Pest Megyei Hírlap, 1983. március (27. évfolyam, 50-76. szám)

1983-03-08 / 56. szám

4 wem 1983. MÁRCIUS S., HTOD Ki mit tud? — megyei döntő Az első perc és az utolsó Az amatőr művészek nagy napja A helyszín Szentendre. Az Időpont: vasárnap, délután 5 óra. A művelődési központ büféje már bezárt, az imént még zsúfolt ruhatárban csak egy-két kabát árválkodik, a parkolóból most húznak ki az utolsó autók. A résztvevők — HÉV-vei, kocsival, busszal, gyalog— már elindultak: viszik haza örömüket, nevetésüket, sikerüket,' reményeiket, és sí­rásaikat, bánatukat, balszeren­cséjüket. Vége a Ki mit tud? megyei döntőjének. AZ „UTOLSÓ" ELSŐ. Az időpont: délután fél 5. Keleti István rendező, a zsűri elnöke az utolsó továbbjutót, a tá- piószentmártoni Aranyszarvas Együttes vezetőjét szólítja; Tóth Béla, a megyei művelő­dési központ igazgatója az utolsó plakettet adja át. Már nincs több titok, már csak az öröm létezik és a könnyek. A döntő negyven résztvevője — csoportok, együttesek és egyé­ni résztvevők — közül tizen­öten lesznek ott a később meg­rendezendő területi döntőn, ahol majd az is kiderül, hogy kik kerülnek a kamerák elé. A VITA. Az időpont: dél­után 4 óra. A zsűri visszavo­nul. Az idegeneknek tilos a be­lépés feliratú ajtó mögött meg­indul a vitá. Nehezen döntik el, hogy kik legyenek a to­vábbjutók és kik azok, akik pénzjutalmat kapnak (11 ezer forintot oszthatnak szét). Mező József táncdalénekes, Joshi Judit bábpantomimes, a Smog együttes, a tököli tamburaze- nekar, Csányi János, Forray M. Antónia és Gogolák Márta szavalók, a hegedűn játszó Lakatos Attila, Jóri Lajos ci- terás, a zongoradarabokat elő­adó Rácz Csilla, Bakos Ma­riann, Takács Edit és Szath- mári Tibor énekesek,, valamint a tápiószentmártoni Arany- szarvas és a bagi Muharay Együttes énekesei, táncosai mégcsak reménykednek ab­ban, hogy esetleg rájuk esik a zsűri választása. Még nem tudják, hogy ők a továbbjutók. A FÜGGÖNY LEGÖRDÜL. Az időpont: háromnegyed négy. Az utolsó fellépő az ér­di Jónás Judit. Tizenkilenc éves, és igen tehetséges. A közönség tapsol, igaz fárad­tabban, mint ahogyan a szín­padon táncoló megérdemelné. A közönség nem szokott a ma­ratoni vetélkedőkhöz. Ilyen Pest megyei gálára ritkán kerül sor, a legutóbbi hat esz­tendővel ezelőtt volt. A közön­ség negyven versenyszámot né­zett végig. A Ki mit tud vetél­kedőbe benevező legjobb Pest megyei produkciókat. Hat já­rási-városi elődöntő győzte­seinek műsorát. Majd hét óráig tartott A FÜGGÖNY FELGÖRDÜL. Az időpont „reggel” 10 óra 10 perc. Az első fellépő a Kon­taktus country együttes. Az ő zenéjükkel kezdődik a gála. A résztvevők idegesek, főképp a délután sorra kerülők. Görcsbe rándult gyomrú, kiszáradt szá­jú, nevetésre képtelen arcú fiatalok ülnek a nézőtéren, vagy le s föl járkálnak az előtérben. A zene szól, az erő­sítők rakoncátlankodnak. Még reggel van, még mindenre van remény. A zsűri tagjai nemré­giben foglalták el helyüket, középen az elnök: Keleti Ist­ván rendező, áztán a többiek: Dániel Kornél a megyei ta­nácstól, Gaál Mihály a televí­ziótól, Hamar Dániel, a Muzsi­kás együttes vezetője, Hidas György koreográfus, Lengyel Pál rendező és Nagy Zsuzsa, a KISZ KB-tói. Többen félve, kíváncsian