Pest Megyei Hírlap, 1983. március (27. évfolyam, 50-76. szám)

1983-03-24 / 70. szám

1983. MÁRCIUS 34., CSÜTÖRTÖK %f(Man Csészében a szalvéta A hedini bíboros látogatása Dr. Lékai László bíboros, esztergomi érsek meghívására látogatást tett hazánkban Joachim Meisner Berlin ér­seke, a közelmúltban kineve­zett új bíboros. A berlini bí­boros ,és kísérete felkereste a katolikus egyház különböző intézményeit és a Lékai László bíborossal folytatott megbe­széléseken tájékoztatták egy­mást országaik egyházi hely­zetéről. Hímzett csészében valódi szalvéta. Az ötlet nem új, de ked­ves és mindenképpen azt jelzi, hogy igényes és nem hétköz­napi munkára vállalkoztak a Minőségi Ruházati Htsz nagy- kátai ágyneműrészlegének dolgozói és bedolgozói. Pedig évi 30!) ezer darab hímzett ágyneműt és térítőt elkészíteni — öt- letgazdagon — nem kis dolog! Trcncsényi Zoltán felvétele A tejipar feladata A Tejipari Vállalatok Trösztjének vezetői szerdán megbeszélést tartottak az iparág időszerű kérdéseiről, a belföldi ellátás javítását és az export bővítését szolgáló fel­adatokról. A tanácskozáson részt vett Faluvégi Lajos, a Minisztertanács elnökhelyette­se, az Országos Tervhivatal elnöke. A képviselő hétköznapjai Kedvező válasz jó javaslatra Mint lapunk első oldalán jelentjük, mára összehívták az országgyűlést. A képviselőknek azonban köztudottan nemcsak az a dolguk, hogy esztendőnként négy alka­lommal elfoglalják helyeiket az Országház üléstermé­ben, s beszámolókat, előterjesztéseket, törvényjavaslato­kat meghallgatva döntsenek a haza ügyeiben. Munkájuk folyamatos. Egyénenként, illetve kisebb parlamenti tes­tületekbe tömörülve egyaránt. Ez alkalommal Antal Imrét, a Mezőgép érdi gyárának igazgatóját, Pest me­gye 19. választókerületének képviselőjét kérdeztük meg, mi foglalkoztatta a közelmúltban? Érvek és ellenérvek Antal Imre, az országgyű­lés mezőgazdasági bizottságá­nak tagjaként a múlt eszten­dőben többször is szót kért és kapott e testület ülésein. Amint sorolja a témákat, érezhető, hogy milyen szerte­ágazó feladatai lehetnek egy képyiselőnek. Feladatok, ajpe- lyek a mindennapi élet szö­vevényéből, a gyakorlatból bukkannak fel, hogy a képvi­selő a vállára vegye azokat, s ne nyugodjon, míg — lehető­leg a közérdek számára ked­vezően — meg nem oldódnak. A dolgok persze nem oldód­nak meg önmaguktól. A kü­lönböző javaslatok előterjesz­tését nemegyszer viták köve­tik, érvek csapnak össze el­lenérvekkel, míg az imigyen forrongó alkotó légkörben megszületik a döntés, kell-e intézkedni, s ha igen. mikép­pen. A fiatal diplomások bé­rével kapcsolatos aggályait ve­tette föl Antal Imre például a pénzügyminiszternek, a hozzá befutó észrevételek és a saját tapasztalatai alapján. Nem egyeztek egykönnyen. Nem azért, mert a pénzügyminisz­ter nem akarta a gondok eny­hítését, hanem azért, mert te­kintetbe véve az ország egé­szének gazdasági helyzetét, minden egyes számba jöhető szempontot meg kellett vizs­gálni. Többszöri levélváltás, eszmecsere után állapodtak meg abban, hogy a probléma valós, napirenden kell tartani, s megoldani, amint arra anya­gi lehetőség adódik. Újra átgondolva Az ipari miniszterhez cí­mezve tett javaslatot Antal Imre arról, hogy a melegüze­mi szakmunkások bérezésének rendezésére mi okból, s mi­ként kellene sort keríteni. El­mondta, hogy kovácsok, öntő­munkások nélkül a háttéripar működése elképzelhetetlen, márpedig félő, hogy e szak­mák utánpótlás nélkül marad­nak. Miért? Azért, mert ezek­nek a munkáknak társadalmi becsértéke is kisebb a kí­vántnál, a megérdemeltnél, az elérhető fizetés pedig nem eléggé vonzó a pályaválasztó fiatalok számára. Nehézkessé vált a régebbi mesterek he­lyére újakat állítani, mert ez a munka köztudottan az igen nagy megerőltetést követelők kategóriájába tartozik, s egy­re fogy az induló tanulólét­szám. A válasz erre is kedvező­nek bizonyult. Országos fel­mérés kezdődött az ágazati szakszervezet bevonásával, s minden remény megvan arra, hogy megfelelő intézkedések lépnek életbe, a jó ügy szol­gálatában. Szó volt arról, hogy a ZIL tehergépjárműveket — mivel benzinüzeműek —, két éven beiül ki kellene vonni a for­galomból, s azokat dízelmoto­rosokkal felszerelve megtaka­rítanánk a drágább' üzemanya­got. A képviselő gondolatban feltérképezte a mezőgazdasá­got, s megállapította, hogy a szóban forgó teherautókat csak ütemesen szabad félre­állítani, mindig annyit, ameny- nyit egyszerre pótolni enged a pénztárcája az országnak. Ag­gályait ismét csak előadta egyik bizottsági ülésükön, s nemhiába. Az illetékes tár­cák is megfontolták újra a teendőket. A mezőgazdasági és élelmezésügyi minisztertől jött válasz szerint felülvizsgálják a típuscsere lehetőségeit, kö­vetkezetesebben mérlegelve a gazdaságok helyzetét, hiszen nem egy közülük a betakarí­tás idején megbénulna a ZIL-ek nélkül. Napirenden marad Ugyancsak a mezőgazdasági nagyüzemek érdekében ter­jesztett be javaslatot a képvi­selő arról, hogy a modern technika felhasználásával meg kell teremteni a különböző rendszergazdák és taggazda­ságaik között — egyáltalán: a mezőgazdasági ágazatban — a hírközlés korszerű feltéte­leit. Ismert, hogy órákig nem jön szabad crossbar-vonal, a postának is ritkán van na­gyobb összege a bővítésre. Ez a helyzet pedig gazdasági szempontból károsan hat az érintett termelőszövetkezetek­re, állami gazdaságokra. A MÉM-től ez ügyben is olyan levél- érkezett, amely igazol­ja, hogy a probléma konkrét körvonalazását megértőén fo­gadták az illetékesek, s bár népgazdasági méretű beruhá­zást is igényel a megvalósítás, érdemes napirenden tartani a megoldás lehetőségeinek vizs­gálatát. És sorolhatnánk tovább a témákat. ízelítőül azonban, úgy gondoltuk, elég, ha eze­ket idézzük. Ebből is érzékel­hető, mi minden foglalkoztat­ja az országgyűlési képviselőt hétköznapjain, az ülésszakok közti időszakban. Bálint Ibolya A falugyűléseken tárgyalták... Ahol mindkét fél igényli Ami kell és amit lehet KISS JÁNOS ALTÁBORNAGY CENTENÁRIUMA AKINEK NEM KEGYELMEZTEK Belpolitikai életünk fontos eseménysorozata zajlik ezekben a hetekben a Pest megyei falvakban, városokban is. Körzeti es falugyűléseken kerül a figyelem középpontjába mindaz, ami a településeken az elmúlt esztendőkben történt. A falvak és a városok vezetői találkoznak a lakossággal, s kialakul ilyenkor egyfajta sajátos eszmecsere a fejlődésről, a gyarapodásról, s mindarról, ami a hétköznapok természetes velejárója. Seregnyi településen jöttek már össze a kora esti órákban, hogy számotvessenek egy esztendő eredményeivel, s nem egy helyen ez a találkozó arra is módot adott, hogy a különböző gazdasági egységek is mérleget készítsenek, tájékoztassák a je­lenlevőket gazdálkodásuk mikéntjéről. Nagyságától, a térképen elfoglalt helyétől függően csaknem minden település gondja más és más. Azért vannak közös vonások is szép számmal. Olyan általánosítható megállapítások például, amelyek jó vagy éppen ellenkező irányba minősítik egy-egy testület, intézmény, vagy a települések életében kulcsszerepet játszó vállalati tevé­kenységét. hatnák jobban a közös bol­dogulását. Jelzik azt is, a kü­lönböző — a gazdaságosság — jelszavával született — intéz­kedések nem mindenütt vet­ték figyelembe a lakosság ér­dekeit. A kókaiak panaszolták, hogy a két áfész egyesülése óta romlott az ellátás a köz­ségben, s amikor ezt szóvá tették, nem találtak meghall­gatásra az illetékesek köré­ben. Váckisújfalun az új vas­úti sínek lefektetése után nem tudnak a tulajdonosok lovaskocsival behajtani a kis­kertekbe, ami alaposan meg­nehezíti a gazdálkodást. Göd-felsőn azt tették szóvá, hogy a nyugdíjasok pénztár­cájához mérten igencsak költ­séges az utazás az orvoshoz, a gyógyszertárba, mert a fa­lun áthaladó buszok távolsá­gi tarifával közlekednek. Az egészségügyben beveze­tett ötnapos munkahét is te­rítékre került a vitákban. Kemencén és Bernecebaráti- ban a hétvégi ügyeletekről esett sok szó: betegen csep­pet sem kellemes utazgatni az orvosért, a fájdalmat enyhítő gyógyszerért. Több helyütt, így Tápiószentmártonban is panaszolták; a rendelési időt nem tartják be az orvosok, a fekvőbeteghez is az elvárha­tónál később jutnak el (nem­csak az influenzajárvány miatt!) Sorolhatnánk hosszan a példákat arról, hogy ami kel­lene, s arról, ami összefogás­sal — épül. Mert nemcsak kí­vánságok,. óhajok hangzottak el, hanem felajánlások, javas­latok is; mit lehetne tenni közösen. Mikebudán az erdé­szet szocialista brigádjai fel­ajánlották, hogy közreműköd­nek az albertirsai buszváró építésében, Albertirsán a für­dőépítéshez, másutt az isko­lák korszerűsítéséhez, a sport­pálya, az uszoda kialakításá­hoz kérik a lakosok segítsé­gét. Akik nem is fukarkod­nak a kétkezi munkával. Szóvá tették persze azt is, hogy a nem körültekintő, a felületes szervezés elveszi a vállalkozók kedvét a munká­tól, s az is, ha látják: fárad­ságuk eredményét mások nem becsülik, rövid idő alatt tönk­reteszik a játszóteret, a par­kot, a járdát. Víz, villany, út, közmű, ellátás, környezetvédelem, egészségügy ... címszavakban így foglalhatnánk össze azo­kat a témákat, amelyeket a be­számolókat követő hozzászó­lások során a lakosok emlí­tettek. Pest megye települé­seinek nagy részén a szűkre szabott takaró miatt, bizony nemigen nyújtózkodhatnak a tanácsok a fejlesztéseket il­letően. Ám érthető az a ma­gatartás is, amellyel az ál­lampolgár a folytonos előre­lépésre, a fejlődésre ösztö­nöz. A beszámolókból az de­rült ki, az elmúlt esztendő­ben is sokat gyarapodott a megye, a társadalmi munka Berngce barátitól Jászkaraje- nőig több millió forinttal mérhető, új létesítmények di­csérik a helybeliek kezdemé­nyezőkészségét, az összefogás erejét. Azt tartják, a falugyűlések afféle kívánságlista elsorolá­sára alkalmas összejövetelek. Azok is. Mert bizony sok még a kell, s sajnos, szűkös a lehet. Ki vitatná, hogy az ott élőknek nagy gondja a gö­döllői Blaha városrész bolt­hálózatának hiánya, hogy Nagykátán igenis sarkalatos kérdéssé lett a hiányzó üveg­visszaváltó, hogy a Galgavi- déke áfész működési terüle­tén nem kis gondot okozott; a szövetkezet felemelte a részjegyek árát... transzformátorházat Is épfte- nek. Nagy szükség volt már erre, hiszen napirenden vol­tak az áramszünetek, gyak­ran még a tv-t sem lehetett nézni, olyan nagy volt a fe­szültségingadozás. Elismerően említették a je­lenlevők, hogy javult a köz­ség ellátása, az áfész-boltot hűtőládával szerelték fel, de szóvá tették, hogy nincs víz a boltban, pedig ott megy el a vezeték a ház előtt, mégis a negyven méterre levő köz- kútról hordják a vizet... Egyéni felelősség Süket fülek A valóban nyílt és őszinte találkozókat akár fokmérő­nek is tekinthetik a tanácsok, a gazdasági egységek, s ma­guk a települések lakói is. Mércének arról, mit tettek, s hogyan tették, mivel szolgál­S záz évvel ezelőtt, 1883. március 24-én született Erdélyben, a Marosvásárhely közelében levő Erdőszentgyörgyön Kiss János altábornagy, a Magyar Fegyveres Ellenállási Mozgalom egyik szervezője, a fa­sizmus ellen indított fegyveres harc mártírja. Semmiféle kapcsolata nem volt soha szo­cialista mozgalmakkal; még csak haladó de­mokratikus szervezetekkel sem. Emberi tisz­tessége, igazságérzete, a hazája sorsáért ér­zett aggodalma és felelőssége azonban a ma­gyar történelem egyik legsötétebb korszaká­ban, 1944-ben mégis egy frontba állította őt a munkásosztály legjobbjaival, s azokkal a demokratikus érzelmű hazafiakkal, akik ké­szek voltak Hitler és magyar cinkosai elleni cselekvésre. Bajcsy-Zsilinszky Endre, aki a háború éveiben mind következetesebben for­dult szembe a németekkel s azok magyar- országi szálláscsinálóival őt tartotta a legal­kalmasabbnak arra, hogy vezetője legyen a Magyar Nemzeti Felkelés Felszabadító Bi­zottsága katonai vezérkarának. A tábornok ekkor már túl volt a hatvanon; egész életét katonaként élte le, hiszen még gyermekfejjel került a hadapródiskolába. Honvédtiszt nagyapját a szabadságharc után Haynau halálra ítélte, s csak a császári ke­gyelem mentette meg az életét. Unokája — fiatal tisztként — az első világháborúban ma­gas kitüntetéseket szerzett bátorságával, s gyorsan emelkedett a ranglétrán, 1939-ben azonban nyugdíjazták. Nyilván, mert ismer­ték gondolkodásmódját, jellemszilárdságát, emberségét, s mindez elválasztotta őt a tá­bornoki kar túlnyomó többségétől: a szélső­séges nacionalistáktól, az ellenforradalmá­roktól. Ezért is esett rá 1944-ben Bajcsy- Zsilinszkyék választása, hogy a honvédség tá­bornoki és tiszti karát ő tisztítsa meg a nyi­lasoktól, az ország háborús katasztrófájáért felelős hazaárulóktól. A hazafiak hívására Kőszegről érkezett a fővárosba, s vállalta, hogy megbízható vezérkari tisztekkel együtt­működve tervet dolgoz ki Budapest megmen­tésére, ha a visszavonuló német seregek hoz­záfognak lerombolásához. Nagy Jenő vezér­kari ezredessel, Almásy Pál műszaki törzs­kari alezredessel, Tartsay Vilmos, Révay Kál­mán vezérkari századosokkal, s másokkal dol­gozták ki a tervet. Ám a mozgalom árulójá­nak, egy páncélos századosnak a segítségével a Gestapo, s a csendőrnyomozók 1944. no­vember 22-én Tartsayék lakásán rájuk törtek, s a szervezkedés vezetőit letartóztatták. . ' z lett a sorsa várbeli lakásán Kiss János tábornoknak is. A Margit körúti börtön­be vitték, s a hadbíróság december 8-án ítéletet hirdetett a perben. A nemzet to­tális mozgósításával és harcba állításával megbízott m. kir. tárcanélküli miniszter mel­lé beosztott tábornokok bírósága (ilyen fel­lengzős neve volt a hadbíróságnak) Kiss Já­nost hatodmagával halálra ítélte. A kegvel- mezés jogát arra a Feketehalmy-Czeidner Fe­renc altábornagyra bízták, aki fölött korábban az újvidéki tömeggyilkosságért éppen Kiss János altábornagy elnöklésével ítélkezett a haditörvényszék, Kiss János természetesen nem kanott kegyelmet. Haynau ítéletét nagy­apja fölött eltörölte a császár, de neki meg kellett halnia. Születésének századik évfordulóján kegye­lettel emlékezünk példamutató helytá'iására. U. L. E A köztisztaság ügye itt is a panaszok élén állt. Az év má­sodik felében megkezdődik az intézményes szemétszállítás, s addig már csak abban re­ménykedhetnek, hogy nem alakul ki újra az a három­négy illegális hulladéklerakó­hely, amit a tavaszi nagyta­karítások alkalmával sikerült felszámolni. A parkok, árkok, utak megtisztításában részt I vettek a helyi vállalatok, in- I tézmények dolgozói és a la- I kosság is. A környezetért ér­zett egyéni felelősség megnö­vekedésében nagy szerepet játszott az a szomorú eset, ami az elmúlt év decembe­rében történt. Ősszel társa­dalmi munkában 150 ezüstfe­nyőt ültettek a közterületek­re, s ezekből jó ha tíz épen, egészségesen megmaradt. És még seregnyi tájékozta­tás, útmutatás elhangzott Tö­kön, Zsámbékon, arról, mi mindent terveznek a szűkre szabott keretekből az idén. Csak címszavakban említe­nénk néhányat a legjelentő­sebbekből. Elsősorban a nyá­ri kulturális programok vál­tottak ki nagy érdeklődést az itt élők körében. Ennek alap­ja lehet az az öt hónapja megalakult műemlékbarát kör, amelyeknek tagjai két kezük munkájával is részt kérnek a kulturális élet fel­lendítéséből. Társadalmi se­gítséget is ajánlottak a mű­velődési ház felújításához. Nemcsak a kikapcsolódást, a szórakozást segítő intézmé­nyek gyarapodnak a két köz­ségben. Fejlődnek, ha a ko­rábbinál kisebb léptekkel is az ipari üzemek, a szolgálta­tás, a rugalmas gazdálkodás­ra berendezkedett vegyesipari szövetkezet, a helyi termelő­szövetkezetek is. Nélkülözhetetlen összhang Tenniakarás, jó szándék Zink Imre, a zsámbéki nagyközségi közös tanács el­nöke első ízben vett részt fa­lugyűlésen új beosztásában. Évekig a PEMÜ zsámbéki gyárában dolgozott, s egysze­rű résztvevőként rendszere­sen látogatta a falugyűlése­ket. Tanácselnökként is ta­pasztalhatta a két társult községért — Tökért és Zsám- békért — érzett aggódást, a segítőszándékot, a tenniaka- rást. Jóllehet, nagyobb rész­vételre számítottak, a jelen­levők aktívan és nyíltan vet­tek részt a vitában. Miről is szóltak? A toki falugyűlésen Ványi Gábor, a PEMÜ dolgozója például ar­ról, hogy tapasztalatai alap­ján többen elmentek volna a falugyűlésre, ha a tanácsta­gok azon túl, hogy ki ragasz­tották a plakátokat, más mó­dot is találtak volna a lakos­ság értesítésére. Az évek óta nyomasztó gond, a villanyhá­lózat ügye is szóba került Nagy előrelépés történt ezen a téren is. A toki hálózat csaknem felét felújítják, új Ügy fogalmazták a két köz­ség vezetői: a szép tervek megvalósításához nélkülöz­hetetlen az az összhang, ami a tanács és a lakosság között kialakult, s amelyről a falu­gyűlések tapasztalata is meg­győzhette őket. Hasonlóképpen hangsú­lyozta a falugyűlések szüksé­gességét, a megye másik vé­gében az egyik felszólaló. Ne­vezetesen Püspökhatvanban hangzott el az alábbi véle­mény: észre sem vesszük, vagy természetesnek tartjuk a változásokat, de kell ez a ta­lálkozás a települések veze­tőivel. Kell az eszmecsere, a számvetés, mert csak az igé­nyek és a lehetőségek pontos felmérése alakíthatja ki azt a közös utat, amelyen elindulva a kívánt eredményhez jutnak a községek, a városok, s ame­lyen járva mindenki megte­heti a tőle leginkább telhe­tőt. A falugyűlések, a városok­ban zajló körzeti gyűlések sora természetesen folytató­dik. Korai még a számvetés, a mérlegkészítés. Egy közös tanulság azonban máris le­szűrhető; ahol mindkét fél igényli az együttgondolko­dást, ott a közösség gyarapo­dása zöld utat kap... Gáspár Mária— Márvá«yi Ágnes I

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents