Pest Megyei Hírlap, 1983. április (27. évfolyam, 77-101. szám)
1983-04-23 / 95. szám
\ Köszöntjük a szocialista brigádokat, a munkában élenjáró dolgozókat! Marx-centenárium Emlékülés Marx halálának 100. évfordulója alkalmából kétnapos emlékülést rendeznek a Magyar Tudományos Akadémia székházában. Április 27. és 28- án tizenöt előadó, közöttük az MSZMP Központi Bizottságának tagjai, valamint akadémikusok, a tudományok doktorai, jeles társadalomtudósok méltatják Marx munkásságának korszakalkotó jelentőségét. Marxhoz méltóan a tanácskozás mostani hangsúlya elsősorban eszméinek mai értelmezésére, továbbfejlesztésére kerül, az aktuális társadalmi gyakorlat kérdésköreit vizsgálják. Az előadók jórészt a marxi tanítás jelenkori felfogásának összegzését vállalják. Gödöllői tanácskozás Környezetünk kultúrája A környezetkultúra időszerű kérdéseiről rendeztek országos tanácskozást pénteken Gödöllőn a Városi művelődési központban. A pedagógusok, népművelők, közigazgatási és építészeti szakemberek ankétjét Jantner Antal építésügyi és városfejlesztési miniszterhelyettes nyitotta meg. A tanácskozáson előadások hangzottak el a többi között a környezetkultúra és a szak- igazgatás kapcsolatáról, a magyarországi kastélyok hasznosításáról. Több előadó foglalkozott az oktatásnak a szemléletformálásban betöltött szerepével. Tomory László, a Gödöllői Agrártudományi Egyetem docense, a mai magyar falu építészetét elemezve megállapította: a 60-as években — egyidejűleg a mezőgazdaság igen jelentős fejlődésével — egyre rohamosabban tűntek el a régi házak, & megszűnt a magyar falut olyannyira jellemző építészeti stílus. Felhívta a figyelmet, hogy a falvakban a megsokszorozódott állatlétszám. az ipar, a fóliás termelés számottevően szaporította a környezetet veszélyeztető forrásokat. Kiemelte: a hagyományok ápolása, megőrzése, településeink belső felépítésének rendezése napjaink feladata. Délután a korszerű építészeti kultúra oktatásáról tartottak bemutató foglalkozásokat iskolásoknak. lói sikerült vállalkozás Szörpök krónikája Szobról Egy filmforgatókönyv bevezető sorainak is beillene a kép, melyet a gyümölcsfeldolgozó üzemben tett első látogatásomról, 1967-ből őrzök magamban. A vállalkozás akkor még mindössze két szobából állt, mely Iroda, laboratórium és tanácskozóhelyiség gyanánt egyaránt szolgált. Egy adminisztrátor s egy osztályvezető volt a személyzet, arrébb a pincében egy ütött-ko- pott prés, néhány hordó, s Itt is, ott is üzemszerte rengeteg optimizmus, termékeket. Ma, amikor a forgalomba kerülő összes hazai szörpnek majdnem a fele Szobról származik, ez magától értetődő egyszerű folyamatnak tűnik. Pedig ha jól belegondolunk, talán a legnagyobb tett, hogy ennek az akkori, kócerájnak is nevezhető üzemnek sikerült olyan értékesítési és kereskedelmi szervezetet kiépítenie, ami lehetővé tette, hogy az évről évre növekvő mennyiségű szörpnek helye leAz üzem laboratóriumában rendszeresen ellenőrzik a minőséget, s itt kísérletezik ki az új üdítő italokat is. Csati Zsuzsa a meggyszörp tisztaságát vizsgálja. A talpra állás esztendői Százszámra alakultak annak idején a legkülönbözőbb célú tsz-vállalkozások. Az igazat megvallva a váci járásban alig akad már olyan, amelyik túlélte volna a 16 esztendőt, s valóra váltotta volna eredeti elképzeléseit. Pedig a tervek igazán becsülendők, tisztességesek voltak. A gyümölcsfeldolgozó esetében például az, hogy az alapító hét Ipoly menti, bogyós gyümölcsökkel foglalkozó tsz, az akkor még monopolhelyzetben levő felvásárló vállalatoknak konkurenciát teremtsen, stabilizálja az árakat, s a gyümölcs feldolgozásával a korábbinál nagyobb haszonra tegyen szert. Kezdetben úgy tűnt, körülbelül annyi haszonnal jár ez a vállalkozás, mintha az ablakon dobták volna ki a pénzüket. Két évvel az alakulás után a csőd előtt állt az üzem, a tulajdonos szövetkezeteknek arról kellett dönteniük, vagy felszámolják a céget, vagy ismét pénzt pumpálnak belé, hogy talpra álljon. Hosszas fejtörés után ez utóbbi mellett határoztak, három és fél millió forintot adtak a gazdák gépvásárlásra, az üzem korszerűsí tésére. Ám beszéljen erről a korszakról Hemela Mihály, aki annak idején 28 évesen vette át az üzem vezetését. — Sohasem kételkedtünk abban, hogy jó az elgondolás, s egyszer majd nagy hasznára lesz e vidéknek. Igaz, az 1969- es esztendő megtépázta tekintélyünket, de a fejlődés attól kezdve bizonyította az ötlet helyességét, ötven tonnáról 6 ezer tonnára futott fel 1974-re a felvásárolt, feldolgozott gyümölcs mennyisége, a szezonmunkáról áttértünk a folyamatos üzemre, az egy műszakról a háromra. Megismerte a piac is a szobi A szakemberek szerint ez a precíz, magas színvonalon álló technológia a biztosíték arra, hogy az idei 500 millió forintos termelési értéket a jövőben túl tudják szárnyalni. Az írás elején említettük, hogy az alapító szövetkezetek azért hozták létre ezt a vállalkozást, hogy rossz piaci körülmények között is legyen gazdája a termésnek, ne legyenek kitéve a kereslet és kínálat kínos meglepetéseket is tartogató viszonyainak. Vajon bevált-e a számításuk? Elégedettek az alapítók Úgy tűnik, elégedettek lehetnek a gazdák, s nemcsak azért, mert a tavalyi, egyébként egyáltalán nem kiemelkedő nyereséget hozó esztendőben is majd hatmillió forint volt az osztalék. Ennél is fontosabb, hogy olyankor, amikor akár 5-6 forintért is lehetett kapni gyümölcsöt a piacon, a szobi üzem tagszövetkezeteitől tízen fölül vásárolta meg a málnát és a ribizlit. Éppen ezért mondhatja tulajdonos, termelő és fogyasztó: ez bizony egy jól sikerült vállalkozás. Csulák András Az ÚJ svájci szörpsűrítő berendezés az érés idején három hét alatt feldolgozza az Ipoly völgyében termett gyümölcsöket. gyen a piacon. Reklám, propaganda, rugalmas értékesítési politika jellemezte az ekkor már a szó nemes értelmében vett vállalkozást. Szakadatlan kísérletezés És még valami, ami alighanem legalább olyan fontos, mint az előbbiekben felsoroltak: az új iránti fogékonyság, a szakadatlan kísérletezés. Kezdetben volt a málna-, a ribizli- és a jaffaszörp, ma egyszerre húszféle kapható a piacon. Gyümölcs és szintetikus alapanyagú drágább és olcsóbb, mindenkinek igénye szerint. Például a mentolos ízű, a vilmoskörte-, a muskotá- lyos szőlőszörp vagy tonic. Már nem számit újdonságnak, hogy Szobon ízletes gyümölcsborokat is gyártanak, s idén; húsvétra már az almavermuttal is megjelentek a piacon. Észre sem vettük, s közben már európai mércével mérve is komoly vállalattá fejlődött a szobi üzem. Tavaly 17 és fél ezer tonna szörp és bor hagyta el a telepet, s ennek jelentős része exportra került. Számítógép irányítja a termelési és az értékesítési folyamatot, s egy új, még be sem fejezett 110 millió forintos beruházás eredményeként valóban világ- színvonalon álló berendezéseken készülnek a szobi szörpök. Hemela Mihály 28 évesen, 1969-ben lett a vállalat igazgatója A Lenin-évforduSán Eszme és gyakorlat dialektikája ; Mint lapunk első oldalán közöljük, tegnap rendezték meg az Y MSZMP Pest megyei Bizottságának oktatási igazgatóságán a É propagandisták napját. Hagyomány már, hogy az ez alkalomból ^ tartott ünnepi tanácskozáson a résztvevők olyan előadásokat 7 hallgatnak meg, amelyek tartalmukkal továbbgondolkodásra $ késztetnek, egyben újabb és újabb támpontokat adnak a pro- 4 pagandisták további munkájához. Tegnap is így történt. A y rendkívüli érdeklődéssel kísért referátumokat az alábbiakban * ismertetjük. Reális, marxista Ítélőképesség Abból a tételből indult ki dr. Aggod József is előadásában, hogy a marxizmus eszméi lényegüket tekintve napjainkban éppoly helytállóak, mint keletkezésük idején voltak. Ám feltétlenül figyelembe kell vennünk, hogy ma más az a közeg, amelyben hatnak, legyen szó a világnak akár- mely tájáról. Aligha van eszme, amely olyan diadalutat járt volna be, mint a proletár internacionalizmus gondolata — mondotta —, de amikor varázsát, annak okait kutatjuk, nem maradhatunk meg az ünnepi felszínen, mert ezzel önmagunk előtt is elhomályosítanánk e dialektikus folyamat tapasztalatait, harcait, elönthetne bennünket a megnyugvás Illúziója ott is, ahol pedig újabb tennivalók serege vár ránk. Történelmi értelemben a proletariátus sem az ünnepi jelszó oldaláról közelített az internacionalizmushoz, hanem történelmi helyzetének, osztályhelyzetének, szerepének, ugyancsak történelmi értelemben vett kényszerítő bázisáról. Arról van szó — idézte a marxizmus klasszikusait —, hogy mi a proletariátus, és hogy e létének megfelelően történelmileg mit lesz kénytelen tenni. Lenin sok tekintetben továbbfejlesztette a proletár internacionalizmus gondolatát. Kifejtette például, hogy valójában csak egyetlenegy nemzetköziség van: önfeláldozó munka a forradalmi mozgalom és a forradalmi harc fejlesztése érdekében saját országunkban, s ugyanennek a harcnak, ugyanennek az irányvonalnak és csakis ennek a támogatása (propagandával, együttérzéssel, anyagi eszközökkel) kivétel nélkül minden országban. Napjaink világa új történelmi lehetőségeket, kényszereket, kihívásokat és buktatókat tartalmaz — emelte ki az előadó. Egyetértésre talált a hallgatóság soraiban, amikor arra utalt, hogy a világban talán még sohasem volt az egyes államok, népek között ilyen mértékű és mélységű gazdasági és politikai egymásrautaltság, soha nem volt ennyi és ilyen intenzitású nemzeti törekvés, mindez átszőve a múlt kísérleteivel és a jövő tendenciáival. Eszme és gyakorlat dialektikája az emberiség életét alapvetően megváltoztató események forrása és mozgatója lett — miközben a hétköznapok itt is felszínre hoznak gondokat. Szólt az előadó arról a sokunkat érdeklő kérdésről is, ami a jelenleg’ csaknem száz országban működő kommunista pártok közötti helyzetbe- li, objektív különbségeket illeti, s azokról a nézetbeli eltérésekről, amelyek ebből fakadnak. Hangsúlyozta: a valóság problémái s a kommunisták társadalmi pozícióiban emlí-i tett eltérések nemcsak' -kínál-1 ják, hanem egyenesen megkövetelik a vitákat a különböző témákban. El kell ismerni azt is — mondotta —, hogy a propagandisták helyzetét nem könnyítik meg ezek a viták. Végezetül aláhúzta az előadó: Az internacionalizmus korunk dialektikájának optimista fejlődési irányát fejezi ki, további sikeréhez azonban — ahogy eddig, a jövőben méginkább — szükség van valamennyi kommunista párt, a világ minden kommunistájának reális, marxista—leninista ítélőképességére, lelkes és lelkesítő munkájára. Bizalom a párt és a nép között Egy műszak alatt 3G—40 ezer palack szörpöt vagy gyümölcsbort tölt palackokba ez az NDK-gépsor. Erdósi Agnes felvételei A második referátum előadója, dr. Lengyel Zsuzsa hivatkozott az MSZMP Központi Bizottságának legutóbbi ülésére, illetve az ott elfogadott határozatra, amikor a párt szövetségi politikájának legújabb elemeit kezdte fölsorakoztatni. A szövetség változatlan tartalma — áll a határozatban —: a szocializmus építése, a béke védelme, népünk boldogulása. Ennek le- szögezése mellett azonban súlyos hiba volna — mondotta — ha nem vennék észre, hogy jelenlegi helyzetünket a szövetségi politika szempontjából is értékelni és értelmezni kell, hogy a helyes alapelveket a mai konkrét viszonyok között új módon, új eszközökkel és megfelelő módszerekkel szükséges alkalmaznunk. A hazánkban végbement gazdasági, társadalmi mozgások tartalma, mélysége, üteme, az ezekből — s esetleges hibáinkból — fakadó ellentmondások. az életünknek szinte minden területén tapasztalható új jelenségek, a negyed- százada még népünk és pártunk számára is ismeretlen gondok következményeként megváltozott a közhangulat. Ez természetes is lenne. Problémát okoz viszont, nem is kicsit, hogy bizonyos értékvesztés. illetve értéktévesztés észlelhető, ami esetenként szélsőséges irányokba — túlélés elve közöny torz beállítások felé hajlítja ezt a közhangulatot. Nehézségeink természetesen viták forrrásává is váltak, szinte minden kérdésben és szinte minden területen fölélénkültek az eszmecserék. mutatójaként a politikai közélet, az aktív tenni- akarás erősödésének. Az a sajnálatos, hogy amikor ezenközben egy-egy téves nézet Is hangot kapott, napvilágot látott, sokan úgy vélik: mindez nem érinti szövetségi politikánkat, hiszen csak gazdasági kérdésekkel foglalkozó vitáról van szó. Vegyük például a kisvállalkozások létrejöttének engedélyezése körül kavart kisebb- nagyobb viharokat. Azok a felfogások, amelyek a szocialista tulajdonviszonyokat kérdőjelezik még, a szocializmusból kifelé mutató megoldási módokat szorgalmaznak, tulajdonképpen szövetségi politikánkat, annak célját és tartalmát támadják meg. És ezt kell szem előtt tartaniuk a propagandistáknak. Mert mi nem általában lépünk szövetségre a különböző társadalmi csoportokkal. A politikai szövetség tartalma a mi körülményeink között nem lehet más, mint a szocializmus igenlése, a szocializmus felépítésének, mint célnak az elfogadása. Szövetségi politikánk elemeinek újragondolását azonban nem elsősorban az említett szélsőséges megnyilvánulások teszik szükségessé, hanem saját fejlődésünk következményei. A referátum e néhány motívumával is sikerült talán érzékeltetnünk annak gondolat- ébresztő, újabb vitákra serkentő voltát. Egy biztos: a hallgatóság egyöntetűen elfogadta, amit dr. Lengyel Zsuzsa befejezésül mondott: A helyzetfelmérés, értékelés ugyanúgy valamennyiünk közös tennivalója, mint a meggyőzés, a párt és a nép közötti bizalom erősítése. Ehhez a munkához nyújtott segítséget a tegnap hallott két kitűnő referátum is. Bálint Ibolya
