Pest Megyei Hírlap, 1983. március (27. évfolyam, 50-76. szám)

1983-03-03 / 52. szám

Magyar tudások szovjet elismerése A barátság erősítéséért Apró Antal és Szentágothai János kitüntetése Arányosan eloszlott terhek Száj és szív, ha egyetértenek Furcsa logika diktálja a holnapba vivő menetet Új formák Szolgáltatások társuláskan Mind erőteljesebben bonta­kozik ki a közös érdekeltségű gazdasági szervezetek, társulá­sok fejlődési folyamata az élelmiszergazdaságban. Az integrálódás arányára jellemző, hogy a tsz-ek kéthar­mada kettőnél több társulás­nak a tagja. A mezőgazdasági nagyüzemek — a többszörös tagságot is figyelembe véve —, mintegy tízezer tagsági vi­szonnyal vesznek részt az együttműködésben. Helyi vagy országos keretben változatos formákban működnek. A ter­melési rendszereknek csaknem a fele társulásként tevékeny­kedik. Üj formaként jelent meg a tudományos, termelési, valamint a külkereskedelmi társulás. Az együttműködés új jellem­zője; már nem elsősorban a közös beruházás adja az együttes program magvát, ha­nem a szolgáltatások javítása és a szakosodás elmélyítése a fő cél. A televízió ötletmeccs című műsorában a margitszigeti víz­torony hasznosítására kiirt pályázatot egy különös nevű egyesület nyerte meg: a váci Göncöl Csillagászati és Planeto- lógiai Társaság, amelynek tit­kára Kiszel Vilmos, a Népmű­velési Intézet munkatársa. Ar­ról beszélgettünk, milyen utat járt be a • kis váci közösség máig, amikor Is a főváros egyik jelképének, a margitszigeti víz­toronynak megvásárlására ké­szülnek. Hamar kinőtték — Elsőéves egyetemista vol­tam, amikor csillagászati szak- körvezetőt kerestek Vácott, a régi művelődési házban. Csil­lagásznak készültem, szívesen vállaltam a megbízatást. A tíz évvel ezelőtti társaság tagjai közül sokan ma is részt vesz­nek a munkában, többségük az­óta elektromérnök lett. s szin­te valamennyien természettu­dományi pályát választottak — mondja Kiszel Vilmos. — Ha­mar kinőttük a szakkör kere­teit. a sok természettudomá­nyos érdeklődésű ember mind újabb tevékenységi formákat igényelt. Természetesen a társaság le­hetőséget nyújt az iskolások­nak is a csillagászati ismeret- szerzésre. A váci Madách Mű­velődési Központ kertjében felállított sárga konténerben működik a csillagvizsgáló, ahol keddenként szakköri foglalko­zásokat, szerdán, illetve csü­törtökön pedig bemutatót tar­tanak a gyerekeknek. Több tárgy tanításához közvetlen se­gítséget nyújtanak; a környe­zetismeret. a földrajz, a fizika, a világnézet sőt a matemati­ka, elsajátítása is könnyebb le­het ázok számára, akiket ér­dekel az égbolt, a bolygók, holdak világa. — Életben mindenki kap­csolatba kerül a csillagászat­tal. Már az egész kicsi gyer­mekeket is foglalkoztatja ez a téma — folytatja —, de tízéves koruk után kezdenék komo­lyan érdeklődni iránta. Szinte állandóan jönnek az iskolások, egy-egy foglalkozásra félszá- zan is szeretnének bejutni. Szóval van utánpótlása az egyesületnek. Sokat követelnek — Hány tagot számlál a Göncöl Társaság? — Nehéz dolog felvételt nyerni, több éves munka szük­séges hozzá. Magas tagdíjat és nagvon sok munkát kívánunk a Göncöl tagjaitól. Egyébként hatvanan , vagyunk, de több száz a pártoló tagunk. — Miért volt szükség a tár­saságalapításra? — Mi nem a mostani divatos vállalkozási láz jegyében ala­kítottuk meg a Göncölt, noha Apró Antalnak, az ország- gyűlés és a Magyar—Szovjet Baráti Társaság elnökének, az MSZMP KB tagjának szerdán, a Szovjetunió budapesti rfagy- követségének épületében Alekszej Sityikov, az SZKP KB tagja, a Szovjetunió Leg­felsőbb Tanácsa Szövetségi Tanácsának “elnöke nyújtotta át a Népek Barátsága Érdem­rendet. A magas kitüntetést a Szov­jetunió Legfelsőbb Tanácsá­nak Elnöksége a magyar és a szovjet nép közötti kapcsola­tok bővítéséért, a két nép ba­rátságának elmélyítéséért ado­mányozta a magyar államfér­finak. Ugyancsak a Népek Barát­sága Érdemrendet nyújtotta át Szentágothai Jánosnak, a Ma­gyar Tudományos Akadémia elnökének a két ország tudó­sai közötti együttműködés fej­lesztésében, erősítésében szer­zett érdemeiért. erre alig egy éve került sor. A terveink miatt vált szükséges­sé, hogy önálló jogi személy­nek tekintsék ezt a kört. — Most gazdasági tevékeny­ségbe kezdenek, ráadásul nem is akármilyenbe; szeretnék megvenni a margitszigeti víz­tornyot. Honnan az ötlet? — A Vízművek főmérnöke egy rádióműsorban hirdette meg: a torony eladó. A fek­vése és hatvanméteres magas­sága szinte természetessé te­szi, hogy csillagdaként hasz­nálják. A mi tervünk is erre épül. Elképzelésük szerint a to­ronyba felvonó vinné a láto­gatókat. Az. első — 20 méter magasan levő — teraszon táv­csöveket állítanának fel az ég íürkészésére. Az építmény osz­lopos nyakrészében reprezen­tatív- panorámaéttermet alakí­tanának ki. A felső kiszélesedő részben, a régi medence he­lyén lenne a gépterem, ahol különféle számítógép terminá­lokon intellektuális játékokat lehetne játszani. Itt automata adná a zenét, sőt az ételt, italt is. Följebb az excentrikusán épült nagyteremben kapna he­lyet a stellárium. Körben he­lyeznék el a 80 vendég számá­ra a széksorokat, a műsort pe­dig a Planetárium, a Körszín­pad és multivizációs rendszer szolgáltatná. Az előcsarnokban kiállításokat lehetne tartani, például a toronyban elhelye­zett környezetvédelmi állomás munkáját, adatait bemutatni. A hatvan méter magasságban Budapest látszik. Az építmény csúcsán levő toronyba kerül­nének a tudományos vizsgáló eszközök. Itt van, ide kerül A terveket csak én írom fel­tételes módban. Kiszel Vilmos miközben magyaráz, úgy fo­galmaz: itt van, ide kerül. — Honnan lesz pénze ennek a lelkes, de mégiscsak kis társaságnak egy ilyen épít­I meny megvásárlására? — Mindössze 100 forintba kerül megvenni — amortizá­ciója során értéke ugyanis nulla forintra csökkent —, de átalakítani 20 milliós költség. A Göncöl tagjai a szellemi ter­méket adják. Van ilyen hitel­forma: szellemi termékekben visszatérítendő kölcsön. És értékesek azok a program- rendszerek is. amelyek például a torony számítógépén ké­szülnek. Több állami vállalat és társadalmi szervezet is köl­csönt nyújt a tervek .megvaló- sitásához. A szükséges pénz összegyűjtésére valószínűleg alapítványt is teszünk, s ennek javára — részjegyekért, vagy más előnyökért — bárki befi­zethet. Számításaink szerint három év alatt sikerül valóra A kitüntetési ünnepségen jelen volt Trautmann Rezső, az Elnöki Tanács helyettes el­nöke, Kornidesz Mihály és Rácz Sándor, az MSZMP KB osztályvezetői, Roska János külügyminiszter-helyettes, s részt vett Vlagyimir Bazovsz- kij, a Szovjetunió budapesti nagykövete is. ★ A Szovjetunió Tudományos Akadémiájának közgyűlése az akadémia külföldi tagjává vá­lasztotta Nemes Dezsőt, az MSZMP KB Párttörténeti In­tézetének igazgatóját, Márta Ferencet, az MTA Központi Kémiai Kutató Intézetének fő­igazgatóját és Pach Zsigmond Pált, az MTA alelnökét, a Történettudományi Intézet igazgatóját. A magas elismerést tanúsító okleveleket Vlagyimir Ba- zovszkij, ugyancsak szerdán adta át a nagykövetségem váltani az elképzeléseket és mintegy hét év alatt meg is térül a befektetés. Miközben a gigantikus ter­ven dolgoznak, marad energiá­juk a váci munkára is. Eb Den az évben felépül a város kör­nyezetvédelmi állomása, ahol meteorológiai, levegő- és víz­szennyezési, valamint zajszint­méréseket lehet majd végezni. Készül az a számítógép és a négy terminál, amelyeknek al­kalmazását, programozását el­sajátíthatják a váci iskolások és az érdeklődők. A Göncöl Csillagászati és Planetológiai Társaság adja a terveket, a gé­peket, a berendezéseket is. Móza Katalin Gyakran hallható napjaink­ban a műhelyekben: én meg­teszem tisztességgel a dolgo­mat, a többi nem rajtam mú­lik. S való igaz, a népgazda­ság egyensúlyi helyzetének a javítása, valamint az egy-egy dolgozóra háruló feladatok kö­zött irdatlanul nagynak lát­szik a távolság. Ebből azonban hiba lenne arra következtetni, semmiféle összekötő kapocs nincsen. Nem az I betűvel Azt, hogy nagy és kis fel­adatok között sokszorosak és szorosak a szálak, éppen a ta­valyi, nagyon nehéz esztendő bizonyította, amikor a megyé­ben közösségek serege — és valóban a közösség — lett úr­rá megoldhatatlannak tűnő helyzeteken, kényszerűen hir­telen importkorlátozás okozta anyag- és alkatrészhiányokon, a pangó piaci helyzet megkö­vetelte sorozatos átállásokat végrehajtva, a kiviteli terv teljesítéséért túlórázva. Az átfogó népgazdasági teen­dők mindegyike gyakorlatilag apró mozzanatok tömegére ala­pozódik, azaz ha jól meghatá­rozottak ezek a teendők — a legcélszerűbben érvényesítik az össztársadalmi érdekeltséget —, s ha a végrehajtás valameny- nyi lépcsőfoka kellő szilárdsá­gú — rendelkezésre állnak, il­letve megteremthetők a szük­séges feltételek, s a cselekvé­si környezet szervezett —, ak­kor adott az egyensúly javítá­sának a lehetősége. Feltételes módot használ­tunk az előbbiekben, érzékel­tetve: a puszta elhatározások­tól az eredményekig bonyolult út vezet. S így még indokol­tabb az a kérdés — amint a bevezetőben említett vélekedés is erre utal —, tehet-e, s ha igen, mit tehet a. sokat citált egyszerű dolgozó--az egyensú­lyi gondok enyhítése érdeké­ben? Az abc, ahogy elnevezé­se is mutatja, nem az 1 vagy az m betűvel kezdődik: a tár­sadalmi munkamegosztás ki­jelölte szerepkörök sem cserél­hetők fel tetszés szerint. Ah­hoz, hogy a kétkezi ember megtehesse azt, ami feladat­ként reá vár, másoknak kell először cselekedniük, eszközök, körülmények összefüggő rend­szerének a kialakításával. Ha ez megtörtént — azaz előírt minőségű az alapanyag, nem hiányzik a szerszám, félreért­hetetlen a műveleti utasítás stb. —, akkor már jogos az igény: következzék a célratörő végrehajtás. Iskolásnak ható gondolat­menetünk" indokoltságát a gya­korlati, mindennapos tapaszta­latok adják. Munkahelyek le ném becsülhető csoportjánál ugyanis fura logika diktálja a holnapba vivő menetet. Min­dent a műhelyek kollektívái­tól várnak, abban bízva, hogy az irányítás láncszemeinél esz­lelt mulasztásokat a brigádok, a nagyobb közösségek majd eltüntetik. S ha ez a csoda nem következik be — mert nem következhet be, lévén képtelenség —, akkor malició- zus megjegyzések hangzanak el a brigád- és versenymozga­lomról, a kisközösségek kiszá­míthatatlan szeszélyességéről, csak éppen arról nem esik szó. hogy amit vártak, az volt ir­reális, mert eléréséhez hiá­nyoztak a feltételek. Menleve­let adnánk ezzel mindenhová és mindenkinek a végrehajtók táborában? Csak azt állítjuk, amit a tények makacssága dik­tál, hiszen — az üzemek ter­melési tanácskozásokon felvett jegyzőkönyveit, a különböző emlékeztetőket olvasva megál­lapíthattuk — a szót kérő fi­zikai foglalkozásúak kétharma­da a folyamatos munka hiá­nya miatt elégedetlen, ezért bí­rál .../ Szóljon közbe Ezzel már azt is kimondtuk: a műhelyek -világában- -mozgók nagy többsége igenis — tuda­tosan vagy ösztönösen, pusztán a saját érdekeitől hajtva, vagy éppan a tágabb, akár a nép- gazdasági érdekeltséget is föl­fedezve — cselekvő részese kí­ván lenni a megnehezedett fel­adatok végrehajtásának. Szem­léletesen igazolja ezt például a Dunamenti Hőerőmű Vállalat, ahol — mert népgazdasági ér­dek a szakaszos, ún. csúcserő­műként való üzemeltetés . —* ezernyi indok akadna a gaz­dálkodási jellemzők változat­lanságához vagy éppen rom­lásához. Mégis, tavaly sikerült tovább mérsékelni a fajlagos tüzelőanyag-felhasználást, ám ehhez az szükségeltetett, hogy az erőmű politikai és.gazdasá- gi vezetése brigádokra, mun­kacsoportokra címzetten yólt képes megfogalmazni a felada­tokat, s ezeket nem utasítások­ba foglalta, hanem közös meg­egyezéssel végződő tárgyaláso­kon fogadtatta el. Utalhatunk itt a Forte Fotókémiai Iparra, mint nyersanyagait szinte tel­jes egészében importból fedező cégre, ahol a kritikus helyze­tek kialakulásakor — és ta­valy nem szűkölködtek ilyen helyzetekben — azonnal pár­beszéd indult meg, ezt tudja tenni a vezetés, mit vállalnak a kisközösségek? Az ilyen erkölcsi alapállás nagy lehetőségek fölkínálója. Ott azonban, ahol száj és szív egyetértése nincsen meg, ahol a szavak többet kérnek, a tet­tek viszont a folyamatos mun­ka hiányát — azaz a szerve­zettség alacsony színvonalát — mutatják, akár az anyag- és alkatrészellátásban, akár a karbantartásban, nos, ott köny- nven szűkülhet, apadhat ez az erkölcsi forrás, hiszen a kap­kodás. a hajtás, a most semmi nem számít, semmi nem drága felfogású termelés a holnapi célok értelmessége mellé fr vastag kérdőjelet. Most más oldalról közelítve mondandónk lényegéhez: a megyéből kivitelre kerülő áruk vizsgálata szerint a kifogások egyharmadá, fele — dé bizo­nyos termékeknél a nyolcvan százaléka — a technológiai elő­írások lazaságára, illetve — gyakran durva! — megsértésé­re vezethető vissza. Megbékél­hetünk ezzel a ténnyel? Köz­beszólhat itt a munkás? Szó­noki kérdések, hiszen sokféle minőségi reklamációt csupán azzal is megelőzhetnének, ha már megmunkálás közben ér­vényesülne, az az ismert el­határozás, hogy hibás darabot ne adj tovább. S az is jó le­hetőség, amit az ún. önmeózás — önellenőrzés — kínál, az­után az apróbb géphibák meg­szüntetési módjának a megta­nulása, egészen a mesterszak- munkások kellő rangjának a megadásáig. Amint abban a kérdésben is benne a felelet, vajon tehetnek-e a karbantár- tók azért, a megye gyapjúipa­ri cégeinél ne legyen — a tel­jesített üzemidőkhöz képest —. huszonnégy százalékos a szö­vőgépek állásideje, hiszen pél­dául a selyemiparban ennek egvharmada az arány. Néhány helyen ugyanis, ahol a karban­tartók jövedelme szorosan ösz- szefügg a hibák mielőbbi el­hárításával. a gépek álláside­je a korábbinak a felére, két­harmadára (!) csökkent. Ami némi fénvt vet a rejtőző tar­talékokra. c A sorrend hibái Szó sincs tehát arról, hogy akár az egyén, akár bármelyik kisközösség tétlenségre lenne kárhoztatva, mindenkor és mindenben várnia kellene, mi­kor teremtik meg számára, számukra maradéktalanul a feltételeket. A munkás is so­kat tehet — mivel tevékeny­ségük eredménve összegeződik abban — az átfogó népgazda­sági feladatok sikeres megotr rtásáért. Csakhogy vigyázni kell a cselekvési sorrendre, s mindenkitől azt követelni, — és a kötelezőn túl többletként elvárni, kérni —. amit való­ban módjában áll megtennie. A sorrend hibái ugyanis átté­teleződnek az eedménv hibái­vá: ahol a mérce rossz, ahol a feladatok megfogalmazása ho­mályos, címzése téves, ott a teltesítmény sem lehet a re­mélt, a várt. a tervekbe fog­lalt. Mészáros Ottó PÉLDAKÉPEK KIVESZŐBEN? P éldaképet választani? Azok a diákok,' akik­kel erről beszélgettem, azt mondták: ha netán válasz­tani akarnának, nem tud­nák, hol is keressék. És so­rolták’ azokat az indokokat, amelyekre kételyeiket ala­pozták. Tanáraiknak több­sége a rengeteg munkától, családi gondoktól állandóan fáradt, ezért ingerült, kap­kodó — nem vonzó példa. Szüleik szinte kivétel nél­kül a legtisztességesebb em­berek közé tartoznak, de velük hasonló a helyzet: életük sivár, kimerülnek az örökös hajszában a pén­zért, egymásra sincs idejük, emiatt folyton panaszkod­nak. A boltban, a piacon, az autóbuszon, vonaton, a postán, ahol többen gyűl­nek össze, mindig acsar- kodnak valamiért az em­berek, nem szenvedhetik egymást, dühösen fölcsat- tannak már azért is, ha va­lamelyikük nem úgy néz, ahogy a másik szeretné. Példaképek már csak iro­dalom- és történelemköny­vek lapjain élnek, régmúlt időit távolában. De velük mit kezdjenek? Ma más a világ. Ennyi keserűség elretten­tett egy pillanatra. Valóban ilyenek lennénk, amilyenek­nek látnak bennüket a gye­rekeink? Valószínűleg egy csomó dologban igazuk van. A beszélgetés során aztán tisztázódott, hogy tanárai­kat. szüleiket tulajdonkép­pen becsülik, éppen azért, mert rengeteget dolgoznak, kitartóan helytállnak a munkahelyükön és otthon, nanyrészt a gyerekekért te­szik, amit tesznek. Ám kö­vetni mégsem akarják őket a fiatalok.. Számukra nem vonzó az a magatartás, ami ebben az életformában ki­alakult. Megkísérlem föl­vetni: talán az a baj, hogy e szóban forgó felnőtteket túlságosan ismerik? Vajon nem ítélnének-e másképp, ha erről a kitartó helytál­lásról csak olvasmányaik­ból értesülnének? M egkísérlem elmagyaráz­ni, hogy például mai vezetőink, akik már a fel- szabadulás előtt is áldozat­készen és sziláid elvhűség­gel harcoltak a mi szabad­ságunkért, saját gyerme­keik számára annak idején éppen olyan szülők voltak, mint a maiak. Az ő tetteik mégis követendő példák? A harsány igen ismét azt iga­zolta, hogy példaképek leg­gyakrabban nem a hétköz­napi emberek között kere­sendők. Valamiképpen mégis rá kell vezetnünk az ifjúságot a felismerésre: ma is harc folyik, a felnőttek nagy többségének tettei ma is követendő cselekedetek, csak másfélék, más jellegű­ek. Ám éppen olyan értéke­sek, ha a megváltozott vi­lág megváltozott normái szerint értékeljük őket. Most fordítsuk magunk felé a tükröt, és nézzünk bele kritikus szemmel. Olya­nok vagyunk-e, mi, mai. felnőttek, hogy közülünk válasszon példaképet az if­júság? Helytállunk, az igaz, legalábbis a legtöbben, de valljuk be, hogy panaszko­dásra. kötekedésre mindig hajlamosán, önnön mun­kánkat is lebecsülve szid­juk otthon a főnököt,, meg­jegyzéseket teszünk a mun­katársainkra, szapuljuk a közellátást, a közlekedést, a szolgáltatást, a televízió­műsort, a szomszédunkat, talán nagyobb hévvel, mint amekkorát az esetleges bosszúság indokolna. Foly­ton elégedetlenkedünk, s nem csak azért, mert töb­bet akarunk elérni annál, amit adott lehetőségeink engednének. Fújjuk a bez­zeg nótát, hánytorgatva, hogy ennek mi van, annak mi van — és ugyan miből van? Közben nem gondolunk arra, hogy csemeténknek, aki­nek hitünk szerint minden tőlünk telhetőt megadtunk, tőlünk kellene tanulnia az emberi magatartás, a szo­cialista emberi magatartás módját. Ettől a módtól azonban sajnos igen gyak­ran eltérünk, akár anélkül, hogy szándékosan tennénk. Ezért lehet aztán akkora az ellentmondás az elmé­let, illetve a fiatalok szá­mára éppen általunk nyúj­tott gyakorlati modell kö­zött. Mi magunk keltünk zavart a gyermekeink fe­jében? Akkor később miért csodálkozunk elmarasztaló ítéleteiken? S zemélyes példájukkal nemcsak a régmúlt időkbe veszett történelmi hősök hatnak, hanem a hét­köznapi emberek is. Tulaj­donképpen minden egyes felnőttnek úgy kellene él­nie, hogy életével tisztele­tet váltson ki, követésre mélfó példát mutasson. A megváltozott társadalmi körülmények között a mai ifjúságnak leginkább mai környezetéből.volna ajánla­tos kiszemelni a példaké­pet, aki lehet akár Állami- dijas termelőszövetkezeti elnök, a Magyar Népköztár­saság Kiváló Brigádiának tagja, csak egyre kell na­gyon figyelni: ne emberfe­letti embereket keressünk, hanem nagyon is emberi tulajdonságokból összegyúrt jellemeket. Bálint Ibolya Száz forint az ára Csillagda a víztoronyban Hét év alatt térül meg a befektetés i

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents