Pest Megyei Hírlap, 1983. március (27. évfolyam, 50-76. szám)
1983-03-06 / 55. szám
1983. MÁRCIUS 6., VASÄRNAP xtuni Ralcmobtl A PEFÉM sződligcti gyáregységében az idén mintegy 100 ezér Ratamobil tárolóládát készítenek. Képünkön: pont- hegesztő segítségévei állítják össze a ládaelemeket. Barcza Zsolt felvétele KGST Szállítások A KGStrországok a gazdasági együttműködés bővítésének fontos feltételeként fejlesztik közlekedési, szállítási kapcsolataikat. Különösen nagy figyelmet fordítanak az egységes konténeres szállítási rendszer fejlesztésére. A tervek szerint 1985-re az 1980. évihez viszonyítva mintegy két és félszeresét, 1990-ig pedig négyszeresére növelik a konténerekkel lebonyolított áruforgalmat. Így elérhető, hogy 1990-re, az arra alkalmas rakománynak több mint 50 százalékát szállítsák konténerekben. Különösen előnyös a nagy ürtartalmú konténerek alkalmazása, amellyel a rakodási művelet tízszeresére gyorsítható, a szállítás ideje pedig a szárazföldön a korábbinak hatodára, a tengeren tizenhatodéra csökken. lalatunkhoz való tartósabb kötődést.’’ (Idézet a beszámolóból.) Molnár Tiborné: — Tavaly nálunk óriási gondot okozott a munkaerőhiány. Hiába minden erőfeszítés, a fiatalok nem szívesen jönnek szövőnőnek, nem vállalják a három műszakkal járó nehézségeket. Az elmúlt esztendőben mindössze két új embert vettek fél hozzánk, de azok sem bírták sokáig. Pedig higgye el, mi megteszünk mindent, hogy maradjanak. Hogy mégis mivel lehetne megtartani a dolgozókat? Erről nagyon sokat beszélgetünk a brigádban, ám semmi új nem jut az eszünkbe. Talán ha a munkakörülményeken sikerülne alapvetően változtatni. Kárpáti Béla: — Nekünk karbantartóknak nincsenek ilyen gondjaink. Tavaly négy fiatal jött hozzánk dolgozni. Vállalásaink között szerepel, hogy segítjük beilleszkedésüket. s ez eddig eredményes volt. Rugalmasság ..A munkaverseny-felaján- lásokban — hasonlóan a vállalati tervezéshez —, rugalmasan, gyorsan kell alkalmazkodni a korszerű gazdálkodás változó körülményeihez”. Molnár Tiborné: — Ennek egyik előfeltétele, hogy rendik lakbér hátralék — több millió Ha csönget havonta a számlás £ Néhány éve nagy port vert fel, amikor Budapesten az í újpalotai lakótelepen lakbértartozás miatt kilakoltattak < néhány családot. Mindenki elítélte azokat, akik éveken j keresztül egyetlen fillér ellenszolgáltatás nélkül éltek a <2 korszerű, tanácsi lakásokban, s tették tönkre a beépített ^ bútorokat, züllesztették le a környezetet. Mégis, a kila- ^ koltatást sokan túlságosan súlyos büntetésnek ítélték. Pest megyében sem jobb a helyzet. Ahol tanácsi la- £ kások vannak, ott lakbérhátralékos bérlők is akadnak. í A községek költségvetési üzemei, illetve a városgazdáiig kodási vállalatok többféle úton-módon igyekeznek behaj- í tani a tartozásokat — változó eredménnyel. mám A hét híre—— BEÍ HATÁS® K @ Az Országos Idegenforgalmi Tanács az idei tennivalókat tárgyalta meg. ® Építésügyi formatervezési kiállítás nyílt a fővárosban. @ Kihirdették a Szép magyar könyv ’82 verseny eredményét. ® A hét híre az is, hogy március elsején, kedden megkezdődött a tanköteles gyermekek — a szeptembertől első osztályosok — beíratása az általános iskolákba. Százhalombattán a költség- vetési üzem 2200 tanácsi lakást kezel, ehhez képest elenyészőnek mondható a tucatnyi nem fizető bérlő. A tartozásuk mindössze 140 ezer forint. Kilakoltatás? Lényegesen rosszabb a helyzet Vácott. Egymillió forint fölött van a lakbérhátralék a városban. Tíz bérlő ellen bírósági ítéletek is születtek; ezek több éve húzódó ügyek végére tettek pontot. Vagy mégsem? — Először felszólítást kel) küldenünk a bérlőnek, majd a munkahelytől kérhetjük a fizetés letiltását — sorolja Blaha Attila, a Városgazdálkodási Vállalat igazgatója, miként igyekeznek érvényt szerezni a rendeleteknek. — Ha ez eredménytelen (és sajnos általában az), akkor következik a közjegyzői foglalás, persze, ha van mit lefoglalni. Mindez éveket vesz igénybe, ezalatt több tízezer forintnyi tartozás gyűlik össze. S, mivel a fűtés- és melegvízhálózatból — technikai okok miatt — nem lehet kikapcsolni a lakásokat, semmi nem kényszeríti a bérlőket arra, hogy rendezzék tartozásaikat. Eddig nem volt szükséglakásunk, ezért a végsp . megoldással, a kilakoltatásnál sem tudtunk élni. Most sikerült fnegteremteni ennek a lehetőségét, így a közeljövőben valószínűleg érvényesíteni tudjuk majd a bírósági ítéleteket. Az egyik váci ház első emeleti lakásába csöngetünk be. A sötét kis előszoba falán mesterlevél függ. A bérlő nevét olvassuk rajta. Amikor felesége megtudja jövetelünk célját, halkabbra fogja szavait: — Itthon van az uram, de nem hiszem, hogy akar erről beszélni — suttogja. Előkerül a férj, a konyhában ülünk le. Közli, hogy a fizetésből levonnak a lakbérhátralékra havonta 1700 forintot. Mikor cigarettáért indul a szobába, az asszony bevallja: szeresen értékeljék a munkaverseny eredményeit. A jövőben nálunk ezt negyedévenként történik. A rugalmasság persze nemcsak azt jelenti, hogy évközben megemeljük a vállalásokat, hanem ha úgy adódik, csökkentjük is. Mert sokszor olyan a helyzet, hogy a kisebb eredmény nagyobb erőfeszítéseket követel. — Az a baj, hogy a férjem nem szeret dolgozni. Már két hónapja nincs állásban. Tisztázzuk a férfival a helyzetet: elmondja, hogy csak egy hónapig nem dolgozott, de már van egy príma helye valamelyik tsz melléküzemágnál. (Közben a felesége a háta mögött szótlanul ingatja a fejét.) Megkérdezi, hogy jár-e nekik valamilyen lakbérkedvezmény, hiszen három gyermekük van és az egyik tartósan beteg. — Tudják-e, hogy a jövő hónapban elkezdődnek a kilakoltatások? — Azt én nem hiszem, hogy minket innen kitesznek — vá- szolja magabiztosan a férfi, akinek megközelítőlen harminc ezer forint tartozása van. Az asszony hangtalanul, arcát a kezébe temetve sírni kezd. A villanyt fizetik A másik lakásban délelőtt is otthon van a család. A férj betegállományban, az asszony az egészségi állapota miatt nem dolgozik. Két fiút látni még, pizsamában. — Elkezdtük fizetni a hátralékot. Nem vagyunk olyan utolsó népek, de sajnos sok a gond öt gyerekkel, s egy keresetből élünk — panaszolja a férj. — Én tüdőszanatóriumban voltam, á . kisfiú pedig nagy szívműtéten esett át. Belerokkantunk anyagilag. De már fizetünk. Az egyik toronyházban már a liftnél hallani lehetett, hogy otthon vannak akiket keresek. Gyereksírás, rádió, kiabálás zaja tölti be a lépcsőházat. A csengetésre középkorú nő nyit ajtót. Mikor megtudta, mi járatban vagyok, sietve mondja, hogy már fizetik a hátralékot, bár nagyon nehezen, hiszen útban van a hetedik gyerek, s egy keresetből élnek. A mosógép zúg, hát megkérdezem: a villanyszámlát azért fizetik? — Hát persze, különben kikapcsolják az áramot Budaörsön a tanácsi költségvetési üzemben értekezletet rögtönöznek, amikor kiderül, hogy a lakbérhátralékosokról szeretnék írni. Vaskos aktacsomók kerülnek elő, fizetési felszólítások másolatai. Meglepő, de a címzettek között vezető állású emberek, művészek is vannak. Ök általában a második, harmadik (!) felszólításra rendezik tartozásukat. Szinte minden hónapban elküldenek száz ilyen levelet. Körülbelül hatvanan vannak Budaörsön, akik notórius nem fizetők. Tartozásuk szinte kivétel nélkül 10 ezer forint fölött van. Mint Sári Gábor üzemvezető mondja: remény alig van arra, hogy megkapják a bérlőktől a tartozást, az egymilliónyi forintnyi kintlevőséget szinte már be is építik a tervükbe. Erőtlen kísérletek Nagycsaládosoknak épült ház egyik lakásába kopogtatunk be Budaörsön. Hatgyermekes família él itt egy keresetből. Az édesanya, elmondása szerint, azért nem tud munkát vállalni, mert a hároméves legkisebbet még nem veszik fel az óvodába. Helyzetük jobbra fordulását csak ettől várhatják, de úgy tűnik nem sokat tesznek az óvodai elutasítás ellen, s a munkavállalásért. Talán a család felnőtt lánya majd kifizet valamennyit a hátralékból. Az egyik tízemeletes épületben két lakbért nem fizető család is él. A másodikon csöngetnem sem kell. Kisfiú áll az ajtó előtt. A szülők dolgoznak. Az első hely, ahol nem találtam otthon napközben a bérlőket. A hetedik emeleti lakásban kamaszlány nyit ajtót. Édesanyja — a lakás bérlője — az ágyról kel fel, hímzett éppen. — A tartozás a válás idején halmozódott fel. Képtelen voltam fizetni a lakbért meg a fűtést, három gyerek mellett egy keresetből... Igen, a 12 ezer forintos hátralék emelkedett, mert most nem dolgozom .... Gyereket Várok... így nem tudok elhelyezkedni. De adósságunkat rendezzük, amint az élettársamnak sikerül túladnia a vidéki házán. ★ Minden ügy mögött emberi sorsok, tragédiák állnak. Vergődések, erőfeszítések, vagy legalább erőtlen kísérletek a tartozás kiegyenlítésére, vagy csökkentésére. Könnyű lenne elítélni ezeket az embereket. Olyan előnyöket élveznek — minden ellenszolgáltatás nélkül — amelyekre évek óta várnak rászorulók, akik becsülettel fizetnének is mindezért. Mégis sok ilyen esetet előzhettek volna meg a tanácsi ügyintézők a lakáskiutaláskor, ha nemcsak a keresetek felső határait nézik, hanem azt is, hogy képes lesz-e a sokgyermekes család kifizetni a magas rezsit. Hiszen ezzel a lakáshoz jutók többsége a nagy boldogság közepette nem is törődik. Csak amikor megérkezik az első négyjegyű számla. Móza Katalin Törvény szól róla: a hatodik születésnapját követő szeptember elsejétől minden gyermeknek iskolába kell járnia. A törvényekkel ritkán van baj; a végrehajtókkal gyakrabban. Az országos előrejelzések szerint 180 ezer gyermek kezdi meg első osztályosként a tudnivalók mérhetetlen birodalmának föltérképezését az idén, s bár tizenkilenc megye van, meg ott a főváros is, fiúcskák, lánykák e seregének tíz százaléka képletesen és valóságosan szűkebb pátriánk alsó fokú oktatási intézményeinek kapuinál toporog, bebocsátásra várva. A bebo- csáttatás természetes jog. sőt, kötelezettség, hiszen tankötelezettségről szól a törvény, sok más jogszabály. A befogadás lehetőségének, környezetének megteremtése azonban — immár hosszú esztendők óta — idegesítő versenyfutással jár, bár az országban az összes hasonló közigazgatási terület közül Pest megyében építették és építik a legtöbb általános iskolai tantermet, nem mellékesen a nagy arányú társadalmi összefogásnak köszönhetően. A megye népességének több mint a tizenhat százalékát teszik ki a kilencéves és annál fiatalabb gyermekek, ám ez az örvendetes arány — mert országosan az ún. fiatal megyék közé tartozunk, azaz a népességnek az országos átlagnál nagyobb hányada fiatal és középkorú —• nem matematikai szabályoknak alávetve oszlik meg az egyes területrészek között. Elsősorban az agglomerációs övezetben történik meg, hogy egyik évről a másikra szinte megoldhatatlan feladat elé kerül a tanács, mivel tíz, tizenkét hónap alatt a már korábban ott élő, számításba vehető gyermekek mellé, szüleikkel oda költözve, letelepedve, ifjak nagy tábora sorakozik, első osztályostól a nyolcadikosig. Érzékeltet valamit a beíratá- sok izgalmaiból és idegességeiből a csupán fél évtizedre való visszatekintés, mert öt évvel korábban az általános iskolába járók tábora 94 ezer főt számlált, most már pedig hajszálra van a 120 ezertől! Tanteremmel, tanerővel, fenntartási költségekkel bírni ezt a tempót nem könnyű, érthető, ha települések csokra annak örül, ha nem romlanak az oktatás feltételei, ha például elkerülhetik a három műszakban való tanítást. Idén a megyében a tanácsok 1,2 milliárd forintot fordítanak az alsó fokú oktatásra a költség- vetésből, s ehhez társul még — a fejlesztési alapból — annak a 134 tanteremnek az ára, amelynek idén tető alá kell jutnia, részben új iskolák, részben meglevő intézmények bővítése formájában. A szó szoros értelmében vett beíra- tások éppen ilyen okok miatt nagyon is fontos beírásokhoz, beiratkozásokhoz vezetnek másfajta könyvekben is, a pénzügyi gazdálkodástól a pedagógus továbbképzés formáinak gazdagításáig. S kellene, nagyon kellene a beíra- tás az otthoni, családi — képletes — főkönyvekben is, elsőként, minden mást megelőzve arról, hogy a gyermek valóban elkerüljön az iskolába —, mert sajnálatosan, akadnak első osztályos korba ért gyermekek, akik a szülők hanyagsága, nemtörődömsége folytán „eltűnnek” —, s ha már beírták, akkor járjon is a tudás szerény vagy éppen vonzóan fölszerelt hajlékába. A család szerepének fontosságát most már egyre hangosabban hirdeti a közvéleményt megjelenítve, képviselve a szülők akadémiája éppúgy, mint a tömegtájékoztatás, a szülők egy része azonban nem akarja meghallani a kéréseket, kívánságokat, az emlékez- tetésül ismételt kötelességeket. Ügy véli, ha csemetéje már iskolás lett, akkor minden kizárólag a pedagógusra tartozik, oktatás, nevelés egyaránt, s ő, való vagy vélt terheire tekintettel, a közreműködés alól felmentetett. A társadalom nagy anyagi erőfeszítései — amik természetesek, hiszen az oktatás a legfontosabb beruházás — a kelleténél, a szükségesnél kevésbé társulnak a társadalom, s a társadalom alappillére, a család szellemi, erkölcsi erőfeszítéseivel. A megyében több. mint 3300 osztályterem várja majd szeptemberben fiúk és lányok csivitelő seregét, akik közül 18—20 ezren első ízben ülnek be a padba. Vajon mit ír be család és iskola első emlékként fejecskéjükbe?! Mészáros Ottó Mindenki a gép mellé állt Kárpáti Béla: — Mi hathe- tente tartunk brigádgyűlést, s erre meghívjuk a gazdasági vezetőket is. A tájékoztatás tehát kölcsönös: mi elmondjuk észrevételeinket, s meghallgatjuk főnökeink véleményét is. Ha szükséges, felülvizsgáljuk vállalásainkat, mint tavaly, amikor évközben a lehetőségeket kihasználva emeltük a felajánlásokban megfogalmazott számokat. Változatlan mércével A két brigádvezető véleménye már csak azért is mérvadó, mert mindkét kollektíva 1982. évi munkája alapján, a tegnapi tanácskozáson szavazták meg a küldöttek számukra a vállalat kiváló brigádja címet. S mint mondották, idei vállalásaikat eleve úgy állították össze, hogy a mérce még véletlenül sem kerüljön alacsonyabbra. S így van ezzel a Lenfonó- és Szövőipari Vállalat szinte valamennyi közössége. F. Z. Hat óra alatt annyi minden készül el a Csepel Autógyár műhelyeiben, hogy még felsorolni is sok. Csak néhány szám a legérdekesebbek közül: 29 fenékváz, 50 szervokormány, 40 tengelykapcsoló, több ezer alkatrész, s egy népszerű, Szíriába exportált teherautó. Kiveszik részüket a fizikai munkából azok is, akik feladataikat hétközben az íróasztalok mellett végzik; a közvetlen termelésirányítókon kívül mindenki gép mellé állt, vagy ha ahhoz nem értett, hát a hatalmas gyárudvaron igyekezett rendet teremteni, a parkot csinosítani, munkahelyét szebbé tenni. Nem ten- gés-lengéssel, de tevékeny, szorgos munkával töltötték ki tehát a felvállalt kommunista műszakot a Csepel Autógyár dolgozói. Az ötös számú gyáregységben, ahol az alkatrészek és főegységek készülnek — tengelykapcsolók, sebességváltók, szervokormányok —, a hatalmas műhelycsarnokban zümmögő sok-sok gép mellett többnyire nők állnak. Büszke is erre Halász Gyula, a Lengőkar nevű szocialista brigád vezetője, mondván: „Nem kis dolog, hogy asszonyaink nyolcvan százaléka bejött, hiszen rájuk vár a család és a ház körüli hétvégi tennivaló is”. Csak mellékesen teszi hozzá: a horgászást halasztotta el, s némi kis he- gesztenivalót szervezett át mára. Egy menetmángorló gépre pillanatonként kerül újabb tengely, s ugyanilyen gyorsan készül a menet. Csak néhány szóra tartom fel Gerencsér Emilnét, a brigád tagját. Neki a nagylánya segít be a háztartásba. Sajnos, a férje kórházban van, így a bokros teendők mellett még a látogatásra is készülni kell. Kissé fáradt — mondja —, mert pénteken éjszakai műszakban volt, de amellett, hogy egyébként is szívesen vesz részt a brigádmegmozdulásokon, készséggel jön be külön munkára, ha annak komoly célja van. Huszonnyolcmillió forint. Kimondani is sok, hát még előteremteni! Pedig tegnap délelőtt, a mindössze hatórás műszak alatt a Csepel Autógyár kollektívája ekkora értéket állított elő, hogy ennek nagyobb részét a saját, mintegy háromszáz nyugdíjasának nyújthassa át, kisebb részét pedig egyéb szociálpolitikai célokra használhassa fel. Mint Selmeczi Lajosné, a nagyvállalat szociálpolitikai bizottságának vezetője elmondta, ebből a jelentős összegből elsősorban azok részesülnek, akik A menetmángorlőn Gerencsér Emilné készíti a lengőkartengc- íyeket. Ezalatt nagy lánya segít aZ otthoni munkában. a viszonylag alacsonyabb nyugdíjból nehezebben tudnak megélni. Kolossá Tamás
