Pest Megyei Hírlap, 1983. március (27. évfolyam, 50-76. szám)

1983-03-26 / 72. szám

8

PEST MEGYEI HÍRLAP MAGAZIN

1983. MÁRCIUS 26., SZOMBAT

Avatás előtt a Hincz-gyűjtemény Vácott

Embert és viláéot teremtő mester

Hincz Gyula 1904. április 17- én született Budapesten. Rud- nay és Vaszary tanítványaként elvégezte 1929-ben a Képző- művészeti Főiskolát. Járt és kiállított Párizsban, Rómában, Berlinben, Kínában, Vietnamban. Volt a Képzőművészeti Főiskola tanára és az Iparművészeti Főiskola főigazgatója. Megkapta a Kossuth-díjat és a Magyar Népköztársaság Kiváló Művésze címet, 1970-ben életművét bemutatták a Velencei Biennálén. Öt évtized alkotó munkájával európai jelentőségű mesterré érett.

Hincz Gyula 1980. november 10-én Vác városának adomá- £j nyozta életművét. E nemes | gesztusra válaszként Vác vá- g ros Tanácsa — a vállalatok és p a lakosság példás összefogásá- p val — az egykori könyvtár p épületében helyet biztosított p az állandó gyűjteménynek, p Hincz Gyula által megint gaz- e dagabbak lettünk: Szentendre, g Zebegény után Vácra is meg- p Indulhat a művészetkedvelők p zarándoklása — az ország és a | világ szellemi körforgalma e p nemcsak tiszta, hanem színes g forrás éltető energiáihoz.

Különös Hincz belső rendszere. Az eszme áramlása a szüntelen keletkezések robbanásaival nyit utat, a vonalak hálózatában vált át színre testesül szoborrá, lesz belőle mozaik és érkezik vissza a rajz pihenő öblébe. Évtizedek organikus egységében egymással összefüggő, léptékben és műfajban is különböző, de szorosan összetartozó művek sorozatát teremti — a gondolat képjelekké sűrűsödő örök nyitányaként. A színek gejzírjével, lávaömlésszerű áradásával telíti felületeit. Művein átfény- lik az eszmékben, távlatokban megsokszorozódott világ állapota.

A műfajok testvérisége

Minden kornak megvannak a maga törvényalkotó mesterei, a nagy rendszerezők, Leonardo da Vinci, Braque, Barcsay. Ök az integráció jegyében teremtik meg a reneszánsz, a kubizmus, a XX. század gondolatiságának formai mértékét. Ikercsillag- párjuk Michelangelo, Picasso. Közéjük tartozik Hincz Gyula a törvénykutató, a feltáró, a kísérletező. Azok közé tartózik, akik szélesre tárt kapun száguldanak előre, járják be pályájukat teremtő erejük lobogásával.

Hincz művészetének egyik jellemzője, hogy a műfajok testvériségében szólal meg — ugyanazzal a lélekkel és szellemmel. Szinte véletlen, hogy az adott pillanatban rézkarc vagy kerámia születik, bronzszobor vagy olajfestmény. A tudatában mozduló gondolat a rajz, a szín a szerkezet szakadatlanságában valósul meg, válik végérvényessé. A szakadaf.lanság Hincz művészetének fő törvénye, az egyetlen állandóság szüntelen változásában.

Művészetében nemcsak a valóság festői leírásáról vagy értelmezéséről van szó. Hincz arra is vállalkozik hogy a színek mágneses tobzódásával a művészet örök nyarát megteremti. Ez a feszült, feszített hiány- talanság olyan tűzijátékot lobbant fel a színek palettáján, amely a képre vetíthető legnagyobb eszmét, a világ permanens születését jelzi, jeleníti, érzékelteti. Ez festői dialektikája. E pazar forma fesztiválharsogása egyaránt tartalmazza a valóság külső héját és belső tartalmát.

Játék a színekkel

Hincz összegez és nyit: minden alkotása színes kiáltás. Hozzánk szól, értünk küzd, hogy világunk tisztább és gazdagabb legyen. Ars poeticája: íteremtsünk képet az új, a mai, a holnapi ember részére. Műveinek komplexitásában olyan elemek is rejtőznek; amelyek a jövőre és a jövő emberére tartoznak.

Csak az új érdeleid: hol. miben és miként folytatható az, ami már eddig is létezett. Sok vizuális gondolata, elképzelése — a fényzongora, a színes képvers, a színes beton, a színes úthálózat — még nem valósult

Mozaik a Kertészeti Egyetemen

rűséget sugall, egyetemes fontossággal érint minket, s arra sarkall, hogy induljunk el a leghosszabb úton, amely önmagunkhoz, nyíló távlatainkhoz vezet.

A művészet űj otthona

Kettesben

meg, vagy mások kivitelezték. A világ átalakításának totális igénye hozta létre újdonságokat tartalmazó rajzait, építészeti terveit, díszleteit. Őt évtizede Hincz a magyar és az európai képzőművészet egyik sokkal inkább rejtőző, mint köztudott, tényleges inspirátora. Am a magból erdő lett — művei és energiái révén. Ha nem is ő a szerző, ám a csíra más névvé szerveződve tőle származik. Telítettsége miatt ez az állandó gyűjtemény életívének csaik idézete. keresztmetszete; újabb és újaíjb művek várnak a múzeumi keretben bemutatásra.

Nyíló távlatokhoz vezet

Ez az önmagunk nem személy, hanem az emberiség. Ez az összhatás nemzetközi értéket jelöl az építészettel karöltve. Szrogh György ugyanis e századfordulós épületben nagyvonalú szerkesztéssel olyan labirinti- kus belső teret szervezett, amelyben Hincz művei nemcsak jól érzik magukat, hanem optimális hatást keltenek. Ezt a találkozást Rényi Katalin rendezése tisztelettel ragadta meg, s ha Gészler György most készülő zenéje Hincz Gyula alkotásaihoz megadja a halk színek dallamát, akkor hiánytalan és maximális lesz a fogadtatás. Méltán mondhatjuk el, hogy megépült a művészet új színes otthona, s Vác is kinyitja szemünk. felrázza eszmélésünk.

LOSONCI MIKLÓS

Kassák nyugtalannak és nyugtalanítónak nevezte termését, eruptív erejűnek. Ám ez a lázas nyugtalanság, mely a színekben vibrál lenyűgöző dinamikával, maga a harmójiia. Visszaemlékezésében Hincz úgy ír Lj/ka Károlyról, hogy soraiban akaratlanul is önmagát, művészetének hatásfokát jellemzi; „Vannak élmények, melyek fogalommá testesednek bennünk. Vannak emberek, akiket mint maradandó fogalmat hordozunk emlékezésünk útjain. Emberek, akik akkor is működnek bennünk, igazítanak dolgainkban. nyitogatják agyvelőnk reteszeit, vitáznak és tani- | tanak, ha a fizikai lét távolra is pa- , rancsol minket.

Hincz ilyen ember, ilyen művész. Témája, forrása a föld tér teljessége. Az első rezdüléstől mindim-g végtelenül egységes, amit alkotásaiban létrehozott, s bár fejlődése álló- . másokra osztja életművét, annak va- ; lamennyi részlete összefügg egymással: azonos hév, terjeszkedési vágy és minőség jellemzi. Függetlenül a címektől, a műfajok változatosságától, a keletkezési idő eltéréseitől, egyetlen hatalmas színes szimfónia a múzeumi anyag elemzésekből épülő szintézis .megnyugvást keltő feszültség.

Túlzás nélkül megállapíthatjuk, hogy öt évtizedes szobrászi, grafikusi, festői teljesítménye Hincz Gyulát Európa egyik legjelentősebb mesterévé avatja. Minden opusza korsze.

Nem repült levegőbe

Vonalportré

A XIV. kerületen kívül működött és csak a századparancsnokkal és annak bizalmi embereivel érintkező rohamcsoportok a következők voltak:

Elsőnek a Bódy-csoportot kell említeni. Ez a csoport védelmezte ugyanis a budaörsi repülőteret. Állandó szabotázscselekményekkel nehezítette a hadirepülő forgalmat, sokszor pedig szinte megbénította, végül is az utolsó pillanatokban megakadályozta a német különleges osztagot a repülőtér felrobbantásában. Tudomásunk szerint a budaörsi repülőtér az egyetlen, amely épségben maradt a magyar repülőterek közül. A Bódy-csoport két fontos híd felrobbantását is megakadályozta. (Harsány! János: Magyar szabadság- harcosok a fasizmus ellen, 467. oldal)

Eltűntek a szerszámok

Március 19-ét írták 1944-ben. Hajnaltól szakadt az eső. A repülőtér irányító személyzete egymás után bocsátotta az éter hullámaira a jelzéseket: QBI (leszállni nem lehet), majd QGO (sem leszálni, sem fölszállni nem lehet). Teljesen átázott a talaj, s beton csak a hangár előtt volt, másutt elsüllyedt volna bármilyen gép. Zrínyi Istvánt, a repülőtér tűzoltóparancsnokát otthon érte a hír: itt vannak a németek.

Zrínyi István most hetvennyolc esztendős, nyugdíjas, Törökbálinton él. Emlékezik.

— Jött az üzenet, de én már otthon is hallottam — a Kelenvölgy- ben laktunk akkor —. hogy a közeledő gépek hangja nem stimmel, ezek alighanem JU 52-esek. Mire kiértem a repülőtérre, az ejtőernyősöket már leszórták. Utánuk a gépek is leszálltak üggyel-bajjal, de ellenállásba nem ütköztek, hiszen arra nem volt parancs. Én Bódy Bélát még 1942-ből ismertem, ott jöttünk össze, a Kelenvölgyben. Hamar közös nevezőre jutottunk. Akkor, a német megszállás napján állapodtunk meg abban, hogy gyorsan talpra kell állni, végrehajtani mindazt, amiről Bódyval korábban már beszéltünk. Nem volt könnyű, azt elhiheti. A repülőtér csendőrparancsnoka, Somogyi István, parasztgyerek volt. Vele lehetett szót érteni, mellettünk állt, hű bajtársunk volt az ellenállásban. Gyűlölte a németeket, tiszta szívből velünk együtt

A megszállóik parancsnoka elrendelte, hogy javítsák ki a talajon az esőzések okozta károkat, és egyáltalán, óriási munkába fogtak, hogy hadigépek leszállására alkalmassá tegyék az egész repülőteret. Ez a művelet nagyon lassan haladt. Három hónapon keresztül szabotáltak Zrínyi Istvánéik, ahogy tudtak. A néme. tek polgár; személyzetet vezényeltek a munkához a környékről, elég nagy létszámot, de nem sokra mentek vele. Eltűntek például reggelente a szerszámok. Zrínyi István, Somogyi István, illetve Szilágyi Imre (aki rendészeti szolgálatot teljesített) belerakták az ásókat, lapátokat abba az alagútba, amely a repülőteret ellátó erőműtelephez vezetett. A tűzoltók nem voltak hajlandók részt venni a talajjavításban, miután az országos parancsnok szerint sem voltak erre kötelezhetőek. A talaj lassan még rosszabb lett. mint korábban volt

Aknák mindenütt

Szilágyi Imre június első napjaiban feltörte éjjel a németek fegyver- raktárát onnan harmincöt géppisztolyt, száztizenhét Mauser-puskát, egyéb lószerszámokat vitt el, olyasmiket, amikre a csoport többi tagjáNyomasztó látomás

nak volt szüksége. Júliusban német vadászgépekről szereit le gépfegyvereket, s azokat is elásta a Kamaraerdőben. Szeptemberben a német megszállók egy olasz gyártmányú Savoya 75 típusú óriás csapatszállító gépet kívántak próbaútra indítani, ezért azt hosszabb ideig a budaörsi repülőtéren javíttatták. Az ellenállók tevékenysége hozzájárult ahhoz, hogy ez a gép első próbaútján —, azon a szeptemberi napon — felszállás után lángra lobbanjon, s miután lezuhant a repülőtér mellett, porrá égjen.

Mindezekre visszaemlékezve el-el- borul Zrínyi István tekintete. Elmondani, felsorolni ezeket a tetteket sokkal egyszerűbb, mint annak idején megcsinálni, örökös életveszélyben — mégis összeszorul a szív. Mert hol vannak már a harcostársak?

November 10-én a németek a repülőtér huszonhét épületét aláaknázták, ehhez maguk adták az őrséget. Szándékuk nyilvánvaló volt. A szovjet . csapatok közeledtével, december 24-én a magyar alakulatokat és a repülőtér személyzetét Budapestre, a Vály utcai általános iskolába vezényelték. Egyedül Zrínyi István maradt kint.

Hová lettek a bajtársak?

A Pest megyei Pártbizottság archívumában található dokumentumok között leltünk rá Szilágyi Imre menyasszonyának nyilatkozatára aki a kiürítés előtti percekben tapasztaltakról az alábbiakat írta:

...... o repülőtér forgalmi épületébe vacsorát vittem vőlegényemnek, Szilágyi Imrének. Amikor beléptem a szobába, Somogyi Istvánnal, Zrínyi Istvánnal és Szeevald Bélával találtam együtt. Egy térkép fölé hajolva tárgyaltak. Szilágyi Imre ezt mondta: ... a forgalmi épületben a gyújtózsinórok megsemmisítését vállalom. Erre Zrínyi István azt mondotta, hogy ő a hangárokét, Szeevald Béla pedig a benzinraktárakét vállalta. Én ezek után elbúcsúztam vőlegényemtől és elhagytam a repülőteret. Ez volt utolsó találkozásom ve- te.’"

Szeevald Béla gépkocsivezetőként teljesített szolgálatot. Fia így ír róla:

......Az akkori időkből olyan emlékeim vannak, hogy sok ember kereste föl apámat, másrészt ő is sok alkalommal távozott rendkívüli időben otthonról... Nagyon határozottan emlékszem utolsó eltávozására ... Még délelőtt — mint később kiderült, utoljára — ugyancsak a budaörsi repülőtér autóján jöttek kollégái azzal, hogy sürgősen jöjjön velük."

A V

ály utcai iskolában aztán Szi. lágyi Imre, Somogyi István és Szeevald Béla azt az utasítást kapták Bódy Bélától, hogy egy mentőautóban térjenek vissza a repülőtérre és segítsenek Zrínyi Istvánnak a robbantás megakadályozásában.

Zrínyi István a repülőtéren volt Két német főhadnagy érkezett, három bizonyos katonát kerestek, miközben húzták a vezetékeket, hogy az összes objektumot összekapcsolva egyetlen helyről robbanthassanak. Amikor végeztek, lenyomták a szerkezet karját, de a robbanás elmaradt, mert Zrínyi István egy tűzoltócsákánnyal elvágta a csokorba gyűjtött huzalokat. Megérkezett a három német katona. Ók is megpróbálták, persze, nekik se robbant. Kézilámpákkal világítottak. A tűzoltóparancsnok a forgalmi épület sarkánál lapult, félt. Nyakában lógó géppisztolyát markolta. Elesett. Estében lőtt. A németek is lőttek. Kapott a bal lábába két golyót. Elcsöndesedett minden. Egyedül maradt életben.

Kerékpárral, sebesülten hazahajtott.

Bajtársai, kik segítségére indultak, tűzharcba keveredtek a németekkel a repülőtér közelében, sohasem értek oda.

Szilágyi Imre és Szeevald Béla hősi halált haltak. Somogyi István sebesülten a Kamaraerdőben bújt eL ott leltek rá a szovjet katonák.

Ifjabb Szeevald Béla:

„... 1945-ben, úgy emlékszemanyám részt vett apám exhumálásánál. Itt került elő az egyetlen azonosítható okmány, apám gépkocsivezetői jogosítványa."

Farkas Jánosné Szilágyi Irén:

...... Amikor a németek megszállták a repülőteret, éppen azután való nap voltam nála, élelmiszert vittem neki (Szilágyi Imrének, a bátyjának. — B. I.) és láttam, hogy nagyon fel volt dúlva, azt mondta, ha tehetné, mind lelőné a német megszállókat. Akkor már az ellenállási mozgalomhoz tartozott. Akkor láttam utoljára...”

BÁ

LINT IBOLYA