Pest Megyei Hírlap, 1983. április (27. évfolyam, 77-101. szám)

1983-04-23 / 95. szám

Virágmezők üveg alatt Tizenhétmillió forint árbevételt terveztek a fóti Vörösmarty Mgtsz hajtatótelepe termeléséből. A hét, egyenként 3 ezer négyzetméter alapterületű üvegházból évente sok százezer szegfű kerül az üzletekbe. Virágszüret az óriás üvegházban. A tavalyi 9 millió forintba kerülő rekonstrukció után úgyneve­zett kiemelt ágyas rendszerben kezelik a dugványokat. Az el­járás lényege: a talaj fertőtlenítése, miáltal eredeti holland és francia anyanövényeket telepíthetnek. Az idén 1 millió szegfű­dugvány értékesítésére számítanak. Hancsovszki János felvételei Vasárnap reggel a Ligetben „Edzett vagyok"-futópróba VA Cl A PEST MEGYEI HÍRLAP VÁCI JÁRÁSI ÉS VÁC VÁROSI KÜLÖNKIADÁSA XXVII. ÉVFOLYAM, 95. SZÁM 1983. ÁPRILIS 23., SZOMBAT Vitázó küldcttsk az országos tanáxskozás _p!äit Halványul-e az érmek fénye? Jegyzet Fontos emberek Azt hallottam odahaza a faluban, hogy az idősek klubjának elnöke meg a régi, jó komája haragba keve­redtek. Nem tárgyalnak, nem köszönnek egymásnak. Mondják, hogy nem a konkrét ok a lényeges, ha­nem a kimondatlan, amiért az elnök haragszik, vagyis féltékeny. Megsejtette ugyanis, hogy a koma az ő pozíciójára tör, tehát azt félti tőle. Félti? Mit félt? Az ingyen társadalmi mun­kát? Hiszen azért nem fi­zetnek egy vasat sem. örül­het a tagság, hogy valaki intézi a dolgukat. De ő mégis félti, mert számára, korosztálya számára vala­hogy más volt a társadalmi megbízatás értéke. Nem egy, sem kettő, hanem en­nél sokkal több esetről tu­dok idős rokonaimtól, s ré­gebben lezajlott bizalmivá­lasztásokra magam is em­lékszem, ahol a jelöltek ugyancsak igyekeztek kiér­demelni a szavazatokat, majd aztán rá is szolgálni a bizalomra. Régi téma ez, az andök, endők elnevezésű dossziém­ban. Kiderítendő, megíran­dó feladat, hogy mi a lelki mozgatója. A valódi kép is érdekel, hogy állunk ma a társadalmi munka e klasz- szikus területével? Többen, vagy kevesebben, komo­lyabban, vagy felszíneseb­ben, formálisabban foglal­koznak ma á közügy*kkel, mint valaha. Mert, hogy a lehetőség nagyobb, a cse­lekvés mezei tágasabbak mint rég, annyi bizonyos. Csakhogy a pontos képet megrajzolni legfeljebb egy szociológus tudná, akinek jut elég ideje, van megfe­lelő metódusa a kutatáshoz, a seregnyi ember megkér­dezéséhez. Nekem sajnos nincs ennyi időm, s felte­hetőleg ez a tényező szól közbe azoknál is, akik mos­tanában vonakodnak egy- egy közéleti funkciót elvál­lalni. Ha mégis rájuk esik ez a nehéz kőnek vélt vá­lasztás, ímmel-ámmal tel­jesítik csak a megbízatástj Általában hamar sértődnek, a sértődés pedig jó ok a le­mondásra. Lám, az is a kérdések egyike lehet, hogy ők, ez a típus van-e több­ségben, vagy azok, akik a társadalmi, politikai testü­letek különböző posztjain hosszabb ideje kitartanak, s egy, s más dolgokban már tettek is valamit a közös asztalra. Ez viszont már a megtartó erő, sikerélmény a posztokon, amely néha az élet más területén hiányzó sikert is pótolhat­ja. Izgalmasnak tartom a kérdés boncolgatását, mert vétem: nincs a világnak az a dúsgazdag országa, amely megengedhetné magának, hogy mindenért fizessen, minden dolgok intézésére hivatalnokokat tartson. Ha nem másért, hát ezért szük­séges egy olyan másodla­gos munkamegosztás, mely­nek alapján a társadalom tagjai intézik kisebb, na­gyobb dolgaikat. Ami ennél persze még fontosabb: mű­ködésbe hozzák azokat a szervezeteket, testületeket, melyek a társadalom de­mokratizmusát hivatottak biztosítani. Ezekben a napokban a tanácstagokra irányul a fi­gyelmünk. A teljesítmények körük­ben sem egyenlők. Isme­rünk kitűnő, lelkes körzeti képviselőket, akik a lábu­kat is képesek lejárni vá­lasztóik dolgaiért. Azt is tudjuk, hogy nem minde­nütt volt szerencsés a vá­lasztás, s páran talán akad­nak, akik formálisan tesz­nek eleget a megbízatásuk­nak. Vagyis a kép itt sem más, mint az élet bármely területén. Annyi viszont bi­zonyos, hogy a rájuk nehe­zedő teher nem kevés. Er­ről meggyőződni elég, ha a tanácstagi beszámolókon elhangzó hozzászólásokat és javaslatokat meghallgatjuk. Intézze el, járjon közbe — mondják, vagy követelik a voksot adók. A feladatokat még feljegyezni is elég, nemhogy elintézni. Kovács T. István A váci Városi- Járási Sport­felügyelőség és a KISZ váci városi és járási bizottsága va­sárnap reggel a Ligetben ren­dezi az „Edzett vagyok” tö- megisportmozgalom futópró­báját. A résztvevők 3—5—7 és 15 kilométeres távok között választhatnak koruk és edzett­ségük szerint. Mint Klein Zoltán, a sport­A váci Autójavító Vállalat autós rallye szakosztálya ez év­ben alakult. A szakosztály ve­zetője Majoros József lett. A vezető edző tisztséget az or­szágszerte ismert régi verseny­ző, Margó György látja el. A szakosztálynak két rallye első osztályú, öt rallye másod osztá­lyú és két autócross verseny­zője van. — Tulajdonképpen a buda­pesti 3-as számú AFIT felosz­lása után alakítottunk szak­osztályt Vácott — mondta Já- rik László versenyző. — Bi­zony nagyon drága ez a sport­ág, mert saját zsebre megy. — Ki szerepelt a legjobban tavaly? — Nagyon örültünk, hogy a múlt évi bajnokságban orszá­gos második helyezést ért el Zsigulijával Kovács László versenyzőnk. Jól szerepelt még Leitold Károly és Kiss László is. A versenyzők többsége egyébként autószerelő, így a téli időszakban végezzük el a kocsik karbantartását, a nyá­ron pedig versenyeken ve­szünk részt. — Terveik? — Szeretnénk indulni Pé­csett, az április 22—24 között megrendezésre kerülő Béke és Barátság Kupán, amelyen kül­földi autósok is részt vesznek. Május 26-án rendezik meg Miskolcon a Porán Kupát, Augusztusban a Salgó-Kupa és felügyelőség munkatársa el­mondotta, a mozgalomba bár­ki bekapcsolódhat. A jelentke­zőket — korhatár nélkül — vasárnap reggel 9 órakor a 48-as emlékműnél várják a verseny rendezői. A próbát si­keresen teljesítők jelvényt kapnak, a választott táv ered­ményes teljesítését beszámít­ják az olimpiai kilométer­gyűjtő akcióba is. A szocialista brigádmozga­lom 25 éves múltra tekint vissza. Ez a mozgalom az el­múlt negyedszázad alatt sokat bizonyított. Nem titok viszont, hogy a kialakult kedvezőtlen gazdasági helyzet e mozgalom fejlődésére is visszahatott. A gyakori termékváltás, a ter­melés szezonalitása, a piaci igények kielégítése, az egyes vállalatoknál jelentkező ter­meléscsökkentés kihat a bri­gádok munkafelajánlásaira, azok teljesítésére is. Az életszínvonal stagnálása miatt sokan többletjövedelem után néznek. A városi szocia­lista brigádklub korábbi vita­fórumain is elhangzott, hogy a munkaidő utáni elfoglaltsá­gok fellazították a dolgozók brigádon belüli kapcsolatát. Mit mondanának el? A VI. országos brigádveze­tői tanácskozáson a váro's ipari és szolgáltató üzemeiben dolgozó szocialista brigádokat öt küldött fogja képviselni. A résztvevőket az üzemi kollek­tívák már megválasztották. Kíváncsiak voltunk: hogyan készülnek fel a küldöttek, s választóik milyen tanácsokkal látták el őket? Mit várnak a májusi találkozótól? A városi szocialista brigád­klub a Madách Imre Művelő­dési Központban a küldöttek részvételével kerekasztal-be- szélgetést szervezett. A több, mint 3 órás vitában a külön­böző üzemekben dolgozó szo­cialista brigádvezetőkön kívül a munkaversennyel foglalkozó szakemberek is részt vettek. A legtöbb vitát a társadalmi munka váltotta ki. Az egyik gyár szocialista brigádvezetője elmondta, hogy a közös rendezvények si­kerét az befolyásolta, hogy a brigád több tagja maszekolt. Szerződést kötöttek a ZÖL- DÉRT-tel és hobbikertjük­ben közös összefogással zöld­séget és gyümölcsöt termel­nek. Vitathatatlan, hogy ter­mékeik eladásával segítik a közellátást. Ugyanakkor, mi­vel permetezés ürügyével „ki­vonták” magukat az üzem tatásúak”. Emberi sorsok fog­lalkoztatják, és műveivel hoz­zájárul az emberi helyzetek tiszta látásához. Szülei 1960-ban Kisorosziba költöztek. A művészt a fővá­rosból átutazóban Vác han­gulata megragadta. p'ger képei, hangulata egy újfajta dinamikus fejlő­déssel itt csak fokozódtak — mondja. — Az emberi és tár­sadalmi problémák itt mar­kánsabbá váltak. Szerencsés­nek érzem magam, hegy a képzőművészeti műtermi la­kásokra kiírt pályázatot 1972- ben megnyerhettem. Akkor már megrendezték önálló kiállítását Bálint End­re és Amerigo Tot tárlatai után a debreceni tudomány- egyetem díszudvarán. 1971- ben az ország-világ előtt mu­tatkozott be a budapesti Mű­csarnokban. Képei a Magyar Nemzeti Galériában, a buda­pesti Hilton Szállóban, a bécsi Collegium Hungaricumban, a sárospataki, a debreceni kép­tárakban, a szolnoki, s váci múzeumokban is találhatók. Közben a Magyar Képzőmű­vészek és Iparművészek Szö­vetségének egyik országos tit­parkosítására szervezett társa­dalmi munkák alól, a brigád többi tagja sem kapta meg az egyébként jogosan kiérdemelt ezüstérmet. Hasonló példákat más bri­gádvezetők is említettek, mondván: a közvélemény egy része — beleértve a munka­helyi vezetőket is — elítéli a munkaidő utáni maszekolást, vagy akár a gazdasági mun­kaközösségben végzett mun­kát. Az egyik textilgyár szocia­lista brigádfelajánlása között szerepelt, hogy valamennyien 16 óra társadalmi munkával segítik munkatársuk lakásépí­tését. Kifogásolták, hogy ezt a vállalati társadalmi munkák értékelésekor nem vették fi­gyelembe. A városi munkaverseny­bizottság vitafórumain is el­hangzott, hogy a vidéki dol­gozók szívesebben végzik la­kóhelyük területfejlesztését. Ez sem üzemi, sem városi szinten nincs elismerve. Azt kérik, hogy ne a munkavégzés helyét, hanem annak társa­dalmi hasznát értékeljék. Ve­gyék figyelembe, ha valaki szabad ideje alatt társadalmi érdekeket is szolgáló többlet- munkát végez. Még akkor is, ha pénzt kap érte, de például segíti a közellátást. A szabad idő eltöltése, a közművelődés formája is vál­tozóban van. A városi Szocia­lista brigádklub rendszeresen szervez színházlátogatást, hét végi kulturális programokkal összekötött múgeumi sétát, két-háromnapos kirándulá­sokat, vagy tapasztalatcserét. A dolgozók szívesebben vesz­nek részt olyan közös progra­mokon, ahol az idegenvezetők­től kezdve a színházjegyig az autóbuszig mindent készen kapnak. Fő erényük Nagy vitát váltott ki az anyagi és erkölcsi elisme­rés, a brigádok joga és felelős­sége. Az, hogy kezd-e elhalvá­nyulni a brigádérmek fénye? Sokak szerint a szocialista brigádok kötelessége, hogy kára, a Pest megyei képzőmű■ vészeti szervezet vezetőségi tagja, a Pest megyei tanács művelődési bizottságának tag­ja, a váci Városi Tanács esz­tétikai bizottságának szekció titkára, mindez társadalmi munkában. Meglepte a Munkácsy-díj átadása. Miként mondja, még nem történt meg, hogy egy városban élő két művész egy­szerre kapjon ilyen nagy dí­jat. Vác művészeti fejlődését jelzi, hogy az idén kiadott tizenkét Munkácsy-díjból ket­tőt Vácott élő művésznek ad­tak. Sáros András Miklósnak és neki. őst a miskolci gyermek- város nagytermének egyik teljes oldalát betöltő, 74 négyzetméter nagyságú velencei üvegmozaikon dol­gozik. Meseszerűen, a foglal­kozások sokrétűségeit szeretné bemutatni 150 alakos kompo­zíciójával. Nézem a műtermét, a könyvek halmazát, a raj­zok, vázlatok tömegét, a ha­talmas asztalt, ahol a tavaszi napfényben ezerszínüen '~:1 lógnak az üvegmozaikok. Mészáros Gyula munkafelajánlásukat teljesít­sék, joguk van kiabálni,-ha a munkafeltételeket nem bizto­sítják számukra, azonban nincs beleszólásuk a jutalmak és a bérek elosztásába. Egyöntetű volt a vitázók véleménye, hogy a brigádérmekkel évente ad­ható 4-6, vagy nyolcszáz fo­rintos jutalmak nem tükrözik az egész éves munka megbe­csülését. A brigádérmek fénye sok he­lyen már valóban nem a meg­szokott fénnyel ragyog. Kü­lönösen a termelési problé­mákkal küzdő gyáraknál, ahol az anyagi források is beszű­kültek, vagy ott, ahol 30 szo­cialista brigád közül — mint ahogy ez az egyik váci gyár­ban történt — 29 brigád ka­pott aranyérmet. A vitát lezárva valamennyi résztvevőt megkérdeztük: mit mondaná el. akkor, ha részt vehetne az országos tanácsko­záson, ha mint küldött szót kapott volna. A válaszok így hangzottak: Szerezzük vissza a társadal­mi munka becsületét. A szocialista brigádok fő erénye továbbra is a közös összefogással végzett kollektív munka. Ezen belül jobban meg kellene becsülni az egyéni tö­rekvéseket. Javítani kell az anyagi és erkölcsi elismerést. Ne legyen formális A Szezonálisan termelő, vagy piaci gondokkal küszkö­dő vállalatoknál, ha nem kell, ne szervezzenek éves szintű munkaversenyt. Ha nincs lehetőség a brigád­érmekkel járó jutalmak növe­lésére, akkor a brigádok telje­sítményéhez jobban igazodó minőségi és gazdasági ténye­zőket is tartalmazó differen­ciáltabb bérrendszert kellene kialakítani. A szocialista brigádmozga­lom továbbfejlesztése érdeké­ben növelni kellene a vállalati kollektívák önállóságát, dön­tésben való részvételét, és az ezzel járó felelősséget. A mun­kaverseny szervezése és irá­nyítása legyen összhangban a vállalat mechanizmusával. A vitáról készült tudósítást az egyik, a Forte-gyárban dol­gozó brigádvezető hozzászólá­sával lehetne lezárni. Az el­hangzott javaslatok megvalósí­tása, a meglevő problémák fel­számolása elsősorban rajtunk és a vállalatok vezetőin múlik. A jelenleginél jobb megoldá­sokat nekünk kell kitalálnunk. Horváth József Hát vége Labdarúgás 1983. Vili. forduló, járási 1. osztály. Kezdés 14.30—16.30. Szombat, április 23.: Vámos- mikola—Fót. Vasárnap, április 24.: kez­dés 14.30—16.30. Sződliget—örbottyán elma­rad, Sződliget törölve. Kóspal- iag—Letkés. Nagymaros—Pe- rőcsény, Galgavölgye—Szob, Vácrátót—Márianosztra, For­tuna—Váchartyán. Járási II. osztály, VI. fordu­ló: vasárnap, április 24. Kez­dés 14.00—16.00. Püspökszilógy —Rád, Galsagyörk—Csővár, Fortuna II.—Ipolydamásd, Szód—Bernecebaráti, Kösd— Váci Amatőr. Serdülő, VI. forduló: szom­bat, április 23. Kezdés délelőtt 10 órakor. Göd—Fortuna, Fót —Dunakeszi. Vasárnap, ápri­lis 24. Kezdés délelőtt 10 óra­kor. Szokolya—Vácduka. . ISSN 0133^-2759 (Váci Hírlap) A fiatal szakosztály sikerei A legtöbben autószerelők a Casco rallye versenyeken in­dulunk. N. P. J. A 2 indítást Szilvásvárad ^ természeti szépsége adta, ahol 1933-ban született. A szomszédos Eger barokk han­gulata, évszázados kultúrája erősen hatott rá. Már fiatal korában elkötelezte magát a pályán. Sárospatakon, ahol a gimnáziumban nem tanítottak rajzot. Múzeumokban, könyv­tárakban, képtárakban gyara­pította ismereteit. Később az iparművészeti, majd a képző- művészeti főiskolán, ahol kö­vetendő mesterekre talált. Mint például Ferenczy Noé­mi, Szönyi István, akinek utolsó tanítványa, famulusa volt. Már azt kereste; miként lehet a festészetben az embe­rek és a társadalom problé­máit ábrázolni. Huszonhat éves korában nősült. Felesége, aki pszichológus, megértő társként nagyban segítette, hogy kialakuljon egyetlen irányzathoz tartozó művésze­te. Az egyik méltatója így jellemezte; „Nagy B. István festői mun­kásságával az emberek rend­érzetéhez és tudatához ta­lált ... a mai emberi szituá­ciókat bemutató tematikus kompozíciói közérdekű indít­Láiogafás Nagy B. István műtermékeit * N

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents