Pest Megyei Hírlap, 1983. április (27. évfolyam, 77-101. szám)

1983-04-23 / 95. szám

A korszerű gyógyítás útján Helyreáll a lélek egyensúlya A kedélybeteg úriember néhol felbukkan a Krúdy- novellák mellékalakjaként, amint sétát tesz vagy mély hallgatásba burkolózva üldögél a Margitsziget árnyas fái alatt ápolója társaságában. Az író, aki oly meste­rien bánt a nyelvi megjelenítés eszközeivel, máshol a bánat kutyáit említi, ha hőse valamiféle feloldhatatlan lelki válsággal vívódik. Igen, a lélek rezdülései, kó­ros elváltozásai korántsem egyszerűsíthetők le csupán az emberi testben lejátszódó bio­kémiai folyamatokra, a társa­dalmi hatás sem elhanyagol­ható, mind a megbetegedés, mind a gyógyítás folyamatá­ban. Partnernek tekintik S ha már így van, ezt tu­datosan vállalni kell, mert a beteg javát szolgálja a kór­házi kezelés idején. Az ápolt, az orvos és a személyzet vi­szonya, kapcsolatrendszere egészen más egy pszichiátriai osztályon, mint például a se­bészeten vagy a belgyógyá­szaton, ahol elegendő, ha a rá­szoruló csupán engedelmes, passzív alanya önmaga meg- gyógyíttatásának. Csak úgy tudnak gyógyítani az elmeosz- tályokon, ha a beteget part­nernek tekintik, ebben a vi­szonyban kiteljesedhet, s ez javulását szolgálhatja. Egy helytelen beidegződés folytán hajlamosak vagyunk elmebetegnek bélyegezni meg azokat, akik rövidebb-hosz- szabb ideig ápolásra szorul­tak, holott a szív-, tüdő- vagy más betegségekben szenve­dőkkel szemben nem alkalma­zunk életük végéig tartó hát­rányos megkülönböztetést. A betegsta tüneteinek megszű­nése után az elmeorvosoknak az a dolga, hogy a bajban lé­vő, nehéz helyzetű, problé­máikat megoldani nem tudó embereknek módot adnak ar­ra, hogy segíthessenek magu­kon. Ehhez a gyógyszerek ön­magukban nem elegendők. A személyiség fejlesztéséhez másféle medicina is szüksé­ges, újfajta impulzusokat kell kapnia a felépülőnek, másfé­le módszereket, amelyek kul­csot adnak neki az önmegva­lósításhoz. Ezt a folyamatot nem elég elindítani, menet közben is fenn kell tartani a kapcsolatot, ezért fontos, hogy a gyógyuló ember később is azoktól kaphasson támaszt, akik betegsége idején megol­dást kerestek bajára. Ilyesmiről beszélgettünk a minap a ceglédi kórház 2-es számú pszichiátriai osztályán dr. Kovács Sándor osztályve­zető főorvossal, aki megpró­bálja megvonni itteni mun­kálkodása hét évének mérle­gét. — Milyen is tehát valójá­ban az ön osztálya? — Nemcsak formálisan nyitott hely, valóságosan is ezer szállal kapcsolódik a kül­világhoz, elsősorban termé­szetesen az otthonhoz. Az át­lagos kórházi gyógykezelési időtartam 50—60 nap, de ennek majdnem a felét ott­hon tölti a beteg, azaz rend­szeres időközönként ingázik lakóhelye és az intézmény kö­zött. Minden lehetőségünk megvan, hogy ne egysíkú, ha­gyományos kapcsolati formák legyenek, hanem sokféle, gaz­dag rendszer alakuljon ki. Diszkó a kórteremben — Mit tesznek ennek érde­kében? — Hetenként két alkalom­mal tematika nélküli beszél­getésre jön össze az úgyneve­zett nagy csoport, ahol az ösz- szes beteg részt vesz. Rend­szeresek és színvonalasak a hétfőnkénti diszkók, amelyek­re még a városból is vissza­járnak a már elbocsátott be­tegek. De vannak más lehető­ségeink is. Az alkoholbete­geknek és a gyógyszerélve­zőknek hetenként négy alka­lommal egyórás csoportfoglal­kozásokat tartunk. Beváltak a nyolc-tizenkét személy közre­működésével tartott kis cso­portos terápiák, amelyeknek többféle formájuk van. A mű­vészeti tevékenység alapele­meit a falakon látható papír­munkák, kollázsok, montázsok mutatják. Egyik foglalkozási formánk az agyagművészeti csoport, amelyet Varga Gá­bor kerámikus vezet. Ter­vünkben szerepel — alkalmas szakember bevonásával —, a zeneterápia meghonosítása is. — Mást is tudna említeni? — Az irodalmi szakkörnek, a zenehallgatásnak évekre visszanyúló hagyományai vannak. Fontos, hogy ezekben aktivizálják magukat a bete­gek, mint például a testmoz­gásban, amelyre saját kis tor­natermünk teremt kereteket. Természetesen a munkaterá­pia sem elhanyagolható, amelynek semmiképpen sem kell olyan alantas foglalatos­ságból állnia, amelyre esetleg más már nem szívesen vál­lalkozna. Értelmes, előre ki­jelölt munkánál megfoghatja a dolog végét, aki ehhez kecb. vet érez. Ilyenkor a dolgoz kávét vagy limonádét kap­nak. Most a betegek közre­működésével két fóliasátrat állítunk fel. A betegek kijár­hatnak a büfébe, megnézhe­tik időszaki kiállításainkat, s ha a városban van hasonló, azt is. — Vannak filmvetítések, nézhetnek diaképeket, húsvét előtt tojást festettek, farsang idején hálóztak, vannak kézi­munka-foglalkozások, amelyek a népművészet értékes motí­vumkincsére irányítják a fi­gyelmet. Kemence a kórházban Varga Gábor, mint kórházi alkalmazott, hivatalosan a művészeti terapeuta (gyógyító) feladatkört tölti be. Nagy ér­deklődéssel és reménnyel vá­gott bele munkájába, amikor esztendeje idejött. Nemcsak az agyaggal foglalkoznak, bár — /úgyszólván a semmiből —, a többi között a ceglédi Kos­suth Tsz segítségével, már kemencét is építettek. Emlé­kezetes esemény volt, amikor — minden előzetes felkészü­lés nélkül'— égy'se Vége, se hossza géztömeggel próbáltak csinálni valamit. A sokméte­res fehér anyaggal egyesek magukat, mások a fákat pó- lyálták be, megint mások fel­mentek a kórházépület tetejé­re és onnan engedték le. Leg­inkább a Fellini filmek kép­sorai elevenedtek meg ilyetén­képpen. Utána megbeszélték a történteket és az azokhoz fű­ződő különböző véleményeket. Más alkalommal a homok­bányába vezetett az útjuk, ahol mindenki kapott egy la­pátot, és kedve szerinti alak­zatot formált. Hol van az az ember, aki odakint az életben ezt megtenné? Furcsának ta­lálná talán még a saját csa­ládja is. Ez a játékos felsza- badultság az életben aligha van meg, mert rögzült sze­repekhez kötődnek az embe­rek. A művészeti csoportfoglal­kozások a legdemokratikusabb szellemben folynak le. Varga Gábor csak technikai taná­csokat ad, mindenki érvénye­sítheti az elgondolását, kibon­takoztathatja alkotókedvét, szándékát. Filmen is megörö­kítették például a kemence­építést és az első agyagáge- tést, az első kemencebontást, amelyet minden részvevő nagy figyelemmel és izgalommal kí­sért. A dokumentumfilm ma­holnap elkészül és dobozba kerül. Lehet, hogy majd egy­szer egy elmekórtani konfe­rencián meggyőző illusztráció­ja lesz annak az előadásnak, amelyet a ceglédi 2-es pszichiátriai osztály módsze­reiről tartanak. A gyógyítók mai álláspont­jaként vallják a ceglédi orvo­sok is, hogy a lelki élet za­varaitól megszabadított em­bert vissza kell vezetni a csa­ládba, a társadalomba, hogy ne afféle Krúdy-figuraként tengesse életét. Tamasi Tamás Nyelvművelő eladások A magyar nyelv hete alkal­mából a következő napokban két előadás hangzik el Ceglé­den. Április 25-én, hétfőn dél­után három órai kezdettel az Április 4. Közgazdasági Szak- középiskolában előadói anké- tot rendeznek, melynek elő­adója dr. Grétsy László kan­didátus, a Magyar Tudomá­nyos Akadémia Nyelvtudomá­nyi Intézetének tudományos osztályvezetője. Az előadás arra a kérdésre ad választ, hogy van-e értelme a nyelv- művelésnek? Április 27-én, szerdán dél­után két órakor a városi ta­nács dísztermében Montágh Imre egyetemi docens előadá­sa hangzik el a beszédműve­lésről. Mindkét előadásra vár­ják az érdeklődőket. Togodééi’úk Kovács Károly, a városi ta­nács elnöke április 27-én, szer­dán délelőtt 8-tól 12 óráig fo­gadóórákat >tart ■a Városházán, hivatali helyiségében. A PEST MEGYEI HÍRLAP CEGLÉDI JÁRÁSI ÉS CEGLÉD VÁROSI KÜLÖNKIADÁSA XXVII. ÉVFOLYAM, 95. SZÁM 1983. ÁPRILIS 23., SZOMBAT A .demográfiai hullámot megérzi a gyár Cipődivat egy korosztálynak Akár szólásmondás lehetne: kelendő, mint a ceglédi cipő. Mert tény, hogy a PEMÜ ceg­lédi cipőgyárának termékei igen keresettek. A kialakult, jó véleményt dokumentálja, hogy az első negyedévben nem sok híján 111 ezer pár lábbelit gyártottak, hat száza­lékkal többet az előirányzott­nál. A minőség 91,2 százalé­kos volt. A nyereség 1,7 mil­lió forint a gyártó számúra, a vásárlóközönség nyeresége pe­dig eleve az, hogy a keresett holmiból több közül választ­hatott, többen hozzájuthattak. Ahogyan cseperednek Az irodában, a polcos szek­rényben állandó bemutató: a fölső polcon az idei, tervezett modellek, a középsőn és az al­són a gyártásban levők sora­koznak. Kis cipők, nagy ci­pők. Évekkel ezelőtt, amikor a gyár még nem tartozott a PEMÜ-höz és közel sem volt oly korszerű, mint most, bébi- lábra való, könnyű kis induló­cipőket készítettek és óvodás korúaknak valót. Később bő­vült az áruskála a szabadidő- cipőkkel, kiscsizmákkal, a Diaci igények és a termelés le­hetőségei szerint. Egy ideje viszont kiszélesedett a válasz­ték. A hagyományos mérettáb­lázat szerint az itt készülő leg­kisebb cipők 19-esek, a legna­gyobbak már 39—40-esek. Ti­pegők és topogók — ez utób­A segítség nemcsak ígéret Vidám csoportot vitt a Iksz Látták, hennán száll a gépmadár Budapesti várdsnéző kirán­duláson járt a Mozgássérültek Egyesületének ceglédi csoport­ja. Az útról megbízott aktívá­juk, ^Tarnóczy Jánosné szá­molt be, a szerkesztőséghez küldött levelében. A Volán 20. Vállalat ceg­lédi üzemigazgatóságától egy 45 személyes autóbuszt kaptak az utazáshoz, ingyen. Az autó­busz vezetője mindig, minden­ben segítőkész volt az út so­rán. Első megállójuk a Feri­hegyi repülőtér volt, ahol — mivel előre jelentkeztek — már várták a csoportot. Arató András reptérfelügyelő fogad­ta őket, lehetőségük volt kö­rülnézni, sőt, még fel is szán­hattak egy „pihenő” TU—154 B-s repülőgépre, ott kaptak választ érdeklődő kérdéseikre. Délután a budai Várban járt a csoport, megnézték a Ha­lászbástyát, a Citadellát, majd ellátogattak Budakeszire, a re­habilitációs intézet szanató­riumának környékével ismer­kedtek. A ceglédi csoport április 30- án ismét útra kel. Reggel hat órakor indulnak a Kpzma Sán­dor utcai klub épülete elől autóbusszal. Ezúttal Jászbe­rényt, Egert, Gyöngyöst, a Mátra vidékét kereshetik fel. Az útra tagtársaik a klubhe­lyiségben jelentkezhetnek. gép korszerűbb technológiát kíván majd, divatosabb fazo­nokat készíthetnek vele. A felsőrészek javarészt bérmun­kában készülnek a jászapáti GT-nél, a bonyhádi cipőgyár­ban, az ácsteszéri tsz mellék­üzemében. Ám a gyár, lehe­tőségeinek ismeretében újab­bakkal is tárgyal hasonló munkáról. A gép győzi, a piac várja a könnyű, szép cipőket. Ceglédi cipőt eszerint most az első lépésektől felnőtt korig viselni lehet. A néhány évvel ezelőtti demográfiai hullámot megérzi ez a gyár is. Míg ak­kor a 19—30-as méretig, most ezen felül is nőtt az igény. Aki akkor tipegő volt, most igen­csak úttörő korú már. A gyár programja lett: lábbelivel egy korosztályról rendszeresen gondoskodni. A gondokat, amelyekkel ez jár, vállalni kell a piac igénye miatt. Jobb minőségben A minőséggel nem elége­dettek. Szeretnének rajta ja­vítani. Hasznos a gyártás köz­beni minőségi ellenőrzés. Hasznos, hogy a brigádválla­lások fontos pontja is ez. Az alapanyag javát a budapesti, a simontornyai és a pécsi bőr­gyár küldi, textilneműt Bajá­ról kapnak. A ceglédi gyár is, mint sok más hasonló cipőben járó munkahely, kísérleteket folytat importkiváltásra, vagy­is árrá, hogy a drága, külföl­di anyagot hasonló minőségű hazaival pótolja. Gyártmányaikra országszer­te nagy az igény. Kapcsolat­ban vannak hat nagykereske­delmi vállalattal, köztük a Korzó, a Centrum és a Skála a legnagyobb, keresik termékei­ket áfészek és megyei kiske­reskedelmi vállalatok. E. K. Több primőr Olcsóbb és több lett a hét végére a primőr a ceglédi pia­con, a választék is bővült. A retek, saláta, újhagyma és pa­raj után a kistermelők kara­lábét és paradicsomot is kí­náltak. Az országos bajnokságról Arany-, ezüst-, bronzérmek Az első kemencebontás. A betegek Vafrga Gábor irányításával szedik ki az általuk ké­szített, kiégetett tárgyakat. Apáti-Tőth Sándor felvétele Rövid időn belül az ország legjobb felnőtt, majd ifjúsági, serdülő és újonc asztaliteni­szezőinek adott otthont a Sta­tisztika asztalitenisz-csarnoka, ahol a felnőttek az I. osztályú felszabadulási emlékverse­nyen, az utánpótlás képviselői pedig az országos egyéni baj­nokságon mérték össze tudá­sukat. A férfi felnőtt párosok küzdelme remek ceglédi si­kerrel végződött. A Karsai— Péter páros sorra jól vette az akadályokat, a Mayer—Tóth B. (Fővárosi Vízmű—Ganz MÁ- VAG) duóval szemben 0-1-ről fordítottak, de így volt ez a döntőben is. Itt a jóval esélye­sebb Frank B.—Nozicska (BVSC) biztosan nyerte az el­ső játszmát, s a másodikban is már 15-9-re vezetett. A bra­vúros hairá a játszma 23-21-es megnyerését jelentette. A döntő szettben hol az egyik, hol pedig a másik pá­ros szerzett egymás után több pontot. A végén — 17-18 után — ez Karsaiéknak sikerült, s így végül aranyérmet nyer­tek. Németh is jól szerepelt, aki Kocsis II-vel (Ganz-MÁ- VAG) az oldalán az elődön­tőig jutott. Csak itt kaptak ki, így bronzérmesek lettek. Egyéniben Bánlaki jutott a legtovább, a legjobb nyolc kö­zé. Karsai és Péter egy for­dulóval hamarabb búcsúzott a mezőnytől, Németh pedig a főtáblán az első fordulóban szenvedett vereséget. A CVSE játékosai sikeres versenyt zár­tak, értékes ranglista- és mi­nősítő pontokat szereztek. ★ Az országos egyéni bajnok­ságon — az utánpótlás korosz­tályaiban — szintén nem ma­radtak érem nélkül a ceglé­diek. A fiatalok általában a várt eredményeket hozták. Egyéniben, még a végső küz­delmek előtt, Harczi balsze­rencsés vereséget szenvedett, de ugyanakkor bravúrként je­gyezhettük fel a Szily—Tiirci páros szép eredményét. Ifjúsági párosban a nagy esélyes Harczi—Simon (Bp. Snartacus) kettős a döntőben vívta egyetlen szoros mérkő­zését. Harcziéknak az ezüst­érem jutott. Ebben a szám­ban jól szerepelt a Szily Gy.— Türei páros, ök bronzosok lettek. V. I* ISSN 0133—2504. «Ceglédi HlHa, biakat a kiskamaszoknak szánják, ám anyaguk és diva­tos formájuk olyan, hogy akár felnőtt is viselheti. Májusra várják Az első negyedévben — a cipőipar magától értetődően egy lépéssel mindig előbb kell, hogy járjon — tavaszi és nyá­ri viseletre való lábbeliket gyártottak. A felsőrész anya­ga ennek megfelelően textil, velúrbőr, műanyag, a forma könnyed, sportos. A modellek legtöbbje több színből és faj­ta szerint is két-három anyag­ból áll, vászon és hasított bőr, műbőr és vászon, valamint díszítőelemek kombinációja. Biztos, hogy kapósak lesz­nek az óvodás korú fiúk, lá­nyok lábára illő nyitott orrú, szellős, száras cipők, a köny- nyű szandálkák, pántos fél­cipők. A nagyobbak kedvence a sportos, viselik hétköznap és ünnepen, le nem esik a lá­bukról a nyüstölhető cipő. Mi­alatt a szalagokon ezeket varrják, talpalják, a mo­dellkészítő műhelyben már a jövő évre szánt mintákkal foglalatoskodnak a tervezők, kivitelezők. Május elején Ceg­léden lesz a IX. országos láb­beli modellstúdió. A kétna­pos eseményen az újdonságok kerülnek közkézre, véleményt mondanak róluk a szakembe­rek. A ceglédi' gyár. kapesola- - töt tart a Divatintézettel. A modellek javaslataik nyomán készülnek. Ám a modellbemutató da­rabjain s részvevőin kívül más is úton van Cegléd felé. Mint a gyárban említették, nemsokára gépparkjuk egy olasz talpgyártó és feltevő géppel bővül. Májusra várják’ érkezését és a gépet felszere­lő, beindító szakemberét is. A ceglédi technológiát hazai ku­tatóintézettel kísérletezik ki. A ceglédi gyárban több mint kétszázan dolgoznak. A gépek életkora főként 5—10 eszten­dő, győzik az iramot. A gép­ellátottság megfelelőnek mondható, ám ebben azért nem kis részük van a tmk- soiknak, szerelőknek is. Az új

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents