Pest Megyei Hírlap, 1983. március (27. évfolyam, 50-76. szám)

1983-03-30 / 75. szám

1983. MÁRCIUS 30., SZERDA

v^rJop

5

Egykor patkolókovácsok lakták

j£ Mátyás király idejében a budai hegyek közé települt ^ patkolókovácsok emlékét már csak a falu neve őrzi: í Nagykovácsi. Lakói, szinte valamennyien Budapesten 5 dolgoznak. Napközben majdhogynem kihalt a község, '/ csupán idős nénikék és kocsiban apró gyermekeket toló í fiatalasszonyok igyekeznek bevásárolni.

A jelenük közösséget formál

Kolonial sorozatban

Szemet gyönyörködtető koloniálbútorokat készítenek a ceglédi Stylus Faipari Szövetkezet tápiószelei részlegében. A kétajtós, akasztós koloniálszekrényt szerelik össze.

Trencsényi Zoltán felvétele

Közműfejlesztésre is jutott

Épül a sportcsarnok

Horgásztanyák, üdülők — bérbe

A több mint 5 ezer lakosú Taksony rendezési és fejlesztési terve egyaránt azt mutatja: gyarapodik ez a szép fekvésű, jó közlekedésű és a fővároshoz közeli község. Sok fiatal akar itt önálló otthont teremteni magának.

Taksony valóságos paradicsom a kirándulók, az üdülők és a horgászok számára is. Az idén 9 telket adnak át vállalati üdülők, horgásztanyák céljára. A BUVÁTI már elkészítette a részletes tervet, sőt, 5 telket már bérbe is vettek a dolgozóikat üdültetni kívánó vállalatok.

A fejlődéssel együttjáró gond, hogy kinőtték a gyermekintézményeket. Nyeste István tanácselnök elmondta, hogy 1979-ben épült ugyan egy 4 tantermes iskola a községben, de mire elkészült már bebizonyosodott, hogy kicsi. Más megoldás nem lévén évek óta a művelődési házban is tanítanak. Idén a második félévben azonban hozzáfogunk hat újabb tanterem építéséhez; a két, már meglévő épületet (a régi és az új iskolát) „L” alakban összekötik. A helyi adottságokat messzemenően figyelembe vevő programtervet Brjicska István készítette. A megoldás nagy előnye, hogy átjárható tömb lesz az oktatási intézmény, emellett pedig megmarad a diákoknak az udvar és a kert is.

Egyidejűleg lehetőséget teremtenek arra, hogy egy megüresedett házban pedagógusszállást rendezzenek be a pályakezdő fiataloknak. Taksonyban kevés a szakképzett pedagógus, és bár sokszor hirdettek álláshelyet, nem akadt elég vállalkozó. A szállás megteremtésével szeretnének fiatal diplomásokat hozni az iskolába.

G. J.

Nevel a környezet is

Ám déltájban megélénkül a forgalom, vége a tanításnak. Hazafelé tartanak az iskolából a Hevesi Ákos erdészeti nevelőotthon tanulói is. Számukra azonban nemcsak a volt Tisza- kastély hatalmas parkja, sportpályái nyújtanak szórakozási lehetőségeket. Részt vesznek

— Nagykovácsi diákjaival együtt — a művelődési központ programjain, a szakkörökön is.

— Hatalmas előrelépést jelentett az oktató-nevelő munkában a művelődési központ átadása — mondja Tóth László, a nevelőotthon igazgatója.

— Óriási mértékben javultak a tárgyi feltételek. A kulturált környezetnek rendkívül nagy a nevelő hatása. Amióta itt tartják a település közös ünnepeit és a bálokat is, ismeretlenek a verekedések, kö- tekedések.

— Öröm a számunkra az is, hogy száz gyermekünket nem kell kulturális rendezvényekre Budapestre bevinni. Egymást váltják az előadóművészek, TIT-programok'. Legutóbb Halász Judit és a Bojtorján együttes aratott nagy sikert nálunk.

Az elnök büszke

A Rákóczi utcában néhány méteren belül látható a község vízellátásának évszázados története. A fából készült, rég lezárt közkút mellett még ott hever a nemrég kiásott nyomós kút. Helyébe újat raktak. Egyelőre még a törpe vízmű szolgáltatja az ivóvizet, de már épül a vezeték, s néhány év múlva a budapesti hálózatból

kapják majd az ivóvizet a nagykovácsiak is.

Tokody Zoltán tanácselnök büszke a falu eredményeire.

— Nemcsak a vízellátás javításában' léptünk előre. A csőhálózat lefektetése után már érdemes az útépítéssel is foglalkozni. Egymillió forintba kerül az óvoda melletti utca szilárd burkolata. Az üdülő- terület telektulajdonosai pedig 2 millió 900 ezer forintot fordítanak a villanyhálózat bővítésére.

— Remélem, befejezzük idén a művelődési központ utolsó munkálatait, a padlástér beépítését is. A tervező, Jeles István ötlete volt, hogy az esetleg később szükséges bővítésekre felhasználható tetőteret építsünk. Itt sikerült egy 180 négyzetméteres olvasótermet és három klubhelyiséget kialakítanunk. Hamarosan az udvar is olyan szép lesz, mint az épület. A Rozmaring Tsz szocialista brigádjai vállalták a parkosítást.

— Nem könnyű feladat a felnőtt lakosság bevonása programjainkba — mondja Dinnyés László, a művelődési központ igazgató-helyettese. — Itt ennek nem voltak hagyományai. A lakosság nagyobb része csak a felszabadulás után települt ide, nincs hosszú közös múlt, nincsenek olyan hagyományok, amelyek összekovácsolnák az embereket. Ennek kialakítása érdekében kezdeményeztünk a testvérközségi kapcsolatot Besenyőtelekkel, ahonnan a betepültek nagyobb része származik. A másik gondunk, hogy Budapest közel van, az ott elérhető kulturális rendezvényekkel, műsorokkal nem mindig versenyezhetünk. Nagy az érdeklődés azonbán a könyvtár, a fafaragó szakkör, a különböző művészeti csoportok és a nyelvtanfolyamok iránt a felnőtt lakosság körében is.

A főváros közelsége nemcsak előny, néha hátrány is. Az üzlethálózat bővítése, árubeszerzés szempontjából például különös helyzet alakult ki.

Boltok és üzletek

— A tavalyi esztendő a vállalkozások éve volt Nagykovácsiban. Megnyílt egy új húsbolt, egy cukrászda, a postánk is elkészült, fellendülőben volt a szerződéses iparcikk és ruházati boltunk. A két és fél millióért épült. Patkó étterem nyitás után 150 előfizetőt látott el naponta.

— Azóta a Patkóból elszoktak az ebédelők, mert gyakran zárva van, a Pest megyei Vendéglátó Vállalat igyekszik szerződésbe adni. Forgalma ugyanis szinte kizárólag a köz- étkeztetésre korlátozódott. A munka után hazatérő dolgozók ma is a harmadosztályú italboltokban fogyasztják el az üveg sörüket, nyilván azért, mert ott olcsóbb. Vacsorázni meg legfeljebb egy-egy esküvő. vagy hasonló összejövetel alkalmával jönnek ide. Pedig itt akartuk megoldani a gyerektábor lakóinak étkeztetését a nyáron.

Az iparcikk bolt közmegelégedésre működik. Az intézményes szemétszállítás kezdetekor még kukákat is beszerzett a boltvezető a lakosságnak. A ruházati cikkek viszont nem nagyon kelendőek. Hiszen a jobbára szabadáras termékek itt húsz százalékkal drágábbak, mint a fővárosban. Ha kukáért és cérnáért nem is, de a több száz vagy több ezer forintos ruhákért bizony érdemes munka után körülnézni valamelyik budapesti nagyáruházban.

— Szeretnénk, ha a helybeliek a magukénak éreznék, kihasználnák azt, ami őértük jött létre. Ügy, ahogy legutóbb. nőnapkor a nyugdíjasok éltek a már adott lehetőséggel, s kérték, indítsanak a művelődési központban külön az asszonyoknak nyugdíjas klubot. Mert a jelenlegibe inkább csak férfiak járnak, és ők még — úgy látszik —- idegenkednek a „koedukációtól”. Kérésüket természetesen teljesítették — fejezi be a beszélgetést a tanácselnök.

Márvány! Agnes

Nehéz döntés elé került a tápiószelei tanács az idei fejlesztési tervek készítésekor: a rendelkezésükre álló alig több mint egymillió forintot fordítsák teljes egészében az épülő sportcsarnokra? Vagy osszák meg az összeget, és fektessék a közműhálózat fejlesztésébe?

A tanácstagok az utóbbi megoldás mellett döntöttek: Ügy számoltak, hogy kétszázhatvanezer forint és a helybeliek közműfejlesztési hozzájárulása elegendő lesz arra, hogy négy utcába bevezessék a vizet. A földmunkát a lakók végzik.

Százezer forintot fordítanak járdalapok vásárlására. Lerakásukról a megszokott módon, tásadalmi munkában gondoskodnak a helybeliek.

A hét és fél milliós beruházás, a sportcsarnok építése jó ütemben halad. A 20X40 méteres csarnok könnyűszerkezetes váza már áll. A tanács a fejlesztési alapból 812 ezer forinttal, az Állami Pénzverő helyi üzeme egymillió forinttal járult az idei munkákhoz. A Kohászati Gyárépítő Vállalat dolgozói hatezer társadalmi munkaórát vállaltak, ők szerelik össze a szerkezeti elemeket. Jövőre a csarnokot már használhatják, csak a kiszolgáló egységeket kell majd elkészíteni.

A tervek megvalósulásához mintegy hat és fél millió forint értékű társadalmi munkára lesz szükség, amit a lakosság az itteni hagyományoknak megfelelően vállalt is.

Következetes előkészítés után

Évek óta az élbolyban

f A településfejlesztést segítő társadalmi munkaver- ^ senyben a megyei nagyközségek közül idén Nagykáta í lett az első. A megyei tanács végrehajtó bizottsága az ^ elmúlt évben teljesített 38 millió 520 ezer forint értékű g társadalmi munka alapján döntött így.

— Ez az eredményünk nem született magától, következetes előkészítés előzte meg —

“mondja Nyitrai Ferenc, a nagyközség tanácselnöke. Gondosan rakosgatja szét az asztalon az elmúlt év munkájának dokumentumait, az értékelés alapjául szolgáló táblázatokat, szerződéseket. Az egyik kimutatás eredménye: egy lakosra 3050 forint értékű társadalmi munka jutott

— A VI. ötéves terv előkészítésekor már láttuk, hogy a felhasználható összegeket meg kell toldani egy kevéssel. A helyi összefogásra apelláltak. Ekkor készítette el a Hazafias Népfront nagykátai bizottsága. az öt évre szóló társadalmi munkatervet.

— Hogyan lehet ilyen hosz- szú távra tervezni azt, ami a lakosság önkéntes felajánlásán múlik?

— Elsősorban a nagyközségben működő gazdasági szervek szocialista brigádjaira és a tanácstagokra támaszkodva. A jóváhagyott fejlesztési tervünkben szereplő és esetleg abból kimaradt, de társadalmi összefogással megvalósítható beruházásokhoz kapcsolódva terveztük meg az évi teendőket. A gazdasági egységek profiljuk, felszereltségük szerint mind megkapták testhez álló feladataikat. Szocialista szerződést kötöttünk, nemcsak valamennyi brigáddal, hanem a tanácstagokkal is, akik szintén körzetük igényeihez mért társadalmi munkát variáltak és erről számot is kellett adniuk a szerződés alapján.

— Melyek voltak a legjelentősebb beruházások?

— A sportpálya felújításában 5 millió forint értékű önkéntes munka van. Felszántottuk az egész területet, azután mindent, a népfront terveiben megállapított sorrendben és időben, a brigádok és a lakosok végezték. A farmosi tsz-től 6000 négyzetméterre elegendő gyeptéglát kaptunk, volt úgy, hogy egyszerre kétezer ember dolgozott ezek lerakásán.

— A másik feladatunk volt, a járási párt- és állami vezetők szervező munkájának eredményeként, a mátrafüre- di járási KISZ- és úttörőtábor újjáépítése. A nagyközség és a járás üzemeinek, termelőszövetkezeteinek segítségével 13, egyenként 10 személyes kőházat emeltünk. Egy ház megközelítően kétszázötvenezer forint értékű, s az új tábor évente ezer gyerek nya- raltatására alkalmas.

— Sokan dolgoztak a község járdaépítésein is, 2370 négyzetméterrel gyarapodott tavaly a gyalogjárók felülete. Ezt a feladatot szívesen vállalják az emberek. Megpróbáljuk úgy megoldani, hogy minél több tanácstagi körzetnek tudjunk anyagot biztosítani, s a járdát a lakospk készítik el utcájukban, portáik előtt.

— Mikor avatják fel az új sportpályát és a mátrafüredi tábort?

— A sportpálya avatását augusztusra tervezzük. Akkor osztanánk ki a legjobb társadalmi munkáért járó plaketteket, emléklapokat is; erre az elismerésre egyébként nagyon büszkék a nagykátaiak,

— A táboravatásra a tanév végén kerül majd sor, mielőtt a járás fiataljai birtokukba veszik. Addig még elvégezzük az utolsó simításokat, a még a hátralévő parkosítást is.

E

szti néni levette a szalmás sárból formázott kemenceajtót. A kiáradó meleg néhány pillanat alatt pirosra színezte ráncos, avas-csont színű arcát. Megsült, megsült, motyogta áhítattal, mintha zsolozsmázna, aztán a hosszú, kenyérvető lapáttal egyenként szedte ki a galambra emlékeztető pirospozsgás kis kalácsokat.

— Gyertek galambocskáim — rakta őket sorba az odakészített asztalra —, hadd nézzelek benneteket; hm, hm, szépek vagytok, még mazsolaszemetek is csillog most majd, ha egy cseppecske vízzel megmosom. Jaj, de örülni fog Ágika, neked, te kis aranyos, neked meg — igazította meg a sorban következőt — Gézuka, neked meg te hosszú csőrű, Ferike, a szőkeszárnyúnak Icu- ka, a guggolósnak meg á kicsi Gábor.

Csillogó szemmel babusgatta őket néhány percig, aztán visszatette a kemenceajtót, hogy egy fertály órányit még süljenek a nagy kalácsok.

András, az ura, a kissé hajlott hátú ősz öregember közeledvén a nyolcadik x-hez, most is, mint annyi évtizedig, egy pillanatig sem tudott tétlen maradni, kint szöszmötölt az udvaron, a megmetszett fák alatt szedegette a galy- iyakat kis csomókba, majd összekötözte őket, mint a búzakévéket hajdan, rakta össze az udvar szögletébe száradni. A kemencefűtés az ő gondja volt, de amikor a téglasorokon végighúzott szénvonó, az öreg szivanó szikrát vetett, bekiáltott feleségének: '

— A kemence kész. Kint leszek az udvaron. i

És ott dolgozgatott addig, amíg az asszony nem hívta.

— András gyere mán be egy cseppet. Tudta, hogy kisült a kalács, az ünnepi, a vendégekre váró húsvéti kalács.

Botorkálva ment befelé a kalácsillatfelhőben.

— Szép, nagyon szép lett — mondta az asszony —, gyere, nézd és kóstoljuk is meg. Látod a galambokat, ilyet nemigen látnak az unokák a városban. Nem sajnáltam belőlük a mazsolát, hadd emlegessék meg. mert ki tudja, hogy lesz-e még erőm nekik mégegyszer sütni.

Az öregember bólogatott. Elvette a ‘feléje nyújtott kalácsdarabot, nézte a belőle áradó felhőcskét. ráfújt, mert

Bába Mihály:

nUf Uäa

nem szerette semmiben a nagyon meleget, aztán letört belőle egy falatnyit, szájába dugta, ízlelgetni, enni, majszolná kezdte. Amikor lenyelte a falatkát, feljebb emelte fejét, feleségére lesett kalapja karimája alól.

— Hm. jó, nagyon ízlik. Gondolom a gyerekeknek is ízleni fog.

Megették a kóstolót, de tovább üldögéltek a lócán.

— Erre igazán jól esne egy pohár bor — mondta az öreg és feltápászko- dott. Nehezen. Mert térdízülete gyötrően fájt.

— Hozzál nekem is egy pohárral.

A csatosüveg meg a két pohár ott árválkodott közöttük néhány pillanat múlva.

— Hát akkor tölts! — biztatta emberét Eszti néni.

L

assan kortyolgatták a bort. Az asz- szony a gyermekeire, az unokáira gondolt, akiket már csütörtöktől várhaza az ünnepekre. Sándorék biztosan ma ülnek vonatra Szegeden, hogy idejében ideérjenek. így is írták, úgy egy hónappal ezelőtt.

András bácsi gondolatai a kert, az udvar körüli teendők felé sodródtak, meg az árván maradt tyúkketrechez, amit az unokái örömére, arra az egy hétre, amíg ott vendégeskednek, nyúl- ketrecnek nevez ki és ha Váncsa koma tartja a szavát, már holnap benépesít egy pár öreggel meg a kicsinyeivel.

— Megvárom amíg kihűl, osztán berakom a kamrába, a polcra — mondta Eszti néni —, addig meg előkészítem az ebédet. — Ivott egy kortyot, ízlelgette a bort: — ez tán még jobb. mint a piros.

— Kinek hogy — mosolygott az öreg. — Én. hiszen tudod szeretem a fehéret is, a pirosat is. A szőkét is, a barnát Is.

Szeme huncutkásan megrebbent. Csapódott az utcaajtó. A két öreg egymásra nézett: csak nem jöttek már meg?

Mire felálltak, hosszú léptekkel közeledett feléjük a postás.

— Erőt, egészséget — köszönt han- gos-vidáman. — Ez igen. már kisült a kalács — nevetett. Hinnye, de jó illata van — csettintett nyelvével.

— Kóstolja meg, fiam — tört egy

darabot Eszti néni — és igyon rá egy pohárkával. N

— Hej, meleg kalács, de szeretem, csak ritkán eszem, mert az én feleségem nem akar sütni, azt mondja, hogy minek kínlódjon, megy az üzletbe és vesz annyit, amennyi kell. Csakhogy annak nem olyan ám az íze, mint ennek a finom, foszlós, mazsolás meleg kalácsnak.

A feléje nyújtott pohár bort egy hajtásra megitta. Már kacagott.

— így az igazi! Köszönöm. De lássuk csak. hogy miből élünk — nyitotta ki nagy táskáját — megvan, három képeslap, húsvéti, egy levél, jó vastag, meg kétszer ötszáz forint. Itt tessék aláírni, András bátyám — s miközben számolta a pénzt, még hozzátette; — hogy el ne felejtsem, két csomag is van a postán, majd délután kihozom, ünnep előtt mindig nagy a forgalom.

A borravalót eltette, megköszönte, összekattintotta táskáját és hangos jó egészséget kívánva elviharzott.

A két öreg riadtan nézett egymásra. — Na, olvasd mán — sürgette az urát Eszti néni.

— Olvasom. A pénzt Sándorék meg Juliskáék küldték. Ezek csak amolyan ünnepi üdvözlő lapok. De a levél! Jó vastag. Fénykép van benne, meg két levél, az egyiket Juliska írja a másikat Feriék.

— Csak a véget nézzed, hogy mikor jönnek — nyugtalankodott az asszony. Az öreg forgatta a leveleket.

— Azt nézem, na, itt van: nem jöhet, nek...

— Nem? — csapta össze a kezét az

öregasszony.

Egymásra néztek, de arcuk elhomályosult egymás előtt. Szemük bepárásodott. András bácsi összeszorította száját, Eszti néni meg köténye szélét nyomkodta a szeméhez.

— Teremtő isten, akkor most mit csináljunk ezzel a rengeteg kaláccsal, és a galambocskákkal?