Pest Megyei Hírlap, 1983. április (27. évfolyam, 77-101. szám)
1983-04-26 / 97. szám
ptsr HKCTTX 1983. ÁPRILIS 26.. KEDD A budapesti Gorgó együttes Amatőr színjátszók Gödöllőn Szellemileg gazdagító játék A szövetkezeti színjátszók J hagyományos találkozójára a hét végén került .sor Gödöllőn, a művelődési központban. Az ország különböző részéről tizennégy együttes jött el, hogy bemutatkozzon, számot adjon tudásáról. /• Ertekkeresőben Hazánkban az utóbbi évtizedben kezdtek maguknak nevet, becsületet szerezni az amatőr csoportok. A sokáig dilettáns jelzővel illetett műkedvelői tevékenység közösségalkotó, értékkereső vonása miatt nyert magának életteret az utóbbi esztendőkben. Hiszen amatőrizmuson azt az aktív vagy legalábbis részben alkotó cselekvést értjük, amelyet bár a gyakorlója nem választott élethivatásának, mégis magas hőfokon és színvonalasan műveli. A gödöllői háromnapos bemutatkozó éppen a csoportok magas hőfokú buzgalmáról tanúskodott. A kiemelkedő művészi színvonalú produkciók titkát is megtudhattuk. Ott. ahol a rendező és a csoport tagjai együtt élve dólgoZnák, színvonalas produkció keletkezik. A munkásszínjátszás hagyományait továbbvivő budapesti Perem színpad, az ugyancsak fővárosi Görgő együttes, a jászfényszarui Fortuna együttes, a debreceni Színjátszó Stúdió fellépése alapos belső műhelymunkáról tanúskodik. A résztvevők a darabválasztással s a megjelenítéssel arról vallanak, hogy érzékeny az általános emberi magatartások s a komoly társadalmi mondanivaló iránt. Mégha azt a szatirikus hangvételű műveken keresztül közvetítik is. Ennek az egységnek a megteremtéséről tahúskodott a találkozó egyik legnagyobb sikerű bemutatója: a debreceniek Macskamusicalje. A Hahota színpad már a nevével jelzi, hogy elsősorban szórakoztatni kíván. A zsűri elnöke, Wiegmann Alfréd, a televízió szerkesztője foglalta össze a színjátszók szereplését: — A találkozó az amatőr színjátszás tartalmi igényességét tükrözte. Jó alkalom volta csoportoknak a megméretésre, egyszersmind az egymás megismerésére. Azzal, hogy ki-ki végigkísérhette a másik játékát, máris szellemileg gazdagodott. — Mire buzdítaná a színjátszókat? — Körültekintő darabválasztásra és szakmai igényességre. A legsikeresebb pillanatok azok voltak, amikor a szereplő egyéniségéből fakadt egy-egy figura megjelenítése. Az amatőr rendező is akkor ér célt véleményem szerint, ha a csoport képességének, jellegének mérlegelésével alakítja a műsort. Tényi István rendező zsűritagként az amatőr színjátszás lehetőségeiről szólott: — A kor, amelyben élünk, nemigen kedvez a közösségi összejöveteleknek. Az egyéni boldogulás keresése meghatározza az életmódot. Jó tudni, még ha új csoportok alig-alig is keletkeznek, hogy a csoportok tartalmi munkája mélyült. Zenés kísérletek — A műfajválasztásról, a megjelenítésről mi a véleménye? — Még mindig elég sok az abszurd dráma, a kibogozhatatlan mondanivaló. Az ör- ménykútiak bizonyították, miként lehet modern színjátszást tnűvelhi belső problémák tükrözésével. Egyre több zenés játék keletkezik. A debreceniek musicalje a zene, a mozgás és a szatíra összeegyeztethetőségéről tanúskodik. Ügy érzem, hogy a csoportoknak a belső műhelymunkán kívül több szakmai tanfolyamon kellene részt venni, hogy tudatosan használják a színpadi kelléktárat. Honti Katalin, az OKISZ színjátszócsoportok szaktanácsadója arról szólt, mit jelent az amatőr jelző: — Mindig attól óvom a műkedvelőket, hogy ne akarjanak profivá lenni. Célt tévesztett, meghasonlott ember lehet, aki mindenáron hivatásául kívánja választani a színjátszást. Hahota csoport Alig esztendeje alakult meg a dunabogdányiak Hahota vidám színpada. A találkozó után izgatottan beszélték meg a tanulságokat. — Utolsó pillanatban neveztünk — mondotta Zimányi Péter, az együttes rendezője, szereplője. — Gyermekkoromban iskolás _ csoportban játszottam, egy'esztendeje a helyi ifjúsági klub tagjai közül szerveztem az amatőr színjátszókat. — A lányok írtak fel a névIBM mmb mmr Próba közben a durvabogdányi Hahota együttes Amatőr színjátszók — bohócmezben. | Bareza Zsolt felvételei sorra, amikor én ott sem voltam — kapcsolódott a beszélgetésbe Stein János autószerelő. — Véletlenül kerültem így a csoporthoz, egyre jobban élvezem a munkát, a játékot. — Elsősorban a dunabogdá- nyiakat szeretnénk szórakoztatni. A találkozón szakmai szempontból tanultunk sokat, de továbbra is vígjátékokkal szeretnénk szórakoztatni a közönséget. Erúősi Katalin Népzenei találkozó Táborfalván Örömet fakasztó források S Tulipán és / szív 3ell^é/ pezte vasar! nap az immár másodízben megrendezett já- I rási népzenei I találkozót Tá\ \JJ borfalván. Az u/S ittenieknek nem jelentett újdonságot egyik együttes bemutatkozása sem, hiszen mindegyiket ismerték. Am ami a fejlődésüket illeti, igencsak eiámultak többen a hallgatóság soraiban. Álmukban sem merték remélni ugyanis, hogy a tavaly elültetett mag, mármint az első népzenei találkozó megszervezése ennyire tömegeket érdeklő, szíveket megindító, érzelmeket keltő vállalkozássá növi ki magát. Kincsesház Megkapó volt az az igyekezet, ahogy az itt fellépett együttesek, szólisták megmutatták önmagukat, kiléptek a pódiumra és szűkebb pátriájukon túl felvillantották a magyar folklór kincsesházának szépségét. Hallhattunk itt alföldi, északi, délvidéki népdalokat, sőt a táncosok jóvoltából sikert aratott jó pár dunántúli és szatmári táncrend is. Amit a szervezők jó érzékkel Táborfalván létrehoztak, az valójában több volt egy átlagos vállalkozásnál. A népművészet ihlető erejére mutatott rá. Közösségeket összetartó és teremtő szerepére, s arra, hogy a modern technika eredményei, az audiovizuális szórakoztatás valamennyi kínálata mellett a nép visszafogott, már-már szemérmesen rejtett érzelmeinek a bemutatására ma is szükség van. A dabasi járás hangszereseinek, dalosainak második találkozója hasznos tapasztalatokkal szolgál. Felléptek itt olyan éneklő közösségek, ahol a daléneklés belülről fakadó kényszer, ám az ötödik dal megszólaltatása után a csoport tagjai már képtelenek mosolyogni, szinte leckesze- rűen sorjázzák a szöveget és a dallamot. Mások viszont úgy fogták fel a közlési szándékukat, mintha akkor formálták volna a népdalt, átélték születésének minden kínját, keservét, lett légyen a szöveg természeti képet festő, szerelmes vagy nehéz sorssal kapcsolatos. Megszerezni A tanulságok azt sugallják, hogy ezeknek a közösségeknek nemcsak szerveződniük kell, hanem meg is kell tar- taniok mindenkori emberi erejüket, méltóságukat. Vonatkozik ez elsősorban a műsorösszeállítás mikéntjére. Arra, hogy ne időegységet tervezzenek, adott t ;etben tíz vagy tizenöt percet, hanem arra is gondojanak, mit bír el a dalosok hangkészlete és hangmennyisége, amiben még nem fáradnak el, s amelynek a tolmácsolása mindvégig friss, természetes, magától értetődő marad. Mindezek közreadására azért van szükség, mert az országszerte gyakori népzenei találkozóknak csak akkor van értelmük, ha a fellépés lehetőségén túl szakmai biztonságot is nyújtanak. Ezek közé tartozik a dabasi járás dalosainak és hangszereseinek az összejövetele. Itt nem rivalizálnak az együttesek, hanem egymást meghallgatva repertoárjuk gazdagítására törekednek. Úgy hatnak egyik, a másikára, hogy az elmúlt években egyre többen lettek; a szűkebb környék szellemi és tárgyi néprajzának a feltárása és közreadása egyre nagyobb igényességet szül. A két Birinyi, András és József tevékenysége katalizátornak bizonyul ebben a járásban, emlegetésük nélkül elképzelhetetlen bármilyen hasonló rendezvényt megszervezni immár egész Pest megyében. A tárgyilagossághoz hozzátartozik az is, hogy a megyében új szakembergárda nőtt fel. Nemcsak hivatásosokból, hanem olyan elkötelezettekből is, akiknek a megszállottsága, meggyőződése a tiszta források vidékéről indul, s tevékenységük az egyéni vállalásokon túl a közösségek alakításában is meghatározó. Mintha a jelmondatként színpadra felírt Kodály-gondolat öltött volna testet a Pataki István vezette ócsai citeraze- nekar előadásában is. Kodály Zoltán azt írta: Kultúrát nem lehet örökölni. Az elődök kultúrája egy-kettőre elTv-FIGYELŐ Cézár. Most, hogy egyet- kettőt alhattunk már a Mint oldott kéve című sorozatra, bizonyosan a nézők többsége vélekedik úgy, miszerint ez a méreteiben igencsak nagy vállalkozás tulajdonképpen nem sikerült igazán. Pedig a hétrészes mese indulásakor még joggal reménykedhettünk. Újdonságként vehettük tudomásul, hogy századunk első harmadában — egészen pontosan 1931-ben — is született egy olyan történet, amely Jókai szellemében eleveníti fel egy magyar család sorsának alakulását az 1848-as időkben, meg azután. Szintén tetszhetett az a szordinós hang, rendezői visszafogottság, amely nem engedett teret a vehemensebb indulatoknak. No és abban is bizakodhattunk, hogy a válogatottan jó színészcsapat eme alig ismert regénynek a megelevenítését igazi ügynek tekinti, s legjava tehetségével segíti Révész György munkáját. Aztán ahogyan egymást követték a fejezetek, a kezdeti jó benyomások mindinkább elhalványultak, és egyáltalán nem érezte azt a néző, hogy csütörtök estéit föltétlenül Mednyánszky Cézárnak és az ő soros társaságának a figyelésével kell eltöltenie. Miért csappanhatott meg az érdeklődésünk? Megeshet, azért, mert az újabb és újabb kalandokban nem volt annyi érdekesség, szellemi erő, átélhető indulat, mint amennyi egy-egy ilyen órának a meg- pezsdítéséhez föltétlenül kell. Arra is gondolhatunk -aztán, hogy a külföldi helyszínek egyáltalán, nem tűntek külföldinek: csak utánozgatták — helyenkint nagyon is műterem- szagúan utánozgatták — azokat a városokat, országokat, ahova hősünk elvetődött. A színészek pedig... Nos, aki figyelemmel kísért a televíziós műsorokkal foglalkozó sajtó- közleményeket, az tudván tudhatja, hogy Cézárunk alakítójáról, Kovács Tituszról a cikkírók már menet közben leszedték a keresztvizet. Kerek perec kimondták róla, hogy alkalmatlannak bizonyult erre a szerepre, lévén szenvtelen, színtelen az ő alakítása. Ami igaz, az igaz: nem dobogott fel a nézői szív, amikor feltűnt a képernyőn; nem he- vültünk vele, nem aggódhattunk sorsáért. Márpedig — így a sokszorosan beigazolódott tapasztalat — egy sorozatot csak olyan valakire lehet alapozni, aki a nézőkben társakra talál, aki olyan egyéniség, hogy újból és újbó> nézeti magát. Hát ez az ifjú teátrista nem ilyen valaki — legalábbis cézári mivoltában egyáltalán nem uralkodott. HarmodiflS... Hogy, hogy nem, ugyancsak a múlt héten adták azt a rejtélyes című — Hubay Miklós írta — tévéjátékót, amely valami túszejtésről szólt, és amelynek szintén Kovács Titusz volt a főszereplője. Harmodios és meg kell dögleni — hangzott ennek a furcsán furcsa sztorinak a címe. A mögéje illesztett lelkizéshalmaz pedig tökéletesen illett ehhez az elnevezéshez: helyenkint egyszerűen érthetetlen, a gyalogjáró ember számára kibogozhatatlan jelentésű volt. Hogy egyáltalán miért forgatták le, nem tudni. Afelől azonban kétség nem lehet, hogy azt a színészt, aki Med- nyánszkyként már úgyis kipottyant a nézők kegyeiből, most még egy ilyen ön marcangoló figuraként is ellenszenvessé tettek, egyhamar nem jegyzik majd a sikerlistán. Szándékosságról nyilván szó nem lehet, de annál inkább beszélhetünk műsorbe- osztói figyelmetlenségről, hiszen nem acélhegesztmény az a program, hogy ne lehetne ilyen esetekben igazítani rajta. Illyés. Hogy mennyire lehet, azt Illyés Gyula halála is bizonyítja. amely gyászos alkalomból azonnal elővették a szülőföldjén fo.gatott portréfilmjét, és ennek újra-sugár- zásával tették még emlékezetesebbé a költő temetésének amúgy is nehezen feledhető napját, őszinte köszönet ezért a gesztusért! Akácz László párolog, ha minden nemzedék újra meg újra meg nem szerzi magának. Pataki István szép éneklésével, kilenctagú együttesével a tömör hangzást példázta, előadásuk a találkozó hangsúlyos nyitányát jelentette. A hatéves múltra visszatekintő inárcsd úttörőegyüttes gondos hangolásával tűnt ki, majd humoros szövegénekléssel megnevetette a közönséget. Kérdés persze, hogy a felnőtt igazságok hogyan hatnak a gyermekek szájából, nem adódnak-e környezetükben évjáratuknak jobban megfelelő tréfák. A Kis kece lányom és a Házasodik a tücsök kezdetű népdalokat azonban hamisítatlan gyermekelőadásban hallhattuk. A dabasi harmadik kerületi Gyóni Géza népdalkör Dömök Antalné vezetésével a különböző nemzedékek hozzáállását próbálja ötvözni a népdaléneklésben. Műsoruk ezúttal túlméretezettnek tűnt, a kevesebb több lehetett volna. A táncos szólisták tartást sugárzó bemutatkozását követően Kovács László és Jó- ri Lajos citerázott. Mindketten képernyő elé jutottak az idei Ki mit tud?-ban. Most Kovács László katonadalai hatottak markánsabban, előadójuk rendkívül jó stílusérzékkel és virtuozitással rendelkeznek. A táborfalvi gyerekcsoport magabiztosságával és zenei érzékenységével tűnt ki. G yöny örűscgek A szünet után az inárcsi- kakucsi felnőtt együttes lépett fel, Stégner Éva vezetésével. Színes, eleven éneklést mutattak. Birinyi József dudát, körtemuzsikát, dorombot szólaltatott meg, majd Fehér Anikó csángó népdalokat énekelt. A Kaszásné Márkus Magdolna irányította bugyi népdalkor egyetlen problémáját az jelentette, hogy mindent egyforma hangerővel szólaltattak meg. Különben képzettek, hozzáállásuk elismerésre méltó. A táborfalvai együttes koronázta meg a második dabasi járási népzenei találkozót. Azzal az őszinte átéléssel léptek színpadra, ahogy Birinyi József a szünetben a hangszerkiállításon megszólaltatta az instrumentumokat. Ezt a hozzáállást tapasztaltuk a Kertészeti Egyetem tánckarának szólistáinál is. Az estébe forduló délután sikere egyaránt örömöt jelentett közreműködőknek, hallgatóságnak. A felcsendülő népzene, az előadott néptánc Táborfalván ezúttal sem kuriózum volt, sokkal inkább mindenki gyönyörűsége. A sok-sok taps ezt ismerte el, s annak igényét, hogy máris hozzákezdhetnek a következő találkozó előkészítéséhez. Molnár Zsolt Harminc Kazinczy-érmes Szép magyar beszéd Vasárnap befejeződött Győrött a Szép magyar beszéd Kazinczy Ferencről elnevezett versenyének országos döntője. Az elődöntőkön 27 ezer gimnáziumi, szakközépiskolai és szakmunkásképzős diák vett részt, s közülük a legjobb 121 jutott be az országos döntőbe. A döntősök két zsűri előtt versenyeztek. Harmincán lettek Kazinczy-érmesek. Ök az érem és a vele' járó ezer forint jutalom mellé megkapták a Hazafias Népfront Országos Tanácsának különdí jait. valamint a győri vendéglátó iskola, a Kazinczy Gimnázium könyvcsomag ajándékait is. A Kazinczy-érmeket a díj ala- oítója, Péchy Blanka érdemes művész adta át. . A harminc Kazinczy-érme- sen kívül öt gimnáziumi és szakközépiskolás, valamint öt szakmunkásképzős tanuló a KISZ Központi Bizottságának külön jutalmát kapta.
