Pest Megyei Hírlap, 1983. április (27. évfolyam, 77-101. szám)

1983-04-26 / 97. szám

A PEST MEGYEI HÍRLAP VÁCI JÁRÁSI E'S VÁC VÁROSI KÜLÖNKIADÁSA -----------:--------------------------------—------------------------------------------'.../ , XX VII. ÉVFOLYAM, 97. SZÄM 1983. APRILIS26/KEDD Rendelés helyett tanácskozás Véleménycsere a gyógyításról A város nyolc üzemében rendezik meg az egészségügyi dolgozók és a munkások köl­csönös véleménycseréjét. Az Egyesült Izzó váci gyá­rában a múlt hét végén dr. Korona Árpád, a Szőnyi Tibor kórház igazgatóhelyettese, dr. Csömör Pál üzemi főorvos, dr. Monori Balázs, a városi tanács vb-titkára, Kádár Jenöné, a városi pártbizottság propagan­da és művelődési osztályveze­tője találkozott az üzem dol­gozóival. A gyár igazgatási osztályának vezetője köszön­tötte a vendégeket és a mun­katársakat. Bevezetőjében is­mertette, hogy a fórum célja a város egészségügyi ellátásá­nak javítása, a közvélemény megismerése. A hiedelmek és a valóság A fórum sikerét, a nagyfo­kú érdeklődést számos írás­ban és szóban feltett kérdés igazolja. A találkozó lehetőségét dr. Korona Árpád köszönte meg a szervezőknek és bevezetőjé­ben kiemelte, hogy a város egészségügyi dolgozói úgy tud­ják igazán ellátni a feladatu­kat, ha a hibákat sikerül fel­tárni és hasznos javaslatok is elhangzanak. Az első kérdés­re, amelyet egy üzemrész kol­lektívája bonoólgatott és so­kak körében a váci kórházról kialakult kedvezőtlen megíté­léssel foglalkozott, a választ dr. Korona Árpád adta meg: Elevenbe vágó a kérdés — mondotta. Minden anyának a saját gyermeke a legszebb. Mi úgy gondoljuk, hogy a mi kórházunk nem érdemli meg az elmarasztalást. Á régi 120 ágyas kórház nem tudta már kielégíteni a szükségleteket. 1970-ben, az induláskor az új intézménybe nagyon sok olyan elhanyagolt beteg került, akin már nem tudtunk segíteni. Hamar szárnyra kelt a rossz hír, hogy az elhalálozási arány magas. Ma már, ha két év statisztikáját megnézzük, ez az arány jobb a budapesti és az országos átlagnál — tehát ke­vesebb a haláleset. Igaz, a kórház szinte teljes személy­zetének változtatnia kellett a szemléletén. Aki erre nem volt hajlandó, eltanácsoltuk. Van olyan osztály, ahol a tel­jes nővérszemélyzet kicseré­lődött, mert nem volt oda való. Az ezerágyas kórházban hat­száz nővér dolgozik, megfele­lően végzik munkájukat. Mindenesetre a váci kór­ház ma már az egyetemi ok­tatásban is részt vesz. Szá­mos osztálya az országos átla­gos nívón felül működik, de a többi osztályunk sem dol­gozik rosszabbul, mint az or­szágos átlag. Nem lehet rossz az a kórház, amelynek az or­vosképzésben is szerepe van. Jellemző a bizalom A kérdezők a kórház mun­kájáról pozitív és negatív pél­dákat soroltak fel. A válaszok hűen tükrözték azt az erőfe­szítést, amelyet a kórház dol­gozói tesznek a lakosság egészségügyi ellátása érdeké­ben. — Az anyagi lehetőségek ma sem korlátlanok. Azonban az emberi humánum, az or­vosaink hivatástudata, és az a bizalom a beteg és orvos kö­zött, ma már jellemzőnek mondható. Ezt a tényt az sem befolyásolhatja, hogy az egész­ségügyi dolgozókra nagy teher hárul — mondotta Korona Árpád. A kérdések egy csoportja a Közelkép Megbecsült közemberek TÖTH FERENC, a Magyar Hajó- és Darugyár váci gyár­egységének a lakatosa megle­pődött, amikor meghívást ka­pott a munkásőrség országos parancsnokságától. A megle­petést csakhamar felváltotta az öröm jóleső érzése, amikor átnyújtották neki a Haza Szol­gálatáért Érdemérem arany fokozatát. Húsz éve tagja a váci járási-város} munkásőr­ségnek, jelenleg is a Matejka János munkásőr-zászlóalj má­sodik századának a parancs­noka. Emellett gyakran vállal ügyeletes szolgálati beosztást a Lenin úti székházban. Fonto^ tisztségét lelkiismeretesen, be­csülettel látja el. Az 5, 10 és 15 évi jubileumi emlékérmek s más elismerések után vehet­te át az újabb megbecsülés jelét. A Derecske dűlői üzem­ben 1954 óta dolgozik. Helyt­áll a munkapad mellett, s tár­sadalmi munkásként az üzemi tűzoltócsapatnak is tagja. 53 éves, még sokat szeretne ten­ni családjáért, üzeméért, a munkásőrségért. FABIAN JÖZSEF a váci Ár­pád úti Általános Iskola taná­ra. Régi pedagógus, Nagysápon állt először a katedrára, 1947- ben. Onnan került Vácra. Ma­tematika és fizika szakos ta­nár. Dolgozott a városi tanács művelődési osztályán és taní­tott a Lőwy Sándor Gépipari Szakközépiskolában is. Tizen­öt évvel ezelőtt nevezték ki a kisváci iskolához, s ma is ott tanítja a fizikát a felsővárosi tanintézetben. Ezzel párhuza­mosan a városi tanács szakfel­ügyelő tanára. Rajongásig sze­reti hivatását, több újítására, korszerű nevelési kezdeménye­zésére felfigyeltek már isko­lák is. 1956-ban elnyerte az oktatás kiváló dolgozója ki­tüntetést, s 1979-ben Arany János-díjjal jutalmazták ki­váló oktató-nevelő munkáját. Több cikluson keresztül tagja a város tanácsának. Ezt a szép pedagóguspályát s a sokolda­lú társadalmi munkát ismerte el legutóbb az Elnöki Tanács, amikoris a Munka Érdemrend ezüst fokozatát adományozta a kisváci iskola népszerű taná­DR. BAKSA JÁNOS. Jelen­leg a Váci Járási Hivatal igaz­gatási osztályának az osztály­vezető-helyettese, de alig van az államigazgatási munkának olyan területe, ahol eddig ne dolgozott volna. A tanácsok megalakulása óta munkálko­dik különféle tisztségekben. Korábban a Sződligeti Községi Tanács adóügyi előadója volt, közvetlenül kapcsolatban állt a választók százaival, lelkiis­meretesen intézte ügyes-bajos pénzügyi témáikat. Nyolc évig gyámügyi területen is dolgo­zott, ahol szintén tanúságot tett emberbaráti, humánus magatartásából. A munkaügyi döntőbizottság elnökeként az államigazgatás területén kép­viselte kollégáinak érdekeit. Mindezt elismerték korábban a kétszeri kiváló dolgozó ki­tüntetéssel, a tanácsi jubileu­mi emlékérmekkel s a törzs- gárdatagsággal. A közelmúlt­ban pedig a Pest megyei Ta­nács elnökétől vehette át a Munka Érdemrend bronz fo­kozata kitüntetést. P. R. gyógyszerellátást és a váci gyógyszertár munkáját érin­tette. Dr. Monóri Balázs vb- titkár válaszában a lakosság türelmét kérte a gyógyszertár átalakítási munkái alatt. Cseri Gáborné a deákvári gyógyszertár szombati ügyele­tét hiányolta, Józsa Sándorné pedig az influenzajárvány idején kisegítő mozgó gyógy­szertár felállítását látta volna jónak. Mindkét kérdés jogos­nak tűnik, hiszen a lakosság jobb ellátását szorgalmazzák, — ezt a kérdésre adott vála­szok is tartalmazták. Sok szó esett az üzemi or­vosi rendelőkről is. Többen tettek javaslatot a gyermek- orvosi rendelők barátságosab­bá tételére, s mint mondották, sok esetben az orvosnak is ba­rátságosabbnak kellene lennie a beteg gyermekkel. Ezt főleg a kisváci körzetben lakók hangoztatták. Késési István azt kérdezte meg: miért fordulhat elő, hogy a körzeti orvosok a betegeket nem veszik táppénzes állo­mányba, hanem az üzemor­voshoz küldik? Dr. Csömör Pál üzemi fő­orvos helytelennek tartja ezt a szemléletet. Mint mondotta, a körzeti orvosok csupán sta­tisztikájukat féltik. Pedig nincsenek meghatározott irányszámok, csupán felülvizs­gálaton ellenőrzik a betegállo­mányok indokQltságát. Egyetlen szakorvos Zeniek Józsefné azt pana­szolta el, hogy 12 éves fia a lábát törte, de egy orvos sem vette őt fel ápolás céljából be­tegállományba. A választ és a hasznos tanácsot dr. Csömör Pál főorvos adta meg, aki sze­rint lehetőség van ilyen eset­ben fizetés nélküli szabadsá­got kérni és az SZTK-tól kell kérvényezni a segélyt á fel­gyógyulásig, amely megköze­líti a táppénzt. Pittman Józsefné kifogásol­ta, hogy a hiányzó orvost nem helyettesítik a reumás szak- rendelésen. — Dr. Korona Árpád vála­szában elmondta, hogy váro­sunkban csupán egy reuma­szakorvos van. Az erőfeszíté­sek ellenére sem sikerült újabbakat felvenni és letelepí­teni a városban. Húsz kérdés és húsz válasz hangzott el. Megválaszolatlan kérdés egy sem maradt. A találkozó hasznos ötletekben sem volt szegény. Papp László A szövetkezet bociovija Nyolcvan, úgynevezett F 1-es borjút nevel nagy hozzáértéssel Sipiczki János és felesége a fóti Vörösmarty Mgtsz tehené­szeti telepén. A ridegtartásra szoktatott állatok egészsége a módszer helyességét bizonyítja. A zsűri is elégedett A legmagasabb fakon / öt vállalat vett részt azon a vendéglátóipari 'vetélkedőn, amelyet Szentendrén rendez­tek. A Dunakanyar Vándorser­leget a Pest megyei Vendég­látóipari Vállalat nyerte. A szép eredményhez nagyban hozzájárult Molnár' József, a váci Kőkapu vendéglő kony­hafőnöke, a Szakma ifjú mes­tere. Erős mezőnyben, a sza­kácsok között az első helye­zést érte el és a dobogó leg­magasabb fokára állhatott. Molnár Józsefet a versenyre Lehőcz János készítette fel, aki tanítómestere is volt. A Kőkapu vendéglő fiatal konyhafőnökének kiváló szak­mai felkészültségét a vendé­gek eddigi • elismerése után most a szakmai zsűri is nyug­tázta. Gazdagon áradé embeiszerefeffe! Derűs szívvel megöregednek Előttem ballagnak óvatos, kimért léptekkel és ké­zen fogva. Az öreg néni bottal igyekszik bizonytalan já­rását ellensúlyozni. Mellette haladó férje vigyázva tart vele lépést. Nem beszélnek, az útra figyelnek. Kézfogá­sukból érzem, az idő szeretetben öregítette őket egymás­hoz. Érkeznek minden irányból az ünneplőbe öltözött többi öregek is. Ki másod-harmadmagával egymásba kapaszkodva, ki egyedül, magányosan. Csak az ember képes megszenvedni magányosságát — gondolom, amint felfedezem egy-egy arcon a magárahagyatottság árulko­dó jeleit. Mint a virágcsokrot Lassan benépesedik a kis- marosi klubkönyvtár terme, ahol a helyi nyugdíjasklub a hetven-, nyolcvanéves embe­rek tiszteletére rendezett a napokban műsoros estet. Min­den ünnepelt kapott egy kis aranyesőágacskát, amit a szer­vezők kedélyes szavak kísére­tében tűztek fel kabátjukra, pulóverjukra. Lopva figyelem azokat a kedves, szeretettel­jes gesztusokat, amellyel kö­rülvették őket. A tisztelet, a megbecsülés, a szeretet jelei voltak ezek. Azt tartják, a jó­ságnak van egy kisugárzó ere­je, ami belül felold és közel­séget teremt emberek között. Néder Sarolta nyolcadik osztályos tanuló Karinthy Fri­gyes „Előszó” című versével köszöntötte az idős embereket. Utána az I—II. osztályos kis­diákok szereplése következett. Mint egy tavaszi tarka virág­csokrot, úgy nyújtották át az örömszerzés megannyi forrá­sát kiaknázó kedves kis mű­sorukat. „Szeretem, szeretem, amikor játszol énvelem; Mert a szívedben annyi jó van”... — hangzott a gyermeki szív felszabadult, vidám éneke. Megilletődött gyermekarcuk, ragyogó tekintetük tiszta, őszinte érzések méltó és hű közvetítői voltak. Szavala­taikkal könnyes mosolyt va­rázsoltak a megfáradt arcokra. Zongora-, furulya-, hegedű já­tékuk az öröm harmóniáját lopta a tisztes szívekbe. Az örömszerzés mindig ün- napi érzést ébreszt a lélekben. És ez így jó és szép — hirdet­te műsoruk, mely Nemes Má­ria tanítónő és Pados Jenő Vendégeknek, vásárlóknak A fóti Vörösmarty téren épül a váci áfész ÁBC-áruháza és étterme. A tervek szerint az év végére fejezik be a munkákat. Jelenleg a vasszerkezetek beépítésénél tartanak. Hancsovszki János felvétele furulyatanár áldozatos, lelki- ismeretes munkáját dicsérte. Az idős ünnepeltek nevében Míves Ottó nyugdíjas tanár mondott meghatódottan köszö­netét mindazoknak, akik fi­gyelmességükkel, gondoskodó szeretetükkel „aranyesőt” hul­lattak az élet törvényrendje szerint fényüket egyre veszí­tő életsorsok mindennapjaiba. Emlékezés Minden embernek sorsa és története van — mondotta. Az ember változik a sorsával és történetével együtt. De folyton vágyódik arra, hogy ne érezze magát egyedül, hogy tartozzék .valakihez, valahová. Kivált­képp akkor, amikor a testi erő már kevesbedik, gyengül az emlékezet, s elmennek a barátok is. Mind jobban nyug­tot hagy a munka, a felelősség és mindig több lesz az emléke­zet és kevesebb a cselekvés. Ez a mindennapok megszentelő- désének útja, és benne az ő útjuk is. Fekete István szép gondolatával búcsúzott: „Las­sú legyek, ha örömre válnak a percek.” Ezután a nyugdíjasklub tag­jai megvendégelték az idős embereket. Figyeltem arcukat, ahogy befelé sugárzó, csen­des mosollyal ültek a terített asztalnál, fhég mindig az él­mények hatása alatt. Elnéztem annak a 89 éves néninek az arcát is, akinek fáradt vonásai mögött megőrződött valami fia­talos, kedves báj. A költő szavai jutottak eszembe: „A legnagyobb művészet tudod mi? — Derűs szívvel megöre­gedni.” Néder Ferencné tanítónő, az „öregek napjának” fárad­hatatlan szervezője, egyben a nyugdíjasklub vezetője. Csak nehezen tudom rávenni, hogy mondjon néhány szót. — Az „öregek napja” meg­rendezésének hagyományte­remtő ereje van községünk­ben. Az ötlet a nyugdíjasklu­bé. Kivitelezésében nagyon so­kat segít Emmer Józsefné és a klub minden tagja. Legidő­sebbjeink már hetekkel előtte izgalommal várják a találko­zót, jólesik nekik, hogy szá­mon tartjuk őket, érdeklő­dünk dolgaik után. Hálásak az emberség ilyen fajta megnyil­vánulásáért. A kiadásokat a nőnapi bál bevételéből fedez­zük, de a Vöröskereszt és a Váci Kötöttárugyár Béke bri­gádja is hozzájárul. Szeret­nénk ezáltal az idős emberek magárahagyatottságát, ma- gányétzetét enyhíteni, felolda­ni. S ha ez sikerül, ez a mi legnagyobb megnyugvásunk és örömünk. Jár ezzel az ér­zéssel együtt valami felemelő, gazdagító, megtisztult lelki erő is, mely éppen abból születik, hogy jó jót tenni — fejezte be a klubvezető. Könyveket írtak már az öregség tisztes idejéről, „szép öregkorról”. Én mégis azt gondolom, aki benne van már, az csak a legritkább esetben érzi az öregséget szépnek. Nem könnyű ugyanis érezni azt, hogy erejüknek végei elé köze­lednek, viselni a betegségeket, és sok esetben küzdeni a „fe­leslegessé váltam” fojtó érzé­sével. Belső értékek öregkorban a hangsúlyt különösen a belső értékekre, a tapasztalatokra, bölcsesség­re kell tenni. Ügy érzem, bá­torság kell ehhez a korhoz. Bátorság az élethez, ahhoz, hogy megpróbálják most is szeretni az embereket, akik mások lettek, mint ők voltak, és szeretni a dolgokat, amik­nek alakítására már nem ők vannak hivatva. Szívükben mégis egy életbölcsesség gaz­dagságát hordozzák, a hitet, hogy az émberszeretet gazda­gon áradó. Hogy a szív jósá­ga és szeretete maradandó az emberben, az egyetlen kiapad­hatatlan kincs, olyan, mint a nap — életet ad. Az ilyen igaz értékek kisugárzását érezhette az a 60—70 idős em­ber, akiknek életében meg­örökölt a pillanat, további erőt adva talán hétköznap­jaikhoz. Szárad Ágnes Nem volt kifogás Az áfész eladta a falatozót A Váci Hírlap április 19-i számában Piaci vetélkedő (Nyertesek a vásárlók) cím­mel megjelent írás sajnos té­ves információn alapult. Furák János, a Váci Áfész elnöke közölte, hogy a piaci falatozó működése ellen 15 év alatt nem merült fel kifogás. Az épület lebontásának, illet­ve átépítésének oka nem a konkurrencia — a szomszédos hasonló létesítmény —, hanem az, hogy az áfész eladta a fa­latozói; s az új üzemeltető kor­szerűbb formában nyitja azt meg a közeljövőben. Köszönetnyilvánítás. Hálás szív­vel mondunk köszönetét mind­azoknak a rokonoknak, szomszé­doknak, ismerősöknek és Jó bará­toknak, akik szeretett férjem, édesapánk, Eckhardt Tibor temeté­sén részt vettek, sírjára koszorút, virágot helyeztek, táviratoztak, s mély fájdalmunkon enyhíteni igye­keztek. A gyászoló család. Köszönetét mondok mindazokna a rokonoknak. ismerősöknél szomszédoknak, volt munkatársai nak, akik szeretett halottunk '• özv. Matolcsy Kálmánná — term tését részt vettek, sírjára koszorú virágot helyeztek, és mély fájda műnkön enyhíteni igyekeztek, gyászoló család. Köszönetét mondunk mindazol nak a rokonoknak, ismerősökne munkatársaknak és szomszédo] nak, akik édesanyánk, Csányi Fi rencné temetésén részt vettek, sí jára koszorút, virágot helyezte: A gyászoló család. . ISSN 0133- 273» (Váci Hírlap)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents