Pest Megyei Hírlap, 1983. április (27. évfolyam, 77-101. szám)

1983-04-16 / 89. szám

‘xMtJap 2 1983. ÁPRILIS 18., SZOMBAT HATÁROZAT A XII. KONGRESSZUS ÓTA VÉGZETT MUNKÁRÓL ÉS A PÁRT FELADATAIRÓL (Folytatás az 1. oldalról) zőbbé vált az állami gazdaságirányító és szer­vező tevékenység is. A Központi Bizottság nagy eredménynek tartja a népgazdaság belső egyensúlyának megőrzését és az ország nemzetközi íizetési képességének fenntartását. Az eladósodási fo­lyamat lalassult, majd 1982-ben megállt. Biz­tosítottuk a gazdaság nyersanyag- és ener­giaszükségletének kielégítését. A munkaerő­kereslet és -kínálat összhangja javult, a költ­ségvetés hiánya csökkent. Mivel a termelés hatékonysága nem kielégítő mértékben javult, a népgazdaság egyensúlyának javítását első­sorban a beruházások visszafogásával és a la­kossági fogyasztás korlátozásával tudtuk el­érni, ami hosszabb távon nem járható út. A termelés a tervezettnél lassabban nőtt. A nemzeti jövedelem két év alatt mintegy 5 százalékkal, az ipari termelés 5 százalékkál, a mezőgazdasági termékek termelése 6 százalék­kal emelkedett. A termelés minőségi jellemzőinek kibonta­koztatásában szerény eredményeket értünk el. Az iparban a munka termelékenysége a ter­melést meghaladó ütemben nőtt, de elmaradá­sunk nemzetközi viszonylatban még jelentős. A termékszerkezet korszerűsödött, de a vál­tozás még nem kielégítő: a hatékonyan mű­ködő vállalatok termelésének bővülése még nem elég gyors, a gazdaságtalan termelés csökkentése továbbra is lassan halad. A műszaki megújulási készség és a vállalatok közötti kooperáció nem megfelelő. A helyzet javítása érdekében számos intéz­kedést tettünk. Központi program alapján lé­nyegesen módosult az energiafelhasználás szerkezete. Bíztató fejlődés tapasztalható az ipar egyes ágaiban, több a termékszerkezetet korszerűsítő vállalati kezdeményezés. Meg­kezdődött az energia- és anyagtakarékossági, valamint a hulladék- és másodnyersanyag- hasznosítási pogram végrehajtása. A kőolaj és a kőolajtermékek fogyasztása 1979—1982 kö­zött mintegy 20 százalékkal csökkent. A gaz­dálkodás hatékonyabbá tétele, a vállalkozói készség élénkítése érdekében felgyorsult a vállalati szervezet és belső irányítási rendszer korszerűsítése. Ösztönöztük a kiegészítő gazda­ság új szervezeti formáinak a létrehozását, illetve a korábbiak bővítését. A kezdeti ta­pasztalatok többségükben kedvezőek. Nagyobb figyelmet fordítottunk a külgaz­dasági kapcsolatok fejlesztésére, az együttmű­ködés szélesítésére. Arra törekedtünk, hogy a KGST-országok közötti gazdasági kapcsola­tokban új erőforrásokat nyerjünk gazdasá­gunk számára, a műszaki haladás meggyorsí­tására, a termelési szerkezet korszerűsítésére. Számos javaslatot tettünk a KGST tevékeny­ségének javítására, az együttműködés szín­vonalának emelésére. Szélesítettük gazdasági, kereskedelmi kap­csolatainkat a fejlődő országokkal és a fej­lett tőkés országokkal is. Annak érdekében, hogy kedvezőbb feltételeket teremtsünk nem­zetközi gazdasági munkánkhoz, csatlakoztunk az ENSZ szakosított nemzetközi pénzügyi szervezeteihez, a Nemzetközi Valuta Alaphoz és a Világbankhoz. A Központi Bizottság megállapítja: a párt gazdaságpolitikájának fő célja a termelőesz­közök társadalmi tulajdona alapján fejlődé­sünk szocialista vonásainak erősítése, a ter­melőeszközök hatékony kihasználása, az or­szág, a lakosság szükségleteinek jobb kielé­gítése. A következő években a XII. kongresz- szuson jóváhagyott gazdaságpolitikai irányvo­nalat követve biztosítani kell a népgazdaság kiegyensúlyozott fejlődését, erőteljesebben ki kell bontakoztatni az intenzív gazdálkodást, és meg kell teremteni a gyorsabb gazdasági növekedés feltételeit. Közvetlen tennivalóink középpontjában a külgazdasági egyensúly megszilárdítása és az elért életszínvonal meg­védése áll. Korábban azzal számoltunk, hogy 1985-től kezdjük meg az adósság csökkentését. A kül­gazdasági körülmények arra kényszerítettek bennünket, hogy ezt a számítottnál előbb te­gyük meg. Ezért a jelen helyzetben a fizető- képesség fenntartása és jelentős áruforgalmi aktívum elérése a legfontosabb feladat. Ez te­szi lehetővé az életszínvonal megőrzését is. Gazdasági problémáink megoldása, a szocia­lista építőmunka eredményes folytatása min­denekelőtt a termelésben dől el. Előrehaladá­sunknak kulcskérdése a műszaki fejlesztés meggyorsítása, a munka termelékenységének növelése, a minőség és a munkakultúra javí­tása, s mindezek révén a termelés jövedel­mezőségének és versenyképességének fokozá­sa. A fejlesztési forrásokat elsősorban re­konstrukciókba, a műszaki színvonal emelé­sére, a technológia korszerűsítésére, az anyag- és energiagazdálkodás racionalizálására kell fordítaná. Gyorsítani szükséges a tudományos eredmények alkalmazását, a korszerű techno­lógiák bevezetését. Biztosítani kell a gazdaság számára fontos tudományos kutatások és fej­lesztések megfelelő feltételeit. Kapjanak elsőbbséget a gyorsan kivitelez­hető, rövid idő alatt megtérülő és az export- képességet javító beruházások. A fejlesztések­nél növelni kell a hazai gyártású gépek és be­rendezések arányát, s fokozottabban kihasz­nálni a KGST-együttműködésben rejlő lehe-, tőségeket. A szocialista ipar meghatározó szerepet tölt be a gazdasági életben, fejlődése nagy ha­tással van az egész népgazdaságra. Iparpoli­tikai irányelveket kell kidolgozni, amelyek számolnak a termelés differenciált fejlesztésé­vel, a piaci követelményekkel és az ország nemzetközi gazdasági kapcsolataival. Azok a vállalatok, szövetkezetek fejlődjenek dinami­kusan, amelyek a külső és belső feltételekhez alkalmazkodva nyereségesen gazdálkodnak. Ennek érdekében működési feltételeiket javí­tani kell. Folytatjuk bevált agrárpolitikánkat. Hazánk természeti adottságai lehetővé, az exportké­pesség növelésének követelménye pedig.szük- ségessé teszi a mezőgazdaságnak — az érté­kesítési lehetőségekhez és a feltételeinkhez igazodó — fejlesztését. A mezőgazdasági ter­melésben is jobban íigyelerrtbe kell venni a világpiac változásait, s ezekhez tudatosabban kell alkalmazkodni. Ez megköveteli, hogy kü­lönös gondot fordítsunk a költségek mérsék­lésére, az anyag- és energiafelhasználás ész- szerűsítésére, a takarmánygazdálkodás javítá­sára, a tárolási, szállítási - és feldolgozási veszteségek csökkentésére. Kiemelt feladat a növénytermesztés és az állattenyésztés hoza­mainak gazdaságos növelése, a minőségi kö­vetelmények érvényesítése és a termőföld vé­delme. Az élelmiszer-kivitel bővítése érdeké­ben szélesíteni kell a választékot, javítani a minőséget, valamint a termelés, a feldolgozás, a tárolás és a forgalmazás összhangját. A népgazdaság fejlődésének nélkülözhetet­len feltétele külgazdasági kapcsolataink bő­vítése, aktív részvételünk a nemzetközi gaz­dasági, műszaki-tudományos együttműködés­ben. Politikai és gazdasági érdekeink egyaránt azt követelik, hogy jobban használjuk ki a KGST keretében megvalósuló, kölcsönösen előnyös együttműködés lehetőségeit. További kezdeményező lépéseket kell tennünk az áru­forgalom, a szakosítás és a kooperáció bőví­tésére. Aktívan részt kell vennünk a szocia­lista gazdasági integráció kibontakozását cél­zó olyan javaslatok kidolgozásában, amelyek már a nyolcvanas években elősegítik orszá­gunk és a szocialista gazdasági közösség ered­ményes, az intenzív szakasz követelményeinek megfelelő fejlődését. A fejlett tőkés országokkal továbbra iS a kölcsönös előnyök alapján szélesítjük gazda­sági kapcsolatainkat. Célunk az export és az import kiegyensúlyozott fejlesztése. Növelni kell a fejlődő országok részarányát külkeres­kedelmi forgalmunkban. A szocializmus építésének egész idősza­kában a gazdaságpolitika kialakításában, a népgazdaság fejlesztésében alapvető a párt irányító és az állam szervező szerepe. A gaz­daságpolitika következetes megvalósítását a párt mindenekelőtt elvi, politikai eszközökkel segíti. A pártirányítás módszerei igazodjanak a társadalmi, gazdasági változásokhoz. Erősíte­ni kell az állam szerepét a népgazdaság terv­szerű fejlődését biztosító közgazdasági, intéz­ményi feltételek megteremtésében és össze­hangolásában, valamint a tulajdonosi fel­ügyelet ellátásában. A Központi Bizottság szükségesnek tartja a gazdaságirányítási rendszer tökéletesítését, továbbfejlesztését. A bevált alapelveket meg­tartva és a tizenöt éves gyakorlati tapasztala-, tokát figyelembe véve a gazdasági mechaniz­must úgy kell fejleszteni, hogy az egyidejű­leg szolgálja az intenzív gazdálkodásból és a világgazdaság változásaiból adódó feladatok eredményesebb megoldását. A gazdaságirá­nyítási rendszer a jövőben is a szocialista tervgazdálkodás keretében fejlődik, a népgaz­dasági terv, valamint az áru- és pénzviszo­nyok összekapcsolására, a piac aktív szerepé­nek figyelembevételére épül, s lehetővé teszi az önálló, felelős vállalati döntéseket, segíti a kezdeményező és a vállalkozási készség ki­bontakoztatását. A tervezőmunkában alapvető feladat olyan gazdasági tervek kidolgozása, amelyek reáli­san határozzák meg a gazdaságfejlesztés fő céljait, mértékét és arányait. A közgazdasági szabályozás keretében fokozni kell az áraknak és a béreknek a költségmegtakarításra, a ha­tékonyságra ösztönző és késztető szerepét, ja­vítani kell az érdekeltségi rendszert, s elő kell segíteni a munkaerő és a munkaeszközök ésszerű átcsoportosítását. Tovább kell ha­ladni a népgazdaság intézményi és szervezeti rendszerének egyszerűsítésében. A gazdálkodásban segíteni kell a rugalmas formák alkalmazását. Az állami vállalatok és a szövetkezetek elsődleges és meghatározó szerepét biztosítva a jövőben is támogatjuk a lakossági igények kielégítésében a kisipart és a kiskerekedelmet, valamint a termelőtevé­kenységben pótlólagos erőforrásokat feltáró kisvállalkozásokat, munkaközösségeket. A Központi Bizottság szükségesnek tartja a dolgozók aktív részvételét a vállalatok gaz­dálkodásával összefüggő -elgondolások előké­szítésében, kidolgozásában, a döntések meg­hozatalában és végrehajtásában. A munkahe­lyi demokrácia fejlesztésére politikai és gaz­dasági szempontból egyaránt szükség van. Eredményes működtetése felszínre hozza a vállalaton belüli tartalékokat, segíti haszno­sításukat. Társadalmunk fejlődésében tovább­ra is fontos szerepet tölt be a szocialista bri- gádnvozgalom és a munkaverseny. A jelenlegi helyzet az eddiginél több erőfe­szítést követel. Széles körű összefogással, kéz­IV. ÉLETSZÍNVONAL A VI. ötéves terv első két évében a lakos­ság egy főre jutó reáljövedelme több mint 3 százalékkal, fogyasztása pedig csaknem 4 szá­zalékkal nőtt. A reáljövedelem 1983-ban a kedvezőtlenebb gazdasági feltételek miatt né­mileg csökken, összességében a lakosság élet- színvonalát ez ideig sikerült a kongresszusi határozatnák megfelelően megőrizni. Az egyes társadalmi osztályok, rétegek jö­vedelmi arányai érzékelhetően nem változ­tak. A mezőgazdasági termelőszövetkezetek­ben kismértékben növekedett a közös bevé­telből származó személyi jövedelem, amiben a kiegészítő tevékenység bővülésének is szerepe van. A családok életszínvonala differenciáltan alakult. Javult a jövedelmi színvonal azoknál a családoknál, ahol az elmúlt időszakban többletjövedelmet értek el, vagy új kereső állt munkába. A családok döntő hányadánál változatlan maradt a jövedelmi és a fogyasz­tási szint. Romlott a helyzet azoknál a csalá­doknál, amelyeknél a munkabér jellegű jöve­delem nem tartott lépést a fogyasztói árak emelkedésével. A gyermekes családoknál az egy főre jutó reáljövedelem valamelyest csök­kent. A nehezebb körülmények között is kiegyen­súlyozott volt az áruellátás. A vásárlóerő és az árualap egyensúlyának fenntartása a múlt évben elkerülhetetlenné tette a fogyasztói ár­színvonalnak az eredetileg tervezettnél na­gyobb mértékű emelését. A szolgáltatások színvonala nem javult kielégítő mértékben. Hazánkban a foglalkoztatottság változatla­nul teljes. Megvalósult az ötnapos munkahét­re való áttérés. Az új szabadságolási rend bevezetésével nőtt a dolgozók egyes kategó­riái — főként a fiatalok -y szabadságának időtartama. Felgyorsult a munkaerőmozgás, több száz ezer dolgozó változtatott munkahe­lyet, de a munkaerőnek a hatékonyabban mű­ködő vállalatokhoz, gazdálkodó egységekhez való átáramlása még nem kielégítő mértékű. Nem sikerült kellő haladást elérni a bérek­nek és a kereseteknek a teljesítmények alap­ján történő differenciálásában. A nagyválla­latok körében — a belső érdekeltségi rend­szer hiányosságai miatt — továbbra is erős az egyenlősdi szemlélet, a kiugró teljesítmé­nyeket általában nem ismerik el azzal arány­ban álló, kiemelkedő bérrel. A lakosság jelentős részének életkörülmé­nyei javultak. Az elmúlt két évben 153 ezer lakás épült, több mint 2000 új kór­házi ágy, 5100 bölcsődei, 1300 szociális ottho­ni hely létesült. Kedvezőbbek lettek a járó­betegellátás feltételei. Tovább bővült az öre­gek napközi otthonának hálózata. A párt és a- kormány nagy figyelmet for­dított az oktatás feltételeinek javítására. Az óvodás korúak óvodai elhelyezése — néhány nagyobb város kivételével —gyakorlatilag teljes körűvé vált. Meggyorsult az általános iskolai tanteremépítés. Változatlanul gondot jelent a két műszakos oktatás, egyes iskolák­ban a pedagógushiány. Az életszínvonal megőrzéséhez, az életkö­rülmények javításához szükséges feltételek biztosítása továbbra • is erőfeszítéseink közép­pontjában áll. Arra kell törekedni, hogy a la­kosság reáljövedelme az idei megtorpanás után a VI. ötéves terv hátralevő éveiben szo­lid mértékben emelkedjék. Változatlan cél, hogy a dolgozók keresete mindenütt kerüljön jobban összhangba a vég­V. IDEOLÓGIA A XII. kongresszus vívmányaink megőrzé­sét, társadalmunk szocialista vonásainak erő­sítését állította az eszmei, politikai tevékeny­ség középpontjába. A szocialista építőmunka eredményeinek, a párt nyílt, őszinte politiká­jának, ideológiai tevékenységének hatására fejlődött népünk szocialista tudata. A propaganda segítette a szocialista építés kérdéseinek megértését és megoldását. A tá­jékoztatás eredményesen hozzájárult a közéleti aktivitás fokozódásához. Javult az iskolai és iskolán kívüli nevelés, oktatás. A közműve­lődésben nagyobb figyelmet kapott a gazda­sági, műszaki ismeretek terjesztése. Felélén­kült a szakembereket tömörítő szövetségek; egyesületek tevékenysége. A különböző művé­szeti ágakban az elmúlt években is szülöttek értékes, humanista szellemű, a béke, a szo­cializmus mellett kiálló alkotások. A Központi Bizottság az eredményeket el­ismerve megállapítja, hogy a párt ideológiai tevékenysége, agitációs és propagandamunká­ja nem tudott elég gyorsan és rugalmasan al­kalmazkodni a nehezebb, bonyolultabb felté­telekhez. A kutatás és a gyakorlat, az elmélet és a propaganda közötti kapcsolat nem, kielé­gítő. Az új kérdésekre ideológiai síkon nem mindig tudtunk elég gyorsan és megfelelően válaszolni, pedig ezt az elméleti munka és a szocialista építés gyakorlata egyaránt megkö­veteli. Az eszmei munka megjavítását sürge­ti az is, hogy nemzetközi méretekben élező­dik á két világrendszer, a szocializmus és a kapitalizmus közötti ideológiai, politikai harc. Gyakoribbá váltak a pesszimista, a távlat­deményezésekkel, fegyelmezett munkával, a XII. kongresszus határozatában megjelölt gaz­daságpolitikai irányvonal érvényesítésével megalapozható az intenzívebb, kiegyensúlyo­zott fejlődés. ÉS SZOCIÁLPOLITIKA zett munka mennyiségével, minőségével, felté­teleivel és eredményeivel. A bérszabályozás, a bérrendszer hasson abban az irányban, hogy a dolgozók keresete'arányos legyen a telje­sítménnyel. Ezért a gazdálkodó egységek bel­ső érdekeltségi rendszerét tökéletesíteni kell. A vállalati vezetés teremtsen olyan feltétele­ket, melyek lehetővé teszik, hogy a kiemel­kedő munkát végző 'szellemi és fizikai dolgo­zók megfelelő anyagi elismerésben részesül­jenek. A közgondolkodásban el kell fogadtatni a végzett munkávai arányban, álló, eddiginél na­gyobb jövedelemkülönbségeket. Meg kell akadályozni viszont a teljesítménnyel nem arányos jövedelmek keletkezését. Biztosítani kell, hogy a jövedelemkiáramlás összhangban legyen az árufedezettel. Gazdaságpolitikai céljainkat változatlanul a teljes foglalkoztatás fenntartásával kívánjuk elérni. A munkaszervezés javításával, a nél­külözhető munkaerő átcsoportosításával kell biztosítani a hatékony foglalkoztatást. Az öt­napos munkahét tapasztalatait felhasználva elő kell készíteni az iparban a 40 órás munka­hétre való áttérést. A szociálpolitikával tovább kell erősíteni a létbiztonságot. A következő években át kell tekinteni a szociálpolitika intézményrendsze­rét. Kiemelt figyelmet kell fordítani a gyer­mekes családokra, a családalapító fiatalokra, a nehéz körülmények között élő, alacsony nyugdíjjal rendelkező idős emberekre. Az állam, a gazdálkodó szervezetek és a la­kosság közös erőfeszítéseivel és felelősségér vei, ésszerű, szervezett tevékenységgel javíta­ni kell a lakásellátást és a lakókörnyezetet. El kell érni, hogy a családok, különösen a la­kással nem rendelkező családalapító fiatalok lakásigényük kielégítését reálisan tervezni tudják. Az általános lakásépítési program ke­retén belül az önerőből történő lakásépítést a telekgazdálkodás javításával és jobb anyag- ellátással is segíteni kell. , • Fontos érdekünk az általános iskolai okta­tás anyagi feltételeinek javítása. Lehetősé- _ geinkkel összhangban megkülönböztetett fi- ' gyeimet kell fordítani az egészségügy fejlesz­tésére, áz ellátás, színvonalának emeléséré, a lakosság egészségügyi kulturáltságának növe­lésére, a társadalom széles rétegeit érintő ár­talmak visszaszorítására. A szűkösebb anya­gi lehetőségek mellett is többet kell tenni a környezet- és természetvédelmi programok meg valósi tásáért. A jövőben a lakossági infrastruktúra fej­lesztésében nagyobb társadalmi összefogásra van szükség. Az állatai és a gazdálkodó szer­vek anyagi, forrásai mellett a települések fej­lesztésében kapjon nagyobb szerepet a lakos­ság öntevékenysége, önkéntes hozzájárulása. A helyi tanácsok gazdasági önállóságának nö- velése, a hozzájárulások bővítése elősegíti a lakosság növekvő részvételét a helyi dönté­sekben. Űj, átfogó terület- és településfejlesztési koncepciót szükséges kimunkálni, amely az eddiginél jobban segíti az életképes települé­sek erősödését, mérsékli az életkörülmények­ben meglevő indokolatlan különbségeket, ja­vítja a társadalmi közérzetet. Nagy fontosságú nemzeti és társadalompo­litikai kérdésként kell kezelni a népesedési helyzet alakulását. A születésszám növelése érdekében javítani kell a gyermeknevelés anyagi, szociális és egészségügyi feltételeit. ÉS MŰVELŐDÉS vesztést tükröző megnyilatkozások. A köztu­datban a szocializmusról torz és téves néze­tek is jelentkeznek, és tovább élnek elvont, illuzórikus felfogások is. Nem tudatosultak eléggé a rendszerünkre jellemző jelentős szo­cialista értékek. Nem kaptak kellő magyará­zatot a szocializmus építésének ellentmondá­sai és a feloldásukra tett erőfeszítések. A társadalmi gyakorlat konfliktusai felélén­kítették a továbbhaladásunk irányával, útjá- vál, konkrét megoldásaival kapcsolatos vitá­kat, különösen egyes értelmiségi körökben. Ezek a viták többnyire konstruktív, * kétség­kívül meglevő gyengeségek és hibák mielőbbi leküzdését segítő szándékból fakadnak, de ese­tenként megnyilvánul bennük társadalmi helyzetünk és-feladataink meg nem értése, társadalmunk valódi problémáinak egyoldalú, torz beállítása. Tapasztalható konzervativiz­mus, a megszokotthoz való ragaszkodás, s az új megoldásokkal szembeni bizalmatlanság, is. Helyenként felerősödtek felelőtlen, zavaros, az ország reális helyzetével nem számoló felfo­gások, .ellenzékieskedő, valamint ellenzéki, sőt ellenséges nézetek. Az utóbbi időben társadalmunk egyes ré­tegeiben újraéledtek és felélénkültek naciona­lista nézetek. Ezek nagymértékben az öröklött burzsoá nacionalizmusból táplálkoznak, amely ellen a magyár kommunisták mindig követ­kezetesen harcoltak. A felszabadulás előtti időkben a burzsoá nacionalizmus nagy káro­kat okozott hazánknak, Kelet-Európa népei­nek, s nemegyszer s ilyös tragédiákhoz veze­tett. Az imperializmus tudatosan, s napjaink-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents