbizottság titkárát. Részt vett az intéző bizottság munkájában dr. Csonka Tibor, a Pest megyei Tanács és a KDIB elnökhelyettese, valamint a váci járás több vezetője. . Korszerűbb szálláshelyek Czegléfll József értékelte a KDIB elmúlt esztendei tevékenységét. Az elnökségben, balról jobbra: Molnár István, Pálmai László, dr. Sághy Vilmos, Czeglédl József és dr. Csonka Tibor Erdősi Agnes felvétele Dr. Sághy Vilmos, a testület elnöke nyitotta meg az ülést, majd Fábján Lajos főtitkár számolt be a bizottság és a testületek elmúlt esztendei tevékenységéről, valamint arról, milyen anyagi támogatást nyújtottak a két terület fejlesztését segítendő. Elhangzott: tavaly, amikor a ráckevei és a dunakanyari üdülőterület aktivistái immár együttműködve dolgoztak, jelentősen fejlődött a• két üdülőterület. A KDIB mintegy 38 millió forintos anyagi támogatást nyújtott, a társadalmi munka — melyet a terület állandó lakói és a rendszeres üdülővendégek sok helyen már közösen végeztek — elérte a ne- gyedmilliárd forintot. Az utazási irodák és a magánszektor fejlesztései nyomán számos korszerű szálláshely, kemping, panzió nyitotta meg kapuit, fejlődött a kereskedelem és a vendéglátás is. Fábián Lajos az idei esztendő feladatairól szólva hangsúlyozta, hogy az idegenforgalmi fejlesztésből rendelkezésre álló támogatást az eddigieknél hatékonyabban kell felhasználni. Tavaly ugyanis előfordult például Leányfalun, Szigetcsépen, a Nógrád megyei Nőtincsen, hogy az autóparkolók, higiénés épületek, kempingek építésére, korszerűsítésére odaítélt pénzt nem költötték el. Ezeket az összegeket most zárolták, illetve a váci Duna-parti parksétány, a gödi termálfürdő, illetve a szigetcsépi utak létrehozására csoportosította át a testület. A hozzászólások során Kri- ma János, a váci járási pártbizottság első titkára vetette fel, hogy a dunai szabadstrandokon nem a fürdést tiltó táblák kihelyezésére, hanem zuhanyozók, öltözők építésére, felszerelésére van szükség. Javasolta azt is, hogy a Duna- tours és a kereskedelmi vállalatok tegyenek többet a falusi üdülőturizmus fejlesztéséért — elsősorban a csökkenő lélekszámú településeken. Nsmesak rang Raffai Béla, a ráckevei járási hivatal elnöke azt mondta el a testületnek, hogy területükön ismét jelentős volt a társadalmi munka értéke. Hová rohanjunk? Szinte nincs olyan nap, amikor ne olvasna, ne hallana az ember arról, milyen rohanó is a mi világunk, milyen kevés időnk van erre is, meg arra is, bezzeg elődeink ráértek üldögélni a kispadon, vagy a kávéházban, menynyivel jobb volt nekik! És jön az elmaradhatatlan sóhaj, ami azt hivatott kifejezni, hogy mi milyen szánandók vagyunk valamennyi eddigi emberhez képest. Nos, tényleg annyira szánandók lennénk? Kétségtelen, hogy az ipar, a mezőgazdaság fejlődése, műszaki színvonalának óriási emelkedése nagyobb figyelmet, felkészülést igényel tőlünk. Az is igaz, hogy erősebb idegi megterhelést jelent ma a munkát ‘ pontosan, a kifogástalan minőségre is ügyelve elvégezni, mint teszem azt, húsz esztendővel ezelőtt. Súlyosbítja a helyzetet az, hogy a munkahely gyakorta — és Pest megyében, különösen a főváros közelében ez szinte általános — nem a lakóhelyen találtatik, az oda-vissza utazás órákat vehet igénybe. Végső soron a pszichológusok elfogadható magyarázatot tudnának adni arra, hogy miért érezzük néha kevesebbnek a rendelkezésünkre álló időt mi, akiknek mérhetően több óra, nap jut pihenésre, kikapcsolódásra, mint azoknak a bizonyos bezzeg elődöknek. Mégis' azt hiszem, hogy a hiba valahol bennünk van. Ugye ismerős a szöveg: Jaj, most rohannom kell, de hívj fel, ugörj be hozzám, gyertek el egy szombaton, majd megbeszéljük stb. Biztos, hogy mindig olyan sürgős a dolgunk? Biztos, hogy soha nincs időnk egymásra? Vagy türelmünk nincs? Anélkül, hogy általánosítanék, megkockáztatom a feltételezést: ez utóbbi lehet a baj. Meg a túlzott kényelmesség. Beteg kollégánk látogatását halogatjuk már hetek óta. Időnként elővesszük a szakszervezeti bizalmit és megkíséreljük számonkérni tőle azt, amit mi valamennyien elhanyagoltunk, hiszen nem kizárólag szak- szervezeti feladat törődnünk egymással. Kolléganőnk kisírt szemmel közeledik a folyosón, beslisszolunk előle valamelyik irodába, akár van ott dolgunk, akár nincs, mert jaj, nehogy el kezdje mesélni, mi történt vele. Miközben a sarki kocsmában a második kör nagyfröcs- csöt rendeljük, azon dühöngünk, hogy nincs időnk elmenni a gyerekkel a focipályára, pedig azt mondják tehetséges, lehet, hogy bevennék a kölyökcsapatba. Folytassam? Szükségtelen. Gondolom — tisztelet a kivételnek — ki így, ki úgy, de magára ismert. Nincs időnk egymásra. De van-&önmagunkhoz? Vagy ahhoz is kényelmesek vagyunk, hogy a kezünkbe vegyünk egy szakkönyvet, amiből megtudhatjuk, milyen elven működik az új berendezés, amin a jövő hónapban már dolgoznunk kell? Elmegyünk-e délután az orvoshoz, hogy a végére járjunk, mitől fáj a hátunk egy hónapja, fél éve, ki tudja, mióta? Mikor futottunk néhány kört utoljára a sportpályán, vagy csak úgy, a háztömb körül, hogy hajdanvolt izmainkból megmentsünk valamit, hogy tüdőnk megteljen.levegővel, hogy egy-egy furcsa szívdobbanás ne tudjon oly hamar ránk ijeszteni? Attól tartok, magunkkal sem törődünk eleget. Elnéztem a minap a’kiskerteket Mogyoród környékén, aztán a Balatoni út mentén Diósd és Érd között. Már észrevehető, hogy gazdáik kijárogatnak, rendbe tették a portáikat, az ágyásokat, fóliasátrakat. De nemigen láttam olyan kertet, amelyben lett volna egy akármilyen fa, alatta kis zöld pázsit,, ami csak és kizárólag pihenésre szolgál, nem munkára. Tudom, én. hogy mindennél többet ér az úgynevezett aktív pihenés, kapával, gereblyével, metszőollóval, permetezőgép csövével a kézben. Ám hiszem: arra is szüksége van az embernek, hogy egy-két órára elvesse magát a heverőn, vagy a nyugágyban és bámulja tétlenül az eget, hogy munkatársaival, szomszédaival leüljön a fa alá egy ultipartira, kis csevegésre, kvaterkázásra. Urambocsá’ az asszonyok megengedhetnek maguknak afféle ártatlan pletyizést, anélkül, hogy szorgalmasan I’nia a kezükben a konyhakés vagy a kötőtű, ügy véljük, hajszol bennünket az élet, pedig lehet, hogy csupán annyi történik: rosz- szul osztjuk be az időnket. Rosszul gazdálkodunk energiánkkal. Fenntartásokkal viseltetünk egymás iránt, magunkba húzódunk. Pedig holnap mi is lehetünk betegek, érhet baj bennünket, s jólesne, ha valaki meglátogatna, meghallgatna, talán segítene is. Mondom, nem akarok általánosítani. De félek, hogy előbb-utóbb elveszítjük önmagunkat is ebben a nagy és céltalan rohanásban. Bálint Ibolya Dr. Barta Ferenc, az Egészségügyi Minisztérium gyógyfürdőügyi igazgatóságának osztályvezetője arra hívta fel az illetékesek figyelmét, hogy a települések vezetői éljenek a gyógy-, illetve üdülőhellyé nyilvánítás lehetőségével. Ettől a községeknek nemcsak a rangja nő, hanem anyagi haszna is származik. Marosvölgyi József, Szentendre városi tanácsának elnöke bejelentette: idén kikotorják és rendbe hozzák a papszigeti Duna-holtágat. Sok még a különösebb beruházást nem is igénylő tennivaló a hazai és a nemzetközi turizmus támogatása érdekében. Évről évre gondot okoz, hogy a tanácsok nem szívesen adnak, kikötő-, táborozóhelyet a Nemzetközi Duna Túra, illetve az egyszerű csónakosok számára. Joggal háborogtak a testület tagjai azért is, hogy a milliókért — a KDIB támogatásával — megépített W. C.- ket, egyéb létesítményeket hagyják tönkremenni, vagy csak egyszerűen zárva tartják. Czeglédi József hozzászólásában szintén a KDIB elmúlt esztendei tevékenységét értékelte, így például dicsérőleg szólt arról, hogy a társadalmi munka értéke 60 százalékkal emelkedett, megközelítette a 370 millió forintot. Erre már csak azért is szükség van, mert miközben egyre nagyobb az idegenforgalom népgazdasági jelentősége, az ötnapos munkahét, a közlekedési árak növekedése és a Balaton tehermentesítésének szándéka miatt felértékelődött a Dunakanyar és a Ráckevei Duna üdülőterülete. Környezetvédelem A továbbiakban az intéző bizottság területi és szakbizottságai számoltak be tavalyi tevékenységükről, majd a testület jóváhagyta idei programjukat. Tájékoztatót hallgatott meg a testület a Közép-Duna vidék hosszú távú környezet- és természetvédelmi terveiről a fö!<^ a vizek, a levegő, az élővilág és a települések jelenlegi környezeti ártalmairól készített tanulmány alapján. E tekintetben az elhangzott példák sora is azt bizonyítja, hogy bár a jogi szabályozás már biztosíthatná e legfontosabb értékeink védelmét, a jelenlegi helyzet korántsem biztató. Általánosan elfogadott az az elv: nem szabad engedni, hogy környezetünk állapota tovább romoljon, míg más területen arra is mód van, hogy belátható időn belül felszámoljuk a szennyező gócokat. Cs. A.
