Pest Megyei Hírlap, 1983. március (27. évfolyam, 50-76. szám)
1983-03-06 / 55. szám
6 19S3. MÄRCIUS 6., VASÁRNAP ^/(írifip POSTABONTÁS VÁRJUK LEVELEIKET, CÍMÜNK* PEST MEGYEI HÍRLAP BUDAPEST, PF: 311 - 1446 Erdőgazdaságok Elismerés és dicséret illeti A Pilisi Parkerdőgazdaságot azért, amit az erdőgazdálkodás, fanevelés, a jóléti erdő kialakítása és fejlesztése érdekében tett és tesz. Feladat persze továbbra is marad, még akkor is, ha csak a Buda környék erdeit nézem — ezekkel naponta találkozom. Budakeszi határán épült a Budapesti Erdészet Fafeldolgozó részlege, amely a Pilisi Parkerdőgazdaság fennhatósága alatt működik. A részleg oldalbejáratánál egy lovas kocsira való hulladék (konyhai tűzhely, hűtőszekrény váza, különböző kiselejtezett eszközök, vashulladékok sora hever. Bizonyos, hogy nem az erdészeti telepről került oda, de érthetetlen, miként lehetett észrevétlenül odahordani ezt a temérdek kacatot. Létezik az, hogy a telepen dolgozók közül senki sem vette észre a szeméthordókat? Ha nem is a telep hulladékai ezek, mégiscsak a kapujuk előtt vannak, s illett volna onnan eltávolítani. A telep másik, a Kálvária felé eső részén is különféle kiselejtezett edények, konyhai és vashulladékok hevernek. Egészen biztos, hogy a közelben lakók hordták oda, s ez is nagyon furcsa: ma, amikor intézményesített szemétszállítás áll a lakosság rendelkezésére, még mindig akadnak, akik a nehezebb és veszélyesebb megoldást választják, az erdő fái közé rejtik a hulladékokat. Elcsúfítják a természetet, s nehéz feladat elé állítják az illetékeseket, mert a fák, bokrok közül sokkal nehezebb eltávolítani a szemetet, mint a sík, nem füves területekről. Igaz, lenne e téren még más feladat is: a sétányok mentén elegendő szemétgyűjtőt kellene elhelyezni, s gondoskodni róla, hogy azokat rendszeresen ürítsék, hiszen ha nincs alkalmas edény, a kiránduló kénytelen elhajítani a hulladékot. Reméljük, tovább gazdagoCsap a sártengerben A képünkön látható sártenger másfél éve keseríti a budakeszi Klapka és Béke utca környékén lakók életét. A cipőmarasztaló sár nemcsak bosszantó, de balesetveszélyes is. Fotóriporterünk gépkocsija is az utca foglya lett, amíg a környék lakói közös erővel ki nem szabadították. Különben ezen a területen van a TIGÁZ vezetékének egyik főelzárója, valamint a vízművek tolószelepe. Elgondolni is rossz, vajon egy gázömlés vagy csőtörés esetén mennyi idő telhet el, amíg megtalálják a csapot. Annyit még érdemes hozzátenni, hogy a sártenger „előállítója” maga a TIGÁZ, amely a vezetékfektetés után nem gondoskodott az út helyreállításáról. Veress Jen® felvétele Válaszok illetékesektől Zajról, közlekedésről A Pest megyei Hírlap 1982. december 12-i számának Postabontásában foglalkoztunk Tóth Miklósné gödöllői olvasónk panaszával. Azt tette szóvá, hogy az Alsóparki lakótelepen a PÁÉV ottfelejtett egy lakatosműhelyt, amely munkaidő alatt és néha utána is (mert túlóráznak) annyira zajos, hogy a környékbeliek számára szinte lehetetlenné teszi a pihenést. Olvasónk panaszával a Gödöllői Városi-Járási Állami Közegészségügyi-Járványügyi Felügyelőség is foglalkozott, vizsgálatunk eredményéről dr. Sámán Pál állami közegészségügyi-járványügyi felügyelő levélben tájékoztatott bennünket. Megállapították, hogy jelenleg a lakatosüzemben a zajszint a megengedett határérték alatt van, a környezetet nem zavarja. A nagy zaj az őszi időszakban okozott gondokat, amikor kint is dolgoztak. 1983-ban nem engedélyezik az üzemen kívüli munkát. Levelet kaptunk Fülöp Lajostól is, a MÁV vezérigazgatóságának személyszállítási osztályvezető helyettesétől. A lapunk 1983. január 23-i számának Postabontásában megjelent, Emberek várnak a sínek mellett című írásra reagál. Az utazók kérésére az új menetrend szerint az 5527a számú vonatot Nagykáta vasútállomáson 6 órakor megállítják, ezzel sokat javítanak a nagyká- tai telefongyári dolgozók utazási körülményein. A cikk tisztasággal és fűtéssel kapcsolatos észrevételeit az érdekeltek tudomására hozták, s intézkedtek, hogy a jövőben lehetőleg ne legyen ok ilyen jellegű panaszra. A MÁV Budapesti Igazgatóságának üzemviteli osztályáról is érkezett egy levél. Ebben a Pest megyei Hírlap 1983. február 8-i számában megjelent. Az idei tél első hócsatája című riportunkért mondanak köszönetét. Idézünk a levélből: ...A riport tárgyilagosan, színesen, az érdekeltek meghallgatásával foglalkozik a vasút úgyszólván legnagyobb ellenségének, a hófúvásnak leküzdésével, azokkal az erőfeszítésekkel, melyekkel a vasutas dolgozók biztosítani kívánták az utazási lehetőséget és ezzel a termelés folyamatosságát. Arra kérjük a szerkesztőséget, hogy a jövőben is kísérje figyelemmel a vasutas dolgozók sokszor emberfeletti, éjjel-nappali erőfeszítését annak érdekében, hogy a személy- és áruszállításban ne legyen baleset. dik a Virágvölgy gyermek- játszótere — hiszen van elegendő fajáték raktáron —, tovább szépül a parkerdőgyűrű budai része, s abban is bízunk, hogy a János-hegy útjain, sétányain nem marad ott a murva kupacokban, hanem lesz ember, aki szétteríti. Padányi Lajos Budakeszi Tombola Már évek óta bosszankodunk amiatt, hogy az üzletekben nem lehet tombolajegyet kapni. Bármelyik papírboltban érdeklődöm, elutasítanak, azt mondják, régóta nem kapnak. Az iskolákban most rendezik a karneválokat, utána teadélutánok lesznek, gyermeknap, minden alkalommal nagy szükség lenne tombolajegyre. Jó volna tudni, hol kapható, mert hiába utazgatunk, nem sikerül jegyet szereznünk. Káldi Józsefné Törtei •k Érdeklődtünk a közeli ceglédi áfész-áruházban, a azt a választ kaptuk, hogy valóban, hiába rendelnek, nem szállítanak tombolajegytömböt. A PIÉRT fóti telepén megtudtuk, hogy nekik sincs, sa- át használatra is a fővárosi nyom- atványboltból vásároltak. A PIÉRT központja azt a felvilágosítást adta, hogy Jegytömbökkel ök nem foglalkoznak, a nyomtatványboltban viszont van. Megkérdeztük. Igaz, van most egyféle jegytömbjük, ám hogy ezt nevezik-e tombolajegynek, arra nem kaptunk megnyugtató választ. S bár örülhetnénk, hogy útbaigazíthatjuk olvasóinkat. ml sem vagyunk elégedettek, ugyanis — véleményünk iszerint — nem az a legjobb megoldás, ha egész Pest megyéből Budapestre utaznak néhány ilyen és más apróságért. Az lenne a kívánatos, ha a megye boltjaiban is kaphatok lennének ezek a cikkek. Megalakult A múlt év végén mi, nagybörzsönyi nyugdíjasok klubot alakítottunk. Az induláskor csak nyolcán voltunk, azóta a létszám harmincnyolcra duzzadt, hamarosan talán ötvenen is leszünk. A községi tanács a művelődési ház egyik tágas helyiségét bocsátotta a rendelkezésünkre. Itt napi- és hetilapok, folyóiratok várják az olvasni vágyó nyugdíjasokat. Van ezen kívül sakk, kártya, malomjáték, rádió és televízió, s a bútorok is nagyon kényelmeseik. Féléves munkatervet készítettünk, ebben szerepel két egészségügyi előadás, ezen kívül a gyümölcstermesztésről, a gyom- és rovarirtásról, a gombakártevők elleni védekezésről és a határvédelemről is hallgathatunk majd előadásokat. Tervezünk három egynapos és egy háromnapos kirándulást, de köaeli túrákat is rendezünk majd, ha jobb lesz az idő, néha-néha kimegyünk a környező hegyek közé és ott közösen ebédet főzünk, bográcsban. Szeretnénk kapcsolatot teremteni egy alföldi nyugdíjasklubbal: vendégül látnánk őket, ők pedig bennünket fogadnának. Nekik a mi hegyes vidékünk lenne érdekes, mi pedig a síkságot ismerjük kevésbé. A jövőben is beszámolunk majd a lap hasábjain életünkről, hiszen mi is szívesen olvasunk más nyugdíjas klubok életérőL Freml János Nagybörzsöny Elveszett pénz A múlt év szeptemberének közepe táján elvesztettem a Bosnyák téri piacon az igazolványtartómat. Benne voltak az irataim, a pénzem és egy fizetési csekk is, amely lehetővé tette volna, hogy felvegyem a TÁSZI kifizetőhelyén azt a több mint kétezer forintot, amit a leadott zellerért kaptam. Mivel a csekk elveszett, a kifizetőhelyen nem adták át a pénzt, azt mondták, kérjek a kereskedőtől egy másik igazolást arról, hogy valóban leadtam a zellert. Kértem is, a papírt átadtam a kifizetőhelyen, de azóta sem intézkedtek, nem kaptam meg a pénzemet. Vajon meddig kell még várnom? Király Mihály Túra ★ Megkerestük Nagy Zoltánnét, a TASZI országos központjának pénzügyi előadóját, aki sürgősen intézkedett. Utánanézett, s kiderült, hogy a kifizetőhelyen nem fogadhatták el az olvasónk által vitt igazolást, mert az nem volt hivatalos. A héten olvasónk felkereste Nagy Zoltánnét, aki segített az ügy gyors elintézésében: még aznap beszerezték a szükséges, hivatalos igazolást, s a panaszos megkapta járandóságát. Ennyi idő után már nem deríthető arra fény, ki követte el a hibát: a kereskedő vagy a kifizetőhely dolgozói. Köszönjük Nagy Zoltánnénak a gyors segítséget. Falugyűlés Nemrég tartották meg Albertiján a rég várt falugyűlést. Rengetegen érdeklődtek Bíró Zoltán tanácselnök beszámolója iránt. Az elnök elmondta: sajnos, a településnek nincsenek olyan anyagi eszközei, hogy mindent megoldhassunk, amire szükség lenne. Utat és járdát kellett építeni, s nem lehet tovább halogatni az áruház és a vasbolt közötti járdaszakasz átépítését sem, mert már nagyon rossz állapotban van. A jelenlevők örömmel hallották, hogy a nagyközség határában lévő 42 fokos, jódos meleg vizet a jövőben fokozottabban hasznosítják majd. A két itteni termelőszövetkezet mindent megtesz a strand építéséért, de jó lenne, ha a lakosság is hozzájárulna a munkákhoz, ki-ki anyagi lehetőségeihez mérten. Bíró Zoltán tanácselnök beszámolója után sokan kértek szót, s a hozzászólásokból kiderült: a lakosság szívesen vállal társadalmi munkát is a strandért, hiszen szinte minden albertirsai számára fontos, hogy hasznosítsuk a gyógyvizet — ezt bizonyítja a múlt évben épült kis medence nagy látogatottsága. Ha elkészül a fürdő, településűinket bizonyára felkeresik majd a pihenni, gyógyulni vágyók, s az ittenieknek is sokat jelent majd, ha nem kell száz kilométert utazni ahhoz, hogy a nyári melegben megfürödhes- senek. Sipőcz Ferencné Albertirsa Szerkesztői üzenetek Sz. A,, Nagykőrös: Levelében azt írja, hogy a városban gyakran hiánycikk a vaníliás cukor és a mosószappan. Megkérdeztük a helyi áfész illetékeseit, valóban, ezek a cikkek sokszor nem kaphatók, mert a nagykereskedelem nem szállít. Hogy ennek mi az oka, arról később számolunk be. K. M., Domony: Észrevételezi, hogy nem helyes, ha a postahivatal szombaton zárva tart, hiszen a lakosság nagy része bejáró dolgozó, s hét közben nem tudják felkeresni a hivatalt, hogy postára adják a pénzt. Javasolja, hogy — mivel az emberek többsége szombaton van otthon — a posta ne szombaton, hanem más napon tartson szabadnapot. Kérését továbbítjuk az illetékesekhez« a választ lapunkban közöljük, G. G., Vác: Megemlékezik Mikes István József festőművészről, aki nemrég hunyt el. Évekkel ezelőtt szomszédok voltak, s ön gyakran felkereste a művészt, megcsodálta képeit, és beszélgettek a jövőről — sajnos, nem valósíthatta meg valamennyi tervét. Köszönjük a meleg hangú méltatást. S. J., Dabas: Kérdésére megtalálja a választ ezen az oldalon, a Válaszol az illetékes cím alatt. Amennyiben van utalváhya, természetesen igénybe veheti a kedvezményt. Van, aki tisztán, van, aki szódával Sárga bögre — görbe bögre Nem ismeretlen Kiskunlac- házán a Vám- és Pénzügyőrség Pest megyei Parancsnoksága Buda-környéki szakaszának gépkocsija. Margitay István főhadnagy és Czink György hadnagy sok ellenőrzést tartottak a nagyközségben — némelyik házban négy- szer-ötször is jártak, és sohasem hiába. A zugpálinkafőzők és a titokban, jogosulatlanul italt mérők makacs emberek, nem hagynak fel egykönnyen tevékenységükkel, még ha többször meg is büntetik miatta őket. Üjra és újra próbálkoznak, a leleplezés legtöbbjüket nem téríti jó útra, hanem arra indítja, hogy ügyesebben folytassák. Egy járókelőtől érdeklődünk, merre találjuk a Sárkány utcát. A kérdezett a rendszám- táblára sandít, s készségesen elmondja, hol és merre kell fordulni, hogy a keresett helyre érjünk. Ügy tűnik, gyanítja, kihez megyünk látogatóba. NarancsszSrp A kapu nyitva, a bejárati ajtó is könnyen tárul a kopogtatásra. A verandán négyen üldögélnek, a házigazda és még három férfi. Valameny- nyiük kezében pohár, talán éppen a koccintás utáni pillanatban léptünk be. A bemutatkozás után rövid zűrzavar, a vendégek tiltakoznak, nem akarják igazolni magukat, azután mégis előveszik kelletlenül a személyi Igazolványukat A házigazda Is keresgél, végül előkerül az igazolvány, halántékáról pedig útjára indul lefelé egy '»erí- tékcsepp. — Mennyi bor van a háznál? Mennyi pálinka? Fizetnek-e adót a bor után? — Kimérve árusítják-e az italt? — záporoznak a kérdések. A házigazda úgy tesz, mint aki semmiről sem tud, a felesége adhat felvilágosítást ez ügyben, de ő éppen nincs itthon. A vendégek bele-beleszólnak: nincs itt semmiféle italmérés, az nem tilos, hogy valaki megkínálja a barátait, s különben is, narancsszörpöt isznak — igazolásképpen töltenek is a poharakba. Nem lehet benne gyakorlatuk, mert a szirupot nem keverik fel, hosszú kortyokban nyelik az italt. Hihetetlen mennyiségű szörpöt fogyasztanak el ott-tartózkodá- sunk ideje alatt. Házkutatás. Alapos vizsgálat mindenütt, konyhában, fürdőszobában, szobákban, majd a melléképületekben is. Sőt, Czink György hadnagy még a padlást is megnézi, hiába any- nyira rozoga a létra. Az eredmény: másfél hektoliternyi bor. Végszóra az asszony is hazaérkezik, minduntalan másról akar beszélni, a közlekedésről, arról, hogy kevés az élelmiszerbolt, de a két nyomozó arra kíváncsi: honnan származik a bor? A válasz kitérő: egy kiskőrösi ember hozta, nem tudja a nevét, de nincs itt semmi szabálytalanság, hiszen ismerik ők a törvényt, tudják, hogy akkor is be kell fizetni az adót, ha a háznál lévő bort nem maguk termelték. Tagadja, hogy pénzért, poharanként mérné, de a férje közbeszól: már elárulta, hogy néha adnak kis- fröccsöt pénzért is. Végül elkészül a Jegyzőkönyv. Ezúttal nem Indítanak eljárást ellenük, de a két nyomozó óva inti a házaspárt a borkiméréstől, hiszen már volt rá eset, hogy megbüntették őket emiatt. Következő állomásunk az Ipar utca egyik háza. Idős pár, nem is tagadják; van boruk. És hogy eladják? El hát, negyven hektó termett a múlt évben, nem tudják azt maguk meginni! Fizetnek utána adót, de nincs itt semmiféle poharazás, az meg nem ütközik törvénybe, hogy nagyobb tételekben adják el! Semmi nem bizonyítja állításuk ellenkezőjét, távozunk is. Margitay István főhadnagy búcsúzóul a lelkűkre köti, hogy valóban csak nagy tételben, legalább 25 literenként adják el, mert különben bajuk lesz belőle. Nem tudja Űjabb cím: a Kun utca egyik házikója. Régi, vert falú épület, a lakókat nem veti fel a pénz. A homályos konyhában két nénike és egy hatvan körüli férfi. Csak a nénik laknak a házban, anya és lánya. A fiatalabb válaszol a kérdésekre, ijedten keresi az igazolást arról, hogy vettek mustot és az adót is befizették. Tördeli a kezeit, nagyon fél, hogy akaratlanul valami szabálytalanságot követett el. Kettejük nyugdíja együttvéve alig haladja meg a háromezer forintot. Utolsó állomásunk a Tompa utca. A ház asszonya eltűnik az épület mögött, Czink György szegődik a nyomába. Kiderül, hogy csak a baromfiakat kergeti a néni, mert úgy döntött, elérkezett az idő, hogy nyugovóra térjenek. Ránkripakodik, menjünk be a papához, ne ijesztgessük a tyúkokat. Odabent a bácsi ücsörög, nézi a tévét. Csak a vállát vonja fel a kérdésre, hogy mennyi boruk van és fizettek-e adót, mit tudja ő, az asszony kezeli a papírokat és mindent, ő az úr a háznál. A feleség valósággal berobban a nyári konyhába, ahogy nyitja az ajtót, már kiabál, szitkozódik, hagyják öt békén, aki az adóra kíváncsi, menjen a tanácsházára és kérdezze meg, ő nem rakosgat el mindenféle cédulákat. Éppen disznóölés volt, még előttük a munka nagy része. Feljelentések A pénzügyőrök legtöbbször bejelentések nyomán indulnak ellenőrizni. A feljelentők nem szívesen nevezik meg magukat, ha alá is írják a levelet, általában az derül ki, hogy valótlan nevet és címet adtak meg. Leveleik sok esetben igazi nagy halakra hívják fel a figyelmet. A közelmúltban Kákán sikerült leleplezni egy zugpálinkafőzőt. A házkutatás során az ágyneműtartóból negyven liter pálinka került elő. — Az emberek nem eléggé tájékozottak — mondja Nagy Lajos százados, a Vám- és Pénzügyőrség Buda-környéki szakaszának parancsnoka. — Minden italozással kapcsolatos dolgot nekünk jelentenek be, pedig sok esetben nem mi vagyunk az illetékesek. Az italmérések csak annyiban tartoznak ránk, hogy megtudjuk: az árusított ital honnan származik, a bor után kifizették-e az adót, s ha pálinkát is mérnek, az nem tiltott főzésből származik-e? — Hol tegyen bejelentést a lakosság, ha zugkimérésröl van tudomása? — Ez nem a vám- és pénzügyőrségre tartozik. A helyi tanácsok az illetékesek, ugyanis jogosulatlan kereskedésről van szó. Ezért a helyi tanácsnak kell szabálysértési eljárást indítania a bejelentettekkel szemben. Pável Melinda
