Pest Megyei Hírlap, 1983. április (27. évfolyam, 77-101. szám)

1983-04-26 / 97. szám

TÁMOGATJUK A SZABADSÁGUKÉRT ÉS A FÜGGETLENSÉGÜKÉRT KÜZDŐ NÉPEK IGAZSÁGOS HARCÁT! Andropov interjúja a Spiegelben Amerika elzárkózik a megegyezéstől A szovjet sajtó hétfőn köz­zétett Jurij Andropovnak, az SZKP KB főtitkárának a Der Spiegel című nyugatnémet po­litikai hetilap kérdéseire adott válaszait. Az európai közepes hatótá­volságú nukleáris fegyverze­tek korlátozásáról Genfben ' folyó tárgyalásokról szólva Jurij Andropov megállapítot­ta, hogy azok zsákutcába ju­tottak. A tárgyalásokat a Szovjetunió javasolta, s azzal az elhatározással kezdte meg. hogy el lehet érni a Szovjet­unió és a NATO-országok eu­rópai közepes hatótávolságú nukleáris eszközeinek csök­kentését, a nukleáris szem­benállás szintjének radikális, kölcsönös leszállítását. Az Egyesült Államok célja a gen- . fi tárgyalásokon, mint kide­rült, az volt, hogy — bármi­lyen áron is —, jelentősen to­vább növelje a NATO meg­lévő nukleáris arzenálját. Csökkenteni csupán a szovjet rakéták számát akarja. ' Az Egyesült Államok kor­mányzata kitart korábbi egy­oldalú álláspontja mellett, s a legkisebb szándékát sem mutatja annak, hogy figye­lembe vegye a másik fél tör­vényes érdekeit és becsületes, kölcsönösen elfogadható meg- •' oldást érjen el. Javaslatait előterjesztve az Egyesült Ál­lamok minden esetben arra törekszik, s ez számára a leg­főbb, hogy kárt okozzon a Szovjetunió biztonságának és saját javára bontsa meg • a kialakult egyensúlyt. Ez az alapvető oka a genfi sikerte­lenségnek. Az utóbbi időben az Egye- • ííSlt Államokban és néhány más" NATO-országban á Szov­jetunió hajthatatlanságáról beszélnek. De hát valójában miben is kellene engednünk? Azt követelik tőlünk, hogvi csupán a rakétákról kössünk megállapodást — a meglévő közepes hatótávolságú szovjet rakétákról, és az Európába telepíteni szándékozott ameri­kai rakétákról. Az amerikaiak egyszerűen elutasítják a meg­állapodást a közepes hatótá­volságú nukleáris eszközök más fajtáiról. Kijelentik: er­ről nem akarunk tárgyalni, és kész. Azt kívánják. tőlünk, hogy úgy tegyünk, mintha nem lenne tudomásunk a ten­geri és szárazföldi telepítésű, a Szovjetunióra és más szo­cialista országokra irányított angol és francia rakéták több mint négyszáz robbanófejéről. A tárgyalások általánosan elfogadott normáinak megsér­tése, a kölcsönösen elfogad­ható megállapodás elérésétől váló vonakodás abban is megnyilvánul, hogy az ame­rikai kormányzat nemcsak Nyugaton, Európában, hanem Keleten, Ázsiában is egyolda­lú leszerelésünkre törekszik. Washington feltételeket akar diktálni nekünk, azt követeli, hogy ne helyezzük el közepes hatótávolságú rakétáinkat a Szovjetunió ázsiai részén. Az amerikaiak hallgatnak arról, hogy sok nukleáris eszközt összpontosítottak ellenünk Ázsiában, a Csendes- és az In­diai-óceánon, a Távol-Kele­ten. Az Egyesült Államok olyasmit követel a Szovjet­uniótól, amit ő maga nyilván­valóan nem kíván megtenni. Ha a Nyugat elfogadná a múlt év decemberében előter­jesztett javaslatunkat, akkora Szovjetuniónak és a NATO- tagországoknak 162 rakétája maradna, vagyis pontosan annyi, amennyivel ma a NATO — Anglia és Francia- ország — rendelkezik. Mind­két félnek megmaradna 138 közepes hatótávolságú repülő­gépe is. Hangsúlyozni szeret­ném, hogy ezek a számok nem számítanak szentnek és sért­hetetlennek. A kölcsönösség elve alapján csökkenteni le­hetne őket, ha a NATO ebbe beleegyezne. A Szovjetunió­nak mindezek a javaslatai ér­vényesek ma is. Biztosítják a valódi egyenlőséget és a való­di egyensúlyt A Szovjetunió továbbra Is kovetkézéte§én ’ álra -’törekszik, hogy megtalálja a közös nyel­vet az amerikai féllel. Koráb­ban tett javaslataink tovább­ra is érvényben maradnak. Ha az amerikai kormányzat va­lamely problémával kapcso­latban olyan javaslatot ter­jeszt elő, amely az említett kérdésinek az egyenlő bizton­ság szellemében történő meg­oldására irányul, akkor mi azt feltétlenül kedvezően fogjuk értékelni — hangsúlyozta az SZKP KB főtitkára a Der Spiegel nyugatnémet hetilap­nak adott nyilatkozatában. ★ Jurij Andropov interjúja kapcsán Hans-Dietrich Gen­Az első részeredmények Portugáliából Szocialista előretörés jelei Hétfőn reggel nyolc órakor Portugália városaiban és fal­vaiban megnyíltak a szavazó- helyiségek. A mostani, idő előt­ti parlamenti választásokon 15 bárt és választási szövetség indult el. de közülük csak a szocialisták, szociáldemokra­ta. kereszténydemokrata és a kommunista párt játszik meg­határozó szerepet az ország politikai életében. A választásokon a Szocialis­ta Párt várhatóan eléri 1976-os eredményét (35 százalék) de az akkoritól eltérően nem alakít majd kisebbségi kormányt, ha­nem ezúttal szövetségre lép a Szociáldemokrata Párttal. A portugál választási rend­szer bonyolultsága, az össze- számlálás nehézkessége miatt az első nem hivatalos ered­mények kedden reggelre vár­hatók. A hétfő esti első rész- eredmények szerint a Szocia­lista Párt előretörése csaknem biztosra vehető. Az olasz kormányválság fejleményei Az OKPirányváltást sürget Az immár szétesett olasz koalíció pártjait továbbra is jlénkefi foglalkoztatja, hogy kinek a hibájából következett 3e a válság. Valerio Zanone főtitkár a Liberális Párt or­szágos tanácsa hétfőn befeje- sődött ülésén kijelentette, tiogy a Szocialista Párt ilyen kezdeményezése „nem csupán választási számításból fakadt”, hanem abból is, hogy a Ke­reszténydemokrata Párt „szűk keretek közé szorította a koa­líciós kapcsolatokat”. A Libe­rális Párt azonban továbbra is az eddigi kormányszövetség fenntartását kívánja. A koalí­ció helyreállítását szorgalmaz­za a Szociáldemokrata Párt is. Renato Zangheri, az OKP titkárságának tagja a párt lap­jában leszögezi: mivel bebizo­nyosodott, hogy a keresztény- demokratákkal való szövetség már lehetetlen, sürgős feladat­tá vált a haladó és a baloldali erők együttműködése. „A szo­cialista elvtársak meggyőződ­hettek róla, hogy milyen irányba vezet a keresztényde­mokraták »-új kurzusa«. Most tehát nekik kell jelezniük a fordulat módját és irányát. Mi a magunk részéről megtettük ezt”— hangsúlyozza Renato Zangheri. scher nyugatnémet külügymi­niszter hétfőn a hesseni rádió­nak nyilatkozva változatlanul a Szovjetuniótól követelt en­gedményeket. Úgy vélekedett, hogy a szovjet vezetés nem lát­ja világosan, mennyire eltökélt szándéka a NATO-nak az ame­rikai rakéták nyugat-európai telepítése. Hozzáfűzte: Kohl kancellárral Moszkvában „egyértelmű és világos” tár­gyalásokkal akarja megakadá­lyozni, hogy a Szovjetunió „té­vesen” ítélje meg a nyugati pozíciókat, terveket. Helsinki IPU értekezlet Helsinkiben hétfőn meg­kezdte munkáját az Inter­parlamentáris Unió (IPU) öt­naposra tervezett ülése. A tanácskozáson a résztve­vők megvitatják az enyhülés­sel, a biztonság megszilárdítá­sával és a leszereléssel kap­csolatos kérdéseket, s megvizs­gálják, miképp lehet növelni az ENSZ befolyását e problé­mák megoldása érdekében. A képviselők áttekintik továbbá a gyarmatosítás maradványai­nak felszámolásával, valamint az ifjúság oktatásával és szak­mai felkészítésével összefüggő kérdéseket. A két német állam viszonyáról Honecker nyilatkozata Az NDK és az NSZK jó­szomszédi viszonyának fenn­tartása mellett foglalt állást hétfőn közzétett nyilatkozatá­ban Erich Honecker. az NSZEP KB főtitkára, az NDK Állam­tanácsának elnöke. Az NDK részéről ez a törekvés válto­zatlan a bonni kormányválto­zás után is. A békés egymás mellett élés elveinek megfelelő kapcsola­tok’alapjául a hetvenes évek elején — az enyhülési politi­ka kezdetén — megkötött szer­ződések szolgálnak, közöttük, az 1971. december 17-1 tran­zitegyezmény. Magától értető­dő — mutatott rá-Honecker —, hogy az átutazóknak meg kell tartaniuk a tranzitegyez­mény rendelkezéseit és szigo­rúan tiszteletben kell tarta­niuk az NDK jogrendjét. Az NDK párt- és államfője félre­érthetetlenül utalt nyilatkoza­tában az NSZK-ban kibonta­kozó uszító hadjáratra, amely egy nyugatnémet állampolgár közelmúltban — a drewitzi határátkelőhelynél bekövetke­zett — halála ürügyén robbant ki. Az NDK határozottan kiáll a megkötött szerződések szi­gorú megtartása mellett, és annak teljes mértékű alkal­mazása mellett. Csak ilyen ala­pon érhető el a jószomszédi viszony fejlődése. Ncmíbia-konferencia Halld Imre megnyitó beszéde „Mindent meg kell- tenni annak érdekében, hogy Na­míbia mielőbb elnyerhesse függetlenségét” — hangsúlyoz­ta Hollai Imre, az ENSZ-köz- gyűlés ülésszakának elnöke a namíbiai nép függetlenségi harcának támogatására rende­zett nemzetközi értekezletet megnyitó ülésén. Hollai Imre a megnyitó ülé­sen mondott beszédében em­lékeztetett arra, hogy a Biz­tonsági Tanácsnak néhány éve hozott 385. és legutóbbi 435. számú határozatai felcsil­lantották a reményt, hogy megkezdődhet az a folyamat, amelynek során Namíbia népe elnyeri majd függetlenségét. Ezek a remények eddig nem váltak valóra. Az OSIP relatív többséget szerzett Bruno Kreisky visszavonul (Folytatás az I- oldalról.) gi osztrák alkancellárt jelölik a közeli napokban megalaku­ló koalíciós kormány elnö­kéül — jelentette be hétfőn délután dr. Bruno Kreisky kancellár, az Osztrák Szocia­lista Párt elnökségének ülését követően. Az SPÖ elnöksége ugyanakkor megbízta Kreisky kancellárt az elkövetkezendő napokban esedékes koalíciós tárgyalások lefolytatásával. Hétfőn délután ülést tartott a vasárnapi választásokon megerősödött ellenzéki Nép­párt vezetősége is. A Nép­párthoz tartozó tartományfő­nökök hétfőn közös nyilatko­zatukban állást foglaltak a mindhárom parlamenti pártot egyesítő, úgynevezett kon­centrációs kormány megalakí­tása mellett. A néppárti veze­tők már vasárnap este jelez­ték, hogy választási eredmé­nyeik alapján részt kívánnak venni a kormányhatalomban. Bécsben arra számítanak, hogy az Osztrák Szocialista Párt — a mindkét ellenzéki párttal folytatott tárgyalásai után — az Osztrák Szabad­ság Párttal lép koalícióra. „Véget ért egy időszak — Kreisky veszi a kalapját” — ilyen és hasonló főcímekkel kommentálták a hétfő reggeli bécsi napilapok a választások eredményeit. . A hírmagyarázók egyetértet­tek Kreisky vasárnap esti ér­tékelésével, amelyben a Szo­cialista Párt 3,23 százalékos szavazatveszteségét a 13 éve megszakítás nélkül egyedül kormányzó SPÖ vereségének nevezte. Kreisky keserűsége valószí­nűleg nem is a három és fél százalékos szavazatcsökkenés­ből fakad, hanem abból, hogy a vasárnapi választás egyfaj­ta politikai fordulatot is ho­zott: az osztrák választók a korábbinál nagyobb bizalmat szavaztak az ellenzékben lé­vő Néppártnak. Vendégünk Ahmed Teleb Ibrahimi Ahmed Taleb Ibrahimi al­gériai külügyminiszter 1932. január 5-én született. Orvos­nak készült; tanulmányait Al­gírban és Párizsban végezte. Fiatal korától bekapcsoló­dott a mozgalmi munkába: egyik alapítója, majd — 1952 és 1955 között — első elnökhe­lyettese, illetve elnöke volt az algériai Muzulmán Diákok Ál­talános Szövetségének. A kö­vetkező két esztendőben a Nemzeti Felszabadítást Front franciaországi szövetsége el­nöksége tagjaként tevékenyke­dett. Politikai nézetei miatt 1957- től 1962-ig, Algéria független­ségének kivívásáig francia börtönökben raboskodott. Sza­badulását követően három évig orvosi hivatását gyako­rolta: az algíri Mustapha kór­házban gyógyította betegeit. Ahmed Taleb Ibrahimit 1965-ben felsőoktatási minisz­terré nevezték ki, majd — 1970-t öl — tájékoztatási és kulturális miniszter volt. 1977 és 1982 között a köztársasági elnök miniszteri rangú ta­nácsadójaként tevékenykedett. 1982 májusában, Mohamed Szeddik Benjahia külügymi­niszter tragikus halála után külügyminiszterré nevezték ki. Az algériai diplomácia veze­tőjét 1979-ben az FLN — a Nemzeti Felszabadítást Front pártja J— Politikai Bizottságá­nak tagjává választották. Ahmed Taleb Ibrahimi je­lentős kulturális tevékenységet folytat; publikációi az ország­határokon túl is megjelennek. A damaszkuszi és a kairói akadémia levelező tagjává vá­lasztotta, s egyik alapító tag­ja a frankfurti arab és muzul­mán tudományok intézetének. Shuhz megkezdte közel-keleti körútját Készültségben az izraeli haderő A bejrúti kormány George Shultz amerikai külügyminisz­ter személyes beavatkozásától; „új elgondolásaitól” reméli az izraeli csapatkivonás útjában álló akadályok elhárítását — jelentette ki Antoine Fattal, az Izraellel tárgyalásokat foly­tató libanoni küldöttség veze­tője. Shultz a libanoni külügy­miniszterhez intézett hétfői üzenetében megerősítette, hogy az Egyesült Államoknak eltö­kélt, szándéka a Libanonban tartózkodó külföldi erők ki­vonásának tárgyalások útján történő elérése. Az amerikai külügyminiszter közel-keleti körútja, az Izrael és Libanon közötti ingázó közvetítése miatt az izraeli, a libanoni és az amerikai küldöttség továb­bi találkozóit átmenetileg fel­függesztették. Jasszer Arafat elnökletével az El Fatahnak, a Palesztinái Felszabadítási Szervezet leg­nagyobb tagszervezetének központi bizottsága hétfőn Tu­niszban véget ért ülésén a jor- dániai—palesztin tárgyalások felújítása mellett foglalt ál­lást és szükségesnek mondotta, hogy rendkívüli arab csúcsér. tekezietet hívjanak össze. Az Arab Liga magas szintű ta­nácskozását május elejére ter­vezik. A The New York Times ka­tonai hírmagyarázójának érte­sülése szerint készültségbe he­lyezték a Libanonban állomá­sozó izraeli csapatokat. A lap hétfői számában arról számol be, hogy „Az összes hírszerzési jelentéseik arra vallanak, hogy az izraeli had­sereg olyan fokra erősítette libanoni katonai pozícióit, amelyen az izraeli szektor of­fenzív hadműveletek kiinduló­pontjaként szolgálhat" — írja a jelentés. Lengyelország Szo.idaritás- vezető letartóztatása A lengyel állambiztonsági szolgálat elfogadta és őrizetbe vette az illegális Szolidaritás egyik vezetőjét. Józef Pinicrr az úgynevezett ideiglenes koordinációs bizottság tagja­ként a közelmúltban Zbigniew Bujákkal és a földalatti Szo­lidaritás más vezetőivel együtt olyan röplapokat adott ki, amelyek a május elsejei ün­nepségek bojkottálására, illet­ve ellenfelvonulások szerve­zésére uszítottak. Piniort, aki korábban a Szo­lidaritás wroclawi regionális szervezetének vezetőségi tagja volt, nemcsak államellenes te­vékenysége miatt körözte a rendőrség, hanem pénzügyi visszaélések gyanúja miatt is. üh Háttér KOALÍCIÓ - TÖBB KOMPROMISSZUM A CSAKNEM öt és fél mil­lió osztrák választópolgár mintegy kilencven százaléka élt szavazati jogával és dön­tött 183 parlamenti mandátum sorsáról. A kérdés az volt: va­jon az immár tizenhárom esz­tendeje egyedül kormányzó Osztrák Szocialista Párt meg- őrzi-e abszolút többségét vagy koalícióra kényszerül. . A választók akarata nyomán e2 a második lehetőség követ­kezett be. Ez egyben annyit jelentett, hogy az Osztrák Szocialista Párt (SPÖ) ország-, sőt világszerte tisztelt veterán politikusa, a köztársaság kan­cellárja — előzetes bejelenté­séhez híven — megválik a kormányfői tisztségtől, i Általános tapasztalat a tőkés országokban, hogy az a párt, amely ilyen hosszú ideje áll a kormán.vrúdnál, eleve veszít esélyeiből. Különösen igaz ez akkor, ha a külső és belső kö­rülmények megnehezednek, hiszen a nemzetközi gazdasá­gi visszaesés egyetlen ország­határnál sem hajlandó meg­torpanni. Ha így nézzük, dr. Bruno Kreisky pártjának eredménye — tehát az a tény, hogy bár az abszolút többséget elvesztette, a rela­tív többséget megőrizte és a parlament legerősebb pártja maradt — nem tekinthető egy­értelmű kudarcnak. Senki nem vonja kétségbe, hogy éppen a kancellár egye­temesen tisztelt személye óv­ta meg a pártot az esetleges nagyobb veszteségtől (vala­mint az, hogy politikája nyo­mán az osztrák gazdaság mu­tatói nem romlottak más or­szágokéhoz hasonló mérték­ben). JOGOS A KÉRDÉS: akkor miért helyezte eleve kilátásba a hetvenkét éves kormányfő, hogy az abszolút többség el­vesztése esetén nem kívánja megtartani a kancellári bár­sonyszéket? Az okot inkább sejthetjük, mint tudhatjuk. Alighanem arról van szó — az idős politikus egészségi álla­potán kívül —. hogy a koalí­ció óhatatlanul kisebb mozgás­teret s több kompromisszumot jelent, és Kreisky éppen e csaknem másfél évtizede nem létező korlátokat nem volt hajlandó vállalni. Az SPÖ öt mandátumot vesztett, az ellenzéki főerő, a néppárt négyet nyert (a fenn­maradó egy mandátum a mér­leg nyelvévé előlépett liberá­lis-polgári FPÖ-t, a szabad­ságpártot gyarapítja). Ez a változás a parlamenti mate­matika szabályai szerint elég a koalíciós kényszerhez, de nem elég az igazi hatalomvál­táshoz. Bár Mock, a néppárt vezére „diadalról” beszél, a megfigyelők éppen arra mu­tatnak rá, hogy a nyertesek ezúttal nem ig zi győztesek. Csaknem biztosra vehető ugyanis, hogy a legerősebb pártnak megmaradó SPÖ nem is gondol nagykoalícióra és a 39 éves dr. Norbert Steger szabad: ágpártjával lép szö­vetségre. Ez annyit jelent, hogy a néppárt — valamelyest megerősödve — megmarad az ellenzék padsoraiban. MI, MAGYAROK, úgy bú­csúzunk Kreisky kancellártól, hogy nem felejtjük, mit tett a vilá szerte mintaszerűnek mi­nősített osztrák—magyar kap­csolatok kikovácsolásáért. Minden okunk megvan arra a meggyőződésre, hogy a közö­sen lerakott alapok, közös ér­dekeink e pillérei a jövőben is a jótékony stabilitás jelképei lesznek a változó világban. H. e.

Next

/
Thumbnails
Contents