nézegetik őket. Va­jon milyen döntést hoznak? Érkeznek az elsők, az időpont reggel 9 óra. A szent­A gödöllői Smog egytlttesnek nagy sikere volt. Irodalomtörténeti dokumentum Előkerült Babitsné levele Ismeretlen irodalomtörténeti dokumentumra bukkant a Komárom megyei Levéltár vezetője: az esztergomi ügy­iratok között egy olyan leve­let talált, amelyet Babits Mi­hály özvegye írt Etter Jenő­nek, Esztergom egykori pol­gármesterének. Az előzménye az volt, hogy 1942-ben a pol­gármester egy Esztergomról szóló rádióriportban felfi­gyelt egy Babits-vers soraira: „Kertem az egész táj, hol óriás csiga kétszarvú dómjával e bölcs bazilika.” Az idézett költemény továb­bi részletei nagyon megtet­szettek a város vezetőjének, s ezért levelet írt Babits Mi- hálynénak, és hozzájárulását kérte ahhoz, hogy a Duma­parti város szépségeit, hangu­latát oly érzékletesen vissza­adó verset alkalomszerűen használhassa a város, előadá­sokon és a sajtóban is közzé­tehesse. A költő özvegye vá­laszlevelében készséggel hoz­zájárult ehhez, és megírta azt is, hogy a rádióriportban el­hangzott Dal az esztergomi bazilikáról című verset Ba­bits Mihály 1924-ben írta. Az özvegy egyúttal felajánlotta, hogy az akkor nyomtatás alatt levő összes versek című gyűjteményes Babits-versek- ből tiszteletpéldányt juttat majd el a polgármesteri hiva­talnak, s ígéretét teljesítette is. Véletlen szerencse, hogy a most előkerült irodalmi-törté­neti relikvia fennmaradt. Ez annak köszönhető, hogy an­nak idején a polgármester és a költő özvegye közötti levél­váltást nem a városi főtiszt­viselő magánlevelezéseként kezelték, hanem annak rend- je-módja szerint hivatalos iratok között iktatták. _____Judit bábpantomim-előadása Tr encsényi Zoltán felvételei endrei művelődési központba megérkeznek a versenyzők. A szervezők, a megyei művelő­dési központ munkatársai — Kertészné Angyal Mária veze­tésével — már várják őket. Rövid adminisztráció, néhány jó tanács. A megnyitóra pon­tosan tíz órakor kerül sor, Tóth Bélának, a megyei műve­lődési központ igazgatójának Köszöntő szavaiig még van majd’ egy óra. Addig el lehet helyezkedni a próbatermekben, sőt gyakorolni is van mód. A nap még hosszú, még minden megtörténhet. Még messze az idó, amikor kiderül, hogy a negyven versenyszóm résztve­vői közül kik képviselik az országos területi elődöntőn Pest megyét A parkolóba most érkeznek meg az első autók, a ruha­tárban egyelőre kevés a kabát. A szereplők még csak most szállingóznak, hozzák remé­nyüket, félelmüket, felkészült­ségüket. Az amatőr művészeti mozgalom nagy napja ez a mai. K. É. Európa-bajnokság. túi sok újdonságot nemigen kínált a hétvégi televíziós program, ezért hát bizonyára sok előfi­zető döntött úgy, hogy amíg csak lehet, a Budapest Sport­csarnokból sugárzott képeket figyeli, s így maga is a Fe­dettpályás atlétikai Európa- bajnoksáff részesévé válik. Nos, ami ezt az elhatározást illeti, az igencsak jónak bizo­nyult, hisz — hála. a techni­kai apparátusnak és mind­azoknak, akik a bonyolult kép- és hangtovábbító masi­nákat kezelték — olyan pará­dés látványcsokornak örvend­hettünk, amely legszebb olim­piai élményeinkkel vetekedett. Igen, ez a két versenynap ismét és igen kiválóan iga­zolta, hogy mi minden bra­vúrra jók a kamerák és a mikrofonok! Ha kellett, az örömmámorban úszó aréna légkörének forróságát suga- razták szét szobáinkban, más­kor meg olyan izgalmas kö­zelképek követték egymást, hogy szinte az előfizető is úgy vélhette: neki is durran a startpisztoly, őt is a legtelje­sebb összpontosításra paran­csolja az a két állványon nyugvó léc. Egy gonddal kevesebb A könyvek abonyi házában Országos összehasonlításban megállja a helyét S A csend sokféleségéből a '/ legvarázsosabb talán az ol­vasótermeké. Egymás szá- ^ mára ismeretlen embere- £ két kapcsolnak össze a2 ^ asztalsorok és a könyvek '/ ezrei a polcokon. Suttogás ^ is csak ritkán hallatszik, zörejnek tűnik a lapok zi- ^ zegése. S bár mindenki szá- ^ mára az a legfontosabb kö- £ tét, amit éppen olvas, de « állandóan él bennünk a tu- fdat, hogy az előttünk, raö- ^ göttünk vagy mellettünk ^ ülő is az ismeretek világá- £ val birkózik. A betűsorokba zárt eszmék új gondolatokat segítenek élet­re. s ezek — igaz, többnyire áttételesen — beépülnek va­lamibe, amelyből a közösség gazdagodik. Ez a személyes mozzanat mindig közös az ol­vasótermekben, akkor is, ha az egyik társ az iskolai dolgoza­tához keres élményt, a másik történelmi adatok után kutat vagy egy ötletének meg való­sításához keres megoldasoKat. Es az olvasótermek ma már nem számítanak különleges helyszínnek, Pest megye több mint másfél száz könyvtárá­nak körülbelül felében talá­lunk olvasószobát. Új színtéren Legutóbb a könyvek abonyi háza gyarapodott. Tavaly ev végén nyílt meg az uj könyv­tár. A valóságosnál is hosz- szabbnak tűnő ideig szoron­gott albérletben, a nagyközsé­gi tanács értekezletekre szánt Helyiségében. De a reményi mindvégig éltette, hogy u va- rosnyi falu centrumában tata­roztak a könyvtárnak szánt epületet, amely története so­rán volt gazdakör, kaszárnya, pártbizottsági székház és az udvara határos az iskolával. Kedvezőbb színteret aligha le­het elképzelni. Ügy igaz: mindig a tartalom az elsődleges, de a forma is jelentős szerepet játszik. Ér­dekes kiindulni az utóbbiból. Az abonyi könyvtár előcsar­noka: tágas és barátságos he­lyiség, legfeljebb néhánv ha­mutartója hiányzik ahhoz, hogy az ember kellemes köz­érzetben „kikapcsolódjon", szünetet tartva az olvasásban. Jó belegondolni, hogy egy községi közművelődési könyv­tár előcsarnokából csak a ha­mutartót hiányolhatjuk. Mert szellemi táplálék itt is akad: jelenleg plakettek és érmék kiállítása, máskor grafikáké és festményeké. Odabent, a kölcsönzőtérben több mint 35 ezer mű, 40 ezer kötet vár az olvasókra, fciltí­Az a két magasugró állvá­nyon nyugvó — hol érintetle­nül a helyén maradó, hol meg-megrebbenő, hol meg egy aprócska érintésre is aláhulló — léc. Az a csíkosra mintá­zott botféle, amellyel azt a világraszóló küzdelmet vívta a szovjetek hórihorgas üdvös­kéje, Bikova. Hány rafináltan kifundált dráma nem érhet föl az ő újabb és újabb neki­rugaszkodásaival; hány cselek- mény-csavarintás nem ér szá­zad-, sőt ezredannyit, mint neki egyetlen rohama a két­százon felüli centik ellen. Vastaps tehát e magyar föl­dön elért világrekordnak, és ugyanígy vastaps mindazok­nak a televíziósoknak, akik ezt az Európa-bajnokságot ilyen remekül élvezhető — ter- jedelmessége ellenére egyet­len pillanatában sem untató — sugárzás-csemegévé tették. Homokóra. Persze azért nerhcsak a sportok királynője kellette magát a legutóbbi két pihenőnapon. Alkalmasint más nőén feldolgozva. Erről is rit­kán esik szó, hiszen az olvasó csak azt érzékeli, hogy köny- nyen, vagy nehezen talal meg egy-egy keresett kötetet, s ez­zel közvetve minősíti a kataló­gusrendet, a könyvtári feldol­gozó munkát. Az abonyi könyvtárban bizalommal nyúl­hatunk a szakkatalógus • fiók­jaihoz; az alkotások nyomára Pukkanhatunk akkor is, ha a keresett könyvnek csak a té­májára emlékezünk. Bárki mondhatná, hogy ez így termé­szetes, de bár így lenne ma­gától értetődő mindenhol. Kapcsolódások Hívatlan, váratlan vendég­ként. bemutatkozás nélkül töl­töttem el egy órát az abonyxak olvasótermében. Sok évvel ez­előtti folyóiratpéldányokat kértem, s nem volt időm az előcsarnokban elszívni egy ci­garettát, amikor figyelmeztet­tek, hogy a kereset periodika teljes évfolyama az asztalo­mon van. A Széchényi Könyv­tárban sem érezhettem volna kellemesebben magam. Egy héttel ezelőtt a ceglédi járás úttörőinek szavalóverse- nyet fogadta az abonyi kon>v- tár, tíz településről tizennyolc kisdiák várt a „fellcpesi-e". Tiszteletet parancsoló volt. anogy többségüknek a ma­gyartanára is szurkait a polc­sorok között. — Még mindig költözünk — mondta Fehérné Juhász Anna, a könyvtár vezetője. — Meg­kaptuk a tanácstól az épület túlsó szárnyát is. Végre egy helyen lehet a felnőtt- és a gyermekkönyvtár. Nyolcezer Kötetet kell a jelenlegi sanya­rú körülmények közül átmen­teni. S ha a gyerekeknek jobb feltételeket tudunk biztosítani, akkor .ők vonzzák magukkal felnőtteket is. Az átmeneti idő­szak alatt sajnos visszaesett az olvasók száma. A múlt évben alig értük el a megyei átlagot. De a lakosság már kezd ide­szokni az új helyiségbe, a rendszei-esen kölcsönző fel­nőttek száma meghaladja az ezret. Ez a tizennégy éven fe­lüli népességnek majdnem tíz százaléka. — Közművelődési hivatá­sunk szerves részének tekint­jük, hogy a könyvtár ne csak olvasnivalót adjon, hanem művelődési-szórakozási alkal­makat is — folytatta a könyv­tár vezetője. — Általában min­den hónapban tartunk egy rendezvényt — az író—olvasó találkozók mellett — irodal­mi műsort, külpolitikai fóru­mot és könyvkiállítást. Hisz- szük. hogy ezzel is kedvet te­remtünk az olvasáshoz. Ta­egyéb kínálat is szerepelt azon a képzeletbeli étlapon. Üjból feltűnt például a Ho­mokóra, ez a fiataloknak szánt — nyilván a szabad idő hasz­nos eltöltéséhez tanácsokkal szolgáló — esztrádféleség. S milyen orcát öltve töltötte ki a maga negyven percét? Ami azt illeti, újból meglehetősen sápadtnak mutatkozott, mert nemigen volt benne semmi olyasmi, ami tényleg lázba hozta volna a többé-kevésbé érintett generációkat. Szép csendesen, kapcsolási hibák­tól borzasán folyt tova ez az egyveleg. S nekünk, Pest me­gyei nézőknek különösen ked­vünket szeghette az általános szürkeség, mert a közvetítés­ben országrészünket, nevezete­sen Szentendrét is emlegették. Az ok, ami miatt a Duna-par- ti művészváros ezúttal a leg­nagyobb nyilvánosság elé ke­rült, az volt, hogy növényi festékekkel színezett fonalai­ból ott készíti mutatós ruha­darabjait, lakásdíszeit Szent- iványi Rózsa, ötletes, egyéni valy rossz évünk volt, mégi* 45 és fél ezer művet kölcsö­nöztünk ki, tehát a község minden lakosára — csecsemő­től az aggastyánig — 3 könyv elolvasása jutott, legalábbis statisztikailag. Megyei, sőt országos össze­hasonlításban is megállja a helyét ez az eredmény. Fe­hérné Juhász Anna láthatóan nem udvariaskodásból vallot­tal, hogy ez nem csupán a könyvtár sikere. Az iskolák nélkülözhetetlen társként szá­mítanak a bibliotékára, a mű­velődési ház társadalmi veze­tősége pedig társintézményként számol a könyvek házával. Így természetes, hogy kölcsönös a propagandamunka, hogy a programok egymásra, egymás­ba épülnek. Tetten érhető, amit a község egyik népművelője úgy fogalmazott: külön-külön minden intézmény csak félka­rú óriás. A tisztes eredmények érté­két csak növeli, hogy távolról sem felhőtlenek a könyvtár hétköznapjai, hogy például rosszul megoldott a fűtés, hogy pénzügyi korlátozások nehezítik a rendelkezésre álló forintok felhasználását. Az abonyi könyvtár most éli át az epület tartalmi birtokbavételé­nek hónapjait. Érthető: nehány dologra még nem futotta a népművelő-könyvtárosok ener­giájából. Mindenekelőtt az in­tézmény kisugárzó erejére kell nagyobb figyelmet fordítani. Kisugárzás. Abony közigazgatási körze­tébe 570 tanya tartozik. Erre a kulturálisan csaknem ellá­tatlan övezetre is gondolni kell. Mert az abonyi tanyák feltehetően a jövő szazadban is lakottak lesznek, de a mű­velődés — állami támogatás­nak köszönhetően — legol­csóbb eszköze alig jut el ezek­be a házakba. Pedig ennek az orvoslására éppen egy — egye­dülálló — abonyi ötlet kínál példát. A Szolnoki úton áll egy ap­rócska élelmiszerbolt, a veze­tője Halasi Istvánná. A falu­széli üzlet egyben fiókkönyv­tár, az alig ezer kötetnyi állo­mányát 80 olvasó használja. A kenyér és cukor mellé sza­tyorba kerül a‘ könyv is. Nem büszkélkednek ezzel Abonyban. Kár. Az ilyen bolt lehetne a közművelődés üzle­te is. A könyvtár új épületé­nek átadása után joggal mond­ták az abonyiak: egy gond­dal kevesebb. Hát persze. De egyben egy új lehetőséggel több. Kriszt György ízlésre valló kötései, összeállí­tásai bizonyára sok asszonyt és leányt serkentenek majd hasonló ügyeskedésre, s így talán mégsem egészen hiába hullatta perc-homokjait az a különben tényleg érdektelenre sikeredett Homokóra. Vietnam, a panaszkodó* után következzen ismét egy dicséret: őszinte helyzetfeltá­rása, s nem utolsósorban re­mek fényképezése miatt na­gyon tetszett Benda László vietnami riportfilmje, A föl­szálló sárkány. Amit ez a kép­sor Hanoi régi, százesztendős és a még csak most épülő új hídja kapcsán a t’ávol-keleti ország hétköznapjairól elmon­dott, az fölért egy kötetnyi, ta­nulmánnyal. Igen, ily alapos­sággal, ily tapintattal, s ilyen együttérzéssel lehet, s kell fölfesteni egy eleven tablót. Bárha idehaza is rögzítődné­nek efféle stílű és értékű szemrevételezések földjeink és vizeink népéről. De hát a kel­lő intuícióval forgatott ripor­tok olyan ritkák, mint a jobb állapotú gépjárművek azon a Vörös folyót átívelő legendás hídon... Akácz László Tv-figyelő'

Next

/
Thumbnails
Contents