Pest Megyei Hírlap, 1983. március (27. évfolyam, 50-76. szám)
1983-03-31 / 76. szám
"sjlMav 1983. MÁRCIUS 31.. CSÜTÖRTÖK Megnyílt ifj. Blaskó János kiállítása Fiatal szobrászművész kiállítását nyitották meg tegnap délután az MSZMP Pest megyei Bizottságának székházában. Ifj. Blaskó János művészi munkásságát és eddigi pályafutását Nagy Sándorné, a Pest megyei Tanács elnökhelyettese méltatta. A megnyitót követően, amelyen jelen volt Barinkai Oszkárné, az MSZMP Pest megyei Bizottságának titkára is, a vendégek megtekintették a bemutatón szereplő szobrokat, kisplasztikákat és érmeket. Ifj. Blaskó János művészete egybeforrott szűkebb pátriájával, Pest megyével. Jelenleg Juhász Gyula költő szobrán dolgozik, mely a váci Báthori utcai iskolát fogja díszíteni. A képen: kisplasztika és nézője Vita a jövő nemzedékéért A Pest megyei Hírlap február 17-i számában megjelent Kriszt György írása, Tanórán kívül címmel. A cikk a pedagógusok szabadidős tevékenységével foglalkozott azzal az igénnyel, hogy mindenekelőtt az ő többletvállalásukkal lesznek a nevelők példaképek a gyermekek szemében. A jegyzetre egymás után érkeztek a hozzászólások. Március 10-i lapszámunkban Patkós József és Mosoni Árpád véleményét közöltük Maglódról, illetve Szentendréről. Egy héttel később Gulyás László és Magyar Katalin reflexióját szemléztük Gyömröröl és Monorról. Versegröl Bene Mihály, Vácszentlászlóról Tóth Imre szólt hozzá ezután a cikkhez, március 24-i számunkban. Befejezésként mai lapunkban Ve- csésről Orosz Károly, valamint Ceglédről Ócsai Károly hozzászólását adjuk közre. A vita összefoglalására természetesen visszatérünk. A teljesebb életre nevelni A cikk nagy port vert fel nevelőtársaim körében. Problémafelvetésének ügyszeretetből fakadó, jóakaraté hangvételét nem vitatom, mégis feltűnt nekem, hogy az írás nem érte el azt a célt, amelyet írója — feltételezésem szerint — maga elé tűzött. Nem tapasztaltam, úgy vélem ezután sem tapasztalom 'rilajd, hogy ■ hiegnőtt azoknak a nevelőknek a Száma, akik a cikktől indíttatva igyekeznek népszerűvé válni órán és iskolán kívüli programok szervezésével, szakkörvezetői megbízatás vállalásával vagy ismeretterjesztő előadások tartásával. Megítélésem szerint ennek az az oka, hogy sem a cikk írója, sem informátorai nem tekintették át valós szélességében és mélységében a pedagógusok tényleges munkáját, hanem annak csak egy részét boncolgatva vontak le következtetéseket. Ezek a következtetések pedig olyan torz képét vetítik elénk a nevelők munkájának, amelyre r%ás módon aligha lehet reagálni. Azt elfogadom, hogy vannak köztünk olyanok, akik nem példaszerűen dolgoznak. Az érdemteleneket nincs is szándékomban védeni. A nagy többség védelmében azonban szükségesnek tartom egy teljesebb kép megrajzolását. A heti 42 órás munkaidőből leválasztom tehát a tanításra és a felkészülésre fordítandó 40 órát. Elvileg a maradék 2 órában kellene megtartani a nevelőtestületi értekezleteket, a továbbképzéseket, a munka- közösségi összejöveteleket, a szülői értekezleteket, a fogadóórákat. * családlátogatásokat. Túlmunkában végezhető a kartársak helyettesítése, a szakkörök vezetése, a tömegsport foglalkozások, a középiskolai előkészítők és a tanulmányi kirándulások vezetése. Az iskolai élet szempontjából. okvetlenül fontos egyéb feladatok ellátása már csak társadalmi munkában végezhető. Az úttörővezetői feladatok közben nevelők végzik a gyermekközösségek szervezeti életének irányítását és közvetlen vezetését. A tanulmányi versenyek, a sportversenyek, a kulturális szemlék előkészítése és lebonyolítása is nevelőink feladata. Az ő irányításukkal készülnek fel gyermekeink ünnepségeinkre, ünnepi csapatgvűléseinkre, a külöbö- ző megemlékezésekre: együtt készítik a műsorokat, a dekorációt, gyakorolják a formaságokat. Könnyen belátható, hogy az újjbegyre szedett — de korántsem teljes — feladatok ellátása minden nevelőnek legalább heti öt-hat óra többletelfoglaltságot jelent. Eddig a lelkes nevelőkről nem is szóltam. Nyilvánvaló, hogy a párttitkárnak, a csapatvezetőnek, a szakszervezeti titkárnak, a KISZ-titkámak és mindazoknak, akik különböző társadalmi szervekben tevékenykednek, sokkal több az elfoglaltságuk. Ügy gondolom: a nevelői munka legfontosabb színtere az iskola, az úttörőcsapat, a napközi otthon, a tanulószoba keretében végzett nevelő-oktató tevékenység és az ezekhez közvetlenül kapcsolódó szabadidős tevékenységekben való részvétel. Ennek legjobb ellátását kell tőlünk megköve- telni. _ __ , Bevallom: a „megkülönböztetett léttudat ,és arisztokratizmus” problémájával nem nagyon tudok mit kezdeni. Hogyan fér ez össze azzal a megállapítással, hogy „a települések szellemi, társadalmi életének ... nélkülözhetetlen aktivistái’.’ mégis a nevelők? Képességek tekintetében sem vagyunk egyformák, mi sem értünk mindhenhez. Elsősorban saját feladatainkat kell ellátnunk tehetségünk szerint a legjobban és maradék energiánkat használhatjuk más nevelési feladatokat ellátó nevelési tényezők segítésére — természetesen kölcsönössági alapon. Ügy vélem, csak a családdal, az úttörőmozgalom vezetőivel, a közművelődési intézmények dolgozóival együttműködve és nem helyettük dolgozva készíthetjük fel gyermekeinket a társadalmi elvárásokban megfogalmazott teljes emberi életre. Ócsai István Tűzbe menni nemes célokért Ma nemritkán a mindenáron való diplomát szerezni elv vezérli a szülőt, a leendő pedagógust, s ezért minden kiskaput megkeresnek. Ennek, kárát közvetlenül az egész társadalom látja. Ha a szemlélet csak egy hajszálnyira is meggyökeresedik — már pedig gyakran ez történik — a szülő, a közvélemény a pedagógustársadalomra általánosít. Így van éz a labdarúgóknál, orvosoknál, iparosoknál, sofőröknél és még sorolhatnám tovább. Ma pedagógusokat a társadalmi szervezetek vezetőségeiben, művelődési házakban. munkaügyi osztályokon, tanácsoknál, újságírók között is százával találni, pedig a fővárostól néhány kilométerre tevő általános iskolákban ké- oesítés nélküli gyerekek oktatnak — gyerekeket. Más kérdés, hogy sokszor egy diploma nélküli sikeresebben nevel, mint a több oklevéllel rendelkező kolléga. A dobolásban, házépítésben én liberálisabb véleményt vallók a vitatott cikknél. Amatőrköd jön, aki tehetséget érez magában, hiszen amúgy is kevés vidéken az elfogadható zenés szórakozóhely. De ha kell, az iskolai rendezvényeken is vállaljon hasonló feladatot pénz — mennyit fizetnek érte — nélkül. S hogy házat, netalán többszintes lakást épít valamelyik pedagógus? Követésre méltó az egyéni törekvése. Még mindig jobb, mintha a lakásigénylők számát gyarapítaná. Az pedig — mivel ő is ember — nem kerülhető el, hogy az otthoni nagyobb leterhelés valamilyen mértékben kihasson munkája minőségére. Csak ez náluk nehezebben mérhető, mint a teljesítménybéres gépi forgácsolóknál. Az eddigi vita során tapasztalt felháborodás és a mundér becsületének védése helyett — úgy vélem — fontosabb dolgokról is szót kellene ejtenünk. A gyermekek egyre romló fegyelmén. túl arról, hogy sok szülő csak a behatáskor, majd a pályaválasztási lap kitöltésekor megy el az iskolába. Nem ez a közös, a járható út. Nem hinném, hogy csak az én gyermekem lenne képes (alsó tagozatos) tanárnőjéért a tűzbe is menni. Talán jobban mint szüleiért. Ezt a fogékonyságot kellene egymásra mutogatás nélkül, közösen kihasználnunk, nemes célok érdekébe állítanunk. Orosz Károly Tegnap adták át Ybl Miklós-díjak Kimagasló építészeti alkotásaik, illetve munkásságuk elismeréseként 11 építésznek nyújtotta át az Ybl Míklós- dijat Ábrahám Kálmán építésügyi és városfejlesztési miniszter a Magyar Építőművészek Szövetségének székházában szerdán rendezett ünnepségen. Kapta: Havassy Pál (Országos Műemléki Felügyelőség) több évtizedes munkásságáért; Ivády Zoltán (Lakóterv), a házgyári panelek felhasználási területének kiszélesítéséért; Noll Zoltán (Északterv) Borsod-Abaúj-Zemplén megyei kórház gyermekrehabilitációs központjának magas szintű építészeti megformálásáért; Novák István (Csongrád megyei Tanácsi Tervező Vállalat) 15 éves Iskolaépítési tevékenységéért; Patonai Dénes (Iparterv) a fűzfői Balaton uszoda magas színvonalú megtervezéséért; Rákosi Ferenc (Tervezésfejlesztési és Típustervező Intézet) a hollóházi faluközpont épületeinek és ezen belül a porcelánmúzeum igényes megformálásáért; Török Ferenc (Budapesti Műszaki Egyetem) több mint két évtizedes kiemelkedő oktatási munkásságáért és alkotó építészeti tevékenységéért; Varga István (Győr-Sopron megyei Tanácsi Tervező Vállalat) a fertődi és a nagycenki kastélyegyüttes rekonstrukciójának, a pápai kastély és a Hotel Platán tervezéséért; Herr er y-M. Caesar (Lakóterv) a budapesti Novotel szálló belső tereinek kialakitásáért; Horváth László (Uvaterv) és Fehérvári Sándor (Középülettervező Vállalat) közösen a szombathelyi Városháza belső funkcionális és építészeti tervezéséért Újabb kötetek Tények és tanúk A Magvető Könyvkiadó Tények és tanúk sorozatának első kötetei 1975-ben jelentek meg a könyvesboltok polcain. A népszerű sorozatnak hamarosan újabb kötetei kerülnek az üzletekbe. André Malraux neve minden bizonnyal ismerősen cseng a francia irodalmat kedvelő magyar olvasók előtt. Suzanne Chantal francia újságírónő Szívszorongva című dokumentumregénye az író és az irodalmi ambíciókkal Párizsba érkező Josetté Clotis tíz éven át tartó barátságának krónikáját idézi föl Malraux műveiből válogatott részletekkel, levéltöredékek közlésével, s a hősnő megszólaltatásával. A személyes hangvételű, dokumentumértékű írások között érdeklődésre tarthat számot Dombi Kiss Imre első világ- háborús visszaemlékezése. Pokoljárásom címmel. A mindössze három osztályt járt magyar paraszt-baka a hírhedt przemysli erődöt védi, annak föladása után pedig orosz hadifogságba kerül. Emlékiratában felidézi az ott eltöltött öt esztendőt, a cári Közép-Ázsia nyomorát, az embertelen per- zsiai életet, amelyet mint szökevény ismert meg. Felmérés a nemzetiségi iskolákban Munkát segítő tényezők Az utóbbi időben a pedagógusok és a szülők felismerték, hogy nevelési elveink megvalósítása csakis közös erőfeszítéssel érhető el. Gondot a közeledés megfelelő módjának megtalálása okoz, ezért is választották az áprilisi nevelő- testületi értekezletek témájául a család és az iskola kapcsolatát. A népfrontmozgalom országos tanácsának pedagógiai munkabizottsága arra vállalkozott, hogy az év második felében felméri a nemzetiségi iskolák szülői munkaközösségeinek munkáját. Ez annál is inkább érdeklődésre tarthat számot, mert a hazánkban élő négy nemzetiséget a hagyományaik, szokásaik, s nem utolsósorban nyelvük sajátos arculattal ruházza fel. A vizsgálattal éppen ezeket a jellegzetes vonásokat kívánják összegyűjteni, megtudni, hogyan dolgoznak a nemzetiségi szülői munkaközösségek, mely tényezők segítik, illetve gátolják tevékenységük kibontakozását. A tervek szerint az ország 14 megyéjének 70 nemzetiségi általános és 7 középiskolájába juttatják el a kérdőíveket. A válaszokat a szülői munkaközösségek vezetőitől várják, de fontos szempont, hogy előtte egyeztessenek az iskola igazgatójával: ezzel elkerülhetővé válik egy félreértésekre okot adó, helytelen adatközlés. A kitöltött kérdőíveket június 15-ig kell visszaküldeni a pedagógiai munkabizottság címére. A felmérésből nyert tapasztalatokat a nemzetiségi szövetségek év végén esedékes kongresszusain is hasznosítani kívánják. Heti eilmtegyzet Talpig olajban Bernard Bller, Catherine Alric és Henri Guybet a Talpig olajban című filmben Mit tehetnek azok az országok, amelyek földje mélyén nem hullámzik olajtenger? Sziszegve, dühöngve, nyögve kifizetik a folyékony arany árát nem folyékony, hanem nagyon is kemény valutában, s legfeljebb élceket engednek meg maguknak az olajsejkek rovására. Ettől persze egy centtel sem lesz olcsóbb az olaj, de az élcek valamelyest mégis javítják a morcos köz-i érzetet. Christian Gion francia filmrendező most mintha ezt az élcelődést tekintette volna filmje alapmotívumául. A Talpig olajban (melynek forgatókönyvét is Gion írta) leplezetlenül utálja az olajmilliárdosokat és leplezetlenül él- celődik a rovásukra. Ügy tűnik, maga a nem szellemtelen sztori is csak arra szolgál; hogy minél epésebb megjegyzésekkel illesse az egész olajbizniszt, s főleg azokat, akik ezt a milliárdos üzletet bonyolítják, 6 a hasznát bezsebelik. A film meséje tulajdonképpen két szálon fut. Az egyik szálon az undok vezérigazgató, Tardel manipulációit látjuk. A gáz- és olajfőnököt alaposan megtáncol tatja egy korábbi alkalmazottja, Bernard, akit Tardel kirúgott, mert nem bizonyult eléggé megbízható talpnyalónak. Bemard viszont épp nősül: egy bájos árvát vesz el, aki csak a mamáját ismerte, apjáról nem tud semmit. És itt kapcsolódik be a második szál; Abdullah emír, a felbecsülhetetlen gazdagságú olajkirály, aki látogatóba utazik Franciaországba, s amúgy mellesleg meg akarja keresni ifjúkori szerelme gyümölcsét, egy szépséges lányt, kire — nem lévén az emírnek más leszármazottja —, az egész bődületas vagyon s az ország trónja is vár. Nem kell nagy kombinációs készség annak kitalálásához, hogy ez a szépséges leszármazott az említett bájos ara, Liza. Persze nem lenne kerek a film egy kis emberrablás, egy kis erőszak, egy kis verekedés, lövöldözés nélkül. Ez is akad, annyi, amennyi épp kell. Ütő- dött magándetektívek és még ütődöttebb testőrök vetélkednek a maguk sem tudják min, s a derék, ámde igen mérsékelten zseniális emír is lép egy-két hajmeresztő ostobaságot a nagy sakkjátszmában. Végül persze minden jóra fordul, a gonoszok megbűnhődnek, a derék fiúk és lányok elnyerik jutalmukat. Közben pedig láthatunk néhány lefényképezett anekdotát az olajsejkek szeszélyeiről, a fél nem szolgált omlett miatt mellényzsebből öt perc alatt megvett luxusszálló sztoritól a teniszpályával és úszómedencével ellátott óriási magánrepülőgépig, a sokmilliós értékű drágakövekkel babszemként dobálódzó sejkektől a repülőgépen mindig Mekka felé forduló imaszőnyegekig. Nem világrengető nagyság- rendű filmkomédia ez, de három szereplője (az emírt játszó Bemard Blier, a Ber- nardot alakító Henri Guybet és a Lizát játszó csinos Catherine Laric) révén, jó tempója és szellemes szövege miatt fogyasztható, szórakoztató munka. Morfium Komor film. A jugoszláv rendező, Miomor Stamenkovic érezhetően nagyon kemény akart lenni, mert úgy véli, roppant veszélyes az a jelenség, ami a film témáját képezi. E jelenség pedig a fiatalkorúak körében egyre terjedő kábítószerélvezet. Ostoba struccpolitika volna úgy tennünk, mintha ez, a téma csak a fejlett nyugati országok fiataljai körében lenne aktuális. Ráadásul Jugoszlávia is úgyszólván a kábítószercsempészés országútján fekszik. Nem ritkán olvashatunk híreket elkobozott — s nem is kis mennyiségű —, kábítószerekről, lefülelt csempészekről. A közel-keleti kapcsolat szálai itt (is) húzódnak keresztül, s már maga ez is elég a fokozott figyelemre és a komoly aggodalomra. Stamenkovic tehát égető kérdéseket feszeget ebben a filmben. Főhőse, Lela, ez a szép, csinos fiatal lány, egy középkorú orvossal való kapcsolata révén kerül a narkó- sok körébe. Fiúja, Boban, a fotóriporter, észreveszi ezt a kapcsolatot is, meg azt is. hogy Lela kábítószeréivező lett. Szakít a lánnyal, de közben belekeveredik egy zavaros gyilkosság gyanújába: Lela barátját, Simic doktort holtan találják lakásán. Ettől kezdve a film szabályos krimivé alakul, melynek fő motívuma ugyan a kábítószer, de a nyomozás, a gyanúsítottak kihallgatása, s a hasonló krimik többi kötelező kelléke kissé elviszi az alaptémát egy szabvány, s nem is különösebben érdekes krimi irányába. Ez elég nagy kár, mert a Morfium lényege nem a krimi, a kábítószercsempészés és a gyilkosság, hanem maga a kábítószer- élvezet, s az emiatt tönkre- menő fiatalok sorsának bemutatása. A szándék, hogy t.i. ezt a témát egy bűnügyi film keretei közé ágyazva kell érdekessé tenni, akár tisztelhető is lenne, ha ezzel nem veszne el a vámon az, amit a réven nyerünk. Stamenkovic elutasítja ugyan a narkózást, keményen is fogalmaz, a hangvétele is komor —, de a nar- kománia okait már egyáltalán nem kutatja, s többnyire megelégszik az „ez van”-szerű indoklással. A film mégis figyelemre méltó jó tempója, jó fényképezése, s a Lelát alakító, jelenleg a jugoszláv filmek legkedveltebb ifjú színésznője, Merina Isakovic játéka révén. Takács István
