Pest Megyei Hírlap, 1983. április (27. évfolyam, 77-101. szám)
1983-04-12 / 85. szám
W5f 0Í.CUI 1983. ÁPRILIS 12., KEDD Utazás csak gondolatban a gödöllői járásban Negyvenezer ember érdeke ...és az OKT tényleg megsegít?... Az asztal mellett beutaztuk a gödöllői járást. S mivel gondolatban a térképen nem kellett törődnünk sem az útviszonyokkal, sem a szuperbenzin-fogyasztással, csaponghattunk bátran. A pénz ösztönzött erre a barangolásra, tudniillik a gödöllői járási hivatal művelődésügyi osztálya — országos pályázattal — 5 millió 200 ezer forintot kért az Országos Közművelődési Tanácstól. Többet, mint Pest megye összes járása együttvéve. Döntés még nincs, lehet derű, lehet ború. Kérni ugyan szabad, de... De e mögött mindig kell lenni aranyfedezetnek, tetteknek, ha tetszik ügyszeretetnek, áldozatvállalásnak, hogy a kérők elmondhassák: ennyit tettünk, s a gyümölcséréshez ennyi kellene. Aranyfedezet-kereső útitársaim: Novak Lászlóné osztályvezető és Antal Teréz közművelődési felügyelő. mérnökök társadalmi munkájaként már elkészült, sőt van vállalkozó a csökkentett költségű kivitelezésre is. Tegyük hozzá: a mostoha líBrüimé- nyek ellenére is tisztességes a szellemi élet Kiss Judit népművelő irányításával. Kerepestarcsán gorombább a helyzet: egyáltalán nincs művelődési ház, pedig városnál többen lakják a falut és Harmath Klára népművelő alkalmi helyiségekben, pontosabban szobásban próbálja ébren tartani az igényeket. Igaz, tavaly új könyviár épült és a Pest megyei Moziüzemi Vállalat segítségével a filmszínház fölött az idén már épül az új ismeretterjesztő terem. Mindez kevés! Látják ezt a helybeli Szilasmenti Termelőszövetkezetből is. Éppen ezért szántak egymillió forin- tot az új közművelődési intézmény költségére, sőt a maguk építő brigádjával akár kezdenék is a munkát. A járási hivatal 2 millió forintot pályázott meg a község magánügyének támogatására. Ennyiből már — ugyan nem kupolásán hivalkodó, de szakmailag megfelelő — intézményt lehetne építeni ebben a nagy faluban. Aszódon a könyvtárügynek kellene egymillió forint. Köz- művelődésileg is érdekes példát szolgáltat a község, hiszen a központi könyvtárnak kevesebb az olvasója, mint a lakótelepre, egy építési, felvonulási épületbe elhelyezett bibliotékának. (Egyszerű: a lakótelepről nem hajlandók 3-4 kilométert gyalogolni a lakók a könyvtárig.) A kérés itt sem előzmény nélküli: a Pest megyei Tanács átadta levéltárnak a kastély egyik szárnyát; ha volna pénz, akkor a másik szárnyat a központi könyvtárnak adnák. És a kért millióból rendbehozhatnák az össze- dűléssel fenyegető lakótelepi kölcsönbázist is. Valkóra kellene még kétA maguk ereje is alap A gödöllői járásban — partnereim megfogalmazása szerint — akadnak közművelődé- sileg kitűnően ellátott községek. Példának említették Veresegyházi és Vácszentlászlót, ahol a korszerű közművelődés alapigényeihez minden feltétel adott. Az oktatási és művelődési intézmények technikai felszereltsége és tartalmi munkája Szadán és Versesen lehetővé tette, hogy létrehozzák az integrált nevelési központot. tehát a komplex szervezeteket. Ezen a négy településen kisebb-nagyobb megyei segítséggel, de lényegében a helyi erők aktivizálásával teremtették meg a jó feltételeket. Vannak községek, amelyek most vágtatnak a félúton. Ezek közé tartozik Erdőkertes, ahol az ötvenes évek kultúrház-épí- tési stílusát mutató házat tanácsi és társadalmi összefogással jelenleg bővítik. Augusztus 20-án új szakköri helyiségeket, modern színháztermet avatnak és a szűkös körülmények között jól működő könyvtár megkapja a régi nagytermet. Galgahevizen tavaly újították fel a művelődési házat, s a közelben, Galga- mácsán az intézmény bővítését tervezik. Túrán és Bagón a helybeli gazdasági egységeket tudták aktivizálni, hogy otthonosabb, emberibb körülményeket alakítsanak ki a közművelődési intézményekben. Az autónál is gyorsabban száguldó gondolatok mellett nehéz összeadni a milliókat, s talán nem is mondanának semmit. Mert van ahol már 100 ezer forint is óriási segítség, s van ahol az egy milliót is alig engedi látni a korábbi ínség. De aki örült már szomjasan egy pohár víznek, az el tudja képzelni, hogy mit jelent az isaszegi Áfész néhány tízezer forintja, amellyel lehetővé teszi a községben műkö’dő és egyre tiszteletreméltóbb sikereket elérő Csata táncegyüttes létét. Túrán pedig éppen az áfész-üzletközpont megépülésével szabadul fel egy he- lyisógkomplexum, amely a népművelők birtokába fog kerülni. Kér, aki már kérhet! Nézzük a tárgyilagosságnál is szigorúbban az itt csak mondatokban érintett gazdagodást: magukért is tettek, akik tettek, atlétanyelven; százról, száztízre emelték a magasságot. Mert értelmét kevésbé látja az ember, hát nehezebb ott tenni, ahol szinte semmi nincs. A térkép mellett könyökölve erre is akadt jó példa: a mór említett Isaszeg és vidéke Áfész elnöke, Duka Gyula évi 100 ezer forint támogatást harcolt ki az elnökségi ülésen a péceli művelődési ház támogatására. És Pécel már szerepel az OKT-nak benyújtott pályázatban: tetőtérbeépítésre kért a járás 2 miliő forintot. Ebben a községben egy alagsori pincekocsma fölött működik a közművelődési intézmény. Az ember legszívesebben kultúrteremnek nevezné a majd 12 ezer lakosú település közművelődési intézményét, amelyből a könyvtár is kapott, 8 azaz nyolc négyzetmétert. Az áfész-támogatás mellett is újra felmerül a kérdés: mit tesz a község önmagáért? A részletes beépítési terv helybéli százezer — sóhajtanak a térkép melletti utazótársak. Az ötlet nem az övék, hanem a postáé. A posta ugyanis építene új székházat, de nincs erre pénze, pontosabban társakat keres a beruházáshoz: helyet kaphatna e kevés — viszonylag kevés — pénzért a társközségi művelődési klub az építményben. A járási elképzelés szerint módszertanilag is példamutató cigányközművelődési bázist telepítenének az épületbe. A falu lakossági arányait tekintve ez igazán ésszerű gondolat. Beérhetne a gyümölcs Szóval 5,2 millió forint? — Annyi! — válaszolnak a hivatal népművelői, s látom, az én szememben keresik a választ. Igen, 5,2 millió! És beérik a gyümölcs! Be, és nemcsak az OKT-pályázatba kötött négy községben, hiszen Kerepestar- csának, Pécelnek, Aszódnak saját agglomerációja is van. Dehát • a járásnak minden megmaradt erejét mozgósíta nia kellene arra, hogy a már meglevő intézményekben tar talmilag jobb munka folyjon. Legyünk stílszerűek és kizárólag a feltételek oldaláról rep- likázzunk: Túrán évek óta nincs betöltve a népművelői státusz, sőt Kartalon, Verse- gen, Csömörön sincs népművelő, csak béralap, és Aszódon is üres a művelődési ház igazgatói státusza, aztán Veresegyházon sincs művészeti előadó. Kevés a válasz: a közlönyben meghirdetett állásokra várják a népművelőket. Meglehet, elébük kellene menni. Szóval 5,2 millió forint! Ha a megyei pályázatokat nézzük, akkor hatalmas összeg, ha az aktivizált saját erő hatékonyságát, akkor joggal kért ősz- szeg, ha a szakmai szándékot és a már elért szintet tekintjük viszonyításnak, akkor mi nimális, ha a Galga-vidék művelődési hagyományaihoz viszonyítunk, akkor semmi összeg. Szóval 5,2 millió forint — mennyi is? Négy község, megközelítően 40 ezer lakosa kulturális ellátását több klasz- szissal javíthatja annyi pénz, amennyiből egy-egy kultúr- monstrum belső műmárványburkolata is szűkösen épül meg. Kriszt György Életmű-kiállítás Pirk János festőművész eddigi életművéből nyílt meg kiállítás vasárnap a Szentendrei Képtárban. A szép számban ösz- szegyűlt közönség figyelmébe Supka Magdolna művészettörténész ajánlotta az idén nyolcvanesztendős alkotó munkásságát, Fotográfiánkon a művész Római tanulmány egy képhez című festménye látható. Trencsényi Zoltán felvétele Kadosa Pál búcsúztatása Kadosa Pál zeneszerző és zongoraművész, kétszeres Kossuth-díjas kiváló művész hamvasztás előtti búcsúztatását hétfőn tartották a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola előcsarnokában. A gyászszertartáson az elhunyt III. vonósnégyesének lassú tétele hangzott el felvételről, majd Üjfalussy József rektor, a Művelődési Minisztérium, a Zeneművészeti Főiskola, a Magyar Zeneművészek Szövetsége és a Szerzői Jogvédő Hivatal nevében búcsúzott Kadosa Páltól. Azt, a mintegy 60 évet, amióta művei rendszeresen megjelennek Magyarországon és Európa hangversenyműsorain, bizonyos vonatkozásban Kadosa Pál korszakának is tekinthetjük a magyar zenetörténetben — mondotta. — Azóta van ő jelen sokszorosan és nagyon tevékenyen zenei alkotó- és előadóművészetünk, zenepedagógiánk és kulturális közéletünk szinte minden megnyilvánulásában. A volt növendékek, a barátok, a kollégák nevében Mihály András, a Magyar Állami Operaház igazgatója idézte fel Kadosa Pál művészi- ; emberi alakját. Minden írás olvasói A betű névtelen munkásai J Az újságíró munkája so- 2 rán sokféle szakma kép- £ viselőivel találkozik, de a ^ legtöbbet mégis csak a J; nyomdászokkal van együtt. ^ Mi szorosan összetartozunk, ^ mint festmény a vászná- ^ val, virtuóz a hegedűjéig vei. Egymás nélkül nem él- ^ hetünk. Ok az irodalom, a ^ tudomány, a hírközlés ^ anyagának szorgalmas sok- ^ szorosítói. Vajon hogyan ^ művelődnek? Olvasnak-e, ^ vagy a műszak végére úgy ft, eltelnek, hogy utána már ^ csak kikapcsolódást keres- f, nek? Ezekre a kérdésekre ^ kértem és kaptam választ f a Dabasi Nyomdában. Nyitott kapuk Ez a nyomda alig több mint tízéves. Modern, fehér épülete — már az autóbuszról jól láthatóan — kiemelkedik a családi házak közül. E tájon emberemlékezet óta leginkább mezőgazdasággal foglalkozott a lakosság. Tv-FIGYELŐ Leg... Aki figyelemmel kíséri a televíziós adások sajtó- visszhangját, bizonyíthatja, hogy Rózsa György Leg ... Leg ... Leg ... című műsorának első jelentkezése nem aratott valami nagy sikert. Inkább fanyalgást tükröztek a kinyomtatott vélemények, mondván; ilyesféle rekordocs- kákkal, mint amilyenekkel mi büszkélkedhetünk, aligha érdemes megtölteni az egy órányi műsoridőt. Az, hogy Szobán munkálkodik az a kovácsmester, aki a legtöbb patkót tudja ráerősíteni a tojásokra a világon, az ítészeket nemigen hatotta meg, és az sem biztatta őket hozsanná- zásra, hogy a kettős magasugrás világrekordja is itt született meg Csepelen. Honnan ez a mérsékelt érdeklődés, nem tudni. Tény — azaz sokkal inkább öröm — viszont, hogy különlegességi rekordjaink számbavétele nem maradt abba, és az elmúlt szombaton ismét elálmélkod- hattunk azon, hogy él egv kedves hölgy, név szerint Végh Jánosné Gyálon, akinek 151 centiméteres hajzuhatag ékesíti a fejét, és rajta kívül azon is meghatódhattunk, hogy micsoda hivatásszeretettel lehet üveget fújni. Igen, azok a Salgótarjáni üvegfúvók valami olyasmit cselekedtek, ami a könnyekig meghathatta azokat, akik a maguk szakmáját hivatásként művelik. Az a tökéletes összpontosítás, amellyel gömbbé dudorították a folyékony masszát; az az igyekvés, amely minden moccanásukban ott hevült; és az az öröm, amely akkor töltötte el őket, amikor a kész termék elnyerte végső formáját — mindez valóságos költészetként jelent meg Lukin Sándor operatőrnek hála. Ha másért nem, hát ezeknek az üvegfúvó mestereknek a képernyőre kerüléséért is érdemes volt folytatni a Leg;. ,-ek számbavételét. A bibi csak ott van — mondhatja az előfizetővel az a mindig okvetetlenkedő kisördög —, hogy ugyan miért kell egy ilyen valóban rendkívüli keret ahhoz, hogy efféle rendkívülien felkészült és a rendkívül igyekvő mestereknek a munkájában gyögyör- ködhessünk. A közönséges hétköznapok közönséges műsoraiban ugyanis nemigen villan rájuk a közfigyelem reflektora. Nyilván azért, mert ha nem fújják fel azt a 194 centiméter átmérőjű gömböt, akkor cselekedeteikben nem rejtezik elég szenzáció. Kár, hogy így van, s szívesen nyugtáznánk, hogy nem mindig lesz ez így... Ligeti legendák. A Ligeti legendák című múltidézés első része sem kapott felső fokú jelzőket azoktól, akiknek ez a jelzőosztogatás a dolga. Pedig igazán örülni lehetett annak, hogy Ágoston György vette a fáradságot, s fölkutatott any- nyi régi slágert meg kabarétréfát, amennyi az újrázást megérdemli. Mindemellett — nyilván Kállai István forgató- könyvíró jóvoltából —, egy olyan kísérőszöveg is megfogalmazódott, amely az ismeretterjesztő előadások tartalmasságával mondta el mindazt a művelődéstörténeti tudnivalót, amit afféle háttérinformációként tudni illik. * Hogy ennek a legendacsokornak a második, befejező másfél órája jeles, jó, avagy csak gyönge közepes osztályzatot kap-e, még nem tudni Mindenesetre elmondhatjuk, hogy ez sem volt kevésbé szórakoztató és kedvesen oktató, mint az első traktus. A közreműködő színészek pedig ... Nos, ritkán lát a néző ennyi természetes kedvet és mulattató indulatot felfakadni. A művésznek és a színművészek szinte kivétel nélkül lubickoltak a szere oeikben. Ügy tették-vették magukat, mintha egy valósé gos kabaré színpadát koptatnák egy kellőképpen fölhan goit publikum előtt. Ismét megbizonyosodhat tunk tehát, hogy remek színé szeink vannak. Hátha maib> tárgyú hacacárékban is így jeleskedhetnének. Akácz László — Nem voltak szakképzett dolgozóink, a mai gárda üzemünkben nőtt fel. Ezért minden évben megnyitjuk kapuinkat a szomszédos iskolák diákjai előtt, pályaválasztási kiállítást rendezünk — mondta Kondics Istvánné, a közművelődési bizottság elnöke. A tanulási, művelődési lehetőségek gazdag választékát nehéz .lenne felsorolni. A nyomda két művelődési központtal kötött szocialista szerződést, a Gutenberg művelődési otthonnal és a dabasi járási művelődési központtal. Sokan látogatják a szakmai továbbképző tanfolyamokat és előadásokat. Gazdasági-politikai vitaköröket szerveznek. Az egészségügyi felvilágosítást sem hanyagolják el. Gondoskodnak a dolgozók és gyermekeik szórakpztatásáról, és külön ifjúsági programokkal várják a fiatalokat a KlSZ-klub- épületében. — Amit mi tudunk nyújtani a művelődési, szórakozási módokban, és szociális ellátásban, azzal a környéken semmilyen más munkahely sem tud versenyezni — tette hozzá Kondicsné. Ha a klubban Csend és tisztaság fogadott a korszerű, tágas fényszedő teremben. Márton Józsefné fényszedő egy bonyolult műszaki grafikont állított be Cpmpugraphic gépén, -ez az ábra egyetemi jegyzethez készült. Mártonná' azelőtt titkárnő volt, egy gyakorlott gyors-gépírónő ügyességével zongorázik az elektronikus gép billentyűin. — Két hétig Bécsben tanultam a gép kezelését, aztán még hat hónap következett itthon, mire a fényszedés minden fortélyát megismertem Fizikai dolgozó vagyok, de nem is akarok más lenni. Az a fontos, hogy mennyire szereti az ember.amit csinál és hogyan becsülik meg a munkáját. Olvasni, művelődni ? Sajnos kevés az időm. Megvettem a Világirodalom remekei sorozatot, ha tehetném minden este olvasnám, de minket asszonyokat otthon is so'- teendő vár. A könyv születésének fontos állomása a másoló. Kovács Teréz betanított munkás ami 'yen fiatal, olyan határozott. —i Itt muszáj továbbtanulni — jelentette ki. — De hát miért, anélkül nem dolgozhatna? — Öolgozni itt a másolóban vagy másutt is lehet, de nem ^rről van szó Szégyellem - a többiek előtt, ha a klubban beszélgetünk és én nem tudok hozzászólni. Néha még meg sem értem őket. Ezért járok esti gimnáziumba. Ha leérettségiztem, utána beiratkozom a szakmunkásképzőbe. Én sem akarok lemaradni. Halvány fényben Egy pillanatra megvakultam, amikor a sötétkamra előtti henger alakú fényzsilipbe értünk. Ilyen lehet a ke- szon. Még az a szerencse, hogy ebben a zsilipben csak átmeneti vakságot lehet kapni, keszonbetegséget nem. Padi László nyomdaipari fényképész a sötétben is Iát. Hamarosan kinyílt a zsilip és én is visszanyertem a szemem világát. Halvány fénybe értünk. A sötétkamrában speciális lámpa alatt beszélgettünk könyvekről, könyvárusításról. — A nyomda dolgozói szeretnének az általuk készített könyvekből jutányos áron Vásárolni. A helyi könyvterjesztőnél ezek alig kaphatók. Engem a biológiai tárgyú művek és a természetleírások vonzanak leginkább — mondta a nemrég érettségizett fiatalember. Előhívás közben el is olvassa az oldalakat, s gyakran izgatottan várja a következőt. — Számomra minden könyv folytatásos regény. Az üzem legtermékenyebb gépének, a Solna tekercsnyomónak Farkas László a mestere. Világot járt ember. Ezzel a géppel Svédországban ismerkedett meg, de előtte ;okáig dolgozott a Német Demokratikus Köztársaságban is. — Nyomás közben el lehet olvasni egy könyvet, de csak akkor, ha magas a példány- szám. A tízezres munka alatt nem olvasható, negyven—ötvenezer fölötti példány már kényelmesen. Természetesen csak annak kényelmes ez az olvasási mód, aki hozzászokott — mondta nevetve. — Legutóbb az Elza folytatását és az Így élt Pasteur című kiadványainkat olvastam el így. Ha jó, felhívom rá a kollégák figyelmét. Részeteket mondok el a könyvekből. felolvasok az újságokbz-' mindazt ami megérdemli a figyelmet.- S/igorú bírálók A nyomdászok nem sokall- •ák a betűt, szeretik szép ■szakmánk eszközét. Műszak alatt és utána is olvasnak szívesen, de csak azt, amit érdemes. Minden írással foglalkozónak ők az első olvasói, de egyben szigorú bírálói is. Seress Eszter
