Pest Megyei Hírlap, 1983. március (27. évfolyam, 50-76. szám)

1983-03-30 / 75. szám

1983. MÁRCIUS 30., SZERDA **«« "é/Ps If SZÖVOSZ-elnökség Hó'ózof&ővítés A takarékszövetkezetek fej­lesztéséről és azok országos kölcsönös támogatási alapjának felhasználásáról tárgyalt a SZÖVOSZ elnöksége keddi ülésén. A takarékszövetkezetek évi nyereségük 15 százalékát a tá­mogatási alap gyarapítására fordítják. Ezt az összeget — évente megközelítően 10 mil­lió forintot — a takarékszö­vetkezetek hálózatának bőví­tésénél hasznosítják. Jelen­leg 2800 településen, falvak­ban, városokban működnek takarékszövetkezetek, elsősor­ban olyan helyeken, ahol vagy nincs OTP-kirendeltség, vagy mellette a lakosság ré­széről további igény mutatko­zik ilyenfajta szolgáltatásra. A felmérések szerint 300 to­vábbi településen lenne cél­szerű kiépíteni a takarékszö­vetkezeti hálózatot; a kölcsö­nös támogatási alap felhasz­nálásával az idén újabb he­lyeken látnak hozzá takarék­szövetkezeti kirendeltségek építéséhez, így többi között Esztergomban, Móron, Solt- vadkerten és Balassagyarma­ton. Megyei tanácstagok ülése Ráckevén Átgondolt számvetés ^ Tegnap délután illést tartott a Pest megyei Tanács tagjainak ^ ráckevei járási csoportja. A tanácskozáson, egyebek között, az í 1982-cs év költségvetési és fejlesztési feladatainak járási ercd- menyeit értékelték. A második napirendi pont ezt követően a í megyei tanácstagok tevékenységével foglalkozott. Az ülésen 2 részt vett Klamő József, az MSZMP ráckevei járási bizottságá- í nak titkára, Raffay nála, a járási hivatal elnöke, valamint Tar- <í jányi Béláné országgyűlési képviselő. A testület tagjai előtt nem volt ismeretlen az a beszámo­ló, amit Szálai Erzsébet, a já­rási hivatal osztályvezetője ismertetett. Valamennyien jól tájékozottak abban, hogy szű- kebb pátriájuk az elmúlt év­ben milyen eredményeket ért el, s tisztában vannak azzal is, hogy melyek a legfonto­sabb megoldásra váró tenni­valók. Ha figyelembe vesszük az utóbbi évek nehezebb gazda­sági feltételeit, amely a me­gyében sok helyen a korábbi­nál nagyobb megfontoltságra készteti a vezetőket, hiszen a meglevő pénzösszegeket oko­sabban, célszerűbben kell fel­használni, a ráckeveieknek nincs szégyenkeznivalójuk. Hol a falvak lakóinak önkén­tes segítségével, hol pedig a megyei vagy a községi tanács rendelkezésére álló pénzösszeg felhasználásával, de sikerült több feladatot megoldani. Ilyen volt például a sziget­Ez a fajta parázs V alamennyiünket érzé­kenyen érint, hogy mi lesz az idei kiadásokra for- díható államháztartási fo- rintmilliárdok sorsa. S ha már így van, akkor mind­annyiunk kollektív köteles­sége gyarapítani ezeket a forintokat, kinek-kinek a saját posztján, képességei szerint — illetve lakóhelyi környezetében, kétkezi munkával, arjiiért nem szo­kás anyagi ellenszolgálta­tást várni. E kettős okból is érdemes múlt évi gaz­dálkodásunk, esztendős munkánk tapasztalatain, ta­nulságain elmélkedni, vé­leményeket cserélni széle­sebb körben, de saját há­zunk táján is. Levonva a megfelelő következtetése­ket, alaposabban föl tu­dunk készülni azokra a teendőkre, amelyek az idén várnak ránk. Ezt teszik mostanában — illetve egy sereg települé­sen már be is fejezték — a megye népfrontbizottsá­gai, egyeztetve a tanácsok­kal, valamint azokkal a társadalmi és tömegszerve­zetekkel, amelyek cselek­vőén támogatják a külön­böző mozgósító akciókat. A népfront kezdeményező szerepe ebben a tekintet­ben is kiemelkedően fon­tos. Amint azt például Gö­döllőn is megfogalmazta egy régi aktivista: a lakó- területi népfrontmunka el­sősorban a cselekvési egy­ség megerősítését szolgálja. Legfőképpen azért, hogy a megértésre talált politikai irányelvekhez szabott gaz­dasági elképzelések is mi­nél közelebb kerüljenek a tömegekhez. Különösen szükséges ez napjainkban, amikor a települések fej­lődése meggyorsul, az át­alakulás folyamatában a lakosság a szocialista együttélés még újabb for­máit igyekszik kimódolni, megnövekedett társadalmi, politikai, közéleti érdeklő­déssel. A falugyűlések tanúsága szerint is szánfiolnia kell a népfrontnak, *a helyi ta­nácsnak szinte mindenütt e megnövekedett érdeklődés­sel, ami már nem csupán abban nyilvánul meg, hogy az egybegyűltek végighall­gatják a beszámolókat. Az emberek készek a vitára, lényegbevágó kérdéseket tesznek föl, ezekre konkrét válaszokat kérnek. Napja­ink falugyűlésein parázs hangulat is kialakul, ahol szorítóbbak a gondok. Ez a fajta parázs azonban fel­tétlenül hasznos, hiszen az együttcselekvés óhaját szít­ja. Ikladon is várható volt, hogy igen élénk lesz a fa­lugyűlés, föl kellett készül­nie annak, aki az igényes hallgatóság előtt végül is érdemi beszámolót tartha­tott. De akik kérdeznek, azok az elmúlt esztendők­ben bizonyították század- magúkkal: tenniakarásban sincs hiány. S a társadalmi munkások nemcsak Ikla­don híresek, hanem lassan az egész megyében. A népfront testületéi szá­mos egyéb alkalommal te- remtének lehetőséget arra, hogy élve a szocialista de­mokráciával, szót kérjünk, elmondjuk, mit, hogyan csi­nálhatnánk jobban. Az ér­di fórumokon, vagy a ceg­lédi, gödöllői, nagykőrösi, százhalombattai, szentend­rei, váci lakóbizottságok összejövetelein bebizonyo­sodott a múlt esztendőben is: a munkástömegek, a parasztemberek, az értel­miségiek tapasztalataira, tudására, igaz, építő szán­dékára mindig számít — és számíthat joggal — a közösség. Ám az is nyil­vánvalóvá lett, hogy az eddigieknél is fokozottab­ban kell kifejezésre jutnia mindenben az egyéni fele­lősségérzetnek, az öntevé­keny kezdeményezésnek, s mindenekelőtt a fegyelem­nek. Fegyelemnek igénye­ink rangsorolásában és vál­tásaink teljesítésében egy­aránt. A feladatok lényegében azonosak, különbségek csak a helyi adottságokból, egyes sajátosságokból fa­kadnak. A lakóterületi népfrontmunka egyik ele­me éppen az, hogy segít­sen földeríteni ezeket a sajátosságokat, a lehető legmélyebben, információit továbbítsa az állami, illet­ve a politikai szervezetek­hez. Ezzel egyrészt lehető­vé teszik a helyi népfront­bizottságok azt, hogy a te­lepüléseken foganatosított intézkedések, kialakított elképzelések valóban a la­kosság érdekeit szolgálják, másrészt hozzáigazíthatják a végrehajtás módját az adottságokhoz, megrövidít­ve az útkeresés esetleges útvesztőit. A jánlatos hát be-betérni a népfronttestületek helyiségeibe gyakrabban. Még akkor is, ha nem hívnak. Azt akarjuk, hogy megismerjenek bennünket, vágyainkkal, tettrekészsé- günkkel, képességeinkkel egyetemben ? Tegyük ezt könnyebbé azzal, hogy ma­gunk is valljuk: a társa­dalomépítés egyik kötő­anyaga a valódi népfront­munka, melynek nem pusz­ta tárgyai vagyunk, hanem elsősorban alanyai. Bálint Ibolya halmi nyolctantermes Iskola, az ahhoz tartozó konyha és tornaterem felépítése. Duna- harasztiban a hármas számú iskola ugyancsak tornaterem­mel és étkezővel bővült. Szi- getszentmiklóson három tan­termet kapott az általános is­kola. De nemcsak a látványos fel­adatok megoldásánál jeleske­dett a járás, hiszen az utak és gyalogjárdák építésére, a belvíz elvezetésére és más, egy-egy adott községben fon­tosnak számító teendő elvég­zésére is gondot fordítottak. Valamennyit felsorolni szinte lehetetlen. Tény azonban, hogy a tavalyi esztendőben a járás­ban 237 és fél millió forint volt a felhasználható pénzösz- szeg, amelyben a községek ön­kéntes hozzájárulása is szere­pel. S hogy a lakosság meny­nyire fontos szerepet kap ab­ban, hogy szűkebb otthon^ fej­lődjék, ahhoz csak egy példa. 1981-ben egy lakosra mind­össze 344 forint értékű társa­dalmi munka jutott, míg ta­valy ez az összeg 817 forint volt. Érthető, hogy a társa­dalmi munkákban jeleskedő Szigetszentmárton lakói kicsit bosszankodva vették tudomá­sul, hogy az értékelés során mindössze két forintnyi volt a különbség Nagykáta javára, s így kerültek ők a megye nagy­községei kategóriájában a má­sodik helyre. A beszámolót követő felszó­lalások a tanácstagok aktivi­tását fémjelezték. Azt, hogy nemcsak figyelemmel kísérik az eredményeket, hanem ja­vaslatokkal is segítik a járási vezetők munkáját. Csáky Jó­zsef dunaharaszti tanácstag például azt emelte ki, hogy a társadalmi munkákat nemcsak községi, hanem járási szinten is koordinálni kellene. Dr. Vedres Margit ráckevei ta­nácstag viszont arról beszélt, hogy a megyei tanácstól több segítséget kell kérni az olyan égető problémák megoldásához, mint a Vezetékes ivóvízhálózat létrehozása. A dunaharaszti tanácstag az út- és villanyhá­lózat rekonstrukcióját szorgal­mazta, míg Kóta István sziget- szentmártoni tanácstag azt emelte ki, hogy az új beruhá­zások tervezésénél sok gondot okoz, hogy a kivitelezők általá­ban kevesebb költséggel szá­molnak, mint amibe egy-egy építkezés kerül. Cs. J. Hernád a lehetőségek elemzése után Válaszoltak a piac kihívására A hernádi Március 15. Tsz- ben 1982-ben tovább bővüli termelésünk, nőtt vagyonunk, javultak dolgozóink élet- és munkakörülményei. Az 1977- ben megkezdett több mint fél- milliárdos beruházás befejező objektuma, a baromfifeldolgo­zó vágó, kopasztó, zsigereiő és előhűtő üzemei 1982 máju­sában, a szinkronfagyasztást biztosító alagút szeptember­ben, az osztályozó, daraboló, csomagoló üzemrészek a kö­zelmúltban kezdték meg a termelést. Ezzel termelőszö­vetkezetünk egy olyan, ba­romi itermelési vertikumot ho­zott létre, mely a szocialista szövetkezeti mozgalomban egyedülálló. örömmel tölthet el mind- nyájunPsat. hosv a 10,1 arany­korona értékű földjeinken csaknem 3 tonnás búza- és 5,3 tonnát megközelítő kukorica­átlagtermést értünk el. A bú­za termésátlaga 25, a kukori­cáé 36 százalékkal volt na­gyobb az elmúlt három év átlagánál. Baromfitenyészté­sünkben 10.6 százalékkal nőtt az egy szülőpárra eső tojás­termelés és elsősorban ennek tulajdoníthatóan 10 százalék­kal csőikként az egy tojásra jutó takarmányfelhasználás. Broilerhizi'alásunkban az el­hullás 2,2 százalékkal csök­kent. A MÉM által kiemelt mezőgazdasági exportbúza, -kukorica, -szőlő, -gyümölcs termelését 32 százalékkal nö­veltük. Mintegy 2400-zal több vágósertést értékesítettünk állami vállalatoknak. Ezen felül csaknem hétmillió dol­lár értékű baromfihúst és te- nyésztojást szállítottunk ex- nortra. 1 370 000 dollár értékű ipari munkát végeztünk nyu­gati országokban, valamint 39 millió forintos ráfordítással megkezdtük gázprogramunk végrehajtását. Nem „nyugdjas" beosztás! Két ízben is szigorították a gazdasági szabályozórendszert 1982-ben. Ezek a ihódosítások 43 millió forinttal csökkentet­ték nyereségünket. Hadd ne részletezzem ennek pontos összetételét, de a legnagyobb tételt számunkra a kamatkölt­ségek emelése jelentette 18 millió forinttal, az SZTK-iá- rulék növekedése 8,4 millió forinttal, az energiahordozók árváltozása több mint 6 mil­lióval. Mindez azt jelenti, hogy ha csak ugyanúgy dolgoztunk volna, mint az előző évben, akkor veszteségesek lennénk. Rendkívül pozitív jelenség­nek tartjuk, hogy az elmúlt évben a szövetkezeti demok­rácia különböző fórumain nagyon sok dolgozónk hallat­ta szavát, mondta el vélemé­nyét. Egyre több tagtársunk teszi szóvá mindazt a gondot, melyet saját munkahelyén, vagy azon kívül lát, azokat a negatív jelenségeket, melyek munkánk javulását akadá­lyozzák. örvendetes, hogy ez a kritika nem rekedt meg a jelenségek ostorozásánál. Ennek is része volt abban hogy az elmúlt évben több kisebb-nagyobb beosztású ve zetőnek kellett megválnia munkakörétől. Itt mondom el hogy meg kívánjuk szüntetni a termelésirányítói beosztások nyugdíjas jellegét. Ahogy magasabb vezetők megbízatá­sa meghatározott időre szól, úgy a vezetői posztokat is meghatározott időre kívánjuk valakire rábízni. Szövetkezetünk jelentős részt vállalt abban, hogy Hernádon gyermekeink négy új, modern tantermet vehessenek birto­kukba, és tanulási feltételeik egyéb módon is javuljanak. Szocialista brigádjaink se­gítségével megújult az újhar- tyáni művelődéi ház és szé­pült a hernádi is. Változott szövetkezetünk termelési ér­téke. Árbevételünk egy ki emelt vállalati kategóriának megfelelő volumennel, 582 millió forinttal nőtt egy év alatt. Ez részben örömünkre szolgál, mert a baromfiverti­kum előző időszakban üzembe helyezett létesítményeinek eredményességét mutatja, más­részről azonban e gyarapodást nem minden fenntartás nél­kül üdvözöljük. Arról van szó, hogy a rendkívüli mérté­kű növekedést nem tudjuk kellőképpen finanszírozni pénzügyileg és megfelelően követni szervezéssel és szak­emberrel. Az 1982-ben elért 2 milliárd 839 millió forintos árbevétellel a három-négy legnagyobb mezőgazdasági nagyüzem közé kerültünk, ugyanakkor hatékonyságunk — éppen a baromfira kedve­zőtlen időszak miatt —, fizető- képességünk romlott. A veze­tőség megítélése szerint á nö­vekedést le kell lassítani és minden erőnket a nyereséges­ségre összpontosítani. Igen jelentős mértékben nőtt szö­vetkezetünk vagyona az el­múlt évben. Állóeszköz-állo­mányunk bruttó értéke 147 millió forinttal emelkedett. A hernádi termelőszövetkezet tagsága az elmúlt 10 év átla­gában nyereségének több mint 35 százalékát fordította fej­lesztésre. Ez csaknem kétsze­rese az országos átlagnak. Azonban most, hogy a ba­romfi vertikumot létrehoztuk, beruházási-fejlesztési tevé­kenységünket át kell értékel­nünk. A beruházási ütemet — belső és külső tényezőket figyelembe véve —, lényege­sen mérsékelnünk kell. Mindnyájunk megelégedésé­re szolgálhat, hogy amíg szö­vetkezetünk termelési értéke 18,6 százalékkal nőtt az el­Minősítik a cellavizsgálókat A Vas- és Műszeripari Szövetkezet nagymarosi üzemében az Idén kétezer akkumulátorcclla* vizsgáló berendezést készítenek a belföldi piacra, s az év második felétől szocialista és tőkés országokba is szállítanak a műszerekből. A képen: Czoler Andorné minősíti a cella­vizsgálókat Barcza Zsolt (elvétele múlt évben, alaptevékenysé­günk — növénytermesztésünk és állattenyésztésünk —, 43 százalékkal emelte termelését, és 1 milliárd 126 millió forin­tot ért el. Az előző évekhez hason­lóan eredményes évet zárt szakcsoportunk. Nyereségter­vét lényegesen , túlteljesítette és mintegy 200 millió forint árbevételt ért el. Üj feladatu­kat, a kisállattenyésztést rend­kívül gyorsan és eredménye­sen oldották meg. Csaknem 1600 tonna friss fogyasztású zöldséget termeltettek meg, aminek túlnyomó többségét szövetkezetünkön keresztül értékesítették. ­Baromfi, sertés a háztájiból Állattenyésztési főágazatunk munkájában meghatározó az export-árualapokat képező hústermelés és a háztáji ter­meltetés. Hernád, Űjhartyán, Újlengyel és Pusztavacs szö­vetkezeti parasztsága és egész lakossága tavaly minden ed­digit meghaladó húsmennyi­ség termelésével járult hozzá a zökkenőmentes belföldi el­látáshoz és az exporthoz: 11155 tonna húst termeltünk meg, 9 százalékkal többet, mint az előző évben. Szövet­kezetünk tagjai háztáji és ki­segítő gazdaságaikban csak­nem 450 millió forint értékű sertést és baromfit hizlaltak meg. Állattenyésztési főágazatunk a fentiek ellenére összességé­ben jelentősen elmaradt nye­reségtervétől. Ebben jelentős része van a piaci helyzetnek, melyhez meg kell még emlí­tenem — hiszen háztáji ter­melőinket is erősen foglalkoz­tatta —, hogy mintegy két hó­napig rajtunk kívül álló. okokból nem tudtunk a táp­ba kukoricát tenni. Az elma­radás okai közül vezetőségünk az állategészségügyi helyzetet és a technológiai lazaságokat emelte ki. Élelmiszeriparunk eddigi leggyengébb évét zárta. Ter­melési értéke mindössze 98 százalék az előző évinek, nye­reségtervétől 45,5 millió fo­rinttal maradt el. A feldolgo­zó és a kapcsolódó üzemek alapvető feladatát abban lát­juk, hogy a termékeinket vá­sárló üzletek igényét enged­mény nélkül, időben és jó minőségben kielégítsék. Azt és akkor kell kiszállítani a vevőknek, amit és amikor kérnek. A döntést nem privilegizálta Ipari ágazataink sorában mindenekelőtt a gazdasági társaságok műszaki igazgató­ságának teljesítéséről kell el­ismeréssel szólnom. Nyere­ségtervüket jelentősen túltel­jesítve az új kisvállalkozási formák bátor alkalmazásával, fegyelmezett munkájukkal döntően hozzájárultak tavalyi gazdasági eredményeinkhez. Az idén — a létszám lénye­gében szintentartásával — nyereségességük növelését és bevételeik ütemes teljesítését látjuk feladatuknak. A jú­lius 1-én alakult Hernád—Sa­sad Értékesítési Gazdasági Társaságunk teljesítette ter­vét. Üzleteink Budapesten mintegy 347 millió forint ér­tékű árut forgalmaznak első­sorban a főváros lakossága számára. Építőipari ágazatunk oroszlánrészt vállalt feldolgo­zó üzemünk építésében. Idei feladataink meghatá­rozásánál figyelembe vettük, hogy a szabályozórendszer to­vábbi szigorítása újabb 48 millió forint költségnöveke­dést jelent számunkra, a ba­romfiértékesítés világpiaci helyzete várhatóan nem javul az idén. Évi árbevételünket 2 milliárd 719 millió 410 000 fo­rintban, nyereségünket 80 millió forintban irányozzuk elő. Csillag Nándor, a hernádi Március 15. Termelőszövetkezet elnöke

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents