Pest Megyei Hírlap, 1983. április (27. évfolyam, 77-101. szám)

1983-04-17 / 90. szám

^Mdan 4 1983. ÁPRILIS 17., VASÁRNAP 5 Földgömbök a levegőben A kasírozás után száradnak a földgömbök a TEXGRÁF Isz dunavarsányi üzemében. A munkának hajszálpontosnak kell lennie, hiszen, ha egy csikót csak egyetlen milliméteres elcsúszással ragasztanak a másik mellé, az a valóságban ötven kilométer eltérést jelentene. Trencsényi Zoltán felvétele Oicj'szapból Komposzt A szegedi szénhidrogén-me­dencében arra törekszenek, hogy a kőolaj kitermelése köz­ben ne szennyeződjék a kör­nyezet, ezért létrehoztak egy olyan üzemet, amelyben az olajjal együtt a felszínre ke­rülő vizet leválasztják és tisz­títják. Máig is gondot okoz a tisztítás után visszamaradó sűrű olajos iszap Hasznosítá­sa. Végülis a felhasználás leg­főbb akadályának a nehézkes mozgatás, szállítás bizonyult. A legjobb megoldást a me­zőgazdasági hasznosítás terve Kínálja, eszerint — külföldi szisztéma alapján — a nagy iszaptömegekbe a tárolás színhelyén különböző adalék­anyagokat kevernek, majd vastag záróréteggel légmente­sen elszigetelik. A masszában levő olaj így több hónap alatt lebomlik, miközben az iszap­ból komposzthoz hasonló ta­lajjavító anyag válik. Jó Herceghaimon élni? Ahol a kerítés csak jelképes Aki nerceghalom nevét hallja, annak azonnal a kísérleti gazdaság vagy az Állattenyésztési Kutatóintézet kapcsolódik a névhez, s egy község Is. Település van, falu azonban hivatalosan nincs. A Herceg­halmon élők ügyes-bajos dolgaikkal a biatorbágyl tanácshoz fordulhatnak, a község külterületéhez tartoznak. Az ezeregy­száz herccghalmi lakó pedig takaros településen él, sok tekin- ■ tetben Jobb feltételek között, mint a biatorbágyiak. Ugyan­akkor jóval szorosabb kapcsolat alakult ki a faluban élők és a gazdaság, illetve a kutatóintézet között, mint más települé­seken. így beszél erről Rédling Ist­ván, a kísérleti gazdaság ter­melési igazgatóhelyettese: — A gazdaság 1949. óta dol­gozik. A munka a régi uradal­mi birtokon kezdődött. Abban az időben a három majoron kívül nem volt itt semmi. Különös település Az első időkben szinte senki nem járt el dolgozni Herceg­halomról, Inkább ide utaztak a környező községekről, sőt néhányan a fővárosból is. Ma a legtöbben a két nagy mező­gazdasági létesítményben dol­goznak. Ahogy nézem az utcákat, a házsorokat, a HKG és az Ál­lattenyésztési Kutatóintézet modern épületeit, azon tűnő­döm, a lakóházak épültek a gazdasági területekre, vagy fordítva. A kerítések errefelé mintha jelképesek lennének, hiszen a gyönyörű tanácsi óvo­da a kutatóintézet területén áll, míg a gazdaság étterme és orvosi rendelője az irodahá­zakkal átellenben van bekerí- tetlenül. A HKG saját bölcsődéjének és óvodájának tágas parkja arról tanúskodik, hogy sok órát tölthetnek itt társadalmi munkával a gazdaság dolgozói. A gyermekintézményben Pákozdiné Molnár Zsuzsa ve­zető kalauzol bennünket, öt­ven kicsit tudnak elhelyezni, a létszám ideálisnak mondható. Aprójószág és fólia Dicsérem a települést, mikor megtudom, hogy Pákozdiné is, immár négy éve Herceghal­mon lakik. Adódik a kérdés: — Jó itt élni? — Igen. Megszerettem ezt a falut és az itteni embereket. A helybeliek szinte összenőt­tek a gazdasággal és az inté­zettel. Bár nekünk asszonyok­nak azért vannak gondjaink. Egyetlen élelmiszerbolt van a faluban, egy félállású fodrász dolgozik itt mindössze és egy cipősarkalásért is kilométere­ket kell utaznunk. Szórakozási lehetőségekben sem dúskálunk. Az irodaházakkal szemben völgybe ereszkedik az út. A keresztutcákban sátortetős há­zak sorakoznak. Találomra ko­pogtatunk az egyik kapun. Farkas József, a házigazda fo­gad. Beszélgetésünk nyomán kiderül, hogy a hetvenes években népesült be az utca. Farkas József 1952-től dolgo­zik a kísérleti gazdaságban gépkocsivezetőként. A ház fel­épüléséig az egyik majorban éltek. A kert végében ólakat lá­tunk. — Hízókat tartunk — ma­gyarázza Farkasné. — így egé­szíti ki errefelé mindenki a jövedelmet. A házigazda a domb irányá­ba mutat, ahol egyforma, mos­tanában épült többszintes há­zak sorakoznak: — Minden portán van bízó, baromfi, veteményes, vagy fó­liasátor. Egészen más életformát vá­lasztanak azok, akik a kísér­leti gazdaság munkáslakás­építési akciójának tagjai. Az irodaházak mellett áll két négyszintes épület. Fenyőligettől övezve, szép játszótér mellett magasodik két újabb, amelyek kulcsát­adását augusztusra tervezik. Az építésvezetőt keresve egy leendő lakóra lelünk. Csáki Imre, a gazdaság raktárosa, immár két éve. — Régóta várnak a költö­zésre? Tagadóan rázza a fejét: — A szüleimmel élünk, de fontolgattuk, hogy jó lenne önállósítani magunkat. Akkor kínálták fel ezt a lakást. A munkahelyem százezer forin­tos kölcsönt is adott. Húsz percnyire — Szeret itt élni? Ügy tűnik nem sok szórakozási lehetőség akad egy gyermektelen fiatal párnak... — Semmi pénzért nem köl­töznék el innen. Kocsival húsz perc alatt Pestre ér az ember, de van kultúrprogram a kö­zeli községekben is. Az Ml-es út mellett a le­ágazásnál nagy tábla mutatja a Herceghalmi Kísérleti Gaz­daságot és az Állattenyésztési Kutatóintézetet. Pedig van itt egy falu is. Móza Katalin Leégett egy sokgyermekes család háza Hivatalosan nem is létezett Azonnal megadták az építési engedélyt Izgatott férfi telefonált a szerkesztőségbe: Kérem, hogy azonnal jöjjenek Gyálra! Egy sokgyermekes család háza leégett, és mindenük odaveszett. A szomszédok be­fogadták őket, de nyolc embert nagyon nehéz elhelyezni. Mi lesz velük, ha ngm kapnak gyors segítséget, hogy új­ra felépítsék az otthonukat? Mielőtt elindultam, még egyszer csengett a telefon: állami gondozásba akarják venni a gyerekeket, de az édesanyjuk nem engedi. Már sokfelé fordultunk és kér­tük, próbáljanak meg valamit tenni, hogy együtt ma­radhasson a család. Átmeneti megoldás Mi történt hát 1983. április 3-án Gyálon? A jegyzőkönyv így rögzíti az eseményeket: kéménytűz keletkezett Özv. Rádi Sándorné Liszt Ferenc utca 19. szám alatti házában. A nádpadlóból rakott félkész padlástér fedetlen és vakolat­lan volt, ezért másodpercek alatt leégett az egész tetőszer- kezet. A helyszínre kivonuló tűzoltók nem tudták lokalizál­ni a lángokat, és a ház teljes egészében leégett. Az első utam Gyálon a nagyközségi tanácshoz veze­tett: mit tudnak a Rádi család sorsáról? — A tűzeset másnapján 2000 forint rendkívüli segélyt és 1200 forint azonnali nevelési segélyt utaltunk ki a részükre — mondja Németh Zoltánné, a végrehajtó bizottság titkára. — Minden erőnkkel segíteni akarunk nekik, de a helyzet rendkívül nehéz, özvegy Rádi Sándorné rokkantnyugdíjas, leszázalékolt asszony, akinek négy kiskorú gyermeke van: László, Zsuzsa, Zoltán és Gi­zella. Együtt lakott velük* a legidősebb testvér, Ágnes, aki mindössze két hete vállalt munkát, mert kisgyermekes anya. Így hát a húszéves Sán­dor az egyetlen a családban, aki már hosszabb ideje kereső. Átmeneti megoldásként aján­lottuk fel, hogy állami gondo­zást kérünk a gyermekek ré­szére, de ezt nem fogadták el. — Milyen lehetőségük van arra, hogy minél előbb újra felépítsék a házukat? — Ügy gondolom, munka­erőben nem lenne hiány. Azonnal felajánlotta segítségét a helybeli termelőszövetkezet Dózsa György lakatosbrigádja, r-alynek Rádi Sándor is tagja. Vamaszuk Szikora László, aki közeli rokonuk és a mellettük levő házban lakik, ö vállalna kezességet érte, hogy a Család az építkezéshez OTP-kölcsönt vegyen fel, de ez egyelőre aka­dályokba ütközik. — Miért? Rcndezetbn tsriilet — Az egész környék rende­zetlen terület. Engedély nélkül építkeztek ott nemcsak ők, ha­nem mások is. Bírságolásokkal nem tudjuk megakadályozni, mert mire észrevesszük, már tető alatt van az épület, és benne lakik egy nagy család sok gyerekkel. Az a ház ott, a Liszt Ferenc utca 19-ben, hi­vatalosan nem is létezett. Az említett utca mintegy másfél-kétkilométerre lehet a legközelebbi autóbusz-megálló­tól. Göröngyös földút, de a környék nem elhagyatott, még kevésbé lakatlan. Kisebb-na- gyobb háziak, félig kész építke­zések és gondosan rendben tartott kertek között üszkös romok meredeznek. Néhány napja még ez volt a Rádi csa­lád lakása. Most két munka­ruhás férfi dolgozik ott: Szi­kora László, az otthon nélkül maradt gyerekek nagybátyja és Inges Vendel, az egyik szomszéd, akik még az épen maradt gerendákat próbálják kimenteni. Tönkreégett ruhák, megfe­ketedett iskoláskönyvek és egy konyhaszekrény roncsai között Ha villog a kék fény Az együttérzés is gyógyító erő ’/ Hazánk felszabadulásának í tiszteletére adták át a megye í két új mentőállomását Érden í. és Szigetszentmiklóson. Az ér- $ di mentőállomáson folyó mun- ^ káról lapunk április 13-i szá- ^ mában közöltünk riportot. Ez- í úttal a szigetszentmiklósi men- í tűsük hétkliznapjait igyck­Y szünk bemutatni. A szokottnál valamivel fá­radtabbak az új mentőállo­más dolgozói. Az utóbbi he­tekben ugyancsak zajlottak az események házuk táján- A költözködés a családban is a megerőltető tennivalók közé tartozik, hát még, ha egy in­tézményt kell irattárral, a mindennapi munkához szük­séges seregnyi felszereléssel együtt átköltöztetni. \ Költözködés után — Még most is van egy-két dolog, amit a régi épületből át kell hordani — mondja Dö- mök Imréné, a mentőállomás gazdasági ügyvezetője. De ezek minden fáradság mellett is kellemes gondok. Nagyon vár­tuk az új állomást, hiszen a régi helyen zsúfoltan voltunk, akadt olyan, hogy a szolgálat- vezető alig találta meg a csöngő telefont, mert ráhullott a málló vakolat. Egy polcon összezsúfolva tároltuk az ira­tokat. Az új mentőállomást látva igazán érthető a szigetszent- miklósiak öröme. Tágasan, ké­nyelmesen, nyugodt körülmé­nyek között dolgozhatnak. Kü­lön helyiségben gyűjti, rend­szerezi a beérkező hívásokat a szolgálatvezető, várakozik az éppen soros gépkocsisze­mélyzet. Az éjszakai tartózko­dóban akár pihenhetnek is egy keveset, ha éppen nyugodtabb éjszaka köszönt rájuk. Öltöző- szekrények, mosdók, zuhanyo­zó. Minden feltétel adott ah­hoz, hogy felelősségteljes mun­kájukat kiegyensúlyozott kö­rülmények között végezzék, s ebben nagy szerepet játszott a község összefogása, a sok­sok társadalmi munka is. Olajos kézzel toppan be az irodába Bánhidai Sebestyén garázsmester. <3 is megerősíti, nagy különbség van az egyko­ri, s a mostani munkahely kö­zött. Lázas gyerek — Az útcán végeztük a kisebb javításokat a kocsikon még télen is. Nem túlzás, rá­fagyott a víz a kezünkre, mi­közben a kocsikat mostuk. Az új állomáson már meleg garázsból indulhatnak, korsze­rű, elszívóberendezéssel fel­szerelt szerelőakna áll ren­delkezésükre a kisebb javítá­sokhoz, a raktárban pedig ott a megfelelő alkatrész­Szünet nélkül halllatszik az URH-n át, merre is járnak, milyen feladatot kaptak a mentősök. Zsobrák Lajos, szolgálatvezető húsz esztende­je dolgozik a mentőknél, gyor­san intézkedik egy-egy hívás nyomán. Idős beteg nénit szál­lítanak a ráckevei szociális otthonba, majd magas lázzal küzdő beteg gyermekhez hív­ják a mentőket. — Nem volt csendes az éj­szaka. Az időjárási viszonyok, a hideg-meleg gyors váltako­zása alaposan próbára teszi az egészségeseket is, hát még a beteg szervezetet. De sok itt a környékünkön a vereke­désből származó sérül'i is. Az ország különböző vidékeiről érkezett letelepülők nehezen eresztenek gyökeret, egy-két pohár után hamar elszabadul­nak az indulatok, aztán már- csak a mentősök segítségét ké­rik. Igaz, mi az élet árnyolda­lait látjuk gyakrabban, mégis ha újra kezdeném megint csak erre a pályára jönnék — te­szi hozzá „hitvallását” a szol­gálatvezető, s intézkedik to­vább­Hivatásszeretet — Szép pálya a miénk, magam négy éve vagyok de nem bántam meg a válasz­tásomat — magyarázza a ga­rázsmester. Mégsem kapkod­nak a fiatalok a felkínált mun­kahelyek után. Létszámhiány, betegség, szabadság miatt 7 kocsink közül olykor áll egy- kettő, s vannak betöltetlen gépkocsivezetői, ápolói státu­saink is. Az állomány 40 szá­zaléka a régiek közül kerül ki, a fiatalabbak, az újonnan érkezők közül sokan meggon­dolják magukat. Az okokat kutatva aztán ki­-X- ,-gl?.»fii <• WmSí -JM derűi, nem túl vonzó a fegye­lem, a szigor, a pontosság, ami bizony alapvető követel­mény a mentőszolgálatnál. Bizalom, ember- és hivatás- szeretet — kulcsszavakként emlegetik munkájuk kapcsán a fehér autók volánjai mögött ülők, és az ápolók. Lakihegy, Halásztelek, Tököl, Szigetcsép, Dunaharaszti, Taksony, Dél­egyháza, Szigetszentmiklós és Szigethalom tartozik hivatalo­san körzetükbe, de ha módjuk van rá, segítenek, a budapesti kollégáknak is. Tisztességgel legjobb tudásuk szerint, hi­szen a beteg gyógyítása tulaj­donképpen már náluk elkez­dődik, s cseppet sem mellé- it4>, kés, hogy a fájdalmaktól amúgy is megviselt embert milyen törődéssel veszik gond­jukba. Olykor egy-egy jó szó, egy kézfogás, vagy egy meleg tekintet is enyhít a fájdalma­kon. Az együttérzés is gyó­gyító erő. Márpedig a sziget- szentmiklósiak nem takaré­koskodnak ezzel. Sőt, jobb körülményeik adnak alapot ahhoz, hogy még eredménye­sebben lássák el nem könnyű feladatukat. Gáspár Mária jó­botorkálva próbálják megmu­tatni, hogy hol volt a két szo­ba, a konyha, a fürdőszoba meg a kamra. A szomszéd házban ülünk le bészélgetni. Szikora Lászlóné a könnyeit törölgeti, miközben mondja: — Rádi Sándorné a testvé­rem, leszázalékolt nyugdíjas asszony, hét esztendeje özvegy. Most éppen orvoshoz vitte az egyik kislányt, akinek beteg a lóba és a gyógycipője is oda­lett, másikat kell csináltatni. Egy szál ruhában tudtak ki­szaladni a házból, mire észre­vették, hogy baj van, már égett az egész tető. Olyan kép­telen dolog, hogy egyszerre mindenük elveszett szegények­nek. Mindenki segít — Hosszú lejáratú kölcsönt kérek a munkahelyemen — kapcsolódik a beszélgetésbe Szikora László. — Tizenöt éve dolgozom a Közmű- és Mély­építő Vállalatnál, talán figye­lembe veszik ezt is, és támo­gatnak. — Kik segítettek eddig? — Minden szomszéd adott már ruhát, cipőt és hoztak holmikat mások is, távolabb lakók, akiket eddig nem is­mertünk. Adtak bútorokat is, de amíg nincs ház, nehéz el­helyezni. A Rádi család pillanatnyilag Beniczki András Magyar utcai egy szoba-konyhás lakásában kapott szállást. A szobát már szinte megtöltik az ajándékba érkezett holmik, mindenki szá­mára jutott ruhanemű. Kovallk Józsefné, a Kossuth Lajos ut­cai általános iskola igazgatója tankönyvekről és füzetekről gondoskodott a gyermekeknek. Már hazafelé haladva négy kisfiúval találkozom, akik ké­zikocsin hatalmas, régi ruhás- szekrényt toltak. — Hová viszitek? — kérde­zem. — Egyik osztálytársunk édesanyjának leégett a háza, nekik akarunk segíteni. Nyolc nap telt el a tűzeset óta, amikor Makkai László, a gyáli nagyközségi tanács mű­szaki csoportvezetője felhí­vott telefonon: — Egyedi elbírálás alapján, a rendkívüli esetre való tekin­tettel azonnal megadjuk az engedélyt. Az OTP-kölcsön folyósításának így nincs aka­dálya. Tervezőt ajánlunk, aki gyorsan dolgozik és segítjük továbbra is, hogy minél előbb felépüljön a ház. Gál Judit , A mentőkocsik indulásra készen Gépesített ügyvitel Elektronikus számítógép tartja nyilván o magyar cukor- termelés minden adatát; a Cu­koripari Szolgáltató Vállalat központjában gépesítették az ügyvitelt. A Videoton—30 tí­pusú számítógép beállításához szükséges költséget a cukorgyá­rak vállalták, összesen 1,7 mil­lió forintot fordítottak a kor­szerű ügyviteli rendszer kiépí­tésére. A berendezés egyetlen gomb lenyomása után olyan bonyolult, összetett adatsoro­kat közöl, amelynek az össze­állításához nagyszámú tisztvi­selőre lenne szükség. A gép nemcsak a szolgálta­tási központnak ad útbaigazí­tásokat. hanem adatait lehív­hatják a cukorgyárak is. A gép­re bízták egyebek között az el­számolást; a termelő által le­adott cukorrépát ugyanúgy nyilvántartja a készülék, mint például azt, hogy mennyit fi­zetett érte a cukorgyár. A tel­jes elszámolást két-három nap alatt kapják kézhez az érde­keltek. A gép — ha megfelelő a programozás — tévedhetet­len, ennél fogva a reklamációk száma is minimálisra csökkent Az adatok körét újabban to­vább bővítették, a Videoton— 30 már nemcsak a termelőüze­meket tartja emlékezetében, hanem 1700 táblát — földterü­letet is. Számítások szerint egy év alatt megtérül a beruházás.

Next

/
Thumbnails
Contents