Pest Megyei Hírlap, 1983. április (27. évfolyam, 77-101. szám)
1983-04-21 / 93. szám
1983. ÁPRILIS 21., CSÜTÖRTÖK Közművelődés és honismeret Felmutatni a múlt értékeit 9 A Pest megyei Honismereti Akadémia előadássorozatának soron következő témája: a honismereti, helytörténeti tevékenység lehetőségei és a formái a művelődési otthonokban és a könyvtárakban. A mai megbeszélést Budapesten, a Hazafias Népfront Pest megyei Bizottságának tanácstermében tartják. A régmúlt kutatása, a jelen emlékeinek megőrzése netm képzelhető el forrásmunkák, irányító szó nélkül. Manapság egyre több településen törődnek azzal, hogy felikutassák a hagyományokat, s összegyűjtve a tárgyi és írásos maradványokat, megőrizzék az utókor számára. Történelemtanárok, népművelők, könyvtárosok, nyugdíjasok egyéni kezdeményezései egyre gyakrabban találkoznak a közösségi és a kutatói igényekkel. Bár a települések arculata az utóbbi néhány évtizedben változott, az ott élőkben erősen él a kívánság, hogy a gyökerekkel ismerkedjenek. Másként érzi magáénak a község vagy város gondját az, aki megpróbálja birtokba venni. Így a könyvtárak és művelődési otthonok feladata nem kevés: fel kell hogy keltsék az érdeklődést a múlt értékei iránt. Ugyanakkor $ közművelődési intézmények gyűjtik a forrásanyagokat és segítik a kedvtelésből kutatókat és a tudományos munkát. Közömbösen nem lehet A művelődési házak tevékenysége miként kapcsolódhat a helytörténeti kutatásokhoz? — kérdeztük dr. Tóth Bélától, a Pest megyei*Művelődési Központ és Könyvtár igazgatójától. — Mintegy másfél évtizede, hogy a művelődési otthonok mindennapi munkájához szorosan hozzátartozik a honismerettel való törődés. Tágabb értelemben úgy érzem, hogy valamilyen szállal minden helytörténeti kutatásokhoz kapcsolódik. A ma átélt esemény holnap már történelem. S az emlékezet csalóka. Ha nem őrizzük meg dokumen- tumértékűen a megtörténteket, unokáink más képet kapnak rólunk, mint amilyen az valójában. — Hogyan fogalmazná meg a népművelők felelősségét? — Szemléletváltozásra van szükség ez esetben. A legfontosabb, hogy a népművelő szívügyének érezze azt. hogy minél többet foglalkozzon a múlt felidézésével. A település szellemi képének alakítását akkor érezheti magáénak, ha ő maga is mind mélyebben kötődik az ottélők gondjaihoz, múltjához, jelenéhez. — Melyek a visszahúzó erők? — Sajnos még ma is akad számos példa arra, hogy a közművelődési szakember rendezvényekben gondolkodik, napi feladatokra épít. S ha az ügyet nem tartja fontosnak, ha másra vár, elszunnyad az érdeklődés. A másik gond: rossz közművelődési gyakorlatot követve sok helyen úgymond felülről várják az irányító szót. Ezen azt értem, hogy ha krónikaíró pályázatot hirdetnek, mindenkivel azt szeretnének íratni. Jó. ha elkészül a kívánt mű, de nem mindenki alkalmas a krónika megfogalmazására. Belülről kell, hogy fakadjon a környezet megismerésének vágya. Kitágítjuk a kört, amikor a népművelés és a honismereti mozgalom kapcsolatáról beszélünk. A felnőttoktatástól a családi nevelésen keresztül sok minden érinti e témakört. Ugyanakkor nem lehet közömbös a népművelő számára, hogy egy-egy településen élők milyen hagyományokkal, szokásokkal rendelkeznek. Gyűjtés és feltárás — Milyen terveik vannak a megyében és Szentendre városában az érdeklődés felkeltésére? — Gyorsan kell lépnünk, hiszen sürget az idő. Az ősszel módszertani továbbképzést tartunk a megye könyvtárosainak, népművelőinek. Elsősorban azt szeretnénk tudatosítani, hogy az értékek felmutatása a viselkedéskultúrától az erkölcsi magatartáson át a művelődési szokások kialakításáig mi mindenre hat. Lassan végére érünk a szentendrei művelődésszociológiai felmérésnek. Ez a helytörténeti kutatáshoz is alapanyagul szolgál. Azt szeretnénk, ha nem csupán néhány népművelő hobbija lenne a honismereti tevékenység, hanem átfogná a közművelődés egészét. A könyvtárak a hetvenes évektől kezdték kialakítani a helytörténeti gyűjteményeket. Az elmúLt évtized módszertani munkáját jelzi Pest megye sajtóbibliográfiája és Pest megye történetének ajánló bibliográfiája. A könyvtár feladata a gyűjtés és a feltárás, hogy minél több segítséget nyújthassanak a témával foglalkozóknak. Békés György, a megyei könyvtár vezetője a helyi gyűjtemény fejlesztése mellett a hálózati tevékenységet is fontosnak tartja. — A Pest megyére vonatkozó, megyei szerzők által írt minden művet, aprónyomtatványt, képeslapokat, mikrofilmeket lehetőleg teljességgel gyűjtjük. A duplumpéldányokat átadjuk a járási könyvtáraknak. Ugyancsak megküldjük az országos lapokból készített sajtófigyelőt. — Mely járásokban található kutatásra alkalmas jó anyag? — A váci, a naigykátai, a da- basi járási könyvtárakon kívül említésre méltó például a szobi nagyközségi könyvtár, ahol igen szép anyag gyűlt össze. Ott, ahol a könyvtáros maga is kutatja a helytörténeti vonatkozásokat, sokkal alaposabb a munka, mint máshol. A megye kétszázharminchárom könyvtárosa közül tizenöten foglalkoznak e témával. — Milyen tapasztalatokkal rendelkeznek: a kutatók igénybe veszik-e a gyűjtemények anyagát? — Sajnos nem úgy, mint amennyire gazdag néhány állomány. Pedig a jelentősebb eseményekről mindent megtalálhatnak. S ha nincsen helyben valamilyen forrásmunka, könyvtárközi kölcsönzéssel hozzáférhetővé tesszük. A központi részlegben mintegy ötezer könyv, hatezer fénykép, harmincháromezer aprónyomtatvány, húszezer sajtókivágat, hátszáznegyven fajta újság áll a kutatók rendelkezésére. A régi kiadványokról mikrofilmet készítettünk. Amikor rábukkanunk valamilyen ritka nyomtatványra, azonnal megvásároljuk. Újabb bibliográfiák — Bizonyára akad még tennivaló éppen elég űi könyvtárakban. Milyen hiányt pótló munka vár a szakemberekre? — Legjobban az életrajzi feltárások hiányoznak. A jelentősebb Pest megyei személyekről van anyag. Inkább a helyi személyiségekről — cselekedeteik például szolgálhatnak a jövő nemzedéknek — nincsenek leírások. Anyakönyvi kivonatok, címtárak, iskolai értesítők adnak e témához fogódzót. A megyei könyvtárban a hangsúly okán a jövőben a tájékoztató és olvasó- szolgálat foglalkozik a hely- történettel. Régóta tervezzük, hogy a levéltárban található helytörténeti vonatkozású szakdolgozatok adatait felvesz- szük, hiszen ezek is fontos forrásmunkák. Üjabb bibliográfiákat is tervezünk, rövidesen elkészülünk a Czóbel Béla és a Gyóni Géza bibliográfiával. Erdősi Katalin Gödöllői találkozó Színjátszók A szövetkezeti színjátszók háromnapos találkozója holnap kezdődik Gödöllőn, a művelődési központban. A hagyományos eseményen tizennégy együttes mutatkozik be a hét végén. Az Ipari Szövetkezetek Országos Tanácsa ebben az esztendőben új vonással színesítette a találkozót. Az ipari szövetkezetek mellett a fogyasztási szövetkezetek együttesei is műsort adnak Gödöllőn. A csoportok sokasága miatt évente két alkalommal rendezik meg a szövetkezeti színjátszók bemutatkozását. Ezúttal elsősorban a tiszántúliak lépnek színre. Először a keszthelyi BÉSZÖV irodalmi színpada adja elő Babits Mihály Jónás könyve című alkotását. Majd a' nyíregyházi, a baktalóránt- házi és a paksi együttesek következnek. Szombaton reggel kilenckor folytatódik a program. A nagy- kállói, az örménykúti, a szentendrei, a budapesti, a jászfény szarui és a debreceni színpadok szerepelnek ezen a napon. Vasárnap délelőtt a szolnokiak és a debreceniek zárják a sort. A szakmai értékelés után kerül sor az eredményhirdetésre. A szövetkezeti színjátszók bemutatkozása jó alkalom a megértésre, s arra is, hogy a csoportok a szakmai eligazító nyomán értékelni tudják saját munkájukat. A többiek megfigyelésével felmérhetik hiányosságaikat, a továbblépés lehetőségét. A jelentkezők válogatás nélkül jöhettek el a találkozóra. Ha valamelyik csoport kéri, a szakmai zsűri minősíti is tevékenységét. Szekeres Erzsébet találmánya A semmiből született valami y Holnap kiállítást nyitnak Szekeres Erzsébet szőnyeg- ^ szövő termékeiből a gödöllői Helytörténeti Gyűjteményei ben. Ebben nincs semmi szokatlan. Szekeres Erzsébet jí országosan ismert, kiállítása volt Budapesttől Egerig, | Dunaújvárostól Szentendréig, Székesfehérvártól Lenin- e városig, Vác tói Szobig igen sok magyar városban és $ községben. Az sem meglepő, hogy szőnyegeket mutat be % ezúttal is. Az azonban már igen, ahogyan és amiből í ezek készültek. Az előzmény Előzményei röviden: a Budapesti Harisnyagyár vezér- igazgatójának, Szurovecz Bé- lánénak megtetszett Szekeres Erzsébetnek az Országos Nőtanács székházában látható két faliszőnyege, s szeretett volna megismerkedni alkotójukkal. Rövidesen Gödöllőn létrejött a találkozó. A beszélgetésen a vezérigazgató felvetette, nem lehetne-e valahogyan fölhasználni a gyárban keletkező hulladékot, amit eddig kénytelenek voltak elégetni. A zoknigyártásban keletkezik a hulladék. A zokni fejét valamivel hosszabbra kell fagyni, másképp nem tudnák „elvégelni”. A végén lenyírt karikából évente nyolcvan tonna keletkezik. Anyaga ugyanolyan pamut, mint a zokni tö^bi része, mégis füstté válik. Tavaly nyáron volt mindez, s nemsokára Szekeres Erzsébet kapott egy adag karikát. Nézegették, forgatták, de csak a lepergő kis szemek, szöszök lepték el a szobát. Mondta is édesanyja, vigye innen az egészet. A bizalom kötelez. Szekeres Erzsébet érezte a bizalmat, s meg akarta mutatni, érdemes rá. Először szétvágta a karikákat, de akkor „megindult” a szövedék. Vagyis szálaira bomlott. Ha nem szabad szétnyírni, talán össze kell kötni. Ez lett a megoldás. Úgynevezett lasszókötéssel fogják egybe a karikákat, s ebből szövik a szőnyeget. Gondot okozott a felvetés is, rövid kísérletezés után megtalálták a helyes módot. Két hónapig tartott a kísérletezés. Szeptemberre elkészült a mintadarab. Időközben még azt is eldöntötték, ez a szőnyeg, noha lényegében olyan, mint a parasztasszonyok rongyszőnyege, nem követheti azok mintáját. Ritmusa van Szürke, barna, kék, piros, sárga, rózsaszín, fekete, fehér: ilyen színű karikákat kapnak a harjsnyagyártól, ezekből keveri ki Szekeres Erzsébet a változatokat, tekintettel a harmóniára, a fény-árnyék játékra, a mintázatra. A szőnyeg, ami egyébként kétszer olyan vastag, mint a hagyományos paraszti, használható padlóra, heverőre, foteltakarónak, de még autóülésekre is. Mosható, porszívózható, mindkét oldala azonos színű. A kötéskor kötelező göbök egyforma távolságra helyezkednek el, használat közben egybesimulnak, s egyfajta ritmust adnak a szőnyegnek. A felsorolásból sejthető, a szőnyeget az elmúlt hónapokban alaposan kitapasztalták, alávetették különböző próbáknak, tehát használták. E sorok írója láthatta az eddig elkészült garnitúrákat, tanúsíthatja, igen szép darabokat készítettek. Szekeres Erzsébet és munkatársai. Említsük meg a nevüket, hiszen már a kísérletezés szakaszában közreműködtek, ötleteikkel, javaslataikkal. A mintapéldányokat is ők szőtték. Suschka Alfrédné, az Agrártudományi Egyetem tanára és Dombováry Gabriella nyugdíjas. Ha az eddig megsemmisítésre ítélt hulladékot megmentik, felhasználják, ráadásul szépet és hasznosat készítenek belőle, megérdemli figyelmünket. Ha a kispénzű embereknek válik ezáltal hozzáférhetővé olyan szőnyeg, amivel ízlésesen díszíthetik lakásukat, kellemesebbé tehetik mindennapjaik színterét, annál inkább. Van azonban ennek a szerencsés találkozásnak egy további előnye is. A munka, a szőnyeg szövésének, különösen a kötözésnek az egyszerűsége lehetővé teszi, hogy olyan emberek foglalkozzanak vele, akik átmenetileg vagy koruknál fogva már nem vállalhatnak nehezebb munkát, s szeretnék önmaguk és mások hasznára tölteni idejüket. Idősekre, szociális otthonokban, öregek napközijében élőkre, gyesen levőkre, korlátozott munkaké- pességűekre gondolnak. Ha megvesszük Mindez persze csak akkor válhat valóra, ha a kereskedelemnek, vagyis nekünk, vevőknek kell ez a fajta szőnyeg. Az előkészületek már ezen a téren is megkezdődtek. Előtte mutatják be a szőnyegeket Gödöllin, a környezet- kultúra időszerű kérdéseinek szentelt ankéton. A kiállítás megnyitója lesz az eszmecsere záróeseménye, a gyakorlatban mutatva be, hogyan tehetjük környezetünket szebbé, otthonosabbá, kellemesebbé olyan tárgyakkal — esetünkben szőnyegekkel — amelyek esztétikai értéke, szépsége és gyakorlati használhatósága harmonikusan ötvöződik. K. P. Heti filmtegyzet • h Vérszerződés Bubik István és Epres Attila, a Vérszerződés főszereplői Ügy tűnik, Dobray György filmrendezőt elsősorban a bűnügyi filmek érdeklik. Azzal is debütált: az Áldozat, ez a furcsa, a viktimológia elméletén alapuló film, ha nem is volt fogyatékosságoktól mentes, annyit mindenesetre elárult a rendezőről, hogy érzéke van a műfajhoz, s a számtalan krimitípus közül őt a lélektani motívumokra épülő bűnügyi film vonzza. Mondhatnánk: a műfaj egy nemesebb változata. De az újabb' munkáiban más árnyalatokat is felfedezhetünk: a televízióban pár napja látott kétrészes „magyar majfia”-film, az A Mi ügyünk nem válik ugyan díszére sem a műfajnak, seiA Dobraynak mint rendezőnek, de néhány humoros szituáció jó ábrázolása, s az iróniára való hajlama figyelemreméltó. Az új mozifilm pedig, melynek forgatókönyvét Horváth Péter és Dobray írta, arról tanúskodik, hogy mesélőkedve és képessége, szituációteremtő készsége, jó színészvezetése és erős karakterformáló tehetsége alkalmassá teszi egy, a megszokott bűnügyifilm-színvonal- nál jobb, igényesebb munkára. A Vérszerzodés, Dobray új filmje, egyesek számára persze ismerősnek tűnhet, legalábbis bizonyos motívumaiban. Akik látták a műfaj néhány jeles amerikai alkotását, a Megbilincselteket, a Bonnie és Clyde-ot, az Vvegketrec, sőt, a nem egészen ebbe a műfajba tartozó, de sztorijában és eszközeiben mégis rokon Sugarlandi hajtóvadászat című filmeket, azoknak a Vér- szerződés kötődése egy bizonyos fajta bűnügyi filmtípushoz nyilvánvaló lesz. Ami nem azt jelenti, hogy Dobray filmje utánzat, hanem azt, hogy a mese elmondásához az úgynevezett üldözésfilmek dramaturgiáját használja, s e dramaturgia szabályaitól még abban sem tér el, hogy két hőse közül az egyik egy nagyszájú, elsöprő svádájú vagány, a másik meg egy naiv, mindenre rácsodálkozó, született balek. A film két, a katonaságtól megszökött, majd különböző kalandokon át a gyilkosságig, s végül a halálig eljutó fiú történetét meséli el. Pici, a vagány (Bubik István kitűnően megformált alakítása) és Tulák, a vidéki születésű balek (Epres Attila egészen kiemelkedő színészi munkája) amolyan sodródó figurák. Mondhatnánk azt is, a szerencsétlen véletlenek láncolata vezet a halálukig, a szomorú végig, mely egy marhavagonban éri utol őket. De hát épp előző filmjében, az Áldozatban bizonyította nekünk Dobray, hogy a bűnesetekben nincsenek véletlenek. Tulák és Pici sorsa tehát törvényszerű lenne? Akár így is vehetjük —, de akkor a történetben nincs elég indíték, hiányzik a megfelelő motiváció vagy annak egy része. Ez a két fiú akár átlagkatona is lehetne; még azzal együtt is, hogy fegyelemsértést követnek el, s emiatt természetesen megbüntetik őket. Dobray motiválása pedig épp itt nem tűnik elegendőnek: számomra nem meggyőző, ahogyan a katonai börtönben a két fiú átalakul, s szó szerinti vérszerződéssel köt szövetséget a szökésre meg minden egyébre, ami utána következik — egész a halálig. Az tagadhatatlan, hogy ezt a két legényt szinte az első perctől kezdve körüllengi valamiféle baljós légkör — tehát érezzük bennük a későbbi potenciális bűnözőket. Az is tagadhatatlan, hogy Dobray a történet fordulatait kitűnően építi fel, s a feszültségeket és a pihenőpontokat jól váltogatja. De, 1. mindvégig valamiféle predesztináció érződik a fiúk sorsában; és 2. az a benyomásunk is támadhat, hogy Dobray szerint maga a katonáskodás az eredője* az egész tragikus históriának. Hogy aztán ezen okok miatt tűnik-e a film némiképp kimódoltnak, minden izgalmassága mellett is egyfajta tanmesének, azon el lehet gondolkodni. Mint ahogy azon is, mennvire bűnügyi film végül is ez a Vérszerződés, és mennviben esv bűnügyi film formájában nimondott sajátos ifjúságszociológia inkább. A nagy kitüntetés A nagy kitüntetés az Osztrák—Magyar Monarchia egyik legrangosabb rendjele, a Signum laudis, melyet csak tisztek kaphattak meg, kiemelkedő haditettek vagy egyéb kimagasló szolgálatok elismeréséül. Bizonyára sokan élnek még, akik e kitüntetésről — akár személyes okokból is — sokkal többet és pontosabban tudnak, de a Martin Holly által rendezett csehszlovák film egyik sarkalatos mozzanatának megértéséhez ennyi is elég. Holly hőse ugyanis, Hoferik káplár, ez a fordított előjelű Svejk. egy kimagasló haditettéért altiszt létére is Signum laudist kap, ami annyit jelent, hogy az I. világháború vége felé a lelkesítő célzatú kitiintetésosztogatás fontosabb volt a monarchia hadseregének harci morálja szempontjából mint a kitüntetések megsért- hetetlennek vélt tradíciói. Hoferik egyébként azért nevezhető fordított előjelű Svejknek, mert, ellentétben Hasek hősével, ő nem a ka to náskodás és a háborús „sze replés” elkerüléséért követ e mindent, hanem épp azért hogy katona lehessen, s ráadásul amolyan örömkatona. Ho férik a K. und K. hadsereg morál mintapéldánya; feltété nélkül végrehajtja a párán csókát, tiszteli, sőt féli elöljáróit, s nyúzza alárendeltjeit Csakhogy hiába mintakato na, ha maga az ügy melynek érdekében annyi jeleskedik, veszett, rossz ügy Az ügybuzgó Hoferiknek keserű tapasztalatok árán kel megtanulnia, hogy ebben ; hadseregben szinte ugyanazért kaphat Signum laudist amiért — ha épp úgy célszerí a magas rangú tiszteknek — végül is kivégzőosztag elé kerül. A film nagy hibája azonban, hogy leragad a példálózá% szintjén, s nem tud igazán hathatós alkotássá emelkedni. Takács István
